Apja lánya, anyja fia

Rendhagyó szavazás a Kismamablogon! Annak a szólásmondásnak szeretnénk utánajárni, mely szerint a fiúk inkább az anyjukra hasonlítanak (természetre) a lányok az apjukra. Szerinted?

Apja lánya, anyja fiaEzt a mondást így is lehet hallani: a lányok inkább apásak, a fiúk inkább anyásak. Vagy másképpen: a fiúk olyan típusú, karakterű feleséget választanak, mint az anyjuk volt, a lányok pedig az apjuk külsejéhez hasonló férjet keresnek. Vajon van ezeknek a feltételezéseknek valóságalapja?

Apja lánya Nemrégiben a Londoni Egyetem kutatói vizsgálták az apák és lányaik közti viszonyt. Azt találták, hogy az apák többsége hercegnőként kezeli kislányait, könnyűként élik meg az apaságot, azonban a kamaszkor komoly fejtörést okoz nekik. A felmérés eredményeiből egyértelműen kiderül, hogy az apa-lánya kapcsolat szoros összefüggésben van a későbbi párválasztási mintával, de még a pályaválasztást és a karriert is befolyásolja. Ha az apa-lány viszony kiegyensúlyozott, a lányok inkább erőteljes férfias párt választanak, ha nem akkor nőies, náluk gyengébb partnert. Ezt a pszichológusok azzal magyarázzák, hogy az egészséges apa-lány viszony megerősíti a lányokat a nőiességükben, az ilyen lányok “lányosabbak”, mint azok, akik előtt nincs pozitív férfiminta.

Lányos anya vagy? Szavazz Te is!
[poll=5]

[poll=2]

Amerikai kutatók szerinte azok a lányok, akiknek szoros kapcsolatuk van az édesapjukkal, később kezdenek szexuális kapcsolatot és megfontoltabban választanak partnert – bár ez nyilván azon is múlik, hogy az ilyen családokban a családi élet kiegyensúlyozott, szorosak a családi kötelékek.

De térjünk vissza a kisgyermekkorra. Az apukák kezdetben nem nagyon tudnak mit kezdeni a babával és a megváltozott családi élettel, azonban amikor a baba már kezd önállóan közlekedni, játszani, az apuka egyre inkább megszereti a csemetét. A kislányok kislányossága pedig hamar megmutatkozik -persze más-más mértékben. Hosszú haj, csinos kis ruhák, cserfesség – és az apukák máris elalélnak…

Anyás fiúk Biztosan mindenki ismer olyan 20-30 éves “srácokat”, akik még az anyukájukkal laknak együtt, vagy ha barátnőjük van is, a hétvégét együtt kell tölteni a “mamával”. Ez egy szélsőséges esete az anyásságnak, de már a kicsi fiúknál is észre lehet venni, hogy szeretnek elbújni anya szoknyája mögé. Pláne, hogy apa nincs sokat otthon, dolgozik, egész nap anyával vannak, a játszótéren szintén kismamákkal találkoznak, így anyával alakítanak ki bizalmasabb viszonyt. Ez így jól hangzik, csakhogy a lányok is egész nap anyával vannak, akkor ők miért lesznek apásak? (ha lesznek egyáltalán)

Kedves fiús anyukák! Itt szavazhattok!
[poll=3]
[poll=4]

Ödipusz komplexus? Ezt a fogalmat Sigmund Freud találta ki Ödipusz thébai király története alapján. Lényege, hogy minden gyerek olyan 4 éves kora körül “beleszeret” ellenkező nemű szülőjéb és a másik szülőt vetélytársnak ítéli meg, indulatos vele szemben. Freud szerint, ha ez a komplexus nem rendeződik időben -még a kamaszkor előtt- akkor a gyerek egész érzelmi életére, párkapcsolataira hatással lehet.

Mi a véleményed, a tapasztalatod erről a témáról? A fiúk tényleg anyásak a lányok apásak? Várom történetedet, meglátásaidat ebben a kérdésben a hozzászólások között.

