Több kérdésem is felmerült, főleg bölcsőde kapcsán, illetve azzal összefüggésben.
Kisfiam január óta bölcsis, kb 2 éves kora óta – 22 hós volt akkor. Zökkenőmentesnek mondanám a beszoktatást, egy nehezebb napunk volt a második hét hétfőjén és néhány reggeli szomorkodás. Vannak persze napok, amikor bújósabb, de alapvetően én úgy ítélem meg – a visszajelzések alapján is -, hogy jól érzi magát. Ez egy magánbölcsőde, sajnos államiba nem vették fel. Most beadtunk jelentkezést ismét, de bizonytalan vagyok a továbbiak kapcsán. Mivel márciusi, azt vetítették előre az oviból, hogy az új szabályok adta lehetőségeket kihasználva esélyesebb, hogy csak szeptembertől, azaz 3,5 évesen mehet majd oviba (ezt én sem bánom, mert közben kistesón is gondolkodunk, amit nem tudom hogy él majd meg). A magánbölcsi jelentős költségekkel jár, ki tudjuk gazdálkodni, de természetesen más helye is lenne a pénznek. Kérdésem, hogy mennyire lehet probléma, ha – feltéve hogy felvennék ősztől – szűk egy év magánbölcsi után átkerülne az állami bölcsibe, majd onnan egy év múlva az oviba? Nyilván jobb ha egy helyen van,de az állami azon túl,hogy olcsóbb lenne, közelebb is van, úgyhogy nem csak pénzt, hanem energiát is spórolhatnánk. van-e annak értelme, hogy odavisszük és meglátjuk hogy reagál pár hét alatt, addig nem felmondva a magánbölcsis helyet, vagy ez már túlzott bonyodalom lenne?
Másik kérdésem a bölcsis nevelési szemlélet. Alapjaiban egyeznek az elveink, és azt is megértem,hogy más otthno a sajátommal foglalkozni és más egy tizenfőt csoportot igazgatni. De ami nekem furcsa, hogy múltkorában volt egy korszak – amig tanult köpni fogmosás után -, hogy köpködött az étkezéseknél is. Nyilván tetszett neki,meg egyenlőre nem is értette, hol lehet hol nem. Otthon én folyton mondtam, hogy hol szabad, hol nem szabad, de bent egy vicceskedő szigorral – értsd irgumburgom de dühös vagyok, dobbantás lábbal… – próbálták kezelni,majd mikor napok múlva sem volt változás, akkor „elővették” a gyereket, mondván most büntiben lesz, és gondolkodjon el, mert ha ezt folytatja, akkor nem lehet a csoport tagja. Alapból azzal, hogy büntetés van nincs problémám (bár én inkább más módon fegyelmezek, egyenlőre sikerrel), de úgy gondolom ez a szankció kivitelezhetetlen is és így nem éri el a célját. Szólni nemtom merjek-e, félek,ogy a gyereken csattan… Kérdésem, hogy kezeljük otthon az ilyen eseményeket? Milyen hatása van annak, ha bölcsiben/oviban büntisarok, nem játszhatsz azzal és más hasonló szankciók vannak, míg otthon nincs ilyesmi?
Harmadik kérdésem az „én korszak”hoz kapcsolódik  Szintén a bölcsi hozománya, bár lehet,hogy amúgy is aktuális lett volna, hogy dolgokat magához ránt, közölve az az övé. Erre mi a helyes reakció? megjegyzem, többnyire tényleg övé az ennivaló, a játék, a ruha, amik kapcsán ezt csinálja, de szoktam mondani, hogy igen az övé, de attól még én is szeretnék vele kicsit játszani,játszunk együtt,v agy pl van, hogy nem adom oda és próbálom megnyugtatni azzal, hogy igen, mindjárt visszaadom. Ez jó módszer? hasonlóképp aktuális az „én is akarom”, ami lassan mindenben jelentkezik. Ennek többnyire örülök, igyekszem türelmesen kivárni legyen szó kézmosásról, öltözésről, bármiről, de mit tegyek, ha épp sietni kell, mert azért olyan is van? 
Utolsó kérdésem is a dackorszak kapcsán merül fel… ahogy az előbb írtam, áltlában igyekszem türelmes lenni.hazafele is direkt úgy szánom az időt, úgy intézem a tennivalókat,hogy ne kelljen rohanni,jusson idő virágszedésre, tobozgyűjtésre stb. De itt is vannak kivételes napok, amikor vagy sietni kell, de ő csak úgy hajlandó, ha viszem. Vagy ha éppen bírom húzni kézenfogva, akkor annyira behergeli magát,hogy esik botlik, „hisztizik” a végére. Próbálom neki magyaráuzni,hogy anya három táska és motor mellett már nem bírja az ő 13 kilóját, mert bármennyire szeretném, ez a valóság, de az sem jobb, ha a földről kell összehalásznom. Van rá eset, hogy hagyom tombolni,vagy leguggolok,megnyugtatom, de alapvetően az a bajom, hogy erre tényleg nincs mindig idő (hetente kéthetente egy ilyen délután van, őszintén mondom, hogy a hétköznapjainkban nem szoktunk rohanva kapkodva készülődni, hálistennek megtehetjük).
Segítséged előre is köszönöm!

