Rossz szokás vagy nem? Le kell szoktatni vagy nem?

Miért szoktattad rá? Miért nem szoktatod le róla? – a kérdés feltételezi, hogy a szülő rontotta el a babát, rászoktatta valami rosszra. Gyakran azonban egyáltalán nem erről van szó. A babák maguk is kialakítanak szokásokat, amikhez aztán ragaszkodnak és vannak olyan „szokások” is, amik a csecsemőkor ösztönös igényeiből fakadnak.

Évezredeken keresztül gondolták úgy, hogy a gyerek tiszta lap, amire bármit írhatunk, szobor, amit bárkivé formálhatunk. Sokan ma is úgy hiszik, minden a szülőn múlik ez azonban egyáltalán nem így van.

Az újszülött beépített programmal jön világra.
Pontosan jelzi, mikor éhes, mikor álmos, mikor vágyik testközelségre.
Ha az igényeit megértik, segítenek neki, választ kap a jelzéseire: jól érzi magát és „jó baba”.
Egész könnyen alkalmazkodik. Ha sírni hagyják, idővel már nem sír többet, mert megszokja, hogy nem kap segítséget.
Ha nem kap enni, amikor éhes, teát kap, vizet, kivárják a 3-4 órát, megszokja azt is.
Nem jelez többé, eltemeti magában az igényeket, de az éhség megmarad: lelki éhséggé válik.

Amikor valaki azt mondja, szoktasd le arról, hogy 2 óránként kéri az anyatejet, vagy hogy testközelben nyugszik meg, az valójában azt mondja, hagyd figyelmen kívül az igényeit és változtasd őt olyanná, hogy ne legyen gond vele.

Mi rontottuk el?

Mi szülők sokszor félre is értjük ezt. Jól akarjuk csinálni, ezért olyasmire is rászoktatjuk a babát, amiről azt hisszük az ő igénye. Például csak rázogatva, cipelve, porszívó hangjára, hintában, autóban alszik el a baba, vagy csak a vajas kenyeret, a rudit és a pötidanont eszi meg.

Holott nincs olyan újszülött, aki kimászna a kocsihoz, beülne és azt kérné, ott altasd, a 10 hónapos nem veri azt asztalt az első túró rudiért és egyik babához sem adnak olyan használati utasítást, hogy csak porszívó hangjára lehet altatni.
Ezek a mi kényszermegoldásaink. Rájövünk, hogy működnek, praktikusak, a gyerek végre alszik, végre megeszik valamit, megnyugszunk, hogy működik és rászoktatjuk őket. Ha mégis így alakulna, itt írtam arról, hogyan tudsz változtatni rajta.

Sőt: magunkat is. Ezek a MI szokásaink. Nem kérte őket a gyerek, nekünk volt kényelmesebb, ezért választottuk. Ő meg elfogadta. És persze tiltakozik, ha elhagyjuk, ha leszoktatnánk, de ha már a kárára válik, ha az egészség rovására megy, le kell szoktatni.

De nem azért, mert más szerint már nem kéne felkelnie éjszaka, nem azért, mert szerinte már kanalasat/darabosat/pörköltet kéne ennie, elhagynia a szopit vagy ráülnie a bilire. Hanem azért, mert

1. úgy látod, megérett rá, eljött az ideje vagy
2. az adott szokás egészségtelen, káros, nem tartható tovább, nem fér bele az életetekbe többé.

Mondjuk 1-2 hónaposan még nem okozott gondot, hogy a kicsi este 11-kor aludt el, ez nektek is jó volt így. De 3 évesen, amikor reggel oviba kell menni emiatt nem tudja kialudni magát, tehát muszáj változtatni rajta. (De elég csak akkor! Nem kell már újszülött kortól azért erőltetni az este 8-at, mert 3 év múlva oviba megy.)

A szülői mesterség nagy kérdése: mi az, ami a gyermek egyéniségéből, lényéből fakad?
Ami az övé, arról nem leszoktatni kell, hanem támogatni, fejleszteni, megtanítani, hogyan, hol használhatja okosan, miként válhat hasznára.

