A legtöbb szülő mindent megtesz a gyermekeiért, kereteket szab, elvei vannak, szabályokat fogalmaz meg, mégis elkövetünk néha hibákat. A hiba természetes, hiszen a szülők sincsenek a nap minden percében csúcsformában: néha fáradtak, rosszkedvűek, idegesek, máskor szimplán csak szeretnének a végére érni a teendőiknek. Mégis vannak olyan viselkedésmódok, amik a gyerekekre tartósan rossz hatással vannak. Mik ezek és hogyan kerüljük el őket? Erről szól a cikk.
Amit erről mindenképpen tudni kell: nem az a probléma, ha 1-1 alkalommal előfordulnak ilyen esetek, hanem az, amikor rendszerré válik. Amikor a mindennapok része lesz a kiabálás, a siettetés, a vitatkozás, ebből játszmák alakulnak ki, már eleve ideges vagy bizonyos helyzetekben, mert tudod, hogy megint problémák lesznek és a gyerek is elkezdi másolni a viselkedésedet vagy megjegyzi, hogy „tudom, hogy úgyse foglalkoztok velem.”
#1 Nem figyelsz a gyerekre
A kisgyerekeknek nagyon fontos a kapaszkodó, a felnőtt megnyugtató jelenléte, ez jelenti számukra a biztonságot. De még később, óvodás, iskoláskorban is támaszkodnak a szüleik szavaira, a szüleik tanácsaira, a jelenlétükre. Igénylik, hogy foglalkozz velük.
Dr. Gordon Neufeld A család ereje című könyvében ír arról, mennyire fontos és szükséges, hogy a gyerekek életében ne csak kiskorban, hanem még kamaszkorban is jelen legyenek olyan felnőttek, akiket tisztelnek, akikre felnéznek, akiknek a vezetését elfogadják. Még ekkor is szükségük van őszinte beszélgetésekre, családi összetartásra, ha ugyanis ezt nem kapják meg, a társaikra fognak támaszkodni, a kortársaikra, akik hozzájuk hasonlóan szintén bizonytalanok sok mindenben, ebből pedig számos nehézség adódhat a kamaszkor folyamán.
Minden gyereknek más a figyelemigénye. Van, akinek elég egy kis minőségi idő kettesben minden nap, míg mások inkább mennyiségi időt igényelnek, ez a veleszületett temperamentum kérdése. A gyerekek sokféle módon jelezhetik, ha figyelemre vágynak: nyafognak, mindenfélét kitalálnak, hogy ne menj el (éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell), ál-betegségeket találnak ki (fáj a fejem, fáj a hasam, fáj a torkom), illetve bármit, amire tudják, hogy a szülők biztosan reagálnak. Ilyenkor nem az segít, ha meg próbáljuk győzni („tudom, hogy nem fáj a torkod”, „már ettél, nem lehetsz éhes”), hanem az, ha több időt, több figyelmet fordítunk rá.
Néhány ötlet, ami segíthet a mindennapok forgatagában időt szakítani egymásra:
– rohanás helyett ovi után hazafelé ráérősen sétálni egyet és közben beszélgetni,
– lefekvés előtt fél óra játék közösen (az anyától nehezen elváló gyerekeknél szokott használni),
– hétköznap hazafelé bemenni közösen a játszótérre,
– kijelölni egy estét hétköznap, amikor ő választhat egy játékot, amit játszotok,
– rendszeresen társasjátékozni közösen,
– minden héten legyen legalább egy családi program, akár egy közös séta, biciklizés, kutyasétáltatás, fagyizás, amikor tudtok egymással beszélgetni,
– közös házimunka (a legjobb, ha kiskortól vezetitek egy kis családi faliújságon kinek mi a feladata, ki miben segít, így később rutinná válik és közben remekül lehet beszélgetni),
– volt olyan ismerősöm, aki úgy teremtett időt arra, hogy a kamasz gyerekeivel nyugodtan tudjon beszélgetni, hogy heti 3 reggel ő vitte őket iskolába, ezzel ő feláldozta a reggelét, mert olyan korán még nem kellett volna elindulnia, viszont így bőven volt ideje beszélgetni velük,
– közös étkezések minden nap, de legalább hétvégén,
– közös sportolás.
#2 Helikopter szülők
Helikopter szülő az, aki egész nap a gyerekek körül kering. Kisebb korban állandóan azt lesi, nincs-e valami baja, folyton a baba mellett ül és szórakoztatja és még iskolás korban is állandóan a gyerek körül „kering”. Beleszól minden mozdulatába, beosztja minden idejét, mindent megtervez körülötte, a gyereknek pedig nem kell csinálnia semmit, tökéletes kiszolgálást kap.
A gyerekek fokozatosan válnak el a szüleiktől és lesznek önállóvá. Idővel maguk intézik az ügyeiket, maguk barátkoznak, kipróbálják a képességeiket és ebből nagyon sokat tanulnak. Megtanulják, hol vannak a határaik, mire képesek és mire nem, néha hibáznak, de ebből is tanulnak, néha rossz tapasztalatokat szereznek, de ez is hasznos lesz nekik később.
A helikopter szülő körbevattázza a gyermekét, így ugyan biztonságban és kényelemben nő fel, de fogalma sincs a valós képességeiről, nincsenek tapasztalatai.
Gyakran az áll a háttérben, hogy a szülő szeretne tökéletes gyermekkor biztosítani, megteremteni a gyerekének, hogy minden a lehető legjobb legyen, amivel csak találkozik, megkímélni őt a nehézségektől, ez a jó szándék azonban ahhoz vezethet, hogy a gyerek nem szerez valós tapasztalatokat magáról és a világról és önállótlanná válik.
