Akaratos a gyermeked? Így érthetsz szót vele:

A gyereked erős akaratú és makacs? Örülj neki 🙂 Hasznos tulajdonság lesz ez még neki az életben. De vajon mitől lesz erős akaratú egy gyerek? Hogyan neveld őt állandó játszmázás és vitázás helyett? Hogyan tanítsd meg őt az együttműködésre és tereld jó irányba?

Könnyebb az együttélés és az együttműködés egy olyan gyerekkel, aki simulékony, könnyen alkalmazkodik és mindent megtesz első szóra, de nem minden gyerek ilyen. Vannak az átlagosnál akaratosabb, makacsabb gyerekek, akiknél úgy érzik a szülők, irányíthatatlanok és csupa konfliktus velük az élet.

Miért jó, ha erős a gyerek akarata?

Az átlagosnál akaratosabb gyerekek általában önállóbbak, önmotiváltak, a céljaikat elérik és gyakran később vezetővé válnak. Ha ő belefog egy új sportba vagy a hangszertanulásba, akkor addig küzd, gyakorol, készül, amíg a legjobb nem lesz benne. Ha valamihez kedve van, akkor nem adja fel egyhamar, megy előre és átlag feletti eredményeket ér el. Ha viszont nem szeretne valamit, akkor bizony nehezen veszed rá, hogy kedvet kapjon hozzá.

Jó hír, hogy míg a szülők számára sok nehézséget okozhat a nevelésük, ugyanakkor ők kevésbé kitettek a társaik nyomásának, lepattan róluk a csúfolódás, nem veszi el a kedvüket egy-egy megjegyzés vagy egy nem támogató pedagógus jelenléte és ha bízhatnak a szüleikben, ha jó kapcsolatban maradnak velük, kisebb kortársi nyomásnak lesznek kitéve kamaszkorban is (azaz: nem mennek bele minden “hülyeségbe” csak azért, mert a társaik azt mondták vagy mindenféle divatba azért, hogy befogadják őket).

Mitől lesz erős akaratú a gyerek?

Az akaratosság részben veleszületett, részben a szülőktől tanult, részben a későbbi szociális tapasztalatok révén alakul ki.

A veleszületett “akaratosság” Bár az újszülött még nem lehet akaratos a szó közvetlen értelmében (még, ha úgy is tűnik, hogy a kisbabád az átlagosnál hangosabban és határozottabban jelzi az igényeit), a veleszületett életösztöne lehet erősebb. Ez ugyanis egy öröklött személyiségjellemző. Azok a babák, akikben erős az életösztön az átlagosnál hangosabban jelzik az igényeiket és ha nem kapnak megfelelő segítséget erőteljesebben “reklamálnak”. Gyakran nehezebb is őket megnyugtatni az átlagnál.

Az “akaratos” babák nevelésében kulcsfontosságú, hogyan alakul a szülő-gyermek kapcsolat és a kötődés, hogyan reagálunk a baba sírására. Egy átlagos vagy annál gyengébb életösztönnel rendelkező baba figyelme könnyen elterelhető, könnyebben elfogadja, ha mondjuk etetés helyett cumit kap vagy ha változtatunk az altatási szokásain. Egy “akaratosabb” baba viszont kevésbé rugalmas, hangosabban jelez és kitartóbban sír, ha nem kap választ a kéréseire (ne felejtsük el, hogy csecsemőkorban ezek a jelzések, kérések még ösztönösek, nincs mögöttük semmilyen tudatos szándék, a céljuk minden esetben a fizikai vagy érzelmi biztonságérzet felborulásának jelzése).

Fontos tehát, hogy a jelzésekre a baba igényeinek megfelelően reagáljunk, ne az legyen a cél, hogy bármi áron maradjon csendben a baba, sem az, hogy szigorúak legyünk és “megtanulja” a gyerek, hogy márpedig akkor is nekünk van igazunk.

Ha korán felismerjük gyermekünk erős életösztönét és megtanulunk jól reagálni rá, azzal megalapozzuk a későbbi jó kapcsolatot, ami segít csökkenteni az akaratosságból eredő konfliktusokat.

Ha viszont a baba erős jelzéseit szembeszegülésként, idegesítőként éljük meg, vagy úgy gondoljuk, le kell szoktatni róla, “ki kell nevelni belőle”, azzal már most az elején kialakítjuk magunkban is azt az érzést, hogy ő egy “nehéz” gyerek, valamint a kicsiben is kialakul, hogy nem bízhat feltétel nélkül a szüleiben, valami “gond” van vele. A belső bizonytalanságérzés, az, hogy nem támaszkodhat a szüleire egy olyan korban, amikor még fizikailag és érzelmileg is rájuk van utalva és beléjük kapaszkodik, a későbbi önbizalomproblémák, viselkedészavarok és konfliktusok melegágya lesz.

Mit tanul meg a szülőktől? Fejlődése közben a baba kifigyeli a mi viselkedésünket, reakcióinkat is. Sokan azt mondják, a makacsságot tőlük örökölte a gyerek. Valójában, amit örököl az az életösztön, a határozott akaratos viselkedést viszont valóban tőlünk tanulja és ez a későbbi akaratosságához nagyjából 75%-ban járul hozzá. Ha az anya vagy az apa (vagy mindketten) önmotiváltak, szenvedélyesek, határozottak és céltudatosak, akkor jó eséllyel a gyermekeik is megtanulják tőlük mindezt.

Felmerül a kérdés: ha tőlünk tanulja ezt a viselkedést, akkor vajon, ha másként viselkednénk, akkor az jó lenne neki és nem lenne olyan akaratos? Egyáltalán nem. Kibújni nem tudsz (és nem kell) a bőrödből csak azért, hogy a gyereked másnak lásson, mint amilyen vagy. Viszont szülőként te is tudsz a saját magad jobb verziójává válni. Felismerni, hogy az akaratosságnak milyen előnyei és hátrányai vannak az életben és megtanulhatod használni azokat. Például megtanulhatsz néha kompromisszumokat kötni ráfeszülés és “márpedig az lesz, amit én akarok” helyett, megtanulhatod priorizálni a gyermeked felé az elvárásokat, tilalmakat és megtanulhatsz olyan módszereket, amik segítenek pontosabban és hatékonyabban kommunikálni a gyermeked felé a kéréseidet (pl. Beszélj úgy, hogy érdekelje) és elsajátíthatod az inkább taníts, mint tilts -módszert is.

Későbbi szociális tapasztalatok A gyermeked sokat tanul meg magáról a közösségben is. A szocializáció során megtanulja, milyen taktikával, viselkedéssel tud érvényesülni. Az akaratosabb gyerekek gyakran azzal, hogy vezető szerepet vállalnak a csoportban pl. játékokat találnak ki, amikben a többieknek ők “osztják ki” a szerepeket, szívesen vesznek részt különleges feladatokban (pl. ők akarnak lenni a naposok vagy segíteni az óvónéninek). A közösségben a gyermek megtanulja, hogyan érje el a céljait és vonjon be ebbe másokat is. Itt megélheti az önállóságát és még önállóbbá, ügyesebbé válhat, ugyanakkor az akaratosabb gyerekek gyakran túl önállóak, szembeszállnak a feladatokkal, ha nincs kedvük megcsinálni őket, megmondják a véleményüket és sok panasz érkezhet rájuk az engedetlenségük miatt is. Éppen ezért fontos, hogy olyan pedagógusok foglalkozzanak velük, akik nem akadályt látnak bennük, hanem lehetőséget és akik megfelelő irányba terelik őket.

