Erős akaratú gyerek: miért ilyen makacs és hogyan kezeld?

Vannak gyerekek, akiket mintha már nagyon korán egy saját belső motor hajtana: erős véleményük van, határozottan tiltakoznak, nem könnyen terelhetők és ha valamit a fejükbe vesznek, azt elképesztő kitartással képviselik. Ezt az ember néha egyszerre csodálja és érzi kimerítőnek is és ha a te gyereked is ilyen talán felmerül benned a kérdés: „Vajon tényleg alapból ilyen makacs a gyerekem vagy elrontottam valamit?” 

Az igazság az, hogy az úgynevezett erős akaratú gyerekek nem azért ilyenek, mert a szüleik valamit elrontottak.

Ami számít:
– a veleszületett temperamentum: vannak babák, akik már a születésük után erősebben reagálnak mindenre és erőteljesebben jelzik az igényeiket,
– vannak babák, akik nehezebben alkalmazkodnak, rosszabbul tűrik a változásokat,
– a szülői minta hatása: ha ti is könnyen felcsattantok, egyértelműen és látványosan jelzitek, ha nem tetszik valami, a gyereketek is eltanulja ezt a viselkedést,
– megfelelési kényszer a gyerek felé, erős bizonyítási vágy: ha a babád születése után nagyon erős benned a vágy, hogy mindent tökéletesen csinálj a kicsi körül, nehogy hibázz valamiben, akkor könnyű „túltolni” a válaszkészséget és a kicsi minden nyekkenésére azonnal ugrani, minden kis jelzését túlértelmezni, emiatt benned kialakulhat, hogy minden jelzésnek azonos súlya van és úgy tűnhet, a kicsi mennyire akaratos, miközben ő meg megtanulja, hogy mindig erőteljesen kell jelezni, mert akkor kap választ.
– félreértések: ha a gyerek visszajelzéseit, ellenállását személyes ügynek veszed, idővel úgy érezheted állandó harcban álltok egymással. Ez téged egyre dühösebbé és tehetetlenebbé tesz, őt pedig elbizonytalanítja és mivel ki van billenve az egyensúlyából sokkal többször fog ellenkezni veled (erről a jelenségről itt írtam: Miért parancsolgatnak a mai gyerekek?)

Mit jelent valójában az, hogy erős akaratú gyerek?

Amikor egy gyerekre azt mondjuk, hogy erős akaratú, általában nem egy hivatalos pszichológiai kategóriát nevezünk meg, hanem egy olyan működésmódot, amelyben erősebben jelen van az önálló akarat, az intenzív érzelmi reakció, a kitartó ellenállás és a saját elképzelésekhez való ragaszkodás. A temperamentum valójában azt takarja milyen a gyerek érzelmi stílusa, mennyire könnyen alkalmazkodik a helyzetekhez, hogyan reagál az újdonságra, milyen erősek az érzelmi válaszai és hogyan tudja kezelni a frusztrációt. Vagyis már itt látszik, hogy amit a hétköznapokban makacsságnak hívunk, az sokszor valójában temperamentum kérdése és ez veleszületett.

Egy erős akaratú gyerek gyakran nem azért mond nemet, mert szándékosan meg akarja nehezíti a dolgodat, hanem mert nagyon erősen érzékeli a saját belső késztetéseit. Amit szeretne, azt intenzíven jelzi. Amit nem akar, azt nagyon nem akarja. Eközben az önszabályozása és a rugalmas alkalmazkodása még fejlődésben van, így ebből könnyen lesznek nagy ütközések a hétköznapokban.

Kapcsolódó cikkem: Akaratos a gyermeked? Így érthetsz szót vele:

Az erős akarat mögött gyakran értékes adottságok rejtőznek. Ezek a gyerekek később lehetnek nagyon kitartóak, igazságérzékenyek, céltudatosak, kreatívak, vezető alkatúak vagy különösen bátrak. Amit kisgyerekkorban makacsságnak látsz, abból később lehet önazonosság, határozottság és belső tartás is. Csakhogy ehhez az kell, hogy ne törjük meg őket, hanem megtanítsuk őket együttműködni anélkül, hogy elveszítenék önmagukat. Ezt a különbséget szülőként nagyon fontos észben tartani. 

Miért reagálnak ennyire különbözően a gyerekek ugyanarra a helyzetre?

