Szia Ági, a kisfiam a napokban lesz 1 éves, vele kapcsolatban szeretnék kérdezni. Már próbálkozik a járással úgy, hogy a kezünket fogja, nem tudom ez járás tanulásnak számít -e már, mert hát egyedül még nem megy csak segítséggel. Mostanában elég sokat szeretne szopizni, pedig már 8 hónapos kora óta csak napi kétszer, reggel és este szopizott. Köthető ez a járás tanuláshoz? Egyébként szépen eszi már a mi ételeinket, bébiételt egyáltalán nem kap már. Szeptember 1-én kezdjük a bölcsis beszoktatást (külföldön élünk) mert sajnos vissza kell mennem dolgozni. És aggódok többek között a gyakori szopi miatt is. Egyszer már írtad, hogy egy éves kor körül már felfogják, hogy szopi csak anyával van. De mostanában van hogy napközben akár 4-szer is szopizik, igaz keveset. Nem okoz nála ez majd hirtelen lelki törést ha a bölcsi kezdődik? Köszönöm a válaszod előre is.

Kedves Ági!

Kérdésem a következő: kislányom 21 hónapos és nehezen alszik napközben (1x 1-1,5 órát, de azt sem mindig könnyen), éjjel 9-9,5 órát. Anyatejes (volt) és cicivel szokott ellazulni, de korábban nem ragaszkodott ennyire hozzá, mint most. Pedig este a párom teszi le aludni, Neki is ott kell Vele maradni, míg el nem alszik, de akkor nem keresi a cicit. Viszont, ha én viszem fel, akkor másról hallani sem akar. Ezzel nem is lenne semmi, mert tudom, hogy, ha megérnek rá, akkor elválasszák magukat. De néha rángat, tép és ez elég fájdalmas tud lenni. Ilyenkor többnyire el sem akar aludni. Fáradtnak fáradt, mert már az ebéd alatt szenved a székben, ásítozik, stb. Ha azt mondom, hogy nincs cici, akkor viszont iszonyatos sírásba kezd, pedig el tud aludni nélküle is. Mit tanácsolsz, mit csináljak? Hétvégén délben is a párom teszi le, olyankor egyáltalán nem szopizik, de hétfőn már követeli. Próbálom ugyanazt csinálni, mint amikor Vele alszik el, de hallani sem akar róla. Szeretném, ha akkor is el tudna aludni, amikor valamiért nem kell Neki a cici, de egyelőre nem megy.

Köszönettel,

Dia

Kedves Ági!

A 2,5 éves fiam nagyon félős és érzékeny. Minden nap viszem játszótérre, hogy gyerekek között legyen, figyelje őket. Az első időben 10 perc után már mennünk kellett ki a játszótérről, aztán egyre többet tudtunk maradni, majd el kezdett barátkozni, játszani kicsikkel és nagyokkal egyaránt. De még mindig többször előfordul, hogy ha csak hozzá érnek, vagy picit tolakodóbb vele valamelyik gyerek, azonnal el kezd sírni és szalad hozzám. Ezek után az első szava, hogy menjünk. Ha fölmászik mellé valaki a csúszdára, inkább lemászik, nem védi a játékait, hagyja, hogy elvegyék tőle, inkább odébb megy. De közbe látom rajta, hogy szomorú. Szerencsére egyre ritkábban van már ilyen. Többször előfordult már, hogy mintha pánikrohamot kapott volna, annyira rettegett valamitől (pl. bemenni egy idegen lakásba, helyre, orvos stb). Megértem, hogy fél és ott vagyok mellette, nyugtatom, de hiába. Sőt, nem tudom megnyugtatni. Szinte tépi ki az ajtót és örjöng. Aztán persze később már jól érzi magát. Lehet egy ilyen pici gyerek pánikbeteg? Mit csináljak, hogy elmúljon? Azt is hallottam, hogy ha ilyenkor nagyon tutujgatjuk azzal megerősítjük, hogy van mitől félni és inkább úgy kéne viselkedni, mintha természetes lenne, hogy bemegyünk egy idegen helyre. Valóban így van? Szeptembertől megy magán bölcsibe heti két napra csak délelőttre, hogy legyen más környezetben, gyerekek között. Jó döntés a bölcsi? Sokszor mondja, hogy szeretne menni és amikor elmentünk megnézni, akkor nem is akart haza jönni. Engem egyáltalán nem zavar, hogy mászik a nyakamba, sokat bújunk egymáshoz, csak attól félek, hogy ha ilyen marad és közösségbe megy „megeszik reggelire” a dominánsabbak és kiközösítik. Amikor terhes voltam vele, nagyon sokat stresszeltem sajnos, rengeteget sírtam, kiabáltam, szomorú voltam (pont akkor volt egy nagyon nehéz időszakom). Én csak arra tudok gondolni, hogy ezért lett ilyen érzékeny és sérülést okoztam a lelkében. Lehetséges ez? Kérlek légy őszinte, nem kell kímélni!

