Mikortól fél a baba éjszaka?

Felnőttként gyakran emlékszünk vissza a saját gyermekkori félelmeinkre. Sötétre a gyerekszobában, éjszakai félelmekre, hajnali átköltözésekre a szülők ágyába. Sokan gondolják azt, hogy ezek a félelmek csecsemőkorban is megvannak, a baba is félhet a sötétben, és ezért sír fel. De vajon mikortól beszélhetünk félelmekről? Mitől félnek a gyerekek a sötétben? És lehetnek-e rémálmaik, amik felébresztik őket? Erre keressük a választ a mai bejegyzésben.

A csecsemőkori félelmekkel kapcsolatban sokféle félreértés van köztudatban. Sokan gondolják úgy, hogy a baba fél és ezért ébred gyakran, hogy már néhány hónaposan félhet a sötéttől és rémálmai lehetnek éjszaka. Ezek a feltevések általában tévesek.

Az újszülöttnek egyetlen félelme van: az anya elvesztésétől való félelem. 9 hónapig teljes szimbiózisban élt édesanyjával és a születését követő hónapokban is anya jelenti számára az életbenmaradást. Nagyjából fél éves koráig úgy gondolja ő és anya egy. Bizonytalannak és elhagyatottnak érezheti magát testközelség nélkül az első napokban és biztonságban érzi magát az anyaméhhez hasonló szűk helyeken, mint pl. bölcsőben, babakocsiban, pólyában, mózeskosárban és testközelben.

Az újszülötteknél sokkal kevésbé különül el egymástól a mélyalvás és a felszínes alvás, ezért álmukban is sokat mocorognak, forgolódnak, hangokat adnak ki, esetleg sírnak is – erről szokták tévesen azt gondolni, hogy ilyenkor rosszat álmodik a baba.

1. Félelem az anya elvesztésétől

Nagyjából 5-6 hónapos a baba, amikor elkezdi felismerni, hogy anya nincs mindig ott vele. Ez a felismerés félelemmel tölti el: sír, ha anya kimegy a szobából, mert még nem ismeri az ún. tárgyállandóság fogalmát, nem tudja, hogy ha anya nincs látótávolságban, akkor is megvan. Ezek a félelmek a tárgyállandóság fogalmának kialakulásával 7-8 hónapos kor felé elmúlnak, ekkorra a baba már tudja, hogy ha egy tárgyat leejt, akkor az nem tűnik el, és utánanéz, keresi, hol lehet. Ilyenkor már azt is tudja, hogy anya akkor is megvan, ha szemmel nem látható.

8-9 hónapos kor körül azonban megjelennek a szeparációs szorongás tünetei. Ilyenkor a baba már nem attól fél, hogy anya eltűnik, hanem a fokozott önállósodás miatt válik bizonytalanná. Nem ismeri a határokat, minden ismeretlen a számára, nem tudja, meddig mehet el, tehát nem érzi biztonságban magát. Ugyanakkor egyre önállóbb, ügyesebb, szeretne mindent felfedezni, de nem tudja meddig mehet el, mikor van veszélyben és mikor nem. Szüksége van még a biztos és bíztató anyai háttérre, valakire, akihez visszaszaladhat, ha megijed, valakire, aki bíztatja, ha nem mer valamit megnézni, valakire, aki megmutatja az irányokat, a kereteket.

Éjszaka, amikor felriad, nem azért ébred fel, mert fél, hanem valami más miatt riad fel (pl. fogzik), de ilyenkor anyát keresi, hívja segítségül, mert benne bízik és azt szokta meg, hogy ő segít neki az elalvásban. Ezen a helyzeten úgy változtathatunk, ha megtanítjuk neki, hogy magától is képes megnyugtatni magát és visszaaludni. Ebben segíthet egy alvósállatka, akiről elmesélhetjük, hogy ő a „védőmaci”, aki egész éjjel mellette marad és látványosan minden este megkérhetjük a macit, hogy vigyázzon nagyon a kicsi álmára és ölelje át a kicsit, ha felébredt. A cél az, hogy kialakuljon a biztonságérzet éjszaka is. Természetesen ugyanebben segíthet a sok testközelség és az együttalvás is.

2. Az irreális félelmek kora

2 éves kor tájékán a szeparációs félelmek lassan lecsendesednek, megjelennek azonban a különféle irreálisnak hívott félelmek: a kicsi félni kezd a lefolyótól, mert azt hiszi, ő is lefolyik benne. A vécétől félhet azért, mert azt hiszi egy hatalmas száj, ami bekapja őt, a víztől is félhet átmenetileg, mert azt hiszi, elmerül benne stb. Ezek a dolgok a kialakulóban levő gyermeki fantáziavilág első képződményei. Ezek a félelmek az éjszakákba is átkerülhetnek, hiszen ilyenkor kezd el a kicsi emlékezni az álmaira.

Semmiképpen se becsüljük le ezeket a félelmeket és nem kell hosszasan bizonygatni sem a gyereknek, miért nincs a kádban egy vízalatti világ és miért nem változik kígyóvá a kerti slag. Helyette inkább vértezzük fel „védelmi eszközökkel” a másik világ ellen. Jöhet a „védőmaci”, aki vele együtt megy a vécére, a varázsige, ami megszelidíti a kígyót a kertben. És persze sok-sok mese, amiben a legkisebb fiú elindul és végül mindenkit legyőz.

