Konkrét megoldások: Mit tegyél, ha a gyereked agresszív?

Amikor a gyermek verekszik, csapkod, harap, a szülő maga is kijön a sodrából: nehéz ezt a helyzetet higgadtan kezelni. Hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet kiabálás és összeveszés nélkül? Ebben segítenek a pozitív gyermeknevelés eszközei:

Mit tegyél, ha a totyogód csapkod, akár téged, akár másokat bánt?

Ezt a 4 lépést kell követned:

1. Állítsd fel a határokat! („Nem szabad csapkodni”)
2. Fogadd el az érzéseit („Megértem, hogy csalódott vagy” vagy „Megértem, hogy dühös vagy”)
3. Ha sírni kezd, hisztizik, maradj mellette, vigasztald (ha hagyja magát felvenni úgy, ha nem, akkor csak legyél mellette, türelmesen várj, simogasd meg, halk hangon nyugtasd, de nem kell folyamatosan beszélni hozzá, a lényeg, hogy érezze, mellette vagy)
4. Tanítsd meg neki, milyen más (másokat nem bántó) módon fejezheti ki az érzelmeit!

Eddig az elmélet, de persze megvalósítani mindig nehezebb 🙂

Nézzük meg, hogyan néz ez ki a gyakorlatban!

1. eset: Harapós totyogós

A másfél éves totyogód megharap egy másik gyereket a játszótéren, odacsap neki vagy fellöki.

Mi lehet a viselkedés oka? A harapás ősi ösztön, az állatvilágban a sarokba szorított állat harap támadólag, aki úgy érzi, nincs lehetősége a menekülésre. A totyogó is gyakran harap azért, mert úgy érzi, nincs más megoldás. Az agyterületek fejlődése ebben a korban még az érzelmi agyterületek fejlődésénél tart, a gyermek nem tud racionális döntéseket hozni, ha pedig fáradt, frusztrált, túlingerelt, éhes, vagy pedig erős érzelmek öntik el az agyát, a még fejlődőfélben levő képességeit az önuralomra, nem tudja használni, helyette visszatér a veleszületett „hüllőagy” területére, azaz támadásba lendül.

A másokkal való verekedés, harapás okai ebben a korban elsősorban: frusztráció (a másik túl hangos, kiszámíthatatlanul viselkedik), harag, csalódás vagy félelem.

Mit lehet tenni?

1. Vedd fel a gyermekedet és vidd el a tett helyszínéről, majd mondd neki határozottan: „Nem szabad harapni!”
2. Ismerd el az érzelmeit: „Dühös vagy, mert elvette a kisautódat. Látom, hogy haragszol, de akkor sem szabad harapni. A harapás fáj.”
3. Várd meg, amíg megnyugszik, legyél mellette és nyugtasd, ha sír, hisztizik!
4. Amikor teljesen megnyugodott, akkor mutasd meg neki, mit tehet hasonló helyzetben (például odamegy hozzád és szól, ha elvették a játékát, visszaveszi a játékot attól, aki elvette vagy odébb megy, ha úgy érzi más gyerekek játéka zavarja)

2. eset: Testvérek verekszenek

A 2,5 éves gyermeked agresszív az 1 évessel. Fellöki, elveszi tőle a játékokat.

Mi lehet a viselkedés oka? Elsőként a legtöbben arra gondolnak, hogy a testvérféltékenység az ok, pedig sokkal inkább az, hogy a testvérek megpróbálják eldönteni az erősorrendet. A nagy meg akarja mutatni a területét egyre jobban veszélyeztető kicsinek, ki van elől a „falkában”.
Ezen tovább ronthat az, ha a nagyobbik gyermek úgy érzi, túl kevés figyelmet kap, miközben a testvérét mindenki csak tutujgatja, ezért úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy a tesót piszkálja. A testvérek közötti konfliktusok további okairól és azok rendezéséről itt írtam.

Mit tegyél?

1. Helyezd biztonságos helyre a kicsit pár percre! Vidd el a nagyot a kicsi közeléből egy nyugodt helyre és tisztázd vele a határokat („Nem verekszünk.”)
2. Tisztázd az érzelmeit! („Megértem, hogy dühös vagy.”)
3. Ha sír, hisztizik, nyugtasd meg, maradj mellette, amíg ki nem sírja magát!
4. Adj neki ötleteket, hogyan rendezheti másként a testvérével kapcsolatos konfliktusokat (pl. szól neked, megbeszéli a testvérével, mit szabad és mit nem – ezt különösen szokták élvezni a nagyobb testvérek, mert ez „nagyoknak való” dolog 🙂 )

– Ha a legtöbb probléma azért van, mert a kicsi veszélyezteti a nagy területét, nem hagyja játszani, érdemes kijelölni a nagynak egy játszósarkot (vagy ha van rá mód, külön szobát), ahol nyugodtan játszhat.

– Ha a legtöbb konfliktus azért van, mert a kicsi piszkálja a nagy játékait, beszéljük meg a naggyal, hogy a számára legfontosabb játékokat, amiket nem szeretne, hogy a kicsi piszkálja, tegye el egy erre kijelölt polcra vagy dobozba és tartsuk tiszteletben, hogy ezekkel csak ő játszhat. Később, ha a kistestvér érdeklődik ezen játékok iránt, kérjük meg a nagyot, hogy mutassa meg neki és ígérjük meg, hogy ott leszünk, vigyázni fogunk rá. Ugyanakkor kérjük meg arra is, hagyjon elől olyan játékokat, amiket a kistestvér is használhat.

– Ha a nagy túl keveset kap belőlünk és figyelemre vágyik, igyekezz úgy szervezni, hogy legyen rendszeresen olyan saját ideje, amikor csak rá figyelsz. Ilyenkor ő választhat egy játékot, amit játszol vele, ő választhat programot. Természetesen később, amikor már a kicsi is igényli ezt, mindkét gyermeknek kell ilyen saját idő.

– A kívánt viselkedést megtaníthatod neki meséken keresztül, szerepjátékokkal vagy bábozással is. Keresd azokat a mesekönyveket, amikben testvérek vannak, a gyerek könnyebben azonosul ezekkel, mint a hosszas magyarázatokkal!

untitled-4

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

59 Comments

  • Berna

    Reply Reply 2024. április 08. hétfő

    Kedves Ágnes!
    Nagyon el vagyok keseredve, 2 éves kisfiammal lassan nem merek gyerektársaságba menni. Nagyon kedves, türelmes, nyugis, csendes, korához képest fejlettebb értelmi képességű kisfiú, de mostanában nagyon harapós és csapkodó. Bánt minket és a többi gyereket is. A harapás kb 10 hónapos kora óta megvan, eleinte betudtam fogzásnak, aztán a túl sok érzelem kifejeződésének (öröm és bánat is), de még most 27 hónaposan is csinálja. Azt megértem, ha bánatában vagy örömében harap (megértem, nem elfogadom), de gyakaran látszólag teljesen ok nélkül, csendes játék közben egyszer csak harap. Megkérdezem, miért tette, erre jön hogy „Hogy sírjon.” vagy „Megvígasztallak!”. Több módszert is kipróbáltam (kb mindent, amit eddig javasoltak/ interneten találtam, ignoralás, kizökkentés, rászólás, elbeszélgetés, túlreagálás, alternatíva felajánlása, kiemelés …), de nem tudom, hogyan tovább. Már nem merem gyerekek közé vinni, attól félek, kit fog bántani. Az ütés ugyanígy. Szépen játszanak, és egyszer csak megcsapja a másik gyereket. Vagy direkt odamegy megütni valakit. Ha látom az előzményt, akkor közbelépek, de sokszor tényleg számomra ismeretlen okból csinálja. Nem bölcsis, nem ovis még. Köszönöm, ha tud segíteni.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. április 12. péntek

      Igazából a megoldás 2 részből áll:

      1. Egyrészt azért csinálja ezt, mert még nem tud elég ügyesen kommunikálni a többiekkel, ha valaki idegesíti stb. nem tudja még megmondani neki, ezért a megoldás első fele az, hogy segíteni kell neki ilyenkor felismerni mit is érez és kimondani (pl. „látom, hogy mérges vagy”), valamint meg kell neki mutatni, mi is a probléma (nem elég mondani, hogy „ne csapkodj”, hanem meg kell fogni a kezét és azt mondani „ne csapkodj a kezeddel”)

      2. Másrészt még nem tud mit kezdeni az erős érzelmeivel (pl. valaki idegesíti vagy egy helyzet túlingerli), ilyenkor segítened kell neki abban, hogy megnyugodjon. Minél higgadtabb tudsz maradni, annál jobban le tudja ő is utánozni.