Köszönettel
Szilvi

Kedves Ági!
Segítséget szeretnék kérni. A helyzet az alábbi:
21 hónapos a lányom. 2 és fél hete jöttünk haza a kistesóval a kórházból. Látszólag nagyon jól fogadta a Babát, simogatja, beszél hozzá, szól ha kiköpte a cumit, segít pelenkázáskor, etetésnél stb.
Viszont észrevettem néhány változást, amit „nem tudok hova tenni” és ezért nem is tudom, hogyan kezeljem. Olvastam hasonló helyzetekről, úgy gondolom, hogy az például, hogy megint nem hajlandó a saját ágyában aludni és, hogy néha itatnom kell, ezek természetes dolgok ebben a helyzetben. Csak arra vágyik, hogy ismét ő legyen a Baba. Jól gondolom? De meddig normális ez? Erőltessem a saját ágyában alvást, vagy hagyjam, amíg újra ott szeretne aludni? Minden este megkérdezem tőle, de nem akarom kényszeríteni. Előtte amúgy – mióta kész az új gyerekszoba – ha kértem, hogy aludjon velünk, akkor sem akart. Például amikor fogzás miatt ébredt 10szer…
De van valami, amit nem értek. Azt kell tudni róla, hogy alapesetben – mármint a szülés előtt – nagyon ügyes, okos, rendszerető, szófogadó gyerek. Este lefekvés előtt például mindig összepakolt(unk), ebéd után már tudta, hogy alvás van. Legtöbbször kettőnél többször nem kellett rászólni semmiért. Ha már 5ször kellett valamiért szólni, az ritka eset volt. Alig hisztizett, boltban soha.
De most? Mintha direkt ellenkezne velem. Az ellenkezőjét csinálja annak, amit kérek. 20-szor el kell mondani mindent, néha mintha süket lenne, rám sem néz, ha szólok hozzá, visít és nem mondja, hogy mit szeretne. Pedig eddig így volt.
Miért? Dackorszak? Vagy a Mamáék elkényeztették ilyen rövid idő alatt? Vagy így reagál a kistesóra? Hogyan kezeljem??? Nem akarok nagyobb lelki törést okozni!!! De hol van a határ? Meddig hagyjam fajulni a dolgokat?
Ha a kicsi alszik, csak vele vagyok. Játszunk, olvasunk. Kimegyünk az udvarra. A délutáni alvás csak az övé, összebújunk, amíg a kicsi az ágyában alszik. Szoptatáskor ül mellettem a fotelban, beszélgetünk, vagy mesélek. De ugye vannak helyzetek, amikor muszáj, hogy a kicsi előnyt élvezzen. Bevonom a Pici ellátásába, amit nagyon élvez. Mostmár fel tudom venni, megdajkálni (amíg  nem tudtam addig nagyon zavaró volt mindkettőnknek, ő nem értette, engem meg nagyon bántott).
Mit tehetnék még? Elmúlik? Javul majd a helyzet?
Az is bánt, hogy néha olyan, mintha elhanyagolnám a kicsit, azért hogy  a nagy ne érezze magát hátrányban.
Szakmai szemmel, hogyan látod a helyzetet? Mit tanácsolsz?
Várom válaszod! (Elnézést, ha nem helyénvaló a tegezés, de magázva olyan furcsán hangzottak a kérdéseim.)
Üdv.: egy kétlányos, aggódó anyuka

