Az unokatestvérem az Egyesült Államokban él, most született meg a 3. gyermekük. Egy nagyon komoly vezető beosztásban van, de otthonról dolgozik és napi szinten legalább 6 órát ül a gép előtt. Ha kell elmegy tárgyalni, komoly, nagy cégekkel az őt alkalmazó cég nevében. A cég csak távmunkás alkalmazottakkal dolgozik akik az ország legjobb tanácsadói, szakemberei – és nagyon jól működik, költséghatékonyabb. Igaz, az adminisztráció több, de megvan ehhez is a megfelelő rendszerük amit mindekitől megkövetelnek. Az ellenőrzés így könnyebb. Szóval szerintem ez itthon is csak akarat és hozzáállás kérdése – hogy ne az legyen a cél, hogy bent üljön az alkalmazott és akár 8 órát is „alibizzen” hanem határidőre elvégezze a munkát. Persze ehhez meg kell tanulni az önálló idóbeosztást és azt hogy belső igénye legyen az embernek a munkája minőségi elvégzésére.

sziasztok!en olaszba elek es itt csak 1evig van gyes.az utolso 3honapban a fizetes 30%at adjak.utana itthon maradhatok meg 2evig de nem utalnak semmit,vagy bolcsi ami annyiba kerul mintha elmennek 4 oraba dolgozni.ja persze marha talalok munkat a terhesseg elott.mert a felvetelnel megkerdezik ferjnel vagyok e es hogy van e gyerekem.mert ha nincs fel sem vesznek mivel 30eves vagyok es ugy gondoljak hogy ugy is hamarosan gyereket szeretnek..ezert kapasbol elutasitanak..az orvosi ellatasrol meg annyit hogy azert veszitettem el a babamat mert nem vettek eszre hogy gyulladasba van az egesz mehszajam es mehszajsebem van..pedig maszek dokihoz jartam aki 110eurot (30000ft)kert el alkalmankent..haza kellett mennem kuraltatni magam.en szeretnek olyan allapotokat itt mint otthon van..sehol sem madar futty es trallala a helyzet…

Én Romániában lakom. Talán tudjátok, de az is lehet, hogy nem, hogy nalunk csak két év a gyereknevelési szabadság idelye. Namármost nekem vissza kellene mennem dolgozni, de a gyereket nem veszik be az oviba mig be nem toltotte legalább a ket és fél évet. És nincs bolcsode. Vidéken lakom. Ráadásul óvónő vagyok, és mivel csak helyettesként dolgoztam a helyi oviban, azóta valaki már veglegesre megkapta az én állásomat. Szóval nehéz ügy…
És nem szeretném a gyerekemet valakire ráhagyni, hogy nevelje. Valami megoldast kell talalnom, hogy szeptemberig ne kelljen dolgozni mennem, viszont az egeszsegugyi biztositasom, meg nyugdijalap, meg ilyenek fizetve legyenek, hogy ne legyen megszakitás a munkakönyvben, ha majd egyszercsak szeretnek egy másik gyereket, mert nálunk ha nincs folyamatosan tizenkét honap a munkakönyvben, és szülsz egy babát, Nem kapsz az államtól semmilyen támogatást, kivéve a gyerekpénzt, ami kb. 13000 forintnak felel meg. Abból nem lehet semmit kezdeni…

Ez valóban fontos téma, ezreket érint az országban.
Ha a népesség gyarapodása a cél, akkor ezt elő is kell segíteni, például azzal, hogy nem különböztetjük meg hátrányosan a kisgyereket nevelőket a munkahelyeken. Természetes dolog, hogy a bölcsibe-oviba frissen bekerült csöppségek sűrűn betegeskednek, ahol nincs otthon nagyszülő, ott a szülők kénytelenek ezt táppénzzel megoldani, amit bizony sok munkaadó rossz szemmel néz. Pedig ugyan mit tehetnénk?
Nekem a szülés előtt lejárt a szerződésem, a szerencsén múlik, hogy találok-e újra munkát (persze reménykedem), a régi helyemre valószínűleg nem kerülök vissza, amúgy is napi 2 órás utazást jelentett (bár a várandósságomat örömmel fogadták és maximálisan tolerálták:). A kisfiamat nem akarom bölcsődébe adni, mert nagyon gyakran megbetegszik, szinte állandóan itthon lennék vele. Ezt egy új munkahely nem nagyon díjazná… Tehát marad a nadrágszíj-összehúzás, megpróbáljuk kihúzni a gyes végéig és reméljük a legjobbakat.