Tényleg erős akaratú a gyereked?

A szülők többsége állítja, hogy a gyermekük erős akaratú, de valójában nem minden ellenkező gyerek erős akaratú is egyben. Az akaratos viselkedés, ellenállás, az együttműködés hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerek akaratos jellem is egyben. Néhány helyzet, amikor a gyerek akaratosan viselkedhet:

1. Dackorszak

Nagyjából 10 hónapos kortól 2,5 éves korig a csecsemőből kisgyermekké cseperedő gyerekek elkezdik tanulni és megérteni a világot és benne a saját helyüket. Ebben a korszakban nagyon erős bennük az ösztönös vágy a világ megismerésére, ezért nehezen viselik el, ha valaki vagy valami megakadályozza őket ebben (pl. megtiltod, hogy valamihez hozzányúljon).

Ebben a korban jut el a kicsi onnantól, hogy “teljesen anyától függök” odáig, hogy “magamban is életképes vagyok”, azaz az “anya-bizalomból” kialakul az önbizalom. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra a kicsi egyik nap még rajtad csüng, másnap meg vakmerő mutatványokat végez, a következő nap pedig megint “anyás”. Ugyanakkor pont ebben a korban kezdik el úgy érezni az anyák, hogy most már “elég nagy” a gyerek ahhoz, hogy önállóbb legyen, ami viszont őt megijeszti és erre tiltakozással, makacskodással reagál vagy még anyásabb lesz.

Miközben igyekszik megérteni a világot, keresi a kapaszkodópontokat is. Úgy gondolja, hogy amit megtanult, az csak úgy lehet, ezért mereven ragaszkodik a szokásaihoz, mert ezek biztonságérzetet nyújtanak számára. Emiatt alakulnak ki aztán olyan szokások, mint pl. hogy csak egyféleképpen lehet elaltatni vagy csak mesenézés közben eszik.

Mindezek miatt a gyerek makacsnak tűnhet, de valójában ezeket később kinövi és túllép ezen az időszakon, nem marad mindig ilyen akaratos.

2. Összehangolódás hiánya

A gyermekkorunkból sokan azt az elvet hoztuk magunkkal, hogy a gyereknek meg kell tennie, amit a felnőtt kér és meg kell előzni, hogy a gyerek “elkanászodjon”, ezért, ha a gyermekünk ellenkezik, próbálja az akaratát érvényesíteni vagy a véleményét elmondani, arra eleve elutasítóan reagálhatunk. Ez a gyermekben belső bizonytalanságérzést okoz, hosszútávon pedig aláássa a szüleibe vetett bizalmát, ezért elkezd ellenkezni velünk, nem akar együttműködni, próbálja a maga útját járni.

Ahhoz, hogy ezt elkerüljük vagy helyreállítsuk, minden korban a kapcsolódás helyreállításán át vezet az út. Ha a gyermekünk kapcsolódik hozzánk, akármennyire is önálló, akaratos személyiség, jobban szót tudunk vele érteni és hallgatni fog ránk. A biztonságos kötődés a nevelés alapja minden életkorban.

Hogyan lehet visszaállítani vagy megőrizni a kapcsolódást? Úgy, hogy minőségi és mennyiség időt egyaránt töltünk együtt. Családi programok, amik mindannyiótoknak örömet okoznak, családi tradíciók (pl. minden vasárnap közös séta, minden este közös vacsora, mit csináltok karácsonykor stb.), közös játék, beszélgetés, közös sport és házimunka, az, hogy meghallgatod a gyerekedet, kikéred a véleményét és figyelembe veszed, nyitottan fordulsz felé, őszintén válaszolsz neki, ha kérdez, nyitottan és kíváncsian fordulsz felé akkor is, ha nem tűnik érdekesnek, amit mond (pl. videójátékokról mesél): ezek néha talán fárasztónak tűnhetnek, de ezek segítenek abban, hogy a gyermeked megélje a családi élet nyújtotta biztonságot, örömet és azt, hogy tartozik valahová, ahol szeretik és elfogadják őt.

3. Változások a gyermek életében

Amikor a gyermeked életében sok minden változik (pl. költözés, óvodaváltás, iskolakezdés, testvére születik stb.), akkor felborul a biztonságérzete. Keresi a kapaszkodókat és, ha a szüleitől nem kapja meg ezeket, akkor megpróbálja a maga eszközeivel megteremteni ezeket pl. dacolni kezd, akaratoskodik, parancsolgat, mindenkinek megmondja, mit csináljon.

Ugyanez történik akkor, ha belső változás történik benne, pl. beszélni tanul vagy a szobatisztaságot próbálja elsajátítani. Ezek sok extra figyelmet és energiát igényelnek tőle, ráadásul nagy a külső elvárás is, hogy végre megtanulja őket, ami belső feszültséget okoz. Ezt ellensúlyozandó (mivel másként még nem képes enyhíteni ezt), a gyermek elkezdhet sokkal akaratosabban viselkedni, mint máskor.

4. Túlzásba viszi

Miközben a kisgyerek egyre önállóbbá válik, átmenetileg annyira megörülhet az új képességeinek, hogy egy kicsit túlzásba viszi őket. Pl. megtanul felvenni 1-2 ruhadarabot és innentől kezdve mindig ő akar öltözni egyedül. Ilyenkor az segít, ha engedjük őket sokat gyakorolni az adott képességet pl. játékos helyzetekben, így kedvére próbálgathatja és ügyesedhet az adott területen.

5. Túl sok tilalom

Ha a gyereknek mindent megtiltanak, ha folyton azzal találkozik, hogy büntetést vagy fegyelmezést kap bármit is szeretne csinálni, annak nem az a következménye, hogy elmegy tőle a kedve, hanem az, hogy még jobban akarja. Miért? Mert a kíváncsisága és a fent már említett felfedezés iránti vágya nagyon erős. Mivel folyton falakba ütközik elkezdi áthágni azokat. Ebből lesz az, hogy a büntetéstől való félelem nem elveszi a kedvét attól, amit megtiltottak neki, hanem akkor fogja csinálni, amikor senki sem figyel oda. És mondani sem kell, milyen balesetveszélyes helyzetekhez vezethet mindez…

Például megtiltod neki, hogy felmásszon a létrára, ezért ő felmászik akkor, amikor nem látod, majd leesik és megüti magát. Ha felügyelettel felmehetne, miközben fogod és megtanítod neki, hogyan kell óvatosan felmenni és lejönni, akkor kielégítené a kíváncsiságát és a későbbiekben bízhatnál benne, hogy már tudja, hogyan kell csinálni.