Mert a gyerekek nem egyforma idegrendszerrel születnek. Van, aki eleve könnyebben vált helyzetet, hamarabb alkalmazkodik, és kevésbé borul ki a változásoktól. Más gyerekek viszont érzékenyebben reagálnak, lassabban melegszenek be, intenzívebben tiltakoznak, vagy sokkal erősebben élik meg a csalódást. A gyerekek különböznek többek között abban, mennyire aktívak, mennyire reagálnak erősen, mennyire alkalmazkodnak könnyen, milyen a hangulati alaptónusuk, és mennyire kitartóak. Ez utóbbi például pont az a terület, amit sokszor egyszerre csodálunk és nehezen bírunk. 

Egyes gyerekek nehezebben viselik a változást, és hogy a reakció a váltásokra temperamentumbeli sajátosság lehet. Vannak, akik simán mennek egyik programból a másikba, másoknak pedig idő kell, előrejelzés kell, kapaszkodó kell, és még így is sokkal erősebb belső ellenállást élnek át. Ilyenkor a szülő könnyen úgy éli meg, hogy a gyerek direkt akadékoskodik, miközben valójában lehet, hogy csak sokkal többet kíván tőle minden átmenet. 

A temperamentum és a környezet találkozása is rengeteget számít. Ugyanaz a gyerek másképp tud működni egy nyugodt, előrejelezhető közegben, mint egy kapkodós, túl sok ingerrel teli napban. Ezért van az, hogy néha nem maga a gyerek változik, hanem a körülmények erősítik fel azt, amit amúgy is hordoz. A kutatások arra is utalnak, hogy a reaktívabb, erősebben tiltakozó gyerekek több kontrolláló vagy negatív szülői reakciót válthatnak ki, ami könnyen feszültebb körforgássá válik. Vagyis nemcsak a gyerek hat a szülőre, hanem a szülő reakciója is visszahat a gyerek működésére.

Miért ütközik olyan gyakran a szülő és az erős akaratú gyerek?

Mert tulajdonképpen két akarat találkozik. A gyereké, aki most tanulja az önállóságot és az érvényesülést, és a szülőé, aki próbálja egyben tartani a napot, a biztonságot, a határokat, az időkeretet és néha a saját józan eszét is. A második életév különösen intenzív abból a szempontból, hogy a kisgyerekeknek már nagyon erős saját akaratuk van, miközben könnyen frusztrálódnak, mert még rengeteg dolgot nem tudnak megvalósítani úgy, ahogy szeretnék. Innen nézve a napi sok nem, a földre vetődés, a viták a cipőről vagy a pohárról máris kevésbé tűnnek személyes támadásnak. 

Az ütközés azért is sűrűbb ezeknél a gyerekeknél, mert ők nem finoman jelzik a belső állapotukat. Ha valamit nem akarnak, azt többnyire egyértelműen közlik. Ha csalódottak, azt hangosan mutatják. Ha valamiben saját döntést szeretnének, nem ritkán teljes testükkel, hangjukkal és figyelmükkel ezt képviselik.

És van még valami, amiről keveset beszélünk. Az erős akaratú gyerekek sokszor nemcsak a szabályokra reagálnak intenzíven, hanem a szülő hangulatára is. Ha feszültebb vagy, ha sietsz, ha már előre csatára készülsz, azt nagyon gyorsan megérzik. Sokszor ettől még hamarabb kialakul a hatalmi harc. Ez nem azt jelenti, hogy neked kell mindig zen maradnod, hanem azt, hogy minél inkább harci helyzetként tekintesz egy szituációra, annál inkább meg fog érkezni a gyerekből is a harci üzemmód. 

Kapcsolódó írásom: Hogyan tanítsd önuralomra gyermekedet?

Hogyan lehet határokat tartani úgy, hogy közben ne törd meg a gyereket?

Ez talán a legfontosabb kérdés. Mert az erős akaratú gyerekeknél a túl puha hozzáállás káoszt hozhat, a túl kemény pedig újabb ellenállást, szégyent és kapcsolati sérülést. Az életkornak megfelelő, világos és következetes határok alapvetőek az önkontroll fejlődéséhez. A határ nem büntetés, hanem kapaszkodó. A gyereknek nem azért van rá szüksége, mert uralkodni kell rajta, hanem mert a még fejlődő idegrendszere önmagában nem tudja mindig megteremteni ezt a keretet. 