Mondok egy példát: a gyerek nagyon hangos, erős hangja van és ez néha zavar másokat, esetleg téged is. Ha folyton lepisszeged, állandóan vissza kell fognia magát, úgy érzi, az erős hang rossz tulajdonság, amit ki kell irtania magából.
Ha olyan feladatokat adsz neki, ahol ő lehet a hangadó, a ceremóniamester, ha elviszed színjátszókörbe vagy kórusba, ha olyan játékokat játszol vele, ahol hol hangosan, hol halkan kell beszélni, megtanulja a helyén kezelni ezt a képességét.

A „szoktasd rá-szoktasd le” azért is nehéz kérdés, mert szeretnénk megfelelni a környezetünknek is. Elbizonytalanít minket a másik véleménye: Tényleg káros szokás lenne, ha cicin alszik el?
Tényleg gond, ha csak este 10-kor fektetem?
Tényleg le kéne szoktatni az éjszakai szopiról?

Ha jó nektek, ha bevált, nem kell leszoktatni.
Ha természetesnek érzed, 5 perc alatt elalszik úgy, neki és neked is megfelel: miért ne?
Nincs jogunk beleszólni a másik életébe.
Nincs jogunk megítélni a döntéseit.
Lehet, hogy neked fura, ahogy a másik csinálja,
de talán neki meg az a fura, ahogyan te csinálod.

Formálhatjuk-e a gyerekeinket?

Igen, nagyon is.
Hatással vagyunk rájuk azzal, ahogyan viselkedünk, ahogyan reagálunk. Ők tőlünk tanulják el az élet alapjait, tőlünk szerzi első élményeiket a világról.
A gyermeknevelés nem a szülők kényelméről szól, hanem arról, mit tapasztal meg a kicsi: Milyen a világ?
Olyan, ami válaszol? Ami szereti őt? Ami elfogadja olyannak amilyen?
Vagy olyan, ami mindenáron ráerőlteti a saját szabályait?
Olyan, ami kivárja, amíg megérik, amíg megérti? Vagy olyan, ami mindenáron keresztülpréseli rajta az akaratát?
Olyan, ami elvár, erőltet? Vagy olyan, ami megvár, türelmes?
Olyan, ami keményen, büntetve nevel?
Vagy olyan, ami gyengéden, példamutatással formál?

A világot, ami a babát körülveszi mi teremtjük.
Magunkat kell leszoktatni mások véleményének figyelésétől, és rászoktatni arra, hogy a megismerjük a kicsit, magunkat és türelmes szeretettel neveljünk.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Anna

    Reply Reply 2022. március 20. vasárnap

    Kedves Ági! Kislányom másfél éves, nagyon kiegyensúlyozott, kötődő kislány. Az alvasa sosem volt túl jó, de nem mertünk semmire raszoktatni, mert félünk nagyon, hogy az sírni hagyas. O úgy szeretne aludni, hogy egy felnőttel, és alvás közben a polojaban matat, kotoraszik. Ami egy idő után zavaró, ha az ember aludna maga is, ráadásul a bolcsiben is csinalja a gondozóknak. Cicit elhagytuk 1 hónapja, semmi javulás, 2-3 óránként ébred és ha nincs kotoraszas, akkor nem bir visszaaludni. Próbáltunk nyunyokat adni helyette, de jó messzire eldobja… hogyan tudnánk raszoktatni, hogy egyedül is aludjon és ne kelljen ez a szokás neki? Eléggé elfaradtunk, és szeretnénk a kis igényeit kiszolgálni, de így lassan a munkánk sem tudjuk végezni, mert nem hagy pihenni :/ köszönöm szépen előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      A nyunyóka nem rossz módszer, csak úgy kell bevezetni, hogy először hagyod, hogy ugyanúgy aludjon el, mint eddig csak ott van a nyunyóka is, 4-5 napig csak ezt csináljátok, más nem változik. Aztán ugyanúgy elkezditek az alvást, de piszkáláshoz a keze ügyébe teszitek a nyunyókát, amíg meg nem szokja ezt is (tehát a póló alatt már a nyunyókát piszkálja, nem titeket). Utána ugyanezt csináljátok egy darabig de pólóba nyúlás nélkül csak a a nyunyóka. Ha ez már megy, akkor már csak kevesebbet maradsz ott vele és a nyunyókával alszik el. Esetleg lehet azt is, hogy a nyunyóka is egy póló, hátha úgy könnyebben megy a megszokás.

