Kedvenc könyveim 2007-ben

Vidi Rita barátném meghívott a MÉM nevezetű játékba, melynek az a lényege, hogy a lelkes bloggerek megosztják a nagyvilággal melyik volt az 5 kedvenc könyvük 2007-ben. Elég hosszú listákat meg lehetne tölteni azzal, mi mindent olvastam el tavaly, tekintve, hogy legalább annyira könyvfaló vagyok, mint amennyire grafomániás, de igyekszem listámat 5 könyvre leredukálni. Lássuk hát!

Kedvenc könyveim 2007-benMostanában, amikor csak tehetem rádiót hallgatok, mégpedig a jó öreg királyit… Itt hallottam Keith Floyd: Serpenyőn túl c. könyvéről, és -noha nem nagyon láttam még a műsorait- felkeltette érdeklődésemet, különben is bírom az életrajzi könyveket. A könyv nagyon jó választás volt: szórakoztató, érdekes és tanulságos. A jó öreg mesterszakács igazi életművész, számtalanszor újrakezdte már, mindig újabb országokban, újabb és újabb kalandok közé keveredve, többször szembenézett már a teljes anyagi csőddel, ami abból is fakad, hogy amikor frissen megalkotott zseniális vállalkozásai elkezdték termelni a pénzt, rögtön elkezdték égetni a zsebét a milliók. Pl. nekivágott a Földközi-tengernek a saját hajóján. Pozitív főhősként mindig győztesként (sőt: hősként :)) került ki a kalandokból, miközben rengeteget tanult a világról meg a főzésről. Egy életrajzi és egy kalandregény izgalmas kombinációja ez, ajánlom mindenkinek, aki szereti :o)

Váltsunk egy kicsit szakmaibbra! Dr. William Sears Éjszakai gondoskodás c. könyve az együttalvás bibliája, de ennél több is: a kötődésre való nevelésről szól és szemben a hatvanas-hetvenes évek óta tért hódító, általam csak “ridegtartásnak” nevezett gyermeknevelési irányzattal, azt tanítja, hogy a gyerekeknek nincs szükségük saját szobára, saját ágyra és sok köbméternyi játékra, ezzel szemben viszont szeretetre, testközelségre, gondoskodásra annál inkább. A könyv elsősorban egyfajta gondolkodásmódra tanít, és szemben azzal a hiedelemmel és félelemmel, hogy az így nevelt gyerekek soha nem lesznek önállóak, még 6 évesen is anyával akarnak együttaludni és csak szopizás után hajlandóak elindulni majd a nagycsoportba, a valóság az, hogy a kötődésre nevelt gyerekek maguktól lesznek önállóak és maguk igénylik majd a saját ágyikót és játszósarkot, akkor amikor megérnek rá (és nem akkor, amikor rájukerőltetik), ez a szülők számára is kényelmes, mert nem kell idegeskedni, erőlködni, hogy külön ágyba szoktassuk, eldobassuk vele a cumit stb. Fontos előny, hogy az ilyen gyerekek nyugodtabbak, kevésbé hisztisek, kiegyensúlyozottabbak és ők is azt a szeretetet adják tovább már egészen kicsi korban, majd később a saját gyermekeiknek is, amit kaptak. Nem utolsósorban az egész világhoz és az emberekhez való viszonyát is meghatározza a gyereknek, hogy miként indult el a világban: tartósabb kapcsolatokat, mélyebb barátságokat köt majd, partnerkapcsolatában is hűségesebb lesz.

Mindig és mindig újraolvasom F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam című könyvét. Minden alkalommal felismerem benne, milyen motívumokat hoztam magammal a gyermekkoromból, és mi az, amit nem akarok a gyerekeimnek továbbadni. Aki olvasta Eric Berne könyveit, annak kötelező olvasmány, mert tulajdonképpen azok folytatásáról, magyarázatáról, a valós életbe való átültetéséről szól. Családi szerepek, játszmák és azok kihatása a gyerekkorra, a személyiségre. Aki elolvassa, annak várhatóan lesz jónéhány AHA-élménye olvasás közben.

Első terhességem óta foglalkoztat a homeopátia, erről ugyanis már akkor hallottam, hogy terhesség, szoptatás alatt is lehet. Közben a gyermekek nődögéltek és a felmerülő problémákat, betegségeket sorozatban sikeresen oldottuk meg a homeopátia segítségével, így találtam rá a Gyermekek gyógyítása homeopátiával (Gabrielle Pinto és Murray Feldman) című könyvre, amiből megoldást lehet találni minden gyermekkori nyavalyára és jól felismerhetőek belőle az alkatok is.

