8 dolog, amit a kötődésre nevelésről tudnod kell

Számos félreértés van azzal kapcsolatban, hogyan is alakul az anya és a baba közötti kötődés és mit jelent pontosan a kötődő nevelés. A leggyakoribb az, hogy csak a hordozott, szoptatott, együtt alvós babák fognak biztonságosan kötődni. De ez tévedés. Elmondom miért.

Kilenc hónap testi-lelki szimbiózis után az újszülött megszületik. Az életbenmaradásához továbbra is a felnőttek segítségére van szüksége, ezért ösztönösen kapaszkodik beléjük, segítséget kér tőlük. Az ő válaszaik döntik el, milyen összebenyomása lesz a világról. Szülőként a célunk az, hogy biztonságosan kötődjön hozzánk, megbízzon bennünk (a kötődés típusairól szóló bejegyzésben írtam le részletesebben, milyen kötődési típusok vannak és milyen zavarok lehetnek a kötődésben).

De mi is az a kötődés?

Sokan gondolják úgy, hogy a kötődés=ragaszkodás. Ha a gyerek kapaszkodik anyába, „anyás”, akkor kötődik. Ha nem tudok elválni tőle, elengedni az óvodába, mert nem ő sír, hanem én, na, akkor az „A” kötődés.
Sokan gondolják azt is, hogy a kötődés=gondoskodás. Ha pl. egy szülő gondoskodik a gyerekeiről, akkor minden oké a kötődéssel. Pedig a gondoskodás részben hozott szülői mintából, szokásokból, tanult viselkedésből ered. És bizony előfordul, hogy valaki ugyan gondoskodik a gyermekeiről, de csak fizikailag, érzelmileg már kevésbé.
A biztonságos kötődés több, mint ragaszkodás vagy gondoskodás.

A jó kötődés: BIZALOM

A kicsi bízik benned, tudja, hogy számíthat rád, ezért mer elindulni a világba, mert tudja, hogy visszaszaladhat, ott leszel, megvigasztalod. Ez adja majd az alapot ahhoz, hogy kamaszként és felnőttként is megtegye majd ugyanezt.
Hogy merjen bízni majd a barátaiban, a párjában is, merjen kötődni hozzájuk, szeretni őket anélkül a félelem nélkül, hogy „szeretni nem érdemes, mert úgyis csalódni fogok”.
Hogyan alakítsd ki? Úgy, hogy kiszámítható vagy és megbízható. Ha a kicsi hív, mész és segítesz, de legalábbis válaszolsz. Hogy felismered, mikor kér tőled segítséget, hogy türelmesen meghallgatod, amikor mondani szeretne valamit.

A jó kötődés: ŐSZINTE.

Nem arról szól MIT teszel (szoptatsz vagy tápszert adsz, hordozol vagy sem, apás szülés vagy nem, különalvás vagy együtt stb.), hanem arról HOGYAN teszed. Azért teszed, mert tényleg ebben hiszel? Meggyőződésből? Kiszámíthatóan? Megbízhatóan? Szívből? Vagy megfelelési kényszerből? Trendből? Tökéletességre vágyásból vagy azért, mert tudod, hogy az a jó? A kicsi igényeire figyelve, befelé a kettőtök kapcsolatára vagy kifelé, azt nézve, mit mondanak mások?
A kötődés nem csiribú-csiribá, hanem egymásra figyelés és szeretet. Nem tárgyakon múlik. A kötődés a baba és az anya, a baba és az apa kölcsönhatása (sőt: az anya és az apa kölcsönhatása is, ha ők kötődnek egymáshoz biztosan és nem ambivalensen, a gyermeküknek is jó kapcsolati mintát mutatnak).

Milyen lesz a kötődésre nevelt gyermek később?

