Dicsérj okosan!

Gyakran említem, mennyire fontos, hogy dicsérjük a gyerekeket, hiszen ezzel erősítjük meg bennük, hogy amit elvégeztek, az erőfeszítéseik, nem voltak hiábavalóak. De hogyan dicsérjünk jól? Dicsérjük meg mindenért? Csak az igazán nagy erőfeszítésekért? Milyen szavakkal dicsérjünk? Lehet “túldicsérni” a gyereket?

Ez így is van: naponta többször kell dicsérni a kicsiket, hiszen számos nagy teljesítményt visznek végbe, nem mindegy azonban, milyen szavakkal tesszük ezt. Hasonló ez ahhoz a helyzethez, amikor a gyermek valami csintalanságot csinál: mindenki egyetért abban, hogy ilyenkor nem azt mondjuk neki, hogy “rossz gyerek vagy”, hanem azt, hogy “az a rossz, amit tettél”. Ugye, hogy jelentős különbség van a kettő között?

A Columbia Egyetemen Dr. Carol Dweck szociálpszichológus egyik kutatásában 400 ötödik osztályos gyermeknek adtak egy egyszerű kirakós feladatot, amit könnyedén megoldottak. Miután megcsinálták, elárulták nekik a pontszámot és a gyerekek egyik része ezt a visszajelzést kapta: “Nagyon okos vagy.”, a másik csoport pedig ezt: “Biztosan keményen dolgoztál.”

Ezután mindkét csoport választhatott egy újabb feladatot: az egyik sokkal nehezebb volt, mint az előző, de elmondták róla a gyerekeknek, hogy sokat tanulhatnak belőle, ha megcsinálják, a másik ugyanolyan könnyű volt, mint az első kirakó.

Vajon melyik csapat bízott jobban magában? Melyik csoport volt az, ahol a gyerekek merték a nehezebb kirakót választani? Azok a gyerekek, akiket az okosságukért dicsértek meg, többségében a könnyebb feladatot választották. Azok viszont, akiket a kemény munkájukért dicsértek meg, 90%-ban a nehezebb feladat mellett döntöttek. Az ugyanis, hogy “okos vagy” azt sugallja a gyermeknek, hogy nem kockáztathatja meg, hogy hibázzon – tehát könnyebb feladatot választ, olyat, amibe biztosan nem bukik bele.

Volt egy harmadik kirakó is. Ez sokkal nehezebb volt, mint a korábbiak, annyival, hogy a gyerekek többsége nem tudta megoldani. Itt arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogyan reagálják le a különböző dicséretet kapó gyerekek a kudarcot. Azok a gyerekek, akiknek azt mondták, hogy “okos vagy”, kudarcként élték meg sokkal nehezebb feladatot, míg azok a gyerekek, akiket az erőfeszítésükért dicsértek meg, kitartóan próbálkoztak vele és utóbb azt nyilatkozták, hogy ez tetszett nekik a legjobban a 3 közül.

A negyedik körben ugyanazt a feladatot kapták a gyerekek, mint az elsőben. Itt az “okosak” csoportja 20%-al rontott a korábbi eredményein, a “kemények” csoportja pedig 30%-ot javított.

Nem arról van szó tehát, hogy ne dicsérjük a gyermeket, hanem arról, hogy figyeljünk rá, miért dicsérjük meg és milyen szavakkal tesszük ezt. A beidegződéseink azt mondatják velünk, hogy “nagyon ügyes vagy”, “milyen okos vagy!”, addig hosszú távon azzal segítjük a gyermeket, hogy merjen megbirkózni a nehezebb feladatokkal és reális képe alakuljon ki saját magáról, ha őszinte részletességgel megfogalmazzuk azt, pontosan mit csinált jól. Például azt mondjuk neki: “Nagyon kitartóan próbálkoztál ezzel a nehéz feladattal, majdnem az egészet meg tudtad oldani.” Csak minimális odafigyelést igényel szülői oldalról, hogy ezekre az apró részletekre odafigyeljünk, azonban a hatását a gyermeked önbizalmában érvényesül majd: nem lesznek irreális elvárásai magával szemben, mer majd nagyobb kihívást igénylő feladatokat vállalni, ugyanakkor nem vár el magától folyamatosan a túlságosan magas eredményeket.

