Hogyan segíts a kisgyermekednek feldolgozni a rossz élményeket?

Felnőttek számára sem egyszerű feldolgozni egy kisebb-nagyobb balesetet, betegséget, kellemetlen élményt, azonban egy beszélni még nem tudó kisgyerek számára ez még nehezebb. Ráadásul őket sokszor felnőttek számára lényegtelennek tűnő helyzetek is megviselhetik, mint pl. a kedvenc cumi vagy alvósállatka elvesztése, egy orvosi vizsgálat, egy verekedős kisfiú a bölcsiben vagy egy túl hangosan ugató kutya. Hogyan segíthetsz neki?

A legtöbben próbálják megmagyarázni a kisgyereknek mi történt, racionális magyarázatot adnak a történtekre és igyekeznek megvigasztalni a kisgyereket.
Gyakran tapasztalható azonban, hogy egy-egy ilyen veszteség, rossz élmény miatt még hetekig szorong a kisgyerek, megváltoznak a szokásai, nyűgösebb lesz, bújósabb, gyakrabban ébred éjszaka, rossz álmokról számolhat be, az átlagosnál ingerlékenyebb, sírósabb lehet, hisztizhet.

A legtöbb esetben ilyenkor a szülő türelmes és megértő, azonban a vigasztalást követően már elvárná, hogy a gyermeke viselkedjen újra „rendesen”, dolgozza fel a történteket.

Azonban a feldolgozás nem ilyen egyszerű.

Mi felnőttek már pontosan látjuk a gyerek számára ijesztő helyzetek mögötti valóságot, pl. tudjuk azt, hogy az orvosi vizsgálat kellemetlen, de szükséges és kibírható, az elveszett cumi helyett lehet másikat venni és megesik néha, hogy az ember elesik és lehorzsolja a térdét, azonban a kisgyerek még az érzelmek világában él az az érzés, ahogyan érezte magát akkor, abban a számára ijesztő és megfejthetetlen helyzetben újra meg újra visszatér és nem elég megértenie a történteket, a vele kapcsolatos érzelmeinek is a helyükre kell kerülnie.

Megnehezíti a helyzetet, hogy a legtöbbször szeretnénk gyorsan megnyugtatni a gyereket, kis vigasztalás után mi már túl is vagyunk a dolgon és, ha esetleg fel is hozza megint a történteket, hajlamosak vagyunk elintézni egy gyors vigasztalással. Azt hisszük, ha a gyerek mosolyog, játszik, nincs is semmi baja.

Azonban azzal, hogy nem engedjük a gyereket beszélni a helyzetről, illetve a még nem beszélő gyereknél, csak arra törekszünk, hogy megnyugodjon, de nem vesszük komolyan az érzéseit, csak elmélyítjük a gyerekben a szorongást.

Azt hisszük, ha egy rossz élmény után nem beszélünk róla, akkor minden rendben van és majd elfelejti. De nem felejti el. Mit lehet tenni?

1. Beszéljünk róla!

Ahogyan a felnőtteknél is az segít feldolgozni a probémákat, ha beszélünk róluk, úgy a gyerekeknél is. Vannak olyan gyerekek, akik nyíltan szóba is hozzák a számukra kellemetlen eseteket, ilyenkor ne tereljük el a szót, beszéljük át velük újra meg újra, ez segít nekik a túllépésben.

2. Meséljünk róla!

A kisebbeknél, akik még nem beszélnek, de még óvodáskorban is, segít, ha a helyzetet mesébe foglaljuk, például:

– A kedvenc cumi nem elveszett (mert az „elveszett” érzés a gyerek számára ijesztő: Hova lett? Mi történt vele?), hanem vándorútra indult és kalandos utazás közben bejárta az egész világot.

– A mesebeli kismackó is elesett a biciklivel és az anyukája bekente piros fertőtlenítővel a térdét, hogy elűzzék a csúnya bacikat, másnap a kismackó már megint biciklizett, de már sokkal óvatosabban ment a lejtő közelébe.

Kereshettek olyan meséket, amik az adott élethelyzetről szólnak, de ti is kitalálhattok hasonlókat.