Kutatásokból biztosan tudjuk, hogy:
– nagyobb lesz a stressztűrő képessége,
– kisebb az esélye az evészavarokra, mert az igény szerinti etetés révén megtanulja felismerni az éhséget és jóllakottságot,
– biztonságban érzi magát a világban, mert édesanyja viselkedése révén megtanulta, hogy a világ jó, és bízik magában is, mert van módja a maga tempójában megtapasztalni a világot,
– másokhoz is képes lesz biztonságosan kötődni, barátságot kötni, párkapcsolatot találni,
– a kötődési mintázat öröklődik, a biztonságosan kötődő gyerekek továbbadják a kötődési mintát a gyermekeiknek is.

Sokan helyütt olvasni, hogy a kötődésre nevelés 3 alappillére a hordozás, a szoptatás és az együtt alvás. Ezzel szemben az API (Attachement Parenting International) 8 alapelvet fogalmaz meg:

1. Készülj fel a várandósságra, a szülésre és a gyermeknevelésre fizikailag és emocionálisan!

A testi és lelki felkészülés egyaránt fontos. De mit is jelent ez? Fizikailag: kivizsgáltatod magad a várandósság előtt, ügyelsz az egészségedre a várandósság alatt és után, amibe beletartozik az egészséges táplálkozás, a testmozgás, a problémás fogak, itt-ott fájó testrészek nem elhanyagolása is. Nehezebb gyereket nevelni, türelmesnek maradni, a kicsire figyelni úgy, hogy közben egészségügyi problémáid vannak.

A lelki felkészülésbe beletartozik a saját gyermekkoroddal, szüleiddel való megbékélés, a megfelelő önismeret kialakítása. Számos későbbi szorongás, pszichés probléma forrása, ha a gyermekkorodon, a szüleiddel való kapcsolatodon rágódsz, ha azon vívódsz magadban, mit mondtak a szüleid, megfelel-e nekik, ahogyan csinálod. Rengeteg későbbi probléma forrása az, ha nem tisztázod magadban az elvárásaidat a gyermekeddel kapcsolatban, ha mereven ragaszkodsz olyan elvekhez, amiknek még a forrását sem tisztáztad magadban.

A lelki felkészülésbe beletartozik a szülésre való pszichés felkészülés is, mert ez nem csak biológiai folyamat. Ahhoz, hogy testileg megfelelően történjék minden, lelkileg is tisztában kell lenni azzal mi történik bennünk (a pszichés szülésfelkészítő tudásanyagomat éppen emiatt készítettem el 8 évvel ezelőtt). És ennek a része a szülésélmény feldolgozása is.

Ide tartozik az is, hogy folyamatosan képezd magad, érdeklődj aziránt, hogyan is „működnek” a gyerekek, mire van szükségük, hogyan fejlődnek, maradj nyitott és kíváncsi rájuk minden életkorban!

Néhányan talán idegenkednek ettől az alapelvtől, mert úgy gondolják, nem lehet tökéletesen felkészülni. És igazuk van, valóban nem lehet. Az első hetekre lehet felkészülni, arra, hogyan is érdemes elkezdeni a szoptatást, hogyan kell megoldani egy újszülött körüli tennivalókat. Az első heteknek (az első 6-8 hét!) az egymásra hangolódásról, az egymásra figyelésről kellene szólniuk mind az anya, mind a baba részéről. Ha ezt megteremtjük, utána már sokkal könnyebben megy minden. Ha siettetjük („már 2 hetes, már tudnia kéne”), másokra hallgatunk (3 óránként etesd, hagyd sírni stb.), kifelé figyelünk (pl. „mit fog szólni a védőnő, hogy a babám még 2 óránként eszik”), azzal nem csak a baba, de a magunk számára is megnehezítjük a dolgokat.

2. Etess szeretettel és elfogadással!

Az anyatejes táplálás nagyon jó a babának, de ha erre nincs mód, cumisüvegből is lehet igény szerint táplálni. A lényeg az igény szerinten van. Az egészséges baba képes maga ösztönösen jól szabályozni, mikor van szüksége ételre, a legtöbb későbbi problémát a felnőttek beavatkozása (pl. húzom még az időt) okozzák. (Itt meg kell említenünk, hogy az idő előtt született, kis súlyú, besárgulás miatt aluszékony vagy beteg baba viszont étvágytalan lehet, és nála természetesen fontos, hogy ébresszük fel, etessük és itassuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötődés emiatt sérülne.)