Kedves Ági!
Alvással kapcsolatban kérném a tanácsodat: kislányom 4 hónapos, másfél hónapos kora óta átalussza az éjszakákat, ami este 10-től reggel 7-ig tart, enni sem kel fel(tápszeres baba). Nappal általában aludt 2-szer 2-3 órákat és 2-szer fél órát. Kb. 2 hete kezdődött, hogy éjszaka felébred, legalábbis azt hittem, mert mocorgott,sóhajtozott és ásítozott, de amikor odamentem hozzá csukva volt a szeme és aludt. Hajnalban többször is felkelek hozzá, van hogy félóránként mert mindig azt hiszem, hogy ébren van, ilyenkor csak ha visszateszem a cumit a szájába akkor nyugszik meg teljesen. Nem gond, ha csak cumival alszik vissza? A nappali alvások is rövidültek, általában fél óra alvás után felébred, és sokszor már nem is akar visszaaludni. Mindent a szájába tömköd, és nyáladzani is elkezdett. Ezeket okozhatja a fogzás, vagy még túl korai lenne? A másik kérdésem, hogy az rendben van-e hogy eddig vagy magától aludt el a játszószőnyegen, vagy 1-2 perces ringatás után, most viszont, ha ölbe veszem és ringatom akkor keservesen sír és feszíti magát mielőtt bealudna? Tudom, hogy ebben a korban még nem kell magától elaludnia, nekem is jólesik, hogy ringathatom, de normális, hogy ennyire feszíti magát? Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Ági!
Két kérdésem lenne.Kisfiam 9 hónapos. Már látni a két felső metszőfogát, nemsokára kint lesznek. Jól viseli szerencsére, azt az egyet leszámítva, hogy tegnap reggel még lelkesen szopizott, ebéd után azonban már elutasította. Azóta is elutasítja. Olvastam a szopisztrájkról a Te oldaladon is, de szeretném megkérdezni, mi a véleményed és mit gondolsz, meddig várjak, mielőtt elválasztódásnak kezelném. A két alsó metszőfog érkezésekor semmi ilyen probléma nem volt.
A második kérdésem pedig, hogy vajon miért csinálhatja, hogy étkezéseknél az első pár falat után tekereg, néha nyafog-nyöszörög is, ki akar fordulni az ölemből vagy a székből, kifeszíti magát, de közben lelkesen tátog a kanál felé és le is nyeli az ételt, nem köpi ki. Itatom is közben, mert szerencsére szereti a vizet. Tehát még szomjas sem lehet. A gyümölcsnél kevésbé csinálja ezt, a főzeléknél inkább, de annál sem minden alkalommal, csak gyakran sajnos. (Még nem ül rendesen, ezért eszik ölben vagy pihenőszékben, bár ez utóbbit már régóta nem próbáltuk, mert még nehezebben viseli.)
Válaszodat előre is köszönöm:
Zsófi

Kedves Ági!

Köszönöm a múltkori tanácsodat. Most abban kérném a segítségedet, hogy a 6 hónapos kislányom az elmúlt pár napban egyre gyakrabban bukik. Eddig is előfordult, hogy olykor-olykor visszajött a tej büfizéskor (szoptatok, de most kezdett el aktívabban érdeklődni más ételek iránt is, most már fogyaszt belőlük valamennyit), de mostanában 3-4x is bukik az etetések után. És éha egészen nagy mennyiséget. Sokat mocorog már, jár a keze-lába evés alatt is, utána is. Emiatt jöhet vissza, vagy milyen oka lehet még? Fogzás okozhatja (még nincs kint foga)? Mikor kell ezzel orvoshoz fordulni?
Szintén ezzel kapcsolatban kérdezném, hogy evés után néha szeretne hasra fordulni, persze ilyenkor is jön vissza a tej. Mennyire lehet „engedni”, hogy közvetlenül evés után forduljon? Amúgy inkább lusta baba, magától még ritkán fordul hasra, így örülök, ha végre produkálja a forgást, na de hogy „kárba vesszen a kaja”… 🙂

Válaszodat köszönöm!

