Utánoznak

Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek utánzással tanulnak. Amikor kis totyogónk ügyesen porszívózik, utánunk mondja a szavakat, kevergeti a levest, nagyon örülünk neki, milyen nagy már, de az utánzással kapcsolatos tapasztalataink ebben ki is merülnek. Elfelejtjük ugyanakkor, hogy az utánzás már jóval hamarabb megkezdődik és akár nevelési célok megoldására is bevethetjük.

A baba első igazi mosolya az utánzási képesség első megnyilvánulása. Látja, hogy mi mosolygunk, és mivel működik benne a szociális kapcsolatokra való vágy, ilyen módon veszi fel velünk a kapcsolatot: ha rámosolygunk, visszamosolyog – természetesnek tartjuk pedig ez nagyon fontos pillanat a baba életében.

Minden másra is ugyanez vonatkozik: a baba az arcunkból tájékozódik, ha folyton idegeskedünk, aggódunk, rosszkedvűek vagyunk, akkor ne várjuk, hogy kiegyensúlyozott, mosolygós babánk legyen. Felmérések kimutatták, hogy a depressziós anyák gyermekei 1 órával többet sírnak naponta, gyakrabban küszködnek alvászavarokkal, mint az alapvetően optimista és jókedvű anyák gyermekei. (ez fordítva nem igaz, tehát ha a család kiegyensúlyozott és a baba is jókedvű az nem azt jelenti, hogy ne lehetnének alvászavarai)

A baba a lelkiállapotunkat, feszültségünket is érzékeli, átveszi, a kisgyermek szintúgy, ezért ne gondoljuk azt, hogy ha csak azután vitatkozunk egymással, ha a gyerekek már alszanak, akkor nem fogja érzékelni a feszültséget.

Az utánzásról tudni kell, hogy nemcsak a jó, hanem a rossz szokásainkra is érvényes. Ha mi soha nem eszünk gyümölcsöt-zöldséget, akkor idővel a baba sem fog. És ez fordítva is működik: ha egy kisgyermek nem akarja megenni az egészséges ételeket, akkor felkelthetjük a kíváncsiságát azzal, hogy mi elkezdünk ilyeneket enni.

A napirendi kérdésekre fokozottan vonatkozik mindez, már egészen kicsi kortól: ha te magad rendszerességet tartasz az életedben, vannak reggeli szokásaid, esti ritmusod, mindig nagyjából ugyanakkor kelsz és fekszel, beosztod, melyik teendőre mikor kerüljön sor, akkor a babának is jó példát mutatsz, az ő napirendjéhez is könnyebben tudsz majd alkalmazkodni.

Egy olyan családban, ahol a szülők hol éjjel 2-kor fekszenek, hol este 10-kor, és a gyerekek akkor alszanak, amikor éppen úgy jön ki a lépés, ott bizony jó eséllyel lesznek alvásgondok a gyerekeknél még 2-3 éves korban is. Ugyanez vonatkozik az evési szokásokra és minden másra is. Ha te magad rendszerető ember vagy, akkor a baba is a te példádat fogja követni.