A „csak anya”-jelenség

Apa végre hazajön a munkából, játszana a kicsivel, mire ő közli, hogy „csak anya” csinálhatja, csak ő fürdetheti meg és a többi. Mi ennek az oka? Miért taszítja el (látszólag) a kicsi az apát és ragaszkodik „csak anyához”? Apával lenne a gond? Vagy valami más?

A válasz meglepő: ez nem apa ellen szól.
De akkor mi van a háttérben?

A „csak anya”-jelenség általában akkor jelentkezik, amikor a kisgyerek már elkezdett önállósodni és érdekelni kezdik anyán kívül mások is. Leggyakrabban apával találkozik, ezért hozzá is kötődni kezd.
Csakhogy míg anya egész nap ott van vele, addig apa reggel elmegy, este megérkezik.
Apától minden nap el kell válni és az elválás bizony fájdalommal jár.
Ezért aztán, amikor apa megérkezik, el kell neki mesélni, milyen rossz is, amikor elmegy és ezt a kicsi így fejezi ki: „csak anya”.

Gyakorlatilag ez is egyféle szeparációs szorongás, csak most az apától való elválással kapcsolatban jelentkezik, hiszen most már nem csak hozzád, hozzá is kötődik a kicsi.

Mit lehet tenni?

A megoldás nem az, amivel a legtöbben próbálkoznak, hogy próbálják meggyőzni a kisgyereket, hogy márpedig apa is szereti őt vagy erőltetik, győzködik, hogy jó lesz ez így.

1. Mesélj neki Apáról!

A 3 év alatti gyerekek még nem képesek tudatosan felidézni a szüleik emlékét, amikor elmennek és nem tudják megnyugtatni magukat azzal, hogy anyára gondolnak (ezért is van szükségük átmeneti tárgyakra, plüssállatra, rongyira, cumira, ami megnyugtatja őket). Apa emlékét sem tudják felidézni, de mi felidézhetjük nekik napközben is, beszélhetünk nekik Apáról és arról, mit fogunk közösen csinálni, ha megjön, felhívhatjuk napközben is közösen Apát.

2. Mondjátok ki!

Az elválás fájdalmas dolog és egy kisgyerek még nem tud ezzel az érzéssel mit kezdeni, ezért csak annyit mond „csak anya”. Azon, hogy pontosabban ki tudja fejezni, amit érez, az érzelmi intelligencia fejlesztése segíthet. Nevezzétek nevén az érzelmet, amit átél a kicsi, akkor, amikor történik („Tudom, hogy szomorú vagy, hogy apa elment, de uzsonna után megjön majd” érdemes mindig valamilyen fix napi eseményhez kötni Apa érkezését, így könnyebben megérti a kicsi, mire is számíthat). Ezzel lassan tudatossá válik benne, mit érez és kifinomultabban fogja jelezni az érzéseit, nem csak annyit mond „csak anya”.

Sok apuka sérelmezi, hogy a gyermek őt nem szereti, ezért nem akar vele lenni és azt is furcsán fogadhatják, hogy a kisgyerek hisztizik, sír, amikor foglalkozni szeretne vele. Valójában ilyenkor a kicsi nem az apa ellen tiltakozik, hanem az elválás fájdalmát fejezi ki ilyen módon, ezt az információt érdemes megosztani az apukával is, hogy ő is értse 🙂

3. Hagyjátok felmelegedni!

Az első dolog, hogy miután apa hazaért, nem kell erőltetni, hogy a kicsi játsszon vele. Legyen ott a közelben Apa, lássa őt a kicsi, szokja meg, így kis idő múltán már Apa is be tud vonódni a játékba.

4. Játsszatok hármasban!

A közös játék hidat ver a családtagok között. Játsszatok hármasban rendszeresen (labdagurítást, építőzést stb.), így észrevétlenül is épül a családi kötelék és a kicsi kevésbé fogja úgy érezni, hogy csak anyára számíthat. A közös játékban ezek a letölthető, kinyomtatható „Nevelgető” játékok is segíthetnek.

5. Legyenek apa-gyerek programok is!

Apa is foglalkozzon sokat kettesben a kisgyerekkel, legyenek közös, rendszeres, elfoglaltságaik, amiket lehet várni, amit csak ők ketten szoktak csinálni. Ez lehet közös kismotorozás, focizás, kutyasétáltatás, építőzés, játszótér vagy bármi, a lényeg, hogy rendszeresen legyenek olyan programok, amiket csak ők ketten csinálnak. Így egyre inkább örömmel fogja fogadni a kicsi Apát, amikor hazajön a munkából.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

49 Comments

  • Móni

    Reply Reply 2024. március 03. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kisfiam 4 hónapja múlt 3 éves. Eddig sokszor volt a csak anya jelenség nála. De azért eldogadta és szívesen volt apával, mamával és papával is. 1-2x ott is aludt a nagyszülőknél. Ahogy 3 éves lett, akkor már nem akart velük aludni. Csak anya, vagy jó esetben apa is jó volt.
    2 hónapja született a kistesója. Én már előtte kórházban voltam pár napot, meg szülésnél is. A vége fele sok pihenésre ítéltek az orvosok. Ennél fogva én már nem tudtam olyan sokat foglalkozni a kisfiammal.
    Szülés után sem, mert a pici nagyon lefoglal. Csak én etetem, mert cicizik. Velem alszik a hálószobában. Kisfiam mar rég külön alszik, de ha valami baj van, akkor valamelyikünk ment hozzá, most csak apa tud menni és ő is altatja el. Szülés után 1-2x altattam én is, de azóta már nem tudtam, mert a pici mindig velem alszik, velem van el.
    Mondta egyszer a nagyfiam, hogy szeretne ő is a hálószobában aludni, de nem tartottam jó ötletnek, mert nem tudna tőlünk aludni. Mondjam neki mégis, hogy ha szeretne aludjon ott?
    Valamelyik nap szerettem volna a nagyfiamat is altatani az ágyikójaban, de nem engedte, csak apát kérlelte közben.
    Már a fogmosásban sem segíthetek neki csak apa.
    Azért próbálok vele lenni kettesben én is. Meg foglalkozni vele amikor tudok. Múltkor lementünk sétálni ketten, addig apa altatta a picit napközben, de nem aludt el. Így haza kellett jönnünk.
    Egyébként a picit nagyon szereti. Mindig odajön nézegeti, simogatja, puszilgatja. Segít a pelenkázásnál, fürdésnél. Múltkor „letiltottuk” a piciről, hogy most ne fogja meg, mert beteg lett és nem szerettúk volna, ha a baba is megbetegszik. Lehet ezt is rossz néven vette.
    Nagyon nehéz így..nem szeretném, hogy eltavolodjunk. Hiányzik is sokszor, mert nagyon szeretem. Mondom is neki, de ő már nem mondja vissza, mint régen, hogy szeretlek anyaa!!
    Borzasztó rossz. Ez mindig így van amikor kistesó érkezik?