6. Túlfeszített, rohanós életvitel

A modern családok legnagyobb ellensége. Sok a program, sok a tenni- és intéznivaló és ti egyikről sem szeretnétek lemaradni. Mindig időre mentek valahová, mindig el kell indulni, ezért rengeteg a veszekedés amiatt, hogy “induljunk el, készülj össze, gyorsabban, miért nem csinálod?!” A túl sok kötöttség nem tesz jót a gyerekeknek. Ők még a jelenben élnek, a fejlődésükhöz sok szabad játékra van szükségük és nem értik azt sem, miért van a sok “kell” és a sok határidő. A gyerek persze ellenállással reagál erre, nem működik együtt. De abban a pillanatban, hogy nincs ez a sok feszültség, rögtön “megjavul” és például a nyári szünetben sokkal kezelhetőbbé válik.

Érdemes tehát felülvizsgálni, tényleg annyira fontos-e az a sok tennivaló. Nem lehet-e gyorsabban, hatékonyabban elintézni pl. a hivatalos dolgokat, bevásárlásokat online, az intéznivalókat egyszerűbben, a programokat szervezettebben? És érdemes azt is átgondolni, vajon tényleg kellenek-e ezek a tennivalók? Miért is akarjuk őket? Tényleg szükség van-e rájuk? Saját belső meggyőződésből vagy inkább külső nyomásra hajtjuk magunkat ennyire? Mi történik, ha később érünk oda vagy, ha máskor intézzük el? Nyilván vannak olyan dolgok, amiket muszáj elintézni, de a túlfeszített tempóból gyakran úgy tudunk visszavenni, ha felismerjük, hogy mindezt nem a világ kényszeríti ránk, hanem csak mi érezzük úgy, hogy muszáj beszállnunk a mókuskerékbe.

7. Erős kortársi hatás

A gyerekek hatással vannak egymásra és ez normális. Már az óvodában és kisiskolás korban sok mindent eltanulnak a csoporttársaiktól, ezeket a viselkedésmódokat azonban a szülői jó példa még általában ellensúlyozni tudja. Amikor viszont már nagyobb a gyermek és egyre önállóbb, megnő a kortársak szerepe. Ez egyáltalán nem gond, a fejlődés természetes része, hogy a gyermek felismeri, hol a szerepe a közösségben és megtanulja magát másokhoz képest viszonyítani. Ha azonban a kapcsolata a családdal gyengül, a kortársak szerepe megnő az életében (mert valahova szeretne tartozni, ez biztonságérzetet nyújt a számára). Ilyenkor elkezdi őket utánozni, átveszi a szokásaikat és az otthonról érkezett tanácsok, intelmek, kérések már nem érnek célba nála, mert a társai szerepe nagyobb, mint a családé, a szülőké. Úgy tűnhet, mindennel ellenkezik és akaratos, holott egyszerűen csak a kapcsolata változott meg velünk.

Ennek azonban egyáltalán nem kell így lennie! Ha dolgozunk azon, hogy a gyermekünkkel való kapcsolatunk megmaradjon, akkor iskolás- és kamaszkorban is megmarad majd a szülői hatás és az együttműködésre való nyitottság.

Hogyan érts szót akaratos gyermekeddel?

1. Ne menj bele minden játszmába!

Az erős akaratú gyerekek gyakran hajlamosak a szüleikkel való hatalmi harcra. Azonban a csatához két emberre van szükség. Nem kell minden vitán részt venned, amire meghívást kapsz! Ha a 4 évesed ellenkezik, neked nem kell 4 évesként viselkedned 🙂 Vegyél mély levegőt és mondd azt, hogy “nem megyek bele a vitába”. Ismerd fel, hogy a gyereked nem azért mond nemet, mert direkt packázni akar veled! (itt írtam le, mi minden miatt mondhat egy kisgyerek nemet és mit lehet tenni ilyenkor)

2. Ne utasíts, hanem vezess!

Senki sem szereti, ha megmondják neki, mit kell tennie, de az erős akaratú gyerekek egyszerűen elviselhetetlennek tartják ezt. Elkerülheted a hatalmi harcot, ha elmondod a gyermekednek, hogy megérted őt, ugyanakkor ragaszkodsz ahhoz, hogy határt szabsz neki. Próbálj nyer-nyer megoldásokat keresni és olyan kompromisszumokat kötni, amik révén elkerülhetőek az állandó konfliktusok, ugyanakkor mégis a jó irányba tereled őket.

3. Adj neki feladatot!

Ha a konfliktusok mindig adott helyzetekben jelentkeznek, készülj fel rá előre és adj neki olyan feladatokat, amikkel lekötheti az energiáit ahelyett, hogy az ellenállásba tenné bele őket! Pl. ha nem akar hazaindulni a játszótérről, ahelyett, hogy vitatkozni kezdenél vele és végül nagy nehezen elvonszolnád onnan, először beszéld meg vele, hogy pakoljátok össze a játékokat, de még utána hintázhat, aztán engedd meg neki, hogy ő tolja ki a kocsit a játszótérről vagy ő mondhatja meg merre mentek haza, így élvezni fogja az önállóságot és dacolás helyett együttműködik majd.

4. Tanítsd tiltás helyett!
Az erős akaratú gyerekek mindig tapasztalati úton tanulnak. Ők nem fogadják el, hogy valami veszélyes csak azért, mert azt mondtad, hanem meg kell győződniük róla, hogy tényleg az. Éppen ezért ne szavakkal próbáld őket nevelni, hanem add meg nekik a tapasztalás lehetőségét, de biztonságos úton (pl. legyél ott vele, mutasd meg, milyen közel mehet, hogyan kell megfogni valamit, mire kell vigyázni stb.)

5. Engedd, hogy ő mondja ki a helyes választ!

Ahelyett, hogy például reggelente nyaggatnád egyik feladattól a másikig terelve, kérdezd meg tőle, miket kell még megcsinálnia, mielőtt elindultok. Közösen szedjétek össze a tennivalókat, dicsérd meg, ha ügyesen elmondta őket és utána bíztasd, hogy végezze is el. Mivel végiggondolta, ezért önállóbbnak érzi majd magát és szívesebben elvégzi, mintha te nyaggatnád érte.
Sokszor segít az is, ha a feladatokat közösen összeszeditek, felrajzoljátok egy táblára vagy papírra és, amikor egyet elvégzett, kiszínezheti vagy felragaszthat egy matricát a táblára, ez sikerélményt ad neki.

6. Engedd választani!

Ha nem akar valamit megcsinálni, az nem azért van, mert tényleg nem akarja azt az adott dolgot, egyszerűen csak az akaratát próbálja érvényesíteni. Ilyenkor segít, ha ajánlasz neki két számodra is elfogadható lehetőséget, amikből választhat (pl. Most induljunk el haza vagy tíz perc múlva?)

7. Adj neki hatalmat a saját teste felett!

Amíg a baba kicsi, fizikai erőfölényben vagy vele szemben, fel tudod kapni, ha rossz irányba indul és akkor is feladod rá a nadrágot, ha sír, hogy nem tetszik neki az öltöztetés. Sokan még a totyogókkal, kisgyerekekkel szemben is érvényesítik ezt, ami nem is gond, azonban az erős akaratú gyerekek nehezen viselik az erő érvényesítését és ők szeretnének rendelkezni a testük felett.

Ha például nem akarja felvenni a kabátját, ne erőltesd rá azt hangoztatva, hogy meg fog fázni és beteg lesz, inkább mondd ezt: “Úgy hallom, nem akarod felvenni kabátodat. Elég hideg van és én felveszem az enyémet, de rádbízom, ha úgy gondolod nem fogsz megfázni, eldöntheted felveszed-e. Ha nem, akkor betesszük a hátizsákba és hozod magaddal, így ha mégis fáznál és szeretnéd, felveheted.”

