A te gyermeked milyen színű? – A négyféle személyiségtípus, ami már csecsemőkorban is látszik, és hogyan segít ez neked a gyermeknevelésben

Minden baba más – hangzik el gyakran egy-egy gyermeknevelési tanács, bevált módszer, egymásnak javasolt tipp kapcsán. De vajon hogyan más? Miben? Melyiküket mi motiválja és mi hat rá? Ebben segítenek a különféle, gyermekekre is alkalmazható személyiségtipológiák, amikből ma a „színes” módszert ismerhetitek meg.

A színek szerinti osztályozás C. G. Jung, William Marston, Jolande Jacobi kutatásain alapul és az élet számos területén (pszichológiában, HR-ben, értékesítésben, coachingban) egyaránt használják, Myers/Briggs elméletként is hallhattál már róla.

A személyiségtipológia lényege nem elsősorban az, hogy kész képet kapjunk valakiről, senki sem tisztán csak egy típus lehet. Azonban az önismeretben (ha magunk miatt végezzük el) és mások megismerésében, megértésében és a feléjük való nyitottságban sokat segíthetnek. Az eddigi legátfogóbb kutatást a személyiségtípusokkal kapcsolatban itt tudod megnézni, ebben szintén 4 típust határoztak meg a kutatók.

Ennek van egy egyszerűbb, kisgyerekekre is jól alkalmazható változata, melyben a típusok:

Piros: A határozott
Sárga: A vidám
Zöld: A kapcsolatépítő
Kék: A komoly

Melyikbe tartozik a te gyermeked?

Ehhez olvasd végig az alábbi leírásokat alaposan és döntsd el, melyik illik rá a leginkább!

A Piros gyerek

Ami jellemző rá:

  • Határozott, makacs jellem
  • aktív, érdeklődő
  • szereti a fizikai kontaktust, a dögönyözést, ölelgetést
  • energikus, soha nem unatkozik, mindig elfoglalja magát valamivel
  • érdeklődő, kíváncsi
  • alapvető igénye, hogy felfedezhesse a világot, de a szülők közelében, biztonságban
  • csecsemőként hangos, sírós, nagy hanggal szerez érvényt az igényeinek

Amit mások mondanak rá:
nyomulós, többemberes, nagy igényei vannak, hangos

Ha valami probléma van a viselkedésével, ezeket a kérdéseket tedd fel:

– Elég testközelséget kapott? Kielégítettem a fizikai szükségleteit? (a Piros gyereknek sokszor elég, ha kimozoghatja magát és utána sokkal együttműködőbb az élet minden területén és kevesebbet hisztizik)
– Nem túl sok a tilalom az életében? Kapott lehetőséget a döntésre? (a Piros gyerek szereti, ha van saját döntési jogköre, ha irányítást kap az élete dolgai felett, ilyenkor segíthetnek az olyan választási lehetőségek, mint „Vagy most takarítod ki a szobádat és utána játszhatsz, vagy most kimész 30 percet játszani és ha bejöttél ki kell takarítanod a szobádat, melyiket választod?”)
– Volt módja elmélyedni a számára fontos tevékenységekben? (a Piros gyerek nem szereti, ha túl sűrű a program, ha rángatják, kell neki idő a szabad játékra, ha ez nincs meg, feszültté válik)

A Sárga gyerek

Ami jellemző rá:

  • Imádja a társaságot, könnyen barátkozik,
  • élvezi az életet, spontán, nem aggódik semmi miatt
  • túlságosan őszinte, szókimondó, néha tiszteletlen,
  • állandóan az élményeket keresi, az élet számára nagy buli, az újdonságok hozzák lázba,
  • kissé szervezetlen, folyton rendetlenséget csinál és így érzi a legjobban magát
  • alapvető igénye: boldog szülők, mindig valami új program,
  • csecsemőként érdeklődő, jól elvan magában is, ha mindig kap valami újat, amivel játszhat, de a legjobban társaságban érzi magát,

Amit sokszor mondanak rá:
hiperaktív, kiszámíthatatlan, könnyelmű, tiszteletlen

Ha valami probléma van a viselkedésével, ezeket a kérdéseket tedd fel:

– Túl sokat volt egyedül mostanában? (a Sárga gyerek nem szeret sokat egyedül lenni, igényli, hogy mindig legyen valaki körülötte, ez nem azt jelenti, hogy folyton szórakoztatni kell, de szívesen eljátszik melletted a konyhában, miközben te főzöl, csak legyen ott valaki, később pedig nagyon szereti, ha valamelyik barátja átjön)
– Nincs túl sok kötelesség az életében? (a Sárga gyerek rosszul viseli a kötöttségeket, úgy tudod meggyőzni róla, hogy csinálja meg pl. a házi feladatot, ha azt mondod neki, utána kedvére játszhat, ez motiválja őt)
– Elég újdonság van az életében? (a Sárga gyerek igényli az új ingereket, élményeket, az is elég, ha másként teríted meg este az asztalt,új játékokt találsz ki, új útvonalon mentek sétálni, imád gyűjtögetni és új holmikat szerezni vagy létrehozni is)