      Fontos, hogy lehetőség szerint mindig ugyanúgy reagálj, ha konzekvens vagy, ő is egyre inkább képes lesz kezelni ezeket a helyzeteket. Az is fontos továbbá, hogy ne stresszelj, ugyanúgy vidd őt gyerekközösségbe, ha ugyanis érzi a feszültségedet ő is feszültebb lesz. Egyelőre, ha mentek, őt figyeld, hogy tudj neki segíteni, illetve meg tudd előzni ezeket a helyzeteket. De azt is tudnod kell, hogy ez nem szégyen, ebben a korban sok kisgyerek bántja a többieket.

  • KAndrea

    Reply Reply 2023. november 28. kedd

    Kedves Ágnes!

    Kb. 1-2 hete a 2.5 fél éves kislányom elkezdte megharapni a társait. Itthon nem aggresszív nem történt harapás sem. Próbáltam beszélni vele itthon az első harapásos eset óta, minden nap arról, hogy nem szabad senkit sem harapni és fájdalmat okozz vele. De másnap újra megtörtént. Tanácstalan vagyok, mit tegyek?
    Itthon soha sem agresszív. A bölcsőt szeptemberben kezdte el, túl vagyunk már a beszoktatásos perióduson.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. december 01. péntek

      Ebben a korban még az otthoni intelemre nem tudnak visszaemlékezni a gyerekek. Ha harap, akkor arra oka van, pl. fél egy másik gyerektől, vagy úgy érzi sarokba szorították. Érdemes lenne kideríteni, mi áll a háttérben, mindig ugyanazt a gyereket harapja meg? Vagy mindig mást? Mi váltja ki? Ezt a helyzetet leginkább a gondozónő tudja megoldani, ő látja odabent a gyereket, hogy mi történik vele.

  • KN Dóri

    Reply Reply 2023. augusztus 13. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nagyobbik gyermekünk 4 és fél éves lesz, a kisebbik 2 éves múlt. A kicsi a nagytól eltanulta a “Kaki vagy” kifejezést és az ütögetést is (ezt egymás közt néha szokták, amikor összevitatkoznak valamin, persze, amikor látjuk, mindig közbelépünk.)
    Problémánk: a kisfiúnk 2 hete szinte zsigerből mondja, hogy ránk, hogy “Kaki vagy”, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné. Még félálomban ébredés után is, ha arréb gurul, és nem fogja épp a hajam. De tudatosan is, éber állapotban. Ütögetni is szokott gyakran. Próbáltam határozottan mondani neki, hogy nem szabad, fáj. Csak simi a jó. Ha kérem, vagy magától is olykor, bocsánatot is kér és megsimogat. Hogyan lehetne mégis, hogy ritkuljanak ezek a rossz berögződések és elmúljon majd (kb napi 6-8x biztosan van)? Kezeljem másként, ha a 2 éves gyermekem mondja, mint amikor a 4 éves?
    Nagyon köszönöm a segítséged!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

      A kicsik még nem tudják jól kifejezni az érzéseiket, ezért gyakran megtanulnak ilyen kis buta kifejezéseket. A legjobb megoldás, ha nem reagálsz rá semmit. Ha ugyanis ügyet csinálsz belőle, magyarázod, még jobban rögződik. Ha nem kap rá reakciót, nem lesz olyan érdekes és elhagyja majd. Mindkét gyereknél csinálhatod ugyanígy.

  • Andrea

    Reply Reply 2023. március 02. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    2,5 éves a fiam, a hugi pedig 9 hónapos.
    Az elejétől kezdve nagyon megviselte a nagyot a tesó érkezése. Próbálok sok időt tölteni mindkettőjükkel, amennyit csak tudok foglalkozok velük. Ha az egyik alszik, a másikkal tudok külön is foglalkozni.
    Megértem, és tudom is mit kell tenni, ha a nagy dühböl agresszív lesz a kicsivel mert elveszi a játékát, vagy csak a közelébe megy, ezért én is higgadtan tudom kezelni a helyzetet. De nem tudok mit kezdeni azzal a fajta agresszióval, amit nem dühböl tesz. Amikor a nagy jó kedvében szaladgál, viccelődik, a kicsi pedig a szoba másik végében nézelődik, vagy játszik olyan dologgal ami nem a nagyé odamegy, és arcon rúgja egyszer- kétszer. Ezt a viselkedést az előzte meg, hogy ráfeküdt, rátérdelt, ráült, de az nem tűnt olyan agresszívnek, inkább csak úgy látszott, hogy nem tudja még, hogy kell bánni, játszani a kicsivel. Ilyenkor sajnos sokszor kiabálva szaladtam oda és lekaptam a kicsiről, mert megijedtem, nem akartam kiabálni, inkább csak nyomatékosan szolni és mivel messzebb voltam, hangosabb is. (Persze volt olyan is, hogy mérgemben kiabáltam rá.) Ez lehet az oka annak hogy most másképp bánik vele? Esetleg valami pozitív érzést próbál rosszul kifejezni? Vagy figyelemfelkeltés lenne? Amit próbaltam már: hangosan, nyugodtan szólni, alternatívát felajánlani (párna, puff rugdosása), megmutattam hogyan kell tesóval játszani, meg lehet ölelni, puszit lehet adni. Szóltam külön a lábának is, hogy nem szabad. Egyébként ezeket csinálja is, de nem szűnt meg a rugdosás. A mesélést még nem próbáltam, mert nem tudom, hogy milyen érzelmekről beszéljek.

    Illetve még azt kérdezném, hogy ez milyen hatással van a kicsire? Ha a nagy fájdalmat okoz neki, az olyan, mint amikor egy szülő bántalmazza a gyereket?

    A választ előre is köszönöm!
    Andrea

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. március 05. vasárnap

      Szia, igen, valószínűleg a reakciód miatt viselkedik most ő is agresszívebben. Amikor rászóltál erősebben, azt ő distresszként élte meg és most nem tud mit kezdeni az indulataival, illetve könnyebben jönnek elő az indulatok a testvér jelenlétében. Próbáld meg, hogy minél többet együtt játszol velük hármasban, találjatok ki olyan játékokat, ami mindkettőjüknek érdekes (pl. lufit lökni a magasban egymásnak vagy labdát gurítani, vagy a nagy épít egy tornyot a kicsinek, ő meg szétdönti) vagy olyasmit, amit a nagy megtaníthat a kicsinek. A lényeg, hogy legyél ott velük és mutasd, hogyan kell a kicsivel viselkedni, figyeld meg, miből alakul ki esetleg konfliktus és segíts a nagynak megoldani békés úton. A többi is jó, amiket csináltál, azt csináld tovább. A mesékben érdemes minden érzelmet kiemelni, eljátszani, de most legfőképpen a dühöt, indulatot lenne fontos megismernie, kezelnie. A kicsik szerencsére jól bírják ezt, a tesó általi „nyúzás” nekik nem trauma, hamar megtanulják megvédeni magukat.