3. Alkossunk!

A rossz érzések, félelmek feldolgozásában segíthet egy kis kreatívkodás is: ujjfestés, rajzolás, gyurmázás. Nem kell kifejezetten azt a helyzetet feldolgozni, ami a kicsit foglalkoztatja, önmagában a szabadon alkotás élménye is jó szorongásoldó, azonban segíthet az is, ha lerajzoljuk az adott helyzetet. Amikor a kicsi még nem tud rajzolni, mi is rajzolhatunk és mesélhetünk hozzá, illetve megkérhetjük a gyermeket, hogy mondja meg, hogyan folytassuk a rajzot, pl. „Hol legyen a doktorbácsi? Milyen színű legyen a kislány pólója?”

A legtöbbet azzal segítünk a gyermekünknek a nehéz helyzetek feldolgozásában, ha nyitottak vagyunk az érzéseikre, komolyan vesszük őket, nem bagatellizáljuk el a helyzetet és elfogadjuk, hogy a gyermek nem lép túl ezeken az érzéseken gyorsan, több nap vagy hét is eltelhet, mire feldolgozza őket. Az empatikus, nyitott hozzáállás gyakran már önmagában is segít hamarabb megoldani a helyzetet.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

29 Comments

  • Molnár Barbara

    2019. június 07. péntek

    Kedves Ági!

    2 éves kislányom születésétől fogva kiegyensúlyozott gyermek,egész nap mosolyog, rengeteget játszunk, mesélünk, szerepjátékozunk(többnyire a számára kedves plüssökkel). Látszik rajta, hogy valóban boldog gyermek. Nagyjából 2 hónapja felültem tetőtől talpig motoros ruhában a tesóm mögé egy kis városnézésre. A párom elmondása szerint amikor elhagytuk az udvart, a gyermek egyedül bement a szobájába építeni és csak annyit mondott:Luca aggódik. Mikor meglátott, szaladt felém és szorosan átölelt. Ijedt tekintettel közölte,,, anya többször nem ül fel a motorra és a ruhát sem veszi fel,, . Megígértem neki, hogy így lesz. Azóta ha motort lát vagy hall fel kell venni mert fél. Minden nap legalább egyszer, de van hogy többször is elhangzik tőle az említett mondat. Ilyenkor mindig beszélünk róla, megerősítem hogy megígértem, hogy vigyázok magamra hiszen nagyon szeretem, átölelem. Próbáltam már az említett plüssökkel eljátszani ehhez kötődően kitalált mesét, elmondtam hogy a motoros ruha jó dolog mert véd(mint az ő kabát-sapka-csizma kombója) esőtől széltől hidegtől, de nem múlik a félelme. Sőt azt látom erősödik. Neki is van kis motorja, azzal szívesen közlekedik
    Egy ideje elkezdte rágni a körmét. Nem tudom magabiztosan ehhez a tramumájához kötni, de kizárni sem tudom, hogy ez a szorongás idézte elő. Szeretnék segítséget kérni Tőled, mit tudnék még tenni a türelmen és szereteten kívül, hogy segíthessek neki feldolgozni a félelmét.

    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2019. június 16. vasárnap

      Ebben a korban a gyerekeknek nagyon intenzív a fantáziájuk és gyakran félnek a számukra ismeretlen új dolgoktól, ezért ijedt meg tőled motorosruhában. Minél többet beszéltek róla, annál könnyebben feldolgozza majd ezt a számára ijesztő élményt.

    • Skózáné Halász Veronika

      2019. augusztus 02. péntek

      Kedves Ági!
      A kislányom 20hónapos,kiegyensúlyozott jókedvű.Születésétől kezdve külön alszik a nagyobb tesójával egy szobában,van plüss amit nagyon szeret és ragaszkodik hozzá,átaludta az éjszakát.Eddíg úgy aludt el hogy este még tejcit eszik és utána az ágyában lerakva még kicsit magyarázott a plüssének és magától elaludt,délutáni alvás is ugyanigy.Egészen mostanáig mert nyaralni voltunk,ott is próbáltuk ugyanúgy a tesójával egy szobában,az ágyában a plüssével az otthoni kis megszokást megteremteni,de már esténként nem aludt el csak kézben altatva és éjjel is felkelt sírva.Mióta hazajöttünk is ez a helyzet nem változott semmi még ha sokat vagyunk kint és fáradt sem,a délutáni és esti alvás is csak úgy megy azóta hogy kézben,és minden éjjel felkel sírva,próbálunk hozzá sokat beszélgetni napközben hogy megnyugtassuk,éjjel kéri a tejcit újra és kézben visszaalszik.Éjszakai fényt itthon mindig van a nyaraláson nem tudtuk megoldani.Ennyire megzavarta volna az új környezet és félhet?Tudnál tanácsot adni mit tehetünk?

