7 dolog, amit mondj a gyereknek, ha azt szeretnéd, hogy önbizalma legyen

Sokfelől olvashatsz arról, mit ne mondj a gyereknek, hogyan ne beszélj vele, mit ne tegyél, ami rombolja az önbizalmát. Most 7 olyan mondatot gyűjtöttem össze, amit bátran használhatsz, ha azt szeretnéd, hogy bízzon magában.

1. „Ezt nagyon ügyesen csináltad!”

Az önbizalmat a dicséret építi leginkább. Dicsérjük meg a gyermeket minél többször! Dicsérjük meg, ha próbálkozik, ha erőlködik és akkor is, ha próbálkozásai sikerrel járnak. Egy 6 hónapos babákkal végzett kísérletben a babát hasra fektették, egy labdát tettek elé és édesanyja bíztatta, hogy gurítsa vissza. Persze a baba még nem tudja, hogyan kell gurítani, viszont kíváncsi a labdára, ezért odanyúl felé és a labda elgurul. Az anyukák ilyenkor megdicsérték a babát és visszagurították a labdát, majd újra bíztatni kezdték, hogy gurítsa vissza. A legtöbb baba ezen a módon pár perc alatt rájött, mit szeretne tőle az édesanyja és egyre tudatosabban és egyre ügyesebben gurította vissza a labdát.

Ezt a kísérletet te is kipróbálhatod otthon, a babád nagyon élvezni fogja 🙂

Fontos, hogy a dicséretnél elsősorban azt dicsérjük, amit tett a gyermek és nem őt magát. Egy másik kísérletben iskolások kaptak egy képességeiken aluli tesztet. Ezt gond nélkül kitöltötték, ezért az egyik csoportot nagyon megdicsérték, azt mondták nekik, hogy „ügyesek voltatok”. A másik csoportnak azt mondták, hogy „nagyon ügyesen kitöltöttétek a tesztet.” Majd kaptak még egy tesztet, ami viszont sokkal nehezebb volt. Az első csoport, akiket önmagukért dicsértek meg, sokkal hamarabb feladta a teszt megírását és sokkal csalódottabbak voltak, mert elhitték, hogy ők valóban ügyesek és csalódtak magukban, hogy nem tudták megoldani. A második csoport, akiket a teljesítményükért dicsértek meg, sokkal kitartóbban próbálkozott megoldani a nehéz feladatokat is, és sokkal jobb átlageredményt értek el.

2. „Ezt nagyon ügyesen csináltad, de az még nem sikerült tökéletesen.”

Az önbizalomnak fontos része az is, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel, korlátainkkal, ugyanakkor küzdjünk azért, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, hogy fejlődjünk. Ezért a gyermeknek reális képet kell kapnia arról, amit csinált. Mondjuk el, mit csinált jól, és mi az, amin még lehet javítani. A motivációnak ez nagyon jó módja, mert az önbizalmat erősíti, ugyanakkor arra ösztönzi a gyermeket, hogy javítson, fejlődjön abban, amin szükséges.

3. „Büszke vagyok rád!”

Amellett, hogy a gyermeket megdicséred azért, amit jól tesz, nyilván nem a teljesítményéért szereted, hanem önmagáért. A büszkeség ugyanakkor ne kifelé irányuljon. Nem az a lényeg, hogy a nagymama, a védőnő, az óvónéni szerint ügyes gyerek-e, vagy hogy tudja-e már azt, amit a szomszéd gyerekek, hanem az, hogy magához képest honnan hova jutott.

4. „Mindenki hibázik. Látod, nekem sem ment elsőre.”

A kisgyerekek sokáig nem értik, ha valami nem megy. Fel vannak háborodva, ha nem mennek a dolgok úgy, ahogyan ők elképzelték. Nincsenek még tisztában a képességeikkel, ezért csodálkoznak, ha falakba, korlátokba ütköznek és különösen csalódottak, ha a saját korlátaikba ütköznek. Nagyjából 11-12 hónapos korban már tapasztalhatod, hogyan elégedetlenkedik a baba, ha valamit nem tud megcsinálni. Hosszú folyamat, mire megismeri a saját képességeit, korlátait és megtanulja azt is, hogy ezeket sok gyakorlással ő maga is képes fejleszteni.

Ha valami nem megy elsőre, ne azt mondd, hogy még kicsi hozzá, hanem ülj le mellé és gyakoroljátok. Dicsérd meg, ha ügyesebben próbálkozik, de ne akard mindenáron megmutatni, hogyan kell, csak akkor, amikor már sokat próbálkozott és nagyon nem sikerült neki. A végén pedig együtt örüljetek annak, ami elkészült.

5. „Nem győztél, de jobban sikerült, mint a múltkor.”