  • Virág Ibolya

    Reply Reply 2023. február 04. szombat

    Kedves Ágnes!
    Hosszú lesz. A fiam 3 éves volt októberben, óvodát kezdett vegyes csoportban, előtte bölcsődés volt. A bölcsis beszoktatás, és élet teljesen kiegyensúlyozott volt, beszoktatás zökkenőmentes. A bölcsi vége felé elvittük neurologushoz mert volt egy fura viselkedése, bármi mellett képes szaladgálni és azt közelről oldalra sanditva nézni. Imádja az autókat és azok kerekeit, a harangokat és a szökőkutakat. De ezen kívül mást is szívesen csinál vagy mással is játszik. Az orvos azt mondta idegrendszeri éretlensége van, konduktív pedagógiai fejlesztésra járunk hetente. Szóval elkezdte az ovit, úgy gondoltam nem kell a beszoktatás ügyes lesz, nyári bölcsi meg sem kottyant. Augusztus elején lett,kezdte el a szobatisztaságot, volt ekkor tájt egy komolyabb szorulása. A pisit jelezte szépen, persze voltak balesetek. Az ovit megkezdte, nem szólt ha pisilnie kell, a kakát vissza tartja mai napig, rásegitessel megy szinte csak. Erre rájött hogy január eleje óta verekszik, bántja a társait. Elmondja mit tett, sajnálja, kéri hogy”segítsek a verekedésben” hogy ne történjen több ilyen. Ha elvesznek tőle valamit visít, vagy odacsap, ha azonnal nem is de később eszébe jut, ad egyet annak a gyereknek. Mérges dühös és ezt nem tudja uralni. Próbáljuk neki itthon tanítani hogy kérje el vagy mondja hogy nem adja oda stb. Ne verekedjen nem szép dolog. Megígéri hogy megpróbálja de minden másnap van valami, már kimart egy kisfiút, nyilván az anyuka kiakadt. Keveset jártunk gyerek társaságba, mert mikor elkezdődött a dacos osztozkodás nem adom elveszem korszaka, meguntam az állandó huza vonát a játszótéren és kevesebbet mentünk. Ha meglátott egy kisautót valakinél azonnal rárabolt. Szóval tudom hogy elrontottam és ennél issza a levét. Már egy ideje próbálunk gyerekek között lenni amennyit lehet, de nem sok javulás van. Felnőttekkel szulerul el van, beszélget együtt játszik, kéri hogy figyeljünk rá, autozzunk együtt, olvassunk stb. Na az oviba nem, nem játszik senkivel, de panaszkodik hogy nem akarnak vele játszani…. Gondolkodtam gyermek pszichológuson, a férjem nem hisz a pszichológusokban. Tudna tanácsot adni? Mit tehetnék? Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. február 14. kedd

      Amiket leírtál azok mind az idegrendszeri éretlenségből és a szociális tapasztalatok hiányából fakadhatnak, nem pszichés problémák. Az óvodai csoportban a gyerekek igyekeznek megküzdési stratégiákat kialakítani, hogy biztonságban érezzék magukat, ez gyakran lehet agresszió a többiek felé, ami egyfajta önvédelem (néha nem azért mert bántják, hanem a túlinger elleni védekezés, amit a másik gyerek viselkedése okoz, vagy a csoport önmagában, ha pl. túl sok hangosabb, nyüzsgősebb gyerek van a csoportban, akkor ezt egy érzékenyebb vagy idegrendszerileg éretlenebb gyerek nem tudja feldolgozni, ideges lesz, amit odacsapással reagál le). Illetve okozhat az is, ha még nem beszél olyan jól, ilyenkor beszéd helyett használja a gyerek az odacsapást. Amit tehetsz (azonkívül, hogy hordod a fejlesztésre), hogy segítesz neki az érzelmi intelligenciáját fejleszteni, hogy képes legyen felismerni, megnevezni és kezelni az érzelmeit. Ehhez ebben a cikkemben kaphatsz ötleteket: https://www.kismamablog.hu/hiszti-2/amikor-meg-nem-tudja-elmondani-erzelmek-feldolgozasa-erzelmi-intelligencia-fejlesztes-jatekos-modon

  • Timi

    Reply Reply 2022. december 24. szombat

    Kedves Ágnes!
    Kislányom egy nagy hős, aki halva született, és sokáig válságos állapotban volt.Intubálva tartották életben..de ma egy kis okos értelmes 3.5 éves csöppség akivel midnen rendben is lenne de rendszeresen amikor fáradt verekszik.Nem csak úgy csapkod, hanem fájdalmat okozva verekszik,rúg ,harap akármilyen sérüléseket okozva tudatja hogy dühös vagy vmi nem tetszik neki.Ez már nem csak egy hiszti ,mert volt rá példa h a fejét a falba verte vagy hanyattdobta magát szegény.Kamikáze mindennap amikor érzem hogy faradt.
    A legnagyobb áldozta persze ő ennek a történetnek,de mellette pedig én vagyok ,az anyukája,de bárkit a családban akár a nagyszülőknek is nekimegy vagy hajít dob tárgyakat.Ma karacsony napja van ,hozzám vágott egy üvegtányért majd 2 óra múlva úgy megharapott hogy húsig ért a sérülés..Hiába próbálok odamenni megnyugtatni ,bánt,nem enged ..van hogy félszemmel figyelek otthagyom de megyek is vissza kert féltem. VAN hjgy mellépróbalok feküdni vagy sírok én is de semmi eredménye.Meg sem tudom közelíteni.Egy idő után ilyenkor de csak ilyenkor bepisil.Még ekkor sem enged oda azután valahogy mégis megküzdünk,simogatni ringazni próbalom de sokszor ez sok sok perc mire sikerül ..van h 10 perc kemény kuzdelem vagy Eltelik egy kis idő és egy más ott nem tartózkodó személyt pl a másik szobában levő bátyját hívja és fogadja el de azbsem biztos csak odahívja ,néha pedig elfogad,egyszercsak meggondolja magát és kéri anyukát.Utána bocsánatot kér és megigeri hogy többet nem csinál ilyet de újra és újra elofordul.Mondig módon hogy nem vagyok mérges de ez fáj nekem és még kell beszélni.De nem megy valamiért. Olyan hisztirohama van olykor,mintha öntudatán kívül lenne.. nem tudjuk miért,vagy mi miatt hogy pl hárman alig tudjuk kivinni egy áruházból.Mindig megkérdezem miután megnyugodott hogy mi volt a baj,és olyan aprósáokat mond ,hogy hozzáértem a babájához,vagy h nem oda akarta rakni ahova én tettem vmit,nem úgy volt vagy állt vmi..a szemüvegem pl mindig le kell vennem ,pedig már 3 vettem mert fél,most mutatja hogy vegyem le és úgy odajön. Nem tudom hogy segítethetnék neki vagy mit tegyek hova forduljak, hogy megnyugodjon,kezelni tudja ő is én is a helyzetet de nagyon aggasztó és sajnálom őt ,én pedig teljesen kikészülök hogy nem tudom mi a helyes út. Mit tanácsol kedves Ágnes?
    Válaszát nagyon hálásan köszönöm!
    Timi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. december 25. vasárnap

      Ez egy distressz hiszti, amit valószínűleg idegrendszeri éretlenség okoz. Ő ilyenkor nincs igazán a tudatában annak, mit tesz. Valószínűleg a születése körülményei is közrejátszanak ebben, TSMT tornát javaslok.

  • Nagy Erika

    Reply Reply 2022. augusztus 21. vasárnap

    Kedves Ágnes! Végig olvastam az összes alábbi esetet és jótanácsot. Nagyon tanulságosak és hasznosak. A mi problémánkhoz hasonlóval viszont nem találkoztam. 3 éves picilány unokám többször is mondta már a különböző családtagoknak, hogy “nem szeretlek”. Különösebben nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget, mert pár perc után abbahagyta és kedvesen viselkedett bármelyikőnkkel. Finoman szólunk rá ilyenkor, hogy ne mondjon ilyet. Viszont az édesanyja húgával( az én kisebbik lányom, aki nagyon imádja a picit ) nagyon gonosz. Nem csak mondja, hogy nem szereti, de sok esetben meg is üti őt. Megszakad a szívem, mert tudom, hogy nagyon szereti a kislányt, mindenben a kedvébe jár és sokat játszik vele. Ha kettesben vannak, sem az anyuka, sem én nem vagyunk jelen semmi gond, minden rendben, semmi hasonló nem fordul elő. Nem vagyok benne biztos, hogy jól ítélem meg, de úgy látom, hogy az édesanyja jelenlétében szinte mindig bekövetkezik ez a konfliktus. Nekem utólag már többször is mondta a kislány, hogy igazából szereti ám a nenikét! És most biztos szomorú, hogy bántotta őt. Mégis újra és újra előfordul, szintem minden találkozás alakmával ez a fura viselkedés. Kérem, nyugtasson meg, hogy ez el fog múlni és legyen kedves tanácsot adni, hogyan viselkedjünk/reagáltunk egy ilyen helyzetben! Előre is köszönöm a válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. szeptember 04. vasárnap

      Ebben a korban a kisgyerekek még nem tudják jól kifejezni a gondolataikat, ezért sokszor egyszerűen fogalmaznak, pl. azt mondják „nem szeretlek” pedig nem is ez a gond, pl, csak kicsit tartanak valakitől vagy furának találják, esetleg korábban valamivel megijesztette őt és ezért nem örül neki. Azért az anyukája jelenlétében fejezi ki ezt jobban, mert benne jobban bízik, előtte meri „elmondani” mi bántja. Azzal segíthettek neki, hogy próbáljátok kimondani vagy rákérdezni, mi a probléma pl. „Látom, hogy bajod van a nénivel, haragszol rá valamiért?”