#3 Mással összehasonlítani a gyereket
Osztálytársakkal, testvérrel, rokon gyerekkel… A gyerekek nem szeretik, ha összehasonlítják őket másokkal. Ez nem igazságos, hiszen a ő egyedi és különleges, a saját képességei alapján teljesít, a saját érdeklődési körét, habitusát használja, nem összevethetőek az eredményei másokkal.
Van olyan gyerek, aki szorgalmasan tanul, küszködik, mégis csak hármast kap, míg a másik minimális munkával éri el ugyanazt az eredményt.
Épp nemrégiben történt, hogy a kisebbik fiam egyest kapott matekból egy olyan témára, amit a bátyja már nagyon jól tud. Persze a testvére (ilyenek a testvérek) rögtön dicsekedni kezdett vele, hogy ő milyen okos és a kicsi meg nem tudja, mire a kicsi teljesen elkeseredett, hogy ő ezt soha nem fogja tudni, soha nem fogja megérteni. Megbeszéltük, hogy minden egyes nap megoldunk abból a feladattípusból 5 példát közösen, amíg meg nem érti. Másnap már ő szólt, hogy ma még nem gyakoroltunk, 1 hét múlva pedig a tanár felajánlotta, hogy javíthat és egy gyönyörű 4-es dolgozatot írt 🙂
Járt is neki a nagy dicséret, hiszen magához képesdt sokat fejlődött, igyekezett és felülmúlta önmagát.
És persze ez nem csak az iskolai teljesítményre vonatkozik: a viselkedését sem szabad másokhoz hasonlítani, hiszen lehet, hogy a testvére vagy a szomszéd gyereke szépen megül egy helyben, de talán ő egészen más természet, miközben egy aktívabb gyermek számára már az is teljesítmény, ha csendben elfoglalja magát egy darabig.
+1 Nem tűzöl ki határokat
Azt szokták mondani, hogy a gyerekeknek kell a határ és mindig keresik a határokat, de valójában ez nem teljesen így van. A gyerekek fokozatosan ismerik meg a világot, a határok azért kellenek, hogy a koruknak megfelelő mértékben biztonságban legyenek. Az 1 év alatti babát még nem engedjük oda a sütőhöz, mert veszélyes, az 1-2 év közöttinek már meg lehet tanítani, hogy forró és olyankor ne menjen a környékére, ne nyúljon hozzá, a 4-5 éves már mászkálhat a konyhában olyakor, de óvatosan, a 10 éves pedig már képes óvatosan kivenni a süteményt belőle.
A határok tehát folyamatosan tágulnak, de a gyerekek igénylik őket és szeretik, ha egyértelműek.
Ha folyton ellenkezik, annak általában az az oka, hogy vagy túl sok a szabály és az meggátolja őt a szabad mozgásában vagy pedig folyton változnak a szabályok és nem érti, pontosan mit is vársz el tőle.
Hogyan legyél következetes? Mindig a kicsi korának megfelelő módon. Kisebb korban nem kell hosszasan magyarázni, az egyértelmű magyarázat („Vigyázz, veszélyes!”) és a cselekvés („Gyere, megmutatom, hogyan működik a távirányító! Nem dobolunk vele, hanem megnyomjuk a gombot!” az, amiből a kicsi leginkább ért.
Nagyobb korban érdemes akár hosszasabban beszélgetni egy-egy szabályról. Természetes, hogy iskoláskorba érve a gyerekek elkezdik megkérdőjelezni a határokat, rákérdeznek, mi miért van. Ezt ne vedd támadásnak vagy kötözködésnek! Beszéljétek át őket, az is lehet, hogy néhány korábbi határon lehet már módosítani, mert a gyerek tényleg megérett rá. Nem az a lényeg, hogy neked legyen igazad, hanem az, hogy ő megtanuljon biztonságban, felelősséggel létezni a világban és ez az ilyen beszélgetéseken is múlik.
31 Comments
Csilla
2023. szeptember 26. keddKedves Ági!
Decemberben lesz 3 éves a kislányunk. Az ovit jövő szept.fogjuk majd elkezdeni. Azt gondoltam hogy jòt tenne neki ha heti/3 alk. elkezdenénk egy bölcsit délelőttönként, hogy ne majdnem 4 évesen kerüljön csak közösségbe! Kistesò nincs, nagyon szereti a gyerektársaságot. Játszòtérre járunk szinte minden nap. Okos kiegyensúlyozott kislány! A beszéd kicsit késve indult be ezért tsmt tornára jártunk, amit a nyáron szüneteltettünk. Sokat meséltünk neki a bölcsiről, már nagyon várta! Elkezdtük, az első 4alk. minden rendben volt, 11.20 ig volt minden nap.
5alk.nem fogadta el az ételt, (tízòrai, ebédet).
Azt mondta a gondozò hogy biztosan kerülgeti valami, ezért pár napig nem mentünk. Nem volt beteg.
6alk. odamentünk már nem volt az a nagy öröm de nem sírt, már átöltöztettem amikor a gondozò közölte hogy nincs a csoportban gyerek, a kislányom ezt meghal a sírni kezdett, a gondozò nő kivette a kezemből és bevitte a csoportba és nézett rám hogy menjek.