    Valaszodat köszönöm,
    M

  • Gábor

    Reply Reply 2023. december 19. kedd

    Kedves Ágnes!

    Gondban vagyok én is. Nálunk 3 éves múlt a lányom, és otthon is „csak anya” jó mindenre. Néha együtt megyünk kezet mosni, pisilni, de anya „eteti”, pedig tud önállóan enni, csak anya öltöztetheti. Sajnos a párom nagyon kimerül ebbe, hogy csak anya jó. Próbálok vele játszani, de nincs közös programunk kettesben. Nagyon sír, ha anya elmegy otthonról, nem akar leválni az anyáról. Igaz meg is nyugszik szerintem többet kéne kettesben lennünk, mert ha hárman vagyunk, akkor én nem veszek részt a játékokban.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. január 02. kedd

      Ez a viselkedés nem ellened szól, általában azt fejezik ki vele a kisgyerekek, hogy anya hiányzik nekik a hétköznapokban (lehet, hogy sokat vannak együtt, de esetleg érzelmileg hiányolja őt, nem mer/akar még leválni róla). Az apával való szorosabb kapcsolat ilyenkor sokat segíthet, segít könnyebben önállósodni, ezért érdemes bevezetni a közös programot kettesben úgy, hogy találtok valamilyen fix időpontot, amikor valami olyat csináltok, ami számára is érdekes, csak ti ketten (pl. szombatonként együtt mentek el valamilyen érdekes játszótérre, ahova máskor nem mentek)

  • Barcsa Zsòfi

    Reply Reply 2022. augusztus 28. vasárnap

    Szia 🙂 az én kisfiam 2 eves 3 hònapos. „Csak anya”! Csak anya adhatja fel a bugyit es huzhatja le, csak anya moshatja meg a kezét, eteti magát jò ideje, pedig nagyon ügyesen eszik egyedül. Csak én adhatom fel es vehetem le a cipojet, en oltoztethetem, en furdethetem es igy tovabb. Apa otthonrol dolgozik, kicsi koratol fogva lenyegesen tobb idot tolt velem, de apával is, csak apa inkabb kiviszi jatszani es setalni es épitenek eggyutt, apa mondja a legjobb torteneteket. Segitsegunk nincs, dadus sem es bolcsi sem, kozossegbe hamar elkezdtunk jarni(pl kerekitokre, kb heti 2szer) delelott-delutan 2-3(neha tobbet is) orat kint jatszotereken, allatsimogatokban, seta csak parkokban, vasarlas v aprobb dolgok amiket meg elvez es eltudunk vele intezni. Egy genetikai remekmü a fiam( persze elfogultak is vunk vele), egyedul fokozatosan hagyta el a cicit, a pelust, az alvasa is magatol fordult jora (probalkoztunk sleep treningekkel, de mindenkinek meg rosszabb volt igy). Na ez a „csak anya ” akkor h is van ez? Rettegek mar elmenni pl fogorvoshoz, mert mi van ha kiakad a fiam m pont nem vok otthon h feladjam a cipojet v megmossam a kezet?? Probalunk az ö tempojaban haladni, de sokszor elbizonytalanodok, h segitsek most neki? Ha ritkan anyos eljon hozzank (ö volt az aki tobbet latogatott minket es vele idot is toltott regebb sokat) akkoris csak anya…it tehetnek h ne bolonduljak meg ??? Es h segitsek neki masban is bizni? Nyitott vok mindenfele tanácsra 🙂 köszönöm 🙂

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. szeptember 04. vasárnap

      Nekem a leírtak alapján úgy tűnik, ez nem a cikkben leírt „csak anya jelenség”, inkább egyfajta nagyon erős szeparációs szorongás, ami viszont ilyen erősen ebben a korban már nem jellemző, ezért elképzelhető, hogy idegrendszeri alapja van. Érdemes lenne korai fejlesztőben vagy fejlesztőpedagógussal kivizsgáltatni, lehetséges hogy valamilyen célzott terápia (pl. TSMT torna) segíthetne a dolgon.

  • Liza

    Reply Reply 2022. július 16. szombat

    Kedves Ági, kisfiúnk pont 1 éves, és szó szerint egyik napról a másikra változott meg. Apával korábban sokat játszottak, és bár ő dolgozni jár (mindig közös elbúcsúzással majd hazajövetelkor köszöntéssel) volt vele rendszeres, naponta többször is csak apás program: tánc, éneklés, repülőzés, olvasás, birkózás stb. és most már ha csak a karjába veszi, akkor a fiúnk elkezd hátrahajolva visítani, sírni, amíg apa le nem teszi – korábban naponta többször is volt a karjában és nagyon jól megvoltak. Nem tudom kapcsolódik-e: a fiúnk mostanában egyre gyakrabban hangos visítással jelzi, ha valami nem tetszik neki – így jelez most az apjára is. Mi ez a jelenség egyik napról a másikra, és mikor lesz vége?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 22. péntek

      Nem volt esetleg olyan élménye, amikor megijedt az Apával való játék közben? Esetleg egy icipici baleset vagy ijedtség, kisebb rossz élmény is elő tud idézni ilyet (de akár olyan is, ha Apa altatta és ő Anyára számított ébredéskor, de Apa ment be hozzá). Ha volt, akkor ez átmeneti félelmi reakció, az adott élményt Apához kötötte.
      Ha nem volt, akkor lehet az Apától való elválással kapcsolatos élmény is. Játsszatok együtt sokat hármasban és pár hétig ne vegye fel Apa, csak annyit és úgy foglalkozzon vele, hogy az a kicsinek is örömet okozzon, így újra megbarátkozik majd vele és bízni kezd benne.

