Az elszállt varázs és a depresszió esete

Amikor kiderül, hogy várandós vagy, még rózsaszín felhők lebegnek a szemed előtt a boldogságtól, aztán fokozatosan elkezd megváltozni a család életritmusa, az anyukát egyre inkább a baba érdekli és minden olyan más lesz. Apának sem egyszerű a helyzete, hiszen hirtelen nagy felelősség terhe kezdni nyomni a vállát. Mostanában egyre több kérdést kapok a család megváltozott életével kapcsolatban, ezekre szeretnék most válaszolni.

Az elszállt varázs és a depresszió eseteNemrégiben írt egy anyuka nekem, aki az első babájával félidős várandós és veszélyeztetett terhesként egész nap otthon kell lennie. Nehéz helyzetben van, hiszen hirtelen felborult az egész élete, egész nap otthon várja, hogy hazajöjjön a párja és végre együttlegyenek. Lassacskán egyre befelé fordulóbb lett, már-már depressziós, sokat sír. Ez részben a hormonok hibája is, de a megváltozott élethelyzet is tehet róla: eddig neki is volt élete, feladatai, célja, most meg hirtelen egy sokkal kevésbé aktív életet kell élnie.

A megoldás egy ilyen helyzetben az lehet, ha a fekvés ellenére napközben ő is talál magának elfoglaltságot, amit csinálhat. A baba érkezésével nem áll le az élet, tanulásra, kapcsolatokra, baráti beszélgetésekre ugyanúgy szükség van és az internet kiváló lehetőséget biztosít mindegyikre.
Ismertem egy anyukát, aki a 6. héttől otthon feküdt, semmit nem volt szabad csinálnia, mert kezdettől ujjnyira nyitva volt a méhszáj. Ő például egy OKJ-s tanfolyamot kezdett el távoktatásban laptoppal az ölében és mire a gyerkőc fél éves lett, letette az összes vizsgáját. Emellett jó sokat fórumozott más kismamákkal, az internetről beszerezte a babakelengyét, néha pedig feljöttek hozzá a barátnői meglátogatni, hogy ne legyen olyan magányos. Otthon volt egész nap egyedül, de mégse magányosan.

Egy másik anyuka írja, hogy a kisfia 8 hónapos és jókat játszanak együtt, de néha azért megfordul a fejében, hogy akkor mostantól állandóan a földön ülve tölti majd a napjait és gügyögésen kívül mást nem hall majd? Természetesen ez nem így lesz, hiszen a gyerekek nagyon hamar kinövik ezt a földönülős időszakot, de azért az embernek vannak egyéb vágyai is.

„Apa a legtöbb családban keményen dolgozik és csak este ér haza fáradtan, szeretne ő is pihenni. Ehelyett otthon várja a holtfáradt Anyuka, aki alig várja, hogy egy órára kicsit lekerüljön a gyerekfelügyelet terhe a válláról” – ha megkérdezek anyukákat, akkor nagyjából ez a kép bontakozik ki az átlag kismama életéről.

Hol romlik el a dolog? A legtöbbször az a baj, hogy tökéletesen akarjuk csinálni ezt a „baba-dolgot”. Úgy indulunk neki, hogy 100%-ban leköt majd a gyereknevelés és a házimunka, úgysem jut másra időnk, ezért nem is gondolunk rá, hogy bármi mással is foglalkozzunk, mint a baba körüli dolgok. Sok várandós anyuka úgy gondolja, hogy az élet majd csak akkor kezdődik újra, ha a kicsi elmegy bölcsődébe-óvodába, de néhány hónap babázás után a legtöbb anyuka rájön, hogy hiányzik a „régi” élete, a nyüzsgés, a munka, a társaság. Jó lenne néha felnőttek között lenni, felnőtt témákról beszélgetni.

A megoldás kulcsa (mint mindig, most is) a fejekben van. Otthon ülő kismamaként is lehet szuper dolgokat csinálni, lehet társaságod, életed, foglalkozhatsz a babán kívül más dolgokkal is. A babának sem jó, ha az anyukája ingerült, rosszkedvű, depressziós. Egyrészt a mindennapokat kell helyretenni, közös programokat a babával is lehet szervezni és társaságot is találhatsz, ahova a babával közösen el tudtok menni.