Köpni nyelni nem tudtam, hirtelen nem tudtam mit csináljak eljöttem sajnos. Utòlag már bánom, Bem lett volna szabad otthagynom:/ de nagyon meglepôdtem hogy nincs gyerek+ kislányom is elsírta magát, előtte nem sírt egyszer sem.
Azt tudom hogy előfordul hogy sír és ez természetes, de azt gondolom hogy azért sírta el magát mert nincs gyerek. Így egyedül volt a csoportban. Azt mondta a nevelő hogy hamar megnyugodott.
Amikor mentem érte ebéd után, (evett) nem sírt. Játszott nyugidtan.
Sajnos ez után az esett után, ahogy kiejtettem a számon hogy megyünk a bölcsibe zokog hogy anya ne, itthonmaradok:/
A bölcsisnéninek mondtam hogy ez után már nem fogunk menni, mert a gyerek hallani sem akar ròla! Több dolog is volt ami nem tetszett ez alatt a 6 esett alatt.
Mondtam neki hogy szòlhatott volna hogy nincs az nap gyerek, mert akkor nem megyünk mi sem. Mivel mindig azt mondtam a kislànyomnak hogy sok gyerek lesz és tud majd jàtszani… ezt várta.
Sajnos a 6 alk.alatt 2szer voltak csak kint délelőtt.
11kor má ebédeltek, 11.20kor már volt aki aludt a csoportban.
Már közben elkezdtem más intézményt nézni, mert tudtam hogy ez nekünk nem lesz jò. A 11òrai ebédet nagyon korának gondolom.
A beszoktatás az első nap 1òra volt, másnap már kérte hogy ne menjek be hogy ne is lásson a gyerek.
Összesen 1òrát lehettem a folyosòn és utána már ott kellett hagyni. Azt mondta ez a szokás.
Ennek már lassan 3 hete!
Kerestem egy másik helyett, ami jònak tűnik DE nem tudom mit csináljak mivel teszek jòt /jobbat neki.
Gondoltam ha bekerül ovi előtt egy kis létszámú csoportba, jòt tenne neki és talán nem lenne jövőre mély víz egy24fős òvodai csoportban.
Az eset òta nagyon anyás lett, eddig altatta apa is most csak engem akar. Eleinte direkt nem fogadott szòt, ez már javult azòta. Viszont korábban is de ritkán ( maszturbálò) mozdulatokat csinàlt, de elhagyta. (macin mozgás), de most napi többször is csinálja. Tudom hogy ez normális (ezt olvastam) nem is szòlunk rá, de eddig ha nagyon elfáradt akkor csinálta de nem mindennap. Most napi többször is, és nem tudom hogy mit kezdjek ezzel. Nem szòlunk rá, remélve hogy majd elhagyja úgy mint korábban.
Az új bölcsi okt.közepén kezdődne.. nem tudom hogy elmerjem vele kezdeni, vagy inkább hagyjuk az egészet. Alapvetően itthon dolgozom, meg tudom oldani, persze jò lett volna egy kis (szabadidő) is, de nem ez a legfontosabb.
A bölcsit egyszer voltunk közösen negnézni, először nem akart bejönni, de pozitívan jöttünk el tetszett neki a csoportszoba, Mini wc stb.
Most azt mondja menne oda játszani, persze ha én nem leszek ott az gondolom már nem tetszene neki.
Előre is köszönöm a válaszodat!
Vida Ágnes
2023. október 01. vasárnapAzt javaslom, hogy ha el is kezdtek másik bölcsit, hagyj több időt a kettő között. Most ez az élmény nagyon megviselte, fel kell dolgoznia, láthatóan szorong. Ha úgy látod, csökkennek a szorongásos tünetek (maszturbálás pl.), akkor lehetne újra próbálkozni vele.
Ildi
2021. február 06. szombatKedves Ági,
Kisfiam 3,5 éves és kb. fél éve megváltozott az alvási szokása.Másfél éves koráig sűrűn keltünk,majd egy módszer szerint fokozatosan eljutottunk arra a pontra,hogy búcsú után egyből elaludt.Ez egészen 3 éves koráig így is maradt,viszont az utóbbi időben énekel,játszik,megéli az ovis és minennapokat.Negyedóránként be szoktam menni hozzá és mindig mondom hogy alvás van.Eddig 8-fél9-ig bezárólag mindig elaludt,viszont most inkább 9-9:30 és kb. háromszor ‘kell’ bemenjek hozzá puszi és ölelésr,mire tényleg elalszik.
Szeretnénk vissza szoktatni a 8-fél9-es elalvásra,illetve arra,hogy ha kijövök,akkor utána ne ‘kelljen’ visszamenni háromszor is. Hogyan tudnám ezt újra elérni nála,hogy mikor elbúcsúzom tőle,akkor nagyjából egyből elaludjon?
Válaszát és segítségét előre is köszönöm szépen!
Vida Ágnes
2021. február 14. vasárnapPróbáld meg, hogy a lefekvés előtti időszakban fokozatosan visszaveszed az ingereket: a fürdés előtti 1 órában már nem néz mesét. Fürdés előtt már csak annyi fény ég a lakásban, amennyinek muszáj (nem ég minden lámpa), fürdésnél is csak annyi lámpa van, amennyi muszáj, fürdés után kislámpa fényénél öltöztök fel, utána mese, aztán lámpaoltás. Utána a sötétben elmesélheted neki a napját, ez jó lezárása a napnak. A fények és ingerek visszavétele segít, hogy el tudjon lazulni mire jön az elalvás. Ezután, ha még ébren van, lehet fejből mesét mondani pl. úgy, hogy ő mond egy mesefigurát és arról mondasz neki mesét, ebbe jó esetben bele szoktak aludni. Este ne csinálj nagy búcsút, az esti ölelés és puszi a mese előtt legyen. Sok gyereknek gondot szokott okozni az elválás is, ebben segít, ha egy anyamacit az ágya mellé ültetsz és „megkéred” (a macit), hogy ő helyettesítsen téged, amíg kimész fogat mosni. Ha nem végleges a távozásod, akkor könnyebben elválik tőled a kicsi, nem húzza az időt.