  • Zoé

    Reply Reply 2022. július 09. szombat

    Kedves Ági,

    Nekem több kérdésem is lenne. Külföldön élünk, havonta egyszer mehetek védőnőhöz, másfajta segítségem nincs. Igy előre is elnézést kérek, ha triviálisak a kérdéseim. Az első, az alvással kapcsolatos. 13 hónapos lányom 3 hónapos kora óta nem alszik nappal csak maximum fél órát, éjjel pedig rendszeresen kel. Az első 12 órás ébrenléte az első oltások megkapása után volt, amit még számtalan követett. Naponta minimum kétszer egy órát sétálok vele a levegőn, egy időben sikerült a babakocsiban is aludnia, most már az sem. Vannak hetek, amikor nemhogy csak kel éjszaka, hanem fent is marad kettő-négy órákat. Pedig sötét van, ringatom, énekelek neki. Van, amikor ezek használnak is, de van amikor nem. Persze tudom a fogzás is közre játszhat (eddig 7 foga van kint és nagyon megszenvedett azokkal is) és a mozgásfejlődés is lehet „ludas” (két hónapja önállóan jár, fut). De úgy érzem valamit nagyon elrontottam. Nappal csak úgy tudom elaltatni az utóbbi négy hónapban, ha magamra fektetem, és éjjel is ez a rendszer, ha nem akarom, hogy többször visszaébredjen, mert azonnal megérzi, ha kikerül a kezemből. Mellettem sem marad meg, csak rajtam. Mit tehetnék, hogy az alvása jobb legyen? Nem lesz gond a fejlődésével, ha nappali alvással együtt összesen 7 órát alszik naponta? A másik probléma, hogy kb. négy hónapja elkezdett szó szerint üvölteni, ha kimegyek a szobából, ha nem vele vagyok, vagy csak ennék mellette a kanapén. Nem sir, hanem ordít. Elvileg ez még nem a hiszti korszak, de nekem kísértetiesen olyannak tűnik. Vagy ez „csak” a szeparációs szorongás? Én egyébként valamiért az állandó fáradtságra is tippelnék. Rossz felé gondolkodom? A harmadik kérdés az evéssel kapcsolatos. Mivel hasfájós volt és refluxgyanús is, igy bár fél éves korában elkezdtük a hozzátáplálást, mégis csak 8-10 hónapos korára lett rendszeres a napi egy-két gyümölcs és zöldség. Viszont azzal is iszonyatosan megszenvedett. Nagyon nehezen bírt nagy dolgozni, ami miatt megint csak rosszak voltak az éjszakák. Pedig adtam olivaolajt (védőnői javaslatra) az ételhez, kapott már húslevest, húst, stb. De szinte minden megviseli. Az elmúlt két hónapban jutottunk odáig, hogy darabos ételt is adok neki. De nem akarja, csak néha rágni az ételt. S mikor kapott icipici darab kekszet, azt mind a kétszer ki is hányta. Mit tudnék tenni ez ügyben? Igaz, hogy minél később kezd „normálisan” enni, annál rosszabb kapcsolata lesz az étellel? Nem erőltetek semmit, hagyom, hogy belenyúljon az ételbe, de valahogy semmi nem sikerül. Természetesen igy szoptatok még, nem is akarom elhagyni, csak, ha már nincs semmi tápértéke számára. De nem egy nagy darab baba, 76 cm és 8,2 kg. Igaz, én is kicsi vagyok mindenhogy. 55 kg-mal mentem szülni, 47 kg-val jöttem ki a 164 cm-hez. Kell aggódnom a súlya miatt? Nem sovány, az egész gyerek izmos, egy gramm zsír nincs rajta, igaz, én is futottam vele a terhesség alatt végig (persze ésszel és haskötővel). Válaszait előre is köszönöm szépen és elnézést, ha túl terjengős voltam.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 15. péntek

      Ez az alvásmennyiség valóban nagyon kevésnek tűnik és a kevés nappali alvás vezethet oda, hogy éjjel még gyakrabban ébred a kicsi. Ennek az az oka, hogy az idegrendszere nem tud mit kezdeni a fáradtsággal, stresszként fogja fel és ébrentartja őt. Valószínűleg ez is hozzájárul a nappali nyűgösséghez. AMit lehet tenni:
      – Keresd meg mi az, ahogyan el tud aludni. Lehet, hogy neki a ringatás nem való és a babakocsihoz is nagy már, de pl a ti ágyatokon melléd bújva el tudna szundítani nappal. Vagy cicin el lehetne altatni. Még a kiságyat se kell nappal erőltetni, aludhat a ti ágyatokon a nappali alvásoknál, hátha így sikerülne többet aludni.
      – az éjszakai alvásnál is segíthet, ha az első ébredés után fekve szoptatod és melletted marad.
      – a lényeg, hogy érjétek el, hogy kipihenje magát és többet aludjon, ehhez kell 1-2 hét mire elkezd javulni, de ezzel minden javulni fog majd.

      A 2. kérdésedre válaszolva: igen, ez szeparációs szorongás valóban. Ilyenkor nyugtasd meg, beszélj hozzá, mondd el, mit csinálsz éppen, de nem kell azonnal rohanni hozzá, tapasztalja meg, hogy attól, hogy éppen nem vagy mellette, még nem tűnsz el és visszatérsz.