Emellett pedig a saját szellemi igényeidet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Van, akinek a tanulás jelenti a megoldást, vannak, akik pedig a kézművességre vagy a hobbijukra esküsznek és nem egy anyukát ismerek, aki besegít a családi vállalkozásba, elintézi az ügyintéznivalókat, hiszen postára menni, árut szállítani, vagy 1-2 órát kisegíteni az üzletben akár babával is lehet.

És nem utolsósorban: azok a dolgok a kicsivel kapcsolatban (pl. az alvásproblémák), amik rettenetesnek és megoldhatatlannak látszanak, kevésbé tűnnek elviselhetetlennek, ha az élet nem csak a nehézségek körül forog, hanem a mindennapi kalandok, programok, kapcsolatok állnak a középpontban.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

6 Comments

  • andrea1982

    2011. április 23. szombat

    Sziasztok!
    10 hetes terhes vagyok egy ferfitol, akivel 4 honapja vagyok együtt. De ismerem mar 2 eve. Ö örül a babanak. most költöztünk össze egy falutol messze esö hazban. A felelmem az hogy ö dolgozik es en unatkozni fogok egyedül. Ez az elsö babam s a környeken se baratom se csaladtagom nincs. Mielött megismertem folyton uton voltam munkambol kifolyolag.A masik felelmem az hogy mikor meg csak kollegak voltunk, neki volt baratnöje akit folyton megcsalt. Felek hogy velem is ez fog törtenni. Viszont a babat nagyon varja, es akarta is.Mindent megtesz ertünk. Kerlek valaszoljatok hogy ti hogy latjatok ezt a dolgot! Köszönöm!

  • Judit

    2009. május 29. péntek

    Sziasztok..
    Epp mikor akartam javasolni Aginak egy ilyen temat, akkor bukkantam ra, hogy valojaban mar letezik is, aminek nagyon orulok. En is elemeselnem a tortenetem, hatha megkonnyebulok ezzel. Tulajdonkeppen ez a helyzet akkor kezdodott, amikor egy honapja voltam egyutt a baratommal. egismertek a rokonaim es mint mindig, egybol elkezdtek kritizalni, mindefele ragalmat ra rakni. Azota eltelt lassan ket ev, hadd ne is reszletezzem, hogy min mentunk keresztul ez alatt. DE A LENYEG, HOGY EGYUTT MENTUNK EZEKEN KERESZTUL, ami elegge erosse tet mindkettonket, es a szerelmunk egyre intenzivebb lett. Most kb ket hete, mint derult egbol villam csapas, kiderult, hogy kisbabat varok, aminek ha kisse felve is de nagyon megorultunk. Mindenkeppen vallani akarjuk, ami hat tekintve a helyzetunket, elegge zuros lesz, mivel az en rokonaim kozul szinte senki nem kedveli a paromat, annak ellenere hogy o soha senkinek nem artott, mindossze annyi van vele, hogy nem a vilag legszebb embere es nem is gazdag. Viszont egy nagyon ertekes ember, akire szo nelkul ra merem bizni az eletem. Na de a fo gondom az, hogy most jon a pici, es be kell jelenteni anyumnak es a tesomnak, ami igen csak kihivas lesz, mivel egyedul kell megtennem, mivel nincsenek joba a parommal. Ez miatt elegge szorongok az utobbi idoben es erre rajon meg a hangulatvaltozas ami a terhesseggel jar. Szerencser a parommal meg a szuleivel mindent el tudunk beszelni, ok teljes mertekben mellettunk vannak es tamogatnak, sot miota megtudtam hogy anyuka leszek ki is koltoztem hozzajuk. A pici rohamosan noni fog, es en meg nem mertem otthon bejelnteni, hogy mi tortenik az eletemben, egyszeruen csak annyit mondtam, hogy ugy erzem itt az ideje hogy elkolotozzek, es azzal eljottem. Azert dontottem ugy hogy nem mondom el egyszerre azt is hogy koltozok, meg babat varok, mert feltem es mert arra gondoltam, hogy ha megtudjak akkor vagy arra fognak kenyszeriteni, hogy abortuszra menjek, vagy addig fognak sertegetni meg bantani amig annyira kikeszulok, hogy akar el is vetelhetek. Ezert arra gondoltam hogy amikor tul vagyok a „veszelyes honapokon” akkor bejelentem, persze mielott el kezd latszani. Nem tudom mennyir voltam ertheto, remelem sikerult mindent jol leirnom, csak tudjatok rengeteg minden kavarog bennem, amugy is elegge depis fajta vagyok, mindenert panikolok es szorongok. Ha esetleg valakinek lenne valami jo tanacsa ez ugyben, szivesen fogadnam. Valaszotokat elore is koszonom

  • Kata2

    2009. május 14. csütörtök

    Hát hol is kezdjem,nekem egy éves múlt a kislányom,és mostanra érzem úgy,hogy orvoshoz kellenne fordulnom az állandó hangulat változásaim miatt,mostanra már nem tudom elviselni magam,nem tudok uralkodni az állandó,hol iyen,hol olyan hangulatomon,de nem tudom milyen orvoshoz és hova kéne mennem,ha valaki tudna ebben segíteni annak örülnék??!!