A jól működő határ általában egyszerű, konkrét és nyugodt. Nem hosszú magyarázat, nem haragos prédikáció, nem fenyegetés. Például: most elindulunk. Vagy: a falat nem rúgjuk. Vagy: mérges lehetsz, ütni nem lehet. Ezek a mondatok akkor a leghasznosabbak, ha nem visznek magukkal még plusz érzelmi vihart. A kisgyerekeknél a szabályozó, nyugodt jelenlét többet ér, mint a túl sok szó vagy a túlzott érzelmi reakció. 

Az is segít, ha a határ mellé választási lehetőséget adsz ott, ahol ez belefér. Nem mindenben, és nem ál-választásként, hanem valódi mozgástérként. Például: „most fogat mosunk, te döntöd el, melyik fogkrémet választod.” Vagy: „el kell indulni, te választhatod, hogy te veszed fel a cipőt, vagy én segítek.” Az erős akaratú gyerekek gyakran sokkal együttműködőbbek, ha marad valami saját befolyásuk a helyzetben. Ez nem engedékenység, hanem okos keretezés. 

Hogyan is használd az ajánlj fel 2 dolgot módszert a gyakorlatban? Erről beszéltem ebben a videóban:

Nagyon fontos azonban, hogy ne minden határt alkudozással tarts fenn! Ha minden helyzetből tárgyalás lesz, a gyerek hamar ráérez, hogy még öt kör mindig van. Vannak dolgok, amelyekről lehet beszélni, és vannak dolgok, amelyek egyszerűen a felnőtt felelősségébe tartoznak. A biztonság, az alapvető napi keretek és a másokkal való bánásmód tipikusan ilyen. A következetesség nem merevség, hanem kiszámíthatóság. És az erős akaratú gyerekeknek erre különösen nagy szükségük van. 

Mit ne csinálj, ha nem akarsz állandó csatát?

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a szülő hatalmi harccá alakít minden ellenállást. Az erős akaratú gyerek azonban ebben többnyire nagyon kitartó ellenfél. Ha minden nézeteltérésből presztízskérdés lesz, a kapcsolat gyorsan tele lesz feszültséggel. A Zero to Three és az AAP kapcsolódó anyagai is azt sugallják, hogy érdemes megkülönböztetni a valódi határhelyzeteket azoktól a helyzetektől, ahol inkább rugalmasságra vagy előkészítésre lenne szükség. 

Nem segít az sem, ha gyakran címkézed a gyereket. Amikor azt hallja, hogy makacs, kezelhetetlen, dacos, hisztis vagy túl sok, ezek a szavak lassan beépülnek az önképébe. Sokkal pontosabb és emberségesebb, ha az állapotát látod, nem a jellemét minősíted. Nem azt mondod, hogy már megint makacskodsz, hanem azt, hogy most nagyon nehéz neked váltani. Vagy azt, hogy nagyon ragaszkodsz ahhoz, amit elképzeltél. Ez nem finomkodás, hanem tisztább tükrözés. 

A túl sok beszéd is gyakori csapda. Amikor a gyerek már feszült, akkor a hosszú magyarázat nem szabályoz, hanem gyakran tovább terhel. Ugyanígy kevéssé hasznos, ha megszégyeníted mások előtt, versenyezteted más gyerekekkel, vagy azt üzened, hogy csak akkor szerethető, ha könnyű vele. A NIMH gyermekek mentális egészségéről szóló anyaga kiemeli, hogy a szülői támogatásnak pozitív stratégiákat kell adnia a nehéz viselkedés és érzések kezeléséhez, nem pedig további szégyent. 

Az sem visz jó irányba, ha minden ellenállás mögött rossz szándékot feltételezel. Sokszor nem arról van szó, hogy a gyerek uralkodni akar rajtad, hanem arról, hogy túlterhelődött, nem kapott elég előrejelzést, vagy egyszerűen még nem tudja elviselni azt a csalódást, amit az adott helyzet jelent neki. Ha ezt észreveszed, nem lesz minden könnyű, de sokkal kevesebb lesz a félreértés köztetek. 

Hogyan segítsd az együttműködést a hétköznapokban?

