Cikis kérdések a pelus körül

A legtöbb anyuka sopánkodva panaszolja el nekem, hogy a totyogóját nagyon érdekli, mi van a pelusban. Néhány baba bele is nyúl, sőt vannak olyanok is, akik játszanak vele, szétkenik a tartalmát. A padlóra pisilnek és belenyúlnak. És láthatólag nincs bennük emiatt szégyenérzet, sőt kifejezetten lelkesen és kíváncsian teszik mindezt. Hogyan lehetne megtanítani nekik, hogy ezt nem szabad? Miért van ez egyáltalán?

Természetes jelenség, hogy az 1-2 éves kor közötti kisgyerekek elkezdik felfedezni a saját székletüket. Először csak kíváncsiskodnak. Érdekli őket, mit csinál a vécén anya, megnézik, hogy a kutyának is van kakija, a cicának is van kakija és a csigának is. Hamar megtanulják a „kaka” szót és néha bizony még túlzásba is viszik a használatát. Az után sétálva például minden kutyakaki mellett megállhat a kisgyermek és megállapíthatja, hogy „kaka”. Ez a tanulási folyamat természetes része, most szembesül azzal a kicsi, hogy minden élőlénynek, a kutyusnak, a cicának, anyának és apának is van széklete. Ez a szobatisztává válás folyamatának első lépése. Még nem szobatiszta ekkor a totyogó, az csak lépésenként alakul ki, de már érdeklik a körülötte kialakult szokások, a folyamat maga és a „végtermék”.

Ezután következik az, hogy a saját székletével is találkozik. Felismeri, hogy neki is van „olyan” és meg akarja ismerni. Mint ahogyan az ételekbe is bele akar nyúlni, szét akarja kenni, hogy megismerje az állagát, úgy a széklet esetében sem elég neki, hogy csupán látja a színét, formáját és érzi az illatát. A gyerekek ilyen kis korban még minden érzékszervükkel meg akarják ismerni az új tárgyakat és ez a széklet esetében sincs másként: meg kell fogniuk, bele kell nyúlniuk, hogy tudják, milyen. Néhány kisgyermek a szájába is veszi – hiszen számára ez is a megismerés része és még nem tudja, hogy ez káros és társadalmilag nem elfogadott.

Mindemellett a totyogó számára a széklet a saját „alkotása” is. Úgy érzi, azzal, hogy távozott belőle, a saját részét veszítette el. Ezzel elsőként akkor szembesül, amikor a bilire vagy a WC-re ül és látja, hogy valami kijön belőle, ami utána már nem az ő része többé. Ez pedig megijeszti. Ezért van az, hogy néhány kisgyermek, miután ráült a bilire, utána megint a pelusba szeretne kakilni, mert tartogatni szeretnék az „alkotásukat”, nem akarják azt elveszíteni.

Mit lehet tenni?

1. Őszinteség Először is nem szabad feleslegesen szorongást kelteni a gyermekben azzal, hogy túlzásba visszük a kakitól való óvást. Rá kell szólni, ha belenyúl, elmondani, hogy „piszkos, pfúj”, megmosni a kezét, de nem kell megdorgálni, megbüntetni, hisztizős drámát előadni és tudományos kiselőadást tartani a baktériumokról. Kezeld természetesen az érdeklődését, ne szólj rá, ha az utcán felismeri a kutyakakit, és hagyd, hogy megnézze (de ne engedd, hogy belenyúljon) Minél inkább tiltott és félelmetes dolog számára a kakilás, annál inkább szorongást kelt benne ez a dolog és annál nagyobb az esélye, hogy egy óvatlan pillanatban, amikor tudja, hogy nem látod, bele fog nyúlni majd.