Ilyenkor még nem a sötéttől fél a kisgyerek, azonban magától a helyzettől, attól, hogy „este van, sötét van, nincs itt anya, egyedül vagyok” – ettől félhet, és ebben az anyai segítségen túl segíthet egy kislámpa vagy éjjeli fény, hiszen így ébredéskor megnyugtathatja az ismerős környezet.

A félelmeket nagyban befolyásolják a mesefilmekben látott események is. Ha mesekönyvet olvasunk, ott a képek a gyermek fejében születnek meg, a mesefilmek azonban vizuálisan is megjelenítenek olyan eseményeket, amiket a gyerek az olvasott mese alapján nem képzelne el olyan alapossággal.

3. Félelem a sötéttől

A sötéttől, az árnyékoktól való félelem a legősibb félelmeink közé tartozik. Valamikor 2 éves kor után szokott megjelenni (néha kicsit korábban is), de néha csak 6-7 éves korban jelentkezik. Kisgyermekkorban az agy érzelmi területei a legaktívabbak, a fantázia és a valóság még összemosódnak a kicsi gondolkodásában, ez okozza, hogy a sötétben olyasmit lát, ami nincs ott és hiába magyarázzuk el neki mi a valóság (megmutatjuk, hogy nincs ott a szörny), ő attól még továbbra is „látja”, mert a fantáziáját valóságosként éli meg.

A tévében látott mesék erre is nagy hatással lehetnek, gyakran innen veszik a gyerekek a fantáziaképeket, ezért ügyelj rá, hogy a kisgyerekek csak a koruknak megfelelő meséket nézzék, és kerüljétek az ijesztő, számára értelmezhetetlen, sötét jeleneteket. Ennek ellenére sem tudod burokban tartani a gyermekedet, előfordulhat, hogy bár nem néz meséket, mégis fél a sötétben, mert a mesékből, saját kis félelmekből, ijesztő hangokból és más őt érő ingerekből talál olyanokat, amik számára értelmezhetetlenek és ezektől is félhet.

Gyakran a sötéttől való félelem hátterében ott állnak a mindennapok szorongásai, frusztrációi, ezért erősödhet fel ez az érzés megint kiskamasz és kamaszkorban.

4. Rémálmok?

Álmok már a magzati korban is vannak, azonban az, amit mi felnőttek álomnak hívunk, amelyben képek jelennek meg, csak 2 éves kortól jelenik meg, amikorra a képi memória kialakul. Azt azonban, hogy mit álmodik a gyermek, csak akkor tudja elmondani, amikor már tud beszélni. Félreértésekre adhat okot, hogy a kicsik álmukban nagyon aktívak, mocorognak, forgolódnak, nevetnek és sírnak – erről gondolják úgy sokan, hogy valami „rosszat” álmodnak.

Kisgyermekkorban, nagyjából 8 éves korig gyakori jelenség az ún. pavor nocturnus is, amikor a kisgyerek álmából felriad, csukott szemmel sír, vagy nyitott szemmel beszél, de nincs a tudatánál. Ezt nem rémálmok okozzák, hanem jellemzően akkor fordul elő, ha a kisgyerek nagyon fáradtan került ágyba. A pavor nocturnust a gyerekek 8 éves korra többnyire teljesen kinövik.

Az álmok általában az éjszaka második felében jelentkeznek, ilyenkor ébredhet fel a kisgyerek arra, hogy rosszat álmodott, mivel az éjszaka első felében mélyebben alszik. A rossz álmok önmagában nem jelentenek semmi rosszat. A kisgyerek még nem tud különbséget tenni a fantázia és a valóság között, ezért az álmában jelentkező eseményeket valós veszélynek élheti meg, ezért ijed meg. A visszatérő rémálmok viszont már valódi félelmekre, szorongásra utalhatnak.

5. Félelem az alvástól?

A legtöbb baba 6-7 hónaposan már tiltakozhat az esti lefektetés ellen. Természetesen ilyenkor nem arról van szó, hogy fél az alvástól, egész egyszerűen csak tudja, hogy most lefekvés következik és ő még nem akar lefeküdni. Ennek az oka lehet az, hogy még nem elég fáradt (ebben a korban már akár 4-5 órát is ébren tudnak lenni estefelé), de az is lehet, hogy csak annyira érdekli a világ, hogy nem tud ellazulni elalvás előtt.

A gyerekek nagyjából 8-9 éves korig nem tudja pontosan megmondani, mitől is félnek, ezért a félelmeiket szavakkal, racionális úton oldani nem igazán lehet. Sokkal többet segíthet az anyai nyugtatás, ölelés, a kiegyensúlyozott környezet és az érzelmi biztonság, amivel csökkenteni lehet a félelmeket.