  • Anna

    Reply Reply 2021. május 17. hétfő

    Kedves Ági!
    2 éves kisfiamnak az a szokása, hogy a cumival tépi a haját és hajszálakkal a cumin cumizik. Mikor már összeállt egy csomóvá a szopitól kiszedi és tép másikat…
    Rossz nézni, hallgatni amit csinál. Mi okozhatja ezt a furcsa szokást? Mit lehetne tenni ellene? Aggasztó mennyiségű haj van néha a szájában.
    Kiváltó okra nem tudok visszaemlékezni, amióta tud fogni azőta kb igy cumizik.

    Köszönöm ha válaszolsz!

    Anna

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. május 30. vasárnap

      Ez egy önnyugtatási forma. Ami segíthet, ha egy puha nyálkendőt vagy rongyit adsz neki és, amikor önnyugtatásba kezd, akkor felveszed őt, nem engeded, hogy a cumit piszkálja, hanem a nyálkendőt adod oda neki, hogy azt fogdossa. Pár nap gyakorlás után átszokik erre a hajazás helyett.

  • Mónika

    Reply Reply 2018. április 23. hétfő

    Kedves Ági!
    Az együttalvásról, illetve elaltatásról szeretnék kérdezni. Kisfiamat kezdettől magam mellett altattam, viszont már 3 éves elmúlt, és még sosem aludt végig egyetlen éjszakát sem. Lehet, hogy amiatt, mert a mozgolódásommal felzavarom? Ezért gondoltam, lassacskán ideje lenne átszoktatni a saját ágyába. Hogyan kezdjek hozzá? Az elaltatással kapcsolatosan pedig az a kérdésem, hogyan tudnám lerövidíteni a minden este kb. 1 órásnyira nyúló altatást? Altatás előtt fürdés, öltözés, utána könyvből esti mese van, majd mellé bújok, eloltjuk a lámpát, és ekkor kezdődik az „Anya, mesélj!”, ami nagyon hosszan elhúzódik. Hogyan módosítsuk az esti rutint, hogy a fürdéstől számítva ne 2-2 és fél óra múlva aludjon el a kicsi? Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. április 28. szombat

      Nem hiszem, hogy a zajaidra ébred fel, ebben a korban ez már nem jellemző. Inkább az szokott lenni a gond, hogy valamilyen változás vagy számára nehéz helyzet miatt szorong és emiatt ébred fel éjjel 1-1 alkalomal. Ha ez nagyon gyakori, mivel már 3 éves, forduljatok alváslaborhoz.
      A saját ágyba költözést úgy tudod megtenni, hogy megbeszéled vele a költözést, kiválaszthatja az ágyneműt, kiválasztjátok az alvósállatkát, ő is része lehet a folyamatnak.

      Az altatási rutinra itt írtam egy csomó ötletet: http://www.kismamablog.hu/baba-alvas/orakig-tart-a-lefektetes-esti-rutin-otletek-kisgyermekkorban

  • Nagy Nelli

    Reply Reply 2017. augusztus 29. kedd

    Kedves Ágnes!

