Az utánozva nevelés ereje

A gyerekek utánzással tanulnak. De akkor miért verekszik, amikor tőlünk sosem látott ilyet? – teszi fel a kérdést a kétkedő anyuka. Pontosan mit is jelent az, hogy „a gyerek utánozva tanul” és hogyan használhatod fel a nevelés során?

A csecsemők már nagyon hamar utánozni kezdik a szüleiket, már az első tudatos mosoly is utánzás eredménye: az alig néhány hetes újszülött kifigyeli, hogyan csinálod és innentől ezzel az arcmozdulattal teremt kapcsolatot másokkal. Ezt követően utánozva tanul meg beszélni, utánozza a mimikádat, a mozdulataidat és a szokásaidat is.

Az utánzás 1-2 éves kor között egészen erőteljes formát ölthet, a kicsi akkora nem csak lemásolja a mozdulataidat, hanem számonkéri azt is, ha valamit másként csinálsz és erőteljesen ragaszkodik a szokásaihoz, nehezen viseli, ha valami nem a megszokott módon történik.

A gyerek kifigyeli pontosan hogyan csinálod a dolgokat, azonban néha még nem érti az összefüggéseket, ebből aztán félreértések lehetnek. Mondjuk lelkesen kalapálja a kis fakalapácsával az asztalt és nem érti, miért szólsz rá, amikor tegnap Apa pont ugyanígy szerelte meg az asztalt az igazi kalapáccsal.

Nem csak a mozdulataidat, az érzéseidet is átveszi és leutánozza a kicsi. Hiába „csinálsz úgy”, mintha nem lennél dühös és mondjuk nem csapkodsz csak csúnyákat mondasz, a gyermeked a maga éretlen módján, amikor dühös ugyanolyan indulattal adja majd ki a dühét és mivel még éretlen a testtudata, ő a testével fejezi majd ki az indulatot: csapkod, harap, földhöz veri magát stb.
Ilyenkor nem a mozdulatot utánozza, hanem az érzést. Szenvedélyes felnőtteknek pedig a gyermekeik is éppen olyan szenvedélyesek lesznek.

Tudni kell azt is, hogy a gyerek a maga módján utánoz. Még kicsit éretlen, félreért dolgokat, eltúloz mozdulatokat, nem mindig érti a kontextust. Például próbálja utánozni, ahogyan öltözöl, de még nem elég ügyes, félremennek a mozdulatok. Vagy szeretne ő is kevergetni a konyhában, de akkora mozdulatokkal csinálja, hogy kiloccsan a tálból. Vagy meg akar ölelni egy másik gyereket, de félremegy a mozdulat és túl erős lesz az ölelés. Nem akar rosszat, de még finomítania kell a mozdulatain.

Az utánzási készség fejleszthető, azt azonban fontos tudni, hogy nem biztos, hogy akkor fog utánozni téged a gyermeked, amikor te akarod. Ha tanítgatod pápát integetni a babát, talán szépen megtanulja, de az is lehet, hogy oda se bagózik, aztán később 2-3 hét múlva egyszercsak előáll a tudományával és kiderül, hogy mégiscsak ragadt rá valami. Ha szeretnél neki valamit utánozva megtanítani, az első feladat, hogy várd ki a megfelelő pillanatot, amikor figyel, amikor bensőséges a hangulat. Amikor nyűgös, álmos, mással foglalkozik, akkor biztosan nem fog menni és mások előtt sem feltétlenül produkálja magát szívesen a gyermek.
Otthon kettesben, az öledbe ültetve, bensőséges hangulatban játékosan lehet mondókázni, mutogatós játékokat játszani, állatokat utánozni, közösen tornászni, tanítgatni az integetést, a simogatást, a tapsolást és a többit, de nem kell sürgetni semmit és nem kell elvárni, hogy azonnal tudja a baba ezeket az új mozdulatokat. A legjobb módszer, ha megmutatod neki, bíztatod, hogy ő is csinálja és, ha csak egy kicsit is megpróbálta, nagyon megdicséred. A dicséret szárnyakat ad majd neki és egyre ügyesebben, egyre határozottabb mozdulatokkal fog utánozni majd.

Hogyan nevelj az utánzás erejével?

1. Tanítsd meg, hogyan használjon bizonyos tárgyakat!

Tiltás helyett („Ne nyúlj hozzá, elromlik!”) mutasd meg neki, hogyan használhat bizonyos tárgyakat! Mi szülők hajlamosak vagyunk százszor elmondani, mit NEM szabad csinálni, pl. ne dobáld a távirányítót, ne nyúlj hozzá és elfelejtjük megtanítani, hogy mit is kéne csinálni ezekkel a tárgyakkal, így aztán a kíváncsi gyerek újra meg újra megszerzi őket és kísérletezik velük. Ennek vehetjük elejét azzal, ha megtanítjuk őt az adott tárgya használatára. Például tanítsd meg neki, hogyan működik a távirányító, mutasd meg, mit kell rajta megnyomni, engedd, hogy kipróbálja, türelmesen nyomkodjátok végig az összes gombot, mutasd meg az elemtartót, ha az érdekli, utána pedig tanítsd meg neki, hova kell visszatenni, hol van a helye.
Ezzel eléred azt, hogy ne fogja többé dobverőnek használni, nem dugja el, nem szedi ki az elemeket stb.

