Kedves Ági!

Ismét egy kis dackorszakos kérdés… 🙂 3 éves múlt a kisfiam. Általában akkor hisztizik most már, ha nagyon fáradt. De akkor apró semmiségeken borul ki teljesen. Például ma ebédnél azon, hogy leszakadt az előkéjéről a patent. Semmiképpen nem akarta felvenni, nagy ordítás volt, visszagyűrte a fiókba, és bömbölt. Máskor a cipőjét akarja egyedül felhúzni vagy le, és kiborul, ha én már megcsináltam neki. Visszacibálja, és újra lehúzza. Ez azért rossz, mert csak az időt húzza az ebédtől és alvástól… Kérdés: ilyenkor meg kell nyugtatni? És nem engedni neki? Mert ma ebédkor ezt tettem. Megnyugtattam, hogy jól van, nyugodj meg, fáradt vagy, megértem, hogy sírsz. De csak úgy lehet levest enni, ha rajtad van az előke. Hiszti…. Többször elmondtam nyugodtan, és odaültem enni. Akkor jött ő is, és megnyugodott. Szóval ha fáradt, meg kell nyugtatni, ha kisnéró hiszti van? Azzal nem erősítem meg a dacot? Vagy jó úgy, ahogy csináltam, hogy nem engedtem neki, de megnyugtattam.
2. kérdés: a férjemmel sok mindenben nem értünk egyet nevelési kérdésekben. Ha olyat tesz ő, amitől nekem megáll a szívem is, akkor a kisgyerek előtt megmondhatom neki, hogy ez nem helyes? Úgy érzem, a kisfiamnak tudnia kell, hogy az úgy nem helyes bánásmód. (Például parancsolgatás, kiabálás. Ha én ezt teszem, utána bocsánatot kérek a kisfiamtól mindig.) Vagy inkább négyszemközt? Egy pszichológus ismerősöm azt mondta, ha a gyerek előtt szólom le, a kicsi dacossá válik, mert nem fogadja el a tekintélyt…
Köszönöm a válaszokat!

Kedves Ági!
A 13hónapos kislányom az esetek 90%-ban sírva ébred,függetlenül attól,hogy mennyit aludt. Eleinte azt hittem azért,mert nem pihente ki magát. Napi 2x alszik még kb 1óra 20percet (alkalmanként).
Mi lehet az oka vagy ez normális ebben a korban?
Válaszodat előre is köszönöm.

Szia Ági, a kisfiunk most 20 hónapos. Bölcsis, külföldön élünk, itt 1 évesen elkezdik a bilizést a bölcsiben. Nagyon hamar a bilibe ment a kaki, söt néha a pisi is. Nem tudom mi történt a kisfiunkkal de ez kb 2 hónapja megváltozott. Szól hogy kakilnia kell majd elvonul játszani és közben a pelusba kakil, a bili ellen hevesen tiltakozni kezd. A reggeli ébredés utáni „ceremónia” hogy mindig kakil, ilyenkor sokszor rá is ül a bilire, ekkor viszont akkor kezd hevesen tiltakozni és sirni mikor a bili tartalmát a WC-be akarjuk önteni.
Kell valamit tennünk vagy egyszerüen kinövi és kész? Nagyon köszöm a válszod.

Kedves Ági!
Több kérdésem lenne. Kislányom 16 hónapos múlt. Beléptünk a dackorszakba látványosan. Többször hisztizik és próbálom higgadtan kezelni és àtölelni ahogy írtad több helyen is de úgy megfeszíti magát ha hisztizik, megfogni nem bírom nemhogy àtölelni. Van mikor a fejét veri hátra az etetőszék tàmlàba. Mit lehet ilyenkor tenni?

Másik kérdésem a szopi. 3 hónapja jár egyedül. Azóta napközben is sokszor kéri a cicit, az éjjelek meg borzasztóak. Azt tanàcsoltad múltkor hogy célszerű kiszolgàlni ilyenkor az igényétmert ppár hét és elmúlik. 12 hete tart ez…Nappal még néha sikerült elterelni a figyelmét róla de éjjel nem. Az is a baj hogy éjszaka 6-8-szor ébred és teleeszi magát reggelre. Napközben főtt ételt vagy mást meg alig. Állandóan csak a cicin kellene. Nekem ez kellemetlen már mert a sok szopi illetve a fogak miatt fájnak a melleim, emellett még nem gondolom hogy neki ezen kellene felnőnie. Mit tehetek hogy többet egyen egyéb ételt?