  • Reni

    Reply Reply 2022. június 30. csütörtök

    Kedves Ági!
    A mi kis 3 éves kicsikénk miatt írok. Tavaly nyáron a játszón sokszor meglökött pár gyereket, kicsit agresszív volt, de nem volt ebből gond – ekkor még nem járt bölcsibe. A bölcsi tavaly szeptember óta van, eddig azt mondták, hogy eleven gyerek, de most 4 napja – egy hete – minden nap megver vagy fellök valakit és/vagy elveszi a játékot tőlük. Itthon viszont azóta kisangyal, régen itthon volt rosszcsont. Mit tehetnénk?
    Üdvözöl:
    Reni

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 02. szombat

      Ha eddig nem volt ilyen probléma és csak most jelentkezett, akkor a bölcsiben válthatta ezt ki nála valami vagy valaki. Pl. egy másik kisgyerek, akitől tart vagy ha új óvónéni van a bölcsiben, akiben nem bízik.

  • Bárdosiné Ardai Inez

    Reply Reply 2022. május 10. kedd

    Kedves Ágnes,

    Végső elkeseredésembe írok Önnek. Kislányom Sára, januárban töltötte a 2 évet. Egy nagyon életvidám, pörgős, dumás csajszi, aki sajnos a játszótér/babamama klub réme.
    Tavaly nyáron kezdődött minden. Júliusban végleg elköszöntünk a szoptatástól, ami szépen lassan zajlott. Először a délutáni alvással kezdtük, majd apa bevonásával az esti/éjszakai cicizést is elhagytuk. Ezidőtájt a településen ahol élünk, összegyűlt egy kisebb babás-mamás közösség, 6-8 hasonló korú kisgyermekkel. Ekkor kezdtem észrevenni, hogy lökdösődik, majd harapdálásba ment át a történet, végül (a mai napig) csipkelődik. Illetve fogalmazhatnék úgy, hogy mar, mint egy vipera. Van amikor csak áll szembe egy kis barátjával/unokatestvérével és minden ok nélkül belemar az arcába. Sehol máshol nem bántja a gyerekeket csak az arcukba csíp bele. Ilyenkor én határozottan odalépek és leguggolok mellé vagy felveszem és elmondom neki tömören és röviden, hogy ezt nem szabad, mert fáj, szeretni kell mindenkit. Van mikor már elszakad nálam is a cérna és elsírom magam előtte, vagy erélyesebben rászólok mikor egy klub vagy találka alkalmával többször is, több gyermeket is bánt. De a leginkább jellemző, hogy röviden lezárom a dolgot és elviszem onnan, próbálom kizökkenteni. Viszont hónapok óta nem látok változást. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi okozza ezt nála. Talán a bizonytalanság, a félelemérzet vagy esetleg az erőfitoktatás?!!
    Nagyon elvagyok keseredve. Bánt, hogy nem tudok vele mit kezdeni, tartok attól, hogy esetleg egy anyuka/apuka úgy szól neki, amit ő nem tud hova tenni. Már kezdek aggódni, hogy van vele valami baj, hisz a hasonló korú társainál nem vélek felfedezni ilyes fajta viselkedést.

    Szeretném véleményét, tanácsát kérni, hogy min változtassak, hogy tudom ezt az időszakot számára/számunkra könnyebbé tenni.

    (Amit talán fontos megjegyeznem, hogy 2 hete született meg a kistesó, akit imád. Puszilgatja, ölelgeti, becézgeti, eszébe sem jut bántani.)

    Előre is köszönöm válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. május 15. vasárnap

      Ez erőfitogtatás. Vannak gyerekek, akik úgy kezelik a félelemérzetüket ebben a korban, hogy elsőre megmutatják, hogy ők az erősebbek. A megoldás az, ha egyszerre csak 1-1 kisgyerekkel játszik együtt és átmenetileg mindig ott vagy te is segítségnek, bíztatásnak a játék részeseként nem csak felügyelőként. Valamint a beszédfejlődés is szokott még javítani rajta, illetve érdemes az érzelmi intelligenciát is fejleszteni sok-sok mesével, bábozással, szerepjátékkal, hogy meg tudjon küzdeni a gyerekektől való félelmével és megtanulja, hogyan kéne viselkedni társas helyzetekben.

  • Kuruczné Gàspàr Ramóna

    Reply Reply 2021. november 04. csütörtök

    Üdvözlöm kedves Àgi!!
    2 éves kisfiam 6 hónapja minden hajnalban fel ébred sír csapkogya magàt màr mostanàban csak sír anyibban javult a hajzet de még mindig nehezen alszik Visza 20 percig is van hogy el tart a siràs 1 2 óra hossza is kell hozâ míg Visza tudom altatni azal a kérdésel fordulok önhöz hogy mi lehet az oka ? Vagy mit tehetek ? Mit adhatok neki ? Kérlek segíts egy ki merült édes anya 😞😀

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Az ennyire nyugtalan alvásnak gyakran túlpörgés az oka. Ha túlingerlő a környezet, a kisgyerek éretlen idegrendszere nem tudja feldolgozni a sok élményt és ezért alszik nyugtalanabbul. Ami segíthet:
      – a nappali alvásnál pihenje ki magát,
      – ne túlfáradva kerüljön este az ágyba,
      – korlátozzátok minimálisra a mesenézést legalább az esti órákban ne nézze, de jobb, ha napközben is legfeljebb 10 perceket néz és csak korának megfelelő meséket,
      – ne legyen háttértévézés vagy más mesterséges inger körülötte, ami a háttérben megy, amíg játszik,
      – alaposan kiszellőztetni a szobáját lefekvés előtt,
      – ne legyen a szobájában éjszakára semmi, ami hangot adhat, világíthat (mobiltelefon, tablet, tévé stb.)
      – ne igyon kakaót, tejeskávét, fekete teát és lehetőség szerint édességeket se nagyon kapjon,
      – segíthet még este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea.

  • Imola

    Reply Reply 2021. július 15. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    A segítségedet szeretném kérni eléggé el vagyunk keseredve
    22hónapos kisfiam az utóbbi időben elkezdett csapkodni
    Félve megyek vele társaságba, játszótérre, mert mindig az a vége, hogy valakit bánt, rácsap, megrúgja, homokot dob rá mindezt ok nélkül
    Pl. Ül a homokózóban egy kisgyerek ő csak odaszalad és megrúgja
    Tanácstalan vagyok miért csinálhatja és hogy hogyan tudnám erről leszoktatni
    Egyébként azt figyeltem meg a picit nagyobb gyerekeket (4-5 éves) egyáltalán nem bántja csak a kisebbeket vagy a vele egykorúakat
    A nővéremnek van egy 5 hónapos kislánya rá is mindig rá akar csapni egyébként itt féltékenység is közre játszik, mert ha megfogom vagy csak beszélek hozzá teljesen behisztizik kiabál hogy ne, ne
    Testvére nincs
    Eddig azzal próbálkoztam ha bántott valakit mondtam neki nem szabad senkit bántani és ha folytatta elhoztam haza és mindig mondom neki amikor bántassz valakit akkor mindig el fogunk menni haza
    Sajnos nem tudom, hogy ez jó megoldás e
    Rácsapni nem szoktam anyukám mondta semmiképpen ne úgy próbáljam leszoktatni, mert az agresszió csak agressziót szül(40évig dolgozott bölcsödében, szóval szoktam hallgatni rá😄)
    Nem tudom mit tehetnék, mert ez eddig nem hozott javulást
    Köszönöm ha elolvasod és válaszolsz