A Zöld gyerek

Ami jellemző rá:

  • Érzékeny,
  • inkább visszahúzódó,
  • könnyen elérzékenyül és elsírja magát,
  • csendes, a háttérből figyel, játék közben sokszor külön kis „világokat” teremt, nagy a fantáziavilága, ezért sokszor mesél kitalált történeteket,
  • tele van gondolatokkal, jó meglátásokkal, szívesen fejezi ki magát valamilyen kreatív módon (rajz, gyurma, írás),
  • alapvető igénye, hogy megértsék az érzéseit, ,
  • csecsemőként többemberesnek tűnhet, sokat kitartóan sír, de csendesen, hosszasan elnézelődik, a túl sok élmény lefárasztja, ettől feszült lesz.

Amit sokszor mondanak rá:
sírós, nyafogós, túlérzékeny

Ha valami probléma van a viselkedésével, ezeket a kérdéseket tedd fel:
– Nincs túl sok program, ember, inger az életében? (a Zöld gyerek nem szereti a túl nagy nyüzsgést, egy-egy elfoglaltabb napot követően jobban érzi magát, ha van 1-2 nyugodtabb nap, a napirend nála különösen sokat segíthet)
– Odafigyeltem az érzéseire? Meghallgattam őket? (a Zöld gyereknek igénye van arra, hogy kifejezze magát, ha magától nem mondja, néha érdemes rákérdezni, mit érez és lehetőséget adni neki az önkifejezésre is, pl. rajzolja le, mit érez)
– Eleget foglalkoztam vele mostanában? (a Zöld gyerek igényli a mindennapos beszélgetéseket, a rendszeres közös programokat)

A Kék gyerek

Ami jellemző rá:

  • Szereti a napirendet, könnyen elfogadja a szabályokat,
  • szívesen parancsolgat és irányít másokat,
  • őszinte, korrekt, alapos, néha emiatt kicsit lassú,
  • a biztonságra törekszik, ezért általában kicsit később tanul meg járni, beszélni, mert óvatos, nem csinálja, amíg nem tudja tökéletesen,
  • fontosak számára az észérvek, a logika, a következmények, gyakran ő maga talál ki szabályokat,
  • alapvető igénye, hogy elfogadják, meghallgassák és minőségi időt fordítsanak rá,
  • csecsemőként inkább csendes, de következetes, igényli a rendszerességet és a türelmet

Amit sokszor mondanak rá:
túl sokat okoskodik, mindenbe beleszól, parancsolgat

Ha valami probléma van a viselkedésével, ezeket a kérdéseket tedd fel:

– Szántam rá elég minőségi időt? (a Kék gyerek szereti, ha van saját ideje, amikor csak vele foglalkozol, napi 20 perc, amikor csak rá figyelsz, már csodákat tesz)
– Meghallgattam? (a Kék gyerek beszéddel teszi érthetővé maga számára a világot, néha igényli, hogy csak úgy kibeszélhesse magát, ilyenkor nem kell feltétlenül tanácsot adni neki, elég, ha türelmesen meghallgatod)
– Elfogadom a gondolatait? Dicsérem az ötleteit? (a Kék gyerek számára különösen fontos az elfogadás, a bíztatás és az, hogy ezt napi szinten megkapja tőled)

Mint minden tipológia, ez sem vegytisztán létezik, valószínűleg több típusban is ráismertél a gyermekedre. Könnyebb a dolgod, ha te magad is olyan típus vagy, mint a gyermeked, azonban előfordulhat, hogy nem egyezik a típusotok, ilyen kiemelten fontos, hogy megpróbáld megérteni azt, ahogyan ő gondolkodik és támogatni őt abban, amilyen.

Egyik típus sem jobb vagy rosszabb a másiknál, szimplán csak más. Mindegyik gyermek képes kihozni magából a benne rejlő legjobbat, ha támogatod őt abban, hogy a képességeit jól használja fel.

Hogyan ismerd meg jobban a gyermekedet és neveld őt az egyéniségének megfelelően? Ebben ez a tréning tud segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

6 Comments

  • Sz. Elvira

    Reply Reply 2022. január 06. csütörtök

    Kedves Agi!

    Kisfiam( 3.5 eves)minden bizonnyal Piros gyerek, borzaszto aktiv, erdeklodo, nagyon igenyli az olelgetest, hogy foglalkozzunk vele. De amiota megszuletett a kisteso, erre kevesebb ido van, bar elotte rengeteget fogalkoztam vele. Mindent koran elsajatitott, 2 eves koraban erthetoen, mondatokban beszelt pl, nagyon okos fiu.
    Elegge feltekeny volt a kicsire(1 mult) most is vannak periodusok mikor nehezebb, de mar eleg jol eljatszanak egyutt is.

    Viszont neha furan viselkedik, tapogat( meg akarja fogni a mellem, amugy szoptatott baba volt masfel eves koraig),bujik, mindenhova kovet. Neha konkretan azt erzem megfojt. Lehet ez normalis, igy kunyeralja a tobb figyelmet? Szeretem, probalok eleg minosegu idot tolteni vele, en is olelgetem, dicserem, de neha annyira nyomulos, hogy megorjit.

