Direkt mást csinál a gyerek, pedig megkértem

Sokat írtam itt a blogon arról, miért nem működnek együtt a gyerekek a szülővel, de mi van akkor, ha megkéred és szándékosan mást csinál, ha pontosan tudja, hogy rosszat tesz, mégis ellenszegül veled? Mi okozza ezt? Mit lehet tenni? Hogyan fegyelmezd ilyenkor?

Egyáltalán tudja, hogy rosszat tesz? Hát persze, hogy tudja, hiszen már nagyon hamar elkezdted a tudtára adni mi a jó és a rossz.

De valójában a jó és a rossz fogalmát csak 3 éves kortól kezdik el megérteni a gyerekek.
Persze előtte is tudja, mi a rossz, mert látja a reakciódat. Pl. rászólsz erőteljesen és megijed, ezért el akarja kerülni a hasonló reakciót, tehát megjegyzi, hogy az adott cselekedete „rossz”, mert kiváltja a rászólást.

Persze attól még morális értelemben nem tudja, hogy rosszat tett, csak a reakciót akarja elkerülni.

És pont itt van a kutya elásva… Mert az erőteljes reakciók érdekesek a kisgyerekeknek. Van, amitől megijednek és félnek és van, ami pusztán csak felkelti a kíváncsiságukat. Újra ki akarják váltani, mert tetszik nekik. Főként, ha egyszer így, máskor úgy reagálsz. Néha haragszol, néha nem.

És van még egy gond: a kicsi számára a figyelmed érdekes és fontos. Ha nem kaphatja meg pozitív módon, akkor megszerzi negatív módon: azaz megteszi azt, amiről tudja, hogy kiváltja belőled a bosszakodást, pusztán azért, mert figyelmet szeretne.

Szóval, ha a gyereked az állandóan ellenszegülős korszakát éli az első lépés, hogy adj neki több pozitív osztatlan figyelmet. Olyat, amikor tényleg vele vagy, rá figyelsz (nem fél szemmel a telefont lesed), amikor meghallgatod, mit mond (nem csak te beszélsz). Minőségi időt, amit olyasmivel töltötök, ami neki is örömet okoz és biztonságérzetet ad.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy közben csillapodjon a szeparációs szorongása, ha éppen próbálod erőltetni, hogy legyen önállóbb, pl. próbálgatjátok a ciciről leszokást, önálló alvásra próbálod szoktatni vagy a szobatisztaságot gyakoroljátok és ő ezekre még nem áll igazán készen, akkor felerősödhetnek a „csakazértis csinálom” típusú helyzetek, mert a gyerek így próbál kontrollt szerezni az élete felett egy olyan helyzetben, amikor mások próbálják irányítani az ő életét.

De ha már ezeken túlvan és mondjuk óvodás vagy kisiskolás, akkor is előjöhet a kontrolligény. Ha sok a családi program, ide-oda mentek, nincs elég lehetősége a szabad játékra, sokat kell alkalmazkodnia, akkor úgy érezheti sodródik az életben, mivel nincs lehetősége arra, amire ebben a korban a legnagyobb szüksége lenne a fejlődéshez: szabad játékra és mozgásra. Emiatt frusztráltabb és mivel másként nincs lehetősége biztonságot teremteni az életében azzal teremt, amire ráhatása van: ellenszegül veled különféle élethelyzetekben. Ezzel megszerzi a figyelmedet és egyfajta kontrollérzetet teremt magának az életében.

Ez persze cseppet sem jó se neki, se neked, de a megoldás nem az, hogy vitatkozol vele és jól letolod, mert a probléma gyökere nem az ő viselkedése, hanem az a helyzet, amire ekként kell reagálnia.

Oké, de akkor mit tegyek, ha a gyerek szándékosan mást csinál, mint amit kérek tőle?