19 Comments

  • Liliom

    2010. december 24. péntek

    Sziasztok!
    Örülök, hogy megtaláltam ezt a témét…
    Az én gyermekem 5 éves kis hercegnő.A család szemefénye.Ki is használja rendesen…
    A párom a kezdetektől fogva fürdeti, altatja, öltözteti…stb.Nagyon jó édesapa.Sajnos nagyon nehezen viselem, ha csüng az apján.Szinte most szerelmes belé.(Úgy gondolom,h.ez normális a jó apa- lánya kapcsolatnál).Engem pedig mindenben utánoz.(öltözködés,haj, smink?)
    Most veszi le a mintákat.
    A családban van egy fiú-lány ikerpár ugyan ez a helyzet.Apa a minden.
    Remélem, ha lesz még egy gyerkőcünk és jobban viselem a mellőzést.
    Szerintem, h. a gyermek, gyermekek ahhoz,hogy így ragaszkodjanak az apjukhoz nagyon fontos az apa személyisége.Az apa-anya szerepek kezdenek összemosódni.Az apa dolgozik,gyermeket nevel,mos, takarít-ebben a sorrendben;az anya gyermeket nevel, dolgozik, főz, mos, takarít egyenlő arányban.
    Mindenkinek szép napot!

  • minibaba

    2009. december 30. szerda

    Olvasva ezt az oldalt kellemes nosztalgikus pillanatok törtek rám.Én is szembesültem az apaságnak a magatehetetlen “miként szóljak hozzá” érzésével,de azt kell mondanom, hogy síma ügy volt áthidalni ezt a “kezdeti” nehézséget.Munkából haza érve azonnal elkezdtünk “bandázni” lányommal és a kommunikációnkat igyekeztem több féle módon erősíteni. Eleinte olyan érzésem volt, mintha magammal beszélnék és kellet egy kevés idő, míg tudatosítottam,hogy hiszen ért mindent és Ő is kommunikál, csak az Ő kis baba nyelvén. Fürdetések allatt folyamatosan mondtam, hogy miként fürdetem.Ha fájt a kis pocija, oáoáoá…mondta azonnal.Én a hátára fektettem,megfogtam a bokáját és elkezdtünk “szaladni”.Futi-futi-futika,futizik a babácska.Perceken belül a sírást nevetés váltotta fel.Igazi kis hercegnőként viselkedett,ahogy napról -napra nőtt…. és kezdett formálni,finomítani engem.Hiszen a lányokkal nem lehet úgy “bandázni”,mint a fiúkkal.Szerintem kulcsmomentum egy apa és lánya között a döntés mikéntje,hiszen amikor elérkezik az apák rettegett pillanata és a kis hercegnő párt akar választani magának,az a pillanat nem az apáról szól.Szerintem egy olyan családi helyzetben,ahol a szülők szinte percre pontosan megmondják, hogy mit tegyen a gyerek,az esetek többségében harmónikus kapcsolatot nem tudnak kialakítani a választott párjukkal.Ugyanis a szülők olyan jól belemelegednek a tegyél így-tegyél úgy,majd én megmondom, hogy mi a jó neked stílusba,ami a gyermek párválasztása után egyfajta fertőző gócként fészkelődik be a gyermek hétköznapjaiba.Gyermekként kiszolgáltatottan állt a nevelési formációk előtt,felnőttként többnyire magatehetetlen lesz a gyermek a szülővel szemben.Ezzel megharcolni nagyon nehéz.

  • marcsy

    2009. szeptember 29. kedd

    Van benne valami.Úgyanis az én volt párom még mindig igen anyás, pedig 27 éves.Igaz a mondás,ha nem voltunk minden hétvégén anyukájánál legalább 1 héten 1 x,akkor vita volt belőle.”Elvonási tünet”.Utálom,hogy a legelső helyen mindig az édesanyja állt,nekem csak a második hely jutott pedig én a menyasszonya voltam,ezért inkább úgy láttam jónak,hogy a srácot ott hagyjam egy kicsit saját levébe hagy főljön(1 hónapig nem beszéltünk,de mindennap láttuk egymást).Most jött rá,hogy mennyit is értem neki,mert ő keresett először és sok minden fájt neki,ami annak idején nekem.