    Válasz: Tanácsadó pszichológushoz kéne fordulnod. Lehet, hogy néhány ülés is elég lesz a probléma megoldására, de az is lehet, hogy ennél többre lesz szükség, ezt majdn ő tudja eldönteni.

  • kata

    2009. március 03. kedd

    Timihez szólnék, ha lehet. Nekem is 5 hónapos a kisfiam (szept 13-ai), és nekem is volt depi sokáig szülés után, szintén császár volt férjjel az elején bent. Nekem kellett „szaki”, de szerencsére megoldódott a dolog. Sokan vagyunk egyedül otthon, de mi pl. eljárunk baba-mama tornára, ott összeismerkedtünk anyukákkal, az egyikkel találkozgatunk hogy a babák ismerkedjenek és mi is. Én nem vagyok túl aggódos, de megértem a többi anyukát, olyan sokfélék vagyunk. Szóval, ha lehet, és csak annyit tanácsolnék, hogy minden rendben lesz, lehet hogy kicsit kéne egy szakemberrel beszélgetni, meg szerintem az érzeseidre bízd magad, akkor sztem mindent jól csinálsz és figyeld a babád reakcióját.
    Remélem ezzel nem merészkedtem túl messzire.
    Kata

  • Korosi Timea

    2009. január 10. szombat

    Sziasztok!
    A tema erdekes es biztosan sokak vannak ugy vele, hogy bizony a kis Aprosag akit annyira vartunk fenekestol felforditja az eletunket. De ez ezzel jar, nem is panaszkodas kepen mondom.
    Erdekes, annyit gondolkodtam mar ezen…amikor az en kis Lilianam megszuletett (csaszaros szules volt, apaval egyutt) kozvetlenul a szules utan szinte csak a magam bajaval voltam elfoglalva. Azzal hogy mennyire faj es hogy meg sem birok mozdulni stb. Ezt most olyan rossz leirni, de igy volt. Ez egyszeruen egyik percrol a masikra szo szerint ram szakadt egy olyan erzes, amit szinte szavakba nem lehet foglalni.
    Fekudtem az agyon es behoztak a kislanyomat…patakokban folyt a konnyem es attol a perctol kezdve bennem el az erzes, hogy igen, ettol a perctol nincs fontosabb a Foldon. Feltes, aggodas, hatalmas szeretet, es megannyi erzes dult bennem.

    Haza jottunk a korhazbol es en 2 honapig nem volt olyan nap, hogy ne sirtam volna. De hulyesegeken. Apro dolgokon, mert annyira aggodtam, hogy vajon jol csinalok-e mindent…de mi van ha nem. Es egyaltalan, haza erkezel es ott egy pici kis emberke es azt kerdeztem magamtol, hogy ugyan mit kezdjek en vele:)? Hogy fogok boldogulni? Es annyira varod, hogy vegre otthon legy, de mikor haza ersz azon gondolkodsz, mennyire jo volt bent, hisz ha valamit nem tudtal szoltal a noverkenek es segitett. (vagy nem, de ez mas sztori)

    Kezdtem ugy erezni, tiszta depi vagyok. Bar en meg a terhessegem alatt megmondtam a paromnak, hogy bar a hormonok meg dolgoznak majd, sokkal erzekenyebb leszek, mint az normalis esetben lenni szokott, de azert ha mar nagyon nem megszokott modon viselkedek azert probaljon meg rabaeszelni, hogy orvos segithet. Mert mikor az ember mar valoban beteg, akkor mar nem nagyon veszi azt eszre sajat magan.