      • Vida Ágnes

        2019. augusztus 27. kedd

        Igen, az új környezet zavarta meg ennyire, új élmények, sok inger… Most tartsátok a szokott napirendet, babusgassátok sokat napközben is, segítsetek neki kicsit az elalvásban, ha nappal helyreáll a kis világa, akkor az éjszaka is javulni fog majd. Segíthet a jobb alvásban este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea is, vagy a Mesélő Hold nevű illóolajkeverék párologtatása a szobájában.

  • H. Cs. Kitti

    2019. június 05. szerda

    Kedves Ágnes!

    Az lenne a kérdésem, hogy mit tehetek, hogy ne féljen a kisfiam a porszívótól?
    9 hónapos kisfiam semmilyen hangos zajtól nem fél, sőt a legtöbb után érdeklődik. Viszont most az egyik napról a másikra elkezdett félni a porszívó hangjától. Amint bekapcsolom egyből vígasztalhatatlan ordításban tör ki. Korábban akár ébren volt, akár aludt nyugodtan porszívózhattam nem zavarta,ha ébren volt még mászott is utána, hogy megnézze. Mit tehetek, hogy újra megbaratkozzon vele?

    Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2019. június 16. vasárnap

      Próbáld megmutatni neki, hadd fogja meg ő is, hadd tologassa, ha akarja kapcsolja be, ez általában segíteni szokott.

      • Molnár Barbara

        2019. június 17. hétfő

        Köszönöm szépen Ági!

  • Horváth Barbara

    2019. május 08. szerda

    Kedves Ági!

    3 éves kisfiam elkezdett dadogni vagyis a szó elejét többször ismétli,nem is nagyon foglalkoztunk vele, gondoltam hogy most rakja össze a szavakat és gyorsan akarja mondani talán ezért.De a másik fele ami aggaszt hogy ha meg hall egy lassú zenét vagy altató dalt keservessen sír, elötte nem volt..Maga szerint vigyünk dokihoz? Mi lehet az oka?? Válasszát előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2019. május 17. péntek

      A dadogás ebben az életkorban gyakori jelenség, előrébb járnak a gondolatai, mint a beszéde, ez okozza. Néhány hónap alatt ritkulni fog, aztán elmúlik. Ha mégsem vagy pedig egyre erőteljesebb lenne, forduljatok logopédushoz! A lassú zenéktől a sírás talán valamilyen élménnyel függ össze, amit ezzel köt össze, esetleg valahol (mesében vagy egy felnőttől) hallotta, hogy a lassú zene szomorú zene és ezért reagál így. Önmagában ez nem jelent problémát és a dadogással sem függ össze.

  • Reni

    2018. október 28. vasárnap

    Kedves Ági!
    Ma az egy èves kisfiam egy helyzettől ùgy megijedt, hogy sikìtozni kezdett. Édesanyám a kanapè szèlén ülve megbillentette a kanapét, mire èn előre látva a felborulàst felsikitottam és ugy szoltam neki. Erre kisgyermekem pár másodperc elteltével sikogatni kezdett, ùgy megijedhetett. Kellett pár perc, mire megnyugodott. Döbbenetes volt szàmunkra. Lehet-e ez a reakciò hatással a lelki fejlődésére? Még sosem láttuk igy megijedni, vagy ìgy reagàlni. Mèg sohasem sikìtott ezért most nagyon megijesztett.
    Köszönöm válaszát!!

    • Vida Ágnes

      2018. november 10. szombat

      Hosszú távon el fogja felejteni ezt az egyszeri esetet, rövid távon talán emlékezni fog rá és kerülheti a hasonló helyzeteket, de ez később elmúlik majd.

  • Kiss Szimonetta

    2018. május 20. vasárnap

    Kedves Ági!

