Anyaként sokszor akkor is feszültek, kimerültek vagy ingerlékenyek lehetünk, amikor kívülről nézve minden rendben van. A napok tele vannak feladatokkal, felelősséggel, alkalmazkodással, és közben gyakran éppen a saját szükségleteink kerülnek a sor végére. De honnan tudhatjuk, hogy csak elfáradtunk, vagy már rég túlléptük a saját határainkat? Mit lehet tenni, amikor mindjárt kiabálnánk, sírnánk, vagy úgy érezzük, nem bírjuk tovább?
Erről beszélgettem Deák Izabellával, aki mentálhigiénés szakember és közel negyven éve dolgozik az egészségügyben, pszichiátriai és mentálhigiénés területen.
Miért van az, hogy anyaként sokszor akkor is feszültnek, ingerlékenynek érezzük magunkat, amikor elvileg minden rendben van?
Ez sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Anyaként előfordulhat, hogy kívülről nézve „minden rendben van”, belül mégis folyamatos készenlétben vagy. Fejben pörögnek a teendők, figyelsz a gyerekre, a háztartásra, a család működésére, közben próbálsz megfelelni, jól csinálni, időben reagálni, nem hibázni.
Ilyenkor nem feltétlenül egy konkrét probléma okozza a feszültséget, hanem az, hogy hosszú ideje nincs igazi leállás. A tested és az idegrendszered nem tud kikapcsolni. Még akkor is a rád váró feladatok járnak a fejedben, amikor éppen pihenhetnél. A saját vágyaid, szükségleteid egyre hátrébb kerülnek, és ettől lassan elfáradsz belül.
A stressz általában egy konkrét helyzethez kapcsolódik: tudod, mi váltotta ki, és amikor elmúlik az ok, idővel te is megnyugszol. A szorongás viszont akkor is fennmaradhat, amikor nincs kézzelfogható veszély. Ilyenkor jönnek a „Mi lesz, ha…” típusú gondolatok, és máris elindul benned a legrosszabb forgatókönyv. Ezek a gondolatok nem megnyugtatnak, inkább tovább növelik a feszültséget.
Jó hír, hogy ez tanulható. A gondolataink felismerését, befolyásolását, az érzéseink megértését és kezelését többek között a Williams Életkészségek tréning és a kognitív terápiás módszerek is segíthetnek elsajátítani.
Hogyan lehet különbséget tenni aközött, hogy „rossz anya vagyok”, és aközött, hogy egyszerűen túlterhelt és stresszes vagyok?
Amikor nagyon fáradt vagy, könnyen eljuthatsz oda, hogy már nem azt mondod magadnak: „kimerültem”, hanem azt: „rossz anya vagyok”. Pedig a kettő között óriási különbség van.
A túlterheltség azt jelenti, hogy sok volt, hosszú ideje tart, kevés a pihenés, és közben talán te magad sem mered kimondani, mire lenne szükséged. Lehet, hogy elnyomod a saját érzéseidet, mert „a dolgokat akkor is meg kell csinálni”. Lehet, hogy lenyeled a feszültséget, nem szólsz, nem kérsz segítséget, nem engeded meg magadnak a pihenést. Csakhogy az elnyomott érzések nem tűnnek el. Gyűlnek, raktározódnak, és egyszer csak bűntudat, ingerlékenység vagy sírás formájában törnek elő.
A „rossz anya vagyok” gondolat sokszor éppen akkor jelenik meg, amikor már rég túllépted a saját határaidat. Amikor nem mersz nemet mondani. Amikor úgy érzed, ha pihennél, önző lennél. Amikor azt hiszed, mindenki más fontosabb nálad.
Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra, és őszintén kimondani magadnak: fáradt vagyok. Pihenésre van szükségem. Nekem is lehetnek igényeim. Ez nem gyengeség, hanem az első lépés ahhoz, hogy újra kapcsolódni tudj magadhoz és a gyerekedhez is.
Mit tehet egy anya abban a pillanatban, amikor érzi, hogy mindjárt kiabálni, sírni fog, vagy teljesen elveszíti a türelmét?
Az első és legfontosabb: vedd észre, hogy ez már az a pont, amikor nem „jobban kellene viselkedned”, hanem segítségre van szüksége az idegrendszerednek. Ilyenkor általában nem azért fogy el a türelmed, mert nem szereted eléggé a gyerekedet, hanem mert túl sok feszültség gyűlt össze benned.
Sokszor az történik, hogy a gyerek nem azt csinálja, amit kérsz, nem úgy reagál, ahogy szeretnéd, esetleg sír, ellenkezik, hisztizik. Te pedig egyre nagyobb nyomást érzel magadon, hogy valahogy meg kell oldani a helyzetet. A hangod megváltozik, felemeled, kiabálsz, aztán amikor lecsillapodik minden, jön a bűntudat.
Ebben a pillanatban segíthet, ha tudatosan megtöröd a megszokott reakciót. Például nem hangosabban szólsz, hanem halkabban. A suttogás sokszor jobban kizökkenti a gyereket, mint a kiabálás. Segíthet az érintés, ha a gyerek ezt elfogadja: leguggolsz hozzá, megfogod a vállát, ránézel, és röviden, egyszerűen mondod el, mit szeretnél.
Hasznos lehet az is, ha átvezeted a helyzetet valami játékosabb formába. Nem minden helyzetben működik, de sokszor oldja a feszültséget, ha nem harcként folytatódik tovább az, ami elkezdődött.