    De vegul doki nem kellett, es bar 5 honapos a kislanyom es Hala Istennek en a parommal nagyon jol megvagyok megis sokat szorongok. Ennek oka, hogy meg most is van, hogy nem tudom mit hogy csinaljak, vagy ha csinalok uj dolgot azt jol teszem-e!? Sajnos en is olyan anyuka vagyok, aki sokat van egyedul. Eveket kulfoldon toltottunk, a barati tarsasagunk szinte elveszett. Es bizony- foleg, hogy ezt a teli idoszakot is nehezebben veszeli at az ember- meg most is neha neha megfordul a fejemben, hogy talan jo lenne elmenni egy szakihoz.
    Mert a hangulatom hol ilyen, hol olyan. A gyerkocot szinte betegesen feltem es nem tudom ez valoban normalis-e??? Erzem, hogy van, hogy szorongok, de neha meg tok jo minden. Es igaz ami igaz, amikor tok jo minden az epp akkor van, ha sikerult kimozdulnom a varosba hacsak fel orara is, vagy epp valami mast csinalhatok. De ezzen nem azt mondom, hogy nem elvezek minden percet amit a kicsivel toltok. Sot! Tunderi korszakban van.

    Csak ha igazan nincs segitseg akkor nagyon nehez. A parommal kozos programot szervezni pedig…hat…szinte most lehetetlennek tartom.

    Hat ennyit szerettem volna leirni:)

  • Zsuzsi

    2008. december 16. kedd

    Sziasztok!

    Hasonló dolgot szerettem volna Tőled Ági már kérdezni, legalábbis témát feldobni. Az elszállt varázs…első gyermekemmel vagyok itthon, ezzel nekem semmi bajom, kiválóan érzem magam és jól el is foglalom magam, van társaságom is, és viszonylag sokat van itt velünk a férjem is. Viszont az elszállt varázs…Nekem inkább az a bajom, hogy nagyon nehezen nyitok a férjem felé. A nyáron a szüleimnél laktunk 3 hónapot, 3 hetet az ő szüleinél, mert ő vizsgákra készült és nem akartuk, hogy egyedül maradjak a babával, viszont a szülők távol laknak. Így aztán nem sok magánéletünk volt…sokat voltam egyedül és eltávolodtam tőle, aztán most már ő is tőlem…emiatt sokkal türelmetlenebbek lettünk és sokkal többet veszekszünk…amúgy is friss házasok vagyunk és a két szülő közt sem felhőtlen a kapcsolat…szóval mindig van valami. Így viszont elég nehéz harmónikus kapcsolatunkat visszaépíteni. Sokat gondolkodtunk már mihez kezdjünk, hogy változtassunk…elbeszélgetni még sikerül, de kivitelezni nem nagyon. Az érzelmi elhidegülés rettenetesen megnehezíti a mindennapjainkat, és így a babáét is. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mert kismamatársaimtól is hallottam már ezeket pepitában. Esetleg ezzel kapcsolatban is lehetne valami topikot indítani, hogy ne érezzük magunkat egyedül a párkapcsolati és anyós…stb gondjainkkal. Kérlek Ági segíts ezzel kapcsolatban!
    Válaszodat előre is köszönöm,

    Zsuzsi

    Válasz: Saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon fontos a sok beszélgetés ilyen esetben. A legjobb, ha néha rá tudjátok hagyni a babát valakire és el tudtok menni pár órára kettesben, mondjuk egyet vacsorázni valahová, de ha erre nincs mód, akkor szervezzétek úgy, hogy elmentek pl. kirándulni és így kiszakadva a megszokott környezetből máris jobban tudtok beszélgetni egymással (csinálhatjátok úgy is, hogy a kicsi elalszik a babakocsiban és ti addig megebédeltek kettesben)
    Emellett lehet néha a kicsi mellett is csinálni dolgokat, mi pl. néha megnézünk egy jó filmet, amíg a gyerekek alszanak vagy csak együtt ebédelünk és közben egy jót beszélgetünk.
    Egész egyszerűen meg kell találni megint azokat a dolgokat, amiket közösen lehet csinálni. Eddig egyszerű volt, mert akkor és azt csináltatok, amit csak akartatok, most viszont a gyerkőcöt is számításba kell venni, de azért lehet még kettesben töltött közös időtök egymással, csak nehezebb megszervezni.

    A másik amit fontosnak tartok, hogy a hétköznapokban is legyenek közös beszédtémák, amik nemcsak a babához és a hétköznapi dolgokhoz (mit vegyünk a boltban stb.) kötődnek, hanem jövőbeli tervekhez, közös élményekhez stb.