Hogyan fejleszthetnéd a babádat? Mit játssz vele? Innen megtudhatod >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 Comments

  • Gergely Eszter

    2012. június 20. szerda

    Ez nagyon jó észrevétel, és milyen nehéz nem az okosságot, ügyességet dicsérni 🙂 DE egy kis odafigyeléssel legalább naponta egyszer tudunk valami biztatót mondani.

    • Zsanett

      2013. augusztus 13. kedd

      Kedves Ági!
      Az én problémám a következő. Olvastam a könyvedet, írásaidat,és tudom,mennyire fontos az,hogy egy gyerek önbizalmát erősítsük. Az én családom lazábban áll a gyermekneveléshez,sok dolog náluk nem veri ki a biztosítékot,ami a férjem családjánál igen. De inkább ők túl merevek..Mit lehet tenni,hogy pl. a nagymama ne minősítse a gyereket azzal,hogy rossz vagy-ebben a helyzetben,mit mondjak majd a gyerekemnek,ha ő valójában semmit sem csinált..szóljak rá nagyira gyerek jelenlétében,hogy ne mondjon ilyet…félek,hogy folyamatosan fogja ezt csinálni és bosszant minket..és bár most még csak pár hónapos a baba..de elég hülye helyzetbe tud hozni a hülyeségeivel. Most még nem szóltam rá,de mi lesz,ha a gyerek nagyobb lesz,mindig aláássa az önbizalmát?
      A másik probléma: mi nem akarjuk nagyon vallásosan nevelni a gyerekünket,viszont a mi családunknál számtalan mondókában tömik a fejébe Istent,meg a szentképeket is megnevezik neki,mintha direkt csinálnák…és többször mondogatják,mintha csak az lenne,hogy ők akarják nevelni.. mi lesz később,ha már érti is.. Az a baj,ha valamit kérünk tőlük,direkt az ellentétét csinálják,és ezeket látva,eszem ágában sincs bárkire is rábízni a gyermekünket..Félek,előre bizonyos helyzetektől is:pl. mi lesz,ha elárulja a gyermekemnek majd egy rokon gyerek,vagy bárki elszólja magát,hogy nincs Jézuska,vagy a nagyszülők,nagynénik hülyeségekkel tömik a gyerek fejét-túl tudományos magyarázatokkal,stb? Nekem a jelenlétükbe kell majd megcáfolnom amit mondanak,vagy itthon elmagyaráznom neki,hogy pl. a nagyi hülyeséget mondott?
      Ha összeveszek a nagyszülőkkel,és a gyermekem előtt leminősítenek,mert mondjuk anya kiabál..a gyermek nem fog elfordulni tőlem? Ilyenkor gondolom,magukhoz édesgetik..
      Válaszodat előre is köszönöm!

      • Vida Agi

        2013. szeptember 20. péntek

        A te példád az elsődleges: ha te mutatsz valamit, az a kicsinek a mérce. Onnantól kezdve tudni fogja, hogy a nagyinál mások a dolgok, azt már 2-3 évesen nagyon szépen el tudják különíteni, nem rombolja az önbizalmát, amit a nagyi mond neki, ha te meg erősíted.
        A vallás dologgal ugyanez a helyzet: te átadod a te szemléletmódodat, a többiek a sajátjukat – dönteni pedig úgyis a gyereknek kell. És nem kell feltétlenül megcáfolnod, amit hallott, csak akkor, ha ő maga kérdez rá a dolgokra.

        Az más kategória, amikor a gyerek előtt leminősítenek, akkor kiállhatsz az igazadért a gyerek előtt is.