Kedves Ági!

Szeretném kérni segítséged a kisbabám súlygyarapodását illetően.
Előzmények:
38. hétre császármetszéssel 3210 gr született. Tejecske lassan indult be és kevés is volt, kb. 450-500 ml naponta. Sajnos a sűrű szoptatások ellenére sem nőtt, így tápszeres kiegészítés vált szükségessé. Később megkezdtük a hozzátáplálást a korának megfelelően. 12 hóig anyatejet is kapott.
Jelenleg 13 hós és a tápszer mellett már számos ételt eszik. Kizárólag általam elkészített otthoni ételeket, zöldség+ húsi illetve a felnőttek ételéből is csipeget.
A problémám, hogy 13 hósan még mindig 7500 gr. Látszólag egészséges vidám, boldog baba, nagyon sokat mászik, és már lassan el is indul. Babaúszásra is járunk.
Doktornőnk a hízásra vasat napi 4*6 cseppet javasolt, valamint Fantomalt nevű tápszert, amit a normál tápszerhez adagolva 1 tápszeres kanállal javasolt. Kb. a 3 hónapos idő most jár le, így a kúrával most fogunk leállni. Viszont én úgy látom, hogy ennek ellenére sem növekszik nagyobb ütemben a súlya. Doktornőnk annyit mondott, hogy a minimum súlyt meghízza, így többet egyenlőre nem tudunk tenni. A férjem is, és én jómagam is kicsi korunkban szintén kis súlyúak voltunk, lehet genetika az oka?
Mi a véleménye, milyen étrendet tudnék felállítani, hogy jobban hízzon? Aggodalomra adhat okot, hogy ilyen kis vékony baba? Tartok attól, hogy le fog maradni a súlyát illetően a társaitól. Minden ételt szívesen fogad, de nem nagy mennyiségeket eszik. Amit eszik, azt viszont jó étvággyal teszi. Nem hasfájós, nem puffadós, nem bukott kisebb korban sem, rendszeresen büfiztetjük, székletére figyelünk, hogy rendszeresen kakiljon. Foga sem fáj.
Körülbelül a napi fogyasztása az alábbi:
Reggeli: 200-240 ml tápszer +vas
Tízórai: gyümölcs+keksz, vagy Sinlac kb. 50-80 gr.+vas
Ebéd: kb. 140 főzelék zöldséggel húsival, sinlaccal dúsítva+vas
Uzsonna: változó vagy főzelék maradék, vagy tejberízs, néhány kanál vagy vajas kifli
Vacsora:tápszer + vas+ fantomalt tápszer (1 kanál) 200-260 ml

Megj: a vasat már csak minden másnap szedjük, mert szorulásos lett.

Nagyon szépen köszönöm előre is válaszod!

Kedves Ági!

18 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérdeznélek.

– Először is, csak érdekelne, miért teszi azt a játszótéren, hogy más babáknak oda akarja adni a játékait, majd amikor azok nyúlnak érte, visszarántja a kezét, mégsem adja oda, és rohan hozzám 🙂

– Érdekelne továbbá, hogy mennyire probléma, ha délelőtt, amíg főzök, a háttéreben számítógépen megy mese. Ez napi egy óra háttérzajt jelent, de nekem nagyon sokat segít a házimunka elvégzésében. 🙂 Egyébként nincs tévénk, máskor nincs háttérzaj. Ezt sem mindig nézi, de úgy vettem észre, segít elleni neki valami hang, ha én nem tudok vele játszani.

– Az előzővel kapcsolatban: hosszú-hosszú ideig egyáltalán nem játszott magában. Csecsemőkorában nagyon síros, hasfájos volt, mozgásfejlődésekor mindig nyüszögött, egyre többet akart csinálni, mozogni. Szeparációs szorongásakor pedig egy tapottat sem lehetett tőle távol lenni. A főzés nekem mindig horror tevékenység volt, akrobatikus képességek kellettek hozzá, hogy sikerüljön. 🙂 Mellettem a konyhában hiába alakítottam ki játékszigetet, vagy hiába ültettem etetőszékbe magam mellé a pulthoz, hogy lássa, mit csinálok. Nem működtek. Mára viszont eljutottunk odáig, hogy 1-2 játék, a duplo lego pl. leköti akár 5-10 percig, könyveket is elolvasgat, de egy idő után most is mindig azt akarja, hogy vele játsszak. Nekem ez már nem is probléma, hiszen 18 hónap alatt megtanultam, hogy alkalmazkodjak ehhez a helyzethez. Én úgy érzem, ő ilyen, és elfogadom. Látok anyukát, akinek a gyereke 1-2 órát is elücsörög a hordozóban. (nekem 1-2 percig bírta)… és sokszor azt a „kritikát” is érzem mástól, hogy biztos én nem csinálok valamit jól.
Valójában csak az érdekelne, hogy ez vele született dolog-e, és hogy idővel megoldódik, mint ahogy már apránként fejlődik is? Vagy kell-e tenni egyebet annak érdekében, hogy önállóan többet játsszon?

Nagyon szépen köszönöm ezúttal is!
Üdv és szép napot!
Mónika

Kedves Ágnes!

Két kérdésem lenne. Kisfiam 20.án töltötte az 1. életévét. Tejterméket már evett. Már 16 foga kibújt.
Az első kérdésem az lenne, hogyan kell a fogat ápolni?
A második pedig, hogy hogyan lehet neki mostantól a tejet adni? (Tartós, féltartós, nem tartós, mennyire zsíros, higítva, forralva stb.)

Válaszát előre is köszönöm.
Rné K. Ági

Szia Ági!

20 hónapos Kislányunk egy ideje nagyon hisztis es türelmetlen. Ha nem kap meg valamit azonnal, vagy nem az van amit akar egybol hisztizni kezd, kiabál és ùjabban van hogy megüt ( ami utàn egyből meg akar puszilni,szòval tudja hogy mit tett. )
Probàlom elmagyarázni, hogy ez vagy az történik és ezért várni kell ( pl. a reggelire mert éppen készítem, a kasszánál fizetèsre). Egyébkent nagyon okos, èrtelmes 2-3-4 szavas mondatokban beszel ès mindent megért.
Probáltam ” megbüntetni”, a szobàjaba vittem es mondtam hogy itt kell maradnia, mert rossz volt. Eleinte ott maradt amig èrte mentem (kb 1 perc múlva) de màr ki jön és persze mèg jobban sir. Mit tegyek? Mit rontottam el? Nagyon elszomorít, hogy ìgy viselkedik. Septemberben jön a kistesó ès el sem tudom kèpzelni mi lesz ìgy?!!