2. Megelőzés A legtöbb kisgyermeknek 1-másfél éves korban már kevesebb széklete van, mint korábban, és jól kiszámítható, mikor jelentkezik a széklet. Van olyan gyermek, akinél etetések után nagyjából 1 órával, másoknál mindig reggeli után, vagy éppen mindig álmában „történik a dolog”. Figyeld ki, nálatok mikor van ez és rögtön cseréld le a pelusát. Ez a megfigyelés később is nagy segítségedre tud lenni, amikor majd bilire szoktatod, hiszen így tudni fogod, mikor kell megkérdezni tőle, kell-e kakilnia.

3. Hagyd maszatolni! A totyogók számára a kenés, mázolás, gyúrás olyan mozdulatok, amiket nagyon élvez és szeret, ezért adj neki olyan játékokat, ahol kiélheti ezt a hajlamát, így nem az ebéddel és a széklettel fog kísérletezni. Ujjal festés (hipermarketekben kapható kicsiknek való ujjfesték), gyurmázás, homokozás, sarazás, vizezés: ezek mind segítenek neki abban, hogy a kaki-pisi kérdéseket feldolgozza.

4. Mutasd meg, hogyan kell ezt! Ezt mondani sem kell: tanítsd meg rá, hogy mosson mindig kezet kakilás után! Ha pelusba kakilt, akkor is beletehetitek a tartalmát közösen a vécébe és lehúzhatja ő, így megbarátkozhat ezzel a jelenséggel már akkor, amikor még nem kezdtétek meg a szobatisztaságra szoktatást. Tanítsd meg, hogyan kell lehúzni a vécét, és mire való a vécépapír! Ha természetesen kezeled ezt a kérdést, ha nem arra tanítod, hogy a széklet szégyellnivaló, akkor kevesebb „baleset” fordul elő majd.

Játékos szobatisztaságra szoktató ötleteket és módszereket itt találsz >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • Melinda

    2013. január 13. vasárnap

    Kedves Ágnes
    Az én, illetve a mi kakiproblémánk sem egyszerű, már fogalmam sincs mitévő legyek! Az én kisfiam 3,5 éves, és a kaki még mindig bemegy. Egyszerűen nem hajlandó ráülni a wc-re, a bilire méginkább. A pisilés minden gond nélkül megy neki a wc-be, a bili még itt sem jöhet szóba, az valahogy nem érdekli. Az nem is lenne gond, hogy nem kell neki a bili, de a wc-re nem ül rá. Próbáltam kakimesét, megengedtem hogy megnézze a mi termésünket, próbáltam szépen, csúnyán, ígéretekkel,meg hogy a kaki nem az övé, hanem el kell engedni, mert megy a többiek után a hatalmas tengerbe….szóval mindent! Volt már rá példa hogy véletlenül, hosszú hosszú regélés után ráült és belepottyant a kaki, örömtáncot járt a család, felhívtuk az összes nagyit, de ez is eddig tartott. Mit kellene tennem, mit ronthattam el? Azt még el kell mondanom, hogy 11hónapja kistestvére született, valószínűleg e-miatt is engedi be a nagydolgot. Kérlek ha van valami gyors megoldás segíts nekünk!
    Köszönöm válaszod!
    Melinda

    • Vida Agi

      2013. január 13. vasárnap

      A kakilás téma a legtöbb kisgyereknél szorongással függ össze, ezért tartogatják, nem merik elengedni. És mivel szorongás van bennük, ezért a megoldás nem az, hogy alkudozunk, erőltetjük stb. mert ebből érzi, hogy ez elvárás lenne és ezért még inkább nem akarja majd, hanem az, hogy lazán oldjuk meg a dolgot. Pl. segíthetnek az olyan játékos módszerek, mint Csöpp és Potty (http://www.csoppespotty.hu/) vagy a Felejtsd el a pelust Elmo c. mese (sok szülőnél bevált már)

      • Melinda

        2013. január 16. szerda

        Kedves Ágnes!
        Köszi a gyors választ, a pelusos Elmo nem jött be, sokszor megnéztük már, megpróbáljuk a Csöpp és pottyot!
        Köszönöm mégegyszer!