Kedves Àgi!

Fegyelmezèssel kapcsolatos problèmàm van: hogyan lehet ràbìrni egy kètèves gyereket, hogy szót fogadjon?
Nem komoly dolgokról van szó, szerencsère a vèszhelyzetekben mindig szabàlykövető, màr kinèz magàtól az útra, mielőtt kilèpne a kapun, vagy pl. mindig kèrdez, mielőtt megenne valamit a kertben, vagy odamenne egy idegen kutyàhoz.
A baj akkor van, amikor tudja, hogy nincs veszèly, csak mondjuk kellemetlensèget okoz.
pl. mondom, hogy „ne tèpd el azt a könyvet”, vagy ” ne menj be sàros cipőben a szőnyegre”… vagy hasonlók
Meghallgattam a bèkès dackorszak trèningedet, ezèrt mindig figyelek arra, hogy röviden, egyèrtelműen szóljak rà, èreztetve a hangomon, hogy nem viccelek. De mintha a falnak beszèlnèk. Szó szerint süketnek tetteti magàt, oda kell mennem, ès meg kell ragadnom, hogy kivegyem a szituàcióból. (Nincs baj a fülèvel, jobb, mint az enyèm)
Màr azzal is prôbàlkoztam, hogy kilàtàsba helyezek valami büntetèst. Ez àltalàban hatni szokott. De nem szeretnèm, ha a zsarolàs àllandósulna az eszköztâramban. Tudnàl valami tanàcsot adni?

Üdv.: Anita

Kedves Ági!

10 hónapos kisfiam melegkiütéssel küzd. Állandóan vakarja a nyakát és ez aludni sem hagyja. Hintőporozom neki napi többször de nem igazán akar elmúlni. Van esetleg valami más gyógymód még? Mikor fog neki elmúlni? Csak ha beköszönt újra a hideg idő?
Köszönöm!
Petra

Kedves Ági!

Kislányom 11 hetes, és az alvással állunk kissé hadilábon. Napközben hordozókendőben alszik, de csak addig, amíg viszonylag csend van, amit nehéz a kétéves nagytesó mellett megvalósítani, így mindig felébred és nyűgös. Cicin is elalszik, de ha megpróbálom letenni a kiságyba, akármennyire el volt ájulva előtte, vagy azonnal, vagy 15 perc múlva legkésőbb felébred. Tehát számára a rajtam való alvás teljes csendben lenne az ideális 🙂 , amit jelen körülmények között nem tudok megvalósítani. Ahhoz, hogy kipihent legyen, a kiságyában kéne aludnia, ha bele tudnám varázsolni… A babakocsiban is csak addig van el, amíg éber, addig nézelődik, de amint elálmosodik, addig sír, míg ki nem veszem.
Az esti altatás kb másfél-2 óráig szokott tartani, addig szinte végig alszik cicin, de ennyi idő kell ahhoz, hogy le is tudjam tenni úgy, hogy ne ébredjen fel rá. Az teljesen mindegy, hogy előtte mennyit aludt délután és hogy mióta van fenn. Ennek mi lehet az oka?
Kérlek szépen adj tanácsot, mert így se a kicsinek nem jó, se a naggyal nem tudok sosem kettesben lenni, még egy fél órácskára sem, pedig nagyon igényelné szegénykém (meg persze én is!!!).
Köszönöm!
Ági

Kedves Ági!
A segítségedet szeretném kérni a helyes táplálkozási ritmus kialakításában 5 hónapos kisfiamnál. Olvastam írásaidat és ennek megfelelően kóstolgatjuk a főzelékeket és próbáljuk kiváltani az ebéd időben kapott tápszert főzelékre. Viszont eddig a kisfiam 4 óránként evett és még éjszak is fel kell enni. Hogyan alakítsam ki most az időrendet, hogy esetleg a vacsora után már ne kelljen fel éjszakai evésre. Illetve mikor adjam a gyümölcsöt, hisz neki még nincs reggeli, tízórai stb, mert amikor elkezdi az első evést ahhoz mérten lesz nekik 4 óránként a többi étkezése. Kicsit összezavarodtam most ezzel az étkezéssel kapcsolatosan. Kérlek segíts nekem mit tegyek.
Köszönöm Tünde