    Jelenleg 9 hónapos kisbabánknál észre vettük, hogy egy bizonyos személytől szinte mint ha rettegne. Először azt gondoltuk, hogy ez a normális idengenkedés, de egész pici korától sírt annyira, hogy kapkodta a levegőt és nagyon nehezen lehet megnyugtatni olyankor. Azóta is, amikor találkozik vele néhány másodperc után elkezdődik a sírás. Másoknál nem tapasztaltunk ilyet.Ha itthon vagyunk és itt találkozik vele, akkor is ugyan ez van, csak hamarabb megnyugszik.
    Az illetőnek egyébként pszichés gondjai vannak, de ez a mindennapjait nem befolyásolja.
    Létezik, hogy a babák még ilyen korban látnak olyasmit, amit mi felnőttek már nem és megriasztja őket?Szerinted mit lehet tenni ilyen esetben, mivel rokonságban van nem tudom kiiktatni, hogy ne találkozzunk vele, de a kislányomat se szeretném kitenni minden alkalommal ilyen traumának.
    Köszönöm válaszod!

    • Vida Ágnes

      2018. május 27. vasárnap

      Ebben a korban normális ez a viselkedés. Sok minden okozhatja akár egy számára különös jel az arcon (szakáll, bajusz, hosszabb vagy rövidebb haj, esetleg furcsa színű haj stb.), a pszichés problémával ez csak akkor van összefüggésben, ha ez a probléma az illetőn látszik is (pl. furcsa a mimikája vagy a gesztusai, amik megijeszthetik a babát)

      • Anita

        2019. március 16. szombat

        Kedves Ági!

        Kislányom 19 hónapos. Pici kora óta imád fürdeni, jartunk babaúszásra, mindent szeret, ami vízzel kapcsolatos. Egyik napról a másikra viszont törtent valami.3 napja az esti fürdésnél nem akar belemenni a fürdőkádba, kapaszkodik belénk, és sír. Semmivel sem tudjuk belecsalni. Tegnap este beleültem vele, ag ölembe vettem, úgy játszadozott, de ahogy megmozdultam, már kapaszkodott is, teljesen ketsegbe volt esve, latszott a félelem a szemében. Kérdezgettük, hogy mitől fél, mutatott a vízre és mondra is. Semmi negatív dolog nem történt,amire fogni tudnám. Ezeket megelőző este nagyon fáradt volt, már majd el aludt, de megfürdettük. Vagy esetleg rosszat álmodott!? Hogyan tudnék segíteni? Mesélek neki, beszélünk róla. Magától nem említi a dolgot.
        Eddig nem félt semmitől.
        Köszönöm szépen a segítséget. Üdvözlettel: Anita

        • Vida Ágnes

          2019. március 25. hétfő

          Ez nagyon gyakori jelenség ebben a korban: a kicsiknek ilyenkor indul be a fantáziája és elkezdenek olyan dolgoktól is félni, amitől eddig nem. Valami miatt a víz az egyik, amibe mindenféle ijesztőt képzelnek. Segíthet, ha átmenetileg együtt fürdesz vele, mert ez biztonságérzetet ad neki, de lehet játékos megoldásokkal is próbálkozni, mert ebben a korban ezek jól oldják a félemet, pl. készíthetsz egy varázsfőzetet (pl. spricnis flakonban) és fürdés előtt együtt „elvarázsolhatjátok” a vizet, hogy biztonságos legyen

  • Adrienn

    2017. szeptember 19. kedd

    Kedves Ági!

