2 éves a Kismamablog

2 év alatt egy icipici újszülöttből belevaló mozgékony kisgyerek válik, aki szinte mindent tud már a világról. Belevaló, önálló, okosakat mond, mindenre kíváncsi és amikor ránézel, magad sem tudod, hogyan repült el olyan hirtelen az a 2 év. 2 éves lett a Kismamablog is. Kinőtte a gyermekbetegségeit, sőt 2 év alatt segített más gyerekeket is nevelgetni 🙂

2 évvel ezelőtt a kisebbik fiam 5 hónapos volt és a legnagyobb gondom az volt, hogy merjem-e egy délelőttre rábízni a nagyira és vajon mennyi lefejt tejet hagyjak ott, nehogy éhen maradjon. Egy csomó aggódnivalónk volt vele kapcsolatban. Lassan hízott, gyorsan evett és 9 hónapos koráig nem akart kúszni, csak próbálkozott, erőlködött és egész nap mérgelődött, amiért nem sikerül 🙂 Mára önálló nagyfiú, gyömöszöli a testvérét, mondókákat szaval, és akkora mint egy 4 éves.

2 év alatt az ember el is felejti, mi mindenen ment át, mire eljutott oda, ahol van. Elfelejtődik az első szoptatások fájdalma, az éjszakai hasfájás, a kialvatlanság és marad a gyönyörű csemete, akiben nap, mint nap gyönyörködsz. Noha sokan azt hiszik, hogy egy nagy szerkesztőség áll az oldal mögött, az igazság az, hogy a Kismamablogot egyedül indítottam, én eszkábáltam a technikai hátteret, a dizájnt, egyedül írom a tartalmat. Az első pár hónap elég nehéz volt, különösen, hogy egy 2 éves és egy 5 hónapos támogattak a munkában 🙂

De végülis sikerült elindítani az oldalt és talpon maradni (mostanában láttam a statisztikát, hogy az induló blogok több, mint 60%-a 3 hónapon belül bezár). Kimondani sem merem, akkora szám, de indulása óta 1 420 673 látogató látta a Kismamablogot úgy, hogy sehol sem hirdettem, nem állt a hátam mögött multicég, kiadó vagy hasonló. Jelenleg naponta átlagosan 5100-an kíváncsiak a blogbejegyzésekre.

Miért is indult a blog? Mert amikor a saját gyerkőceimmel kapcsolatos problémákra kerestem megoldásokat, nem igazán találtam valóban használható cikkeket. Sok volt az ellentmondás, a bizonytalanság, és azok a területek, amikre igazán sehol sem adtak választ. Emellett úgy éreztem, hiányzik a középút a „hagyja csak sírni, Anyuka” és a „most kényeztesd, majd kinövi” álláspontok között, holott én magam mindig is úgy gondoltam és éreztem, sokkal többet ér megismerni a gyermekünket és önmagunkat, és ezalapján nevelgetni a csemetét, mint ráerőltetni az újságokban olvasott olykor szélsőséges álláspontokat.

Cél volt az is, hogy kifejezetten lélektani szempontból is megmutassam a csecsemőket és a kisgyermekeket. Tavaly óta külön foglalkozom az anyasággal kapcsolatos lelki folyamatokkal, életmódbeli változásokkal is, mert úgy látom, rengeteg későbbi probléma, gyermeknevelési kérdés, családi gond éppen abból adódik, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos változásokat nem sikerül feldolgozni, illetve kezelni.

Noha pszichológia-pedagógia szakra jártam az egyetemre, nem volt célom, hogy tudományos értekezéseket osszak meg az anyukákkal, inkább a megvalósítható módszerekre és a folyamatok megértésére helyeztem a hangsúlyt (írhatnék szupertudományosan is, de akkor egy kukkot nem értenétek belőle :))

Egy kis statisztika

• A legtöbben a Honnan tudhatom, hogy terhes vagyok? című blogbejegyzést olvasták, erre 94.608 látogató volt kíváncsi.
  A második legnépszerűbb tartalom a Terhesség hétről hétre című bejegyzés, amit 73.281-szer nyitottak meg 2 év alatt (ezek voltak egyébként szinte a legelső cikkek a blogon).
• A Nagy Babaszakácskönyv 2007. októberében íródott, azóta több, mint 19 ezren töltötték le.
• 2 év alatt a blogon 522 blogbejegyzés és 27.335 hozzászólás született, jelenleg hetente átlagosan 200 kérdést válaszolunk meg.
• Az egyfős csapatom, 2008. júniusában 2 főre bővült, azóta az ügyfélszolgálati, megrendeléssel kapcsolatos kérdésekkel Barbara foglalkozik, 4 hónapja pedig Gabi is beszállt a csapatba, ő a teherbeeséssel kapcsolatos kérdéseket válaszolja meg.

Amit elértünk…

Kaptunk többféle elismerést és helyezést, a 2008. évi Goldenblog versenyben a Kismamablog a tanácsadói kategória 5. helyét szerezte meg, megtalálta a blogot az Anyák Lapja, ahol állandó szakértő lettem és az RTL Klub is. Mégsem ezeket érzem a legnagyobb sikernek, hanem azokat az anyukákat, akik rendszeresen megírják nekem, milyen gondokat tudtak megoldani a tanácsaim vagy a tanfolyamaim segítségével.

A Nagy Babaszakácskönyv például eddig 19 ezer anyuka hozzátáplálási kérdéseit válaszolta meg. A 2007. decemberében indult az első Kismamablogos tanfolyam, a Babastart kapcsán van egy szép levélgyűjteményem tele lelkes sorokkal. Rossz napjaimon ezeket olvasgatom 🙂
De sok szép levelet kaptam már olyan anyukáktól is, akiknek sikerült eloszlatniuk a szüléstől való félelmüket az „Igazi” Szülésfelkészítő Tanfolyam segítségével. „Nehéz volt a szülés, de bármikor újrakezdeném” – így hangzik a levelek többsége. Sőt, vannak néhányan, akik már a második babát várják a tanfolyam anyagát hallgatva és olyan anyuka is írt már, akinek 2 nehéz szülés után a harmadik alkalmat tették könnyebbé a tanfolyamon tanultak.
Az Álomba Ringató Praktikák, amit itthon már közel 2000-en olvastak, hamarosan nemzetközi karrierbe kezd és 5 nyelven lesz elérhető, többek között németül is.

És, amit el szeretnénk érni

2 éve a nagyobbik fiam 2 éves nagyfiú volt. Most 4 éves nagyfiú, felnőtt korában kukás szeretne lenni és traktorvezető (melyik 4 éves kisfiú nem vágyik erre? :)) A szomszéd kislány lesz a felesége (ő már 6 éves) és nagypapa szeretne lenni, de nem nagyon öreg, mert akkor borotválkozni kell. Szeretne autókat tervezni, de kabriót nem, mert abba télen beleesik a hó 🙂

A Kismamablog is tovább cseperedik, közösen nevelgetjük én és több ezer olvasó. Mert, hogy egy blog nem csak attól tartalmas, hogy tele van bejegyzésekkel, hanem ti, olvasók, hozzászólók is nevelgetitek, tanácsaitokkal, témajavaslaitokkal, kérdéseitekkel, amikből mindannyian sokat tanulunk.