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. július 25. vasárnap

      Ebben a korban a legfontosabb, hogy közvetlen tettek útján tanítsd, mert csak így érti meg mit vársz el tőle és mit nem szabad. Ha csapkod, fogd meg a kezét és úgy mondd neki, hogy nem szabad (nem kell magyarázni hozzá semmit, mert az elveszi az egyértelmű utasítás élét). Ha dobál, fogd meg a csuklóját és mondd, hogy nem szabad dobálni. Ha valaki sír miatta, menjetek oda és simizzétek meg, kérjetek bocsánatot, hogy lássa az ok-okozati összefüggést. Felesleges ilyenkor hazamenni a játszótérről, mert ebben a korban a büntetéssel való összefüggést a gyerek még nem érti meg, nincs hatással a későbbi cselekedeteire, ráadásul így kevésbé adja ki a feszültségét, frusztrációját, ettől még feszültebb lesz. Olyat lehet, hogy ha konfliktusba keveredett, utána pár percre félrevonultok együtt játszani, amíg megnyugszik.

  • Szabina

    Reply Reply 2020. augusztus 16. vasárnap

    Szia Ági!
    2 éves a kissebbik fiam, és mióta megy (16 hós korától), azóta dobálózik. Az elején nem zavart, gondoltam újdonság, majd elhagyja. De nem. Egyre rosszabb. Azt még értem, hogy ha mérges lesz, mert mondjuk nem engedek neki valamit, vagy nem kaphat meg egy játékot, akkor mérgében eldob valamit, de sajnos ez már megszokássá vált szerintem nála. Szépen eljátszik valamivel, aztán felpattan, és a földhöz vágja, ami épp a kezében van. Mindegy az, hogy cumisüveg, vagy fém kisautó, vagy bármi más. A 4 éves bátyja, és a 1,5 éves unokaöccse számtalanszor sírt miatta, mert fejbedobja őket. Vagy a másik, hogy odamegy egy kisgyerek mellé ( játszón pl.), és minden előzmény nélkül megüti. Ha rászólunk, csak rosszabb lesz, vagy ő is elkezd sírni, akkor meg azért dobál. Egyszerűen ördögi kör. Próbáltam már higgadtan elmondani neki, hogy nem szabad, mert fáj, próbáltam, hogy rácsaptam a kezére, de semmi nem használ. Ha semmi nincs a kezében, amit eldobhatna, akkor felveszi a hozzá legközelebb álló dolgot, és azt dobja el. Nem tudom, mit tehetnék. Rosszul érzem emiatt magam, plusz félek, nehogy a tesójában kárt tegyen. Mit tanácsolsz? Köszönöm előre is

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2020. augusztus 23. vasárnap

      Amikor csinálja, mindig ugyanúgy reagálj, következetesen. Ne legyél agresszív, ne csapj rá, ne emeld fel a hangod, ezek csak azt közvetítik felé, hogy az agresszió rendben van. Helyette fogd meg a kezét ilyenkor csuklónál, nézz a szemébe és mondd, hogy „ezt nem szabad”. Utána mindig menjetek oda ahhoz, akit megdobott és kérjetek bocsánatot. Ha valami emiatt elromlik, eltörik, segítsen ő is összetakarítani, hogy lássa, mi a viselkedése következménye. Emellett segíteni kell neki abban is, hogy felismerje, milyen érzések vezetnek nála ehhez a viselkedéshez és mit csinálhat helyette. Amikor csinálja, mindig mondd ki mit érez (pl. látom, hogy most dühös vagy). És utána mindig mutasd meg, mit csináljon, ha így érez.

  • Mózes Réka

    Reply Reply 2020. július 12. vasárnap

    Kedves Vida Ágnes!

    Személyes konzultációra lenne szükségem 1,5 éves kisfiam viselkedésproblémáinak kezelésére. 2 gyermekem van (a nagyobbik 3 éves), és a naggyal nincsenek ilyen problémák. Sajnos semmilyen eddig kipróbált technikánk nem használt, a kicsi harap, üt (minket, a testvérét, más gyerekeket), és a legkisebb neki nem tetsző dologért sikít. Teljesen tanácstalanok és kétségbeesettek vagyunk mostanra.

    Előre is köszönöm segítségét.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2020. július 13. hétfő

      Ha konzultációt szeretnél a beatrix@kismamablog.hu-ra írj az asszisztensemnek Haklik Bettinek és vele tudsz időpontot egyeztetni. A járvány miatt jelenleg csak Skype konzultációra van lehetőség.

  • Bakos Nikola

    Reply Reply 2019. november 08. péntek

    Kedves Agnes! Kisfiam 5 éves, és a dühkitöréseivel vannak problémák. Tegnap este átjött a növérem az ö 5 èvesével, mi sütöttünk, a fiuk játszottak. Összevesztek , kiültettem 5 percre büntetésbe a fiamat (mielött jöttek, direkt megbeszéltük, hogy nem fogja szekálni az unokatesót, aki amugy nagyon nyávogós. Várta, hogy jöjjenek). 5 perc után visszaengedtem jatszani, az unokatesó elvett egy takarót, amire a fiam eröböl megütötte. Kiállítottam a fiamat velünk a konyhába, és mondam neki,hogy nem jatszhat az unokatesóval, ha verekszik. Erre ö nekiállt üvölteni, hisztizni, és kiabálni, hogy “anya, nem szeretlek!” “Anya, utállak!”. 2 napja kivagyok emiatt,illetve nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a csaladban a “bolond” gyerek.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. november 10. vasárnap

      Az a baj, hogy a büntetés rossz érzéseket váltott ki benne, ráadásul attól, hogy büntetésbe küldöd még nem dolgozza fel a másik gyerek vagy a helyzet iránti negatív érzéseit. Hasonló helyzetben máskor inkább, ha konfliktus van, csendben és higgadtan mondd el neki, hogy ilyet nem szabad csinálni és hogy hogyan játsszon a továbbiakban a másikkal (mert attól, hogy megtiltod még nem fogja tudni mi a jó megoldás), aztán engedd vissza, hogy tovább játszhassanak. Ha sok a konfliktus, érdemes mellettük maradni, figyelni őket, megérteni, mi váltja ki, esetleg néha nektek felnőtteknek közösen is játszani velük, mert a jó példátokból tanulják meg, hogyan lehet egymással békésen játszani.

  • Nagy-Osztovics Julianna

    Reply Reply 2019. július 03. szerda

    Kedves Ágnes!
    Milla 11 hónapos. Pár hete kezdte el, hogy amikor nem tetszik neki vmi, hiszti közben erősen veri a fejét a talajba vagy éppen abba ami közel van hozzá 🤦‍♀️ van hogy már lila a homloka. bár már van egy 7 éves kisfiam és elég sok mindent ateltem vele is, de ez elég ilyeszto számomra és nem tudom hogyan kezeljem a dolgot?!
    Köszönöm a választ előre is: Juci

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. július 14. vasárnap

      Ez gyakori jelenség ebben a korban. Vedd fel és nyugtasd meg, hogy hamarabb megnyugodjon, ezt tudod tenni.

  • Réka

    Reply Reply 2018. december 09. vasárnap

    Kedves Ági!