Gondoltál már valaha arra, amikor a gyerkőcöd éppen magán kívül ordított, hogy ez nem egy pillanatnyi probléma, nem ennek az egyszeri pillanatnak szól, hanem valami mélyebb oka lehet? Szoktad néha úgy érezni, hogy talán te rontottál el valamit? Van néha bűntudatod a gyermekneveléssel kapcsolatos nehéz helyzetek miatt? Itt tudok segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

33 Comments

  • Évi

    2013. szeptember 18. szerda

    Szia Ági!
    Bocsánat a zavarásért!Nekem olyan problémám lenne,hogy a 22 hónapos fiam kb.egy hónapja minden éjszaka felébred.
    (8 hó-os kora óta átaludta az éjszakát.Vacsora után elpakolunk,fürdünk(apával),éneklek neki,míg felöltöztetem pizsamára,majd berakom a kiságyba,kijövök és magától elalszik az ujját szopizva)2 és 4 óra között sokszor egy-másfél órát is fent van,nem sír.Gyakran hív,h anya vagy apa,mintha ki lenne pihenve;legtöbbször hancúrozni akar a nagyágyban…Elég sokat szopizza az ujját,hogy visszaaltassa magát.Alvós állatot nem akar elfogadni,nincs semmilyen kedvence 🙁 Hogy tudok segíteni neki,h elfogadjon valamelyiket? Ebéd után két órát alszik.Csináljak valamit másképp este?Nem probléma,hogy több mint egy órát szopizza az ujját?(szegénynek már elég ráncos,félek a fogai miatt is)Van,h napközben is többször cumizik 🙁 Le lehet szoktatni valahogy,vagy várjak míg maga hagyja abba? Napirendünk megvan.
    Köszönöm válaszod,minden jót!:Évi

    • Vida Agi

      2013. szeptember 19. csütörtök

      Kukucskálj be a szájába, lehetséges, hogy jönnek a nagyőrlői és emiatt ébred fel megint éjszaka.

  • Kovács Kinga

    2013. augusztus 27. kedd

    Kedves Ági! A kisfiam 16 hónapos,velem alszik éjjelente.sokszor előfordul,hogy miután elaludt 1-2 óra alvás után hirtelen sírva felébred és nem tudom megnyugtatni.egyszerüen nem enged magához,rugdal,kapálózik,sikitozik,ordít!Csak úgy potyognak a könnyei.De néha már azt hiszem nincs is ébren ilyenkor!Vittem orvoshoz,semmi baja,nem beteg nem fogzik(a napokban jött ki 4 kis rágófoga).Szóval nem tudok mit kezdeni ilyenkor.Hagyom sírni,mert meg sem ölelhetem,aztán egyszer csak megunja,bekapja a cumit és alszik tovább.Van,hogy reggelig vagy pár óra múlva kezdődik minden előről.Azt mondják,hogy ilyenkor álmodik/újraél valami rossz élményt.Neked mi a véleményed?A választ előre is köszönöm!Kinga

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      Ezt a jelenséget pavor nocturnusnak hívják, kisgyermekkori jelenség, 8 éves korig fordul elő. Ilyenkor nem kell felébreszteni a gyereket (általában nem is lehet), elég csak vele lenni, nyugtatni, ölelgetni. Az oka általában az, ha túlságosan elfárad a gyerek napközben és úgy fekszik le este, ha ezt elkerülitek, akkor ritkábban fog előfordulni. Illetve este, lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea is jó hatással lehet rá.

  • Eszter

    2013. augusztus 22. csütörtök

    A kislányom 7 hónapos. 1 hónappal ezelőtt még átaludta az egész éjszakát, mostanában viszont felriad éjszaka van amikor többször is. Volt hogy simogattam a hátát, amikor úgy gondoltam hogy visszaaludt abbahagytam, erre elkezdett ordítani, szinte visított és semmivel se tudtam megnyugtatni. Az apja elvette tőlem, és neki sikerült megnyugtatni. Ami számomra furcsa volt, hogy amikor az apja próbálta megnyugtatni, minden alkalommal amikor rámnézett újra elkezdett sírni, de amikor megnyugodott, és evett, utána meg velem aludt el. Nem tudom mi baja lehetett. Más téma, a kislányom kb 3 hónapos korától átfordul a hasáról a hátára és vissza, már mászik négykézláb, kúszni nem kúszott, ülni még csak támasztva ül, vagy csak rövid ideig tud megülni magától. Viszont kb 2 hete magától feltérdelt, majd felállt a kiságyába. Nem túl korai még? Nem akarjuk erőltetni, és nem is erőltetjük hogy ő felálljon, de most már kapaszkodik bele mindenbe. Eléggé féltem, mert nem túl stabilan áll. Hogy tudom megtanítani rendesen ülni. Az a baj, hogy eléggé mozgékony, és nem marad meg egy helyben, állandóan másznia kell.

    • Vida Agi

      2013. szeptember 26. csütörtök

      Jön a foga, ezért ébred fel éjszaka gyakrabban. Homeopátiás alkati szerekkel tudsz segíteni rajta, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találsz.

      Nyugodtan felállhat, ha magától csinálja, nem lesz tőle semmi baja.

  • anna

    2013. július 02. kedd

    Szia! az en kisbabam 5 honapos es kerdezni szeretnem hogy mikortol aludhat külön szobaban milyen korban legkevesbe megviselhetö szamara a külön szobai alvas?üdv. köszi.

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      5-6 hónapos korban már külön lehet költöztetni a babát, ilyenkor még könnyen megszokja az új helyzetet.