Szia Ági! 26 hós a kislányom, én 35 hetes kismama vagyok. lányom,okos, eleven, beszél, 16 fogú, nem igazán bújós, puszilkodós, néha hisztis(elfut,magában lerendezi-egyenlőre-, vagy figyelemeltereléssel megoldjuk) kis angyal. Pár hónapja az esti altatással kezdődött… Csak úgy hajlandó elaludni, ha bent vagyok vele, fogja a kezem. Aztán ezt egy hete csinálja a déli alvásnál is. (Ha nem maradok bent, fejhangon, eltorzult arccal üvölt) természetesen ezt nem hagyom, így meghajlok az akarata előtt, de mi lesz, ha nem leszek? Ha lesz kistesó? (Bár tegnap este apát akarta-ilyen még nem volt, mindig sírt utánam) volt olyan, hogy bent voltam, akkor is „hisztizett”. Kivenni, ringatni! ( soha nem ringatva aludt el) elkezdtem felkészíteni a nagy napra, arra az esetre, ha csak úgy eltűnnék… Anya megy tesóért kórházba, pár napig csak apa lesz, te jössz látogatni, mert tesót meg kell vizsgálni doktor néniknek, nem lehet egyedül…. Zokogva elfutott. látja a változást a tesó szobájában, mindenki erről beszél, kérdezi… Laikusként ezeket a dolgokat ennek tudom be, de mégis? Nem sérül? Mit kellene másképp csinálnom? Nem esik nehezemre ott ülni a kiságy mellett, de azt se szeretném, ha így maradna. Tudsz tanácsot adni? Köszönöm

Kedves Ági!

Kisfiam januárban múlt 2 éves. Tavaly nyár óta az addig jól alvó gyermekem éjjelente 3-4x felébred. Először 2-3 óra között, utána óránként. Szeptemberben megszületett a kistestvére akit imád, egy szobában alszanak és most mar nem csak minket hanem Őt is felébreszti éjszaka. Nem feltétlen van ébren, nyöszörög, sirdogal, inni kér. Nem tudom mit csináljak vele. Kap lefekvés előtt sedatif PCt es schüssler magnesiumot. Miként tehetném jobbá az éjszakákat? Nappal semmi nem látszik rajta, vidám, aktív és mosolygós gyermek. Köszönöm segítséged! Üdvözlettel: Évi

Kedves Ágnes!

Kislányom 18 hónapos, (ahogy megindult a mozgásfejlődésben, forgás, felállás, fogzás) akkor kezdődött Nála, hogy 1-1 éjszaka 1-4 órákat fenn van. Ez 9 hónapos korában kezdődött. Eleinte próbáltuk visszaaltatni, de nem sikerült, így hagytuk dumálni, szórakozni a sötétben. (Lámpa fényt nem kap, cumival alszik.)
Amúgy fél éves korától átaludja az éjszakákat, este 8-reggel 8 ig alszik. Ezek a bulizós éjszakák szüneteltek is December- Március közt.
(Fogai rettenet lassan bújnak ki, mára bújt ki a 8. foga, előtte Januárban jött ki az utolsó.)
Az egyik kérdésem az lenne, hogy hogy lehet leszoktatni arról, hogy éjszaka, ha felébred, és nem tud visszaaludni akkor beszélni/kacarászni kezdjen? Hogy tudnánk megtanítani arra, hogy altassa vissza Magát?
A másik kérdésem, hogy olvastam, hogy 9-18 hós koruk köztre tehető az az időszak, hogy nehezen alszanak vissza a gyerekek, ha éjszaka felébredtek. Ez tényleg így van, és most már elfogja hagyni az ébredéseit a lányom, vagy majd csak akkor, ha a maradék 12 foga kibújt?

Azért vagyok „gondban mert Szeptember elejére várjuk a harmadik gyermekünket, és félek, hogy a kisasszony éjszakai élete zavarni fogja a kisöccsét. (A legidősebb gyermekünk, fel sem ébred a húgára.)
Iletve, sokszor hallottam, hogy a kistesó érkezése bezavar/bezavarhat a nagyobb testvér alvásába is. Ez mennyire van így, és ha igen, meddig tarthat ez?

Köszönöm előre is a válaszaid!