    Én már kezdetek óta követem a látásmódod és nagyon sokat segített mindenben, de most megállt a tudományom és nem találok megoldást kétségbe vagyok esve hogy hol rontottam el mit nem csinálok jól. Majdnem 4 éves a fiam 2 évig járt bölcsibe most szeptember óta ovis. első naptól kezdve egyfolytában azt hallgatom az ovónőktől hogy ezt csinálta azt csinálta, hogy szakkönyveket olvasnak mert nem bírnak vele nem tudják kezelni. Azt mondják amikor egyre több gyerek van a teremben „elmegy az esze” bepörög nem bírnak vele, sokszor olyan mint egy tornádó végigszalad a termen felborít mindent , végigvág mindenkin, az első napokban ahogy elkezdett járni oviba a nagyokkal összetűzésbe került az udvaron, provokál mindenkit amikor olyan kedve van ,dobálozik van hogy agresszív játszik majd hirtelen felugrik leborítja a székről a másikat akivel játszott, vagy rátapos a másik kezére ami a földön van. végigrohan a folyóson nekiszalad a padnak stb. Itthon ennyire nem vettük ezt észre . A bölcsis nénit is felhívtuk hogy ott volt e ilyen probléma azt mondta igen, de kezelték ezért nem szoltak nekünk. Fejlesztőkhöz viszem egyéni és csoportos tornára a feladatokat szépen csinálja a szünetben unatkozik akkor gerjeszt feszültséget. Nagyon okos fiú, talán túl okos is, gondolom unatkozik is.. nem tudom. Amióta oviba jár itthon is egyre szófogadatlanabb nem hat rá semmi .Az oviba már víz alá teszik büntetőfotelje padja stbje van pedig még csak 3 hónapja jár. Néha azt mondja nem akar oviba menni mert ott őt állandóan büntetik. Meg hogy menjünk bölcsibe mert ott vidámabb. Már nincs ötletem kinek van igaza hogy az ovónőkkel vagy a gyerekkel van probléma vagy velünk szülökkel. Bizotság elé akarják küldeni beilleszkedési zavar miatt de ezt nem akarom ennyi idő után rányomni a bélyeget. én ugy érzem az ovónőkkel is baj van de már össze vagyok zavarodva és hogy hogy tudnék hatással lenni a gyerekre hogy szablykövetőbb szófogadóbb legyen . sok módzsert kipróbáltam de lepörög róla pillanatnyi gyógyír csak másnapra elfelejt mindent. tudnál e tanácsot adni ugy érzem sakk matt. nincs ötletem és nagyon szomorú vagyok .köszönöm előre is válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. január 03. csütörtök

      Mindenképpen gond van itt az óvodával, hiszen erre a viselkedésre nem így kéne reagálni (víz alá teszik…), talán mostanra már az is súlyosbítja a dolgot, hogy őt tartják „a” problémás gyereknek és ettől még feszültebb lesz, amiért még inkább nem érzi jól magát az oviban és még rosszabbul viselkedik. Az is biztos, hogy beilleszkedési zavara van, talán csak ez a közösség váltja ki belőle és egy másik helyen kevésbé lenne vele gond, de mivel már a bölcsiben is előfordult ez a dolog, szerintem mindenképpen el kéne vinnetek a nevelési tanácsadóhoz, talán extra fejlesztésre van szüksége vagy valami más gond van, amit ott kiderítenének és segítséget kaphatna. Az biztos, hogy emellett közösséget is váltanék, mert itt nem tudják kezelni az ő vérmérsékletét, míg a bölcsiben ezzel nem volt gond. Egy kisebb létszámú közösség mindenképpen jobb lenne neki.

  • Agi

    Reply Reply 2017. augusztus 13. vasárnap

    Szia Ági,

    A 17 hónapos kislányom harap és üt. Általában olyankor ha nem engedek valamit de előfordul játék közben is. Én ilyenkor megfogom a kezet és határozottan azt mondom, hogy: nem, nem szabad ütni/harapni! Mihelyst elengedem a kezet újból ütni akar. Ha harapni akar akkor úgy kell őt felemelni és arrébb vinni különben nem hagyja abba. Próbáltam mondani hogy ez anyának fáj, próbáltam felkiáltani stb. Általában ilyenkor mosolyog és meg élvezi is. A férjemet nem szokta se ütni se harapni csak engem.
    Mit javasolsz? Lehet hogy így vezeti le a feszültséget?
    Köszönöm válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. augusztus 14. hétfő

      A gyereknek érdekes, ha felkiáltasz, ezt tehát nem javaslom, minél intenzívebb a reakciód, annál jobban fogja csinálni. Igen, így vezeti le a feszültséget: ebben a korban a gyerekek nem tudják kezelni az indulataikat, ezt meg kell tanulniuk. A fenti cikkben leírt módszereket javaslom a probléma kezelésére.

  • Evelin

    Reply Reply 2017. július 04. kedd

    Kedves Ági! Segítségre van szükségem. A 28 hónapos kisfiunk csapkodja a hat hetes húga fejét, ha alkalma van rá. Ez a testvér születése óta fennáll, az esetek többségében már elég gyors vagyok és ki tudom védeni, de ez nem megoldás. Sokszor szeretettel közeledik felé, puszilja, simogatja, majd jön a csapkodás, van, hogy egyből csap. Amúgy gondoskodó is tud lenni vele: ha hallja, hogy nyöszörög, sír, egyből szól nekem, hogy „baba!”, és indul megnézni. Viszi neki a takarót, plüssöket, a saját játékait, kulacsát, stb. Hétköznap hármasban vagyok velük. Pihenőszékben a hugit nem is merem hagyni, csak a kiságyában, a babakocsijában és a karjaimban van biztonságban. Nagyon „jó” baba, ritkán és sokat eszik, ügyesen alszik, még egész könnyen telnek a napjaink hármasban, szinte csak a naggyal foglalkozok, úgy, mint a tesó születése előtt. Még szoptatás közben is vele foglalkozok: meséskönyvet nézegetünk, mesét nézünk, figyelem és kommentálom a játékát. Szinte csak vele foglalkozok. Így is már úgy érzem, hogy a kicsinek is több járna… A csapkodásokra reagáltam már többféleképpen. Rászóltam, elmagyaráztam, hogy ilyet nem szabad, nem bántjuk a kicsit, és senkit sem, ez neki fáj, most szomorú a baba, és anya is, volt, hogy sírtam is ez miatt, ha olyan állapotban voltam. Aztán rá is vertem a kezére. 🙁 A kisfiam erős akaratú gyermek, volt koraszülött (27 hét), méretben utólérte társait, mozgásfejlődése kicsit megkésett (20 hósan kezdett el járni), beszédfejlődése is megkésett (kb. 10 szava van). Ez utóbbinak talán köze lehet a viselkedéséhez, mivel szóban még nem tudja kifejezni az érzelmeit. Szívesen fogadnám a tanácsodat, hogy mit tegyek megelőzésképp, illetve hogyan reagáljak, ha agresszív. Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. július 07. péntek

      Bántani, büntetésbe tenni emiatt nem szabad, ezzel csak tovább növeled benne a frusztrációt, ami miatt csapkod! Meg kell érteni, hogy a csapkodás ennek az életkornak a sajátja (itt is írtam róla). Nem kimondottan a tesó ellen irányul, hanem a testvér érkezésével kapcsolatos érzelmeit fejezi ki így. Természetes, hogy az új helyzet, a változás, feszültséget, szorongást okoz a gyerekben, ettől még szereti a testvérét, de új neki a helyzet és mivel még nem tudja elmondani, mit érez, a feszültségét a testével fejezi ki. Ami segíthet az, amit a már linkelt csapkodós cikkben is leírtam, illetve érdemes mellé letölteni a Pukkancs Maki Hisztikönyvét is, amiben egy csomó játékos módszert találsz, ami segít neki kezelni ezeket az érzelmeket.

      • Evelin

        Reply Reply 2017. július 12. szerda

        Koszonom szepen a valaszodat es a tanacsaidat!

  • András

    Reply Reply 2017. június 17. szombat

    Kedves Ágnes

    Van egy két és fél éves lányom , a nővéremnek pedig egy 2 éves lánya, aki meg szokta ütni a lányomat. Az unokahúga magasabb is és erősebb is. Szerintem részéről ez erősorrendi próbálgatás. A lányomat nagyon rosszul érinti ez a dolog, még ha nem is kapott nagyot, akkor is nagyon sír. Bár rosszul esik, hogy az én lányom kapja a pofonok 100% -át, úgy vagyok vele hogy játsszák le egymás között a gyerekek, nem nagyon akarok beleavatkozni. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan reagáljunk mint felnőttek ha elcsattan a pofon? Mit tegyünk azzal aki kapta a pofont? Hogyan készítsük fel, hogy még valószínű kapni fog az unokahúgától, de megtanulja kezelni idővel az unokahúga csapkodásait.
    Köszönöm válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. június 27. kedd

      Természetesen meg kell vigasztalni azt, aki kapta és rászólni arra, aki adta, de valóban igaz, hogy ezen felül kell egy kicsit hagyni őket, hogy ők kezeljék a konfliktust egymás között, a kislányod pedig megtanulja megvédeni magát. Ezt sajnos csak a gyakorlatban lehet megtanulni, hiába adnál neki tippeket, ebben a korban még nem tud mit kezdeni ezekkel.