      Az ételeknél folytassátok a kóstolgatást, itt írtam róla, hogyan lehet a darabos ételekhez meghozni a kedvet: https://www.kismamablog.hu/hozzataplalas/darabos-etelek-bevezetese

      A súlya egyébként a korának megfelelő, emiatt nem kell aggódnod.

  • Márk

    Reply Reply 2022. július 02. szombat

    Sajnos én itthonról dolgozom, mégis „csak anya”. Nincs elválás. Ilyenkor mi van? Bölcsi előtt és bölcsi óta is, lényegében több, mint egy éve tart már a dolog, néha jobb, néha nem. Szeptember végén lesz 3 éves.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 02. szombat

      A kicsiknek még nincs önbizalmuk, ők anyában bíznak. Ha erősen ragaszkodik hozzá az lehet az önbizalomhiány jele, amit a bölcsi felerősíthet. Elsőként úgy tudod erősíteni a kapcsolatotokat, ha találsz 1-2 olyan dolgot, amit szívesen csinál veled és bevonod ezekbe. Néha az segít megtalálni ezeket, ha hárman együtt játszotok, csináltok programokat, így anyán keresztül erősödhet a hozzád való kötődése.

  • Dora

    Reply Reply 2022. április 02. szombat

    Szia! 🙂
    Van egy 2 éves 4 hónapos kislányunk, aki nem fogadja el az apukáját(fürdetés, fogmosás, öltöztetés). Következő hetekben fog születni a tesó, így nekem már jól jönne a segítség.
    Az elején úgy volt vele a férjem(aki sokat dolgozik) hogy akkor nem erőlteti rá magát, most viszont azt tartaná jónak hogy érvényesítsük az akaratunkat rajta mert nem ő (a két éves) kéne megcsinálja a programot. Ez vonatkozik arra is ha például indulnának valahová, az elején lányunk benne van de amikor öltözni kell akkor meggoldolja magát. Ilyenkor szerinte véghez kell vinni következetesen még ha hányásig sírja is magát. Mit gondolsz erről? Ez traumát okozhat neki? Én pozitív fegyelmezés párti vagyok, de vannak helyzetek amit én sem tudok megoldani. Keresem rá a békés megoldást ha van ilyen.
    Köszi ha segítesz 🙂

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      Semmiképpen nem jó, ha üvölt közben a gyerek és akkor is végigcsináljátok, mert ezzel tovább mélyül a bizalmatlansága és egyre kevésbé lesz együttműködő. Ez a dolog arról szól, hogy fél téged elengedni és ezt „kommunikálja” azáltal, hogy apát elutasítja. Segíthet, ha minél többet játszotok hárman együtt, ha kitalál Apa néhány olyan játékot, tevékenységet, amit közösen csinálhatnak kettesben nélküled, olyasmit, ami a kislányodnak is tetszik és különleges, érdekes a számára. Ez erősíti a kötődését és a bizalmát Apa iránt és akkor együttműködőbb lesz vele is.
      Inkább apránként lehetne és játékosan együttműködővé tenni ezekben. Pl. fürdetésnél együtt fürdetitek, aztán ha ez már megy, akkor Apa bemászik vele a kádba és együtt játszanak (esetleg, ha az elején még fél, akkor először úgy, hogy még te is ott vagy). Öltözésnél is lehet ugyanígy először hármasban, aztán játékosabban kettesben csinálni. Pl. lehet olyat játszani hogy apa adja rá a pólót, aztán ő adhatja apára a pólót és így tovább.

  • Anita

    Reply Reply 2021. december 04. szombat

    Jó napot kívánok!
    Nálunk is jelentkezett a „csak anya” jelenség, csak egy kicsit másképp mutatkozik.
    A lányom 16 hónapos, kb egy hónapja tudatosan használja a „nem” szót. A férjem sokat van velünk, mivel vendeglatasban dolgozik, és jelenleg, Romániában a rendezvények tilosak, így gyakorlatilag október óta nap mint nap velünk van.
    3 hete a férjemet műteni kellett, így külön töltöttünk 3 napot tőle, utána nem vehette ölbe kislányunkat, mert tilos volt számára.
    A műtét óta a lányunk nem hajlandó apával elaludni, enni, nem tolhatja a baba kocsit, fürödni és még sorolhatnam. Apa ezt megérti, nem sérelmezi, de szeretnénk egy megoldást találni erre.
    Napközben gyakran visz neki játékokat, könyveket a lányunk, vagy birkoznak(most már lehet a férjemnek), de a fent említett tevékenységeket csak anyának engedi.
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. december 06. hétfő

      Ennek az az oka, hogy így dolgozza fel Apa átmeneti hiányát. Ez nem probléma, ha más területeken sokat foglalkozik vele, játszanak együtt stb. akkor idővel újra beengedi Apát is ezekbe a tevékenységekbe.

  • Emese

    Reply Reply 2020. augusztus 17. hétfő

    Kedves Ági!

    Ebben a témakörben lenne egy kérdésem. Kisfiam 2,5 éves és mindenkivel jól elvan, apával, nagyszülőkkel, bölcsiben, de amint meglát, onnantól csak anya van… a probléma az, hogy Apát teljesen elutasítja, ha ott vagyok. Az elmúlt 1,5 hónapban egyre inkább. Apa a kezdetektől jelen van, hordozta, altatta, járnak el kettesben programolni, általában én viszem el reggel bölcsibe és Apa hozza el, utána még 1-2 órát vannak együtt aktívan. Hétvégén is szokott közös idejük lenni – igaz, nem mindig ugyanakkor, nem mindig ugyanaz, de mondjuk előre, hogy mi lesz az aznapi program és megkérdezzük, lenne-e hozzá kedve.
    Most azzal próbálkozunk, hogy egyszer én altatok, egyszer apa. Hátha, a rendszert elfogadja..
    De nagyon érdekelne, miért ennyire elutasító, mikor Apa mindig szuper programokat talál ki, jelen van, és határokat szab, közben be is vonja, követekezetes..
    Köszönöm előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2020. augusztus 23. vasárnap

      Ez a viselkedés nem Apa ellen szól, hanem te melletted. Tehát nem őt utasítja el vagy utálja, hanem téged szeretne. Gyakorlatilag ő akarja szabályozni a kapcsolatot. Ez a viselkedés ebben a korban gyakori és a megoldás nem az, hogy Apát kell jobban „eladni” neki, hiszen ez nem a vele való kapcsolatáról szól. Ami segíthet, ha sokat vagytok együtt, játszotok, hármasban. Érezzen rá a kisfiad, hogy ti hárman is egy egység vagytok, egy család, egy közösség. Ez segít majd rendezni hosszabb távon a veletek való viselkedését is.