Mikor kell megtanulnia kanállal vagy villával enni? Próbálkozom folyamatosan és amellett hogy én etetem ő is kap kanalat. Nem mindig érdekli vagy csak játszik vele. Volt már hogy próbált vele enni de nem hagyja hogy segítsek neki.

Köszönettel: Erika

Kedves Ági!

Kislányom a jövő héten lesz 16 hónapos. Tápszeres baba volt, 4 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást. A gyümölcsökkel nem volt különösebb probléma, a főzelékeket viszont nem szerette, főleg, ha mi készítettük. Nagyon szépen evett kanálból, így nem hallgattam a gyerekorvosra, aki cukrozott, vajas, híg főzeléket javasolt cumisüvegből adni. A helyzet javult, amikor elkezdhettük a húst, de a válogatás megmaradt. A következő probléma a darabos üveges bébiételekkel kezdődött, és részben a mai napig is tart: kanálból nem eszi meg, kezdetben öklendezett, fulladozott, vagy egyszerűen kiköpte. A mi főztünket már picit jobban fogadja, de az üveges bébiételeket még mindig pépesíteni kell. Egy-két kanállal megeszik, de utána elfordítja a fejét. Rögtön odaadtam a kanalat, amikor kérte, belenyúlhat az ételbe kanállal és kézzel is, emellett egyre szebben, ügyesebben próbálkozik önállóan enni kanállal és villával. Pároltunk zöldségdarabokat is, hogy kóstolgathasson, az sem jött be. Amikor csak lehet, együtt eszünk, kap mindig a mi ételünkből. A kölesgolyót, Abonettet, Korpovitot, kenyeret, kiflit, kalácsot, virsli- és banánkarikát, rántottát stb. simán megeszi, tehát nem a rágás a probléma. Üvegest pedig azért adunk még, mert a mi ételeinket még inkább csak kóstolgatja, úgy érzem, értékelhető mennyiséget még nem eszik. Aggódjak emiatt vagy az idő megoldja? És amióta elkezdett járni, az evés is jövés-menés közben történik, bár mostanában már egyre többször sikerül rávenni, hogy leüljön.
Reggel és este még tápszert kap, 80-160 mili az a mennyiség, amit elfogad. Egyes nézetek szerint már nem kéne tápszert kapnia, mehetne a tehéntej. A gyerekorvosunk szerint 3 éves koráig ne kapjon tejet, a védőnő pedig a tejitalokat nem ajánlotta. Ami még bonyolítja a helyzetet, hogy inzulinrezisztenciám van, és a kislányom örökölhette a hajlamot, tehát jó lenne helyesen táplálkoznia a kezdetektől. Ennek fényében viszont reggelire nem ehetne tejterméket, és a gyümölcs is délután lenne jobb. Tanácstalan vagyok, mit is tegyek… Mit adjak így reggelire például? Illetve ha csupán teljes kiőrlésű termékeket adok a kislányomnak, akkor mi történik majd, amikor közösségbe kerül? Egyelőre vegyesen kap fehér lisztes és teljes kiőrlésű ételeket, a cukrot igyekszem kerülni, inni csak vizet kap, néha narancslevet házilag facsarva.
Mindig épp csak a mimimumot hízta, 1 évesen, decemberben 80 cm és 8940 gramm volt. A magasságát most nem tudjuk, a súlya 9500-9600 gramm.

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!

Kedves Ági!

Több kérdésem is lenne Hozzád, de ami most a legfontosabb és legaktuálisabb, inkább azt teszem fel.
Tegnap jöttünk haza kislányommal egy hetes kórházi kezelés után. /A kicsi novemberben volt kékt éves./ Nagyon okos, értelmes kislány, aki mindig nagyon rosszul viselte, ha lefogták. Sajnos kórházi tartózkodásunk során sokszor került sor erre, mivel branült kapott 3x, vért vettek stb. Szépen beszélget már, de nyilván nem tudja még kifejezni az érzéseit. Beszélgettem már vele az ott történtekről, hogy mire miért volt szükség. Szerencsénkre egy „apartmanban” laktunk, tehát non-stop vele voltam. Azonban pl. a nagyvizit idején és egyes kezeléseknél kiküldtek engem, amikor ő kiabált utánam, hogy „anya, anyuci! Gyere be!” Ezeket az alkalmakat mindketten nehezen viseltük, de próbáltam erős lenni és határozott, hogy ez muszáj és várom őt odakinn.
Nem szeretném, ha maradandó, negatív nyomot hagyna benne az ott eltöltött idő. Netán azt gondolná, hogy cserbenhagytam vagy hagytam, hogy „kínozzák”. Mit javasolsz még, hogyan tudnám elősegíteni ennek a traumának a feldolgozását? Előre is köszönöm válaszod! Anikó

Kedves Ági!