8. Kerüld el a hatalmi harcokat rutinok és szabályok használatával!

Így nem te leszel az a rosszfiú, aki folyton nyaggatja őket, hanem a szabályra hivatkozhatsz. Pl. “Tudod, a szabály az, hogy evés után kezet mosunk.”

Az éppen aktuális szabályokról (azokban a kérdésekben, ami aktuálisan problémát okoz neki) lehet készíteni egy házirendet is, amit a gyerek “aláír” (pl. az óvodai jelével), vagy “szerződést”, amiben rögzítitek, miben állapodtatok meg, így később erre lehet hivatkozni.

Ez az esti lefekvésnél is működhet. Ha pl. a gyereked mindig húzza az időt és újabb meg újabb tennivalókat talál ki, amikkel még az ágyad mellett tarthat téged, bevezetheted, hogy előre megkérdezed tőle, miket szeretne ma este csinálni veled mielőtt elalszik (pl. olvass el 3 mesét, aztán adj neki inni és vidd el pisilni), ezeket írd fel magadnak, este csináljátok végig és utána mondd neki, hogy “látod, mindent megcsináltunk a listáról, amit kértél, most már lehet aludni”

9. Ne feszüljetek egymásnak!

Az erőltetés mindig szembeszálláshoz vezet. Ha erőltetsz valamit a gyerekednél, az kicsit megijeszti őt, bizonytalanságérzést okoz nála, ezért önkéntelenül is arra sarkallja, hogy megpróbáljon ő irányítani, azaz szembeszáll veled.

A gyerekek még éretlenek gyakran azért is csatába szállnak, hogy mindenáron bizonyítsák az igazukat (Gondolj csak arra, hány felnőtt csinálja ugyanezt az internetes vitákban, képtelenül arra, hogy elfogadja a másik álláspontját! Mit vársz akkor egy gyerektől, aki még elsősorban csak a saját szempontjait képes figyelembevenni – hiszen még gyerek). A legjobb, ha ilyenkor megállsz, mély lélegzetet veszel és emlékezteted magad arra, hogy gyermekeddel vívott harcban mindig elveszíted a legfontosabbat: a kapcsolatot. Ha kétségeid vannak, mondd inkább ezt:
“Rendben, ezt te döntheted el.” Vagy, ha erre nincs mód, akkor mondd el neki, melyik az a része a dolognak, amiben ő dönthet (anélkül, hogy veszélyeztetné az egészségét vagy a biztonságát).

10. Hallgasd meg!

Te felnőttként úgy gondolhatod, mindent jobban tudsz. De az erős akaratú gyereknek van egy nézőpontja, amely erősen tartja magát és ezt próbálja védeni mert fontosnak tűnik a számára. Ha nyugodtan meghallgatod őt és tükrözöd a szavait, megértheted, miért is ellenkezik és a helyes irányba terelheted.

Ha például nem akar fürdeni, kérdésekkel és válaszokkal terelheted őt a kompromisszum felé: “- Úgy látom, nem szeretnél fürdeni, de miért?”
“Tényleg félsz a víztől? Miért gondolod, hogy veszélyes lehet?”
“Tudsz olyanokról, akik nem félnek a víztől?”
“Vajon a halacskák miért nem félnek?”
“Mi lenne, ha magaddal vinnél egy halacskát a vízbe?”

11. Kapcsolat mindenekfelett

Ahhoz, hogy a gyermeked bízzon benned és hallgasson rád, elsősorban jó kapcsolatra van szüksége veled. Az a gyerek, aki jól érzi magát, érzelmi biztonságban van jól is viselkedik. Akkor is, ha egyébként határozott és erős akaratú. A legtöbbet azzal tehetsz érte, ha nem lenevelni akarod őt a határozottságról, hanem nyitott vagy az igényeire és segíted őt abban, hogy ezt a különlegesen erős képességét megtanulja a javára fordítani az életben.

Hogyan neveld makacs gyermekedet? Miért makacskodik és hogyan vedd rá az együttműködésre? Tanuld meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

29 Comments

  • SNiki

    2021. szeptember 27. hétfő

    Kedves Ági!
    Egy gyönyörű 3 éves kisfiú anyukája vagyok.
    A kisfiam most kezdte az ovit és sajnos attól rettegek, hogy mi rosszat fog csinálni (sikonyálás, dühkitörés, stb.) és, hogy azt az óvónők hogyan fogják kezelni.
    Nagyon okos, érdeklődő, barátságos, jószívű kisfiú és elég akaratos is. Ezt azonban én nem negatív tulajdonságnak veszem, viszont mostanában az indulatait nem mindig tudjuk kezelni. Gyakran előfordul, hogy sikonyál vagy ordít, ha valami nem tetszik neki, és meg is üt minket, vagy lökdösődik, dobálózik. Már első nap az oviban az egyik óvónőre rásikonyált és még meg is ütötte a kezét. Már ezer féle módon elmondtuk neki, hogy mit miért nem szabad, de nem nagyon van eredménye, sőt most még nehezebb vele.
    Amúgy, ha megkérem valamire 10ből 7x megcsinálja egy szóra, de ha valami nem úgy van, ahogy Ő akarja átváltozik “1 gonosz kis ördöggé” és még csúnyán is néz és grimaszol! Ja és egy új szokása, hogy ha leginkább felnőttek hozzászólnak az utcán, rájuk sikít. Bevallom, vannak pillanatok, amikor nagyon kétségbe esek, de bízom benne, hogy a közösség és egy jó óvónő segíteni fog! Köszönöm előre is a segítséget!

    Az oldal tetejére

    • Vida Ágnes

      2021. szeptember 29. szerda

      Még kicsi, nem tudja elmondani az érzéseit, de az óvodakezdés elég sok feszültséggel jár a gyerek számára, amit ki kell adnia. Éppen ezért ez nem nevelési kérdés, hanem érzelemkezelési probléma. Segít, ha ovi után nem rohantok haza rögtön, hanem még a szabadban szaladgálhat, játszótereztek, kiadhatja az egész napos feszültséget. A csapkodást nem tudatosan csinálja, ezért felesleges a magyarázat, helyette inkább fogd meg a kezét ilyenkor és a kezére “szólj rá” pl. “Mit csináltál a kezeddel? Nem szabad csapkodni!” Így fel fogja fogni, hogy a kezével csinált valami rosszat és elkezd tudatossá válni az, ami most tudattalanul történik benne.

  • Kriszta

    2021. szeptember 12. vasárnap

    Kedves Ági!

    4 és fél hónapos a kislányom, és mindent a szájába tunkol, ha odaadunk egy játékot, első dolga, hogy a szájába tegye, lehetőség szerint az egészet, nem köti le, mint játék (csörgő, rágóka, plüss bármi más). Mivel a játék nem fér be teljes egészében a szájába, egyre mérgesebben, akaratosabban tunkolja, ideges lesz, morgolódik, hangosan nyöszörög, már-már sír, így a játék egyáltalán nem éri el a célját. Mit tehetünk, hogy ne idegesítse fel magát? Próbáljuk ilyenkor elvonni a figyelmét puszilgatással, egyelőre jobb ötletünk nem volt.