  • Albert

    Reply Reply 2019. december 01. vasárnap

    Kedves Agi,

    A kislanyom 2 eves 4 honapos. Munkambol kifolyolag gyakorlatilag csak hetvegen vagyok otthon, ritka ha hetkozben otthon alszom akar csak egy ejszakar is. Nem kell mondanom, hogy a lanyom hozzam teljesen maskeppen viszonyul az anyukajahoz, ami egy bizonyos mertekig normalis is ugye… De az a gond, hogy pl hozzam sosem jon oda jatszani, engem nem olel meg, nem puszil meg random, nem hiv jatszani… Ha ebedelunk eppen es nyugos, tolem nem fogadja el, hogy etessem, velem nem akar este elaludni…ha a felesegemmel jatszanak es bemegyek a szobaba, van, hogy neha elkezd sirni es hisztizni es egyenesen kitessekel a szobajabol… Ha csokit adok neki es elkezdi enni, a felesegemnek mindig ad, de ha en kerek tole akkor nekem nem. Vannak jo pillanatok is, van, hogy elmegyunk egyutt setalni valahova, fankot veszek neki es azt megesszuk ketten, de ilyen sajnos keves van, ha hazamegyunk akkor csak anya van… Aztan ha ilyenkor pl leulok laptopozni akkor odajon megkerdezni, hogy mit csinalok, de az olembe mar nem akar beulni, sem beszelgetni, de barmi mast sem csinalni.
    Tudom nem fog menni egyik naprol a masikra a valtozas, de valamit tennem kellene, mert nagyon rossz erzes, hogy en mindig a sarokba kerulok…

    Koszonom elore is a tanacsat.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. december 08. vasárnap

      Az segíthet, ha amikor otthon vagy, akkor hármasban játszotok minél többet.

  • Noémi

    Reply Reply 2019. október 27. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nagyobbik lányom 18 hós lesz. A cikk témája nálunk most nagyon is aktuális. Azzal az egy kis különbséggel, hogy Apa itthonról dolgozik. A gyerek egész nap látja, de folyton „távol kell tartanom” az apjától hogy dolgozni tudjon. Többnyire csak munka közben akar odamenni hozzá mert érdekli mit csinál(számítógép, füzetek,könyvek). Ha viszont az apja meg akarja neki mutatni mivel dolgozik, kontaktba akar lépni vele, vagy épp abbahagyja a munkát hogy játsszon vele egy kicsit,akkor eltaszítja magától, söt olykor hisztérikusan viselkedik ilyenkor, azt se akarja hogy az apja hozzáérjen, egyből jön hozzám. A fentebb leírtakat próbáltuk, de nem értünk még el vele sok változást és tanácstalan vagyok hogyan oldhatnám fel a kettejük közti helyzetet. A férjem szinte depressziós ettől az állapottól.Hiába sulykolom belé hogy ez átmeneti és nem ellene szól nem tudja elhinni mert a gyerek viselkedése felülírja benne amit mondok.

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Noémi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. október 28. hétfő

      Próbáljátok meg azt, hogy nem Apa közeledik a kicsihez, amikor épp ráér, hanem amikor ráér, akkor csak ott van a közelben és a kicsi közeledhet hozzá. Ő most nem tud mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy néha nem szabad odamenni Apához máskor pedig igen, ez okozza benne a feszültséget, mert nem tud mit kezdeni azzal, hogy valamit hol szabad csinálni, hol nem. A dolog nem Apa ellen irányul, hanem életkori jelenség. Ebben a korban ugyanis, ha valamit meghatározol, mint szabály, ahhoz a kicsi ragaszkodik és nem tud még rugalmas lenni benne.

      • Szandra

        Reply Reply 2021. március 15. hétfő

        Kedves Ági
        Szeretnem a segitsegedet kérni… Tanácstalan vagyok!
        Van egy 2 éves kisfiam… alapjában véve jó gyerek, vannak problémák de azokat próbáljuk kisebb nagyobb sikerrel kezelni 🙂 Kérdésem az lenne hogy mi lehet a baja az apjával? Már egy ideje nem akar vele semmit csinálni…. Ha épo olyan napja van akkor nem mond mást neki csak hogy: apuci menj innen, apuci menj munkába, apuci menj a másik szobába, apuci menj csucsulni, apuci békééén ( hagyj békén)… nemtudjuk hogy miert csinalja ezt?! az apja nem bántotta , nem vedzekedett rá, egyszeruen szinte egyik naprol a masikra ezt váltja ki belole az apja….mondjuk azt tudni kell hogy apuci sokszor nincs itthon, munka es egyéb elfoglaltságok miatt… lehet ez a baj hogy gyakran nincs itthon es ezert csinalja ezt? vagy ez is egy korszak es elmulik? vagy elrontottunk valamit? bánt engem is ahogy beszél az apjával, meg látom a férjemen is jogy nagyon szomorú e miatt…
        Válaszát elöre is koszonom!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2021. március 26. péntek

          Azért csinálja, mert ritkán látja Apát és ezt nem tudja feldolgozni. Segíthet, ha amikor otthon van sokat játszotok hármasban.

    • Albert

      Reply Reply 2019. december 07. szombat

      Koszom, hogy torolve lett a hozzaszolasom.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2019. december 08. vasárnap

        Nem lett törölve, csak mivel még nem szóltál hozzá korábban, ezért moderációs sorba került a hozzászólásod.