Feldmár András A tudatállapotok szivárványa című írása is azok közé tartozik, amiket legalább egy évben egyszer átolvasok (Szabó Magda egyes regényeivel egyetemben). Most, 2007-ben az az öröm ért, hogy végre megint kiadták, így a korábbi kalózpéldányomat eredetire cserélhettem. Hűűű, mit is mondjak róla… Alapmű. Vannak benne meredek dolgok, például a kábítószerfogyasztással kapcsolatban, ám mindemellett az emberi természetet, elmét és a társadalmat olyan kontextusban ismerteti meg, olyan rendhagyó gondolatokat fogalmaz meg, ami azonnal gondolkodásra buzdítja az olvasót: “Valószínűleg ismeritek azt a helyzetet, ami csaknem minden szülő és gyerek között fennáll – főleg akkor, amikor a gyerekek kicsik – hogy a gyerekek föl akarják ébreszteni a szüleiket, a szülők pedig el akarják altatni a gyerekeket. A szülők nem akarják fölébreszteni a gyerekeiket, s a gyerekek nem akarják elaltatni a szüleiket. Felfigyeltetek már erre? Minden szülő azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és minden gyerek föl akarja ébreszteni a szüleit. Ez nemcsak átvitt értelemben, hanem konkrétan is igaz. Reggel a gyerekek alig várják, hogy fölébredjenek a szüleik, este pedig a szülők alig várják, hogy a gyerekek elaludjanak. Sajnos az történik, hogy gyerekkorodban ugyan fel akarod ébreszteni a szüleidet, de ahogy szülő lesz belőled, te is el akarod majd altatni a gyerekedet. Valami tehát történik a gyerek és a szülő között, ahogy a gyerek felnő. A szüleink életünk legelső hipnotizőrjei. Ez azért van, mert amikor először meglátjuk a napvilágot, akkor nem tudjuk, hogy mi micsoda, mi ez, mi az, mi nem ez, mi nem az, nem tudjuk, hogy mi az a világ. Ezt mind a szüleink mondják és mutatják meg nekünk. Mindent megneveznek. De nem biztos, hogy a világ dolgai valóban azok, aminek a szüleink nevezik őket.”

És akiket meghívok a játékba:
dr. Farkas Anikó gyesmellekes.blog.hu
Barabás Csaba vallalkozok.com
Kallós Bea Sára analogartist.blogspot.com
Baska baska.blogter.hu
Bandikaa blogbybandikaa.blogter.hu

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • admin

    2008. január 27. vasárnap

    Ha kezdesz ösztönlénnyé válni az jó. A lélekvándorlásban a fejlődési spirál tetején az az ember áll, aki rájött, hogy az ösztönei szerint kell élni. Azt gondolnád, minden onnan indul, de nem. Ez a vég. A tapasztalt, bölcs emberek már tudják, hogyan vetkőzzék le a világ által rájuk ruházott szerepeket és ismerjék fel alatta az ösztönöket. Hogy ne legyek teljesen OFF: a szülésélmény pont erre tanítja meg az anyákat, ha sikerül fejben rákészülni arra, hogy most nem számít semmi más, mint az, amit ösztönösen érzel, akkor egészen máskétn éled meg, mintha azt várod, hogy az orvos tegyen már érted valamit.

    Az időre való lefektetésről meg csak annyit, hogy szerintem is többet számít, hogy rendszer legyen az életetekben, mégpedig olyan rendszer, ami mindenkinek jó, mint az, hogy erőltessétek azt, ami senkinek sem jó.

  • Vidi Rita

    2008. január 26. szombat

    Úúúú, ez nagyon ütős lett:)
    Hát, az fix, hogy még engem is lekörözöl a mondatok hosszúságát tekintve:)

    Nem olvastam ezeket a könyveket, de az éjszakai gondoskodás és ez az utolsó, amit idéztél, hát nagyon egybevág az ösztönös cselekedeteimmel.

    Az én fiam már a pocakban kikövetelte az éjszakai gondoskodást, olyankor együtt léteztünk egy félálom-félébrenlét állapotban, és szinte láttam őt a hasfalamon keresztül.
    Naná, hogy ez születése után is megmaradt, és mivel nem volt tejem (egy csepp sem), megfogadtam, hogy ennek ellenére az ő rezdülései szerint fogunk élni. Persze néha nehéz volt, sőt, nagyon nehéz, de már látom rajta, hogy megéri!
    Fiúknál nem tipikus, hogy babáznak, és Marci sem babázik a klasszikus értelemben, de mégis van egy 20 éves baba, félig pucéran, és amikor rátör a gondoskodhatnék, akkor azon játsza le azt, amit tőlünk kap! Erre büszke vagyok, mert ridegen tartva most egy verekedős kis hülye lenne, tekintve, mennyire erős az akara;)

    A másik pedig, amit idéztél: elaltatás-ébresztés.. Ez valamikor a kamaszkor környékén változik át, ezt Margussal most éljük meg. 12 évesen kezdett durván kamaszodni, látványos elvonulásokkal, és akkor kezdődött a “sokáig fennmaradok, délig alszom” életmód.
    Úgy érzem, hogy ilyenkor nagyon könnyű eltávolodni a gyerektől, mert hirtelen már egyáltalán nem gyerek:))

    Egyébként néha vitázom anyósommal, mert ő köti az ebet a karóhoz, hogy Marcinak este 8kor aludnia kellene, de én meg hálát adok az égnek, hogy végre már beálltunk egy elfogadható, emberi időszámításra. 10 körül alvás, 8 körül kelés, és ez tök jó!
    Éltünk lábujjhegyen másfél évig, esténként már 7kor ágyban voltam, nyáron is, és egy idő után az elég kiakasztó, tudva, hogy 5 körül kelünk majd :s
    Imádom, hogy ennek már vége, úgyhogy én nem akarom mindenáron elaltatni, de mondom, ez is inkább a gyerekre van bízva, valami bennem rejlő, és néha előtörő ösztön által:)
    Minél jobban öregszem, annál jobban ösztönlénnyé válok:))

    Na, elnézést, hogy ennyit jártattam a számat, de megihlettél:)

    pussz
    rita