Kedves Ági!
Kislányom 14 hónapos, és meg szeretnénk tanítani az önálló elalvásra, mert kezdek teljesen kimerülni.
Csak cicin vagy ringatva alszik el, sokszor ébred éjszaka és nem tud visszaaludni csak a két módszerrel (van amikor 2 órás altatás után). Nem volt egyszer sem nyugodt éjszakánk.
Egyébként velem alszik egy ágyban, kiságyban még nem aludt.
Lánykám jó kedélyű, érdeklődő, borzasztó izgága és nagyon akaratos, makacs természetű. Emiatt félek változtatni. Ja, és nagy cici függő is, a cumit nem szereti. Van amikor már rángatja a pólóm és visít, hogy cici kell neki.
Olvastam az Álomba ringató praktikákat, nagyon hasznos volt, de pár kérdés felmerült bennem.
Voltunk alvásambulancián is, ahol problémánkra a szopik számának csökkentését és az önálló alvás megtanítását javasolták, de túl drasztikusnak találtuk a módszert. A szopikat ritkítom, mert az utóbbi időben én is soknak találtam.

Szóval a kérdéseim:
1. Milyen módszert javasolsz az önálló elalvás megtanítására ennyi idős babánál, figyelembe véve az akaratos, makacs természetét?
2. Ha a könyvedben leírt módszert javaslod, akkor mivel kezdjem pontosan? Az ideális környezetet már megteremtettük neki alváshoz.
3. Elbizonytalanodtam abban is, hogy hol aludjon, maradjon velem vagy szoktassam a kiságyba? Nem lesz ez túl sok változás neki?
Apa is aktívan besegítene.
Előre is köszönöm a segítséged!
Üdv: Ildikó

Kedves Ági!
Sokat olvastam a kakilás témájáról az oldalon. tudom, hogy nem szabad siettetni, meg figyelmen kívül kell hagyni ha mégis becsúszik, DE…a kislányom szeptemberben lesz 3 éves. Kb. 3 hónapja először teljesen magától elővarázsolva a bilit és mutatta, hogy belepisilt (volt nagy öröm és ölelkezés) Onnantól kezdve már wc-be pisil (bölcsis, így a wc-t jobban preferálja) Viszont azóta 3 hónapja bugyiba kakil, elbújva és itt jön még egy DE – csak otthon. A bölcsiben kéreszkedik kakilni/pisilni, de általában hazahozza a kakit. Otthon egy párszor wc-ben kakilt, akkor is nagyon megdícsértem, de inkább a bugyis bekakilásnál marad még mindig. Már mit ki nem találtam, mesét mondtam, vele ültem wc-n, elvileg mondta, hogy oda fog kakilni, de mégsem. Ági kérlek segíts, miért csinálhatja ezt? mire szeretné felhívni a figyelmünket? semmilyen változás nem volt az életünkbe, ami miatt ezt csinálná és amúgy egy nagyon jó, vidám kislány.
Válaszod előre is köszönöm.
Üdv:
Bea

Kedves Ági!

Kislányom jövőhéten lesz 16 hónapos. Kettő dologgal kapcsolatban szeretném a segítségedet kérni.
1. Sajnos gyógyszeres kezelésem miatt csak 3 hétig tudtam szoptatni, tápszeres lett a babám. Kb.5 hónapos korában kezdtük a hozzátáplálást, minden simám ment, 12 hónaposan már mindent evett a korának megfelelően. Ekkor váltottunk a tejitalra is. Szívesen issza, reggel, a délutáni alvása előtt és az esti lefekvés előtt. Kb.1 hónapja úgy gondoltam, hogy elkezdem a reggeli tejitalról leválasztani. Azért, mert egyre kevesebbet ivott ilyenkor, és inkább velünk evett, amit mi. De valami megváltozott. Nem hajlandó reggel szinte semmit sem enni, egy-két falatot csipeget, aztán csak megrágja a kaját és kiköpi. Próbálkoztam kakaóval is, azt hol megissza, hol nem, teljesen kiszámíthatatlan. Éhesnek nem mutatja magát, nem sír, nem kéri az ételt, jókedvű, kacagós, csak engem aggaszt, hogy nem akar reggelizni, nem akarom elhinni, hogy nem éhes. Mindennel próbálkozom, szendvicsek, saláták, pudingok, villás reggeli, de pár falat után mindent kiköp és a délutáni tápszerig alig-alig eszik valamit. Mit rontok el? A délutáni és esti tápot nem szeretném tőle még megvonni, mert szereti, ellazul tőle az alváshoz. Mit tanácsolsz?
2. Az orvosi látogatások szörnyűek. Kint a váróban semmi gond, játszik a játékokkal és a többi gyerekkel, de amint be kell menni a rendelőbe és fel kell feküdni a vizsgáló ágyra, annyira felhergeli magát a sírással, hogy percekig sugárban hány, remeg a kis teste, szinte lehetetlen megnyugtatni 🙁 Ezt nekem borzasztó látni és átélni vele, nem tudom, hogy miért alakult ez ki nála, hiszen eddig „csak” az oltások miatt kellett orvoshoz mennünk. Egész pici kora óta így reagál a vizsgálatokra, szegénykém addig hány, míg már semmi nem jön belőle és csak öklendezik. Annyira fáj a szívem 🙁 Mit tehetnék, hiába próbálom már előtte elmondani neki, hogy mi fog történni, de anya ott lesz, stb. mégis mindig megtörténik, pedig a vizsgálatok közben is simizem, puszilom, beszélek hozzá, de annyira stresszeli magát, vagy nem tudom, hogy szerintem nem is érzékeli, hogy ott vagyok :'( Kérlek adj tanácsot, hogyan tehetném számára könnyebbé ezeket a vizsgálatokat?
Válaszaidat köszönöm szépen!
Brigitta

Kedves Ági!

