Amikor anyának van szeparációs szorongása

9 hónapig együtt vagytok és a baba még utána nagyjából 6 hónapig úgy gondolja, anya mindig vele van. A leválás még csak ekkor kezdődik, még jó sokáig tart. Néha a kicsi szorong, fél, nem akar anya nélkül létezni, de a szorongás bizony nálad is felléphet néha. Miért és hogyan?

1. A testi szimbiózis a szülés után jó darabig lelki szimbiózisként él tovább.

Az anyai ösztöneid a szülés utáni időszakban azt diktálják: ne hagyd másokra a babát!
Amíg kizárólagosan szopizik, amíg elsősorban hozzád kötődik, amíg beléd kapaszkodik, addig legyetek együtt. Ezért érzed azt, hogy amikor az egészen pici, újszülött baba mellől el kell menned valahová 1-2 órára, akkor hiányzik. Ezért jut néha eszedbe ilyenkor, mi történne vele, ha te most eltűnnél.

A legtöbb családban gyakorlati okokból fel sem merül ez a probléma, mert nem lenne úgyse kire hagyni a babát, de vannak családok, ahol a nagymamák már alig várják, hogy az 1-2 hetes vagy hónapos babát kivehessék a kezedből és babázhassanak. Ezzel nincs semmi gond, de ne érezd rosszul magad azért, ha úgy érzed, a babának elsősorban melletted a helye és nem szeretnéd órákra a mamánál hagyni.

2. Babafüggők vagyunk 🙂

Ez elsősorban abból az intimitásélményből ered, hogy egész nap babusgatod őt és az ooolyan jó ❤
Amikor majd egész nap rohangál és alig érsz a nyomába, ez csökkenni kezd, de addig néha úgy érezheted, nehéz elszakadnotok egymástól. Az első hónapokban a baba is úgy érzi, testközelben a legjobb lennie, később önállósodni kezd és fellép nála is a szeparációs szorongás, majd 1 éves kora utána megkezdődik a csiki-csuki: néha egész nap a nyomodban van, többet akar ölben lenni, szopizni, mint újszülött korában, máskor megy a maga dolgára és egész nap alig látod. Ez az állapot természetes, ugyanakkor ijesztő is egyben. A legtöbbet az segít, ha kiélvezed a bújós napjait, nem állsz ellen neki, nem akarod „leszoktatni” róla és pont ettől kezd el majd önállóbbá válni a kicsi, hiszen ezzel azt érezteted vele, számíthat rád, ott vagy neki, ha szükséges, ebből nyeri majd az önállósághoz szükséges önbizalmat is. Ugyanez a hozzáállás az, ami neked is segít feltöltődni és újra felfedezni magad az új anyai szerepedben.

3. Ki vagyok a gyermekem nélkül?

Anyaszerepbe kerülve kicsit átalakulsz: egy darabig a baba érdekeit a sajátjaid elé helyezed, minden idegszáladdal azon vagy, hogy beletanulj az anyaságba, miközben a régi életed mintha teljesen eltűnt volna.

Új személyiségjegyeket is észreveszel magadon, új reakciókat, amiket eddig sosem produkáltál és most sem nagyon érted, honnan jöttek.

Ez normális jelenség: az új szerepeddel, az anyaszereppel járó változásról van szó.
Amikor azonban ez már nem újdonság az életedben, már rutinosabb anyuka vagy és a kicsi is egyre önállóbb, lassan elkezdesz visszazökkenni a régi kerékvágásba.
Ilyenkor azért érezhetsz „szeparációs szorongást”, azért eresztheted el nehezen a gyermekeidet, mert megijedsz attól ki is vagy te, ki is leszel te nélküle.

Persze ugyanúgy anya maradsz, de amikor már a kicsi nem pici, vissza kell találnod a régi szerepeidhez. Az anyaság nem kizárólagos szerep, mellette még sok egyéb szereped, feladatod, hobbid, célod is van: újra meg kell találnod őket!

A szeparációs szorongás tehát normális jelenség, nem csak a babánál, hanem anyánál is 🙂
Ezért van az, hogy ő lelkesen megy játszani az oviba, te meg az ajtóban pityizel, hogy milyen nagy már. Ezért hiányzik olyan nagyon, amikor elmegy 1 hétre táborba. Fontos, hogy fokozatosan elkezdd elengedni őt, amihez leginkább az segít hozzá, ha közben elengeded saját magad is és mered a saját életed élni.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • Enikő