Az együttműködés ezeknél a gyerekeknél ritkán puszta szófogadásból jön. Sokkal inkább abból, hogy előre átgondolod, melyek azok a pontok, ahol rendszeresen ütköztök, és ott megpróbálsz idegrendszerbarátabban szervezni. Az erős akaratú gyerekek közül sokan sokkal jobban működnek, ha előre tudják, mi következik. A váltások, az átmenetek és a váratlan megszakítások különösen nehezek lehetnek. A Zero to Three szerint a rutinok segítenek a totyogóknak biztonságban érezni magukat, különösen akkor, amikor belül gyakran érzik úgy, hogy kevés a kontrolljuk. 

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szólsz előre. Nem az utolsó pillanatban mondod, hogy indulás, hanem fokozatosan rávezeted. Még két csúszás, aztán cipő. Még egy könyv, aztán fürdés. Még öt perc a játszón, aztán búcsúzunk. Ez sok gyereknél nem tünteti el teljesen az ellenállást, de jelentősen csökkenti a robbanás esélyét. Ugyanilyen hasznos a vizuális kapaszkodó. Egy egyszerű esti rutinrajz, egy reggeli sorrendkártya vagy akár csak az, hogy kézzel mutatod a lépéseket. Ezek nem túlzásból készülnek, hanem azért, mert a kiszámíthatóság együttműködést szül. 

Nagyon sokat számít az is, ha észreveszed, mikor könnyebb jól kapcsolódni hozzá. Az erős akaratú gyerekeknél gyakran nagy különbség van aközött, milyen állapotban vannak. Fáradtan, éhesen, túl sok inger után vagy hirtelen megszakításkor sokkal kisebb a mozgástér. Ha tudod, hogy egy bizonyos napszakban szinte biztos a feszültség, ott próbálj meg minél kevesebb plusz csatát nyitni. Néha az együttműködés titka nem jobb mondatokban, hanem jobb időzítésben van. 

Az is segít, ha van napi kapcsolódó idő, ami nem nevelés, nem fejlesztés, nem logisztika, hanem egyszerű együttlét. Az erős akaratú gyerekek gyakran sok korrekciót kapnak, mert velük tényleg több a súrlódás. Emiatt különösen nagy szükségük van arra, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor nem javítani akarod őket, hanem csak velük vagy. Tíz perc közös bohóckodás, birkózás a szőnyegen, párnatorony, autóztatás, képzeletjáték vagy összebújós mesélés csodákra képes a kapcsolatban. A pozitív kapcsolat az egyik legerősebb védőfaktor a nehéz viselkedések kezelésében is. 

Mi van akkor, ha te is elveszíted a türelmedet?

Ez normális. Egy erős akaratú gyerek mellett tényleg sok szülő elfárad, felrobban, bűntudatot érez, aztán újra próbálja összerakni magát. Ettől még nem vagy rossz anya. Az számít igazán, mit kezdesz ezekkel a pillanatokkal utána. A javítás ereje óriási. Ha túlságosan kiabáltál, lehet azt mondani: nagyon mérges lettem, túl hangos voltam, sajnálom, próbáljuk újra! Ez nem gyengít, hanem tanít. A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy a kapcsolatokban lehet hibázni és helyrehozni is. 

A saját szabályozásoddal mindenképpen törődnöd kell. Minél inkább tele vagy, annál könnyebben kapcsol át a helyzet hatalmi harcba. Ezért szükséged van apró mentőövekre. Egy mondatra, amit ilyenkor előveszel. Egy kis kilépésre a szobából, ha biztonságos. Egy pohár vízre. Egy belső emlékeztetőre, hogy ez most nem az én tekintélyemről szól, hanem a gyerek idegrendszeréről és az enyémről is. Nem kell tökéletesnek lenned, de nagyon sokat számít, ha nem automatikusan sodródsz bele minden csatába. 

Mikor lehet több egyszerű temperamentumnál, és mikor érdemes segítséget kérni?

Az erős akarat önmagában nem zavar. Sok gyerek intenzív, érzékeny, hangos vagy merevebb, mégis teljesen az életkori sajátosságok keretében mozog. Ugyanakkor ha a a viselkedés tartósan nagyon szélsőséges, több helyzetben is jelen van, súlyosan megnehezíti a családi vagy közösségi működést, esetleg erős ingerlékenység, gyakori nagy kitörések vagy más fejlődési nehézségek társulnak hozzá, akkor érdemes szakemberrel is ránézni. A gyakori, nagyon intenzív dühkitörések és az állandósult ingerlékenység túlmutatnak a hétköznapi rosszkedven. 

