Kedvenc könyveim 2007-ben

Vidi Rita barátném meghívott a MÉM nevezetű játékba, melynek az a lényege, hogy a lelkes bloggerek megosztják a nagyvilággal melyik volt az 5 kedvenc könyvük 2007-ben. Elég hosszú listákat meg lehetne tölteni azzal, mi mindent olvastam el tavaly, tekintve, hogy legalább annyira könyvfaló vagyok, mint amennyire grafomániás, de igyekszem listámat 5 könyvre leredukálni. Lássuk hát!

Mostanában, amikor csak tehetem rádiót hallgatok, mégpedig a jó öreg királyit… Itt hallottam Keith Floyd: Serpenyőn túl c. könyvéről, és -noha nem nagyon láttam még a műsorait- felkeltette érdeklődésemet, különben is bírom az életrajzi könyveket. A könyv nagyon jó választás volt: szórakoztató, érdekes és tanulságos. A jó öreg mesterszakács igazi életművész, számtalanszor újrakezdte már, mindig újabb országokban, újabb és újabb kalandok közé keveredve, többször szembenézett már a teljes anyagi csőddel, ami abból is fakad, hogy amikor frissen megalkotott zseniális vállalkozásai elkezdték termelni a pénzt, rögtön elkezdték égetni a zsebét a milliók. Pl. nekivágott a Földközi-tengernek a saját hajóján. Pozitív főhősként mindig győztesként (sőt: hősként :)) került ki a kalandokból, miközben rengeteget tanult a világról meg a főzésről. Egy életrajzi és egy kalandregény izgalmas kombinációja ez, ajánlom mindenkinek, aki szereti :o)

Váltsunk egy kicsit szakmaibbra! Dr. William Sears Éjszakai gondoskodás c. könyve az együttalvás bibliája, de ennél több is: a kötődésre való nevelésről szól és szemben a hatvanas-hetvenes évek óta tért hódító, általam csak „ridegtartásnak” nevezett gyermeknevelési irányzattal, azt tanítja, hogy a gyerekeknek nincs szükségük saját szobára, saját ágyra és sok köbméternyi játékra, ezzel szemben viszont szeretetre, testközelségre, gondoskodásra annál inkább. A könyv elsősorban egyfajta gondolkodásmódra tanít, és szemben azzal a hiedelemmel és félelemmel, hogy az így nevelt gyerekek soha nem lesznek önállóak, még 6 évesen is anyával akarnak együttaludni és csak szopizás után hajlandóak elindulni majd a nagycsoportba, a valóság az, hogy a kötődésre nevelt gyerekek maguktól lesznek önállóak és maguk igénylik majd a saját ágyikót és játszósarkot, akkor amikor megérnek rá (és nem akkor, amikor rájukerőltetik), ez a szülők számára is kényelmes, mert nem kell idegeskedni, erőlködni, hogy külön ágyba szoktassuk, eldobassuk vele a cumit stb. Fontos előny, hogy az ilyen gyerekek nyugodtabbak, kevésbé hisztisek, kiegyensúlyozottabbak és ők is azt a szeretetet adják tovább már egészen kicsi korban, majd később a saját gyermekeiknek is, amit kaptak. Nem utolsósorban az egész világhoz és az emberekhez való viszonyát is meghatározza a gyereknek, hogy miként indult el a világban: tartósabb kapcsolatokat, mélyebb barátságokat köt majd, partnerkapcsolatában is hűségesebb lesz.

Mindig és mindig újraolvasom F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam című könyvét. Minden alkalommal felismerem benne, milyen motívumokat hoztam magammal a gyermekkoromból, és mi az, amit nem akarok a gyerekeimnek továbbadni. Aki olvasta Eric Berne könyveit, annak kötelező olvasmány, mert tulajdonképpen azok folytatásáról, magyarázatáról, a valós életbe való átültetéséről szól. Családi szerepek, játszmák és azok kihatása a gyerekkorra, a személyiségre. Aki elolvassa, annak várhatóan lesz jónéhány AHA-élménye olvasás közben.

Első terhességem óta foglalkoztat a homeopátia, erről ugyanis már akkor hallottam, hogy terhesség, szoptatás alatt is lehet. Közben a gyermekek nődögéltek és a felmerülő problémákat, betegségeket sorozatban sikeresen oldottuk meg a homeopátia segítségével, így találtam rá a Gyermekek gyógyítása homeopátiával (Gabrielle Pinto és Murray Feldman) című könyvre, amiből megoldást lehet találni minden gyermekkori nyavalyára és jól felismerhetőek belőle az alkatok is.

Feldmár András A tudatállapotok szivárványa című írása is azok közé tartozik, amiket legalább egy évben egyszer átolvasok (Szabó Magda egyes regényeivel egyetemben). Most, 2007-ben az az öröm ért, hogy végre megint kiadták, így a korábbi kalózpéldányomat eredetire cserélhettem. Hűűű, mit is mondjak róla… Alapmű. Vannak benne meredek dolgok, például a kábítószerfogyasztással kapcsolatban, ám mindemellett az emberi természetet, elmét és a társadalmat olyan kontextusban ismerteti meg, olyan rendhagyó gondolatokat fogalmaz meg, ami azonnal gondolkodásra buzdítja az olvasót: „Valószínűleg ismeritek azt a helyzetet, ami csaknem minden szülő és gyerek között fennáll – főleg akkor, amikor a gyerekek kicsik – hogy a gyerekek föl akarják ébreszteni a szüleiket, a szülők pedig el akarják altatni a gyerekeket. A szülők nem akarják fölébreszteni a gyerekeiket, s a gyerekek nem akarják elaltatni a szüleiket. Felfigyeltetek már erre? Minden szülő azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és minden gyerek föl akarja ébreszteni a szüleit. Ez nemcsak átvitt értelemben, hanem konkrétan is igaz. Reggel a gyerekek alig várják, hogy fölébredjenek a szüleik, este pedig a szülők alig várják, hogy a gyerekek elaludjanak. Sajnos az történik, hogy gyerekkorodban ugyan fel akarod ébreszteni a szüleidet, de ahogy szülő lesz belőled, te is el akarod majd altatni a gyerekedet. Valami tehát történik a gyerek és a szülő között, ahogy a gyerek felnő. A szüleink életünk legelső hipnotizőrjei. Ez azért van, mert amikor először meglátjuk a napvilágot, akkor nem tudjuk, hogy mi micsoda, mi ez, mi az, mi nem ez, mi nem az, nem tudjuk, hogy mi az a világ. Ezt mind a szüleink mondják és mutatják meg nekünk. Mindent megneveznek. De nem biztos, hogy a világ dolgai valóban azok, aminek a szüleink nevezik őket.”

És akiket meghívok a játékba:
dr. Farkas Anikó gyesmellekes.blog.hu
Barabás Csaba vallalkozok.com
Kallós Bea Sára analogartist.blogspot.com
Baska baska.blogter.hu
Bandikaa blogbybandikaa.blogter.hu