  • apel

    2009. május 08. péntek

    Sziasztok!
    Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a bejegyzésre, és köszi solya, hogy kérdeztél és a választ is, akár szó szerint én is kérdezhettem volna. A 4 éves kisfiam mindent az apjával akar tenni, sokat rágódtam, hogy nem “megfelelően” szeretem vagy mit nem teszek jól. Én is nagyon örülök, hogy szereti az apját, de az foglalkoztat, hogy ha ennyire elutasít az nem biztos, hogy jó neki, az ő érdekét nézem.

  • monesz

    2009. május 07. csütörtök

    Sziasztok!

    20 hónapos a kislányom, és csak az apját keresi állandóan, én nem tudom megszeretgetni, elhúzódik tőlem, pedig nagyon szerettem és pedig mindenki azt mondja milyen jó anya vagyok. Apja alig van itthon, mert sokat dolgozik, talán majd megváltozik a helyzet, ha én vissza megyek dolgozni? A szívem majd megszakad, olyan mint, ha nem szeretne az egyetlen gyermekem?!
    Mit tegyek?

    Válasz: Ez átmeneti állapot. Mivel te mindig vele vagy, ezért téged már természetesnek tart és most Apa az érdekes, aki csak néha van ott. Ha majd dolgozni fogsz, akkor te is érdekes leszel, mert téged is ritkábban lát majd.

  • solya

    2009. április 15. szerda

    Sziasztok!
    Nekem egy 4 éves fiam van és sokáig szinte csak én léteztem neki csak anya csinálja ezt csak anya etesen stb…
    Mostanra megváltozott minden mindenben csak apa kell oviba ha én megyek érte elsírja magát miért nem apa jött, az ovodában is kitalál mindent hogy mit miért nem csinál meg mert apa azt mondta neki…
    itthon sok mindenben kellett vele alkut kötni, hogy a lefekvés kicsit könnyebb legyen ha az apja itthon van választhat ki fürdeti és ki az akivel le szeretne feküdni így nem csak apa van terhelve a mindennapokba .
    Próbálunk megoldásokat keresni mert ez már nagyon sok mindenkinek az állandó apázás nekem nagyon hiányzik a fiam és nagyon fáj, hogy csak apa számít neki még akkor is amikor ketten nagyokat játszunk sokszor kell elmondani hol van az apja mikor jön haza.
    Én örülök neki, hogy szereti az apját de ez már nagyon sok és nagyn mellőzötnek érzem magam,bér mondja,hogy engem is szeret,de neki a mindene az apja,pedig ő nem is játszik foglalkozik vele úgy mint én.
    Nagyon igazságtalannak érzem ezt!Valaki ha tud segítsen egy két ötlettel, vagy írjátok le, hogy én mit nem csinálok jól!!!!
    Köszönöm

    Válasz: Nincs semmi gond, nem te rontod el, fiúknál gyakori, hogy Apát különlegesnek tartják, pont azért, mert te a mindennapok része vagy számára, Apa pedig csak ritkán van, ezért ő különleges. Idővel ezt ki fogja nőni, nem kell miatta aggódni.

  • Ani

    2008. augusztus 05. kedd

    Sziasztok!

    8 hónapos a kisfiam, és igen anyás, ráadásul külsőre is rám hasonlít inkább! Viszont nekem 4 testvérem van (2 lány, és 1 fiú), mindenki anyás volt, és nem apás! Bár azt hiszem ez apukám hibája.