Ági,

mint sok felmérés kérdései, ezek sem fedik le teljesen a lehetőségeket.
Az első kérdésre nem tudok válaszolni. Bölcsi csak szeptembertől indul, nem biztos hogy a GYED pont akkor is járna le. Tehát, nem biztos, hogy megvárom, míg lejár a GYED. Akkor akarok visszamenni, amikor bölcsibe tudom adni a gyerekem.

A másik sarkalatos pont: szeretnék visszamenni dolgozni, mert kell a pénz. Ezért szeretném bölcsibe járatni a gyerekeimet. Nem tudom őket bölcsibe járatni, mert nincs hely a bölcsiben. Így hát nem tudok visszamenni dolgozni vagy ha visszamennék, az egész nettó fizetésem a két gyermek magánbölcsijére menne. De hát nem épp azért akartam visszamenni dolgozni, mert kell a pénz? Ördögi kör, lehetetlen helyzet…KEVÉS A BÖLCSI, ez itt a baj!

Sziasztok!

Szívem szerint a második kérdésnél én egyik lehetőséget sem választottam volna, az előző hozzászólásokból is látszik, hogy nehéz egy ilyen kérdőívet úgy összeállítani, hogy mindenki egyértelműen tudjon választani a lehetőségek közül:)

Nekem, legalábbis most úgy érzem, nem muszáj visszamennem anyagiak miatt, de nem is csak a gyerek szempontjait figyelembe véve szeretnék majd egyszer újra munkába állni. Nekem, mint embernek fontos, hogy dolgozzak, az önértékelésemnek tesz jót a „rendes” munka. Természetesen a felsorolt két szempont figyelembevételével, de elsősorban a saját igényem miatt szeretnék majd egyszer újra dolgozni. Gond, hogy nem érzem akkora bűnnek ezt az „önző” hozzáállást…?
Kíváncsian várom a szavazás eredményeiből leszűrt tanúlságot!

A téma nagyon érdekes és nálunk pont időszerű. Az én verziómra nem találtam válasz lehetőséget, mert én a gyerek 1 éves korában megyek vissza dolgozni. A bölcsibe ugyanis 1 év alatt nem veszik fel nálunk a gyereket. De még így is jobban jártam. mert sok vidéki településen a bölcsik bezárztak, az ovodába meg csak 3 évesen mehet a gyerek :-(. Nálunk még működik, de az önkormányzat minden évben be akarja záratni.
HA nem megyek vissza dolgozni, akkor vesznek fel a helyemre mást. Egyetértek azokkal akik azt mondják, hogy itt vidéken nincs családbarát munkahely. Azért ragaszkodom végülis ehhez a helyhez, mert legalább helyben van, nem kell ingázni, és a munkámat (irodai) nagyjarészt itthon is el tudom intézni, tehát a túlóra miatt sem kell bent maradnom.
Tudatosan készültem arra hogy megyek visszadolgozni:
-a bölcsibe már a gyerek születésekor beiratkoztam
-az összes lehetséges védőoltás megkapta, hogy legalább a megelőzhető betegségeket kiszűrjem, és ne kelljen folyton táppénzre menni, mert ezt sem nézik jó szemmel az ember munkahelyén 🙁
Most próbálom a pozitív dolgokat nézni, hogy két fizetés csak több mint egy, legalább van munkahelyem ezekben az időkben és hogy legalább a lányom gyerekek között lesz.