    Válaszodat előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2021. szeptember 19. vasárnap

      Ez nem azért van, mert nem fér be a szájába, szerintem a kezdődő fogzás miatt próbálja enyhíteni az ínye fájdalmát vagy önnyugtatásra használja a játékot (pl. azért, mert éhes, esetleg növekedési ugrása is lehet). A figyelemelvonás segíthet, de érdemes lenne megnézni, nem jön-e a fogacska és, ha igen, akkor adni neki rágókát, ami a mérete és a formája miatt is alkalmas arra, hogy megnyugtassa és ne mérgelje fel magát.

  • Anna Hliva-Gedeon

    2021. augusztus 25. szerda

    Kedves Ági!

    Az én 2 éves kisfiam (amióta képes rá) azóta a csakazértis elvet követi. Tudja, hogy valamit nem szabad és azért is csinálja majd jön és szól, hogy megcsinálta. Ha látom is akkor néz a szemembe vigyorog és szép lassan megcsinalja azt amit nem szabad. Mindegy, hogy házi szabály vagy az élete függ tőle. Szeretnék segítséget kérni, hogy tudnám ezt egy kicsit normalizálni. Elfaradtam… Köszönöm!

  • Agi

    2021. augusztus 22. vasárnap

    Szia Ági!

    Segítséget szeretném kérni evés-alvással kapcsolatban (éppen most kezdtem el az alvás tréningedet is). Kisfiam 8 hónapos, elég nagy baba -jelenleg 9300 gramm,fejt anyatejet kap, mivel a szoptatás sajnos elég nehézkesen ment. 5 hónapos korban kezdett el kóstolgatni, de a hozzátáplálalást igazából 6 hónapos korától sikerül elkezdeni. Jelenleg 3 étkezése van “kiváltva”, tízóraira meg vacsorára általában kását kap gyümölccsel, ebédre pedig főzeléket szárnyas hússal/tojassal. Tej terméket nem kap (én sem eszem) mert tej fehérje intoleranciaja van (kipattog a kis arca tőle). Darabos ételt most kezdjük el bevezetni, finger foodot nem akarja fel venni még. Nagyon jó étvágyú gyerek, teljesen adagokat eszik mindenből. Napközben 2-3x 150 ml anyatejet is iszik. Esténként viszonylag gyorsan, ringatassal elalszik. A problémam az lenne, hogy éjszaka továbbra is sokat ébred (mindig is sokat kelt enni éjjel) éjféltől kezdve gyakorlatilag 2-2,5 óránként kel és megiszik 150 ml tejet (egy éjszaka alatt kb 350 ml-t összesen). Evés után azonnal elalszik. Hajnali 4-4:30tol kezdve rendkívül felszínesen alszik és 45 percenként ébred, tejjel valamennyire vissza lehet altatni, de nem mindig.
    Van esetleg valami tipped, hogy hogy lehetne minimalizálni az éjszakai ebredeseket? Rendben van így a nappali étkezése? Előre is köszönöm válaszodat.

    • Vida Ágnes

      2021. augusztus 29. vasárnap

      Az étkezése rendben van. Az ébredéseket azonban nem ez okozza, hanem valószínűleg a fogzás miatt riad fel gyakrabban.

    • Viki

      2021. szeptember 13. hétfő

      Kedves Ági!
      Az én kisfiam csak másfél éves ugyan, de hihetetlenül okos, kb.200szavas az aktív szókincse, nagyon jól kommunikál, könnyen megértjük, és ő is érti, mit szeretnénk tőle. Három olyan dolog van viszont, amitől kegyetlenül sír, tiltakozik, és képtelenek vagyunk megértetni vele, hogy muszáj: az öltözködés, hogy cipőt kell vennie, ha kimegy, és a pelenkacsere. Utóbbit néha nem bánja, ha olyanja van, hogy épp érdekli közben a mondóka/mese, de ez ritkább. Tehetetlennek, tanácstalannak érzem magam. Ez lehet már a dackorszak, ilyen korán? Hogy lenne érdemes viselkednem, mikor ordít, rúg pl. pelenkázás közben? Sosem fogjuk le, igyekszünk higgadtak maradni, mindig felajánljuk utána az ölelést, ha kiakad (ezzel sokszor él is), mégis sok a konfliktus. Féltem kicsit a hasamat is, nehogy megrúgja, mert úton a kistesó. Van valami ötleted, mivel tehetnénk számára könnyebbé ezeket a helyzeteket?

      • Vida Ágnes

        2021. szeptember 19. vasárnap

        Igen, ez a dackorszak. A beszédkészség és a szellemi képességek nem elegendőek, ebben a korban még nincs önuralom és a kisgyerekek a rossz érzéseiket még nem tudják kezelni. A pelenkázás azért nem tetszik neki, mert hanyattfekve kiszolgáltatottnak érzi magát, pelenkázd állva, sokkal könnyebben fog menni. Az öltözésnél az szokott lenni a gond, hogy nincs türelme kivárni, itt az segít, ha őt is bevonod, adsz neki valamilyen kis feladatot, amit addig csinálhat, pl. ő próbálja felvenni a pólót, te addig ráadod a nadrágot. A cipőnél is lehet neki valamilyen kis feladatot adni addig, amíg feladod rá, illetve itt az is a gond, hogy szeretne már kimenni, ezért türelmetlen, a türelmetlenségét segíthetsz kezelni azáltal, hogy addig beszélgetsz vele arról, mit akar csinálni, ha kimegy az udvarra.

  • Eszter

    2021. július 07. szerda

    Kedves Ági!

    Nekem más témával kapcsolatban lenne kérdésem. Kisfiam 7 hetes igeny szerint szoptatott baba. Cumisuveget és cumit nem használunk, a cumisuveggel próbálkoztunk párszor, de nem fogadta el.
    Nekem októberben vissza kell mennem dolgozni, akkor majd felváltva leszünk vele az apukajaval, illetve nanny-t vagy bölcsit nézünk pár napra.
    A kérdésem az lenne, hogy mikor lenne ideális bevezetni a cumisuveget, illetve hogy milyen alternatívák vannak a cumisuvegre.
    Próbáltam ezeknek utanaolvasni, de egymásnak ellentmondó információkat találtam.
    Nyilván meg van idő októberig, de nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni a dolgot.

    Elore is köszönöm segitsegedet!

    • Vida Ágnes

      2021. július 12. hétfő

      Mivel még bőven van idő októberig, ezért bőven elég szeptemberben bevezetni a cumisüveget. Ennek jó alternatívája lehet a puha szájú csőrös pohár használata. Mivel a munkaidőn túl tudod majd őt szoptatni, nem kell abbahagyni teljesen a szoptatást, de mivel ő még kicsi, ezért fontos számára a szopómozgás etetés közben, így a kanalas vagy csőrös poharas etetés még nem jöhet szóba. Ha nem tetszik neki az elsőként használt cumisüveg érdemes többféle formájú etetőcumit kipróbálni majd.