A notóriusan ellenkező gyermek gyakran azért is ragaszkodik ahhoz, amit megtiltottál, mert túl sok minden tilos az életében. Nyilván az életveszélyes dolgok tilosak, de sok dolog van, amit csak nem akarsz, hogy tönkretegyen vagy, ami kellemetlen. Vagy csak nem akarod, hogy csinálja, mert ideges vagy vagy fáradt, vagy nem alkalmas az időpont és ezért nem szeretnéd. Ilyenkor mit lehet tenni?

A dolgok egy részét meg lehet neki mutatni. Pl. egy anyuka amiatt panaszkodott, hogy a gyereke mindig szétpakolja a sebtapaszokat és utána ki kell dobálni egy csomót, ezért ő mindig rászól és nem engedi, hogy használja, de minél jobban tiltja, annál jobban meg akarja szerezni a gyerek a sebtapaszos dobozt.

Pedig pusztán csak arról van szó, hogy kellemetlen, hogy ezzel játszik a gyerek és nem akarod, hogy tönkretegye. De mi van, ha tiltás helyett megmutatod neki, hogyan kell használni? Ha leülsz vele, megmutatod mire való, elmondod, hogy a sebekre tesszük rá, nem ragaszthatjuk mindenhova és átmenetileg, ha valakinek bibije van a családban, ő lehet az, aki felragasztja. A gyerek kíváncsiságát kielégítetted, megtanulta, hogyan kell használni és még jól is jártatok, nincs hiszti miatta többé.

Vagy egy másik esetben azon ment a vita az anyuka és a gyerek között, hogy az 5 éves kislány mindig meg akarta szerezni Anya sminkcuccait és kipróbálni, Anya egyszer megengedte, de most folyton kéri, Anya meg nem szeretné és ezen mindig vita van. De miért kéne, hogy ezen vita legyen? A gyerek kíváncsi, tetszik neki, ez természetes. Ha párszor megengeded, megmutatod, tanítod neki mi mire való, mit hogyan használjon stb. egy idő után nem lesz olyan érdekes már.

És mi van, ha olyasmit szeretne használni, ami nem neki való vagy, amiben kárt tehet?

Ha nem balesetveszélyes dologról van szó, akkor megmutathatod úgy, hogy a te kezedben van és elmagyarázhatod, hogy miért kell óvatosnak lenni vele. Vagy foghatjátok együtt és elmondhatod, miért veszélyes. Ha óvatosan kell használni, akkor elmondhatod, hogy óvatosan kell használni stb. Tiltás helyett ezeket a dolgokat is tanítani érdemes, mert ezzel a gyerek megérti, megtanulja hogyan álljon ezekhez a tárgyakhoz és később megbízhatsz benne, hogy nem fog vele butaságot csinálni. Plusz már nem is lesz olyan érdekes, mert nem megtiltottad, hanem engedted használni. (ha balesetveszélyes a dolog, akkor így taníthatod meg arra, hogy óvatos legyen)

De persze ott van az a helyzet is, amikor nagyon nem alkalmas, amit a gyerek csinálni szeretne, mert pl. már este van és le kéne feküdni vagy egyszerűen csak nem lehet (pl. júliusban nem tud hógolyózni, bármennyire is vágyik rá 🙂 ). Ilyenkor mit lehet tenni? Ilyenkor jön képbe az ún. érzelemelvezetés technika. Mit csinálsz felnőttként, amikor nagyon vágysz valamire, de nem juthatsz hozzá? Álmodozol róla, tervezgetsz, elképzeled milyen lenne, ha meglenne az adott dolog: ezzel átéled a vele kapcsolatos érzelmeket és csillapítod a sürgető vágyadat.

A gyereked tudatosan még nem képes erre, de segíthetsz neki benne. Pl. azzal, hogy elkezded kérdezgetni arról, amit szeretne: Miért szeretnéd? Mit csinálnál, ha ott lennél? Mit játszanál vele? Ha legközelebb játszhatsz majd vele, mit fogsz elsőként kipróbálni? Mi tetszik benne a legjobban? stb. Ezzel eléred, hogy elképzeli az adott helyzetet vagy tárgyat, álmodozik róla és már kevésbé fogja akarni, nem lesz annyira ráfeszülve, így könnyebben meg tudod vele beszélni, mit is kéne tennie.