Kedves Vida Ági,
örökre a babám mellett maradnék, és szeretnék még egy babát vállalni, de sajnos pillanatnyilag úgy érzem, ezt most nem tehetem. A páromnak nincs állása, ebben a dübörgő gazdaságban nem megy a vállalkozása. Most, per pillanat a GYES-ből élünk, a nehezen összesporolt pénzünkből.
Az állásomra visszavárnak, mondhatom, hogy ebből a szempontból szerencsés vagyok, de, legszívesebben bevállalnám egy éven belül a másodikat és maradnék amíg lejárt vele a GYED. Kívánom magamnak, hogy megmerjem lépni.
Megmerjém?
Ha körülnézek, semmi biztosat nem látok, és nem merem azt mondani, hogy majd lesz valahogy! Annál sokkal nagyobb a felelősség érzetem.
Addíg megyek, amíg várank, és bár az első kérdésedre azt válaszoltam, hogy ha a GYES lejár, mert ez a kérdés, mikor mennék vissza, valóságban más a helyzet. Tehát, az én esetemben, helyén való lenne egy másik kérdés is, Mikor KELL visszamenned dolgozni? És igen, sanyargó lélekkel, visszamegyek. Amikorra visszavárnak. Amikor kellek.
Mert a számlákat is ki kell egyenlíteni valamiből.
És bár sokak álláspontja szerint, nem életszerű lemondani az étteremben evésről, a mozibajárásról, a francos cuccok vásárlásáról, a 23 fokos lakásról nekünk már mindenhól megszorításokat kellett végrehajtanunk. Itthon eszünk mindég, moziban, szinházban régen nem voltunk, pedig állanó látogatók voltunk, akciókban vásárolunk, babánkat használt ruhákba és nagyon szerencsés esetben barátoktól kapott ruhákba öltöztetjük, lakásunkban 19 fok van és a fürdés is minimális vízmennyiséggel van. A nyaralásaink is enyhén szolva rendhagyóak, de mindezektől eltekintve boldogak vagyunk. Mindenben van valami szép. Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni.
De, ha itthon maradhatnék anyának, az lenne az igazi!!!
Ami ennek a témának a boncolgatását illeti, én jó ötletnek tartom. A jövő nagyban függ attól, hogy a következő generáció miként alakul. Mennyire nyitottak az újra, mennyire nyugodtak, szeretőek, türelmesek, illedelmesek, figyelmesek egymással szemben a közösség, az ország egyedei. Mennyire tanultak, hány nyelvet beszélnek. És, ehhez a legjobban a szülők jelenléte, nyugodtsága adhatja meg az alapot. Nem mondom, hogy rossz dolog a bölcsöde és az ovoda, de a nyugodt, kiegyensúlyozott szülőknél nincs jobb. És bárki mondhat bármit, egy kis pénz azért kell a boldogsághoz, nyugodsághoz. Az az érzés, hogy a tisztességes munkám után járjon egy tisztesseges élettér, az a minimum ,nem?
Hogy, ha már dolgoztam sok sok évet, fizettem a kötelezettségemet, álltam a sarat jóban rosszban, most, amikor anya lehetek, az állam is állja a helyét és adja meg arra a lehetőséget, hogy itthon maradhassak és tegyem a dolgom itthon, nyugodtan.
Móni

A kérdőív valóban majdnem mindenre kitér, és itt a „majdnem”-en van a hangsúly.
Kislányom 1 éves lesz márciusban, mindenképp szeretnénk még egy gyermeket, de nyilván anyagilag az lenne az ideális, ha egy picit ( 1 évre) vissza mennék dolgozni, aztán megint eljönnék babázni. Mivel az első terhességem felétől veszélyeztetett voltam a másodiknál már az első perctől az lennék, szóval úgy határozott a családi kupaktanács, hogy kb. két év lenne az ideális korkülönbség a két manó között. Aztán nagyobb mehet oviba, kisebb pedig bölcsibe (ami, megjegyzem elég messze van, pedig egy megyeszékhely lakótelepén lakunk, de az ovi szinte a szánkban van :)) 2 évesen, így négy év alatt csúnyán szólva letudja az ember az itthon töltött éveket. Már az elsőnél is azt kérdezte a főnököm, hogy: „Ugye csak becsúszott?”. Ha tudná, hogy már mennyire rákészültünk :). Tehát az szóba se jöhet, amit fentebb ecseteltem, mert utána már nem lenne hova vissza mennem. Pedig nem az lenne a normális, hogy támogatjuk a családalapítást? Így majd becsúszik még egy baba és reménykedem, hogy várnak vissza ezek után is. Ha nem, hááááááát akkor nagy bajban leszünk, bár igyekszem kihasználni a gyed éveit tanulásra, de a mai gazdasági helyzetben az ember örül, ha nem küldik el.
Mellesleg több előttem szólóval is egyet értek: a GYES nevetséges, a gyerek pelenkája, kajája sem jön ki belőle, és mivel a fiatalok már hitel nélkül nagyon nem tudnak fészket rakni, ember legyen a talpán (vagy miniszter :)) aki be tudja osztani a pénzt. (Nekem nem megy, pedig nem élünk nagy lábon, sőt ha meggondolom képletesen szólva lábon sem.) Ugyanakkor irigylem nagyanyáinkat, akik tudtak anyák lenni, háztartást vezetni és nem érezték magukat kevesebbnek a dolgozó férjüknél. (Én nem érzem, pedig dolgozni is szerettem/szeretek). Nem beszélve a külföldi, sokkal-sokkal jobb lehetőségekről. Már bennem is megszületett a gondolat, és mivel a tesómék is valószínűleg visszamennek a „jobb világba”, még nem is lennénk magunk….. Sok sikert a kutatáshoz!