    2019. augusztus 04. vasárnap

    Kedves Ági!
    A kislányom nemrég lett egy éves, még sosem voltunk 4 óránál tovább távol egymástól, és még mindig intenzíven szopis baba. Úgy érzem, nálam kezd előjönni a szeparációs szorongás második hulláma (az első megvolt míg kizárólagosan szoptattam), és nem tudom, mi lenne a helyes megoldás. Közeledik egy koncert, amire nagyon szeretnék elmenni, de pont a gyerek esti altatási idejében van. Mióta megszületett még nem volt olyan este, hogy bárki más altassa. Cicivel alszik el.
    Mi lenne a jó megoldás? Altassam el korábban, és menjek koncertre? De mi van, ha felébred, és nincs cici, hogy visszaaludjék (cicivel fel sem ébred igazán). Fejjek ki tejet, és hagyjam nagyinak?
    Vagy az egész altatást hagyjam a nagyszülőkre?
    Vagy ne menjek a koncertre?
    Amúgy pár órát nagyon jól elvan másokkal, főleg Nagyit szereti nagyon. Már majdnem féltékeny vagyok, olyan jól elvan vele (persze nem zavar, sőt nagyon örülök neki).
    Válaszodat előre is köszönöm szépen!
    További jó cikkeket és délutáni dumcsikat kívánok!

    • Vida Ágnes

      2019. augusztus 10. szombat

      Meg lehet próbálni, hogy néhány alkalommal előtte már más altatja, így nem a koncert alatt kell emiatt izgulnod. Ezt úgy érdemes csinálni, hogy arra az időre el is mész otthonról, így a kicsinek sincs ott a kísértés, hogy ott vagy a közelben és neked sem. Meg lehet próbálni lefejt tejjel is a dolgot, de nem minden szopis baba szereti úgy, inkább az lenne a jó, ha a nagyi kialakítaná azt a szokást, ahogyan ő el tudja altatni, ez később is jól jöhet majd.

  • Erika

    2019. június 15. szombat

    Kedves Ágnes, nem tudom itt lehet e Öntől kérdezni, remélem igen.
    Eléggé elkeserít a helyzetünk. 18 hónapos kisfiam rengeteg szót mond már(kb20-30) annyiban bonyolult a helyzetünk hogy eddig itthon voltam vele, csak magyart hallott, de mivel Németországban élünk és 4 hete kezdtük a bölcsit…mostantól sok németet fog. ami nekem nagyon rossz, hogy az apját kb 14 hónapos kortól apázza, engem néha leapázott..gondoltam sebaj majd megtanulja az anyát is. Engem viszont sehogy nem szólít, pedig nagyon szoros kapcsolatunk van/volt. Gondoltam majd német mama megszólítást használja rám..de mosta nagyik itt vannak és bőszen mamázza őket egész nap.Engem pedig sehogy nem nevez. egész nap mondogatjuk neki hogy így anya, meg úgy anya..tanítanánk neki.De elfordul és inkább mutogatja hogy ott a tita a vau vau a labda..az autó…de anya most nem fontos. Miért lehet ez? sokáig szopizott , tényleg szoros a kapcsolatunk..de sosem szólított még eddig sehogy. Most meg hargudhat a bölcsiért? Köszönettel Erika

    • Vida Ágnes

      2019. június 16. vasárnap

      Nem azért nem mondja a neved, mert haragszik rád 🙂 Egyszerűen csak nincs még rád szava. Nem kell aggódnod emiatt, sem magadra venned, ha eljön az ideje, lesz rád is szava 🙂

  • Edit

    2018. december 07. péntek

    Kedves Ágnes!
    A következő problémában szeretnék segitséget kérni:
    Kislányom 14 hónapos, nagyon élénk vidám gyerek. Egész nap jön-megy,és egyre több szót mond.
    Az éjszakákat többnyire rendben végig alussza a saját kiságyában, azonban ha néhány órát a nagymamával tölt aznap éjjel szinte semmit sem alszik. Néhány óra alvás után felébred és vigasztalhatatlanul sír, annyira, hogy alig tudom megnyugtatni. Általában órák alatt nyugszik meg. A mamánál látszólag jól érzi magát, bár volt olyan is, hogy nem evett és ivott amíg érte nem mentünk. Nagyon ritkán hagyom másra, de néha muszály ha orvoshoz megyek stb… lehet, hogy pont ez a baj? (Mama szerint… ) Szegény lehet, hogy azt hiszi nem megyek érte? Mindíg erre gondolok és már előre tartok attól ha mennem kell valahova..
    Ez a szeparációs szorongás miatt lehet? Mit tanácsolsz? Hogyan oldhatnánk meg, hogy ne legyen ilyen traumatikus neki minden egyes alkalom.

    Válaszodat előre is köszönöm.