Bölcsi témában kérném a segítségedet…
Kisfiam jelenleg egy magánbölcsibe jár, nem csana, létszámban, ellátásban, küllemben nagyjából egy állami bölcsinek felel meg. Valamivel szervezettebb foglalkozások vannak, rugalmasabbak, de nem nevezném családiasnak a helyet úgy mint egy 8-10 fős csanát, hiszen 3 csoport, összesen közel 40 gyerek éli itt mindennapjait.
Nemrég kaptunk értesítést, hogy kisfiamat felvették az állami bölcsibe. Ezt tavaly néztük ki, akkor nagyon szimpatkus volt a szóba jöhető állami helyek közül, közel is van, felújítások is voltak, saját konyhája van. Általánosságban nincs problémám az állami helyekkel és azt gondolom, hogy kisfiam is jól tudna alkalmazkodni, a jelenlegi helyet is könnyen megszokta, egyébként is rajong a gyerekekért.
Jelenlegi csoportjából ősszel több kisgyerek elmegy oviba, köztük a legjobb pajtása is, ezzel ő lesz az egyik legnagyobb, és azt gondolom – korból adódóan is – az egyik legfejlettebb kisgyerek. Jövő ősszel mehetne csak oviba, mivel tavaszi, nyáron pedig nincs felvétel, tehát egy évig tartana ez az állapot. Bennem fel sem merült a váltás, nem is gondoltam,hogy jeleznek még férőhelyet az államiból. Az egyik anyuka „ijesztett” viszont rám, hogy ha ilyen sokáig marad a mostani helyen kicsik között, akkor sokkal nehezebb lesz neki a váltás egy év múlva állami oviba.
Nagyon nehéz a döntés, mert természetesen a legjobbat akarja az ember… Máson is tudok spórolni, ha kell megoldom a magánbölcsit, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha csak ez motiválná a döntést. Én magam nagyon utálom a változásokat, de ezt a „félelmemet” nem akarom az ő életére is átragasztani, szóval ha jobb neki, akkor leküzdöm a saját problémáimat. Leginkább az aggaszt, amit mondtak, és felmerült bennem, hogy vajon mi a jobb neki: maradni egy esetleg „lightosabb”,visszahúzó, de ismert, megszokott helyen, vagy átkerülni az „állami gépezetbe”, módszerekbe (a magánban azért nagyobb a lazaság úgy gondolom), és egyfajta fokozatként szokni ezt meg az ovi előtt. Az állami mellett szólna, hogy a környék vele egykorú gyerekei is oda járnak, talán lenne ismerős anyuka (nem nagyon vannak játszótéri barátok, de lehet, hogy ezáltal lennének), valószínű lenne több korabeli, esetleg idősebb kisgyerek is (a mostani csoportban inkább kisebbek vannak, akiket pobnt korukból adódóan még nem vesznek be államiba). De ez mind lutri, mint ahogy a gondozók személye is.

Azt érzem, hogy a szívem a magán felé, a maradás, állandóság felé húz, de az ész érvek az államihoz hajtanak… Nem szeretném, ha saját állandóság iránti vágyam miatt maradna kevésbé jó környezetben, viselné nehezebben az ovira váltást. De ugyanakkor arra is gondoltam,hogy a váltás bölcsiből oviba így is úgy is nehéz lesz, lehet,hogy fontosabb az állandóság, főleg, hogy közben a kisbarátja is elmegy, talán kistesó is várható és ki tudja milyen váratlan változások amiket nem is tudunk még. Félek hogy reagál a barátok eltűnésére, ezért gondoltam,hogy állami bölcsiből állami oviba nem kellene esetleg ugyanezt megélnie, ha ottani cimborák is mennének vele tovább (de persze ez is csak feltételezés…).
Bocsánat,hogy csapongok, de nehéz összeszedni a gondolataimat. Zárásul még hozzáteszem, hogy inkább vagyok híve a nyugalomnak, azt gondolom a fejlesztés nem létszükség még ilyenkor, sőt engem irritál is,hogy minden erről szól. A magánbölcsiben foglalkoznak velük, de nem erőltetik a dolgot, ugyanakkor lehet,hogy pont ezzel kompenzálják,hogy sok kicsi van körülötte. És persze a mostani gondozókat, módszerüket stb már ismerem, kisfiam szereti, otthon is sokszor emlegeti őket.

A fentiek mellett még egy kérdést engedj meg kérlek. Utóbbi időszakban nagyon anyás lett. Arra tudom esetleg visszavezetni, hogy az apja két hétig külföldön volt munka kapcsán, ilyenre nem volt példa mióta megszületett, ráadásul férjem aktivan kiveszi a részét a gyereknevelésből. Bár előre mondtuk neki, míg kint volt is meséltük, beszéltek, skypoltak is, de nyilván az nem ugyanaz. Engem nem zavar, de azt látom, hogy férjemet bántja, hogy most mindent anyával akar csinálni, aludni, enni, kezet mosni, fürdeni, stb… Persze én is örülnék a tehermentesítésnek, de sokszor szívem szakad meg, mikor nagy sírás árán megy csak be az apjával a fürdőbe, alváshoz, még akkor is, ha tudom, tapasztalom, hogy utóbb megnyugszik gyorsan és gond nélkül zajlik az adott program. Gondolom ez is átmeneti dolog, de érdekelne, mivel tudom esetleg segíteni, hogy ne legyen ennyire ragaszkodó. Nem tudom eldönteni, hogy az én elvesztésemtől fél, vagy az apjában „rendült meg a bizalma” az utazás miatt és hogy mivel lehetne megnyugtatni a türelmen, meséken túl. Azért is érdekel, mert jövőhéten ismét el kell utaznia pár napra és hasonló rövid utak még várhatóak az elkövetkező hónapokban is.

Köszönöm!

Kedves Ági,

Szia.
Köszönöm előre a válaszodat, biztosan segítségemre tudsz majd lenni.
Bele is vágok gyorsan.
Benjamin kisfiam áprilisban múlt 2 éves.
Magas 93 cm, 12.2 kg. Egy ideje a súlya nem csak a magassága változik.

1. baromira válogatós lett, van hogy napokig nem akar gyümölcsöt enni, illetve normálisan étkezni sem. Sem főt ételt. Ez hullámokban megy így egy ideje. Biztasan normális, de azt hiszem néha túl aggódom a dolgot.
Mindig kínálom, vele próbálok, próbálunk enni, hátha attól kedvet kap.
Kérdésem a következő aggódjak, vagy hagyjam rá eszik ha akar?

