Miért nem alszik a baba? 1. rész

Kedves Ágnes!
Kisfiam alvása miatt teljesen kétségbe vagyok esve, ezért tanácsot szeretnék kérni. Nagyvonalakban megpróbálom leírni az eddig történteket.
Kisfiam február 12-én lesz egy éves, az alvása körülbelül 4 hónapos kora óta borzasztó, 6 hós korától katasztrofális. 3 hós korától cici mellé tápszert is kezdett kapni, olyan 5 hós korától próbálgattuk a gyümölcsöket, és mára már szinte mindent eszik, reggel még néha cicizik is, de szerintem csak hobbiból. Nagyon korán kezdte (magától, mi nem etőltettük!) a mozgást, ami azt jelenti, hogy 5 és fél hósan mászni kezdett, és még nem volt 6 hós, mikor mászott, felállt, felült szinte egyszerre. Hét hónapos korára bútorok mentén és tologatható járássegítővel egyedül ment, és 8 hósan tette meg az első önálló lépéseket. Ijesztően gyorsan, így megnézettük egy gyógypedagógussal is, aki megállapította, hogy rendben van a mozgása és mentális fejlettsége is. Összegezve, már hónapok óta önállóan jön-megy.
Az éjszakai evést már kb 3 hósan elhagyta, aztán volt úgy egy hónap, amíg átaludta az éjszakákat. Az első naptól kezdve külön szobában és ágyban aludt. azután egyre többször ébredt meg éjszakánként és úgy fél éves koráig csak a kiesett cumi miatt, vagy inni kellett neki adni. (Vizet iszik) aztán ahogy beindult a mozgásfejlődés, álmában is felállt, felült, eldőlt, mászott, és valószínűleg erre ébredt néha félóránként is, az éjszakák katasztrofálissá váltak. Én már ekkor jeleztem a gyermekorvosunknak, hogy a gyerek se éjjel, se nappal nem alszik rendesen, de mivel ő a mozgásfejlettséget hitte is meg nem is, a fogzásra fogta az egészet, és fogja a mai napig. Nemcsak, hogy megébredt éjjelente többször, de előfordult, hogy hajnali 1-2 óra körül már vissza sem akart aludni órákon keresztül. Ez így ment éjszakáról éjszakára. Hol együtt, hol felváltva szórakoztattuk, altattuk az apjával. Lekezeltük a fogát, hátha az a baj, kapott inni, hátha az a baj, simogattam, énekeltem neki, fogtam a kezét, de többnyire mire úgy tűnt, hogy visszaaludt, kinyitotta a szemét, felpattant és kezdte előlről. Karácsony előttre ott tartottunk, hogy már a kiságytól is fóbiája kezdett lenni, így ahhoz, hogy megnyugtassuk, kivettük a kiságyból és ölben suttogással, dúdolással altattuk el. De ő még az ölemben is mozog folyamatosan, egy pillanatra sem áll le. Ha más nem, a kezével csapkod közben. Karácsonyra már olyan állapotban voltunk, hogy sem egymáshoz sem a gyerekhez nem volt türelmünk a kimerültségtől, úgy éreztük, hogy mindent kipróbáltunk, még az „aludj jól, gyermekem” szerint is próbálkoztunk, kevés sikerrel. Feladtuk az elveinket, és most már magunk közé vesszük, vagyis ölben elalszik nagy kínlódva, átvisszük a kiságyba, alszik úgy másfél órát – néha kettőt, néha csak felet – aztán az első sírásnál kihozzuk. Köztünk rögtön visszaalszik, és éjjel kb 2-ször ébred. Először éjfél felé, de olyankor lehet, hogy nem is ébred fel csak úgy vergődik, mindenesetre a fejét felemeli és leteszi, arrébb vándorol, vagyis meg nem áll egy darabig, aztán úgy 3 körül felül és fel is ébred. Ilyenkor néha elég a víz, cumi, odabújás esetleg dentinox, ha a foga fáj és alszik tovább, de néha már kínunkban tápszert is adtunk neki, és egy kevés után visszaaludt. Reggel fél 8-8-ig alszik, egy rosszabb éjszaka után fél 9-ig is. Délelőtt fél11-11 körül alszik egy órát, sokszor babakocsizás közben, aztán délután 3 körül úgy 1,5-2 órát. Este fél nyolc körül fürdés, tápszer egy kis összebújás, duck tv, és fél 9 körül kezdődik az elalvási cirkusz, sokszor fél 10-ig is kínlódunk. A gond az, hogy mostanában köztünk is egyre rosszabbul alszik, így a jól kialakult napirendünk borul. Egy nappali alvás még kevés neki, próbáltuk, viszont egyre később alszik el esténként, egyre rosszabbul alszik, egyre később kel reggel…. A baj az, hogy míg más gyereknél vannak borzalmas éjszakák, én úgy érzem, nálunk mind az. Ha napközben tud aludni egyx jót, általában jókedvű, tanulékony és mindenképp sajtkukac, de van, hogy napközben is csak nyűglődik, semmi nem jó. 3 foga van kint, nagyon rág, biztos ez is benne van, de én úgy érzem, hogy ez nem magyarázza a 8 hónapja tartó kálváriánkat. Szóval, ha tudsz tanácsot adni, szívesen veszem, mert én már teljesen tanácstalan vagyok.bocsánat, ha kissé terjengős voltam, de nem akartam semmit kihagyni.