Csatlakozom Lindához, azért jelöltem,hogy nem keresek család barát munkahelyet, mert ilyen nincs, örülök, ha visszavesznek, ill. létezik majd a cég ahol eddig dolgoztam. És azzal nem törődik egyik cég ill. cég vezető sem, hogy az anyuka hogyan oldja meg a gyerek elhelyezését és mikor kellene menni érte. Nem azt jelöltem, hogy „igen várnak a munkahelymen „, mert bizonytalan a cég sorsa, lehet,hogy várnak, de lehet,hogy nem is tudnak visszavenni. Amilyen alacsony a gyes, lehet,hogy nem tudok otthon maradni már abban az évben, és vissza kell jönnöm hamarabb. Elég rossz a helyzet itt Magyarországon, lehet, hogy nem is ide kellene gyereket szülni. A kolegákról már nem is beszélve, eddig az volt a bajuk,hogy nekem nincs családom és nem kell otthon güriznem, írígyek voltak, most majd az lesz a baj,hogy lesz családom és hamarabb kell elmennem a gyerekért a bölcsibe vagy oviba. Szóval a mentalitással is baj van.

Én már most is szívesen visszamennék (a kislányom 1 éves), de csak napi max. 4 órára. Sajnos még ha találnék is ilyen helyet, vagy a munkahelyemen ezt lehetővé tennék, vidéki lévén a beutazással együtt ez már napi 6-7 órányi távollétet jelentene, ami már nem éri meg, annyi időt nem szeretnék távol tölteni a gyerekemtől, és bölcsibe sem szeretném egész napra beadni, bár nincs is bölcsőde a faluban, városba hordani őt, túl macerás lenne és lehet fel sem vennék őt. Ugyanez a bajom azzal is, hogy mi lesz jövő ilyenkor, amikor már két éves lesz, és a gyesből kell majd megélni, ha visszamegyek a munkahelyemre, reggel 7-kor el kell itthonról indulni, és délután fél6nál előbb biztos nem érnék haza. Ezt hogy oldjam majd meg? De gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a problémája.

Boltvezeto voltam, reggel 9-tol este 7-ig, 8-ig kellett munkaban legyek, raadsaul minden szombaton legalabb 2-ig. A 8.honapig dolgoztam. Szerintem ez a program olyan noknek van kitalalva, akiknek nincs gyerekuk. Termeszetesen nem akarok ide visszamenni, elso a gyerek, nem szeretnem, ha mas nevelne fel. Raadasul nem is tudnam a haztartast is vezetni ilyen munkaido mellett. Probalok majd olyan munkahelyet keresni, ami „csaladbarat”, bar nem hiszem, hogy ilyet lehet talalni. Sajnos…

Kedves Ági,

persze persze lehet ma már mindenről írni, csak szerintem jobb eredményt érnél el, ha külön vennéd a vidéki, városi, és fővárosi viszonyokat. Vidéken nincs bölcsöde, az ovi nem veszi be a gyereket 3 éves koráig. Na ehhez mit szólsz? Ma már könnyebb, mert integrálódás lehetséges és egyes városi bölcsi beveszi a vidéki gyereket. De régen? Hiába akartam visszamenni a nem kevés hitelek miatt nem tudtam mert nem volt hova tenni a gyereket. A polgármester segítség kérésemre csak annyit mondott: Az én menyeim is itthon maradnak!” Ja kérem mert talán nincsenek rászorulva a korai munkakezdéshez.
Aztán ott van az egyik kérdésnél a kirúgás. törvény írja elő, hogy gyed, gyes, tgyás alatt NEM lehet kirúgni a munkahelyéről a kismamát. Az más tészta, ha megszűnik.
De még sorolhatnám….