  • Niki

    2021. július 05. hétfő

    Kedves Ágnes!
    Lányom 6 hónapos és már tanácstalan vagyok..Első és évekig nagyon várt gyermek,persze éjjel nappal babusgatjuk soha sem unatkozik.De sajnos ez már sem nekünk sem neki nem jó,mármint alvás téren.Napközben 3× 10 maximum 30 percet alszik.(kb.4 hónapos kora óta)De az altatás kb 1 óra.(Próbáltam altatni babakocsiba,kiságyban,ágyon,hordozóba,ringatóba)Nem akar aludni,pedig látványosan álmos minden altatáskor visít míg el nem alszik.Ha végre elalszik megretten és felpattan,mintha szándékosan nem akarna aludni,nem akar lemaradni semmiről.Végül kidől és így alszik 10-30 percet.Ez nagyon kevés neki,fáradt hisztizik.Éjszaka viszont jó alvó.Emelett ahogy említettem túlságosan rászoktattuk hogy mindíg foglalkozik vele valaki,így napközben 10!percet nincs el egyedül.Ha próbálom napközben a kiságyba rakni,akkor hisztizik vagy inkább visít.Azt mondták hadjam majd megszokja és lefoglalja magát,de én több helyen olvastam hogy így az az érzése lesz hogy “nem számíthat rám” és hasonlóak.Ő az életem a mindenem de ez így nem túl jó hogy napi 1 órám van összesen mindenre.Mit tehetnék?

    • Vida Ágnes

      2021. július 12. hétfő

      Ha 1 órát kell altatni, akkor nem elég fáradt. Lehet, hogy akkor kezded el altatni, amikor még csak kicsit álmos, de még túl éber, ezért áll ellen. Ez felesleges és fárasztó játszma mindkettőtök számára. Ebben a korban napközben két alvás között kb. 2,5-3 órát tudnak ébren lenni a babák, az esti lefekvés előtt pedig már akár 3-4 órát is álmosság nélkül. Figyeld meg mikor álmosodik el igazán! Ez azért cseles, mert a játékidő kb. felénél van egy kis álmosság, de ilyenkor egy kis figyelemelterelés után még újra jókedvű, felélénkül a baba és játszik még egy darabig. Utána viszont nagyon álmos lesz (a fülét vagy az orrát, szemét dörzsöli, ásít, ha felveszed, odabújik hozzád, nyűgös), ilyenkor kell megpróbálni elaltatni. Minden gyereknek megvan, mi az, amitől el tud lazulni elalvás előtt, 3 csoportba sorolhatóak a preferenciák:
      1. mozgatással elalvók: ringatás, rázogatás, járkálás, autózás stb.
      2. “testközelben” elalvók: odabújás, pólyálás, bölcsőben alvás, hason alvás, ölben tartás, babakocsi.
      3. szopómozgással elalvók: cicin vagy cumin alszik el.

      Este hogyan alszik el? Elképzelhető, hogy ugyanaz nyugtatná meg nappal is.
      Amiben a nappal különbözik, hogy ilyenkor több az inger, nehezebb kikapcsolni, ezért segít, ha besötétíted a szobát az alváshoz, bebugyolálod, hason altatod, esetleg fehér zajt kapcsolsz. Ha cicin alszik el jól, akkor nyugodtan elaludhat azon is, a lényeg, hogy utána bekerüljön a kiságyába és kipihenje magát.

      Fontos, hogy a kiságyba csak alváshoz kerüljön (nyilván, ha 1-2x biztonsági okokból beteszed az nem gond, de ne ez legyen a játszóhely), ne kapcsolja össze a játékkal, mert akkor mindig “bulizni” fog a kiságyban alvás helyett.

      Azt még nem várhatod el tőle, hogy 10 percnél hosszabban ellegyen egyedül, de ebben a korban van egy átmeneti időszak, amit én az unatkozó félévesek időszakának neveztem el. Itt írtam le, mi ez és mit lehet tenni ilyenkor, hogy elfoglalja magát a baba: https://www.kismamablog.hu/mozgasfejlodes/mozgasfejlodes-unatkozo-felevesek

  • Kiss Nóra

    2021. június 29. kedd

    Kedves Ágnes!

    A segítségedet szeretném kérni.
    A kislányom nem alszik se nappal, se éjszaka. Az egész napi alvása legtöbbször 11 óra 5.5 hónaposan, amivel nem lenne bajom, ha nem látnám rajta, hogy egész nap kínlódik
    Végigvettem a leckékben írtakat, nem találtam se környezeti, se egészségügyi problémát a háttérben.
    Nem tudom mit csináljak, lassan 2 hónapja próbálom elérni, hogy kipihentebb legyen.
    Nappal nem tud elaludni csak ringatás közben vagy rajtam fekve, de szeretném, ha menne neki az ágyában is.
    Éjszaka beállt arra, hogy 2 óránként keljen amíg le nem jár a 8-9 órás alvásideje.
    Este 8kor fektetem le. Esetleg változtassak az időponton?
    A másik bajom az, hogy rájött, hogy milyen jó a babafészekkel játszani, és éjjel van, hogy másfél – két órán át azzal szórakozik.
    Köszönöm előre is a segítséget
    Nóra

    • Vida Ágnes

      2021. július 04. vasárnap

      Úgy tűnik, több dolog együttes jelenléte okozhatja ezt a problémát.

      Az önmagában nem gond, ha testközelben tud a leggyorsabban elaludni, amennyiben gyorsan elalszik így (legfeljebb 20 perc) és utána jól tud aludni (kipiheni magát).
      Ha viszont nappal nem piheni ki magát, akkor túlfárad, ami megterheli az idegrendszert, ami miatt éjjel is nyűgösebb lesz.

      Elsőként érdemes lenne alvási és ébrenléti naplót vezetned, amibe 1 héten át feljegyzed, mikor aludt el és mikor ébredt.
      1 hét után nézd végig, mennyi volt az ébrenléti ideje két alvás között és mennyit aludt.
      Ezzel egyrészt objektívebb képet kapsz majd arról, mennyit is alszik valójában, másrészt segíthet meglátni, hol lehetnek problémák.

      Ebben a korban nappal két alvás között átlagosan 3-4 órát tudnak ébren lenni a babák. Délelőtt néha kicsit kevesebbet, néha többet. Figyeld meg, mikor álmosodik el délelőtt és mikor délután. Az álmosság azért trükkös, mert a legtöbb baba hamar mutatja az álmosság első jeleit (ásítás stb.), de utána még felpörög, jókedvű, játszik, újra éber és csak ezután álmosodik el annyira, hogy el tud aludni (mélyen). Mivel még kicsi és sok a felszínes alvása, ezért lehet, hogy túl hamar próbálod fektetni, ezért ugyan segítséggel elalszik, de az alvási idő túl rövid lesz.

      Este a legtöbb baba hosszabban tud ébren lenni, mint nappal két alvás között, gyakran akár 4-4,5 óra is eltelik az utolsó nappali ébredés óta. Tehát ha este 8-kor fekteted és ő mondjuk 5-kor kelt fel, akkor egyszerűen még nem álmos este 8-ra igazán. Este úgy érdemes csinálni, hogy amikor már álmos, akkor kezded az esti rutint, azaz viszed el fürdeni és kezded az altatást, így tényleg álmos lesz, mire fekteted.