2.
Hiszti…
Na ebből kijár bőven mostanában. Olyanért is hiszizik, akaratoskodik amiért korábban nem. Néha azt hiszem elég jól el tudok siklani a dolgokon, ráhagyom. Ha nincs közönsége, akkor megunja. De nem mindig megy így, van hogy annyira felbosszant, hogy huuuh.
Tudom hogy többféle hiszti van, néha azt hiszem elvesztem az útvesztőben, nem ismerem fel mit is kellene tennem és nem tudom kezelni.
Jaj, jaj mondd mit csináljak?
– aztán pl. ha tudom hogy éhes de nem akarja azt enni amit elé teszek?

– ha nem akar szót fogadni, pl.be kell jönnie a kertből mert vége a játékidőnek,
illetve amikor kint sétálunk, és nem az van amit Ő akar, nem veszem fel, mert egyszerre nem tudom őt is meg a kismotorját egyszerre cipelni ( irtó ciki, ilyenkor szokta magát levetni a földre és még ha akarnám sem tudom bevontatni, mert ugy feszíti magát… )
Mondd mitévő legyek?
( külföldön egy pici faluban lakunk, és itt hiába kicsi a forgalom, nincs járda az uton szoktunk sétálni. )

3. Pelenka elhagyás?
Na ez még egy nagy dilema, egyszerűen, nem érzem hogyan is csináljam. Sem tapasztaltom, sem hasonló korú gyerekek nincsenek a közelemba akikől elleshetném hogyan is csináljam.
EGy ideje szól hogy pisi, pisi, volt hogy futottunk a bilire, de semmi. Idegenkedik tőle. A wc-n tudja mi történik, de nem látom hogy kedvet kapott volna.
Az esti fürdetés előtt volt már több élményünk, hogy bele pisilt a bilibe, miután levettük a pelust, de nincs türelme ott csücsülni és nem is szeret leülni, inkább állva pisilne.
Itt külföldön elég hűvös van. Biztam abban, hogy hamar jön a jó idő, kisnadrágba lesz és könnyebb lesz neki is felismernie amikor érzi hogy történni fog valami, de még mindig hosszú nadrágozunk…
Olyan bénának érzem magam.
Tudnál valami ötletet adni, hogyan birkozzam a feladattal? Ne aggódjak, hogy minden pisis lesz, a ruhája szőnyeg stb…
Más ezt hogy csinálja?

Köszönöm a válaszodat, kellemes hétvégét.

Kacita és Benjamin

Kedves Ági!
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a kiváló lehetőséget. Két kérdésben szeretnék hozzád fordulni.
Adott egy majd’ hároméves kislány, aki a második születésnapjára „kapott” egy kistestvért. A helyzetből adódóan az első hat hétben és azóta is rengeteget van apával, és az „apaszerelem” mostanra kezd odáig fajulni, hogy lassan már fel sem öltöztethetem, sőt a kakaót is csak apa rakhatja a tejébe (ha apa nincs jelen, akkor nincs gond). Sokszor kijelenti, hogy csak apát szereti (amit bár tudom, hogy egy ennyi időstől nem kell komolyan venni, azért nagyon rosszul tud esni). Próbálunk vele kettesben is programokat csinálni (szuperül szoktak sikerülni), amit nehezít, hogy a pici még mindig szinte csak szopizik (ő nyolc hónapos). Meddig tekinthető ez normálisnak, és hogy tudnánk még inkább előmozdítani a helyzet normalizálódását?
A másik kérdés szintén vele kapcsolatos, bár ha jól sejtem ez inkább életkori sajátosság, mintsem a féltékenység következménye. Éjszaka folyamatosan átvándorol a mi ágyunkba. Nem tudom, hogy fél-e valamitől, vagy egy rossz szokás következménye. Ilyenkor, ha visszaalszik, vigyük vissza vagy maradjon reggelig? Le kell szoktatni róla (ha igen, hogyan?), vagy majd egyszer kinövi (és mikor)?
Segítségedet köszönöm! 

Szia Ági!

Kisfiam 5 hónapos, pár héttel ezelőttig volt egy kialakult napirendje, este ½ 11-től reggel 6-7-ig aludt, (utána általában visszateszem a kiságyba, általában még 10-20 percet beszélget és visszaalszik magától), csak anyatejes, napközben hatszor evett 2,5-4,5 óránként és minden evés után aludt valamennyit. Valamikor csak 20 percet, valamikor 2-3 órát is, ez utóbbit jellemzően az első reggeli 6-7 közti és az 1-2 közti evés után. Ha álmos volt, eddig elaludt magától, nem kellett ringatni, vagy bármi egyebet csinálni. Az eddig megszokott napirend az esti fürdéstől (1/2 10-10 körül fürdés, utána az utolsó evés) másnap délelőtt 10-11-ig változatlan (annyi különbséggel, hogy 6-7 helyett 7-8 között ébred először), este továbbra is elalszik ringatás nélkül, de napközben eddig megszokott napirend megváltozott. Most már többet van fent, néha egyáltalán nem alszik két evés között, és a későbbi evés közben alszik el. A hosszú délutáni alvás után ismét evés, utána kb. 1 órát még elvan, de utána elkezd sikoltozni, és abból általában igen rövid időn belül sírás van. Ilyenkor próbálom más helyre tenni, de van, hogy csak 1-2 percig jó az adott helyen. A nappali egyben van a konyhával, itt van egy járóka, ebbe szoktam tenni, aztán a kanapéra, itt is szeret lenni hason egy ideig, ha megunja, akkor a hátára fordítom, aztán a pihenőszékben is elvan egy darabig, tehát egy helyiségben vagyunk. Miközben főzök, beszélek hozzá, énekelek neki, de az utóbbi pár hétben teljesen mindegy, hogy mit csinálok, vagy hova teszem, elkezd sikoltozni, aztán jön a sírás, még ha felveszem, néha akkor is. Néhányszor már átfordult hasról hátra, egyszer fordítva is. Már azt hittem, hogy jön a foga, de ez nem valószínű, legalábbis nem látom és nem is érzem duzzadtnak a fogínyét. Próbáltam délután gyakrabban megszoptatni, de ez sem segített, utána folytatta a sikoltozást és akármit csináltam, a sikoltozásból sírás lett. Pár héttel ezelőttig meghatározott sorrendben történtek a dolgok, és ez be is vált, de most, hogy így átalakult a napja, nem tudok következetes lenni mindig, mert éppen elalszik evés közben, most már nem lehet követni az evés-játék-alvás sorrendet. Hogyan tudok neki segíteni elaludni? Hogyan alakítsam át a napját, hogy alkalmazkodni tudjak a megváltozott alvásigényéhez? A sikoltozással sem tudok mit kezdeni, nem tudom eldönteni, hogy örömében, vagy bánatában sikoltozik… Főleg, hogy általában sírás lesz a vége. Eddig nem volt sírós egyáltalán, úgyhogy arra gondolok, hogy valami zavarja, csak azt nem tudom, hogy mi.  Cumit is használ pár hetes kora óta, újabban ezt is rágcsálja és nem mindig nyugtatja meg, mint korábban. Nem akarom állandóan cumival „betömni a száját”…
Néha minden átmenet nélkül elkezd nagyon sírni, szerencsére azért ez nem napi szintű… Ha felveszem, hamar megnyugszik, és egy perccel később már nevet. Az utóbbi pár hétben kezdődött ez a hirtelen hangulatváltozás is. Ez normális jelenség?
Szeret lenni csatos hordozóban is, de nem szeretném arra rászoktatni, hogy abban aludjon el. Ha hosszan van benne, valószínűleg úgyis elalszik, csak nem akarom, hogy ez legyen az elalvás eszköze.
Továbbá néha remeg a keze, és megfeszíti magát, a védőnő szerint csak nagyon szeretne valamit, például megfogni egy játékot, csak még nem mindig sikerül. Őszintén szólva nem nyugtatott meg, valahogy nem tetszik ez a kézremegés… Ennek mi lehet az oka? Vagy csak túllihegem?
Köszönöm előre is a segítségedet!