És még egy apróság a végére: rengeteg feszültség elkerülhető azzal, ha nem hatalmi harcként fogod fel ezt az egészet. Nem az a lényeg, hogy mindig neked legyen igazad csak azért, mert te vagy a felnőtt. Te húzzál határokat azokban a dolgokban, amik fontosak azért, hogy a gyerek megtanulja, hogyan működnek a dolgok a világban (pl. este lefekszünk és alszunk, reggel fel kell kelni és elmenni az iskolába, ülve eszünk, rendet tartunk a lakásban stb.), de nem kell mindenáron legyűrni a gyereket olyan dolgokban, amik valójában nem is fontosak, csak aktuálisan neked nem tetszik vagy csak azért nem engedsz belőle, nehogy neki legyen igaza. Lehet kompromisszumot kötni olyan dolgokban, amiknek nincs tétje, ebből is tanul a gyerek, pl. azt, hogy neki is lehet ráhatása a saját életére, merheti elmondani a véleményét, merhet kérni a szüleitől stb. Ez pont abban segít, hogy később is merjen őszinte lenni veled és megosztani akár a kellemetlen vagy kínos kéréseit, kérdéseit is. Nyilván alap dolgokban nem kell engedni (pl. este le kell feküdni és aludni, nincs vita), de kis részletekben lehet (pl. aludhat a macival a nyuszi helyett vagy felvehet más ruhát, mint azt te jónak látod). Sőt lehet hagyni hibázni a gyereket, hogy a saját hibájából tanuljon: pl. mondhatja, hogy nem vesz pulcsit, aztán kimegy, fázni fog és úgyis fel fogja venni, nem ettől fog megfázni, de megtanulja, hogy fontos a pulcsi.

Fontos megérteni, hogy a gyerek leggyakrabban nem attól viselkedik rosszul, hogy néha engedtél neki hanem:
1. a következetlen neveléstől, amiben hol mindent szabad, hol meg leordítják a fejét 1-1 hiba miatt,
2. a túlzott merev szigortól, amikor mindenben kontrollálni akarják őt,
3. vagy a figyelem hiányától, amikor az a szempont, hogy a gyerek ne okozzon gondot, maradjon csendben, ne zavarjon, legyen mellette kényelmes az élet, ezért folyton lecsitítják cumival, étellel, digitális eszközökkel, mesenézéssel stb., miközben a valódi érzelmi igényeire nem figyel senki.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

12 Comments

  • Kinga

    Reply Reply 2025. január 12. vasárnap

    Kedves Ági!
    A kislányom 4 hónapos kora óta küzd alvási nehèzsègekkel. 3 éves korában jelentkezett nála a pavor nocturnus is, de előtte èjszakázott. Ha éppen nem pavoros èjszkánk van,akkor is órákig tart mire elalszik.
    Nem kell bent lennünk nála, nem kapcsolja fel a lámpát, fekszik a sötèt szobában ahol minimális fény van,mert nem szeret teljes sötètben aludni, és játszik a plüssèvel, vagy a mesekönyvèt lapozgatja. Ha benèzek hozzá,azt mondja nem álmos, nem tud aludni.
    Próbáltunk mindent. Teát, homeopátiás tablettát, melatonin gumimacit. Most éppen a magnézium biszglicinátot teszteljük, azt ajánklották.
    9-kor kerül ágyba, és van, hogy még éjfélkor is èbren van. Reggel 5 és 7között kel, látszólag kipihenten, de tudom,hogy fáradt. Köztünk sosem aludt, így nem is tud ha esetleg megoróbáljuk .
    Mit tegyek,hogy megoldódjon ez az állapot?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2025. január 12. vasárnap