      Mivel most már egy ideje szét van csúszva a napirendje, ha ezt elkezded, legalább 1-2 hét kell, mire elkezd javulni a dolog. Addig az altatás módján semmiképpen ne változtass, mert most az a lényeg, hogy beálljon a napirend és kipihenje magát. Ha ez már javult, akkor lehet azon gondolkodni, hogyan altasd el kevesebb ringatással.

  • Mariann

    2021. június 02. szerda

    Kedves Ági!

    8 hónapos kisfiammal ha kettesben vagyunk itthon, tulajdonképpen folyamatosan kínkeservesen sír, ha nem vele foglalkozom. Pl természetesen magammal viszem a konyhába ha ételt készítek, folyton a jön a lábam után ha csak kettőt arrébb lépek és folyamatosan sír hogy vegyem fel. Persze amint felveszem, köszöni szépen csodálatos a világ és azonnal nézelődik, gondolom szeretné látni amit csinálok. Semmivel nem tudom lekötni, elterelni a figyelmét. Nincs az a játék, se konyhai eszköz ami 30 mp-nél tovább lekötné. Ugyanez megy bármely más házimunkánál is. Egyébként ha vendégségben vagyunk, többen vannak körülöttünk, vagy nálunk vannak vendégek, szuper jól érzi magát és nem keres. Ha program van, boltba megyünk, sétálni, bármit elintézni otthonon kívül, lelkesen nézelődik. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom van hogy valamit rosszul csinálok vele itthon, hiszen ha ketten vagyunk akkor rengeteget sír, de hát enni meg mosni csak kell. Mostanában nagyon sokszor kéreckedik ölbe is ha a földön játszom vele.
    Hozzá kell tennem, hogy az elmúlt 10 nap előtti hetekben valóban nem volt rá megfelelő mennyiségű időm költözés miatt, de új otthonukban már tényleg csak a legfontosabb dolgokat igyekszem megcsinalni és vele lenni. A helyzet egyébként a költözés előtt se volt jobb sajnos.
    Ha nem vele foglalkozom 100% figyelemmel megállás nélkül sír, mint akit kínoznak. Hogyan lehetnének egyszerűbbek a “szürke hétköznapok”?
    Köszönöm ha válaszolsz!

    • Vida Ágnes

      2021. június 06. vasárnap

      Valószínűleg a kisfiad társaságkedvelő baba, ezért érzi magát jól emberek között és unatkozik, ha “csak” te vagy ott. A legtöbbet az segít, ha úgy szervezed a napot, hogy délelőtt is délután is menjetek emberek közé (bolt, játszótéri nézelődés stb.). Emellett a szeparációs szorongása is erős, ezért szeretne többet az öledben lenni. Próbáld váltogatni a napközbeni tevékenységeket. Kis közös játék, dédelgetés, utána önálló játék, aztán megint közösen és így tovább. Amikor egyedül hagyod játszani, akkor olyan játékokat adj neki, amiket máskor nem kap meg, amikről tudod, hogy lekötik a figyelmét (pl. a gombnyomogatós játékok ilyenek szoktak lenni) és addig csináld meg, amit nagyon muszáj.

  • Judit

    2021. május 28. péntek

    Kedves Ágnes, nem ehhez a témához kapcsolódik, de a másik cikkhez nem volt nyitott a kommentelés.Fiam 6honapos múlt , kb 2 hónapos kora óta óránként, másfél óránként felkel, felriad. 2-3 éjszakát kivéve minden éjszaka így telik , próbálom visszaaltatni, néha sikerül cumival néha elég a fenekét paskolno, valamikor csak cicivel alszik vissza. Naoirendunk szépen kialakult. Már fix alvási idők vannak – jelenleg 7 és fél 8 között ébredünk vagy ébresztem, aztán 10 körül elalszik majd fel 12 ébred vagy ébresztem ,aztán 2 és 3 között elaltatom és max fel 5 ig ujjaban inkább csak 4 ig hagyom aludni , aztán fel 8 kor fürdés és 8-fel9 között alszik ha sikerült a 4-fel 5 közötti kelés délután ( ha később kelt akkor picit később tud csak aludni) az első ébredése fel 11 és 11 körül van innentől kezdve másfél 2 óránként sírva ébred. Mi lehet a baj ? Már a hozzataplalals megkezdődött , 2 étkezést kiváltottam.Fogai jönnek folyamatosan alsó kettő metzo kint felső kettő és most bújik . Mit tanácsol? Ha már 3 éjszakai ébredésre lecsokkene az már nagyon jó lenne , de még ez is elkepzelhetetlen jelenleg. köszönettel! V.Judit

    • Vida Ágnes

      2021. május 30. vasárnap

      Biztosan a fogzás a baj, mert a felső 4 metsző szinte egyidőben pár hét alatt szokott áttörni és az minden esetben ilyen nyűgös alvással jár. Fogzás elleni szerekkel lehet próbálkozni a nyugodtabb alvás érdekében (pl. Tentoba homeo, Osanit, Viburcol)

  • Eszter

    2021. május 25. kedd

    Kedves Ági!

    Olyan segítségkéréssel fordulnék Önhöz, hogy van egy 2 éves és egy 9 hónapos kisfiam. A 2 éves gyerekem (még nem jár bölcsödébe) rendszeresen bántja a testvérét, de olykor velem is vad szokott lenni, és megüt. Én rászólok, hogy “Áron, ezt nem szabad, fájt nekem”, ő pedig ezt viccesnek találja, nevetni szokott ezen, majd bocsánatot kér és megsimogat. Naponta sajnos már egyre gyakrabban fordul elő. Ha a kisebbik alszik éppen, akkor sokat foglalkozom vele, de ha mindhárman együtt vagyunk, akkor sajnos nem tudom minden figyelmemet csak rá fordítani. Próbáltam már félrehívni ilyen esetekben, mikor megüti a másikat, kezébe adni neki egy játékot, hogy most azzal játsszon kicsit félrevonulva, de sajnos nem változott semmi. Próbáltam már játékosan is megoldani a helyzetet, amikor a nagy a kicsit bántotta, például megszereltem a kezét, amivel ütött, az elvarázslást is próbáltam, de ezeket is inkább játéknak fogta fel és folytatta tovább a bántást. Tudna esetleg olyan módszert javasolni, amivel talán könnyebben kezelhető ez a helyzet?

    Válaszát előre is köszönöm!

  • Eszter

    2021. május 20. csütörtök

    Kedves Ági!

    Olyan S.O.S. segítségkéréssel fordulnék Önhöz, hogy van egy 2 éves és egy 9 hónapos kisfiam. A 2 éves gyerekem (még nem jár bölcsödébe) rendszeresen bántja a testvérét, de olykor velem is vad szokott lenni, és megüt. Én rászólok, hogy “Áron, ezt nem szabad, fájt nekem”, ő pedig ezt viccesnek találja, nevetni szokott ezen, majd bocsánatot kér és megsimogat. Naponta sajnos már egyre gyakrabban fordul elő. Ha a kisebbik alszik éppen, akkor sokat foglalkozom vele, de ha mindhárman együtt vagyunk, akkor sajnos nem tudom minden figyelmemet csak rá fordítani. Próbáltam már félrehívni ilyen esetekben, mikor megüti a másikat, kezébe adni neki egy játékot, hogy most azzal játsszon kicsit félrevonulva, de sajnos nem változott semmi. Próbáltam már játékosan is megoldani a helyzetet, amikor a nagy a kicsit bántotta, például megszereltem a kezét, amivel ütött, az elvarázslást is próbáltam, de ezeket is inkább játéknak fogta fel és folytatta tovább a bántást. Tudna esetleg olyan módszert javasolni, amivel talán könnyebben kezelhető ez a helyzet?