Még egy dolog érdekelne. Nincs valami mód arra, hogy legalább a multi cégeket érdekeltté tegye az állam abban, hogy legalább a saját dolgozóik részére bölcsit/ovit nyissanak? Pl. adókedvezménnyel vagy egyéb módon? Külföldön ez hogy működik. Nálunk rengeteg kismama van akinek mihamarabb igényt tartanának a munkájára, csak a gyerek elhelyezése miatt nem tud visszatérni! Bár lehet hogy nagyon naív vagyok és ennél sokkal bonyolultabb a dolog.

Szerintem is jó a téma. Mi is egy kis faluban élünk. Bár vissza tudnék menni dolgozni, mert van hová és szerencsére mérnökként nem is keresek rosszul, a picikémet nem tudom hová tenni. A környékben pedig egyáltalán nincsen bölcsöde. A városi bölcsikbe meg a már ismert módon lehet bejutni. Azaz még meg sem született a baba, de már be kell jelentkezni! Így aztán rá vagyok kényszerítve, hogy itthon maradjak azért a nevetséges összegű GYESért. Annyi könnyebbségünk van, hogy az ovi 2 és fél évesen beveszi a kicsiket, ha szobatiszták. Most mi is inkább úgy döntöttünk, hogy mivel mindenképp két gyereket szeretnénk, bevállaljuk egyből a kistesót. Így remélhetőleg kibekkeljük a gazdasági válság nehezebb részét és ugyanazt a Jó pénzt kapom majd, mint az első gyerek után. (TGYÁS 150.000 FT) Hiába! A mai világban még számolni is nagyon tudni kell!

A hivatkozás az amerikai rendszeree.. hát nem tudom.. Lehet, hogy van családbarát munkahely, és így munkahelyi bölcsi, de azért nem cserélném el arra, hogy ott fél évig lehetsz otthon a gyerekkel, itt meg 3 évig.. A bölcsibe itt is beadhatod, ha dolgozni kell, de rossz az egész, mert szerintem a gyereknek az a legjobb, ha anyával van otthon, és nem idegenek foglalkoznak vele..Kell a közösség, meg a közös játék, de az nem pótolja az anyai szeretetet és az egyéni törődést.
Amíg nem ismerik el az anyai hivatást, márpedig a 30-40ezer forintos tgyás, gyed, gyes nem hiszem hogy elismerés, addig nem fognak a dolgok változni…Pedig nekünk nincs szabadság, 8 órás munkaidő stb…A férjem órabérével elég jól keresnék, ha az itthoni „munkáért” azt kapnám…

Bár válaszoltam a kérdésekre, azért írnék hozzá…
Vidéken élek, nem a fővárosban, egy olyan munkahelyről jöttem el, ahol nagyon rugalmasak a gyerekek szempontjából. Lehet 6 helyett 7-re járni, hogy el tudjam vinni a gyereket az oviba, és nem rúgnak ki rögtön, ha beteg a gyerek, és táppénzre kell vele mennem. Viszont ebben a gazdasági helyzetben, ezt a céget is megviselte a válság, és félek attól, hogy amikor vissza szeretnék menni, ez meg fog változni. Szerettem volna 2 év után visszamenni, mivel a GYES összege nevetséges, és nagyon sokan nem tehetnénk meg, hogy ennyi pénzért itthon üljünk, de ez a válság miatt nem lehetséges. Azért is küzd a cég, hogy a jelenlegi dolgozókat meg tudja tartani, nemhogy vissza tudja venni idő előtt a kismamáit. Sajnos ez a helyzet ma magyarországon!