Kedves Ágnes! Kislányom 9-én lesz 5 hónapos. Kizárólag anyatejet kap, aminek én nagyon örülök, és nem is nagyon szeretnék mást adni neki. Vizet szokott még kapni, ha szomjas, gyümölcslevet nem szeretnék neki adni még. Van, hogy 2 óra hosszát bír ki két étkezés között, viszont ha megetetem két óra hossza múlva, akkor többet is bukik. Mostanában ezzel is gondunk van, hogy sokat bukizunk. Gondoltam arra, hogy már nem éhes, viszont szopizik, mert szereti, és ráeszik az előző tejcsire, ami túltelíti a kis gyomrát, és ezért is jön vissza a tejcsi. Sokan javasolták már, hogy kezdjem el a hozzátáplálását, mert akkor kevesebbet fog bukni, meg már amúgy is el lehet kezdeni, mert lehet, hogy nem elég már neki a tej.
Kérdezném, hogy Ön mit javasolna? Elkezdhetjük almával, őszibarackkal a hozzátáplálást, vagy csak annyi a „gond”, hogy hamarabb megszomjazik? Sokat nyűgösködik, és sírdogál is, így már gondoltunk a fogzásra is, mert alul már látszódik a két kis fogkezdemény. Csak már sok mindenre gondoltunk, és kezdünk kifogyni az ötletekből.

Válaszát előre is köszönöm! További szép napot kívánok! Gajdács-Leszkó Georgina

Kedves Ági.

Egy éves kisfiam evésével kapcsolatosan lenne egy pár kérdésem.

4250 grammal született, mostani súlya 8630 gramm (tehát 1 éves korára sikerült épphogy megdupláznia) Már korábban volt laborvizsgálat, de nem vérszegény. (vasat azért kap 2×3 cseppet)

Étvágya nagyon változó, van mikor ebédre 220 gramm elfogy olykor épphogy belenyal, de már egy ideje a mi ebédünkből eszik (leves-második)

Napi ötszöri evés (kása-féle/joghurt/ebéd/gyümölcs/kása-féle – a kifliért, kenyérért nem rajong túlságosan), de van, hogy olyan keveset, hogy már én is csodálkozom, hogy nem éhes.
Cserébe olyan aktív, hogy csak akkor áll meg, ha alszik(még nem jár, de próbálkozik). Az etetőszéket sajnos nem szereti, nem ül meg benne nyugton.

Kérdésem az lenne, hogy mennyire aggasztó ez a fajta nem evés, mikor jókedvű, mozgékony baba.Illetve, hogyan tudnám rávenni arra, hogy ne ‘kergetőzve’ együnk, valamint erőltessem-e az etetőszéket?
Az éjszakát végigalussza.
Erőszakkal nem akarom etetni, nehogy megutálja az evést.

Válaszod előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Alíz

Kedves Ági!
Kislányom, 9 hós. Kb 3 hete éjszakánként 1-1 órát ébren van, van, hogy 3 órát is. Ilyenkor nem sír, hanem dumál, beszél, cumizik, játszik. (6 hónapos korától átaludta az éjszakákat, addig 1-2* szopizott éjjel.) Nappal, ebéd után alszik kb 3 órát este f8-reggel 8ig alszik. Változás volt az életében, 1 hónapja költöztünk. És, tegnap bújt ki 2 első foga.
Mitől lehet ez? Mit tudok tenni ellene? Megelőzésnek? Illetve, a nyaralások is bezavarhatnak az éjszakai alvásába? És emiatt is változhat majd minden? Köszönöm válaszod!Marcsi