A társasjátékok, sport, bölcsődei-óvodai versenyek során a kicsi megismerkedik azzal az érzéssel, amikor mindent belead, de mégse ő győz. Fontos megtanulnia, hogy ne másokhoz viszonyítsa saját magát, hanem a saját korábbi eredményeihez. Ha ezt hangsúlyozod neki, akkor megtanulja, hogy a saját fejlődésére koncentráljon, ne pedig a többi gyerekhez hasonlítsa magát.

6. „Nem győztél, de ez a játék a szerencsén múlik.”

Vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni. És az egyik ilyen a szerencse. A gyerekek 4 éves kor körül kezdik érteni a társasjátékok szabályait, de nehéz elfogadniuk, hogy néha veszítenek. Hiszen számukra a játék nem a versenygésről szól, nem értik, hogy ha mindent a szabály szerint csinálnak, akkor miért lesz a végén vesztes és nyertes, hiszen ők mindent megtettek. Sokat tanulnak ezekből a játékokból az életről is. Például azt, hogy néha mindent megteszünk, mégsem sikerül – természetes, hogy ilyenkor csalódottak a végén. Ugyanakkor ebből tanulják meg azt is, hogy keresni kell a kiskapukat, amikkel kijátszható a szerencse 😉

7. „Gyere, próbáljuk meg még egyszer!”

Nem minden sikerül elsőre, az eredményeinket kitartó gyakorlással érjük el. A babában ösztönösen megvan a kitartás, hiszen a mozgásfejlődéshez elengedhetetlen, hogy újra meg újra próbálkozzon. Ha minden képességének gyakorlásában ugyanúgy bíztatod, mint amennyire a mozgásfejlődésében, akkor kitartóan fog próbálkozni, gyakorolni – és a végén övé lesz a siker öröme is, amiért ilyen ügyesen megcsinálta egyedül.

Hogyan változtasd a dackorszakot viharosból békéssé? Tudd meg itt! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Judit

    2013. november 26. kedd

    Kedves Ágnes!

    Védőnő és egy 8 hónapos kisfiú édesanyja vagyok és nagyon szeretem olvasni az írásait, mindig megerősítenek, hogy minden rendben van!

    Köszönöm!

  • Edina

    2013. augusztus 27. kedd

    Kedves Ági!
    Kislányom most 3 hónapos, idáig cumizott, de el kellett hogy vegyem tőle mert nem evett eleget és a tejem kezdett elapadni(legalább is gondolom mert szopcsi végére mindig rángatott és sírt)
    Egy csecsemős ápolónő azt javasolta, hogy tegyem minél sűrűbben cicire, hogy vissza jöjjön a tejem.
    Ez így is történt,de már 4 napja abba sem akarja hagyni a cicizést, ha leveszem, pedig ölben kell hogy legyen mert különben sír.
    Abban szeretném kérni a segítséged, hogy mit tegyek hogy ne akarjon egész nap cicizni vagy ne kelljen ölben lennie.
    Válaszodat előre is köszönöm.
    Edina

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      EZ a 3 hónapos növekedési ugrás miatt van. Ilyenkor pár napig gyakrabban akar enni a baba, ettől megnő a tejmennyiség, aztán magától lanyhul az érdeklődés.

  • Darvas Nándorné

    2013. augusztus 15. csütörtök

    Kedves Ági!
    Amint az E-mail címemből is láthatja,én nagymama vagyok. Nagyon tetszik a blog,sok mindennel egyet értek…….de
    azt a dolgot mondják már meg nekem,hogy GYERMEK KORBAN miért a legfontosabb szempont az önbizalomra nevelés?? Mert én ezáltal csak azt látom,hogy a mai családokban szó szerint a gyerekek „uralkodnak” Talán még is el kellene dönteni a szülőnek,hogy a kialakult,önbizalomra épülő viselkedés forma,életre valóságot,vagy pofátlanságot szül?

    • Vida Agi

      2013. augusztus 22. csütörtök

      A szülők mai generációja önbizalomhiánnyal küzd, ezért fontos a mai szülőknek annyira, hogy a gyerekeinknek ne legyenek ilyen problémái. Az, hogy a gyereknek nm törik le az önbizalmát, hanem segítenek neki, hogy reálisan lássa saját magát, a képességeit, bízzon magában, még nem kell szükségszerűen uralkodnia a családon, és pofátlannak lennie. Épp ellenkezőleg. Ha a gyereknek túl nagy hatalmat engednek át, nem képes kezelni azt és bizonytalan lesz saját magában.

  • tundi

    2013. augusztus 15. csütörtök

    Szia Ági.Egy 4hónapos babát,hogy tudok ösztönözni dolgokra?Elég gyorsan hasrafordult magátol.Ettől féltem is,hogy túlkorai volt (3honaposan),nem akarom siettetni a dolgokat.Sokat van hason,de olyan mintha unatkozna,nem tudom mit jatszhatnék vele hason.Köszi a segítséget.