Örülök ennek a szavazásnak! Az én válaszom azért nem volt teljesen megfelelő, mert jelenleg főiskolára járok azért, hogy a munkahelyemre négy órás munkaidőbe vissza tudjak menni dolgozni! Jenlenleg nálunk is leépítés van, lehet, hogy az iskola nélkül nem is vennének vissza,de nem is szívesen mennék, mert akkor csak 8 órában tudnék dolgozni! Mivel kereskedelemben dolgoztam de. 10-től este 6-ig voltam a munkahelyemen! + utazás, bevásárlás stb. Hogy lehet így gyereket nevelni? Ez egyáltalán nem nevezhető család barátnak! A lényeg, hogy saját magamnak kellett a megoldást megtalálnom erre a problémára! Biztos sokan vannak, akik hasonló cipőben járnak! Nem egyszerű a baba mellett tanulni, de TALÁN megéri! Fél éves a kislányom, nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor munkába szeretnék állni, lehet, hogy ami most megoldásnak tűnik, az akkor már nem is lesz az!

Én szeretnék még egy bébit, majd csak utánna szeretnék visszamenni dolgozni. Persze nem oda ahonnan eljöttem, már kaptam más helyről állásajánlatot, de a kisbabám (most egy éves) én szeretném nevelni, nem akarom másra bízni. Közben persze keresek itthon végezhető távmunkát, mondanom se kell semmit nem találtam.

Nagyon érdekesnek és fontosnak tartom a tanulmány elkészítését. Az ismerőseim között nagyon sokan küzdenek a munkahelyproblémákkal. Ezzel sajnos a kisgyermekes anyukák még jobban szembesülnek, mint azok a nők, akiknek esetleg már felnőtt gyermekük van, vagy egyáltalán nincs gyermekük. Sajnos a mai világban gyermekkel elhelyezkedni nem könnyű. Ritka az olyan munkahely, ahol szívesen veszik, hogy esetlegesen kiesik az anyuka egy hétre, mert a pici összeszed valamit az oviból, bölcsiből. Ennek sajnos mindannyian előtte állunk. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert engem úgy gondolom, hogy visszavárnak, hacsak addig nem lesz létszámleépítés a munkahelyemen, ami ugye bizonytalan.

Csatlakoznék Lindához, teljes egészében egyetértek Vele. Hozzáteszem, hogy nem csak a GYES összege nevetséges, hanem a főállású anyaságért kapott járandóság is. Ezt például miért nem lehet megoldani úgy, hogy legalább a minimálbért adnák meg. Szerintem így már nagyon sokan kihasználnák a helyzetet. Nálunk nincs bölcsőde, és az óvodai elhelyezés is egyre bizonytalanabb. Talán még az is lehetőség lenne, ha az apákat (vagy a családfenntartókat) megfizetnék annyira, hogy az anya a családdal foglalkozhasson. Szerintem ezt is nagyon sok anya választaná, akiknek a gyermekei többet jelentenek, mint a karrier. Arról már nem is szólva, hogy azok a családok, ahol esetleg problémás gyerek is van – aki tulajdonképpen egészséges -, de különféle fejlesztésekre kell vinni és egyénileg kell velük foglalkozni, az is nagyon sok időbe és pénzbe került. Sem az egyiket, sem a másikat nem támogatja sem a munkahely, sem a kormány. Így sok anya nem akkor megy vissza dolgozni és nem azért amiért és amikor szeretne. Arról már nem is beszélve, hogy nem oda, ahova szeretne!

Kiváncsi leszek a végeredményre. A volt munkahelyemre visszamehetnék, de a vezetőség közölte, hogy ha beteg a gyerek akkor oldjam meg máshogy a felügyeletet mivel nem szeretnék ha táppénzre mennék No comment ……

Nagyon várom a tanulmány végeredményét.
De még kiegészíteném, ha lehet:
várnak vissza dolgozni, amikor én akarok visszamenni, csak nem oda szeretnék menni… (persze erről nem tudnak még), keresem a családomnak legmegfelelőbb helyet.
És nagyon várom azt a kort, amikor főállású anyaként is lehet élni… sajnos nem miniszeóter a párom 🙂

Sziasztok.Nekem is kellene valamilyen mellékjövedelem,mert sajnos a férjem pénzéből és a gyesből nem nagyon tudunk kijönni:(

Szia!

Én szerettem volna neked segíteni, de a válaszok közül egyiket sem találtam rám illőnek.
Én még a gyed lejárta előtt visszamegyek dolgozni, nem anyagi szempontok veszérelnek én az első gyermekemet is 1,5 évesen írattam bölcsibe mert gyerek társaságot igényelt és bejött neki és csúcsszuper a bölcsi. A második is megy mert a gyereknek igenis kell a szocializálódás.