    Mi allhat ennek a hattereben?

    Koszonom,
    Elvira

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. január 08. szombat

      Ez nem kunyerálás, hanem természetes reakció. Okozhatja az, hogy a testvére most lett akkora, hogy már több figyelmet követel, de az óvodával is összefügghet (ha jár) vagy fejlődési ugrást is takarhat (pl. amikor elkezdenek többet beszélni a gyerekek, mondatokat használni, előrébb lépnek a szobatisztaságban, az mind okozhat ilyet), ezért ő is anyásabb lett. Szokott segíteni, ha előveszed a kisbabakori képeit, megnézegetitek együtt, mesélsz róla neki, ő milyen kisbaba volt, mit csinált, mit szeretett, így átéli azt az időszakot és ez segít neki továbblépni. Illetve „babázz” vele sokat, kicsit túl is lehet játszani, érezze azt, hogy ő még „anya kicsi babája”, ettől feltöltődnek az „anya raktárak” és magától önállóbb lesz majd.

      • Sz. Elvira

        Reply Reply 2022. január 08. szombat

        Koszonom a valaszt!

        Mindez jelen van, amit irtal, oviba jar szeptembertol, mig a kicsi itthon maradt velem, nyilvan ez is zavarja.

        De azert nekem megis sok, hogy igy tapogat, lehet velem van a baj, hibaztatom is magam emiatt. Mindig is a kotodes elven meveltem, hordoztam, egyutt aludtunk, stb, de ugy erzem hogy most sok, amit csinal.

        Minden esetre megprobalom atelni.

  • Tera

    Reply Reply 2016. április 27. szerda

    Kedves Agi, babám 9 honapos, ha probalom felállitani akkor nem lep elore hanem egyhelyben ugral. Ez baj? Vettunk neki fisher pricetol jumeproot, ugralni lehet benne, nagyon szereti de lehet gond lesz ha menni kell? Labujhegyen áll ez is gondolom nagy gond. Nemszoktam ot felállitani mivel egyedul nem all fel, csak kivancsi voltam mit csinal ha segitseggel feláll.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. augusztus 09. kedd

      Egyáltalán nem baj, 9 hónaposan még nem kell lépegetnie a babának.

    • Erika

      Reply Reply 2016. október 24. hétfő

      Kedves Tera!

      Ahogyan Agi is ìrta, 9 hònapos babànak nem kell még lépegetnie, 1-1.5 éves korban kezdenek el jàrni a babàk àltalàban. Szòval idô, mint a tenger!

      En a jumperoo miatt ìrok. Persze mindegyik szülô azt teszi, amit jònak làt, nem akarok én senkit kioktatni, de ha elfogadsz egy tanàcsot: vigyàzzatok ezzel, mert ha a baba többet tölt benne, mint 40 perc naponta, akkor annak anatòmiailag negatìv következményei lesznek!
      Kislànyomnak terpeszpelenkàt kellett hordania 6 hònapos koràig (4ig éjjel nappal, aztàn éjjel). Kaptunk 6 hònapos koràra nagyitòl ilyen jumperoot, hogy végre „màs szögbôl làssa a vilàgot” és nekem is adott pihenôidôt vagy éppen el tudtam menni zuhanyozni nyugodtan, mìg ô mellettem ebben a kis szerkentyûben volt, stb. Egy hònappal késôbb voltunk ortopédiàn és a sebész orvos kérte, hogy ebbe ne tegyük sokat a kislànyt, mert (FÔLEG, HA LEER A FÖLDRE A LABUJJA!) megnyùlnak az izomszalagok, amik nem hùzòdnak vissza a kellô hosszùsàgra, ez nem egy hajgumi!

      Ràadàsul 8 hònapos korban kezd kifejlôdni a kicsi mélységérzete, és ha sokat van ebben, akkor egyszerûen nem tanulja ezt meg, amikor jàrni kezd sokkal többet fog elesni, mert maga elôtt a kis asztalkàt làtja, nem botlik meg sosem, amikor viszont jàr egyedül, az màr màs. Ez fusztràciòt okozhat, és egyszerûen visszautasìthatja x ideig a jàràs elsajàtìàsàt.

      Nekem a doki azt mondta, h semmit soha ne erôltessünk a gyereknek: akkor ültessük, amikor magàtòl ül, ha elborul még, ne pàrnàzzuk ki, mert akkor a gerincére olyan erô nyomul, amit még nem tud az elviselni.
      Akkor pròbàljuk kézen fogva jàrtatni, amikor màr sabilan àll. Semmi olyasmi nem kell egy babànak, amire a teste az adott korban anatòmiailaig nem àll készen!

      Ezutàn nem hagytam benne fél òrànàl többet, örülök is, hogy idôben kaptam felvilàgosìtàst errôl és nem lett a kicsinek maradandò baja!

      üdv,
      Eri

Leave A Response

* Denotes Required Field