  • Zsuzsi

    2008. július 01. kedd

    Sziasztok!
    Fiacskám 10 hónapos. Minden tekintetben tiszta apja. Még jó, hogy az anya mindig biztos, különben simán letagadhatnám. A rokonok szerint születése után egy hétig hasonlított rám, azóta semmi esélyem. Most várjuk a következőt, kíváncsi vagyok!!!:)

  • simonffy-kiss erika

    2008. június 22. vasárnap

    Sziasztok!
    Nekem is van egy majdnem 1 eves fiacskam es egy 7 eves kislanyom.A lany kinezetre is es termeszetre is az apjara utott a fiu tiszta annya ugyan olyan eros jellem mint en ki harcolya amit akar ,nem haggya magatde viszont rettenetesen ki tudja mutatni a szeretetet.A kislanyom az olyan maganakvalo pont mint apuci a termeszete is olyan hirtelen sertodos.Neha azert eszre veszek hasonlosagot a gyerekek viselkedese kozott.Imadom mindkettot el sem tudnam kepzelni az eletemet nelkulok ha valamelyik egy fel orat nincs velem mar hianyzik.
    Komment>Erika-2008.junius.22.vasarnap@

  • Kretti Marianna

    2008. június 08. vasárnap

    Sziasztok!
    Nekem van egy 16-hónapos kislányom.
    És tisztára rám hasonlít,annyi a különbség hogy az apukájától örökölte a nyagy kék szemeit.Mert nekem viszont kék és mandula vágású szemeim vannak.
    Az én lányom nagyon anyás,és nem marad meg egyedül a szobában,mindíg mindenhova követ,és kéreckedik fel.

  • ADÉL

    2008. június 07. szombat

    Sziasztok!

    Ez nem a témához vág, de szeretném megosztani a boldog anyukákkal.
    Sajnos én nem nevelem a fiamat, mert az apukájával lakik, ezért szeretnék olyan anyukával beszélni, aki szintén ebben a sajnálatos helyzetben van. Írjon nekem, hogy ő hogy “bírja” és hogy lehet így gyermeket nevelni, hogy csak hétvégén látom.
    köszönettel: adél

  • DK Monika

    2008. június 07. szombat

    Sziasztok!
    En egy kilencedik honapos “uriemberke” edesanyja vagyok, aki kulsore ugy nezz ki mint en (mindenki ezt mondja, de azert szerintem az apukajara is hasonlit). Ha a viselkedeset nezzuk, akkor az apukajara hasonlit, legalabbis anyosom szerint a ferjem ekkora koraban igy viselkedett. Nagyon mozgekony, erdeklodo, akaratos (ebben besegitettek a nagyszulok is), celtudatos.
    En kb. 14 honapos koromig nagyon “passzivan” eltem, a szomszedok szerint nem is letezttem, csendes es lusta voltam, utana igaz sok mindent en is bepotoltam.
    En es a noverem kamaszkorunkig nagyon apasak voltunk, de akkor megvaltozott a helyzet. Sokkal inkabb kezdtunk anyukank fele fordulni (akit addig csak hazi sarkanykent emlegetunk) es lassan eltavolodtunk apukanktol. Valoszinuleg nagyon befolyasolta ezt, az a teny, hogy apukankbol kitort az apai feltekenyseg. Az o kicsi lanyai felnottek lassan, erett no lett beloluk es a szeretetuket mas ferfiakkal kellett megosztani. Nehez idoszak volt leginkabb az anyukanknak aki szegeny probalt beket teremteni kozztunk.
    Az en ferjem is sokat van tavol tolunk, ezert amikor hazajon, a kicsi fiam repul a boldogsagtol. Minden mozdulatat figyeli az apjanak. Nem tudom kesobb, hogy fog alakulni, de neha vannak olyan napjai amikor csak anya kell es senki mas.

  • Toronyi Anna

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok!
    Nálunk egy 16 hónapos kislány cseperedik, aki kívülről teljesen rám hasonlít, de a természetét, az akaratosságát és a csibészségét az apjától örökölte. Ismerve a férjemet, ezek a tulajdonságok lehet, hogy később a hasznára fognak válni, ha szerencsém van. Egyébként a legjobban velem szeret lenni, az apával csak egy kicsit játszik, mert ő szigorúbb.:)
    Amúgy rendes és szófogadó gyerek, a játszótéren sokan csodálnak is miatta!