  • Mátyusné Gergely Csilla

    Reply Reply 2017. január 14. szombat

    Szia Ági!
    Van egy 2,5 éves kisfiam. Erős akaratú, kitartó, az akaratának vagy éppen a nem akarásának határozottan hangot adó kisfiú. El vagyok keseredve, mert néha úgy érzem, bármennyire is igyekszem, rossz irányba tartok a nevelésével kapcsolatban. Egyik pillanatban egy kis angyal. Szépen, kézen fogva sétálunk az utcán, beszélgetünk közben. Hazaérünk, aztán egyik pillanatról a másikra (látszólag minden előzmény nélkül) megváltozik. Nem akar levetkőzni, kiabál, most a legújabb, hogy engem üt. (nem az ő akarata ellenére jövünk haza, mindig mondom neki, ha indulunk hazafelé). Próbálom ilyenkor elmondani neki, hogy megértem, ha dühös, de engem nem bánthat. Már azt is mondtam neki, hogy ilyenkor tapsoljon pl. Ekkor mindenre NEM a válasz, bármit is teszek, mondok, kérek. De ez előfordul bármilyen más szituációban is, nem csak akkor, ha valahonnan hazaérünk. Amikor ilyen dühkitörése van, mit tegyek?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      A kisfiad már kifelé tart a dackorszakból, sok esetben képes már uralni az indulatait, egyes esetekben azonban nem, ilyenkor kezd el csapkodni, ellenkezni. Tudni kell, hogy ő ilyenkor nincs a „tudatánál”, ez az ún. distressz hiszti, amikor a gyerek nem direkt hisztizik, nem akar elérni semmit a hisztivel, hanem belekerül egy nehéz lelkiállapotba, amit egyre kevésbé képes uralni, nem képes kimászni onnan éppen ezért ellenkezik, tiltakozik. Ilyenkor felesleges győzködni, mert úgyis csak tiltakozni fog. Ami segíthet, ha ilyenkor leteszed, elmondod, hogy nem bánthat és leülteted valahová, ahol megnyugodhat (ha nem akar ott ülni az sem baj, a lényeg, hogy ne vitatkozz vele, hagyd, hogy magától megnyugodjon). Idővel megtalálja azt a módot, ahogyan meg tud nyugodni és egyre ritkábban fog kiborulni majd.

      • Mátyusné Gergely Csilla

        Reply Reply 2017. január 16. hétfő

        Kedves Ági!
        köszönöm szépen a választ! Megpróbálok még türelmesebb lenni, és várom, hogy ez az időszak is elmúljon. 😀
        Lenne még egy kérdésem: amikor itthon vagyunk, és hisztizik valamin, az ok, akkor megvárom, míg lenyugszik. utána mindig jön bújni, rajtam pihen. 🙂 De amikor mennünk kell valahova, és konkrétan őrjöng a pelenka csere közben, vagy amikor bekakilt, és sürgősen ki kell cserélni a pelenkáját, hogy ne kenjen össze mindent, akkor mi a teendő? Ma reggel is konkrétan a fél pelenkázó kakis lett, mert kifordul a kezeim közül, ordít, hogy anya, nem! És mindezt megelőzte egy fél órás győzködés, hogy a pelenkát márpedig ki kell cserélni. Már azt is próbáltam, hogy ne szakítsam ki a játékából, hogy szóljon, ha jöhetek pelenkát cserélni. De persze nem szól… és ugyanígy őrült ordítás a pelenkacsere alatt….. 🙁
        (de ez jellemző az öltözésre is, és akkor is, ha számára kedvező helyre megyünk, tehát nem csak akkor hisztizik, amikor nem akar jönni)

  • Kriszti

    Reply Reply 2016. november 18. péntek

    Kedves Ági!

    2 éves múlt a kislányom. A problémám,hogy nagyon harapós. Körülbelül 1 éves korában kezdte (amikor a szomszéd.kislány.benyúlkált hozzá a babakocsiba). Eleinte csak őt harapta meg,később már minden gyereket,látszólag ok nélkül is. Minkét is. Egy időben ez elmúlt és már „csak” csípett,de szeptember körül újra kezdődött a harapás. Nem.tudom van-e összefüggés,de a nagyrágó fogai ekkor kezdtek kinőni. Közben októberben elkezdte a bölcsit,ahol eleinte rengeteget harapott,nem evett. Átkértem másik csoportba,itt ritkábban.fordul élő harapás,kB heti 3 alkalommal. Főleg mostmár csak a kisebbeket harapja,a nagyokkal-egy idősekkel rendezték az erőviszonyokat. Sokszor látszólag ok nélkül is harap,plusz csak mellette áll a másik gyerek. Esetleg mit lehet tenni ez ellen azon kívül,hogy állandóan mondjuk.neki,hogy nem.szabad,mert fáj a másiknak,illetve hogy ha gondja van mondja meg (nagyon szépen tud beszélni)?
    Ezen kívül velem /velünk is sokszor agresszív,pl ha indulunk.otthonról és öltöztetem akkor rendszerint elkezd megmarni,meghúzza a hajam,próbál megharapni. Hiába fogom még a kezét és szólok,hogy nem szabad mert ez fáj nekem. Még tetszik is neki ahogy reagálok.Aztán ha abba hagyja megbánja és magától megölel,megpuszil ahol megcsípett. Ha kérdezem miért csinálja nem tud rá válaszolni,van hogy azt mondja nem tudja,máskor meg valami mást válaszol ami épp eszébe jut.
    Hogy lehet megtanítani,hogy ezeket ne csinálja?

    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Valószínűleg pont az a probléma, hogy még nem tudja kifejezni magát, ezért, amikor frusztrálja a többi gyerek nem tudja elmondani, mi a gondja, inkább megharapja őket. Segíthet, ha otthon mesélsz neki olyan meséket, amik ovisokról szólnak (Anna, Peti, Gergő, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Bogyó és Babóca), mert ezekből mintát kap arra, hogyan kell kezelni az egymás közötti konfliktusokat megfelelően. Illetve te is kitalálhatsz olyan meséket, amibe beleszövöd a számára ismerős bölcsődei helyzeteket és azok megfelelő megoldásait.

  • Csilla

    Reply Reply 2016. november 16. szerda

    Szia.volna 1problemam a 4eves fiam annyira makacs hogy amikor valamit a fejébe vesz csak hisztizik s hiszti közben még nem hallgattam meg.csak az o akaratát fuja s olyankor mintha a falakat beszélnek minden módszert ki próbáltam de már arra a szintre jutottunk hogy inkább ellenségek mint barátok legyunk.mit tudnék csinálni??

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ez az úgynevezett Kis Néró hiszti, amit tovább erősít az, ha elkezdesz vele alkudozni. Az egyetlen megoldás erre, ha nem tárgyalsz vele ilyenkor. Nem akarod meggyőzni, nem állsz le vitatkozni vele, egyszerűen csak kijelented, hogy „amíg hisztizel, nem tárgyalok veled, ha megnyugodtál majd beszélünk” és tényleg nem foglalkozol vele egészen addig, amíg meg nem nyugszik. Néhány alkalom után meg fogja tanulni, hogy a hisztijének többé nincs hatása és elhagyja ezt a szokását.