Melinda
2016. szeptember 25. vasárnapSzia Ági
Kislányom 2,5 éves és kb. 6 hete dadog. Ezt megelôzôen nagyon szépen beszélt, akár összetett mondatokban.
Most is vannak jobb napok, amikor szinte észre se lehet venni a dadogást, de van olyan is, amikor szinte egy szót sem sikerül könnyedén kimondania. Egy ideig az elsô szóelemek esmétlése volt a jellemzô, mostanában változatosabb, elôfordul, hogy inkább elnyújtja a szókezdeteket, szavakat.
Igyekszünk teljesen normálisan reagálni, nehogy úgy érezze, valami nem stimmel. Többnyire lelkesen csacsog, de mostanában idônként már a szája elé teszi a kezét, elveszíti a szemkontaktust beszéd közben és látszik, hogy zavarja az egész.
Vajon élettani dadogás ez még, vagy már most jobb, ha szakemberhez fordulunk? És ha igen, milyen szakemberhez?
Van egy 8 hónapos kishúga, így nyilván sok minden megváltozott az életében az utóbbi idôben. Kevesebbet tudok vele kettesben lenni, több a szabály…
Kb. 2 hónapja egy szobában alszanak, és bár a nagylányom nem ébred fel a kicsi éjjeli 1-2-szeri ébredésére, de mégis úgy látom, mintha fáradtabb lenne mostanában. Összefügghet mindez a dadogással?
Elôre is köszönöm a válaszod
Melinda
Melinda
2016. szeptember 18. vasárnapKedves Ági!
Volt már egy hasonló kérdés itt, az előttem szólók között, de én szeretném még egy kicsit kombinálni.
A kislányom májusban töltötte be a három évet, és most szeptemberben kezdte meg az ovit. Itthon tudtam maradni vele, mert érkezik a kis tesó majd december végén. A család gyarapodása miatt hirtelen úgy döntöttünk, hogy októberben a lakótelepről kertes házba költözünk. Nagyon értelmes kislány, hamar megérti az összefüggéseket a dolgok között, és ahogy az ovi elkezdődött, az első hét nagyon tetszett neki, de a második héten már úgy ordított rúgott vágott, hogy az óvónővel ketten nem tudtuk ráadni a benti cipőt.
Ezért az óvónő megkért, hogy minden nap reggel vigyem, fél órát maradjak bent, és ebéd előtt menjek érte, mert tőlük nem fogad el ennivalót. És amíg nem eszik, addig az ott alvást sem fogják megpróbálni vele. (Alapvetően nagyon válogatós itthon is, keveset is eszik, a tanácsod alapján tudtuk pár hónapja az üveges babakajáról leszoktatni. Illetve délben nem alszik kb egy éve.) Minden nap többször emlegeti: akarok- nem akarok költözni. A kis tesónak adom az ágyam – nem adom az ágyam, stb. Sokat foglalkoztatják ezek a gondolatok is.
Szeretnék neki segíteni hogy kiegyensúlyozott maradjon, hogy könnyebben elfogadja a változásokat. Eddig sikerült megtalálni az arany középutat, ügyesen viselkedik a boltokban, hivatalos helyeken vagy akár étteremben.
Hogyan viselkedjek én ebben a helyzetben? Mikor engedhetek neki? Az oviban erőltessem az ebédet és az ott alvást? Vagy vigyem később is haza ebéd előtt/után és alakítsunk ki új napi rendet? A költözés és a kis tesó köröli dolgokba mennyire avassam be, pl költözés előtti takarításkor ott legyen körülöttünk? Akkor költözzünk amikor oviban van, vagy hétvégén, hogy lássa mi történik?
Úgy érzem, ehhez társul egy új „szokása is”: most aludt ott először a nagymamájánál, akivel egy városban lakunk (férjem édesanyja)
Ő az a fajta nagymama, aki nem csak elkényezteti, és soha nem mond neki nemet semmire, hanem még biztatja is, pl hogy így ugrálj, makogj hozzá mint a kis majom, stb. Szereti ha produkálja magát az unokája (mert ilyen volt a nagy unoka is kicsinek, csak rá lehet figyelni másra nem).
Azóta itthon, ha megkérem olyan dolgokra ami eddig alapvető volt, mint pl gyere, ülj a bilire és pisiljünk indulás előtt, vagy mossunk kezet, vagy rakjuk el a játékokat, azzal vág vissza, hogy vigyem el a mamához és hagyjam ott, anya te nem is kellesz. Ha tovább erőltettem az adott dolgot, igazi sírós hisztit vág le, hogy őt most azonnal vigyem a mamához.