      • anna

        2013. július 21. vasárnap

        köszönöm valaszod 🙂

  • Ildikó

    2013. június 26. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2,5 éves koráig szopott, sokáig hasfájós, „rosszalvó” baba volt, és így sokáig közöttünk aludt. Következő lépésként a 3 oldalú kiságyat az ágyunk mellé toltuk, amibe egy idő után ő magától beköltözött. Néhány hónapja azonban, ahogy az esti mesét befejezem, már gurul is át hozzánk a kiságyból, nem akar benne (egyedül) maradni. Ha éjjel visszateszem, negyedórán belül visszatér hozzám. Déli alvás is csak velem együtt lehetséges (mesék és utána összebújás), és ha felébred az alvásból, akkor ilyenkor mindig hangosan sír utánam, ill. panaszolja is, hogy anya ne menj el, amikor alszom.

    Az együttalvás kapcsán egyrészt mostanában az foglalkoztat, hogy ha kistestvére lesz, akkor az hol fog majd aludni? Hogyan tudom ezt a helyzetet megoldani, mert a kisfiam nagyon ragaszkodik hozzám? Másik dolog, hogy 3 hónap múlva kezdi az óvodát, és ha úgy alakul, hogy bentalvós lesz, akkor hogyan fog ott anya nélkül aludni?

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Megértem az aggodalmaidat, de igazából egyik probléma sem probléma igazán. A testvér érkezésekor csak előny lesz, hogy melletted alszik, nem fogják legalább egymást felkelteni, nem kell két gyerekhez rohanni éjszaka. A kicsinél pedig rögtön indíthatsz azzal, hogy külön ágyban alszik.

      Az oviban gond nélkül alkalmazkodik majd a rendhez és alszik szépen a többiekkel, ebben a korban már pontosan tudja, hogy ha nincs ott anya, akkor nem lehet vele aludni.

  • susie8

    2013. június 23. vasárnap

    Kedves Ági, Kedves Gyakorló Anyukák,
    nekem a baba félelmével kapcsolatban van kérdésem, de nem az éjszakai félelem miatt írok most.
    Kislányomnak aki jelenleg 14 hónapos, nagyonk kedves, készséges, kommunikatív, meggyűlt a baja a hangyákkal.
    A kertben, ahogy jött a jóidő kitettünk játékokat amik nagyon is tetszenek neki. Egy a baj, vannak hangyák, legyek stb, ami természetes veljárói a zöldnek.
    Eleinte nem is volt semmi gond, tudja melyik a hangya, melyik a légy, zümi és el is hessegette őket, vagy átlépte, vagy szimplám nem is törődött velük, egészen két nappal ezelőttig. Ekkor rászállt a kis kezére egy kisebb légy, ami rögtön tovább is repült. Nem csípte meg, és nem is volt/van semmi fizikai nyoma hogy bántotta volna. A gyerek észrevette, mondta zümi és elhessegette. De utána megrázkódott és azóta szinte retteg a bogaraktól. Már a legapróbb koszra a teraszon, de már a lakásban is, egyből ijedten mondogatja hogy hangya-hangya. Mutattuk neki hogy ha ott volt hogy át kell lépni vagy el kell hessegetni és hogy ne féljen tőle. Vagy amikor nem is volt semmi ott ahol mutogatott akkor bevizsgáltuk együtt a helyet hogy ott nincs semmi és próbáltuk elterelni a figyelmét. Sajnos ezzel még nem fejeződött be a dolog mert már napjában többször akár a lakásban, akár a kertben, egyik pillanatról a másikra, odakap a fejéhez és két kézzel túr a hajában, vagy nézi a kis üres tenyereit vagy karját és kétségbeesve ismételgeti meg-megrázkódva hogy hangya-hangya.
    Olyan mint egy kezdődő fóbia, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam. Van hogy már a teraszon amikor a hintaágyban ülnénk és könyvet nézegetnénk akkor is csak a padlót nézi hogy te jó ég ott vannak a hangyák. Pedig múlt héten még boldogan hintázgattunk ott órákat.

    Nagyon örülnénk ha tudna valaki érdemben tanácsot adni, hozzászólni mert nagyon aggaszt hogy még másfél éves sincs a gyerek, aki amúgy jókedvű, nem is hisztis, nagyon értelmes és máris fél az apró kis hangyáktól, amiktől amúgy a gyerekek szerintem jelentős része nem is fél, sőt meg akarja fogni.

    Köszönöm, hogy elvostátok és főleg előre köszönet annak aki javasol valamit a figyelemelterelésen kívül, vagy azon kívül hogy mutassuk meg neki hogy semmi oka félni mert kisebb és nem bánthatja, mert ezek eddig nem jöttek be.

    Mindenkinek szép napot és jó babázást kívánok, üdv.Zsuzsi

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      A kisgyerekkor velejárói az ilyen irreális félelmek. A kicsi még nem tudja, nem érti, hogy a bogár kisebb és nem bánthatja. Felesleges is neki ezt magyarázgatni. Ő annyit lát a rovarokból, hogy kiszámíthatatlan a viselkedésük, pl. egyszercsak odaszállnak az ember kezére, és ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni a kicsi, megijed.