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2021. május 30. vasárnap

      Az a kérdés, hogy amikor bántja a testvérét, akkor az indulatból van-e vagy inkább csak egyféle kíváncsiság, csak félremegy a mozdulat. Sokszor az van a háttérben, hogy annyit hallotta már, hogy nem szabad hozzányúlni a kicsihez és óvatos legyen, hogy ez okoz benne feszültséget. Legtöbbet az segíthetne, ha minél többet játszanátok együtt hármasban, hogy a nagy és a kicsi egyaránt megtapasztalják, miket és hogyan lehet együtt csinálni és közben megtanulnák azt is, hogyan kell egymáshoz viszonyulni, mire kell vigyázni és jó példákat tanulhatnának arról, hogyan viselkedjenek egymással helyesen.

  • Edina

    2021. május 20. csütörtök

    Kedves Ági!
    A tanácsodat szeretném kérni.
    Van egy 26 hónapos kisfiam, aki elég makacs, akaratos, mostanában szinte mindenben dacol velünk.
    Én tavaly novemberben vissza mentem dolgozni (azóta fokozódott a probléma) félállásban, ami azt jelenti, hogy havonta 6-7 napot dolgozom 12 órában, olyankor sajnos nem is találkozunk, csak telefonon beszélünk. Bölcsibe nem jár, ha dolgozom, apa van vele.
    A problémám az, hogy egy ideje ha valami nem úgy történik, ahogy Ő szeretné, vagy valamit megtiltunk (el is magyarázzuk, hogy miért nem szabad), elkezd hisztizni, ránk csap, harap, stb. Sokszor elmagyaráztuk már neki, hogy nem szabad bántani sem minket, sem mást. Sajnos az utcában lakó hasonló korú kislánnyal is (akivel régóta együtt járnak játszótérre, játszanak együtt) többször “durva” (fel löki, rá csap, a szemébe akar nyúlni). Ezt is sokszor elmondtuk neki, hogy ne csinálja, mert fáj a másiknak, volt hogy már rá is csaptunk mert látszólag hiába beszéltünk. Ha kérünk valamit, akkor is néha úgy tesz, mint aki nem is hallja, nem fogad szót.
    A másik mostani probléma, hogy mindent csak apával akar, ha pl. én fürdetem esetleg, akkor visít, engem csapkod, csíp. Ez normális?
    Mit ronthattam el, hogy most ilyen? Illetve ez az agresszívebb viselkedés mennyire életkori jelenség,kinőhető?
    Előre is köszönöm a válaszodat!

    • Vida Ágnes

      2021. május 30. vasárnap

      Ez életkori jelenség is és a változások is közrejátszhatnak benne. Amikor hisztizik, nem fogja fel mit mondasz neki (agyi szinten ilyenkor kikapcsol egy csomó funkció, amire képes már egyébként), ezért elsőként mindig nyugtasd meg, maradj nyugodt és csak annyit mondj, “semmi baj, tudom, hogy dühös vagy, mindjárt elmúlik”. Amikor pedig végetért, akkor beszéld meg vele, hogy mi a gond. Ha csapkod, fogd meg a kezét és mondd, hogy “nem szabad” (de ilyenkor, amikor hisztizik, csak ennyit). Ez a csapkodás nem tudatos dolog, hanem a hiszti miatt elveszíti a kontrollját a saját teste felett, ezért felesleges ilyenkor nevelni. Azt akkor kell, amikor már megnyugodott. A kortársak közötti agresszió gyakori ebben a korban, ilyenkor nem szabad agresszíven fellépni, rácsapni, inkább ott kell lenni a játéknál, figyelni, miből fakad a konfliktus és segíteni nekik megoldani. Ez a cikkem is segíthet ebben: https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/hogyan-tanitsd-onuralomra-gyermekedet

      Az apához való ragaszkodás normális, mert most többet van vele együtt, ezért biztonságot nyújt számára a jelenléte, ez normális reakció, nem kell küzdeni ellene, idővel magától változik majd.

  • Eni

    2021. május 12. szerda

    Kedves Ágnes!

    Nem ehhez a témához kapcsolódik, de a véleményedet szeretném kérni. A 7 hónapos kislányomat a lakásban mindig kiságyban altatom, csak kint szoktam babakocsiban altatni. Az egyik rokonunk vigyáz rá hetente 1-2 alkalommal,amíg elintézem a dolgaimat, és már párszor arra értem haza, hogy babakocsiban altatta a lakásban is a kiságy helyett. Azzal az indokkal, hogy így hamarabb elalszik mint a kiságyban. Holott, ha valóban elfáradt, akkor a kiságyban is pillanatok alatt elalszik. Aggódom, hogy emiatt előbb vagy utóbb probléma lesz a kiságyban alvással. Jogos az aggodalmam?
    Előre is köszönöm a válaszodat!

    • Vida Ágnes

      2021. május 16. vasárnap

      Heti 1-2 alkalomtól nem fog “elromlani” a kicsi. A babák egyébként ebben a korban már szituációhoz és személyekhez is tudják kapcsolni a szokásaikat, tehát pl. lehet olyan, hogy azzal a rokonoddal így alszik el, veled meg másképpen.

    • Anikó

      2021. június 18. péntek

      Kedves Ágnes
      Elolvastam ezt a cikket is.a kislányom 5 éves,nagyon jellemző rá amit itt olvastam.makacs,irànyito,akaratos.nagyon kitud borulni,ami már ijesztő számunkra.nem tudom eldönteni hogy valami komoly baj lehet,vagy úgymond csak a hiszti.odàig fajul hogy teljesen kiborul,csak anya anya,oviba nem tudjuk sokszor elvinni .látszik olyankor hibába beszélek nem érti meg, üt, vág,csapkod.nagyon nehezen lehet megnyugtatni .számomra ez nagyon ijesztő egy 5 éves gyerektől .ezzel kapcsolatban van esetelg vami jó tanács?
      Köszönöm szépen

      • Vida Ágnes

        2021. június 27. vasárnap

        Ez nem pusztán makacsság, hanem dühroham, ilyenkor az önirányításért felelős agyi funkciók kikapcsolnak, ezért kezelhetetlenné válik a gyerek és nehezen nyugszik meg. Segíthet, ha nem akarod leállítani, csak mellette maradsz és halk szavakkal nyugtatod, megvárod, amíg magától megnyugszik. Valamint, mivel ő már 5 éves, ezért ez a dühroham arra enged következtetni, hogy esetleg az önuralom fejlődését idegrendszeri fejlődési lemaradás is állhat a háttérben (5 évesen már csak nagyon ritkán fordulnak elő dührohamok, akkor is inkább csak akkor, ha nagyon fáradt a gyerek). Ez TSMT tornával általában jól orvosolható, javaslom, hogy vedd fel a kapcsolatot egy TSMT szakemberrel.