Közben neked is szükséged van saját feszültséglevezető technikákra: légzésre, pár másodperc szünetre, egy mondatra, amit magadban ismételsz, vagy egy előre begyakorolt forgatókönyvre. Ezeket nem mindig könnyű egyedül kitalálni, ezért tud sokat adni egy stresszoldó tréning, ahol konkrét hétköznapi helyzetekre lehet új reakciókat tanulni.
·Miért olyan nehéz sok anyának segítséget kérni vagy nemet mondani, még akkor is, ha már teljesen kimerült?
Azért, mert a nemet mondás sokszor nem egyszerűen egy mondat. Belül gyakran egy egész félelemcsomag kapcsolódik hozzá. Mi lesz, ha megbántódik a másik? Mi lesz, ha önzőnek tartanak? Mi lesz, ha nem szeretnek annyira? Mi lesz, ha csalódást okozok?
Anyaként ez még erősebben megjelenhet, mert sok nőben ott él az a kép, hogy egy jó anya mindent kibír, mindent megold, mindig rendelkezésre áll. Így aztán a segítségkérés könnyen azt az érzést keltheti, mintha kudarc lenne. Mintha azt jelentené: nem vagy elég jó, nem bírod, gyenge vagy.
Pedig a segítségkérés nem kudarc. Sokszor éppen az érett működés része. Azt jelzi, hogy felismered a saját határaidat, és felelősen bánsz az erőddel.
A nemet mondás nehézsége mélyebbről is jöhet. Ha gyerekként nem vették komolyan az érzéseidet, ha gyakran alkalmazkodnod kellett, ha azt tanultad meg, hogy akkor vagy szerethető, amikor megfelelsz, felnőttként is nehéz lehet kiállni magadért.
Az egészséges határokhoz viszont szükség van arra, hogy ki tudd mondani: ezt most nem tudom vállalni. Erre most nincs kapacitásom. Segítségre van szükségem. A Williams Életkészségek tréning ebben is támogatást adhat, mert konkrét technikákat tanít a nemet mondáshoz és az önérvényesítéshez.
Milyen kommunikációs módszerek segíthetnek egy anyának, ha szeretné nyugodtabban jelezni az igényeit a párjának, a családjának vagy a környezetének?
Sok konfliktus nem abból indul, hogy rosszat akarunk egymásnak, hanem abból, hogy mást mondunk, mint amit a másik meghall belőle. Te csak jelezni szeretnéd, hogy fáradt vagy, több segítségre lenne szükséged, vagy valami neked már sok. A másik viszont kritikának, támadásnak vagy elégedetlenségnek hallja.
Ilyenkor nagyon sokat segíthet az asszertív kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy ki tudod mondani, mire van szükséged, közben figyelembe veszed a másikat is. Nem támadsz, nem vádolsz, nem magyarázkodsz túl, és nem is nyeled le azt, ami benned van.
Például másképp hat az, ha azt mondod: „Soha nem segítesz semmiben”, mint az, ha így fogalmazol: „Nagyon elfáradtam, és szükségem lenne rá, hogy esténként legalább fél órát átvedd a gyerekeket, amíg összeszedem magam.”
A komplex önérvényesítés abban segít, hogy tisztábban lásd a saját igényedet, és úgy tudd megfogalmazni, hogy abból nagyobb eséllyel valódi beszélgetés legyen. Ez különösen fontos anyaként, mert sokszor nem nagy dolgokra lenne szükséged, hanem arra, hogy végre értsék, mi zajlik benned.
Ha valaki azt érzi, hogy nem elég egy-egy jótanács, mert újra és újra ugyanazokba a stresszes, feszült helyzetekbe kerül, miben tud segíteni egy kétnapos stresszkezelő és kommunikációs tréning?
Egy-egy jó tanács sokszor adhat pillanatnyi megkönnyebbülést, de ha újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz, akkor valószínűleg mélyebb minták is működnek benned. Lehet, hogy mindig ugyanúgy próbálod megoldani a konfliktusokat. Lehet, hogy túl sokáig tűrsz, aztán egyszerre robbansz. Lehet, hogy észre sem veszed, milyen gondolatok visznek bele újra ugyanabba a feszültségbe.
A WILLIAMS ÉletKészségek Program Stresszkezelő, kommunikáció és készség fejlesztő tréning kétnapos stresszkezelő és kommunikációs tréning abban segíthet, hogy jobban ráláss magadra. Megértheted, milyen automatikus gondolatok, belső mondatok és kognitív torzítások erősítik benned a stresszt. Közben nemcsak beszélgetés történik a problémáról, hanem konkrét technikákat is tanulsz a mindennapi helyzetek kezelésére.
A tréning lehetőséget ad arra, hogy felismerd: miért lépsz újra és újra ugyanabba a „gödörbe”, és hogyan tudnál másképp reagálni. Új megküzdési stratégiákat kapsz, amelyeket a saját életedben, a saját családi helyzeteidben is használni tudsz.
Ez azért fontos, mert nem az a cél, hogy tökéletesen nyugodt legyél minden pillanatban. Hanem az, hogy legyenek eszközeid, amikor nehéz. Hogy hamarabb észrevedd, mi történik benned. Hogy ne csak túlélni tudd a napokat, hanem több belső erővel, tisztábban és nyugodtabban tudj jelen lenni a saját életedben.
Leave A Response