    • Andi

      2013. szeptember 25. szerda

      Kedves Melinda!
      Teljesen megértem a helyzeted, mert én is hasonló cipőben jártam. Kislányom most lett 4 éves (egész pici korától székrekedéses volt) és mostanra rendeződött nála a kaki kérdés. Remélem azóta már rendeződött nálatok is a dolog, de ha nem és ha van kedved olvasd el az én tapasztalataimat a témában. http://kakafaktor.blogspot.hu/
      Amennyiben lelki okai vannak, akkor van fény az alagút végén!
      Kitartás!
      Üdv.
      Andi

  • Vivien

    2013. január 03. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 2 éves,eddig nagyon szépen bilizett.Szólt hogy pisi és szaladt oda lehúzta a nadrágját és ráült.Már 2-3 napja kezdte el hogy most már nem szól,bepisil a nadrágba.Nem értem mitől változhatott meg ennyire,vagy mi az oka?
    Köszönöm,előre is a segítséget.

    • Vida Agi

      2013. január 13. vasárnap

      Ha semmi új, változás nem történt mostanában körülötte, akkor lehetséges, hogy fel van fázva és ezért pisil be megint. Igazából 2 évesen még nem lehet teljes szobatisztaságot elvárni, még, ha egy darabig nem is voltak ilyen problémák, akkor is előfordulhat, hogy átmenetileg visszaesik a kisgyerek, mert még nem teljesen érett rá.

  • LIpák Zsuzsanna

    2012. szeptember 19. szerda

    Tiszteletem

    2 éves lányom egyelőre semmi hajlandoságot nem mutat a bili vagy a WC iránt. Rá rá ül a bilire akár fél órát is elszöszmötöl de bele nem ereszt semmit majd odébb megy és odacsinál
    Akkor ezek szerint még nem érett rá? lehet egyik napról a másikra fogja eldobni a pelust? ugyanaz lesz mint a beszédnél? semmit nem mondott(kb 40 szót használt aztán egy hónap alatt behozta és tőmondatokba dumál)
    erőltessem a bili kérdést vagy ne mert azzal rosszat érek el
    köszönöm aválaszát

    • Vida Agi

      2012. október 26. péntek

      A gyerekek többsége 3 éves korra érik meg a szobatisztaságra, ha őt még 2 évesen nem érdekli, nem kell erőltetni, ezzel csak szorongást okozol benne.

  • Kata

    2012. augusztus 29. szerda

    Kedves Ági!
    Tudom, hogy már többször téma volt a szobatisztaság. De nem találtam választ a problémánkra. Lányom 4 éves, második évét kezdi az oviban, előtte egy évet böcsibe is járt. Már a bölcsiben ráült a wc-re v. a bilibe és belepisilt, ezzel nincs is semmi gond. Sajnos a kakilás még a mai napig is pelenkába történik, szól ha kell neki és követeli a pelust. Az oviba nem megy el wc-re „hazahozza”. Már több módszerrel is megpróbáltam leszoktatni róla, szép szóval, kicsit erőszakosabban, beígértem dolgokat stb… Szeretném tudni, hogy ebben a korban ez mennyire kóros? Oka lehet, h az apukájától egy éve külön élünk? Mit tegyek, h leszoktassam róla? Kérlek segíts nekem!
    Válaszodat előre köszönöm! Kata

    • Vida Agi

      2012. szeptember 16. vasárnap

      A kakilás az a terület, ahol a gyermek szorongásai a leggyakrabban jelentkeznek. A szorongás összefügghet a családi problémákkal és az óvodával is. Az is lehet, hogy így szeretné felhívni magára a figyelmet, vagy pedig így szeretne még egy kicsit „baba” maradni, azaz arra a szeretetre, figyelemre, babusgatásra vágyik, amit egy baba megkap. Semmiképpen ne erőltesd a dolgot, a legjobb, ha egyáltalán nem tulajdonítasz neki nagy jelentőséget. Minél kisebb figyelmet kap ez a helyzet, annál hamarabb fogja magától elhagyni. És emellett a lehetőségeidhez mérten adj neki sok figyelmet és szeretetet. Javaslom Gary Chapman Egymásra hangolva című könyvét, sokat segíthet abban, milyen módon tudsz vele úgy foglalkozni, hogy érezze belőle a szeretetedet.