      A leírtak alapján a kislányod alvási nehézségei több tényezőből fakadhatnak, és valószínűleg összetett megoldásra lesz szükség. Az alábbi javaslatok segíthetnek:

      1. Állandó napirend és alvás-előkészítés
      – Napirend stabilitása: Az alvási és ébredési idő mindig legyen ugyanabban az időpontban, hétvégén is.
      – Alvás-előkészítő rutin: Egy nyugtató esti rutin (fürdés, mese, halk zene vagy egy közös beszélgetés) segíthet abban, hogy a szervezete jelet kapjon: közeledik az alvás ideje.
      – Képernyők kerülése: Lefekvés előtt legalább 1-2 órával mellőzzétek a képernyőidőt mert a kék fény csökkentheti a melatonin termelést.

      2. Környezeti tényezők optimalizálása
      – Sötétség és fény: Ha nem szereti a teljes sötétséget, használjatok nagyon halvány, meleg fényű éjjeli lámpát.
      – Hangok: Fehér zaj vagy halk természetes hangok (pl. tenger, eső) nyugtató hatással lehetnek.
      – Hőmérséklet: Ügyeljetek arra, hogy a szoba hűvös és jól szellőztetett legyen!
      – Sok mozgás szabad levegőn: egy esti séta, játszóterezés segíthet, hogy jobban aludjon.

      3. Fizikai aktivitás és táplálkozás
      – Nappali aktivitás: Gondoskodjatok arról, hogy napközben sok mozgásban legyen része!
      – Magnézium és egyéb kiegészítők: A magnézium biszglicinát jó választás lehet, de időbe telhet, mire hatást fejt ki. Konzultálj gyermekorvossal vagy dietetikussal arról, hogy más tápanyagok, például omega-3 zsírsavak vagy vas pótlása szükséges-e!
      – Esti étkezés: Az alvást segítheti egy könnyű, fehérjében gazdag, de nem túl nehéz vacsora (pl. joghurt, banán, főtt tojás).

      4. Pavor nocturnus kezelése
      – Ébresztés a ciklusok között: Ha észreveszed, hogy a pavor mindig az elalvás után 1-2 órával jelentkezik, próbáld meg kicsivel előtte (10-15 perccel) finoman felébreszteni, hogy megszakítsd az alvási ciklust.
      – Stresszcsökkentés: A pavor gyakran stresszhez vagy túlzott izgalomhoz köthető, így érdemes odafigyelni arra, hogy az esti órák nyugodtak legyenek és ne fáradjon túl! (főként a túl sok kötött programra és a digitális ingerekre, pl. mesenézés, tablet stb. érdemes figyelni)

      5. Lelki tényezők feltárása
      – Érzelmi beszélgetés: Néha az alvásproblémák mögött érzelmi okok húzódnak meg. Próbáljatok beszélgetni arról, mi jár a fejében lefekvéskor!
      – Relaxációs technikák: Taníthatsz neki egyszerű légzőgyakorlatokat vagy vizualizációs technikákat, például képzelje el, hogy egy nyugodt helyen van (pl. egy réten vagy egy tengerparton).

      6. Szakember bevonása
      Ha ezek a módszerek nem hoznak változást, érdemes szakembert felkeresni:
      – Gyermekpszichológus: Segíthet feltárni, ha érzelmi vagy lelki tényezők állnak a háttérben!
      – Alvásspecialista: Ha az alvásproblémák tartósak, egy alvásvizsgálat is szükséges lehet, hogy kizárjanak esetleges alvászavarokat (pl. alvási apnoé).
      – Neurológus: A pavor nocturnus miatt érdemes lehet egy alapos neurológiai kivizsgálás!