Azt is el kell fogadni, hogy a kicsi számára a szoptatás nem csak testi, de lelki szükséglet is. Az anyamellen megnyugszik és ezt sokan „rossz” szokásként értékelik, pedig valójában a lelki szükséglet, a biztonságra való igény, a „lelki táplálék” épp olyan fontos, mint a testi.
Cumisüveggel táplált babáknál is fontos a testközelség, a babusgatás, dédelgetés és, hogy megfigyeljük, mikor igénylik ezt.

3. Válaszolj érzékenyen!

Gondolkodj azon vajon mit szeretne a gyermeked tőled és válaszolj neki! Az egészen kicsiknél ez azt jelenti, hogy odamész, felveszed, később azt, hogy beszélsz hozzá, de mindig válaszolsz valahogyan. Benne foglaltatik ebben az empátia is az, hogy igyekszel megérteni a gyermekedet és a neki való válaszokat kitalálni az egyéniségének megfelelően.
Ez azért lehet különösen nehéz, mert a baba személyisége eltérhet a tiédtől (nyilván könnyebb empatikusnak lenni azzal, aki olyan, mint mi), ami sok félreértéshez és súrlódáshoz vezethet. Ha például te nyugodtabb természet vagy, egy aktívabb, erősebb akaratú babára különösen nehéz lehet ráhangolódnod, de fordítva is igaz: ha te szereted a nyüzsgést, nehéz lehet megbarátkoznod vele, hogy a babád rosszul viseli a társaságot, az aktív programokat és több nyugalmat igényel.

4. Adj neki testközelséget!

Az újszülöttek igénylik a testközelséget, a babusgatást, ez természetes igényük, hiszen a pocakban 9 hónapon át testközelben voltak, és ezt követően is így nyugszanak meg. Később ez azonban változhat. Vannak olyan gyerekek, akik kevésbé igénylik a dédelgetést és olyan életszakaszok is lehetnek a gyerekkor folyamán, amikor a kicsi átmenetileg nem szívesen fogadja a babusgatást, puszilgatást (pl. az óvodáskorú kisfiúk egy része nem szereti a nyilvános ölelgetést, de otthon szívesen fogadja, sőt, kéri).

A hordozás fantasztikus dolog és sok esetben praktikus is, de ez nem azt jelenti, hogy a babakocsi ördögtől való találmány lenne. Nyugodtan használd mindkettőt akár felváltva is, attól függően melyiket igényli a babád.

5. Biztosítsd a fizikailag és emocionálisan biztonságos alvást!

A fizikai biztonságot talán nem kell magyarázni, de mit jelent az emocionálisan biztonságos? Azt, hogy a kicsi jól érzi magát, amikor elalszik, biztonságban érzi magát az alvóhelyén, nem fél, nem éli át a magára hagyatottság élményét. Ez történhet saját ágyban saját szobában és közös ágyban is. Kezdetben talán praktikusabb, ha velünk egy szobában van a kicsi, hogy megismerjük az alvási szokásait, az éjszakai viselkedését is, ráadásul itt könnyebben meg tudja figyelni, le tudja másolni a mi éjszakai viselkedésünket is, megtanulja azt, mikor van az éjszaka és mit csinálunk akkor.

Amikor azonban már ismerjük, hogyan alszik, mit igényel, eldönthetjük, hogyan aludjon a továbbiakban. Vannak olyan babák, akiknek a biztonságérzetéhez feltétlenül kell a szülők közelsége, mások a kiságyban is szépen elalszanak.
Ez azonban nem kőbe vésett szabály: később is lehetnek olyan korszakok, amikor átmenetileg a kicsi igényli a közelségünket pedig korábban a saját ágyában aludt, mint ahogyan egyszercsak bekövetkezik az az időszak is, amikor magától szeretne saját ágyban, saját szobában aludni, mert ott érzi jól magát éjszaka.