    Segítséget szeretnék kérni Tőled! 4,5 hónapos a kislányom, akivel születése óta mindig együtt vagyunk, nagyon ritka alkalommal fordult elő, hogy napközben nem voltam mellette, de ez sem tartott sokáig, 1- max 2 óránál tovább. Egy éve végzem a tanulmányaimat óvodapedagógus alapképzésen, levelező tagozaton, és szeptembertől megkezdődött a képzés második éve. Ezt mivel szoptatok (3 óránként) a férjem segítségével tudom megoldani, akivel Zalaegerszegről utazunk le Kaposvárra a babánkkal együtt a tömbösítésekre. Sajnos a levelező tagozat ellenére csütrötök-péntek-szombat kell mennem, 8-tól 4-5 óráig, és ráadásul egy ill. két hetente. Ezeken a napokon napközben a lányom apával van, aki 3 óránként hozza Őt az egyetemre szoptatni a közeli szállásunkról. Az első alkalmon vagyunk túl, de nem túl kellemes élményekkel. A kislányom nagyon imádja az apukáját, mindig nagyon szépen elvan vele, de Kaposváron,főleg a második napon nagyon nyűgös volt, sokat sírt, és mosolygós természete ellenére szinte egész nap nem mosolygott, kivéve amikor szoptatásra odaért hozzám. Nem cumizott korábban, de a nap folyamán a férjem csak azzal tudta megnyugtatni. A kaposvári tartózkodásunk alatt napközben alig aludt, és éjszakai is sokszor felsírt. Hazaérkezésünk után az elő nap észrevettük, hogy ha nem lát egy kis ideig- mert a konyhában vagyok- akkor nekiáll sírni, és csak a jelenlétemre nyugszik meg. Azóta volt olyan éjszaka is amikor folyton felsírt nem tudott rendesen aludni, és nem tudom, hogy ez még a rossz élmény, a távollétem hatása, vagy a fogzás, netán a hidegfront miatt van, amire érzékeny. Elképzelhető, hogy ilyen rosszul érintették a kislányomat a történtek? Merjem folytatni a sulit ebben a formában? Félek attól, hogy a mosolygós, kiegyensúlyozott kislányomat lelkileg nyúzom ezzel, és hogy bizalmatlan lesz felém, a kötödése lazulna irántam. Lehetséges mindez?

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Adrienn

    • Vida Ágnes

      2017. október 21. szombat

      Ne aggódj, emiatt nem fog lazulni a kötődése! Természetes, hogy egy pici baba kevésbé érzi magát biztonságban, ha nincs vele az anyukája, de nem hagyod magára, hiszen ilyenkor Apával lehet. Idővel megszokja majd és ennek köszönhetően Apához is szorosabb lesz a kötődése.

      • Adrienn

        2017. október 24. kedd

        Nagyon szépen köszönöm a megnyugtató válaszodat!
        Szerencsére tényleg egyre gördülékenyebben mennek ezek a napok!

        Mégegyszer köszönöm a válaszod!!

        Adrienn

  • Edit

    2017. augusztus 14. hétfő

    Kedves Ágnes,

    segítséget szeretnék kérni, hova merre induljak, kihez forduljak?

    a környezetünkben az elmúlt évben több idős ember is meghalt. 5 éves kislányom kb másfél hónapja a szomszéd néni halála óta retteg a haláltól. konkrétan sehova nem enged el, nem megy el sehova (nagyszülőkhöz, apukájával vásárolni) nélkülem. kibukott egy beszélgetés során belőle hogy fél hogy én vagy az apukája meghalunk. ha apa is elmegy akkor is nagyon várja hogy hazajöjjön. hogy tudnám ezt feloldani benne? beszélgettünk hogy idősek és betegek voltak, lerajzoltuk egy életvonalon hogy ők az „élet” végén jártak (mind idősek voltak) de sajnos nem segít. sír zokog mikor el mennék valahova nélküle. mikor a szomszéd kislány fagyizni hívja zokog hogy csak akkor megy ha anya is jön. közben pedig azért is sír mert nagyon szeretett volna menni. de nem mer engem itthon hagyni. segítségét szeretném kérni hogy merre induljak el, hogy tudnám feloldani benne ezt a dolgot, szeptemberben oviba kell menni, ott nem maradhatok. amúgy sem szereti sajnos az óvodát de addigra szeretném feloldani benne ezt a félelmet nagyon. az elmúlt egy-két hétben már a halálról nem nagyon beszél, de továbbra sem enged, szorong.
    http://www.onlinepszichologus.net/blog/a-szorongo-gyermek-viselkedesenek-jellemzoi
    ezt a cikket mintha Róla írták volna.
    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      2017. augusztus 14. hétfő

      Ez egyik napról a másikra nem fog megoldódni, tapasztalatom szerint több hónap kell, mire a kicsi feldolgozza a történteket. Addig legyél vele sokat, ne várd el, hogy olyan önálló legyen, mint azelőtt. Még, ha nem is mondja, most ő fél attól, hogy elveszíthet titeket is és ezzel az érzéssel még nem tud mit kezdeni. Ha idegen, új helyre megy, segíthet neki egy-egy olyan tárgy, amit otthonról visz magával és hozzád kötődik, baba, kispárna, póló, kendő vagy akár egy fotó anyáról.