Kedves Ági!

Kislányunk 5,5 hónapos, így lassan aktuálissá válik a hozzátáplálás, ezzel (illetve napirendi kérdéssel) kapcsolatban fordulok hozzád.
Külföldön élünk, itt a burgonyát javasolják elsőként (majd az almát, répát stb.), illetve mostanában „divatba jött” a batáta. Az otthoni gyakorlat ismereteim szerint az almával kezd, azonban olvastam olyan véleményeket, hogy ha édes(ebb) ízzel ismerkedik meg először a baba, akkor nehezebben szokja meg a többit. Erről mi a véleményed, krumplival vagy almával kezdjek? (A továbbiakban igyekszem kombinálni a te táblázatodat az itteni védőnőtől kapott listával.) És az alma esetében folyadék vagy püré formájában, mennyire legyen híg az étel?
Másik kérdésem az étkezések kiváltásának sorrendjével kapcsolatos: itt először a napi 2. étkezésnél ajánlják a szilárd étellel való ismerkedést (pl. szoptatás előtt, anyatejjel hígítva, majd egyre nagyobb mennyiségben pürével kiváltva az adott szoptatást), emlékeim szerint te a délelőtti próbálkozást javaslod, hogy ha bármi gond merül fel (allergia, emésztés stb.), estig kiderüljön.
A mi napirendünk – többnyire – így alakul: az itteni „fényviszonyok” és életritmus miatt (alig 4-5 órán át van sötét éjszaka mostanában) a babánk kb. 22.00h körül kerül ágyba. Ez az elmúlt hetek során tolódott el ennyire, hiába fektettük le mondjuk 20.00h körül, nem aludt el, többször felébredt (az esti menet ugyanaz volt, mint most: fürdetés, szopi, alvás). Ez a későbbi altatás működik, 99%-ban a szopi végére elpilled és simán elalszik (külön szobája van). Néha felébred hajnalban enni, de többnyire inkább átalussza az éjszakát és reggel 7.00-8.00h körül ébred (ha éjjel is eszik, akkor tovább alszik egy-két órával).
Így viszont a reggelünk is kissé eltolódik, előfordul, hogy a reggelire (ami aznap a fentiek alapján az 1. vagy 2. szoptatás) csak kb. 10.00h körül kerül sor, ami már inkább tízórai-idő lenne. Ez gond-e? Ha ilyenkor reggelizik, akkor kezdhetem-e a hozzátáplálást az „ebéddel”, általában 13.00h körül? Mi a fő szempont, az időpont vagy az étkezés jellege?
Pohárügyben mit javasolsz: csőrös pohárral kezdjünk vagy rögtön egy hagyományos pohárral (aminek se „csőre”, se füle nincs)? A kötelező napi D-vitamin cseppeket kanállal kapja születése óta, nincs vele gond, és ha néha úgy jön ki a lépés, hogy nem tudom megszoptatni, cumisüvegből kapja az anyatejet, ez is működik, egy ideje már egyedül tartja magának az üveget. A csőrös itatópohár az elején egyszerűsíti a dolgokat, de később nem nehezebb-e átszokni?
Előre is köszönöm válaszodat, és további sok sikert kívánok a bloghoz!
Linda

Kedves Agi!

Hozzataplalassal/szoptatassal kapcsolatban szeretnem a tanacsodat kerni.
Kislanyom 13 honapos, kezdetektol fogva igeny szerint szoptattam.
Sajnos a hozzataplalas nem ment egyszeruen es meg mindig kb 80% szoptatas es 20% etel az arany. Napi 4-5 alkalommal probalunk neki szilardat adni, de csak nagyon keveset eszik (atlag 5-6 falat) es alig van olyan dolog amit hajlando megenni, fuggetlenul attol, hogy regen szerette.
Ugy gondoljuk, hogy a szopizas mar nem eleg neki, mert nagyjabol fel orakent keri a cicit, kiveve ha setalni megyunk, olyankor kibir masfel-2 orat is. Ha nem adok neki amikor keri, akkor rettenetesen sir azt pedig nem szivesen hagyjuk. Igy meg mindig napi kb. 10x szopizik plusz ejszaka (cicin elalvos is emellett). Eddig 2x kelt ejjel de mostanaban 5-6x ebred cicizni. Sokmindent probaltunk, de nem tudjuk ravenni, hogy cicizes helyett egyen. Sajnos olyan helyen elunk, ahol a szoptatas nem divat, igy nem tudok kitol tanacsot kerni es senki nincs hasonlo cipoben, igy nem tudom normalis e ez a helyzet.
A fejlodesevel, novekedesevel nincs semmi gond ennek ellenere egy kicsit aggodunk. Sajnos nehany het mulva kezdi a bolcsit is, mert vissza kell mennem dolgozni.
Nagyon orulnek neki, ha tudnal tanacsot adni mit lehetne tenni ebben a helyzetben, illetve kell e aggodnunk, vagy ez normalis es magatol megoldodik?
A masik amit kerdezni szeretnek, hogy mivel ennyire cicifuggo es soha nem volt tolem tavol mennyire fogja megviselni, ha bolcsibe megy? Okozok ezzel hosszu tavu serulest ha rakenyszerul a cici elhagyasara mielott lelkileg keszen all ra?
Elore is koszonom a valaszt

Kedves Ági!

Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy a nagyobbik lányom (4 év) ne legyen irigy a kistestvérével (2 év) szemben. A kicsinek születésnapja volt, amire mindannyian nagyon készültünk. A nagyobbik rajzot készített neki. Tudtam, h nehezen fogja viselni, hogy ez a nap nem róla fog szólni, ezért már előtte beszéltünk róla, hogy ezen a napon a testvére kap tortát, ajándékot, őt ünnepeljük, ez az ő napja. Amint a kicsi megkapta az ajándékokat hisztibe kezdett, h neki is kell olyan…stb. (egyébként ő is kapott pl 1 hasonló ruhácskát, m a testvére). Azt hajtogatta, h ha neki lesz szülinapja ő semmit nem ad majd oda a húgának.
A húga nem irigy a nővérével szemben. Míg a kicsi jó szívvel odaadja a csokija felét a nővérének, addig a nővérében ez fel sem merül. Mindent magának akar, mindig ő akar a középpontban lenni.
Hogyan tudnám ránevelni arra, h ha ő is ad, akkor ő is visszakap. (higgadtan mindig elmondom neki, h hogyan kellene viselkednie) Nagyon énközpontú és ezáltal sokszor rossz példát mutat a kisebbnek. Hogyan tudnék segíteni neki, hogy pl ilyen eseményeken ne érezze ilyen rosszul magát?. Többször is félrevonultam vele egy másik szobába, elmagyaráztam neki, hogy az ő szülinapján ő is olyan tortát kér, amilyet csak szeretne, kívánhat ő is majd valami ajándékot, s az a nap pedig őróla fog majd szólni.
Valamint ilyen és hasonló családi eseményeken v csak egyszerű vendégségekben, teljesen kifordul magából, nem tudja kezelni az érzelmeit. Szörnyen hangossá válik, kezelhetetlen, szófogadatlan, rohangálni kezd össze-vissza. Ilyenkor is félrehívom beszélgetek vele, megérem, h ne legyen olyan hangos, mert ez zavaró, de teljesen hatástalannak érzem. Azt mondja, h rendben és utána folytatódik minden ugyanúgy… Mit tudnék tenni, h segítsek az érzelmei kezelésében, h szót fogadjon, h tudjon társaságban viselkedni, hogy ne viseljék meg ha nem ő kap ajándékot, ha nem ő a legszebb, ha nem neki sikerül vmi a legjobban, vagy ha nem ő lesz valamiben az első?

Válaszodat köszönöm!

Kedves Ági!

Kisfiam 22 hónapos. Bölcsibe jár. Sajnos elég gyakran elkap valamilyen felső légúti megbetegedést. Mivel erősíthetném az immunrendszerét? A Béres cseppről mi a véleményed?Ez nagyjából meddig tart, míg átesik ezen a betegeskedős időszakon? köszönöm!

Kedves Ági!
Kisfiam 8 hónapos. Alvással sajnos vannak problémák. Este 11 körül alszik el, reggel 7-kor kel, de közben 2-3 alkalommal szopik. Napközben sem alszik túl sokat 2×30-45 percet. Egy szobában alszunk, de külön ágyban. Szoptatás után azonnal elalszik és be is tudom rakni a saját ágyában, még, ha fel is ébred ugyan, de azonnal vissza is alszik, tehát altatni, ringatni nem kell. Az elalvás korábbra hozásával próbálkoztunk, de akkor már hajnali 4-kor kukorékolt a kis drága. 2. napközbeni alvás elég későn, 5 körül van, ezért ezt is próbáltuk elhagyni, de sajnos akkor is csak 11-kor aludt el és ráadásul nyűgös is volt. Napközben nem igazán lehet egyedül hagyni pl.: járókában, mert szinte azonnal hiányol, hordozót régebben szerette, de mostanában sajnos egyre kevésbé, mert állandóan mozogna, csak a szőnyegen érzi jól magát, ahol szabadon kúszhat. Egyenlőre szépen kúszik, kutyázik már 2 hónapja, de a mászás, ülés, felállás még várat magára. 6 foga van, de most úgy tűnik van egy kis pihenő, új foga jelenleg nem nő. Minden otthoni teendőt csak este 11 és 1 között tudok végezni a fentiek miatt, ami nagyon fárasztó, főleg, hogy 7-kor már kelni kell és éjszakai ébredés is van 2-3. Hogyan tudnám rászoktatni egy picit több éjjeli alvásra vagy, ha az nem megy legalább kevesebb ébredésre? Másik kérdésem a hozzátáplálással kapcsolatos. 1 éves korában bölcsibe megy, ezért addigra el kéne érnünk, hogy csak reggel és este szopizzon. Jelenleg ez elég lehetetlennek tűnik, mivel folyadékot sehogy máshogy nem fogad el csak a ciciből és étkezések során is elég keveset eszik. Naponta 3x kínálom szilárd étellel. Általában napi 1x eszik kb. 50-80 g mennyiséget, de a másik 2 étkezéskor maximum 1-2 kanállal fogad el. Mire kéne figyelnem, hogy ebből ne legyen gond és idejében ki tudjunk váltani étkezést még a bölcsi előtt.
Köszönöm előre is a segítséget.
Üdvözlettel: Judit

Kedves Ágnes !

AFP eredményemre mindenhova negatív van írva és már 18.hetes uh-n is voltam ahol azt mondta az orvos minden oké viszont 1 perc alatt lezavarta és kérdezni se tudtam tóle.
Van egy eredmény mely nekem kevésnek tűnik és gondoltam addig amíg nem jutok el az orvosomhoz hátha tudna nekem segíteni.
Az AFP koncentráció alapján a VZR kockázata 1/205 (negatív) nem kevés nagyon ez az eredmény ?