  • Száraz Luca

    Reply Reply 2019. július 03. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 21 hónapos és 4 hónapja bölcsibe jár, amit nagyon szeret. Reggel rendszerint örömmel indul, hozza a cipőjét, hogy menjünk, stb. Bent is egész nap jókedvű, mosolygós. Itthon viszont kb 1-2 hete fenn áll a csak anya jelenség. Csak én csinálhatok mindent, azt is amit eddig Apa csinált, pl esti meseolvasás – ebből annyit engedtünk, hogy Apa olvas de az én ölemben ül, én fogom a kömyvez és én lapozok. Ami nehézseget okoz az az, hogy Apa nem viheti a bölcsibe, csak én. Viszont ezt nem tudom minden reggel megtenni, ha Apa viszi akkor pedig magából kikel, sír. Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy elfogadja, hogy Apa viszi reggelente?
    Köszönöm a választ!
    Üdv,
    Luca

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. július 14. vasárnap

      A bölcsőde kiválthat ilyen viselkedést, mert a kicsinek egész nap anya nélkül kell helytállnia odabent, ezért otthon átmenetileg túlzásba viszi az „anyázást”. Ez normális a részéről és néhány hónap múlva már jobb lesz majd. Ami segíthet, ha olyan meséket meséltek neki, ahol a gyerekek apával mennek a bölcsibe/oviba, ez segíthet neki megbarátkozni ezzel a helyzettel.

  • Simon

    Reply Reply 2018. május 07. hétfő

    Kedves Ági!

    Van egy 2 éves fiam és egy 4 hónapos kislányom.
    A fiammal jóban vagyok, vannak kifejezetten apás korszakai. Viszont a kislányom, mintha nem ismerne engem, annyira elkezd sírni sokszor ha felveszem.
    Hozzáteszem, hogy ővele kevesebbet tudok foglalkozni mint a fiammal ebben a korában, mert a fiam nagyon igényel engem és lefoglal.
    Reggel elmegyek dolgozni, est 5-6 körül érek haza. De fiam akkor sem csinálta ezt velem csecsemő korában sem, hogy elkezd sírni. És az a baj, hogy ha nagyon sír, akkor én sem tudok egy idő után mihez kezdeni. Nehéz így visszamosolyogni rá, csak erőltetett lenne. El fog ez múlni magától? Mit tehetek, hogy nálam is jól érezze magát? Nagyon anyás egyébként, olvadozva néz az anyjára.

  • Reira

    Reply Reply 2018. április 25. szerda

    Kedves Ági van egy 6,5 hós kislányom mikor este 8 fele haza jön apukája néha szeretné a kezébe venni de a leányzónak olyankor már csak én vagyok jó. Még lerakni se lehet már olyankor mert teli tüdöböl sír. Mit tehetnénk hogy elfogadja az apukáját is?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. április 28. szombat

      Ez a dolog nem az apuka ellen szól, egyszerűen csak nagyon fáradt már ilyenkor a baba. A legjobb, ha nem erőlteted a barátkozást ilyenkor, előbb vártok egy kicsit, ott van a kezedben, szopizhat, ha szeretne (ettől is kicsit nyugodtabb lesz) és utána játszik vele kicsit Apa. Azt is lehet, hogy pl. a fürdetést csinálja ő, így is együtt lehet a kislányával. Hétvégenként meg szabadon tudnak barátkozni, akkor nem álmos a kicsi.

  • Kata

    Reply Reply 2018. január 12. péntek

    Kedves Ági
    Apa-fia kapcsolat témájában kérnék tőled segítséget. Úgy tűnik 2,5 hónapos kisfiam nem szeret az apjával lenni. Van egy 4 és fél éves kislányunk is, imádják apával egymást, nagyon jól elvoltak már a kezdetektől. A párom mindenből részt vállalt és vállal vele kapcsolatban. Kisfiunkkal is megteszi szívesen, de kb 10 esetben 8-szor sírás lesz a vége. Szerintem a pici érzékenyebb típus. Hasfájós is (bár ez kezd elmúlni), emellett valószínűleg refluxos. Ezektől eltekintve jókedélyű, mosolygós, érdeklődő! Nővérét imádja. 🙂 (Egyébként tervezett baba, 40. hétre született természetes úton. Apás szülés volt. Anyatejes, jól fejlődik, van egy hozzávetőleges napirendje.) Apát viszont sajnos csak estefelé látja és hétvégén. Az ünnepek alatt sokat voltunk együtt, de ez sem javított a helyzeten, szinte kivétel nélkül sírásba torkollik ha Apa veszi fel, vagy ő próbálja altatni, egyedül fürdetni, stb.
    Az első időkben konfliktusforrás volt köztünk, hogy a sírások alatt nagyon keveset beszélt a picihez, alig vígasztalta. A várandósságom során is voltak vitáink, mert úgy éreztem nem ‘foglalkozik’ a pocaklakóval. Alig tette hasamra a kezét, és míg kislányunknak annak idején meséket olvasott, most kb. egyszer ‘beszélt’ a pocakomhoz. Emellett még az első hetekben az egyik éjszakai etetés során mikor odaadtam páromnak a picit mert ki kellett mennem vmiért, megcsúszott kicsit a kezében.
    Ez a több negatív dolog lehet az oka annak hogy a kisfiam ‘nincs jóban’ az apjával, vagy valami egészen más? Mit tudunk tenni, hogy változzon a helyzet? Látom páromon, hogy őt is zavarja. Próbálkozik is szegény, igyekszik megfogadni a tanácsaimat is. Néha mosolyog azért rá is a pici, és van hogy pár percre elvan az ölében. De tény, hogy amikor már 10. perce sír vöröslő fejjel inkább visszaveszem tőle – nálam szinte mindig megnyugszik, vagy akár Anyukámnál is. (Egyébként párom jó apa és társ, szeretjük egymást, de ez a probléma köztünk is feszültséget okoz.)
    Nagyon örülnék néhány jótanácsnak, mert sajnálom a két fiút… 🙁