Kedves Ági,

A kisfiam 7 hónapos és mostanában vettem észre hogy sokat csóválja a fejét mint aki azt mutatja nem nem nem…
Miért lehet ez?
Illetve az éjszakai alvásnál nem értem ha megitta a tápot miért nem alszik vissza könnyen ha visszatettem az ágyába, kicsit mozdulatlanul fekszik oldalt mert úgy szokott, majd (kb 10-30perc) hátra dobja magát és csapdos a kezével, csukott szemmel.
Elfordul mintha aludni akarna majd megint hátra. Azt hittem így altarja magát de egy idő után jön a sírás és ha nem elég neki a simogatás, ringatni kell.
Egyszer eszik éjjel 2 körül és kora reggel kb 6kor. Ekkor még rosszabb mert valószínű már pihentebb is. Aludna mert nem nyitja ki a szemét de közben meg vergődik. Van hogy nyöszörög, vagy csak forgolódik. Elég kimerítő mert hasfájós is volt így már nem alszom fél éve.

Köszönöm válaszod
Barbi

Kedves Ági!

Alvással kapcsolatos problémánk van. Kisfiunk 2-3 hónapos korára már csak egyszer kelt fel éjszaka, ez az idilli állapot azonban nem tartott sokáig, mert 4 hónaposan egyszerre csak elkezdett nagyon gyakran felébredni. Mivel meg is volt fázva úgy gondoltuk az eldugult orra miatt riad fel olyan gyakran, de az orrspray sem javított a helyzeten. Aztán egyre gyakrabban hallottuk, hogy pukizik, sokat mocorog, emiatt kel fel. Próbálkoztunk minden olyan szerrel, ami elvileg használ, de nem minősül gyógyszernek, de semmi javulás. Megnyugtatni hiába próbáltuk a kiságyban, nem ment, így ki kellett venni az esetek 99%-ban. Már lassan 9 hónapos a kisfiunk, és most jutottunk el oda, hogy a Gripe water plusz Laktose Comfort nevű készítménytől javulni látszik a helyzet, már nem puffad annyira, de mivel már nagyon megszokta, hogy ölben van sokat éjszaka is, így a felkelések száma mit sem változott. Párommal úgy döntöttünk megpróbáljuk megtanítani arra, hogy megnyugtassa magát, ne kelljen óránként kivenni a kiságyból, hisz mondanom sem kell ez kegyetlen állapot volt. Ezért betettük a szülői ágyba magunk közé. Ezelőtt éjszaka szopi közben aludt el, nappal cumival, ölben tartva. Sikerült is elérnünk pár nap elteltével, hogy balhé nélkül elaludjon közöttünk. Sajnos még mindig sokszor nyugtalan éjszaka és sokat mocorog, ezért cumival kell sokszor visszaaltatni, mielőtt teljesen felkelne. A nappali altatás még mindig a szokásos módon zajlik, nappal a kiságyban alszik, de előtte cumi plusz ölben van. Ha próbálom letenni a kiságyba éberen akkor felkel és elkezd játszani, nem alszik el magától. Nem szoktam megvárni még teljesen elalszik az ölemben, hanem mikor lenyugodott, kiveszem a cumit a szájából, majd teszem a kiságyba, és van, hogy ilyenkor még mocorog kicsit, valamikor a szemét is kinyitja egy pillanatra tehát nincs még mély álomban. Mindezek után hogyan lehetne leszoktatni, egy 9 hónapos babát a cumival való ellazulásról? Vagy mi a következő lépés az egyedül való elalvás megtanításában? Éjszaka mit tehetnénk még, hogy nyugodtabban alhasson és ne kelljen cumival visszaaltatni?

Kedves Ági! A legfrissebb posztodban említetted, hogy a kisgyerek kb. 3 éves koráig a tilalmat a tiltó személyhez kapcsolja. Ez engem nagyon érdekel, mert a bababiztonsággal foglalkozom, van erről valamilyen tanulmány, hol olvastad ezt a megállapítást, hol találkoztál vele?
A választ előre is köszönöm!
Réka

Kedves Ági!

Kislányom 3 év 4 hónapos, születése óta eddig 1 éjszakát sem aludt végig. 3 óránként ébred, cumisüvegből iszik vizet (kb 1,5dl) és alszik tovább. Ha nem kapja a cumisüveget, akkor „égtelen haragra gerjed” és kiköveteli, hogy felkeljek, hozzam (hidegen nem jó, kicsit meg kell melegiteni). Adhatok neki Sedatif PC-t? Mit javasol?
Válaszát köszönöm.
Üdvözlettel, Ditta