Először nagyon rosszul esett, mint ha már engem nem is szeretne. De gondolkodtam rajta és lehet hogy ez is a változások miatt jött elő, hogy a mamánál bármit lehet, még a hülyeséget is. Próbáltam azt mondani, hogy mamának most dolga van, nem ér rá, ő is szokott főzni, mosni, stb. De ez inkább olaj a tűzre. Illetve attól félek, hogy ha legközelebb megyünk hozzájuk, és haza indulásnál ugyan így hisztizik, akkor majd a mama pártfogásba veszi, hogy ha az unokája ezt akarja akkor igen is aludjon ott. (A férjemmel megbeszéltük hogy havi egyszer meg is fogjuk engedni, de nem minden héten, vagy egy héten többször is. Pont a fent említett változások miatt.)
Ilyenkor hogyan kellene kezelni ezt a fajta hisztit? Különösen hogy a mama nem partner benne?! Már megemlítette hogy a kis tesó születésekor ő szívesen veszi magához a kislányunkat akár két hétre is. Hát erre már igazán nem vágyom…
Köszönöm hogy végig olvastad, ezt a litániát, és még jobban köszönöm a tanácsaidat is!
Üdv, Melinda
Vida Ágnes
2016. szeptember 28. szerdaŐszintén szólva, ez elég nagy változás egy 3 éves gyereknek, hiszen a teljes élete felborul: költözés, testvér érkezik és óvoda, természetes, hogy most nem kiegyensúlyozott, hogy hisztis, nyűgös. Számára még az érvek, a racionalitás nem megmagyarázható dolog, nem tud azzal a ténnyel mit kezdeni, hogy költözés lesz és kistestvér születik, úgy tudsz neki segíteni, ha nem erről bezélgetsz vele, hanem sok olyan mesét olvastok, amiben a gyereknek kistestvére születik (pl. Anna, Peti, Gergő), költözik a család vagy óvodába kerül egy kisgyerek (pl. Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok), de azok a mesék is segítenek feldolgozni a változást és megérteni az érzelmeit, amikben a szereplőnek meg kell küzdeni a hétfejű sárkánnyal vagy valamilyen nagy nehézséggel (a magyar népmesék között sok ilyet találsz).
Ha nem muszáj, most nem szükséges egyelőre bentaludnia és ennie az oviban, úgy tűnik, egyelőre nem bízik az új helyzetben, ez később változni fog majd.
Az valahol normális, hogy a mamánál többet lehet, mint otthon, ezt a gyerek is tudja, ne vedd magadra az érvelését, természetesen ő kihasználja a helyzetet. Nem kell megmagyarázni neki, miért nem mehet át. Úgy tűnik, a kislányod most bizonytalannak érzi magát a sok változás miatt és mivel te is bizonytalan vagy (érthető okokból), ezért ő akarja megmondani mi legyen, hogy visszaszerezze az elveszített biztonságérzetét. Segíthet, ha nem engedsz neki ebben, határozott vagy, ugyanakkor, amikor csak tudsz foglalkozol vele, bevonod a készülődésbe (költözés stb.) ő is ott lehet, kérdezhet, segíthet, összepakolhatja a saját holmiját, segíthet rendezkedni, vásárolni stb. A testvér születésekor is jobb, ha ő is otthon van, nem megy el a nagymamához addig, hanem részese a történteknek.
Melinda
2016. szeptember 29. csütörtökKedves Ági!
Én köszönöm a segítséged, válaszodat! Kellemes hétvégét kívánok neked és a családodnak.
Üdv, Melinda
Adrienn
2016. augusztus 25. csütörtökKedves Ági!
Két gyermekem van, egy 1,5 és egy 4 éves. A problémám a 4 éves kisfiammal kapcsolatos. Ő egy nagyon érzé, akaratos, és rettentő akaratos kisgyermek. Nem egyszerű neki korlátokat szabni, ebből adódóan sajnos sokszor kiabálás a vége. És van hogy kapott a popsijára vagy a kezére. Természetesen tudom hogy ez nem megoldás, de akkor abban a helyzetben az tűnt jónak.
A probléma pár napja kezdődött, nagyon szomorú, sokat sír és olyan mintha attól félne hogy elveszít valamit\ valakit… példát is. Egyik este fürdésnél elkezdett sírni hogy a szöszöket (amik a vízben voltak) ki kell venni, és beletenni valamin Nehogy elvesszenek, mert neki azok a barátai, szereti őket…. Alig lehetett megvigasztalni, ezzel kezdődött. Ma pedig egy lepke miatt pityergett, hogy mi van ha elrepül, ő nem akarja hogy elmenjen. Ő a legjobb barátja. Folyamatosan ment a szobába hogy itt van- e még.
Próbáltam kideríehogy mi történt, de sajnos nem sok sikerrel. Jövő héten kezdődik az óvoda. Már szoktatjuk a gondolathoz, ami természetesen nem egyszerű. A tavalyi évben szinte minden reggel sírt hogy nem akar ott maradni. Sokat hiányzott is, sokat volt beteg. Egyszerűen nem értem mi történt. Megszakad a szívem! Iszonyú rossza anya vagyok! Kérem adjon tanácsot hogy mit tegyek. Köszönöm szépen!
Vida Ágnes
2016. augusztus 28. vasárnapA gyerek részéről ez a viselkedés a figyelem megszerzésére irányul. Azt szeretné, ha vele foglalkoznál, ha figyelembe vennéd az érzelmi igényeit. Sajnos az odacsapás lelkileg is megsebzi a gyereket, ezt jobb lenne ezentúl elkerülni. Emellett igyekezz rendszeresen neki szánni 20-30 percet, amikor teljesen csak rá figyelsz, olyat játszol vele, amit ő szeretne, hidd el ez az apróság is nagyon sokat tud segíteni abban, hogy jobban érezze magát, te pedig jobban meg tudod figyelni és rájöhetsz, mire is van igazán szüksége. Sokat segíthetnek ezek a kis hangfelvételeim is, amiket nemrég készítettem: http://pozitivexpo.hu/pozitiv-gyermekneveles/
Éva
2016. augusztus 13. szombatKedves Ágnes!