      Sokat segít, ha ti megfelelően reagáltok az ilyen helyzetekre, természetesen kezelitek a bogarakat, nem akarjátok elhessegetni, üldözni, eltaposni őket (neked ez természetes, a kicsi számára viszont ezek jelentőséggel bíró események, ebben a korban mindent le akar másolni, azt hiszi, hogy ha lecspjátok pl. a legyet, akkor azt úgy kell csinálni). És persze nem kell ügyet csinálni a félelméből – ha azt látja, hogy se annak nincs jelentősége, hogy ott van egy hangya a teraszon, se annak, hogy ő fél tőle, hamarabb elmúlik a félelme.

      Ami még segíthet:
      – lehet hangyát tenni egy kis üvegbe és ott figyelni közösen,
      – meg lehet őket nézni a mesekönyvben és beszélgetni róluk.

  • Anna

    2013. június 18. kedd

    Kedves Ági!
    5 hetes a kislányom és mostanra igen tanácstalanná váltam. A probléma a kezdetek óta fennáll. Konkrétan csak akkor nem sír, ha eszik, vagy alszik. Igyekszem a napirend szerint szoktatni. Alvás után evés (szoptatok, elég tejem van, ha rámérek 100-140g-ot eszik), büfi (mindig nagyon alaposan, mert hasfájásra hajlamos), peluscsere és a játéknál indul be a verkli. Képtelenség letenni nézelődni. Vagy ha valahogy mégis, 5-10 perc után már semmivel nem lehet lekötni. Énekelek, mesélek, játékot mutogatok neki, semmi nem jó, csak ha felveszem. Se a szőnyegen, se a hordozóban nem jó, de az se elég, ha mellébújok és simogatom. Vállon viszont gyönyörűen elnézelődik. Mindez megy addig, amíg már nagyon fáradt. Ilyenkor félálomban beteszem a kiságyba, szemek felpattannak és sírás tovább. Se éneklés, se simi nem segít. Ha kiveszem, megnyugszik, beteszem újrakezdődik.
    Cumit nem adok neki, mert amikor kapott, belezavart a szopizásba és igazából nem is nyugtatja meg, mert csak idegesen szívja. Ha viszont hordozókendőbe rakom, azonnal megnyugszik.
    Mindig megvárom az altatással, hogy valóban nagyon fáradt legyen, nem erőszakolom a korai elalvást, így simán van 1,5-2 óra ébrenlét, ami nem gond, csak ne sírna folyton, hiszen valami biztos zavarja, csak nekem nem sikerül rájönni, hogy mi az.
    A kendőt nagyon szeretjük, de azt se szeretném, hogy idővel elalvási gondokat okozzon. A vigaszcicizés se válik be.
    Mit tehetnék még? Köszönöm a választ!
    Anna

    • Vida Agi

      2013. július 11. csütörtök

      Még csak 5 hetes, természetes, hogy sok testközelséget igényel. Nyugodtan tedd kendőbe, ha úgy megnyugszik, idővel elkezdi majd maga felfedezni a világot, és nem igényli az állandó testközelséget.

  • Szivia

    2013. június 03. hétfő

    Kedves Ági!

    Fiam 22 hónapos. Problémánk 2 hónapja kezdődött. Kiskora óta egyedül aludt el és általában átaludta az éjszakát. Rácsos ágyban aludt amiből kivettünk két rácsot mert felül próbált meg kijönni egyszer és el akartuk kerülni ezeket a baleseteket.
    2 hónapja viszont nem hajlandó egyedül elaludni, ülni kell mellette az esti és a déli alvásnál is.(9 óra körül alszik el és reggel 6 körül ébred, dél körül alszik el és kettő körül kel) Ez van hogy 10 perc és van hogy fél óra. Ha hamarabb kijövök akkor sírva jön utánam és húz vissza. Rendszeresek lettek az éjszakai felkelések is. Általában kétszer kel, éjfél körül és 2-3 óra körül. Az elsőnél szinte azonnal visszaalszik amint átmegyek hozzá, a másodiknál van hogy egy órát is forgolódik és persze végig ott kell lenni mellette.
    Régen az apja is mehetett hozzá éjjel, most már csak engem akar. Pár napja nagyágyat kapott, amiben kicsit nehezebben aludt el kétszer de azóta ugyanúgy alszik benne mint a kiságyban.
    Egy hónapja mesélek neki lefekvés előtt, gondoltam ha már úgyis ott kell lennem akkor bevezetjük az esti mesét. Nem tudom mennyire volt ez jó ötlet?
    Mi lehet a gond? Miért nem hajlandó egyedül elaludni? Miért kel fel éjjel?
    Mi tegyek?
    Várom válaszod.
    Köszönettel: Szilvi

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      A kisgyerekek igénylik a segítséget elalváshoz. A mese jó ötlet, vezesd be és ragaszkodj hozzá. Sokat segíthet, ha először mesekönyvből olvastok, aztán lámpaoltás és a sötétben mondasz fejből is mesét, ez segíteni szokott az elalvásban 😉 És ne azt mondd neki, hogy „Aludj el”, hanem, hogy „Húnyd le a szemed és várd, hogy jöjjön az álommanó” – ezt sokkal könnyebb teljesíteni.