  • Szálas Tímea

    2008. június 06. péntek

    Nekem két lányom van. Egy 14 éves és egy 8 hónapos.Mintha hasonmások lennének. A kicsi tisztára úgy néz ki mint a nagylányom.Inkább apuka vonásaik vannak, csak a kicsi szeme színe lett az enyém.A nagylányom nagyon anyás, először nekem mondja el a dolgait, és kényes kérdésre is tőlem várja a választ. De utánna az apukájának is elmondja egy kicsit másképp. A kicsin most vettem észre, hogy anyás lesz.
    De mind a kettő egyéniség. A legjobb, hogy csak a jó tulajdonságokat örökölték, szerencsére. Nagyon jó gyerekek, a környezetem irigyel is ezért.

  • Nagy Éva

    2008. június 06. péntek

    Nekem két fiam van. Az első külsőre inkább apja, de anya is van benne, a természete viszont tiszta anyja… És anyás.
    A második fiam külsőre tiszta anyja, belsőre tiszta apja. Ő anyás is és apás is….

  • Simon Ilona

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok!

    Nekem van egy 16 éves lányom akiről el lehet mondani, hogy tiszta apja, mármint természetre. Nem élünk együtt az apjával, de ha teheti szívesen van vele is, de inkább nálam van.
    Aztán meg van egy 11 hónapos kisfiam aki ugye mivel apa dolgozik jórészt csak velem van, de szinte repül amikor meghallja, hogy apa hazajött. Azt mondják mindkenttőnkre hasonlít és még mindkettőnkkel szívesen van. De szerintem ez még nagyon sokat változik az idő múlásával.

  • vera

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok!
    Lányom majd 4 éves.természete,mint a húgomé… Naponta 5* öltözik,festené magát,igazi nőci.Csak azt nem tudom,hogy ezt honnan látta,mert nem lakunk együtt,viszonylag ritkán találkozunk.
    Hasonlítani amúgy vegyes.Ha apjával van tiszta apja, ha velem tiszta anyja,de van amikor tiszta nagyapja 🙂 S anyás 🙂
    Fiamról még véleményt alkotni nem tudok ahhoz még kicsi 🙂 de tiszta apja/anyja/nővére 🙂

  • Ildikó

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok!

    Az én kisfiam 16 hónapos. Leginkább velem van, mivel a papa ugye dolgozik. Ettől függetlenül legalább annyira apás, mint anyás. Bármit is csinál – s ő már eléggé el van egymagában is – a tekitetével időnkét megkeres minket. Külsőleg és természetre leginkább rám hasonlít. Ha az utcán megállítanak, kivétel nélkül mindenki azt mondja, hogy tiszta anyja. Hugomnak kislánya van, aki pedig teljesen az apjára hasonlít. De persze ismerek ellenpéldákat is. 🙂

  • Andrási Mónika

    2008. június 06. péntek

    Sziasztok! Egy 6 éves kislány és egy 1 éves férfi anyukája vagyok. A lányom kívülről-belülről tiszta apuka. A kislába ujjától a mosolyán keresztül, az észjárásáig minden tiszta apuka. Ha együtt vagyok vele, próbálom olyan játékok felé teerelni, amit én gyerekkoromban szívesen játszottam( színezés, olvasás, babázás) , ideig-óráig sikerül, de igazából látom rajta hogy ez neki valahogy nem az igazi. Ha viszont megjön apa: biciklizés(de nem ám szépen lányosan! ugratás, farolás, stb), peca, kötélpálya, gengszterkedés.. . látom rajta, hogy elfeledkezik mindenről, ők ketten valahogy egy húron pendülnek. Viszont a fiam: külsőre Benne is van az apukából, de ő valahogy nyugottabb, megfontoltabb, olyan kis mesekönyv nézegetős, szeret elmélyülten játszani, ami a nővérénél teljesen kizárt és ami egy anyunak a legfontosabb: bujik, bujik és bujik az anyához.Kíváncs vagyok ez a későbbiekben hogy alakul majd. Szép napot mindenkinek.