Segítséget szeretnék kérni,van egy 7 éves fiam aki most kezdi az iskolát és van egy 6 hetes kislányom.A kérdésem igazából a 7 évesre irányulna,mert neki nagyon sok változás van most az életében.Idén májusban költöztünk másik városba,mert a férjem munkája megkívánta.(Aki viszont mostoha apja a kisfiamnak,mert elváltunk 4 éve az édesapjával.)
Júniusban megszületett a kistesó és szeptemberben kezdi az iskolát.
Szóval ilyen változásokból 1-et is elég lenne feldolgozni,nemhogy ennyi mindent egyszerre.
Szeretnék tanácsot kérni,hogy hogyan tudok segíteni a nagyfiamnak ,hogy könnyebb legyen neki,mert most kezdődtek nála újra a hisztik amik kis korában voltak.Ha valamit úgy gondol hogy nem jól csinál akkor megpofozza magát (ezen nagyon ledöbbentem,mert itthon nem kap pofont),ilyen kiskamaszokra jellemző kötekedés és visszabeszélés lett rá jellemző mostanában.Nagyon aggódok hogy nem tud egyedül megbírkózni ennyi változással!Mit tehetek én?
Köszönöm a válaszod!
Vida Ágnes
2016. augusztus 14. vasárnapA legtöbb, amit tehetsz, hogy most az átlagosnál többet foglalkozol vele, játszotok, sétáltok, mesét olvastok stb. Ez megnyugtatja őt, hogy a testvér születésével, költözéssel nem veszített el téged. A kicsinek igazából mindegy, hogy a játszótéren vagy meseolvasás közben szopizik, a nagynak viszont fontos érzelmi igényei vannak, amiket ki kell elégíteni. Azért hisztizik, kötekszik, mert így próbálja megteremteni a saját biztonságát ebben a változó helyzetben. Ha többet foglalkozol vele, megnyugszik és ismét beléd helyezi a bizalmát, nem akar majd ő parancsolni.
Éva
2016. augusztus 19. péntekKöszönöm a megnyugtató választ,megfogadom!
Eva
Noemi
2016. július 10. vasárnapKedves Agi, a babam ebben a honapban lesz egy eves.Olyan gond van vele hogy meg nem all fel, egyszeruen nem erdekli ot hogy belekapaszkodjon valamibe es felálljon , ez miert lehet? Ha felállitom akkor nem akar elore lepni csak all 😀 Kezdek aggodni, pedig az ulesnel is mar irtam hogy 8 honaposan meg nem ult fel egyedul, aztan 9 honaposan egyik nap felult azota allandoan felul. Tudom akkor is tulaggodtam. Esetleg othol kellene tornaztatnom? Vagy mivel motivaljam arra hogy kapaszkodva legalabb felálljon és lepegessen? A babajárokába meg nem felváltott lábbal hajtsa magát hanem ugy egyszerre bokodi .
Vida Ágnes
2016. július 12. keddVálaszoltam a Facebookon, ahol ugyanezt kérdezted!
Patai Barbara
2016. június 23. csütörtökSzép napot!Az az igasság,hogy egy és féléves a kicsi!Az elmúlt hetegben nagyon kemény hiszti rohamok vannak a kislányon ami azzal jár,hogy nem vesz levegőt,fenn akadnak a szemei,elernyed a teste,és elég hosszú idő kell,hogy észhez térjen!Teljesen eluralkodik rajtam a pánik,hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot,kérem segítsen nekem abban,hogy hogyan kezeljem,már teljesen elvagyok bizonytalanodva és ezt érzi a kicsi is már már,lelki beteg vagyok,hogy mit rontottam el én nem vagyok ebben bisztos,hogy ez normális!Nagyon szépen kérem segítsen nekem!Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!(első szülött gyermekem)
Vida Ágnes
2016. június 25. szombatEz nagyon ijesztő helyzet, amit azzal tudsz megelőzni, hogy amikor hisztizni kezd, akkor magadhoz öleled és mélyeket lélegzel. Ettől a kicsi átveszi a te légzési ritmusodat és nem jut el az ijesztő ájulásközeli állapotig.
Tünde
2016. május 31. keddKedves Ágnes
Végső elkeseredésemben írok. Az 1 éves kislányom egész nap sikítozik. Ha jó kedve van azért ha rossz azért. Mi itthon nem kiabálunk. Próbáltam suttogós játékot játszani vele, nem veszek tudomást róla, kimegyek a szobából suttogva nyugtatom mikor kiabál de semmi nem használ. Az idegeink pattanásig feszültek ráadásul ikerlakásban élünk És bár a szomszéd még nem szólt biztosan nem rajong értünk. Van egy 5 éves fiam is igyekszünk felelősen és helyesen nevelni a gyerekeinket vele nem is volt ilyen probléma így teljesen tanácstalan vagyok. Kérlek adj nekem pár jó tanácsot. Köszönöm!!!!