Először köszönöm minden eddigi tanácsod és könyveidet is mind bevált eddig. Azonban most tanácstalan vagyok megint.
Kislányom 1 éves múlt szépen fejlődik, azonban most kicsit megtorpant vagy visszafelé halad nem is tudom.Kb 3-4 hete csak babanyelven beszél és mutogat.Ez azért fura mert előtte már értelemszerűn használt 5 szót (anya, mamma-étel, tátá, nana-nagyi, mömö-cumi) most viszont semmi.Jelent ez valami rosszat vagy ugyanaz mint amikor mozgásban megtanult valamit tudja csak nem használja?Énekelek neki, mondókázunk, olvasok mesét, egész nap „beszélgetünk”de félek valamit elrontottam.Orvos, védőnő nem mondott semmit én meg kezdek aggódni.
Segítségedet előre is köszönöm!

Kedves Ági!
Kisfiam most lett egy éves, étkezéssel kapcsolatban vannak kérdéseim.

Az étkezéseink így zajlanak:
reggel szopizni szokott és utána kis kiflit, kölesgolyót v. rizstallért rágcsál,
délelőtt gyümölcsöt kap,
ebédre főzelék+szopi,
uzsonna tejpép+szopi és
fürdés után a vacsora is ez, akkor kicsit több pépet kap és szopival alszik el.
Kérdéseim:
– ez az étkezési rendünk továbbra is jó-e, vagy ennyi idősen már kellene valamit változtatni?
– kellene-e már a szopizásokat csökkenteni? Ha igen, melyik étkezésnél ne szoptassam, hogy kell róla leszoktatni? (egyébként úgy érzem, hogy még igényli, és nekem is megoldható)
– reggelire mikor érdemes mást is adni és mit lehet ennyi idős korban?
– ha főzeléket főzök, abból csak aznap lehet neki adni, vagy még másnap is?
– eddig csak főzeléket, illetve a zöldségeket a főzőlével higítva adtam ebédre, lehet-e mást is adni ami nem ilyen állagú és mit? Mekkora mennyiséget? (most olyan 180 ml körül szoktam adni)
– a vizet meddig érdemes neki forralva adni? És ha már nem kell forralni, mit jó neki inni adni?

És még egy altatással kapcsolatos kérdésem lenne, sajnos csak úgy tud napközben elaludni, hogy kézben kell ringatni, mert korábban hozzászokott a babakocsis alváshoz. Viszont már elég nehéz, hogy tudnám erről leszoktatni? Ha leteszem az ágyba rögtön felül, feláll, így simogatni sem tudom, hiába próbálom lefektetni, elkezd sírni.

Köszönöm szépen előre is a válaszod!
Trixi

Kedves Agi!

Ket dologgal kapcsolatban fordulok hozzad. Kislanyunk juniusban lesz 3 eves. Ket honapja költöztünk az uj hazunkba. A költözes nagyon sok stresszel jart, megviselte kislanyunkat. Azota nem eszik rendesen. Van egy-ket kedvenc etele, de most azokbol is nagyon keveset eszik. Igy majdnem minden etkezes kisebb-nagyobb konfliktussal vegzödik. Nagyon tanacstalan vagyok es aggodom, hogy ez mostmar mindig igy lesz es nem tanulja meg, hogy mi az egeszseges es miert kell egeszsegesen etkezni. Kisebb koraban semmi problema nem volt az etkezessel.
A masik problema, hogy gyerekközössegben, pl. a jatszoteren fel a többi gyerektöl, nem jatszik velük es mondja, hogy menjünk haza. Külföldön elünk es tulajdonkeppen mindig velem van. Baratokkal, ismerösökkel nagyon „visszafogott”, egyebkent is mindig inkabb introvertalt volt. Oviba meg nem jar a költözes miatt es valoszinü, hogy csak szeptemberben tudjuk elkezdeni a beszoktatast. Nagyon aggodom, hogy az oviban szorongani fog es ugy erzem en rontottam el, hogy nem vittem mar hamarabb gyerekközössegbe. Mivel harom nyelven tanul egyszerre, meg nem beszel folyekonyan. Ket-harom szavas mondatokat mond, de mindent megert mind a harom nyelven. Ferjem szerint logopedushoz kellene vinnünk, de en ezzel meg varnek. Neked mi a velemenyed erröl?
Egyebkent egy nagyon okos, vidam, ragaszkodo kislany, aki most eppen a dackorszak kellös közepen van. De ezt eddig egeszen jol tudtuk kezelni.
Segitsegedet elöre is nagyon köszönöm!
Üdv
Anett