Válaszát előre is köszönöm

Szia Àgi!

Ismét a segítségedet szeretnénk kérni kisfiunk alvásával kapcsolatban.
Most 22-én lesz 1 éves, de az éjszakáink nagyon nagyon rosszak. Kezdödött ez az egész december elején, de mint az elözö válaszodban azt megírtad, ez az egész a fogzás miatt volt.
A fogai már régen kinnt vannak, most a korábbi válaszaid alapján, amiket másoknak írtál gondoljuk, hogy a mozgásfejlödés kever be, de az hogy átlag 15-20-szor kelünk egy éjszaka, talán egy kicsit sok lehet a mozgásfejlödés mellett is és már több hónapja tart, nem csak max 1-2 hétig
Most tartunk ott, hogy már 8-10 lépés megy egyedül, napról napra egyre több. Végigcsináltuk az összes lépcsöfokot (kúszás, mászás, felállás), ez kb 3 hét alatt, és most egy pár napja lépeget egyedül.
Èjszaka amikor felébred hiába próbáltuk, hogy nem megyünk oda, akkor csak még jobban felsírja magát, úgyhogy muszáj hozzá felkelni, és a cumi nem elég, hanem ilyenkor kap tápszert is, mert csak így alszik vissza. Lehet, hogy ezt elrontottuk, és már megszokta? Egyébként nem ébred fel teljesen, olyan mintha félálomban lenne, és amikor nem sír fel, akkor is nagyon nagyon nyugtalanul alszik, nagyon dobálja magát, olyan, mint ha rosszat álmodna, (de mindig csak rosszat?:-()amire elöbb utóbb mindig fel is ébred, és persze mi is, és ez sem csak pár perc, a hajnalok általában így zajlanak. Pedig napközben jókedvü, mosolygós, vidám baba, csak akkor nyügös, ha fáradt.
Most úgy csináljuk, hogy hol apa, hol én alszunk vele a szobájában, hogy valamelyikünk tudjon pihenni mindig, de már eléggé megvisel minket, hogy külön kell aludnunk. Próbáltuk azt is, hogy odavettük magunk közé, de akkor sem aludt jobban. Amikor vele vagyunk a szobájában, elöször mindig az ágyában alszik, aztán amikor már egyre sürübbek és nyugtalanabbak az ébredések, odavesszük magunk mellé, de akkor sem lesz jobb, csak nekünk könnyebb egy kicsit, hogy nem ugrálunk ki az ágyból 
Egyébként az elalvással nincs gond, legtöbbször elalszik egyedül, néha ott kell maradni mellette és simogatni kicsit, de elaszik szépen. Nappal 2x alszik, általában 1 – másfél órát alkalmanként.
Sírni nem akarjuk hagyni, és az az igazság, hogy ö elég akaratos és makacs ahhoz, hogy képes legyen végigsírni az éjszakát, ha nem megyünk oda.
Reméljük tudsz segíteni, mert ez így mindenkinek elég fárasztó, és ráadásul, mivel mi Svédországban élünk, összel kezdek dolgozni, a kicsi pedig a bölcsit (itt mindenkinek igy van), úgyhogy jó lenne, ha egy kicsit végre mindenki pihentebb lenne.
Köszönjük, hogy végigolvastad, és nagyon várjuk válaszod!!!
Ildi

Kedves Ági,

Kislányom még mindig nagy cicifüggő. Inkább megnyugtatàsra kell neki. Nappal még 3-4 éjszaka 5-10 alkalommal. Nappal próbálom ritkítani a cicizést kevés sikerrel. Éjjel azonban nem sikerül mert hatalmas sírás van. 1 hónap alatt szeretném teljesen leszoktatni mert nekem már ez nem jó. 20 hónapos lesz. Először a nappali alkalmakról szeretném leszoktatni. Jelenleg nem igazán akarja elfogadni ha nem adok. Hisztizik és hiába olelgetem nem segít. Az éjjeli szopi majd a mamànàl töltött idő alatt lesz elhagyva. Vàllalta hogy pár éjszakát vele lesz majd egy hónap múlva. Kérdésem hogyan ritkitsam a nappali szopikat mit mondjak neki? És ha majd végleg sikerül leszoktatni akkor mennyire sérül ettől lelkileg? Rossz anya vagyok hogy elveszem tőle nem pedig ő dönt? Nagy lelkifurdim van de már nehezen bírom a sok éjszakai visszaaltatàsos cicizést. ..
Köszönöm!

Kedves Ági,

25 hónapos kisfiammal kapcsolatban van pár kérdésem.
Nagyon anyás, nem egyszerűen oldódó kisgyerek, eddig leginkább a gyerekközösségekben volt gondunk, múltkor tanácsoltad, hogy hagyjam feloldódni, majd kinövi, így ezzel már nem is foglalkozom… 1 hete temetőben jártunk és egy nénitől nagyon megijedt. Nem volt eddig semmi gond az idegenekkel (a gyerekeken kívül), de az a néni nem tudott rendesen beszélni, csak nagyon furcsa (tényleg ilyesztő) hangon és ettől szinte magán kívül sírt a kisfiam. Próbáltam vigasztalni, de alig tudtam és el is jöttünk a temetőből, aztán megnyugodott. Azóta minden nénitől fél. Mindegy, hogy hozzá szól e vagy csak ránéz, piacon vagynk vagy boltban, nagyon sokszor elsírja magát és amikor kérdezem mi a baj, megijedt e akkor mondja hogy igen néni. Mit csináljak ilyen helyzetekben? Mit mondjak neki, hogy könnyebben túl legyen ezen? Eléggé bosszant, mert azóta sétálni sem nagyon akar, mert ugye az utcán nyilván nénik is jönnek mennek. Képes végig a babakocsiban ülni, no de van hogy egy pénztárostól is elsírja magát hiába van a babakocsi védettségében…
Kérlek segíts mit csináljak?zeptembertől bölcsis lenne, de már nem csak a gyerekektől tart, hanem a néniktől is. Hurrá…

Másik dolog, hogy 2 héttel ezelőttig este és reggel még szopizott, de mostmár csak reggel. Elég nehezen iszik, ezzel mindig is kicsit gondunk volt. Hogy lehet rávenni egy ekkora gyereket, hogy igyon? Nem szereti a teákat, a tejes sem a gyümölcslevet igazán, ami nem is gond végülis, de vízből ihatna többet ha már szinte csak azt fogadja el. Próbáltam az ivópoharából, aztán lecsavartam a kupakját, próbáltam kispohárból és nagyból, illetve szívószállal is. Gyakran kínálom, mégis max 3-4dl amit megiszik egész nap. Levest nem fogad el, joghurtot szokott enni meg vmennyi gyümölcsöt is. Ismerősnél voltunk aki „sötétnek látta a kicsi veséit” és én is úgy érzem ihatna többet. Mit csináljak??? Hogy vezessem rá? Együtt iszunk, vagy buzdítanám rá, de sokszor kijelenti hogy nem és kész nem iszik. Az ilyen hülye ellenkezést hogy lehet megtörni?
Köszönöm ha megint segítesz!