    Edit

  • Livi

    2018. március 18. vasárnap

    Kedves Ági,

    Szeparációs szorongással kapcsolatban szeretnék kérdezni. 8,5 hónapos kisfiam, kiegyensúlyozott, nyugodt baba, mozgásfejlődésben is kora előtt jár, jó alvó, jó evő baba, igazából tényleg egy csoda:) Viszont a védőnő szerint a fejlődés része a szeparációs szorongás, csak úgy mint a kúszás, mászás, stb. És azért 8 hónaposan már illene néhány jelét mutatnia…hát én egyáltalán nem látom nála. Egyáltalán nem zavarja, ha kimegyek a szobából, max nagy ritkán utánam néz és játszik tovább. Nagyon sokat eljátszik önállóan egyedül, de a társaságot is kedveli, igazából idegenekkel is max 3-4 perc és már fülig ér a szája, mintha én ott sem lennék. Aggódom amiatt, hogy valamit elrontottam, és nem elég erős a kötődés. Sírni sosem hagytam, de már egész pici korától kezdve volt, hogy 4-5 órára apára volt bízva, amíg nekem dolgom volt (de akkor ebből sosem volt semmi probléma). És kezd bűntudatom lenni emiatt, hogy talán akkor rontottam el, és most jön ki a hatása. Köszönöm válaszát, esetleg tudna tanácsolni vmit?

    • Vida Ágnes

      2018. március 19. hétfő

      Nem „kötelező” a szeparációs szorongás és nem „kell” mindig pont 8 hónaposan előjönnie. Vannak olyan babák, akiknél csak később jelentkezik, van, akinél szinte soha nincsen. Nem kell aggódnod, ez nem a gyenge vagy nem biztos kötődés jele, sőt inkább a biztos kötődésé (pontosan tudja, hogy ha kimész a szobából, attól még megvagy)

  • Becca

    2017. október 02. hétfő

    Kedves Ági!
    Nem biztos,hogy jó téma alatt teszem fel a kerdesemet, de hatha itt is kapok tanácsot, segítséget…
    Kisfiam 5 hónapos múlt, nem tul nyugodt baba, vagy csak en számítottam másra, lehet túlzott elvarasaim voltak a babazast illetoen. A szülés utan en is atestem a baby blues időszakon, minden nap sírtam kb 2 hétig. Az utana csillapodott, de egyfajta szorongás bennem maradt. Azota is szinte napról napra ingadozik a hangulatom, neha minden szuper, neha legszívesebben kifutnek a világból. Sokszor „haragszom” is a babamra, hogy nem tud nyugodtabb lenni, tobbet aludni (4-5x kel éjszaka). Nem bírom elviselni magamat, ő jobb anyát érdemelne. Nem volt meg az a világmegváltó érzés,hogy huha anya lettem, pedig akartuk öt nagyon. Szeretem őt, de gyakran vagyok türelmetlen, ingerlekeny, es neha ugy erzem,hogy majd szetrobban a mellkasom a feszultsegtol es sirnom kell. A ferjemen kivul mással errol nem tudok es nem is merek beszelni, de őt meg mar sajnálom,hogy razuditom mindig a bajomat. Tul nagy bennem a megfelelési kényszer is, probalnek mindent jol csinalni, de mikor rajovok,hogy nem megy, megjobban elkeseredek, es meg mélyebbre zuhanok. Szeretnek jo anya lenni es jo kapcsolatot kialakítani a gyermekemmel, de olyan mintha egy falat huztak volna elem, es nem tudok senkit átengedni rajta. Nem tudom, hogy ez mentalis, hormonális problema e vagy egesz egyszeruen csak nem vagyok anyának valo… segíts kérlek,hogy mit tegyek??
    Köszönöm elore is!

    • Vida Ágnes

      2017. október 21. szombat

      Ne aggódj: anyának való vagy 🙂 Egyszerűen csak fáradt vagy, sokat vagy egyedül és félted őt. Talán pont azért, mert annyira vártad. Segíthet, ha keresed a kapcsolatot más anyukákkal online (rengeteg jó Facebook csoport van, pl. az Anyatanya) és személyesen is (helyi baba-mama csoportok, babás foglalkozások, de találhatsz környékbeli anyukákat a Kismamablog Baráttaláló csoportban is), hamar rá fogsz jönni, hogy más anyukák is hasonló félelmekkel küzdenek. Emellett sokat segíthet az is, ha felkeresel egy pszichológust, aki segíthet rendezni az érzéseidet és az anyasággal kapcsolatos félelmeidet, gyakran ezeknek a hátterében korábbi rossz élmények állnak.

  • Anna

    2017. augusztus 29. kedd

    Ott már komoly gondok vannak, ha az ember csak anyaszerepben látja magát és eltűnik a régi élete…