  • Foforne Kata

    Reply Reply 2024. december 16. hétfő

    Kedves Ági
    Segítséget szeretnék kérni , 5 éves kislány ügyében !
    5 éves lányról van szó ,középső ovis .Alvási nehézségei vannak az oviban kb 3 hónapja! Minden lehető meg tettünk , beszéltünk az óvonővel , vezetővel .S kislány mindet előny mi történik az oviban !Alvásidőben nem engedik ki pisilni kakalni ezért sír , itthon folyamatosan ovónőset játszik! El játsza mi történik le rántják róla a takarót fel keltik ide gyere itt fekudj le , hs meg mozdulat ki váglak , át mész a hőbörög csoportba ott jobb az ovi !!! Az óvónő kérte a szülőket hogy vigyek haza dél sem úgy hogy dolgoznak !
    Tervezzük s csoport váltást vagy intézmény váltást mit tanácsolsz?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. december 21. szombat

      Mindenképpen csoportváltást vagy óvodaváltást javaslok én is. Neki ez így nem jó és nem is kötelezhetik arra 5 évesen, hogy aludjon, ha erre már nincs igénye. Ha az óvoda nem együttműködő és a gyerek emiatt szorong, akkor jobb helyet kell neki keresni.

  • Lívia

    Reply Reply 2024. december 01. vasárnap

    Kedves Ági!
    Szeretnék kérni egy kis segítséget/tanácsot a bölcsödével kapcsolatban, bízom benne, hogy jó helyre írok.
    Kisfiam 2,5 éves, 5 lassan 6 hete kezdtük a beszoktatást a bölcsödébe ami nem éppen ment az elejétől zökkenőmentesen. Mindig volt olyan hét, hogy valami miatt ki maradtak napok, tehát nem folyamatos volt a beszoktatás első fele. Ami azt illeti az első 3 hét után beteg is lett. Így meg akadt az egész. 2 hetet volt most itthon velem. Múlt hét csütörtökön kezdtük volna ismét, de csak 2 órával. Át se tudtam adni a gondozónak, mert az átadóba nagyot hányt a sírastól, így haza hoztam, de nem ez volt az első eset. Bent a bölcsibe is volt rá példa, hogy hányásig sírta magát, és miután azt hitték megnyugodott megpróbalták nála az étkezést amitől megijedtek, mert öklendezet és nem tudta lenyelni a falatot, olyan ideg állapotba volt.
    Amióta elkezdtük azóta nem tudok itthon ki menni reggel kávézni meg friss levegőt szívni mert szegénykém zokogva, szinte könyörög, hogy ő is szertne velem jönni.
    Az Apukája meg kitalálta azt, hogy szép lassan válaszuk le rólam itthon is, hogy ne legyen annyira Anyás, tudjon elengedni és tudja meg azt, hogy mindig vissza jövök…. előszőr nem jöhet ki velem a teraszra, és utána fokozatosan nem jöhet velem a mosdóba…. stb. Anyósom meg azt monda azért van nehéz dolgom a bölcsödével mert túlságosan magamhoz szoktattam. De én ezt nem tartom jó ötletnek, nem gondolnám, hogy itthon is most kéne kihuzni a lába alól a talajt.?
    Előre is köszönöm a válaszát.

    Élnézest kérek, ha túl hosszú lett az üzenet.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. december 08. vasárnap

      Erre nem az a megoldás, hogy leválasztjátok rólad, mert nem azért nem tud beszokni mert túl anyás, hanem azért lett anyás, mert megijeszti a bölcsi és felerősödött a szeparációs szorongása. Szóval ahelyett, hogy otthon leválasztjátok pont az ellenkezőjét kell csinálni: babusgasd, engedd magaddal menni, ne éreztesd vele, hogy gondot okoz, hogy túl sokat akar ott lenni veled azért, hogy érezze, nem kell küzdenie érted, számíthat rád, megvagy.
      A bölcsiben pedig újra kellene kezdenetek a beszoktatást, mintha nulláról indulnátok, csak egy kicsit legyél bent vele pár napig, utána is csak rövid időre menj el, hogy újra hozzá tudjon szokni.

