Dicsérj okosan!

Gyakran említem, mennyire fontos, hogy dicsérjük a gyerekeket, hiszen ezzel erősítjük meg bennük, hogy amit elvégeztek, az erőfeszítéseik, nem voltak hiábavalóak. De hogyan dicsérjünk jól? Dicsérjük meg mindenért? Csak az igazán nagy erőfeszítésekért? Milyen szavakkal dicsérjünk? Lehet „túldicsérni” a gyereket?

Ez így is van: naponta többször kell dicsérni a kicsiket, hiszen számos nagy teljesítményt visznek végbe, nem mindegy azonban, milyen szavakkal tesszük ezt. Hasonló ez ahhoz a helyzethez, amikor a gyermek valami csintalanságot csinál: mindenki egyetért abban, hogy ilyenkor nem azt mondjuk neki, hogy „rossz gyerek vagy”, hanem azt, hogy „az a rossz, amit tettél”. Ugye, hogy jelentős különbség van a kettő között?

A Columbia Egyetemen Dr. Carol Dweck szociálpszichológus egyik kutatásában 400 ötödik osztályos gyermeknek adtak egy egyszerű kirakós feladatot, amit könnyedén megoldottak. Miután megcsinálták, elárulták nekik a pontszámot és a gyerekek egyik része ezt a visszajelzést kapta: „Nagyon okos vagy.”, a másik csoport pedig ezt: „Biztosan keményen dolgoztál.”

Ezután mindkét csoport választhatott egy újabb feladatot: az egyik sokkal nehezebb volt, mint az előző, de elmondták róla a gyerekeknek, hogy sokat tanulhatnak belőle, ha megcsinálják, a másik ugyanolyan könnyű volt, mint az első kirakó.

Vajon melyik csapat bízott jobban magában? Melyik csoport volt az, ahol a gyerekek merték a nehezebb kirakót választani? Azok a gyerekek, akiket az okosságukért dicsértek meg, többségében a könnyebb feladatot választották. Azok viszont, akiket a kemény munkájukért dicsértek meg, 90%-ban a nehezebb feladat mellett döntöttek. Az ugyanis, hogy „okos vagy” azt sugallja a gyermeknek, hogy nem kockáztathatja meg, hogy hibázzon – tehát könnyebb feladatot választ, olyat, amibe biztosan nem bukik bele.

Volt egy harmadik kirakó is. Ez sokkal nehezebb volt, mint a korábbiak, annyival, hogy a gyerekek többsége nem tudta megoldani. Itt arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogyan reagálják le a különböző dicséretet kapó gyerekek a kudarcot. Azok a gyerekek, akiknek azt mondták, hogy „okos vagy”, kudarcként élték meg sokkal nehezebb feladatot, míg azok a gyerekek, akiket az erőfeszítésükért dicsértek meg, kitartóan próbálkoztak vele és utóbb azt nyilatkozták, hogy ez tetszett nekik a legjobban a 3 közül.

A negyedik körben ugyanazt a feladatot kapták a gyerekek, mint az elsőben. Itt az „okosak” csoportja 20%-al rontott a korábbi eredményein, a „kemények” csoportja pedig 30%-ot javított.

Nem arról van szó tehát, hogy ne dicsérjük a gyermeket, hanem arról, hogy figyeljünk rá, miért dicsérjük meg és milyen szavakkal tesszük ezt. A beidegződéseink azt mondatják velünk, hogy „nagyon ügyes vagy”, „milyen okos vagy!”, addig hosszú távon azzal segítjük a gyermeket, hogy merjen megbirkózni a nehezebb feladatokkal és reális képe alakuljon ki saját magáról, ha őszinte részletességgel megfogalmazzuk azt, pontosan mit csinált jól. Például azt mondjuk neki: „Nagyon kitartóan próbálkoztál ezzel a nehéz feladattal, majdnem az egészet meg tudtad oldani.” Csak minimális odafigyelést igényel szülői oldalról, hogy ezekre az apró részletekre odafigyeljünk, azonban a hatását a gyermeked önbizalmában érvényesül majd: nem lesznek irreális elvárásai magával szemben, mer majd nagyobb kihívást igénylő feladatokat vállalni, ugyanakkor nem vár el magától folyamatosan a túlságosan magas eredményeket.

Hogyan fejleszthetnéd a babádat? Mit játssz vele? Innen megtudhatod >>