  • Kinga

    2012. augusztus 25. szombat

    Szia Melinda!

    Nálunk is hasonló volt a helyzet. 1 éves korától kezdve a kisfiam elbújt és szégyellte, ha épp kakilt. 23 hónaposan lett szobatiszta és ágytiszta egyszerre, de a pelenkát kérte reggel a kakihoz. Ráadtam, elbújt, majd szólt, hogy mehetünk popót mosni. Kétségbe estem, hogy meddig „normális” ez?! Volt aki szerint butaság és erőltetnem kellett volna. Egyszer nem adtam rá, mikor kérte és képes volt estig visszatartani, egész nap nyűglődni. Nálunk 6 hét alatt rendeződött pontosan. Egyik nap reggel a pisinél belekakilt a wc-be, volt nagy örömünnep és onnantól kezdve nem volt gond. Türelem, türelem. Ennyit tehetsz.

  • Melinda

    2012. augusztus 13. hétfő

    Ez teljesen aktuális „probléma” nálunk a 2 éves kislányommal, mármint a visszatartás. Igyekszem természetesen kezelni, mindig megnézheti a pelusban, mit alkotott, sőt, ha szeretné, a mi alkotásainkat is megnézheti és mostanában ő szereti lehúzni a wc-t. Megbeszéljük, hogy mindenki kakil, a kutya a cica mama papa, a pisilés már nagyon szépen megy bilibe, de kakilni újabban már a pelusba sem hajlandó, napokig képes visszatartani a székletét változatos étrend mellett. Szorulása szerencsére nincsen (adok székletlazítót is), de aggasztó, ahogy szorítja a popsiját. Esetleg volt/van valakinek hasonló tapasztalata vagy praktikája? Vagy egyszerűen csak legyek türelmes és magától rendeződni fog…? 🙂

    • édrien1978

      2012. augusztus 24. péntek

      Szia,

      nálunk a kakielengedésben sokat segített egy kreatív anyuka által kitalált mese, amit persze a saját itthoni szóhasználatunkhoz igazítottam. A lényeg ugyanaz maradt: a kaki egyedül van a popóban, vágyik a többiek után, hogy együtt lehessenek. A kislányom jó érzésére alapoztam, hogy ne hagyja egyedül a kakit a popóban 🙂
      Az eredeti mese itt:
      http://mesernyo.blog.hu/2011/01/12/trotya
      Meg persze volt jutalom a jó helyre került végtermékprodukció esetén…
      És sok türelmet!

    • anitanyu

      2012. augusztus 24. péntek

      Szia!
      Ilyen korban a kisgyerekek székletvisszatartása általában valamilyen szorongás miatt van.Ez nem biztos,hogy az ő félelme valamitől,lehet,hogy az anyuka stresszel,vagy olyan konfliktus áll fenn a családban,ami mondjuk nem túl drámai,mégis ott van a hétköznapokban.Nálunk legalábbis ez volt és amint megoldottuk a problémát,megszűnt a visszatartás is..
      Nem szabad görcsölni,maximalistának lenni pl. rendrakás terén,mert az is okozhat ilyet.Ha anya laza,akkor minden az lesz.. 🙂

    • mbmoncsi

      2012. augusztus 25. szombat

      Kedves Melinda!

      Nekem 3 kislányom van, egyiknél sem volt jellemző ez a fajta visszatartás.
      Ha a mamánál volt előfordult székrekedés, mert ott kevesebb rostos ételt kap és kevesebb folyadékot.
      Viszont ha az étrend rendben van, általában pszihés oka van, úgy tudom. Ha pl. anyának vagy apának valami problémája, szorongása van, az is közrejátszhat.
      Ha nem rendeződik, én elmennék vele gyerekpszihológushoz.