    Abban szeretném a tanácsodat kérni, hogy 2 éves kislányomat hogyan tudnám délben elaltatni!? Mindig cicin aludt el, de féléve leszoktattam az éjszakai ebredésnél való cicin vissza altatásról, utána leszokott az esti cicin elalvásról (kakaót iszik lefekvés előtt) végül ha volt egy-két olyan alkalom hogy Napközben is kérte, de már Napközben sem szokott. Ezt igazából úgy sikerült elérnem, hogy bekentem a cicimet fokhagymakrémmel és mivel elég büdös így már eszébe sem jut cicizni. Már a déli alvásnál us el tudnánk hagyni, viszont ilyenkor máshogy nem tudom elaltatni. Szeretném a tanácsodat kérni! A szobában nincs sötét, csak sötétítőnk van! Talán ez lehet probléma? Vagy próbáljam meg ilyenkor is a kakaót? Mivel még 2 éves szüksége van a déli alvásra és ráadásul 7 hetes kismama vagyok és az orvosom azt tanácsolta, hogy szoktassam le a cicizésről mert méhösszehúzódást okoz!
    Válaszodat és segítséged előre is köszönöm!
    Nelli

  • Neo

    Reply Reply 2017. augusztus 21. hétfő

    Elnézést, hogy itt írok, de más témában nem tudtam hozzászólni. A férjemmel kicsivel több mint 3 hete kezdtünk el próbálkozni először élesben 🙂 Rá egy hétre megjött a menszeszem, viszont miután elmaradt,( nem is voltak benne olyan intenzív napok mint máskor), utána voltak napok mikor megszédültem, volt, hogy pár másodperc múlva elmúlt, máskor tartott 1-2 percig. A héten rászántam mégis magam egy tesztre, annak ellenére, hogy a próbálkozás megjött. A teszt rögtön pozitívat mutatott igaz a második csík fele akkora erősségű volt mint a kontroll, de tisztán látszott és rögtön kijött. Besikerülhetett attól, hogy utána megjött? A következő menszeszem jövő hét végén lenne esedékes. Kérdésem az lenne, hogy lehetséges fals pozitív teszt vagy bezavarhatja valami. Nem szedek semmi gyógyszert egyedül a Femibion 1-t. Köszönöm a választ

    • Gabi

      Reply Reply 2017. augusztus 28. hétfő

      Ha a menzesz jelentősen enyhébb volt, mint a megszokott, lehetséges, hogy csak a beágyazódást kísérő vérzés volt. A téves pozitív eredménynek minimális az esélye. A halvány csík is pozitív eredménynek tekinthető, és ebben az esetben 99%, hogy valóban terhességről van szó.

  • Mária

    Reply Reply 2017. július 23. vasárnap

    Kedves Ági!

    A három hónapos lányom altatási szokásával kapcsolatban szeretnék kérdezni Tőled, mivel úgy érzem ezen a területen most elakadtam és segítségre van szükségem.
    Az első pár héten szoptatás és alvás követte egymást, majd amikor már a játék is egyre inkább beépült a napirendjébe, akkor ha jelezte, hogy álmos (nyüszög, egy irányba néz, ásít, belefúrja fejét a nyakamba) megszeretgettem, magamhoz öleltem, suttogtam hozzá, megsimogattam a hátát és betettem a kiságyába aludni.
    Erre ő belefúrta a fejét a kiságyba és sírt. Sétáltam, ringattam, suttogtam hozzá, arra megnyugodott. Amint visszatettem megnyugtatás után a kiságyába, rögtön sírt. Úgy tapasztaltam, hogy a lerakom, fölveszem, ha sír, megnyugtatom és visszateszem a kiságyába módszer nem működött, ezért úgy láttam jónak, ha ringatva a kezemben alszik el. Ez egy pár hétig működött is, de a gerincferdülésem miatt egyre inkább nem tudom vállalni azt, hogy minden altatásnál 20-25 percig ringatva sétálok vele és hosszútávon szeretnénk arra törekedni, hogy önmagát elaltatva aludjon el.
    Úgy döntöttünk, hogy szeretnénk visszaszoktatni őt arra, hogy önmagától aludjon el. (Az elmúlt kb. másfél hónapban átalussza az éjszakát.)
    A könyvedben úgy olvastam, hogy a fokozatos átszoktatás 7-10 napig tarthat. Ma volt a második nap és több kérdés fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban:

