Az elszállt varázs és a depresszió esete

Sziasztok..
Epp mikor akartam javasolni Aginak egy ilyen temat, akkor bukkantam ra, hogy valojaban mar letezik is, aminek nagyon orulok. En is elemeselnem a tortenetem, hatha megkonnyebulok ezzel. Tulajdonkeppen ez a helyzet akkor kezdodott, amikor egy honapja voltam egyutt a baratommal. egismertek a rokonaim es mint mindig, egybol elkezdtek kritizalni, mindefele ragalmat ra rakni. Azota eltelt lassan ket ev, hadd ne is reszletezzem, hogy min mentunk keresztul ez alatt. DE A LENYEG, HOGY EGYUTT MENTUNK EZEKEN KERESZTUL, ami elegge erosse tet mindkettonket, es a szerelmunk egyre intenzivebb lett. Most kb ket hete, mint derult egbol villam csapas, kiderult, hogy kisbabat varok, aminek ha kisse felve is de nagyon megorultunk. Mindenkeppen vallani akarjuk, ami hat tekintve a helyzetunket, elegge zuros lesz, mivel az en rokonaim kozul szinte senki nem kedveli a paromat, annak ellenere hogy o soha senkinek nem artott, mindossze annyi van vele, hogy nem a vilag legszebb embere es nem is gazdag. Viszont egy nagyon ertekes ember, akire szo nelkul ra merem bizni az eletem. Na de a fo gondom az, hogy most jon a pici, es be kell jelenteni anyumnak es a tesomnak, ami igen csak kihivas lesz, mivel egyedul kell megtennem, mivel nincsenek joba a parommal. Ez miatt elegge szorongok az utobbi idoben es erre rajon meg a hangulatvaltozas ami a terhesseggel jar. Szerencser a parommal meg a szuleivel mindent el tudunk beszelni, ok teljes mertekben mellettunk vannak es tamogatnak, sot miota megtudtam hogy anyuka leszek ki is koltoztem hozzajuk. A pici rohamosan noni fog, es en meg nem mertem otthon bejelnteni, hogy mi tortenik az eletemben, egyszeruen csak annyit mondtam, hogy ugy erzem itt az ideje hogy elkolotozzek, es azzal eljottem. Azert dontottem ugy hogy nem mondom el egyszerre azt is hogy koltozok, meg babat varok, mert feltem es mert arra gondoltam, hogy ha megtudjak akkor vagy arra fognak kenyszeriteni, hogy abortuszra menjek, vagy addig fognak sertegetni meg bantani amig annyira kikeszulok, hogy akar el is vetelhetek. Ezert arra gondoltam hogy amikor tul vagyok a „veszelyes honapokon” akkor bejelentem, persze mielott el kezd latszani. Nem tudom mennyir voltam ertheto, remelem sikerult mindent jol leirnom, csak tudjatok rengeteg minden kavarog bennem, amugy is elegge depis fajta vagyok, mindenert panikolok es szorongok. Ha esetleg valakinek lenne valami jo tanacsa ez ugyben, szivesen fogadnam. Valaszotokat elore is koszonom

Timihez szólnék, ha lehet. Nekem is 5 hónapos a kisfiam (szept 13-ai), és nekem is volt depi sokáig szülés után, szintén császár volt férjjel az elején bent. Nekem kellett „szaki”, de szerencsére megoldódott a dolog. Sokan vagyunk egyedül otthon, de mi pl. eljárunk baba-mama tornára, ott összeismerkedtünk anyukákkal, az egyikkel találkozgatunk hogy a babák ismerkedjenek és mi is. Én nem vagyok túl aggódos, de megértem a többi anyukát, olyan sokfélék vagyunk. Szóval, ha lehet, és csak annyit tanácsolnék, hogy minden rendben lesz, lehet hogy kicsit kéne egy szakemberrel beszélgetni, meg szerintem az érzeseidre bízd magad, akkor sztem mindent jól csinálsz és figyeld a babád reakcióját.
Remélem ezzel nem merészkedtem túl messzire.
Kata

Sziasztok!

Hasonló dolgot szerettem volna Tőled Ági már kérdezni, legalábbis témát feldobni. Az elszállt varázs…első gyermekemmel vagyok itthon, ezzel nekem semmi bajom, kiválóan érzem magam és jól el is foglalom magam, van társaságom is, és viszonylag sokat van itt velünk a férjem is. Viszont az elszállt varázs…Nekem inkább az a bajom, hogy nagyon nehezen nyitok a férjem felé. A nyáron a szüleimnél laktunk 3 hónapot, 3 hetet az ő szüleinél, mert ő vizsgákra készült és nem akartuk, hogy egyedül maradjak a babával, viszont a szülők távol laknak. Így aztán nem sok magánéletünk volt…sokat voltam egyedül és eltávolodtam tőle, aztán most már ő is tőlem…emiatt sokkal türelmetlenebbek lettünk és sokkal többet veszekszünk…amúgy is friss házasok vagyunk és a két szülő közt sem felhőtlen a kapcsolat…szóval mindig van valami. Így viszont elég nehéz harmónikus kapcsolatunkat visszaépíteni. Sokat gondolkodtunk már mihez kezdjünk, hogy változtassunk…elbeszélgetni még sikerül, de kivitelezni nem nagyon. Az érzelmi elhidegülés rettenetesen megnehezíti a mindennapjainkat, és így a babáét is. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mert kismamatársaimtól is hallottam már ezeket pepitában. Esetleg ezzel kapcsolatban is lehetne valami topikot indítani, hogy ne érezzük magunkat egyedül a párkapcsolati és anyós…stb gondjainkkal. Kérlek Ági segíts ezzel kapcsolatban!
Válaszodat előre is köszönöm,

Zsuzsi

Válasz: Saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon fontos a sok beszélgetés ilyen esetben. A legjobb, ha néha rá tudjátok hagyni a babát valakire és el tudtok menni pár órára kettesben, mondjuk egyet vacsorázni valahová, de ha erre nincs mód, akkor szervezzétek úgy, hogy elmentek pl. kirándulni és így kiszakadva a megszokott környezetből máris jobban tudtok beszélgetni egymással (csinálhatjátok úgy is, hogy a kicsi elalszik a babakocsiban és ti addig megebédeltek kettesben)
Emellett lehet néha a kicsi mellett is csinálni dolgokat, mi pl. néha megnézünk egy jó filmet, amíg a gyerekek alszanak vagy csak együtt ebédelünk és közben egy jót beszélgetünk.
Egész egyszerűen meg kell találni megint azokat a dolgokat, amiket közösen lehet csinálni. Eddig egyszerű volt, mert akkor és azt csináltatok, amit csak akartatok, most viszont a gyerkőcöt is számításba kell venni, de azért lehet még kettesben töltött közös időtök egymással, csak nehezebb megszervezni.

A másik amit fontosnak tartok, hogy a hétköznapokban is legyenek közös beszédtémák, amik nemcsak a babához és a hétköznapi dolgokhoz (mit vegyünk a boltban stb.) kötődnek, hanem jövőbeli tervekhez, közös élményekhez stb.