  • Fanni

    Reply Reply 2024. november 14. csütörtök

    Kedves Ági,
    remélem itt is tudok segítséget/tanácsot kérni. Februárba lesz 2 éves a lányom és a folyamatos csapkodása miatt kérnék segítségét. Nyár eleje óta tart, hol rosszabb hol jobb napok, de szinte minden nap van csapkodás. Eleinte csak én kaptam, utána a családtagok jöttek, azután a játszótéri kis barátai végül már az ő szüleik is kaptak. Volt hogy amiatt mert dühös volt, nem kapott meg valamit. Volt hogy zavarta a másik gyerek és amiatt. Volt hogy csak játszás közben és egy idő után már csak a semmiből is jött egy-egy csapás. Mindig megfogtam a kezét, mondtam nem szabad. Egy idő után mondtam hogy csapjon a földre ha mérges vagy bútor, párna stb (épp ami a közelbe volt). Sajnos elő fordult párszor (kb 4x) olyan amikor egy napom belül már kb 20x rám csapott hogy rá csaptam a kezére 😢. Tudom ezt nem kellett volna, el is magyaráztam utána neki hogy anyu nagyon rosszat tett. Teljesen kétségbe vagyok már esve hogy ez meddig „normális”? Lehet túl sok praktikát próbáltam ki nála hogy leszokjon vagy ezt majd kinövi esetleg valamikor? Vigyem el esetleg szakemberhez? Sajnos a kimerültségem miatt egyre türelmetlenebb vagyok már és ha már 2x csap egy nap kiborulok, hogy mikor lesz már ennek végre vége.
    Bocsánat hogy hosszú lett az email és ha esetleg itt nem tudok kérdezni.

    Válaszát előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. november 16. szombat

      A problémát az okozza, hogy amikor egy kisgyerek dühös lesz vagy túlingerelt, túlfáradt, még nem tud mit kezdeni ezzel az érzéssel, ez túlterheli az agyát és lekapcsol a mozgáskoordináció, emiatt nem képes arra, amire normál állapotában igen: irányítani a mozgását. Ezért csapkod összevissza. Ő viszont ennek nincs tudatában, ezért hiába magyarázod neki és a rácsapás sem jó, mert az csak további szorongást kelt benne. Ehelyett ilyenkor:

      – Fogd meg a kezét és mondd el a kezének, hogy rosszat tett: „kicsi kéz mit csináltál? Nem szabad csapkodni!”, így elkezd benne majd tudatosulni, hogy a kezével tett rosszat,
      – Segíts neki megnyugodni ilyenkor! Mondd el neki, hogy „látom mérges vagy, de minden rendben van, hamarosan elmúlik, nincs semmi baj.” közben maradj higgadt, mert a te példádból tudja megtanulni, hogyan nyugodjon meg, ha kiborulsz, ő is egyre feszültebb lesz és egyre többször csinálja majd, mint ahogy eddig is.
      – Kerüld el, hogy túlfáradjon, túl sok inger érje, így ritkábban fog „szétesni”. Ha mindig következetes és nyugodt vagy, fokozatosan javulni fog a helyzet, mert megtanulja kezelni ezeket az érzéseket.

  • István

    Reply Reply 2024. november 10. vasárnap

    Kedves Ági!
    Mit lehet tenni abban a hekyzetben, amikor egy 4,5 éves ovis lány az egész hétvégét végig puffogja, veszekszik. Sok a heti program az oviban éppen ezért nem szerveztünk extra programot: otthon szabad játék, biciklizés a levegőn, séta. Ahogy hazaér, azonnal veszekszik, leginkább az anyjával, piszkálja a testvérét, ellenszegük és szinte mindende nemet mond. Ingerkereső gyerekeől van szó. Hogy lehet a hétvégét élvezetesebbé, nyugodtabbá tenni mert ez senkinek sem jó?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. november 16. szombat

      Ezt az okozza, hogy sok élmény éri az oviban és nem tudja igazán feldolgozni őket ezért segíteni kell neki ezeket helyretenni magában feldolgozni.