  • Monika

    Reply Reply 2016. november 15. kedd

    Kedves Agi!Segitseget szeretnek kerni 21 honapos kislanyommal kapcsolatban.2 honaja minden indok nelkul ha gyerekekkel talalkozik bantja oket. A kozeledese mas gyerek fele mindig arcmaras, csipes. Kellemetlen es igy nem nagyon tudunk gyerekek koze menni mert mindig bantja oket. Minket szuloket is szokott igy meg marni de azt haragbol teszi es rokton kompenzal, simitja az arcunkat. Mit lehet ilyenkor tenni? Koszonom elore is a segitseget

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ebben a korban a gyerekek gyakran félnek egymástól, ezért agresszívek. Segíthet, ha most egy darabig nem hagyod őt felügyelet nélkül játszani a többiekkel, hanem ottmaradsz velük, megfigyeled, hogyan játszik, mit csinál, mi idegesíti fel és amikor konfliktust látsz, segítesz neki abban, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket megfelelően.

      • Andi

        Reply Reply 2021. szeptember 06. hétfő

        Kedves Ági!
        Olvasom a bejegyzéseket, kommenteket, de valahogy nem találom a saját problémánkra a választ. Igazság szerint olyan, mintha több leírásból kellene összegyúrnom, mi jellemző a fiamra. Adott az én másfél évesem, aki alapvetően egy tünemény, pár hónapja elkezdte, hogy ha valamit nem kap meg/elvesszük/megtiltjuk, akkor földre dobja magát és hisztizik. Mostanra viszont mivel rájött ezzel nem ér el már semmit, már hiszti közben marja az arcát, direkt beüti a fejét valahova, csapkod…igazából saját magával szemben agresszív. Ez már a dackorszak lenne? Félek, nehogy valami más probléma álljon a hátterében. Természetesen próbálom vigasztalni, megölelem, megbeszélem vele a dolgokat, de sokszor annyira belelovallja magát, hogy minden hiábavaló.
        Előre is köszönöm!

    • Tímea

      Reply Reply 2023. szeptember 26. kedd

      Kedves Ági! Kislányom 21 hónapos. A korabeli gyerekekkel sosem jött ki jól. Játszón is sokszor kerülte őket vagy sok idő kellett mire feloldódott és mondjuk fogócskazott a többi gyerekkel. Ritkán járunk foglalkozásokra,nagyon aktív így kevesbé kötik le a zenés programok. Szinte hetente ,kéthetente találkozunk kisgyerekes anyukákkal. Ott is kerüli sokszor a többiek társaságát. Elején vagyok még a várandósságomnak,azt vettem észre,hogy nagyon apás lett. Engem sokszor észre sem vesz,ha Apa itthon van. Mostanában pedig a többi kis báratunkkal is agresszív lett. Nem enged meg semmit a többieknek,arrébb löki őket,kiveszi a játékot a kezükből. Nagyon ijesztő ez a viselkedés. Mit tudok tenni? Félre hívom és sokszor elmagyarázom,hogy más is játszat a játákokkal. Mindenkié,nem szabad így viselkedni. Simizzük meg azt akit meglökött,mutassuk meg a játékot másnak is,mert Te kislányom már ideje játszol vele,cseréljetek. Stb.
      Köszönöm a segítséget!

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2023. október 01. vasárnap

        Lányoknál gyakori, hogy Apát preferálják, ez normális. Az agresszió fő oka ebben a korban, hogy szavakkal még kevésbé tudják kifejezni magukat a másik gyerek felé, ezért nagyon fontos, hogy egyrészt megelőzd ezeket a helyzeteket, másrészt mutasd meg neki, mit kell tennie egy-egy ilyen helyzetben, valamint nyugtasd meg, ha ingerült, mert maga még nem képes rá. Ebben a cikkemben is találhatsz ehhez még tanácsokat: https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/enyem-avagy-hogyan-osztozkodnak-a-gyerekek

  • Ági

    Reply Reply 2016. november 11. péntek

    Szia Ági!

    Nálunk nem a nagy, hanem a kicsi csinálja ezt, 2,5 éves kisfiú. Itthon már kevesebbszer harap, de bölcsibe jár, és ott viszont mindennap. Azt hittük végre le szokott róla, de a héten ismét szóltak a bölcsiben, hogy harap. Mit tudok így tenni? Nem vagyok ott mikor történik a dolog, itthon este már nem tudok mit tenni ezzel kapcsolatban, nem tudná miért kap „büntit”. Nem beszél még folyamatosan, még nem értjük meg egymást 100%-osan, így ha beszélek neki a harapásról úgy érzem fölösleges, mert nem érti teljesen. Ki kéne venni a bölcsiből, mert ennyire frusztrálja a sok gyerek?

    Üdv,
    Ági

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Valószínűleg pont az a probléma, hogy még nem tudja kifejezni magát, ezért, amikor frusztrálja a többi gyerek nem tudja elmondani, mi a gondja, inkább megharapja őket. Segíthet, ha otthon mesélsz neki olyan meséket, amik ovisokról szólnak (Anna, Peti, Gergő, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Bogyó és Babóca), mert ezekből mintát kap arra, hogyan kell kezelni az egymás közötti konfliktusokat megfelelően. Illetve te is kitalálhatsz olyan meséket, amibe beleszövöd a számára ismerős bölcsődei helyzeteket és azok megfelelő megoldásait.

  • Niki

    Reply Reply 2016. október 29. szombat

    Kedves Ági!

    Ismét a segítségét szeretném kérni! Nem ide tartozik a kérdés, de csak ide tudok írni. Kislányom 7 és fél hónapos, 2 foga van kint alul. Ezek kb 2 hónapja bújtak ki neki. Addig sem aludta át az éjszakát, de mióta fogzik, csak még rosszabb lett a helyzet. Napközben elég jókat alszik általában, inkább csak nehezen tudom elaltatni. Viszont éjszaka folyton forgolódik, felsír. Este 8-9 körül alszik el, 11- éjfél körül kezd nyugtalanul aludni. Vizet szoktam neki adni, és a cumiját, így alszik vissza. Vagy Dologéllel bekenem az ínyét. Egyszer eszik, mindig 1 óra körül, olyankor már nem alszik vissza a víztől, onnan tudom, hogy éhes. Akkor egy darabig nyugi, max 2 órát alszik, vagy annyit sem, és kezdődik megint a sirás, forgolódás. Széklete normális állagú, néha zöldes színű, max 1-2 van naponta. Van, hogy inkább nagyon kemény szokott lenni, egészen keveset kakil, vagy inkább csak 1 kis bogyót. Hasmenés nem jellemző, bár volt neki egy nagyon kevés sárgás egyik nap, de az evés után volt. A feneke viszont nagyon ki volt pirosodva, ami most múlófélben van, de néha még kipirosodik.Egyébként napközben teljesen jól érzi magát, sokat mozog, kúszik, játszik, mosolyog, mindent megrág. Azt szeretném kérdezni, hogy ezek alapján melyik homeos alkati szert ajánlaná neki? Hiába néztem, nem igazán tudtam eldönteni, mert több is jellemző rá. Köszöm előre is válaszát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

      Ha székrekedésre hajlamos, akkor a Silicea D30 lehet a megfelelő szer 3×3 golyós adagolásban.

      • Niki

        Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

        Köszönöm a gyors választ!

  • Nati

    Reply Reply 2016. október 29. szombat

    Végigolvastam a cikket, de sajnos arra nincs benne megoldás, hogy mit tegyek, ha a másfél éves totyogóm élvezi a rosszalkodást. Csapkod mindenkit, és ha rászólok nevetve rosszalkodik tovább. Ha engem csapkod, én ott szoktam hagyni, de sajnos a 3,5 éves testvérét is üti. Régebben ilyenkor elvittem, lefoglaltam, de úgy tűnt, hogy akkor csak még többször csinálja – mintha rájönne, hogy akkor csak vele foglalkozok ha rossza. Ha meg csak elviszem, rögtön visszaszalad (egyébként is követ egész nap mint egy kisliba). Mit tehetek a kis rosszcsonttal hogy leszoktassam az ütögetésről, markolászásról, hajhúzásról?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 30. vasárnap

      Nem élvezi, hanem huncutkodik, ezért nevet, ez nála az ellenállás jele, ami általában azért alakul ki, mert kezdetben ellentmondó visszajelzéseket kapott és nem határozott nemeket, hanem csak figyelemelterelést. Mostantól legyél határozott vele és alkalmazd következetesen a fenti módszert, így néhány alkalom után le fog szokni róla.

Leave A Response To Réka Cancel reply

* Denotes Required Field