Kedves Ági! Kisfiam 15 hónapos. Egészen 1 hónappal ezelőttig ment minden „mint a karikacsapás”. Rendesen evett, aludt. Tápszert már csak este lefekvés előtt adtam neki. Aztán mostanában szinte nem is akar enni semmit, csak tápszert inni. Reggel éppen hogy csak csipeget valamit jobb esetben és addig nem nyugszik, amíg nem kap tápszert. Az eddigi ebéd adagjának is most csak a felét eszi meg és a délutáni alvás is csak úgy lehetséges, hogyha tápszert adok neki, vagy babakocsiba teszem. Este vacsorázik, utána megint tápszer és van hogy lefekvésnél is kell neki még egy cumisüveg. Akárhogy is számolom ez napi 800 ml tápszer. Azóta a széklete is teljesen megváltozott. Kb. egy hétig szorulása volt szegénynek, most meg 3 napja szinte úgy folyik ki belőle. Aggódom, hogy beteg lesz a sok tápszertől. Tényleg lehet, hogy ennyire kell neki, vagy csak valamit pótol vele? Válaszodat előre is köszönöm! Üdv Dia

Kedves Ági,
két éves kisfiam esti elalvásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Vacsora után lefürdetjük, fürdés után felöltözés, meseolvasás könyvből kislámpánál, majd mesemondás sötétben fejből a program. Bár már hulla fáradt, mert gondoskodunk róla, hogy napközben elfáradjon, mégis teljes idő alatt pörög, meseolvasás közben is gyakran felpattan az ágyából (plüss állatot hoz, iszik vagy csak szimplán bohóckodik). Lámpaoltás után én kézben elringatom az öccsét (férjem mellette fekszik), és addig gyakran próbál lemászni az ágyról, bohóckodik, stb. Miután leraktam az öccsét és befekszem én is az ágyba, utána már „csak” kettőnk között ping-pongozik és ezt követően 10-30 perc múlva nyugszik csak meg és alszik el (franciaágyban alszik köztünk egész éjjel kb fél éve). Ez után tudunk csak kijönni férjemmel a szobából. Véleményed szerint miért tart ilyen sokáig az altatása? Miért nem tud lenyugodni? Hogy tudunk neki segíteni?

Köszönettel, Viki

Kedves doktornő!

38 hetes kismama vagyok, ma voltam UH-on az eredményem a következők:

BPD 89mm
OFD 105mm
AC 298mm
FL 68mm

A súlyát kb 2400g-ra becsülték!

Az orvos a papírra azt írta hogy retardáció!

Jók ezek az eredmények vagy kicsi a baba?
még egy hetem van szülésig körülbelül mennyit hízhat még a baba?

Válaszát köszönöm!

Kedves Ági!

Kislányom augusztusban lesz 2 éves!Nem sok mindent mond,olyan korához képes az alapszavakat!Olyan problémám lenne hogy az anya szót és az apa szót nem mondja ki,minket úgy szólít meg, hogy mama és papa!Mindent megért ha mondom neki hogy anyának ad oda, apának vidd oda, fényképeken mondjuk neki hogy anya, apa hol van mutatja csak egyből azt mondja hogy mama és papa!Sajnos mar csak egy mamánk van és annak mamát mond!Az az igazság hogy engem már lelkileg nagyon megvisel hogy nem hallom tőle hogy anyának szólítana!Pedig ugye mindig mondjuk neki hogy anya így anya úgy..ha mondom neki mondjad anya azt mondja mama!Mi lehet ennek az oka?Idővel fogja majd mondani?Tudnál nekem ebben segíteni??
Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Ági!

Két témában szeretném a segítségedet kérni.