Kedves Ági!

3.5hós babával keresném a növekedési ugrást 😀 A 3 hetes és 6 hetes az rendben megjött 5 nappal korábban a vártnál, volt sírás-evés-hiszti kombináció napokig. Most viszont várom-várom, de egyelőre semmi. Vagy volna szerencsém, nem felismerni, és lehet már túlvagyunk rajta?
Illetve csakis anyatejes babóm hetente csak a 100grammját hízza, míg ugye a nagykönyv amit ők nem olvasnak 🙂 előírná a 200-at is. Pelus, pocak rendben és napi 8-9x eszik is.
Köszönöm előre is!

Szia Ági! Kisfiam 18 hónapos, és mostanában nem tudom beültetni az etetőszékbe, szaladgál úgy eszik ami tudom nem jó, tudnál ötletet adni?önálló evést,ivást hogyan kezdjem el? étvágya kicsit csökkent,csipeget,és szopik még,elég sűűrn,éjjel is, lehet ezért eszik keveset? miket játszhatnák vele bent a szobában? köszi

Kedves Ági!

8 hónapos babámat bandzsaság gyanujával utalt be minket szemorvoshoz a gyerekorvosunk. Tudnál pár szót mondani arról, hogy mi várhat ránk? Sajnos elég zsúfolt a várólista, így még várnunk kell a vizsgálatra.
Előre is köszönöm!
Petra

Kedves Ági!

Múltkor a distressz hisztivel kapcsolatban adtál remek tanácsot, ami működik, hogy tőlem tanulja meg, hogy kell lenyugtatnia magát, köszi!

Most az lenne a kérdésem, hogy mi a véleményed arról, hogy ha rácsapnak picit a kezére, popsira? Lassan 15 hónapos a kisfiúnk, és 1 éves kora óta szembesültem azzal, hogy sokszor direkt az ellenkezőjét csinálja, mint amit kérünk tőle, vagy nem „fogad szót”, ha kérjük, hogy valamit ne csináljon. Én általában csak elmondom neki 100szor, mit szeretnék, és ha nem csinálja, akkor elhozom pl. a függönytől, hogy ne ráncigálja. Ha elkezd sírni, megsimogatom, lerakom, otthagyom, és már magától is abbahagyja a sírást, lenyugtatja magát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy később nem megy ráncigálni a függönyt 🙂

Nemrég otthon voltunk szüleimnél, és azt a kritikát kaptam, hogy mindent megengedünk a gyereknek. Egyszer apukám megpaskolta a kisfiam fenekét, aki utána megszeppenve ült az ölében. Szerinted ez helyes?
Jól teszem, hogy nem vagyok vele „keményebb”? Amit még fontos tudni, hogy rendkívül indulatorientált kisfiú.

Köszönöm szépen előre is!

Kedves Ági!