  • Adrienn

    2013. május 28. kedd

    Sziasztok!

    Kislányom 1 éves, örökmozgó, bűbájos, mosolygós, kedves baba. Az egyetlen dolog, ami a fejlődését tekintve kicsit aggaszt, hogy még mindig nem eszi meg azt a mennyiségű szilárd/pépes ételt, amit az ilyen korú babák általában simán elfogyasztanak, még mindig a szopizást részesíti előnyben.
    Tápszerre sosem volt szükségünk. A hozzátáplálással kb. 5 hónapos korában próbálkoztam, baracklé, almalé formájában, de egyiknek sem volt sikere. Sem az íze nem tetszett neki, sem pedig a kanál, de a cumisüveget is elutasította. Ezért aztán nem is erőltettem, hagytam, hadd szopizzon, de pár hét után sem lett nagyobb kedve az új ízekhez. 7 hónaposan, amikor már többféle ételt is ehetett volna, még mindig irtózott a kanáltól. A védőnő nyugtatott, hogy sok baba nehezen fogadja a változásokat, legyek türelemmel. A súlya rendben volt, így nem aggódtam, és az is megnyugtató volt, hogy szépen fejlődött a mozgása, a fogacskák egymás után bújtak ki. Jelenleg 9 foga van, most jön a második rágófoga.
    9 hónapos kora körül végre-valahára megtanulta a kanálról elvenni az ételt, de 10-15 kanálnál többet nem fogadott el. Elérte a 8 kg-os súlyt, majd tavasszal a 4 éves nővére elkezdte hazahozni az oviból a különböző vírusokat, melyeket persze egymás után elkapott. Minden egyes fertőzés kapcsán két napon át 39 fok körüli láza volt, utána pedig 2 napig tartó hasmenés következett. (Szerencsére antibiotikum nélkül, önmaga győzte le minden alkalommal a vírusokat.) Amit nagy nehezen hízott, azt rögtön leadta. Az 1 éves státuszvizsgálaton 8,3 kg-ot mértek, tehát 3 hónap alatt 20-30 dekát hízott… A magassága normális, a védőnő szerint majd ha elválasztom, beindul a gyarapodása. Ha meg mégse, akkor max. manöken lesz.
    A gyerekorvos viszont azt mondta, hogy ha 1-2 hónapon belül nem kezd el hízni, vért kell venni tőle, hátha kevés a vasa. Én nem igazán szeretném, ha elkezdenénk belebonyolódni a laborvizsgálatokba, hiszen a kislány egész nap játszik, jön-megy, pakol, mosolyog, jól alszik, szépen kezd beszélni, láthatóan egészséges, csak éppen egyelőre ragaszkodik a jól bevált anyatejhez.
    Szerintetek is muszáj lenne már több rendes ételt ennie, vagy hagyhatom, hogy a saját tempójában térjen át a normál étrendre?
    Lehetséges, hogy még mindig tápláló annyira a tejem, hogy kielégíti a szükségleteit, vagy adjak mellé esetleg vitaminkészítményeket? (A gyümölcsöket egy az egyben elutasítja, 1 falatot sem hajlandó enni, a tejalapú italokat sem issza meg. Főzelékből kb. 15 kanálnyi megy egyszerre, ráadásul nagyon válogatós. A kekszet nem szereti, viszont a krémtúrót, túrórudit igen.) A férjem szerint önszántából még egy gyerek sem halt éhen, hagyjam békén az evés-mizériával, szoptassam csak nyugodtan, ha ő ezt akarja. A nagyszülők már kezdenek célozgatni arra, hogy az alacsony súlya miatt betegszik meg mostanában olyan gyakran, az orvos szerint viszont a fogzása olyan intenzív, hogy ennek is nagy szerepe lehet benne.
    Hogyan erősíthetném ilyen körülmények mellett a kislányom immunrendszerét?
    Köszi előre is a válasz(oka)t!

    • Vida Agi

      2013. június 02. vasárnap

      Nem kell megijedned, ez teljesen természetes. Anyatejes baba, ügyesen eszi a főzelékeket, a súlya a korának megfelelő annak ellenére, hogy beteg is volt. Add neki továbbra is a főzelékeket, tejtermékeket változatosan és mellette szopizzon, amennyi jólesik neki, idővel egyre nagyobb adagokat eszik majd.

  • Fekete Krisztina

    2013. május 28. kedd

    Kedves Ágnes!!

    Kisfiam 23 hónapos és minden éjjel 1-2 körül átjön az ágyunkba, amióta saját heverője van. Már erről is szerettem volna leszoktatni, de nem ment. Most viszont pár napja már nem átjön, hanem sír, hogy vigyem át. Csak én vihetem, ha az apja megy érte még jobban sír és elhúzódik tőle. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetek azért, hogy nyugodtabb éjszakái legyenek?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      A saját heverő túl korai bevezetése általában ilyen problémákat okoz. A kicsi, ha felébred átmegy a születihez (természetes igénye a testközelség). Most viszont már abban a korban van, hogy félhet éjszaka, ezért nem mer magától elindulni a sötétben. Az ébredést egyébként a fogzás is okozhatja, ha még nem jöttek ki a nagyőrlői. Nézz be a szájába, lehet, hogy nyugodtabban aludna, ha a fogzást kezelnétek.
      Az egyébként jó módszer, ha apa megy át hozzá éjszaka, elsőre persze tiltakozik ellene a kicsi, de ha apa kitartó, akkor 1-2 nap alatt megszokja a kisgyereke, hogy apa jön és inkább magától visszaalszik, mert apa nem olyan érdekes, mint anya 🙂