      Ami segíthet:
      – ovisat játszani minden nap, ő az óvónéni, te a gyerek stb. mert beszélgetéssel ő még nem tudja feldolgozni az érzéseit,
      – minden este este lefekvés előtt közösen elmesélni a napját úgy, mintha nem vele, hanem egy mackóval vagy egy másik kislánnyal történt volna,
      – ha sír, hisztizik, te vigasztald meg (otthon), rajtad keresztül tanulja meg, hogyan kell megnyugodni, hosszú távon csak ez működik igazán,
      – játsszatok érzelmi intelligencia fejlesztő gyakorlatokat, játékokat mert így megismeri az érzelmeit és azt, mihez kezdjen velük. Ajánlom az Ülj figyelmesen, mint egy béka című könyvet.

      • Ildikò

        Reply Reply 2024. november 22. péntek

        Kedves Àgnes!
        Hogyan tudnàm meggyōzni majd 5 èves kisfiamat,hogy nem baj ha valami nem sikerül egyből,főleg tõkèletese?Pl cèlba dobàs.
        Ilyenkor ordìt mindenkire,sìr,teljesen behergeli magàt,akàr òràkig tart lenyugtatni.A beszèlgetèsek,èrvelèsek nem hasznàlnak.Ugyanott,mindig neki van igaza,màr a tanìtòt is kioktatnà.(Angliàban elsős)
        Köszönöm vàlaszàt

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2024. november 23. szombat

          Ez nem meggyőzés kérdése. Amikor nem megy neki valami intenzív szégyenérzetet él át, de valami miatt ő erre érzékenyebb és nem tanulta meg feldolgozni, emiatt pedig distressz hisztis állapotba kerül. Abban kell neki tehát segíteni, hogy ne éljen át intenzív szégyenérzetet ilyenkor. Mit tudsz tenni? Tanítsd meg őt arra, hogy a fejében ott van egy „szégyenmanó”, aki rossz dolgokat mond neki.

          1. lépés: Ismerd el a szégyenmanó létezését.
          Bár a szégyenmanó nem létezik fizikailag, ez nem jelenti azt, hogy nem valós. Ha azt mondod a fiadnak: „Ó, kicsim, ez csak a fejedben van”, azzal nem segítesz, mert ezzel tagadod az ő nagyon is valós érzéseit. Ehelyett mondd például ezt: „Előfordult már, hogy egy hangot hallottál a fejedben, ami azt mondta, hogy rossz vagy? Megértem. Néha én is hallom ezt a hangot.”

          Az érzései elismerése és érvényesítése az első lépés abban, hogy bizalmat építs vele ebben a kérdésben.

          2. lépés: Segíts neki feldolgozni az érzéseit!

          Pl. beszélgessetek arról, szerinte, hogyan néz ki a szégyenmanó, mit mond neki a szégyenmanó, mit mondana ő a szégyenmanónak. Le is rajzolhatjátok a manót és kiszínezheti. Tanítsd meg neki, hogy ha a szégyenmanó rosszakat mond neki, akkor mondhatja neki, hogy „elég, hagyd abba”

          3. lépés Tanítsd meg rá, hogy a hibái nem végzetesek!

          Erre jó megoldás a „Hupsz”-játék. Tegyetek ki egy műanyag vödröt vagy szemetest a lakás egy pontjára, ha valaki elkövet otthon egy hibát a családból, rajzolja fel egy kis papírra, gyűrje össze és dobja be a vödörbe. Előtte búcsúzzatok el a hibától viccesen. Ezzel megtanítod a gyerekednek, hogy hibák mindenkivel megesnek, nem kell nagyon kiborulni miattuk.

          Jópofa lehet az is, ha kitaláltok egy vicces kis hibadalocskát és amikor valaki hibázik a családban, eléneklitek közösen, így emlékeztetitek magatokat arra, hogy hibázni ér.

Leave A Response

* Denotes Required Field