Rendszeresen olvasom a cikkeidet, sokat segítettek a tanácsaid eddig is. Viszont most elakadtunk a kislányunkkal kapcsolatban. 4 hónapos lesz a lányunk és elég hamar kialakult egy napirend, 3 hetes korától fogva átalussza az éjszakákat. Nappal kedves, nevetős mintababa, bár az első 3 hónapban sokat küzdöttünk a kólikával (nem segítettek a „csodaszerek” sem: BioGaia, Infacol, Espumisan, Papaverin, Colief, Gripe Water, hasmasszázs). A mai napig nehezen van széklete magától, hetente 1-2x szélcsövezni kell. Külön sikerélmény, ha végre magától kakil…

A napirendünk a következő: reggel 7 körül van reggeli, majd alvás 11.00-11.30-ig. Ekkor van a torna után a 2. etetés. Ezután a teraszon alszik, a friss levegőn úgy 4-ig fél 5-ig. Majd jön a 3. etetés 16-17.00 körül. Fürdés este 19.00 körül és utána vacsora (a fürdetés elég meleg vízben zajlik: 40 fokos, mert az alacsonyabb hőfokú vízben nem érzi magát jól). A késő esti vacsi olyan 22.30 körül van. Alapvetően anyatejes (két mellből szoptatok: kb. fél órát az egyiken, majd még 10 percet a másikon). Viszont a késő esti etetést táppal szoktuk megtoldani, mert ekkora azért már elég kevés a tejem. A gondunk a két esti etetés közötti időszakkal van (21.00-22.30 között), mert ilyenkor a szopi után elkezd sírni, üvölteni, vigasztalhatatlan. Olyan szinten belelovalja magát, hogy rekedtségig sírja magát, potyognak a könnyei, leizzad és néha még levegőt sem vesz. Semmivel sem tudjuk megnyugtatni! Kizártunk mindent: nem éhes, büfizett, nem fáj a hasa, tiszta a pelus, nem fázik, nincs melege. És nem tudunk vele mit kezdeni ilyenkor! Ha felvesszük, az a baj. Ha letesszük az a baj. Lehet hason, háton, oldalt, sehogy sem jó neki. Próbáltam mellre tenni ilyenkor, együtt aludni vele, semmi… Gondoltuk, túl sok inger éri napközben vagy este, így nem ment se a tévé, se a rádió, a lámpát is lecsavarjuk, ez sem segít.
Kipróbáltuk a porszívót, hajszárítót, autókázást, levendula illóolajat, nem használnak. Olvastunk neki mesét, énekeltünk, a várandósság alatt gyakran hallgatott zenét hallgatjuk, semmi. Csak sír, sír, nem használ semmi sem.
Eljön a fél 11-es etetés, ekkor már éhen akar halni (pedig ha éhesnek látjuk az esti fél 8-as etetés után, akkor szokott kapni tápot pluszba, vagy megkínáljuk egy kis vízzel, mert teljesen cserepes lesz a szája – nem használ, nem kell neki a víz), majd a késő esti etetés után már le tudjuk tenni aludni. Tudjuk, hogy így is csodálatos dolgunk van, hogy napközben lehet mellette házimunkát végezni, pihenni és az éjszakákat átalussza. De ez a számunkra megmagyarázhatatlan sírásroham teljesen érthetetlen. Utána olvastunk, hogy a kis idegrendszere az éretlensége miatt estére elfárad és hogy ez normális. De szerintünk ez most már nem normális egy 4 hónapos babánál. Vagy igen?

Én este kilenc körül el szoktam menni aludni, hogy egyáltalán ébren tudjak maradni a fél 11-es etetésnél és valamennyi tejem legyen. Így hazajön a munkából a férjem és egy üvöltő gyereket kap. Hetente maximum 1-2 nap van, amikor le lehet kötni a figyelmét meséléssel, hurcibálással, de amúgy nagyon idegőrlőek az estéink. A házasságunk kiegyensúlyozott, és nem úgy megyünk neki az estéknek, hogy „na, ma megint hisztis lesz”, a férjem a lehető legtürelmesebb ember a Földön, de az este végére már nála is elpattan a húr. Komoly energiánkba kerül, hogy ne szóljunk be egymásnak, ne egymáson vezessük le a feszültséget. Bevallom, volt, hogy már rácsuktuk az ajtót a gyerekre, mert nem tudunk mit tenni érte!

A várandósság alatt is pont ebben az időszakban (este 8-11 között) volt a legaktívabb, ilyenkor majd kirúgta a „kecóját”.

Próbáltuk a fürdés idejét módosítani, semmi változás. Próbáltam kizárni a puffasztó ételeket (hetekig barnarizsen és csirkemellen éltem), a sok szénhidrátot, hátha felpörgeti a cukor, amit napközben elfogyasztok. Nem vezetett eredményre.