  • Csilla

    2013. május 27. hétfő

    Kedves Ágnes!
    Egy 2,5 éves és egy 4 hónapos fiam van. A nagyobb fiamnál eddig nem voltak alvásproblémák, saját szobájában alszik, nagy ágyban. A kicsi a mi hálószobánkban, kiságyban. Kb. másfél hónapja a nagy többször felkel, és felsír éjszaka, nem tud visszaaludni, ott kell vele ülnöm az ágya mellett, sokszor már átvittem magam mellé az ágyba. Tegnap már egyedül jött át mellém. Nappal is nagyon „anyás” lett, sehova nem tudok elmenni nélküle. Apa kb. másfél hónapja többet dolgozik, és sokat vagyunk hármasban, így kevesebb idő jut a nagyobb gyerekemre. Hogy oldjam meg az éjszakai alvásproblémát? Félek, teljesen átszokik a mi ágyunkba, A testvérre vezethető vissza a probléma?
    Köszönöm válaszát!

    • Vida Agi

      2013. május 27. hétfő

      Valószínűleg a testvérre vezethető vissza a probléma. Legyél vele türelmes éjszaka, nyugtasd meg, engedd nyugodtan melletted aludni, nappal viszont igyekezz többet foglalkozni vele, babusgasd, adj neki külön időket, amikor csak vele foglalkozol (olyankor, amikor a tesó alszik), ez segíteni fog, hogy újra biztonságban érezze magát.

  • Sáfrány Zsófi

    2013. május 23. csütörtök

    Kedves Ági!

    Van egy kétéves kisfiam, aki még mindig nem alussza át az éjszakát. Sosem hagyjuk sírni, mindig bemegyünk hozzá (a kezdetektől), megnyugtatjuk, és kész. Van, hogy kér inni, van, hogy fel se ébred, csak üvölt, hiába kapcsolunk lámpát, vagy beszélünk hozzá hangosan. Már megvan minden foga, bár az egyik még nem teljesen nőtt ki, de áttört. Néha egy-egy szót mond, és utána kezd el sírni (pl. teherautó)Lehetséges, hogy álmodik, és így dolgozza fel az élményeit? Sokszor tiltakozik ellenem és az apját követeli, hiába csinálok bármit. 6 hét múlva születik a húgocskája, és tökéletesen képben van. Nem ragoztuk túl a dolgot, de érti, hogy anya hasában a Tesó az egy baba lesz, és ha „kész”, akkor kijön és velünk fog élni, tudja, hogy mozog, stb. Ismerősöknél is, ha van második gyerek, ott is elmagyaráztuk a családi viszonyokat. Lehetséges, hogy ezért utasít el éjszaka engem?
    Van, hogy egy éjszakát átalszik, aztán ötöt megint nem. Általában 9 körül tesszük le, éjfél felé sír föl, kb 3-5 perc az egész, aztán alszik reggelig. (fél 8)
    Persze van, hogy 3-4x is fölsír, ilyenkor magunkhoz vesszük, és köztünk alszik reggelig. A gondom az, hogy nem egyértelműen mi hiányzunk neki, szereti a kis kuckóját, az ágyát, a 2 plüssét, nem tiltakozik a lefekvés ellen, engedelmesen mászik be, várja a meséket. 🙂
    Ha magunkhoz is vesszük, általában nem jelent megoldást, mert nem lesz nyugodtabb tőle, csak simán fáradtak vagyunk bemenni hozzá újra és újra. Én szeretek vele aludni, ha ez megoldás lenne, és nem érkezne a kistesó, alkalmaznám.
    Tehát: 🙂
    Normális, hogy nem alussza át az éjszaát ennyi idősen?
    Mit csináljunk, ha magánkívül üvölt, csukott szemmel, és elutasít mindkettőnket?
    Előre is köszönöm: Zsófi

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      Normális, ha nem alussza át az éjszakát ennyi idősen. Ha az együttalvással jobban alszik, akkor nyugodtan vegyétek magatok közé, ez számára is jó, nem csak azért, mert így jobban alszik, hanem lelkileg is, hiszen a testvér érkezése nagy változás, még kiegyensúlyozott családban is szorongást okoz a nagyobb testvérnél.

      A csukott szemmel üvöltést pavor nocturnusnak hívják, a kisgyermekkorban gyakori jelenség, jellemzően az váltja ki, hogy a kicsi túl fáradtan feküdt le este aludni. Próbáljátok meg, hogy az esték nyugodtabbak legyenek, ne nézzen már este mesét, legyen csend a lefekvés előtti 1 órában, olvassatok mesét, csak kisebb lámpa fénye égjen. Segíthet este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea is a mélyebb alvásban vagy a Mesélő Hold illóolajkeverék, amit a szobájában lehet este párologtatni.

