6 megoldás büntetés helyett, amiből mégis tanul a gyerek

Sokan úgy gondolják, ha nem büntetéssel nevel a szülő, akkor szabadjára engedi a gyerekét és nem lesz belőle semmi, mert hiányzik a szigor. Valójában rengeteg módszer van, amivel büntetés nélkül is nevelhetünk. Íme néhány:

1. Elrontottad? Javítsd meg!

Sokszor alapból letorkoljuk a gyereket azért, mert elrontott valamit, leejtette, összetörte, fellökte. Úgy gondoljuk, a büntetésből majd megtanulja a következményeket. Pedig valójában a következményekből tanulja meg a következményeket. És mi a következménye annak felnőttként, ha valamit leejtünk? Összetörik és fel kell takarítani. Ez a valódi következmény és felnőttként nem állunk a sarokba azért, mert ügyetlenek, figyelmetlenek, szeleburdiak voltunk.
Már egészen kis kortól, ha ilyesmi történik, inkább vondd be a gyereket a megoldásba!
Kapjon kis seprűt, lapátot, szivacsot és segítsen feltakarítani, ami kiömlött, összeszedni, ami lehullott, megjavítani, ami elromlott, ezzel többet tanul meg a következményekről, mintha ilyenkor megszidod és hidd el, jobban fog figyelni is legközelebb.

2. Segítek megnyugodni…

A gyerekek néha kikelnek magukból. Egészen az óvodás kor végéig az érzelmi agyterületek a legfejlettebbek, ezért a kicsi mindent az érzelmek területén él meg. Ha bánat éri, csalódik, nem sikerül valami, nem képes „összeszedni magát” és „elgondolkodni rajta”, mert a racionális agyterületek még nem elég fejlettek ehhez. Néha teljesen elsodorják magukkal az érzelmek és nem képes uralkodni rajtuk, ez kisebb korban hisztibe is átcsaphat, amit azonban még nem képes leállítani a kicsi (nagyjából 3 éves korra már képes erre, de csak akkor, ha nem túl fáradt, nem túl éhes, nincs túlingerelve). Amikor hisztizik, azt többnyire nem szándékosan teszi felesleges leültetni, kizavarni, sarokba állítani vagy kiselőadást tartani, inkább maradj mellette és nyugtasd meg. Ha engedi megölelheted, ha nem halk szavakkal nyugtasd, simogasd és várj. A te higgadt türelmedből megtanulja, hogyan nyugtassa meg magát hasonló helyzetekben.

Sokan gondolják úgy, hogy a hiszti csak manipulatív szándékú lehet, ez azonban nem így van. A hiszti két típusáról itt írtam.

3. Kérdezz!

Nem árt, ha néha feltesszük a kérdést: tényleg rosszat csinált a gyerek vagy csak engem bosszant? Elég érett rá, hogy megértse mi is a gond a viselkedésével? Gyakran túl sokat várunk el a gyerektől, azt hisszük, másfél évesen már képes úgy viselkedni, mint egy óvodás, óvodáskorban pedig úgy, mint egy kisiskolás.

És bizony az is gyakori, hogy csak azért toljuk le, mert minket bosszant a viselkedése, pedig valójában nem tett rosszat. A kisebbik fiam például imád a hangjával játszani, énekelgetés, fütyörészés, szójátékok. Amikor az ember este már fáradt, akkor bizony elég idegesítő tud lenni. Nyilván neki is meg kell tanulnia, hogy bármikor bárhol nem gyakorolhat madárfüttyöket vagy énekelhet telitorokból, mert az másokat zavarhat, de ha ilyenkor leordítom a fejét és elzavarom, abból nem fogja megtanulni. Éppen ezért megállapodtunk a szabályokban, így egyértelmű, mikor és mit lehet. Nyilván nekem is kellett kompromisszumot hozni (néha dudorászik a szobájában) és neki is (nem fütyörészünk, ha a másik tévét néz), de ezzel mindkettőnk számára elfogadható megoldást sikerült találni. Tudj meg többet a hiteles nevelésről itt >>

4. Egyértelmű az utasításom?

Előfordul, hogy az általunk adott utasítás nem egyértelmű a gyerek számára. Például azt mondod a 2 évesnek, hogy „maradjon nyugton”. Hogyan is kel nyugton maradni? Ha helyette azt mondod neki, hogy „Ne szaladgálj, inkább ülj le és játssz a kisautóiddal!” azt sokkal jobban megérti.
Vagy, amikor azt mondod: „Viselkedj rendesen, fiam!” Hogyan kell „rendesen” viselkedni? Mi a „rendes”?!