Most egy új napirendünk van pár napja – hátha… (Idáig nem sok sikerrel.) Amikor is a délelőtti etetés után 15-15.30 körül eszik, majd 17.30-18.00 körül. A fürdetést eltoltuk este 8-ra, vacsora olyan 21.00 körül. Viszont ekkor már egy 120 ml-es táppal kezdünk és utána teszem csak mellre, egy fél órára. Nyugodt körülményeket biztosítunk, a szobájában zajlik ez az etetés. Ezután olykor sikerül elaltatni fél 10-10 felé. Legtöbbször jön a sírás-rívás 11-ig, amikor újra kap enni és utána alszik el.
Pedig a kritikus időszakban is látszik rajta, hogy álmos (törölgeti a szemét, nagyokat ásít), mégse tud elaludni. Ami máskor segít az altatásban (simogatás, éneklés, ujjszopás), az ilyenkor csődöt mond.

Ugyanakkor szépen fejlődik, 3 hónaposan megduplázta a születési súlyát, jelenleg 6,8 kg. A legnagyobb sírás közepette is ki tudunk csikarni belőle egy mosolyt vagy vigyorgást…

A tanácsodat kérjük, mit tudunk tenni, hogy ez a hisztis időszak megszűnjön? Már arra is gondoltunk, hogy túl sokat alszik napközben. Az etetések előtt tornázgatni szoktunk (a bal oldalán az izmok kötöttebbek), és evés után is van, hogy ébren van egy órán át (vagy vissza se alszik a fürdetésig, de ilyenkor már nagyon nyűgös), de többnyire 20-30 perc után elalszik. A védőnénink szerint lehet, hogy ez egy rossz beidegződésé kezd válni – na, ezt szeretnénk elkerülni! Kérünk, hogy adj tanácsot, vagy magyarázatot a viselkedésére!

Köszönettel,
Olga

Kedves Ági!

3 éves kisfiammal kapcsolatban kérdeznélek ismét. Az utóbbi hetekben elkezdett káromkodni. Egyszer hallott valamit, azóta mindig azt mondogatja, ha mérges. Otthon is, és nyilvános helyen is. Mit kell tenni ilyenkor?
A másik, amit ezzel egy időben kezdett el csinálni: csapkodja az ajtókat, ha mérges. Elmondtam neki, hogy nem szabad, mert elromolhat, és nem tudjuk majd becsukni. És azt is, hogy ne így töltse ki a mérgét, hanem egy párnán. De nem történt semmi. Ugyanúgy csapkodja az ajtókat. Ha mondom neki, hogy ne, mintha a falnak beszélnék. Úgy érzem, nagy benne a feszültség. Hetek óta nem tudtunk egy jóízűt a levegőn lenni, mert vagy ő beteg vagy én. (Éppen most megint ő) Bent próbálunk vele labdázni, kergetőzni, trambulint is vettünk neki. Nem igazán tudja így levezetni a fölös energiáit, amiből rengeteg van neki. Közösségbe is elkezdtünk járni. Elképzelhető, hogy mindezektől (mozgáshiány, közösség, betegség, és emiatt fáradtság) ilyen ingerült? Mit kell tenni, ha káromkodik, és csapkod?
Köszönöm a választ!

Kedves Ági!
Alvással kapcsolatos a kérdésem, kisfiam 10 hónapos, 2 hetes kora óta átalussza az éjszakát, 10-12 órát alszik. a gondom a nappali alvásokkal van, 2-3-szor alszik 30 percet, ami láthatólag nem elég neki, hiszen 1 hónapja általában sírva, és álmosan kel. (korábban mosollyal ébredt).
egy délutáni hosszabb alvást kellene „erőltetnem” neki? de általában délelőtt is – kb 1 órával azután, hogy felkelt – visszakérezkedik aludni. mi lenne a megoldás?
Köszönöm válaszod!

Kedves Ági!