Annamari

Kedves Ági!
Érdeklődnék, neked mi a véleményed arról, ha egy két éves gyermek nem kakil. Milyen okai lehetnek, hogyan lehet segíteni neki. Lányom 2,5 éves, januártól tart a dolog, ami lelkileg nagyon megvisel. A hashajtót is visszatartja és nevetve mondja, hogy ő tartogatja, szorítja. Mondom neki, hogy megtanulunk kakilni, leguggolunk, nyomjuk, de amikor tényleg kellene kakilni, állva szorítja. Elvittem nevelési tanácsadóba, ahol megnézte egy pszichológus, aki azt mondta, hogy megromlott a bizalom anya-lánya között, de nem lát szorongás tüneteket a kislányon, ezért lehet berögződött neki a rossz kakilási forma nála.Próbáltam megvonni tőle dolgokat -nem megyünk a medencébe fürdeni, amíg nem kakil, mamához se megyünk-, de nem érdekli. Próbáltam jutalmazni, de ezzel az a baj, hogy amikor egy hangyányit is kienged /azt sem önszántából/, akkor kéri a cukorkát. Rajzoltunk cicát, neki fonalat, amikor kakilt. Úgy érzem nem lehet rá semmivel hatni. Bejöhet hozzánk a wc-re, látja mit, hogyan kell, de mégsem akar utánozni minket.
Köszönöm válaszodat!

Kedves Agi!
A tanacsodat szeretnem kerni. Kislanyunk e honap vegen lesz 3 eves. Tavasszal elkapott egy hanyos-hasmenös virust (az orvos szerint rotavirus volt) es több mint egy hetig nagyon beteg volt görcsös hasfajassal. Miutan meggyogyult attol felt, hogy a szekletürites mostmar mindig fajdalmas lesz es inkabb visszatartotta, sokszor napokig es a vegen szorulasa lett. Azota igazan nem javult a helyzet. Most is inkabb visszatartja, többször kuppal kellett kezelnünk a dolgot. Nagyon ketsegbe vagyok esve, mert tehetetlennek erzem magam. Probaltam neki elmondani, hogy miert nem szabad visszatartani, meg is erti, de megis legtöbbször problemas ez a tema. Egyebkent oviba meg nem jar, a szobatisztasagot sem eröltetjük. Szorongas allhat ennek a hattereben? Hogyan tudnek javitani ezen a helyzeten? Külföldön elünk, a gyerekorvos azt ajanlotta, hogy kapjon „tejcukrot” az etelbe, ami puhitja a szekletet, de több nap utan ez sem segit.
Mit tehetnek? Valaszodat elöre is nagyon köszönöm!
Üdv
Anett

Kedves Agi! Van egy 4 es fel eves kislanyom es egy 17 honapos kislanyom. A nagyobbik nagyon feltekeny a kisebbikre mar szuletese ota.Az egesz csalad nagy hangsulyt fektetett arra, hogy a kisteso erkezese ne szoritsa hatterbe a nagyot. Rengeteg figyelmet kapott es kap a mai napig. Sokszor elmagyarazzuk, hogy ne tepje ki a jatekokat a kicsi kezebol, ne kiabaljon ra es ne veszekedjenek. Nagy csataink vannak! Nem tudom mi tevo legyek, mikor ujra es ujra szemtanuja vagyok az irigysegenek. Hogyan ertessem meg vele, hogy jatsszon es osztozzan meg a kishugaval? Koszonom a valaszod! Andrea

szia Agi! Kisfiam 20honapos, es elkezdoott a dackorszak,lehetsegese ebbe a korba?ha valami nem ugy van hisztizik, foldre veti magat, sot mostanaban elkezd utni pofozni ram ut,ilyenkor mia teendo? olvtam h pici korba hisztinel vigasztalni kell, agyuk fejlodik, tenyleg?konektorba benyul, van vedo rajta, eleg a nemszabad vagy csapjak picit ra a kezere?ferjem azt mondja a felest meg kell tanulja a konekortol ezer csapni pcit a kezere. onnalo evesrem ivasra hogy szoktassam?poharbol lassan sznem. itatobol iszikes kubus uvegbol mar. eves szornyu….futkos es ug eszik, mittegyek?etetobe nemul be, nagyinal igen….elontottam rosszul erzem nagam emiatt….rosto eteleket tudnal ajanlani mert picit mostkemeny a szeklete.koszonom

Szia Ági!

Ne haragudj, hogy megismételem a kérdést, a mai levéláradat 🙂 közt nem találtam a választ.

16,5 hónapos kisfiúnk nagyjából 1 éves korig nem járt gyerektársaságba, nincsenek körülöttünk babások. 2-3 hónapja viszem minden nap játszótérre. Eleinte jól működött, szemlélődött, bátortalanul, de közeledett más gyerek felé. 3 hete történt, hogy egy nála kicsit idősebb baba megszorongatta a nyakánál (csak ölelni akarta). Ettől teljesen megrémült, és azóta jobban fél a gyerekektől. Még ha egy mászó kisbaba közelít felé, akkor is azonnal megfogja a kezem, lábam… Mi a helyes reagálás részemről?
Eddig semmi különöset nem tettem, hagytam, hogy jöjjön hozzám, ha attól biztonságban érzi magát. Megsimogatom, mondom neki, nincs semmi baj. Viszem továbbra is a játszótérre. Szükséges-e egyéb?
Nagyon köszönöm és szép napot kívánok!
Mónika