Ha konkrét utasítást adsz, azt biztosan megérti és végre is tudja hajtani, ráadásul a konkrét feladattal el is lehet számolni, sikerélménye lesz a gyereknek. Például, ha azt mondod neki: „Mi ez a disznóól a szobádban?! Tegyél rendet!” az nem mérhető utasítás (ráadásul az ilyen komplex feladatokat az óvodáskor végéig nem is igazán érti meg). Az is gond vele, hogy mivel nem konkrét feladat, ezért a gyerek nem látja át, ezért túlságosan nagynak éli meg, ezért nem lesz kedve hozzá, mert úgy érzi, nem tudja megcsinálni. Viszont, ha azt mondod neki, tegye a helyére a kisautókat, aztán dobja ki a szemetet, azt meg tudja csinálni és kisebb lesz az ellenállás is.

Néha tényleg csak az zavar minket, hogy nem szófogadó a gyerek (ennek az okairól és a megoldásokról itt írtam) és emiatt egyre emelkedő hangnemben beszélünk vele, ilyenkor elsőként magunkat kell „leállítanunk”, hogy valóban pontos utasítást/kérést tudjunk a gyereknek adni.

5. Ne csak sodródjon…

A rossz viselkedés, az ellenkezés hátterében gyakran az áll, hogy a gyerek nem tudja pontosan mi is történik vele, nem hozhat döntéseket semmiben, ezért aztán passzív ellenállásba vonul.
Érdemes már akár 2-3 éves kortól kezdve átbeszélni a gyerekekkel a heti programot (mikor megyünk a mamához, mikor fogunk vásárolni stb.) és jó találmány a heti családi naptár is, amibe feljegyezzük, a kisebbekkel berajzoljuk ezeket a közös programokat és a feladatokat is. Már a kisebbeket is bevonhatjuk egyszerű háztartási munkákba és a naptárban jelezhetjük, melyikre mikor kerül majd sor (pl. szerdán ő segít teríteni a vacsoránál). Az, hogy nem döntünk a feje felett, hanem előre látja az időt, biztonságérzetet ad a számára. Fontos, hogy a gyerekek döntési lehetőséget kapjanak egy-egy őket érintő kérdésben, így nem csak sodródnak majd az eseményekkel, hanem részesei lehetnek. Például, ha nem szeretnek elindulni otthonról, segíthet, ha nem meggyőzni akarjuk őket arról, hogy el kéne menni, hanem eldönthetik, hogy pl. melyik cipőben jönnek, melyik pólót veszik fel és eldöntheti, hogy kismotorral vagy rollerrel jön. Ha néhány kérdésben ő dönthet, bevonódik a folyamatba és nem kívülálló „elszenvedőként” fogja megélni, hanem résztvevőként.

A strukturált idő a kisebbeknek is biztonságérzetet nyújt. Ezért ragaszkodnak a 3 év alatti kisgyerekek annyira a napirendjükhöz. Náluk, ha nagyobb változás van (pl. nem tudnak aludni délután vagy elcsúszik a délelőtti program) az szinte mindig viselkedészavarok (ébredések, gyakrabb hisztik stb.) formájában jelentkezik. Éppen ezért ebben a korban igyekezzünk állandóságot tartani a kicsi életében, ha pedig mégis változik valami, akkor abba vonjuk be, adjunk neki kis feladatokat, döntési lehetőségeket és meséljünk neki sokat róla, mert ebben a korban a mesékből sokkal többet ért meg a kicsi, mint bármi másból.

6. Hegyibeszéd helyett: mutasd meg!

A szülők hajlamosak néha hosszan magyarázni mi is a gond, mit miért nem szabad csinálni, azonban a kisgyerek ebből még mit sem ért.
Magyarázat helyett jobb, ha odamész és megmutatod mit kéne tennie vagy mit nem szabad tennie.
Gyakran előfordul az is, hogy az ember csak odaszól a gyereknek és így kéri meg valamire, aztán bosszankodik, hogy a kicsi mintha meg sem hallotta volna. Lehet, hogy tényleg nem is hallotta. Vagy éppen annyira benne volt a játékban, a fantáziavilágban, hogy tényleg elment a füle mellett vagy egyszerűen elfelejtette.
Ha biztosra akarsz menni a kéréseiddel, menj oda hozzá, tedd a vállára a kezedet, várd meg, amíg a szemedbe néz és úgy mondd el, hidd el így hatékonyabban fognak eljutni a fülébe a kéréseid.

Más esetekben lehet, hogy oda kell menned és meg kell tanítanod őt egy-egy tárgy használatára.
A kicsi sokszor csak kíváncsiságból nyúl hozzá a tévéhez, a hifihez és a többi érdekes, de kényes tárgyhoz. Ha eltiltod tőle, akkor titokban ugyanúgy fogja piszkálni és biztosan kárt tesz benne, mert nem tanítottad meg neki, hogyan kell. Ha viszont megmutatod, megérti és elkezdi helyesen használni, nem tesz benne kárt. Tehát, amit felügyelettel kipróbálhat, azt tanítsd meg neki és ne tiltsd el tőle! Így máris kevesebb ütközési felület lesz köztetek. (de mi a helyzet a veszélyes tárgyakkal? Pl. a konnektorral? Erről itt írtam)

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field