A CDC gyermek mentális egészségről szóló összefoglalója szerint érdemes figyelni arra, ha a gyerek gyakran hevesen dacol, agresszív, tartósan intenzíven ingerlékeny, vagy a viselkedése feltűnően súlyosabb annál, ami az életkorában általában várható. Ez nem azt jelenti, hogy minden makacs gyerek mögött diagnózist kell keresni, hanem azt, hogy fontos különbséget tenni temperamentum és súlyosabb szabályozási nehézség között. 

Szülőként az intuíciód itt sokat számít. Ha azt érzed, hogy nem egyszerűen nehéz természetű a gyereked, hanem olyan mértékű a feszültség, hogy az már a mindennapi működéseteket is felőrli, akkor teljesen rendben van segítséget kérni. Nem azért, mert elrontottad, hanem azért, mert nem kell mindent egyedül kibírni és kitalálni. 

Kapcsolódó írásom: Azért hisztizik a gyerek, mert mindent megengednek neki?

Gyakran ismételt kérdések a témában

Mit jelent az, hogy erős akaratú gyerek?

Az erős akaratú gyerek általában olyan gyermek, aki temperamentuma miatt intenzívebb érzelmekkel, határozottabb saját akarattal, nagyobb kitartással és erősebb ellenállással reagál bizonyos helyzetekre. Ez sokszor nem rosszaság, hanem veleszületettebb érzelmi stílus és alkalmazkodási mód. 

Ugyanaz az erős akarat, mint a dac?

Nem teljesen. A dac sokszor egy helyzetre adott ellenállás vagy fejlődési szakasz része, míg az erős akarat inkább egy tartósabb temperamentumbeli sajátosság lehet. Az erős akaratú gyerekek gyakran több helyzetben is határozottabban, intenzívebben és kitartóbban képviselik a saját elképzeléseiket. 

Miért ütköznek ezek a gyerekek gyakrabban a szülőkkel?

Mert erősebb bennük az önálló akarat, nehezebben viselik a váltásokat, könnyebben frusztrálódnak, és intenzívebben mutatják ki az érzéseiket. Amikor ez találkozik a szülői keretekkel és időnyomással, sokkal könnyebben alakulnak ki konfliktusok. 

Hogyan lehet határt szabni egy erős akaratú gyereknek?

A leghatékonyabb határok egyszerűek, következetesek, nyugodtak és kiszámíthatóak. Sokat segíthet a rövid, egyértelmű kommunikáció, az előrejelzés, valamint az, ha ott, ahol lehet, valódi választási lehetőséget is kap a gyerek. 

Mit ne csináljak, ha a gyerekem nagyon makacs?

Nem érdemes minden helyzetet hatalmi harccá alakítani, gyakran címkézni vagy megszégyeníteni a gyereket. A túl sok magyarázat a feszültebb helyzetekben szintén ritkán segít. Többet ér, ha az állapotát látod, és nyugodt, tiszta kereteket tartasz. 

Hogyan lehet együttműködőbb egy erős akaratú gyerek?

Az együttműködést segíti az előrejelzés, a rutin, az átmenetek támogatása, a megfelelő időzítés, a kapcsolatépítő közös idő és az, ha a gyerek bizonyos helyzetekben valódi befolyást kap. Ezek a gyerekek gyakran jobban együttműködnek, ha nem érzik úgy, hogy minden fejük felett történik. 

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Akkor érdemes segítséget kérni, ha a viselkedés nagyon szélsőséges, tartós, több közegben is jelen van, vagy olyan mértékben megterheli a gyereket és a családot, hogy a hétköznapok már állandó harccá válnak. Különösen fontos a kivizsgálás, ha erős ingerlékenység, gyakori nagy kitörések vagy más fejlődési nehézségek is társulnak. 

Lehet ebből később előny is?

Igen. Az erős akarat mögött gyakran kitartás, önazonosság, igazságérzék, céltudatosság és belső erő áll. A cél nem az, hogy ezt megtörjük, hanem az, hogy a gyerek megtanulja együttműködésben, nem pedig állandó ütközésben használni ezt az erejét. 

Az erős akaratú gyereket nem legyőzni kell, hanem megtanulni úgy vezetni, hogy közben megmaradhasson annak az erős, eleven kis embernek, aki valójában.

Akaratos a gyermeked? Úgy érzed te már nem tudod őt meggyőzni, mintha már teljesen ő irányítana? Mit tudsz tenni? Tudd meg itt!