6. Következetes szerető gondoskodás

Sokan nem tudják, de a következetlen nevelés rosszabb a gyereknek, mint a következetesen szigorú vagy a következetesen engedékeny. A következetesség, a szülő kiszámítható viselkedése ugyanis biztonságérzetet ad a gyermeknek. Ha azonban minden erőnkkel igyekszünk jól csinálni, aztán néha betelik a pohár és átcsapunk szigorúba, aztán engedve a nyomásnak mégis engedünk, azzal összezavarjuk a gyereket.

Ebbe beletartozik az is, hogy amikor nem tudunk a kicsivel lenni érzelmileg biztonságos környezetben hagyjuk olyasvalakivel, akit ismer, aki mellett jól érzi magát. Sokszor találkozom vele, hogy a kicsit a nagymamára hagyják, akit nem igazán ismer, mert csak ritkán találkozik vele, és nem értik, miért sír mellette, amikor ő a nagymamája. Azért, mert nem kötődik hozzá! Időt kell hagyni rá, hogy a kicsi megbízzon abban, akivel együtt van és el kell fogadni, hogy idővel hozzá is kötődni fog (a kötődés nem csak az anya és a baba között jön létre, hanem az apához, a nagymamához, később a bölcsődei gondozóhoz és az óvónénihez is kötődik majd a kicsi). A kötődéshez pedig időre van szükség, rendszeres találkozásra, türelmes ismerkedésre, nem lehet csak úgy otthagyni a gyereket és „lelépni” (sajnos még manapság is sok bölcsőde javasolja ezt, de a fokozatos beszoktatás lelkileg sokkal kevésbé megterhelő a kicsi számára).

Gyakori tévhit, hogy ha az anya hamar visszatér a munka világába, nem fog megfelelően kötődni, ez azonban nem igaz. A legújabb kutatások szerint 1 éves korig jobb a családias környezet és ha ugyanaz az 1-2 személy van a kicsivel (apa, nagymama, bébiszitter), de ezt követően közösségbe is kerülhet a kicsi (nyilván itt is jobb ilyen kis korban a nagyon kis csoportos, családias környezet állandó gondozókkal).

7. Gyakorold a pozitív gyermeknevelést!

Tiltás helyett tanítás és példamutatás, büntetés helyett következmények, türelmes magyarázat a korának megfelelő módon. Ezt gyakran azért nehéz megvalósítani, mert a gyermekkorunkból hozott nevelési mintáink egészen mások, de nem lehetetlen.

8. Találd meg az egyensúlyt a családi és a magánéleted között!

Annyira belefeledkezel az anyaságba, hogy magadról el is feledkezel? Pedig a te jóléted, boldogságod a gyermekeid számára fontos. Vagy másként: nem tudsz nekik adni, ha magadnak sosem adsz. Szülőnek lenni nehéz és a kicsik sok figyelmet, energiát igényelnek. Ahhoz, hogy képes legyél pozitívan nevelni, szükséges, hogy amikor csak lehet, pihenj! A szabad levegő, a sport, egy hobbi, a találkozás barátokkal, a baba-mama klub egyaránt feltölthet. Ha nincs lehetőséged másra hagyni a babát, vele együtt is tudsz pihenni – ha fejben „pihenő üzemmódra” kapcsolsz.
Pihenj fejben is: ne csak azon agyalj, mit miért csinál a baba, az is kikapcsol a megszokottból, ha valami egészen másra gondolsz, például tervezgeted a családi nyaralást, a hétvégi kirándulást, a szoba átrendezését, a hobbidat, a születésnapot…

Őrizd meg a kötődést minden életkorban játékos neveléssel! Hogyan? Tudd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field