Melinda
2016. május 30. hétfőSzia Ági, sokat olvasom az írásaidat és nagyon hasznosnak tartom ôket, de az alábbi kérdésemre nem találtam választ köztük. A 2 és negyed éves kislányomnak képzeletbeli barâtja van. A kis barát kb. egy hónapja „él” velünk, és elég csintalan lehet, mert a kislányom gyakran rászól, nevelgeti. Azaz a tôlem hallottakat, (pl. nem szabad, csúnya dolog) mondogatja neki. Az az érzésem, h így tanulgatja az új szabályokat ( amik az utóbbi idôben igencsak megszaporodtak, mert 5 hónapja kistesôja született), így azonosul velük. Vagy lehet ez vmi hiánynak a kivetülése, h úgy èrzi kevesebbet foglalkozom vele, esetleg magányos? Gyakran elôfirdul képzeletbeli barát kisgyerekeknél, vagy ez különös dolog nála? Elôre is köszönöm a válaszod.
Vida Ágnes
2016. május 31. keddEz természetes dolog, általában az átlagnál magasabb intelligenciájú gyerekeknél jelentkezik. Ez nem a magány jele, egyszerűen csak egy játék, amiben a kicsi erős fantáziája dolgozik.
Andi
2016. május 29. vasárnapKedves Ági!
Rendszeresen olvasom a blogodat és nagyon sok hasznos „túlélési” tippet kaptam már Tőled, amit ezúton is nagyon köszönök!
A kislányom most 15 hónapos, én születésétől kezdve itthon dolgozok, a férjemmel közös vállalkozásban. Sok feladat van, de igyekszem valahogy mint a tányérpörgetős zsonglőr megoldani, hogy mindenre jusson idő. Van egy hölgy, aki a háztartásban, babavigyázásban segít. Eddig szépen ment is a zsonglőrködés, de most egyre rosszabb minden. Baba egész nap szinte csak és kizárólag rajtam lógna, amint leülök a gép elé dolgozni, egyből lilafejes üvöltés van (szopi, evés, ivás, peluscsere, foghomeobogyó után is). A reggelt úgy indítjuk, hogy kb. 6 órakor szopizik, aztán játszunk egy kicsit, aztán reggelizek, felöltözünk és leteszem játszani én meg leülök(nék) a gép elé dolgozni. Aztán délben ebéd, alvás (ilyenkor rá tudok kapcsolni a feladatokkal), aztán felkelés, séta, ügyintézés együtt (viszem mindenhova magammal és mondom neki mikor mit csinálunk, mi történik, odaadhatja a bankkártyát a postás néninek, ilyesmi) vagy játszótér (akármilyen feszített is a feladatlista, erre igyekszek mindig időt szakítani, ha csak húsz percet, akkor annyit, de általában van), 6-7 órakor fürdés, vacsora, 8 órakor alvás (ilyenkor ha van energiám még 1-2 óra munka belefér). Szóval tényleg igyekszem, hogy a munka is menjen, babával is legyen időm meg a férjemmel is (ő reggel korán megy, késő este jön, hétvégén adminisztrál(unk)). A problémám az, hogy mostanában, baba ahogy meglátja, hogy ülök a gép elé, jön a lilafejes üvöltéssel. mondjuk dolgozni is úgy szoktam, hogy van, hogy az ölembe ültetem, adok neki színes nagy gemkapcsokat pakolászni a dobozába, vagy krétát rajzolgatni, használaton kívüli billentyűzetet nyomogatni, vagy bármit amivel kicsit bevonhatom amíg gépelek. ha nagyon ficereg, pakol, kalampál a kezem alá, akkor lerakom. ennek ellenére sokszor 1 órát is képes üvölteni, ha nem veszem fel, alig játszik el egyedül, pedig régebben volt, hogy fél órát, háromnegyed órát is elmolyolt maga ugyanezzel a menetrenddel. A férjem szerint hagyjam bőgni, majd abbahagyja. De nem hagyja, így meg dolgozni se tudok, babára is kevesebb játékidő marad, mert a folyamatos bőgéscsillapítással megy el egy csomó. Család szerint túlságosan magamra kapattam (nagymamák messze, a besegítős hölggyel szeretik egymást, de vele is csak úgy van el, ha én a lakásban vagyok – teszteltük, amikor elmentem, fél óra múlva haza kellett mennem, úgy sírt magán kívül). Amúgy egy barátkozós, nagyon nyitott, okos, ügyes, mosolygós (és nagyon nagyon akaratos baba (kos), akit mindenki önkéntelenül is észrevesz és megállapítja, milyen kiegyensúlyozott és jólnevelt. Mégis mit csinálok rosszul? Mit tegyek a bömbölésekkel?
Vida Ágnes
2016. május 31. keddNem csinálsz semmit rosszul, a menetrend is teljesen jó így. Egyszerűen csak ő ért most egy olyan korba, amikor jobban „őriz” téged és az akaratát is próbálgatja („Vajon, ha sokat sírok, anya abbahagyja-e a munkát?” :)) Ami segíthet: keresni valami olyan különleges játékot, tárgyat, amit csak ilyenkor kaphat meg. Kaphat egy kis íróasztalt a te asztalod mellé, amin ő „dolgozhat”, amíg te dolgozol, lehet rajta zsírkréta, papír, színes újságpapír, amit tépkedhet, könyvecske, amit lapozgathat. Az is segíthet, ha reggel a játék helyett inkább mozogtok kicsit, kinyüzsögheti magát egy kis séta, játszóterezés, szaladgálás, mert talán az is a baja, hogy ő akkor jönne-menne, amikor te dolgozol, viszont ha reggel kifárad, utána talán egy darabig jobban elfoglalja magát valami nyugis dologgal.