Először is a napirend kialakításával kapcsolatban lenne egy kis problémám. Azt írod, nem az óra szerinti napirend a jó, hanem inkább a dolgok egymást követő sorrendjét próbáljuk tartani.
Csakhogy az én kislányom (2 éves) össze vissza álmosodik el. Van, hogy már 10:30, 11 felé le kell tennem, de az is előfordult már, hogy egész nap nem sikerült elaltatnom. Nálunk délnél előbb biztos nincs értelme az ebédnek, mert 8-9 között reggelizünk. Próbálnék törekedni, hogy ebéd után aludjon, de nem igazán jön össze. Így aztán az egész család (Apa, Baba meg én) össze vissza ebédel, hol délben, hol fél4kor. Ugyan így alakul az esténk is. Egyik nap már 7kor nyűgösködik, és 8ra már el is aludt, másnap fél 9kor alig akar felmenni fürdeni, és nem is érdemes erőltetni, mert ha 4-5 felé ébredt, 10nél előbb nem tud elaludni akkor sem, ha 8kor dugom ágyba. 🙁 sajnos így semmilyen programot nem tudunk szervezni, mert sosem tudhatjuk, mikor, hol jön rá az alhatnék. Volt már, hogy 3 órát autókáztunk egy 40km-el odébb lévő cél felé, csak hogy kipihent legyen, mire odaérünk. (itthon nem tudtuk lerakni, indulás előtt, mert nem volt álmos, majd két órát utazgattunk, mire elaludt.) Lehet valahogyan állítani a biológiai óráján, hogy adott időben elálmosodjon, vagy fogadjuk el, hogy ő ilyen? Mi lesz vele, ha oviba kerül? Ott is nyűglődik majd délelőtt, hogy álmos, máskor meg azért, mert nem álmos az alvásidőben?
A másik gondunk, hogy elég kis türelmetlen baba, ha új ismeretek elsajátításáról van szó. Ha valami elsőre nem sikerül, legtöbbször földhöz vágja, és sírva fakad. Mostanában már azt is mondja, hogy „mérges lettem, mert nem sikerült”. Egyikünk sem ilyen, szóval nem tőlünk tanulta. Emiatt például még mindig nem vetkőzik egyedül, mert nincs türelme, hogy megtanulja a módját. Volt már, hogy fél órát ordított kabátban a padlón, mert megpróbáltam megtanítani a vetkőzésre, és nem sikerült neki. Nem vicc, tényleg max. egyszer próbálkozik, aztán jön a hiszti.
Hogyan tudnám türelemre tanítani?
A harmadik gondunk pedig az, hogy annyit akar karban lenni, mint egy újszülött. Nem hiszem, hogy az intimitás hiányozna neki, nálunk abból inkább több van, mint elég, hanem a kényelem lehet a motiváló erő. Egyrészt szeret mindent föntről megnézni, és mindenben részt venni, másrészt pedig szereti vitetni magát séta helyett. Csak hát már nem 3 kiló, és sokszor a mindennapi tevékenységünkben akadályoz. (háztartás, főzés, kertészkedés) Ha nem vesszük föl, akkor mindig a sarkunkban van, nyüsszög, csimpaszkodik a nadrágunkba.
Ezeken túl okos, érdeklődő, kedves, szófogadó gyerek, jól viseli a szabályokat, a feladatokat kifejezetten igényli, és (hála a békés dackorszak tanfolyamodnak,:) ) nagyon ritkán hisztizik akármi miatt is. Szóval ezúton is köszönjük. 🙂
Üdv.: Anita

Kedves Ági,
Kisfiam egy éves és két hetes, nagyon boldog kisfiú. A problémám csupán annyi, hogy nem akar enni. A probléma decemberben kezdődött amikor beteg lett és antibiotikumot és ibuprofent kapott. Amig beteg volt (két hétig) semmit nem volt hajlandó megenni csak a tejet és azt is csak ímmel ámmal. Mikor meggyogyult kezdett enni de csak nagyon keveseket, viszont éjszaka sokszor felkel(5-6 alkalommal) és kéri a tejet. Januárba megint beteg lett és kezdődött a nem evés előlről. Mikor meggyogyult még kevesebbet evett mint azelőtt. Most két hete a szülinapján megint beteg volt de eszegetett keveseket, de mióta meggyógyuklt már csak a tejet és banánt hajlandó megenni. Igaz, hogy közben fogzunk is – most jön az ötödik, de próbáltam pépeket és higabb főzelékeket adni neki, de azt sem eszi meg.
Amugy jól fejlődik, most 82 cm és 11 kilo.
Csak megerősítést szerettem volna kérni, hogy csak hiszti ez nálla és idővel és türellemmel megoldódik, mert a környezetemben most én vagyok a rossz anya aki nem akarom orvoshoz vinni a gyerekem. Én ugy erzem nem nagy a baj, mert jókedvű