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. február 11. vasárnap

      A kisfiad még nagyon picike és nem arról van szó, hogy nem szereti apát, hanem arról, hogy leginkább a te közeledben érzi jól magát, Apánál kevésbé. Amit tehettek, hogy néha felveszi, de csak addig van vele, amíg nem válik nyugtalanná, utána adja át neked. Ez segít abban, hogy elkezdjen kialakulni a kötődés és így rossz élmények sem fognak apához fűződni a babában (valamint fordítva sem)

  • Lali

    Reply Reply 2017. július 18. kedd

    Hogyan tudnám elérni hogy engem is elfogadjon a most 2 éves kislányom?
    Másfél hónapos volt mikor egy évre külszolgálatra mentem ez idő alatt 4 hónapig minden nap találkoztunk pár órát mert utánam tudtak jönni.8-12 hónapos koráig. Aztán 2 hónap még távol. Mikortól hazajöttem rendszertelen időközönként a déli határon kell helyt állnom 2-3 hét időtartamban.(Természetesen addig a fű is nő meg a ház körüli elmaradt tevékenységeket is csinálgatni kell) Ezalatt szinte végig csak az anyukájával volt/van(nagyszülők rokonok barátok távol élnek). Közösségbe nem nagyon tudnak járni bölcsi nincs a faluban a városba meg 2 évre előre be kellett volna iratkozni így szinte csak az anyukáját fogadja el. Olykor azt érzem hogy retteg tőlem (főleg mikor fáradt) csak anya kell neki.Én próbálom türelmesen kezelni a helyzetet de a párom meglehetősen frusztrált ez miatt, és amiatt is hogy nem fogad el senki mást.(2-3 alkalom volt mikor pár órát csak ketten voltunk akkor semmi gond nem volt vele,szépen elvoltunk, de ha a párom is és èn is vele vagyunk én nem csinálhatok vele semmit.
    Tudom, hogy ami kimaradt az pótolhatatlan, de a jelen helyzetben mit tudok tenni? Tanácsát előre is köszönöm.
    Lajos

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 24. hétfő

      Foglalkozz vele minél többet, találj ki olyan játékokat, programokat, amiket csak veled lehet csinálni, legyenek „apás” programok, aminek örülhet, ez újra összehoz majd titeket.

      • VB Boróka

        Reply Reply 2020. június 05. péntek

        Kedves Ági!

        A kérdésem ehhez a témakörhöz kapcsolódik, de kicsit mégis más:
        kislányom 23 hónapos. Apukája mostanában több hetet itthon volt velünk, ez idő alatt olyannyira apás lett, hogy ha ketten vagyunk itthon vele az apukájával, abszolút apát preferálja, engem szó szerint elküld „anya eeeel” ha mégis ölbe venném mert mondjuk apa mosdóban van sír, megüt, zokog hogy apa-apaaa. Ha álmos, nyűgös akkor persze keres 😀
        A másik, hogy nagyjából ugyanezt csinálja, ha olyan emberrel/emberekkel vagyunk együtt, akiket szeret, szívesen van ( mamák, keresztanyukája stb…) ilyenkor apát is elküldi melegebb éghajlatra, mamákat öleli, puszilgatja, huncutkodik, ha csak hozzá szólunk mi ilyenkor, kiakad hogy ne-neee! Csak a mama hintáztathatja, ő etetheti, cipelteti magát, haza sem akar jönni… Biztos örülnöm kellene hogy ilyen jól elvan, de közben olyan rossz, irigy érzések vannak bennem… hogy miért ilyen elutasító? Ilyenkor nem kellek? Nem szeret? Ezt miért csinálják a gyerekek? Már amelyik csinálja… Tudom, hogy szeret engem, érzem mikor pl.ketten vagyunk, de ilyenkor néha nem :/ 😀
        Tudnál segíteni? Én végtelenül imádom őt! 🙂

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2020. június 14. vasárnap

          Nem arról van szó, hogy nem szeret, hanem arról, hogy a te jelenléted természetes a számára, mindenki más pedig érdekes és új, őket még nem ismeri annyira, mint téged. Ez az ún. szociális nyitás időszaka, ne érezd magad rosszul tőle, hamar lecseng és hidd el, amikor igazán fontos dolog van, akkor úgyis téged talál majd meg a kislányod.

  • Csilla

    Reply Reply 2017. március 28. kedd

    Kedves Ági!
    Nálunk ez most nagyon aktuális. Amint megjelenek, a kisfiamnak csak én létezem, mindent csak én csinálhatok. Pl. hazaérkeznek apával, és amint meglát, onnantól csak én vetkőztethetem, én moshatom meg a kezét stb. Ilyenkor mi a helyes? Ha erőltetem, hogy márpedig apa is meg tudja csinálni, vagy tegyem meg én. A kisfiam 2,5 éves.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. április 05. szerda

      Tedd meg te neki, de közben erősítsétek a kapcsolatát apával is, így el fog múlni ez a jelenség.

  • Éva

    Reply Reply 2017. március 05. vasárnap

    Kedves Ági!

    Még annyival egészíteném ki, hogy mostanság nagyon ellenálló apával a kisfiam. Direkt „rosszalkodik” vele, nem megy fogat mosni vele, nem engedi, hogy fölöltöztesse pizsibe, stb. Egy darabig hallgatom, de amikor kiabálás, meg futkározás van már fél órája, akkor oda szoktam menni, és szólok, hogy fogadjon szót apának. Velem általában együttműködő, és nem dacol. Olyan rossz ez, mert nekem kell „segíteni” apának, hogy szót fogadjon neki… Apa sajnos elég gyorsan felkapja a vizet, és nem határozottan közli, mit szeretne, hanem ingerülten és emelt hangon parancsolgat. Ez a kisfiamat eléggé frusztrálja, fél tőle, azt mondta nekem… És hogy azért rosszalkodik, hogy apa mikor kezd el kiabálni. Próbáltam ezt a férjemmel megbeszélni, de azt mondta, hát valahogy meg kell fegyelmezni a gyereket. Általában ilyen esték után nem akar az apjával aludni. Mit lehet tenni? Hagyjam, hogy a férjem a saját módszerével fegyelmezze? Ez néha már durvaságig fajul… Vagy mit tegyek? Avatkozzak be??? Már arra gondoltam, elviszem a kisfiamat pszichológushoz, és ott én is tanácsot kérek, hogy mit tegyek. Te mit tanácsolsz?