  • Erika

    2017. augusztus 04. péntek

    Kedves Ágnes
    Nem ide tartozik, de a másik helyen nem kaptam választ,hátha itt válaszol. Kisfiam 11 hetes. A nappali alvás úgy néz ki, hogy 45 percet alszik, magától alszik el, ott megébred, láthatóan fáradt, de nem tud visszaaludni. Van hogy 20-30 perc küzdés után tud csak aludni még egy kicsit. cumit többször is visszaadom neki, de nehezen mélyül el. Olyan mintha mindig éber alvással aludna. Éjszaka alszik 7 órát is egybe ébredés nélkül. Hogy taníthatnám meg visszaaltatni magát ha megébred?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Erika

    • Vida Ágnes

      2017. augusztus 07. hétfő

      Ebben a korban a babák még éberen alszanak és, ha megébrednek, nem tudnak maguktól visszaaludni, ez normális. Nappal még éberebbek, hiszen már tudják a különbséget a nappal és az éjszaka között. Segíthet a jobb alvásban, ha nem rögtön evés után fekteted le, hanem evés után mindig játék van, aztán, amikor már elálmosodott, következik az alvás (ebben a korban kb. másfél órát tudnak ébren lenni a babák anélkül, hogy nyűgösködnének, fáradtak lennének, ha hamarabb fekteted le, talán elalszik, de hamar felkel, ha még nem álmos másfél óra után, akkor lehet várni még az altatással). Ha megébred 45 perc után és a kezedbe felvéve jókedvű, élénk lesz, akkor már nincs szüksége több alvásra. Az nem számít, hogy álmosan ébred fel, ez alkati kérdés van, akinek kell egy kis ébredési idő alvás után, van, akinek meg kipattan a szeme és rögtön élénk.

  • Edit

    2017. augusztus 04. péntek

    Kedves Ági,
    a környezetünkben az elmúlt 1 évben több idős ember is meghalt. 5 éves kislányom egy hónapja a szomszéd néni halála óta fél a haláltól. kérdéseket tesz fel, múzeumban pl hogy a királynő mikor halt meg, és a gyerekei…
    a probléma ami talán ebből alakult ki, hogy konkrétan sehova nem enged el, nem megy el sehova (nagyszülőkhöz, apukájával vásárolni) nélkülem. kibukott egy beszélgetés során belőle hogy fél hogy én vagy az apukája meghalunk. ha apa is elmegy akkor is nagyon várja hogy hazajöjjön. hogy tudnám ezt feloldani benne? beszélgettünk hogy idősek és betegek voltak, lerajzoltuk egy életvonalon hogy ők az „élet” végén jártak (mind idősek voltak) de sajnos nem segít. sír zokog mikor el mennék valahova nélküle. mikor a szomszéd kislány fagyizni hívja zokog hogy csak akkor megy ha anya is jön. közben pedig azért is sír mert nagyon szeretett volna menni. de nem mer engem itthon hagyni. a szomszédságba azért átmegy játszani, de tudja hogy én itthon maradok.
    segítségedet szeretném kérni hogy merre induljak el,
    1, hogy tudnám feloldani benne a a halállal kapcsolatos félelmet,
    2, hogy tudom őt itthon hagyni (apával) és elmenni itthonról, boltba postára, stb. tudom hogy nonszensz, de addig zokog amíg el nem viszem magammal akárhova is megyek.
    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 10. vasárnap

      A halál gondolatát feldolgozni nagyon nehéz és természetszerűleg minden gyerekből szorongást vált ki, általában azzal a reakcióval, hogy a kicsi azt hiszi, elveszítheti a szüleit is, ezért átmenetileg jobban „őrzi” őket. Segíthet, ha nem megmagyarázni akarod neki az elmúlást, mert ezzel még nem tud mit kezdeni (és sokszor mi felnőttek sem), hanem arról beszéltek, mi van utána. Mesésen, játékosan. Pl. ott ül a néni a felhőn és nézelődik lefelé, vagy angyalka lett belőle és ott repülőzik a felhők felett, ezt könnyebb a kicsinek elfogadni, mint az elfogadhatatlant.