  • Hajni

    2013. május 12. vasárnap

    Sziasztok!
    A múlt héten kellett volna megjönnie, azóta semmi. A menzesz előtti „most meg fog jönni” érzésem meg maradt, de semmi más. Csináltam tesztet. 2ő negatív, 1 nagyon halványan, éppen látható pozitív lett az eredmény. (délután végeztem el, nem reggel) Nem tudom mit jelenthet ez, mert a menzesz előtti érzés viszont megmaradt. Várjak pár napot és csináljak még egy tesztet? Kérlek segítsetek!
    Köszi!

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      A halvány pozitív is pozitívnak számít. Ha nem vagy biztos benne, csinálj még egy tesztet, de véletlenül nem lesz pozitív a teszt még halványan sem.

  • Ráhel

    2013. április 23. kedd

    Kedves Ági!

    Nagyszerű cikk, de sajnos meg kell jegyeznem, hogy korábban azt írtad, hogy ha a baba felsír, de nem ébred fel, magától visszaalszik, akkor rosszat álmodik és ez nem probléma. Nálunk ilyen többször is előfordult. Akkor ezek szerint ez nem igaz? Előre is köszi a válaszodat!

    • Vida Agi

      2013. május 30. csütörtök

      Ez önmagában nem probléma. Nagyobbaknál szokott ez ijedtséget okozni, 1-2 éves kor után, amikor már egyébként nem nagyon szoktak megébredni, néha mégis álmukban beszélnek, sírnak, felülnek az ágyban stb.

  • Tünde

    2013. április 23. kedd

    Szia Ági!
    Nagyon tetszenek az irásaid,sokat segitenek.Most nekünk is ez a problémánk, 20hónapos a kisfiam,aki egy ideje minden éjel 1óra körül felebred és addig sír a kisáagyban amig nem veszük magunk
    mellé.És ezután kezdődik,hogy 1órát nem akar vissza aludni,forgolodik közöttünk.Már nem tudom mit tegyünk?Mitöl ébred fel ?18 honapos koráig szopizott.
    Köszönöm válaszod.

    • Vida Agi

      2013. május 30. csütörtök

      A felébredésnek sok oka lehet ebben a korban: a hátsó fogak áttörése, szomjúság, száraz levegő miatt bedugult orr, esetleg korábbi betegségből visszamaradt fülfájás, orrmandula-probléma, amit tudsz, küszöböld ki, vagy ha van rá gyanú, hogy pl. orrmandula probléma van (jellemző rá, hogy nyitott szájjal alszik a kicsi), akkor érdemes megnézetni orvossal.

  • Nora

    2013. április 23. kedd

    Kedves Agi,

    A mi kisfiunk 18 honapos lesz es szuletese ota csak par ejszakat aludt at. Altalaban min.3-szor be kell hozza mennunk ejjelente, mert annyit mozog, hogy feltornazza magat az agy fejreszehez es ott beutogeti a fejet az agytamlaba.(Halozsakban alszik.)Egyre gyakrabban tortenik meg, hogy akar 10-szer (vagy tobbszor)is be kell neznunk hozza, mert mindig egy adott idopontban (kb. hajnali fel 4-4 korul) megebred es nem tud viszaaludni.Ha kijovunk sir, ha bent vagyunk vele kacaraszik vagy csak nez bele a felhomalyba.Ringatja magat, asitozik,akar 2 oran keresztul is probalkozik, de csak reggel alszik vissza. Ha ezt a fogzas okozza, akkor mindig nyugos lenne es sirna,gondolom en. Fogalmunk nincs, miert ebred hajnalban es hogyan tanithatnank meg a visszaalvasra. Van alvosallatkaja, egy ideje mar Apa megy be hozza ejjelente, mert ha en teszem meg, akkor rogton nyujtogatja a karjait.(16 hos koraig szopizott.)
    Volt, hogy magunk koze vettuk a sajat agyunkba, de ott meg hihetetlenul felelenkult es masfel oran at izgett-mozgott,mint egy sajtkukac, vagy epp bujocskazni akart a takaro alatt. Mi lehet a baj? Mit kellene meg kiprobalnunk? (Naponta tobb orat van levegon, tv-t nagyon ritkan nez ,akkor is csak Kisvakondot vagy Micimackot,este olyan 8-fel 9 korul fektetjuk,olyankor hamar elalszik egyedul.)

    Jo lenne ezt a problemat hamar megoldani, mert a kistestver szeptemberben erkezik.

    Koszonom a tanacsot/segitseget elore is!
    Udvozlettel:Nora

    • Vida Agi

      2013. május 30. csütörtök

      A felébredésnek sok oka lehet ebben a korban: a hátsó fogak áttörése, szomjúság, száraz levegő miatt bedugult orr, esetleg korábbi betegségből visszamaradt fülfájás, orrmandula-probléma, amit tudsz, küszöböld ki, vagy ha van rá gyanú, hogy pl. orrmandula probléma van (jellemző rá, hogy nyitott szájjal alszik a kicsi), akkor érdemes megnézetni orvossal. Az is előfordul, hogy a sok nappali élmény okozza a nyugtalan alvást, ilyenkor segíthet este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea vagy a Mesélő Hold nevű illóolaj párologtatása.