  • Éva

    Reply Reply 2017. március 05. vasárnap

    Kedves Ági!

    Az 5 éves kisfiam éppen most hisztizik ordítva, hogy nem akar apával aludni… (Nem egyedül alszik el, én énekelgetek neki, apa erdőset mesél.) Általában én fektetem le, de szerdán este „apás alvás” van, és néha más napokon is előfordul, hogy nem én altatom, mert még akkor dolgozom, vagy más miatt. (Ma is.) Általában elvan apával, de néha óriási hiszti van, hogy nem akar vele lefeküdni. Ilyenkor mi a helyes? Hagyni, hogy kihisztizze magát apával, aztán ő elaltatja? (Közben csend lett…) De olyan szívszaggatóan tud sírni utánam… Vagy ilyenkor engedni kell, mert valamiért rám van szüksége??? (Ma egész nap a mamáéknál volt.) Egyébként apás alváskor is ott vagyok vele kicsit, megölelgetem, mesélek neki. De ha engedünk a hisztinek, nem ezt fogja ezután mindig csinálni? Szóval mi a helyes? Engedni, vagy hagyni, hogy kihisztizze magát? Egyébként már csak néha van hiszti, ha fáradt. Köszönöm a választ!

  • Klau

    Reply Reply 2017. február 24. péntek

    Szia! Én arra lennék kíváncsi, hogy mi van ha ez az állapot 4-5 évesen is fennáll? Ha nem vagyok itthon nincs gond, de ha igen, csak én vagyok jó és az apai közeledést elutasítja. Köszi Klau

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 26. vasárnap

      Ha még ebben a korban is megvan, érdemes pszichológushoz fordulni, mert valami más lehet a háttérben.

  • Timi

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Kedves Ági!
    Mi a teendő abban az esetben, ha a „csak Anya” jelenség születésétől fogva fennáll? A kislányom már 4 éves, oviba jár, én már két éve visszajöttem dolgozni. Mégis csak velem hajlandó enni, pisilni, öltözni, elaludni, sőt, még reggel is csak én ébreszthetem. Kicsit fárasztó már ez, főleg hogy szegény Apa is szíves örömest részt venne ezekben, ha a kislányunk hagyná.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Az első életévben természetes, hogy anya a fő kedvenc, később azonban a kicsik általában nyitni kezdenek apa felé. Hogy nála ez miért nem következett be, azt nem tudom, hiszen nem ismerem a hátteret, de többnyire az szokta okozni, ha akkor kevesebbet, ritkábban látta apát, vagy visszautasítást tapasztalt a részéről. Emellett az is okozhatja, hogy visszamentél dolgozni és ezért mindenáron beléd kapaszkodik, amikor együtt vagytok. Ha sok változás volt az életetekben, az is okozhatja, hogy ki akar sajátítani magának, így próbálja megteremteni magának a biztonságot. Esetleg érdemes lenne nevelési tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulni a probléma megoldása érdekében.

  • Fehér Andrea

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Szia Ági!

    Van egy 3 éves kisfiam és egy 1 éves lányom. Fiam már óvodás. Nálunk is megvan,hogy csak anyával akar fürdeni, én öltöztethetem,stb.,néha enged belőle,ha valami zűr van épp a tesóval. Minden nap beszélünk apáról, elmondom,hogy mikor jön,mit csinál. A gondom az esti lefekvéssel van. Sokáig apa altatta a nagyot,mert a kicsi még szopizik. Pár hete kezdte,hogy apa elkezdte az esti rutint,majd közölte,hogy csak anyával alszik és indult a hiszti. Sajnos a visítást nem bírtuk,mert állandóan felébresztette a húgát és még nagyobb káosz alakult ki. Utána hetekig velem aludt,apa megúnta. Aztán gondol egyet és közli,hogy csak apa jó. Volt,hogy nem hisztizett,de az istennek nem aludt el velem. Fogalmam sincs hogy kezeljem ezt a helyzetet,de elég idegőrlő. Tudnál segíteni? Amúgy a nagyágyban alszik el,kb 45 perces huzavona után…sokszor az az érzésem,mintha mindkettőnket be szeretne vonni az esti rutinba

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Próbáld meg, hogy először a tesót fekteted le, aztán közösen lefektetitek őt, elbúcsúztok tőle. Sok kisgyerek igényli, hogy ilyenkor ő kapjon egy kis plusz figyelmet, amikor a tesó már alszik, ez jólesik neki és oldja az ellenállását.

  • Dora

    Reply Reply 2017. február 23. csütörtök

    Koszonet, Agi! Nagyon jo osszefoglalo. A masik oldalarol is kerdezhetek a jelensegnek: anya nulla-huszonnegyben gyerekkel, apa este hazajon, ennek mindenki nagyon megorul es a masfel eves leanyzo ANYAT tolja el? („Mit puszilgatod, ez az EN apukam” arckifejezessel.) Ez altalaban tiz perc -fel ora alatt oldodik, utana valtogat bennunket. Eddig azt gondoltam, ez normalis, hiszen a gyerek meg kell, hogy kapja a „daddy fix”-et, de a cikked utan megijedtem, hogy maskepp kellene valamit csinalnom. 😀

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. február 27. hétfő

      Ez teljesen normális jelenség, általában kislányoknál szokott jelentkezni. Ők ugyanis egy kor után „szerelmesek” lesznek apába és hajlamosak teljesen kisajátítani. Nem kell aggódnod miatta, idővel kinövi majd.

      • Dora

        Reply Reply 2017. február 27. hétfő

        Koszonom, Agi. 🙂 Szep napot!

Leave A Response To Timi Cancel reply

* Denotes Required Field