    1. Napközbeni altatásoknál, amikor először rakom be a kiságyba, akkor nyugodt, nem sír, a kiságyban nagyon hamar elkezd sírni. Fölveszem, megnyugtatom, de ahogy érzi, hogy lerakáshoz mozdul a kezem rögtön keservesen sír. Újból fölveszem, megnyugtatom, lerakom, megint sír. Gyakorlatilag még mindig a kezemben nyugszik meg és kezd elaludni, nem a kiságyban, csak jelzem neki, hogy erre szeretnék törekedni. Mintha álomba sírná magát. Jó úton vagyok-e a második napon, érzi-e, hogy mit jelzek felé? Hogyan fog ez változni afelé, hogy önmagát elaltatva sírás nélkül elaludjon? Mit tehetek a tíz alatt, hogy az átszoktatási folyamata jobb legyen? Hogyan tudnék neki jobban segíteni? Nagyon a szívemre veszem a sírásait, érzelmileg mélyen megérint a sírása, elkeseredettsége.
    Az elmúlt két nap pozitívuma, hogy esti altatásnál már annyira fáradt, hogy böfiztetés után megölelgetem, leteszem a kiságyba és nem sír, elaltatja magát.
    Napközben sajnos ezt még nem tudom elérni.

    2. Lehet-e három hónaposan átszoktatni őt, vagy ez túl korai?

    3. Hosszútávon a férjem is elaltathatja őt? Az átszoktatásban is lehet? Hogyan vehet ő részt az átszoktatásban és az altatásban?

    4. Önmaga megnyugtatása képen az ujjait szopja. Amikor elaludt kiveszi a szájából a kezét. Segítene rajta az elalvásnál, ha cumit adnék inkább neki? Most cumit nem használunk.

    5. A napirendünkben az evés, játék, alvás követi egymást. De van, hogy hosszabbat alszik (1,5-2-2,5 órát) és akkor, ha felébred már több, mint négy óra telt el. Amikor hagytam aludni, akkor eddig ez nem befolyásolta az éjszakai alvását. Maradhat-e ez így vagy ébresszem föl és négy óránként mindenképpen egyen?

    A könyveidet olvasva sok értékes gondolattal, újdonsággal gazdagodtam, amelyek segítettek abban, hogy a lányom nevelése még kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, ezáltal örömtelibb legyen a kezdeti időszakban, melyért nagyon hálás vagyok neked.
    Előre is köszönöm szépen a válaszodat!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      1. Jó úton jársz, 1-2 nap és egyre rövidebb lesz a sírás, mert már kialakul a kicsiben a szokás, hogyan tudja megnyugtatni magát. Ilyenkor ő nem elkeseredett, egyszerűen csak álmos és nem tud elaludni, de te ott vagy vele, simized, segítesz neki, nem hagyod magára, egyre rövidülni fognak ezek a sírások.

      2. Egyáltalán nem korai.

      3. Igen és már most is segíthet, ha a baba már most megszokja, később könnyebb lesz, mert akkor is jobban el fogja fogadni.

      4. Nem gond, ha szopizza az ujját, el fogja majd hagyni, A cuminak csak hátrányai vannak az ujjszopással szemben: a szoptatásba is bezavarhat és elhagyni is nehezebb (játék közben simán lehet cumizni, de ujjat szopni nem, mert akkor nem tud majd játszani), a beszédfejlődésbe is bekavarhat a cumi, ha sokat van a szájában, míg az ujjal ez sosem fordul elő.

      5. Ez nem gond, a lényeg, hogy az ő tempóját kövessétek, nem kell ébresztgetni. Hidd el, ha éhes lenne, felébredne 🙂

Leave A Response To Vida Ágnes Cancel reply

* Denotes Required Field