Andi
2016. május 31. keddKedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm a megerősítést és a tippeket, mindenképpen kipróbálom. 🙂
Balogné Balogh Brigitta
2021. február 05. péntekSzia annyit szeretem volna nekem ikreim vannak két fiú és 3 évesek vannak olyan napok amiket nem nagyon értek meg hogy mindenféle játékaik vannak mégse játszanak velük és olyankor mindig kapnak újabb játékokat de egyszerűen nem foglalja le őket és van ugy hogy amit nem kapnak meg nagyon sokat hisztiznek az ajtot csapkodják és elkezdenek hangosan sirni kiabálni és nehezen lehet őket megnyugtatni ezáltal én is mérges leszek meg az egyikük magas sarkú cipőket vesz fel és eljátsza hogy lány sokat kell őket figyelmeztetni hogy ezt nem szabad,stb..és az ellenkezőét csinálják ezekre szetetnék választ kapni előre is köszönöm.
Éva
2016. május 26. csütörtökKedves Ági!
Kéthetes babánkat vegyesen táplálom(tej+tápszer). Jelenleg szopcsi után pótlást kap. Ezután büfi, séta, ringatás. Az elalvás pedig nagyon nehezen megy. Félálomban kiságyba tesszük cumival, de van, hogy így is ébren van a következő etetésig. Azonban, ha sikerül elaludnia, akkor olyan mélyen alszik, hogy szinte magától fel sen kel, ébresztenünk kell. Mit rontunk el, hogyan lehetne könnyebben elaltatni? Nem gond-e, hogy folyton ébresztjük, és nem magától kel? Mennyit hagyhatjuk egyáltalán egyhuzamban aludni? Éjszaka 5-6 órát is képes aludni. Nappal maximum 4 órát hagyjuk aludni.
Köszönjük válaszát!
Vida Ágnes
2016. május 26. csütörtökÉjszaka nem gond, ha 5-6 órákat alszik, az egészséges baba, ha éhes, akkor felébred, ettől nem kell tartanotok. Nappal jobb 3-4 óránként felébreszteni, különben előfordulhat, hogy elkezdi összecserélni a nappalt az éjszakával. Az nem gond, ha néha már két etetés között végig ébren van, később ez még sokat alakul majd.
Nelli
2016. május 13. péntekKedves Ági!
Kérdésem nem a cikkhez kapcsolódik, viszont nem találtam most aktuális cikket a kérdésemhez!
Kislányom 8,5 hónapos és 6 hónapos kora óta megállt a hízásban! 6 hósan volt 6,5 kiló és 66 cm. Most pedig ugyanúgy 6,5 kiló és 68 cm! Rengeteget mozog, 4 hónaposak forgott, 6 hónaposak kúszott, most félig Meddig mászik is, de inkább kúszik gyors tempóban és lépten nyomon feláll ha valami kapaszkodót talál! Szerinted a sok mozgás az oka, hogy nem hízik? A párom is és én vékony testalkatúak vagyunk! 6 hónapos koráig kizárólag szopott, utána kezdtem a hozzátáplálást. Mostmár szívesen eszik darabost ételt, a kekszet elmajszolja egyedül. Szoptatom is, még este is 2szer felébred szopni. Alsó 2 foga 7 hónaposak kibújt, most megint sokat rágja az ujját ebből gondolom, hogy készülődik a felső 2,is. Kedden mennünk kell kivizsgálásra!
Ilyenkor mit takar a kivizsgálás, mrert az orvosom nem
Vida Ágnes
2016. június 25. szombatEbben a korban előfordulnak ilyen megtorpanások, mert sokat mozog a baba. Ha egyébként eleget eszik, naponta legalább 5-6x pisil vagy kakil, jókedvű, nincs miért aggódni.
Zsófi
2016. május 11. szerdaKedves Ági! A február 13-i cikkedhez írtam. Megtennéd, hogy megnézed, légy szíves? Köszönöm! Zsófi
Major Gabriella
2016. május 10. keddKedves Ági!
Nem tudom jó helyre írok e, sokat olvasom a blogot, de mostmar nekem is elkél a jotanacs. Röviden: fél éves fiam össze vissza eszik és alszik. A legnagyobb probléma, hogy főétkezés után egy órával megint enni kér, főleg ebéd után jellemző. Próbáltam többet adni, van, hogy meg se eszi, ha mégis, akkor is kér nem sokkal utána. Van amikor viszont ez elmarad, érdekes mód, és 3 óra múlva kér. Kiszámíthatatlan, főleg hogy 2 hónapos kora óta saját maga alakította ki az amúgy felnőttes étkezési rendjét. Az alvással nincsenek bajok, bár sokszor írod, hogy ennyiszer meg annyiszor kell aludniuk x idősen, nos ő 3x de inkább 4x alszik egy nap, és éjjel végig. Hozzataplalok, tapszeres. Nem lenne gond az evéssel, hisz a súlya több, mint jó, csakhogy egész nap nyűgös! Mostanában nem jó kedvű! Étvágya van, bár lehet, hogy hamarosan fogzik, de mindent arra sem lehet fogni. Mi ennek az összevisszaságnak az oka és hogyan érjek el egy ideálisabb napirendet, hátha neki is jobb kedve lenne?
Vida Ágnes
2016. június 25. szombatSzerintem nem az evéssel van a baja, inkább a foga jön és ezért nyűgös egész nap. Ha nem enne eleget, nem híznak ilyen szépen. Az nem gond, ha ő még az életkori átlagnál gyakrabban alszik, örülj neki 🙂
Leave A Response