  • Éva

    2017. július 31. hétfő

    Kedves Ági!
    5,5 éves a kisfiam, nagyon érzékeny, közösségben inkább visszahúzódó kisgyerek. Az elmúlt napokban megdöbbentő dolgok derültek ki az ovis csoportjából. Annyira le vagyok döbbenve, hogy alig jutok szóhoz. Érdekelne a véleményed és a tanácsodra lenne szükségem, hogy mit tegyek?
    Van egy kisfiú a csoportban, aki szó szerint terrorban tartja az egész csoportot. Nem arról van már szó, hogy játék közben agresszív. Több kisfiúval összeállva bántalmazzák a többi kisgyereket, köztük az én kisfiamat. Hasba verik, ütik a fejét, hátba vágják, és csúfolják… Ma mondta ezt el nekem. A múlt héten „szálltak rá”. De előtte sokszor elmesélte, hogy a kisgyerek másokat hogy bánt, állandóan verekszik, kiabál, hisztizik, és ami még durva, az óvónőket is megüti, és azt mondja nekik, hogy hülye barom, te nekem nem parancsolsz, és ilyeneket. A múlt héten az egyik óvónő elhagyta a csoportot, átment egy másikba. Nem indokolták konkrétan, csak annyit mondtak, hogy a két óvónő között olyan szakmai konfliktus van, amit nem tudnak megoldani. Az anyukák szerint a kisgyerek az oka. Akkor derült ki, hogy a kisfiú több kislányt megfojtogatott, az egyik kislány azóta pszichológushoz jár, és minden fiútól retteg, éjjel nem alszik.
    Én a múlt héten szóltam az óvónőknek, hogy bántják a kisfiamat, de ez azóta csak rosszabb lett. Számomra ez tűrhetetlen! Senki ne vágja hasba és fejbe a kisfiamat! Itt az a helyzet van,úgy érzem, hogy az óvoda semmit nem tesz, hogy kezelje a helyzetet! Ma egész délután erről beszéltünk a kisfiammal, megoldódott, és olyanokat mesélt el, hogy szóhoz se jutok… Állítólag többször előfordult, a kisfiúnak leragasztották a száját, vagy azt mondta neki az egyik óvónő, hogy felkapja és jó messzire eldobja… Azt én is hallottam, hogy úgy is próbálják fegyelmezni, hogy hívják a rendőrséget. Persze ettől a kisfiam is megijedt, hogy vele is ezt csinálják, ha esetleg nem jól viselkedik, mondjuk visszacsap a gyereknek. Szerintem ez egy szörnyű helyzet, itt krízis van. Mit lehet itt tenni???

    • Vida Ágnes

      2017. augusztus 03. csütörtök

      Ilyen esetben mindenképpen rendkívüli szülői értekezletet kéne összehívni és beszélni az óvodavezetővel, de mivel az óvónénik reakciójával is gond van, nem csak azzal az egy gyerekkel, elgondolkodnék az óvodaváltáson is.

  • Anna

    2017. július 31. hétfő

    Nagyon szépen koszonom gyors válaszod.Megnyugtat.Halas vagyok ezért a blogert, mióta terhes lettem folyamatosan olvasom.Rengeteget tanultam innen, melyek megkönnyítették a baba apolasaval, nevelésével való minden napi problémák megoldását.

  • Anna

    2017. július 29. szombat

    Kedves Agi,
    2 eves kislanyomra a nagyanyja vigyazott mig mi, a szulok dolgoztunk.A mult heten egeszsegugyi problemak miatt a nagyinak el kellett utaznia hirtelen es nem volt ido beszoktatasra az uj baby sziterrel.Nehany napig delelott a bolcsivel is probalkoztunk, de lebetegedett, utolag ugy dontottunk h delelott is Es delutan is legyen a baby szitterrel.Az utobbi napokban sok hirtelen valtozas erte a kislanyomat es szorongo tunetek jelentkeztek nala: ejszaka tobbszor felsir, ragja a kormet, neha elutasit minket is.En is oriasi lelkiismeret furdalassal kuzdok es szornyen aggodom hogy az igy tarto 2-3 het viszzamarado lelki serulest fog okozni neki.2 het mulva jon ujra a nagyi.Kerdesem hogy ebben a korban 2-3 het ilyen tipusu valtozas okozhat pszihikai problemat a kislanyomnak?

    • Vida Ágnes

      2017. július 31. hétfő

      Rövid távon okoz az ilyesmi szorongást, de ha egyébként számíthat rád, később helyreáll majd a lelki békéje és hosszú távon nem lesz ettől a változástól semmi baja.