2. Menj oda, amikor mondani akarsz neki valamit és ne csak magyarázd, hanem mutasd is meg!

Kényelmesebb kikiabálni a gyereknek, hogy pakolj össze mindjárt indulunk, de ennek gyakran semmi eredménye nincs. Ha ilyenkor odamész, megérinted a vállát, a szemébe nézel és úgy mondod el, máris jobb az eredmény.
Az óvodáskor előtt azonban ez sem elég, néha meg kell mutatni neki, mit is csináljon pontosan. Pl. rendrakáskor megmutatni melyik dobozba kell tenni az autókat és melyikbe az építőkockákat és be is tenni néhányat.

3. Tanítsd meg neki a következményeket!

Szeretnénk megtanítani a gyermekünknek, hogy a tetteinek következményei vannak, azonban erre nem a sarokba állítás vagy a büntiszékre ültetés a legjobb megoldás. Sokkal jobb, ha a természetes következményeket tanulja meg, amikkel amúgy is találkozna. Például azt, hogy ha kiöntötte az ételt, fel kell törölni, ha megbántott valakit, bocsánatot kell kérni, nem büntetésből vagy megtorlásból, hanem azért, mert így természetes. Ezeket kezdettől fogva bevezethetitek: ha kiöntötte, kapjon ő is törlőt a kezébe és együtt töröljétek fel. Dicsérd meg, ha ő is segít! Így hamar megtanulja a természetes következményeket anélkül, hogy szégyenérzetet élne át minden egyes alkalommal, amikor levert, kiborított, szétpakolt vagy összekent valamit.

4. Tanítsd meg, hogyan érjen hozzá!

A gyerekek kézmozdulatai néha még ügyetlenek, túl durván nyúlhatnak hozzá egyes tárgyakhoz, más gyerekekhez vagy a szüleikhez. Ilyenkor nem elég, ha rászólsz, mert ezzel nem tanulja meg, hogyan legyen ügyesebb, sokkal jobb, ha egy utánzós játékkal tanítod meg mindezt: vegyél elő 3-4 többféle szövetből készült kendőt vagy sálat és simogassátok végig őket! A vékonyabbat egészen finom mozdulattal a tenyereddel simítsd végig és kérd meg őt is, hogy utánozzon, a vastagabbat erőteljesebb mozdulattal simogassátok, a legvastagabbat pedig lehet gyurmázni, markolászni is! Mindig mutasd meg először a mozdulatot, utána pedig kérd, hogy utánozza le! Ez fejleszti a kézügyességet és a kicsi hamar megtanulja, mit jelent óvatosan hozzányúlni valamihez, finoman megsimogatni.

5. Mutass neki példát az érzelmek kezelésére!

Ez nem azt jelenti, hogy amikor haragszol, játszd meg magad, mintha nem haragudnál, vagy, amikor szomorú, esetleg ideges vagy, játszd el, hogy nincs semmi baj. Ettől a gyerek csak frusztrált lesz: érzi majd a feszültségedet, de az ellentmondást is a viselkedésedben és ő is frusztráltan fog viselkedni. Hosszú távon pedig megtanulja ebből hogyan nyomja el, hogyan titkolja az érzéseit. Éppen ezért ne tégy úgy, mintha nem lennél mérges, inkább azt mutasd meg, hogyan kell ezt helyesen kezelni (másban nem kárt téve, mást nem bántva stb.). Mondd ki, hogy „nagyon mérges vagyok”, magyarázd meg, miért vagy mérges „most takaríthatok fel mindent pedig már nagyon fáradt vagyok”. Kialakíthatsz dühkezelő rutinokat is, pl. halkan tízig számolsz, elmondasz egy düh-versikét vagy játékosan bömbölő oroszlánná változol, aki nagyon morgós kedvében van (a játékosság a te mérgedet is oldja 🙂 ).

Ha a gyermeked hisztizik, abból tanulja meg a legjobban kezelni ezt, ha te higgadt maradsz. Például magadhoz öleled és mélyeket lélegzel (jó hangosan, hogy biztosan hallja). Előbb-utóbb ő is elkezdi átvenni a légzésed ritmusát és megnyugszik, pár alkalom után pedig magától elkezdi majd a légzőgyakorlatot. Ha nem hagyja ilyenkor megölelni magát, állj mellé vagy ülj mellé, tedd rá a kezed a vállára és úgy vegyél mély levegőket, ez is ugyanolyan hatást fejt ki. Talán ez a legnehezebb, mert itt a saját beidegződéseinken kell változtatnunk, de némi gyakorlással nem lehetetlen elsajátítani.

6. Csináljátok közösen!

Hiába próbálod rávenni a kicsit, hogy mosson minden este fogat vagy üljön nyugodtan az asztalnál, ha tőletek nem látja ezeket. Viszont sokkal könnyebb megtanítani neki mindezt, ha együtt csináljátok. Minden nap reggel, délben és este mossatok együtt fogat! Nem kell neki külön tanítgatni, te mosd a tiédet, ő kapja meg a fogkefét és mossa az övét, ha látja, hogy ez a szokás, leutánozza majd és egyre ügyesebb lesz majd benne. Ugyanez vonatkozik a közös evésekre is: terítsétek meg az asztalt, üljetek le együtt enni! Mindenki eszik, amennyit eszik és azt, ami az asztalon van. Ha nem rohangálsz utána egy tál kedvenc étellel könyörögve csak, hogy egyen már, idővel rájön, hogy ha enni szeretne, akkor azt az asztalnál ülve közösen kell, mert mindenki más is így csinálja. Hasonlóképpen az öltözést, a maga utáni rendrakást és sok más hétköznapi dolgot is könnyebben megtanul a kicsi, ha vele együtt csinálod és azt a példát mutatod neki, amit tőle is látni szeretnél.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field