Az egyik a szobatisztaság kérdése. Kisfiam lassan másfél éves és mivel én ekkor már szobatiszta voltam, mindenki nyaggat vele. több helyen – nálad is – olvastam, hallottam, hogy erre megérik a gyermek, ki kell várni és kész. Én ezzel teljesen egyetértek, viszont az merült fel bennem, hogy kell-e nekem bármit tennem ezt az érést elősegítendő. Értem ezalatt, vegyek e már bilit, játsszunk e vele (nekem szimpibb, ha rögtön wcn próbálkozik,de nem tudom mi a jobb), vezessem e rá valahogy a dolgokra. Mivel a wcre együtt járunk, mindig mondom,hogy mi történik, van, ha nyűgösebb közben az ölembe ül, ő is dob be papirt, vagy lehúzza a wct. Amikor pelust cserélünk minding mondom, ha pisis, ha kakis, előtte megkérdezem, stb. Kell ennél több? Ő még nem jelzi, igaz beszélni sem tud 😀 Egyedül az szokta zavarni, ha kakis a pelusa, egy darabig elvan vele, de egy idő után nyűgös, viszont az még nem áltt össze benne,hogy ez a peluscserével oldódik meg. Egyébként moshatózunk, ezt is mondták, hogy segit, de egyenlőre semmit nem tapasztalok, nem tudom mikor kell jobban foglalkoznom a kérdéssel.

A másik téma a dackorszak… Az utóbbi hetekben egyre jobban jellemző, hogy mindenért ordit. Hogy nevelhetem türelemre? 🙂 Ha éhes már odavezet a konyhába, kis nyugodtan, de amint beültetem a székbe, mintha kicserélnék, áááázik, mig kaját nem kap. Persze ha adok egy bulátát, vagy sós rudak, akkor azzal általában lekötöm, de jobb szeretném, ha megtanulná, még várni kell kicsit. Mindig elmondom,hogy anya most előveszi a tányért, tesz bele neked, megmelegiti stb. Jelzem,hogy ha majd ez meg az történik (direkt nem azt mondom hogy még két perc), akkor már ehet. De nem csak az evés: ha meglát valamit, amivel jtszani akar, akkor is ordit. Nyaralni voltunk,ahol a nagyszülők – meg igazság szerint mi is lazábbak voltunk kicsit – eléggé ráerősitettek erre az eljárásre, mert amint megnyikkant már kapta a kekszet, adtak oda neki bármit, amit kért, akkor is, ha pl olyan dolog volt, amit én nem adnék oda. Nem akartam a közös nyaralást okoskodással rontani, de most kicsit bánom,mert lehet,hogy kisfiamnak jobb lett volna… gondolom átmenet mig visszaszokik, de közben eszembe jutott, hogy ha ez már a dackorszak,akkor vajon mi a jó eljárás 🙂

Segitséged nagyon köszönöm!

Kedves Ágnes!

A kisfiam 21 hónapos és még soha senki nem vigyázott rá. Viszont, mivel szeretnénk kistesót tervezzük, hogy befogjuk egy kicsit a nagyszülőket, akiknek viszont nincs nagy igényük az unokájukra. Kb 2 havonta látják és nem önszántukból. 🙁 Az a kérdésem, hogy érdemes erőltetni ezt a dolgot? Mert persze ők azt mondják, hogy szeretnék többet látni, és szeretnének segíteni, de sajnos ezek csak üres szavak. Nehéz ügy tudom mások magánéletében megválaszolni ezt a kérdést, de kiváncsi lennék a véleményedre. Mert persze a legjobbat akarom a gyerekemnek, biztos, gondoskodó kezekre bíznám, de talán az sem baj, hogy megtanulja, hogy nem mindenkitől kapja meg azt a figyelmet és gondoskodást mint tőlünk. És erre sajnos a nagyszülők jók lennének.

Kedves Ági!
2013. november 15-én megérkezett hozzánk elsőszülött fiúnk, Nándi. Ő egy örök mosolygós, kiegyensúlyozott, mindenkivel barátkozós, új arcokat imádós, több mint 9 kilós, 8 hónapos kisfiú.
Napirendünk: Reggel 6-7 fele ébredés, aztán szopi, (vagy nem is reggelizik, mert annyit eszik az éjszaka),önálló játék, közös játék és 2 óra múlva visszaszundítás fél v. 1 órácskára ringatással. Aztán tízórai, séta, vásárlás, majd délben ebéd. 12:30,13:00tól 15:00-15:30-ig alvás, egyszer ezalatt az idő alatt felkel szopizni, de vissza is alszik. Délután 16-17 óra felé uzsonna és 19 óra apás fürdetés, mert ilyenkor már nagyon álmos. Fürdetés után szopi, 19:30kor pedig már alszik is vagy szopizás után, egy kis ringatással vagy már a cicin elalszik. Eddig minden szép és jó és sosem volt vele olyan probléma nappal, ami egy idő után nem oldódott volna meg  Mostanában a nappali 4 alvásról két alvásra is ügyesen átállt. A hozzátáplálással sem volt gond, mindent szeret. A nagymamák is tudnak már rá vigyázni nappal így hogy nem szopizik, csak reggel és este. Velük is és más rokonokkal is egész nap ügyesen elvan, úgy hogy én nem vagyok ott, csak a napirendje legyen meg.
Éjszaka viszont amióta csak megszületett félóránként, óránként, kétóránként ébred. Eleinte azt gondoltam, hogy mivel nappal kezdetek óta kétóránként evett/eszik, ezért biztos éjszaka is éhes. Gondoltam majd elhagyja, de nem Aztán gondoltuk, hogy biztos a fogzás, bár nem látom rajta nappal a jeleit (még nincs foga)és nem hiszem, hogy 8 hónapja folyamatosan fogzana. A homeopátiás szerek közül néhányat próbáltunk, de semmi változás (bár egyik szer sem jellemzi a Nándit). Próbálta már az apuka is altatni éjszaka, de csak vagy nagyobb sírás lett a vége vagy jobban felélénkült, hogy apával lehet. Próbáltam hálózsákban altatni, de az sem működött, csak belegabalyodott. Próbáltam többször megetetni estefelé, de ugyanúgy felkelt. Próbáltam jobban lefárasztani, később fektetni, de semmi. Aludt már a kiságyában, köztünk is, de a legjobb megoldás, amikor a heverőn én alszom vele csak, mert olyankor könnyebben túlélem az éjszakát. De persze a legfontosabb, hogy ő mindig kipihenten, mosolygósan kel reggelente, ami azért könnyen beindítja a napomat  (csak én vagyok kipurcanva)
Az elmúlt éjszakánk így nézett ki: 19: 30kor már elaludt szopizás közben és letettem hasra a kiságyába. 20:15kor már sírva ébredt, aztán ringatással újra elaludt, kiságy. 21:20kor megint ébredt, megszopiztattam, simogatgattam majd elaludt, de már a heverőn mellettem. 21:50kor megint ébredt, végül elaludt éjfélig. Akkor szokásosan csukott szemmel sírva felkelt és apával együtt próbáltuk visszaaltatni, ami hajnali 2kor nekem sikerült. Innentől kétóránként, majd óránként ébredt. Általában minden éjszakánk így telik, de nem gyakori, hogy gyorsan nem tud visszaaludni. Valamikor csak cicire teszem, aztán alszunk is mindketten.
Tudnál valami megnyugtató tanácsot adni arra, mit tegyek, hogy jobban aludjon a család, vagy csak próbáljuk meg valahogy túlélni ezeket a hónapokat  Nekem már az is megváltás lenne, ha csak 1-2szer ébredne éjszaka, hiszen tudom, hogy van, hogy rosszat álmodik, hiányol, fáj a foga, szomjas,éhes,mozgásfejlődik vagy csak nem tud visszaaludni és segítséget kér, na de azért ilyen sűrűn. Minden este reménykedem, hogy talán ma éjszaka jobb lesz…
Előre is köszönöm válaszod!