Nem akar bemenni az oviba, fél egyedül aludni, sír, ha beviszed az oviba – csak néhány olyan helyzet, amikor felmerülhet benned, hogy talán szorong a gyermeked. De vajon mi is pontosan az a szorongás, hogyan ismerd fel gyerekkorban és hogyan tudsz segíteni a gyermekednek?
Természetes, hogy a gyermeked fél időnként és bizonyos életkorokban vannak egészen tipikus aggodalmak. Ugyanakkor a szakmai ajánlások szerint, ha a félelem tartós, túl erős vagy már akadályozza a gyereket az otthoni, közösségi vagy játékhelyzetekben, akkor érdemes komolyabban figyelni rá és segítséget kérni.
Mi is valójában a gyerekkori szorongás?
A szorongás alapvetően nem ellenség, hanem az idegrendszer természetes védelmi reakciója, ami segít észlelni a veszélyt, felkészíteni a testet, és elővigyázatosabbá tenni a gyereket olyan helyzetekben, amelyek bizonytalanak vagy veszélyesnek tűnnek. Ezért van az, hogy bizonyos félelmek fejlődési szempontból teljesen érthetőek pl. ilyen a szeparációs szorongás vagy amikor a bölcsődébe-óvodába való beszoktatáskor a gyermeked kezdetben nyűgösebb, hisztisebb otthon.
A gond ott kezdődik, amikor a szorongás már nem csak jelzi a veszélyt, hanem túl gyakran, túl erősen vagy túl sok helyzetben aktiválódik. Ilyenkor a gyerek nemcsak fél valamitől, hanem a félelem elkezdi szervezni a viselkedését. Elkerül helyzeteket, sokat biztosítékot kér, testi tünetei lesznek, nehezebben alszik, nehezebben koncentrál, vagy olyan erősen aggódik, hogy az már nem segíti, hanem kimeríti.
Honnan ismerheted fel? Leginkább onnan, hogy a gyerek aggodalma nem oldódik attól, hogy megnyugtatod. Vagy csak rövid időre oldódik, aztán újra visszatér a félelem. Ilyenkor nem átmeneti bizonytalanságról van szó, hanem arról, hogy az idegrendszere mintha gyakrabban kapcsolna riadókészültségbe, mint amennyit a helyzet valójában indokolna. Ez nem hiszti, nem akaratgyengeség és nem túlérzékenykedés, hanem egy valós belső állapot, amit a gyerek gyakran maga sem ért pontosan.
Milyen félelmek természetesek életkor szerint?
Ez az egyik legfontosabb kapaszkodó, mert sok szülő rögtön megijed, amikor a gyerek félni kezd valamitől. Pedig az életkori félelmek nagyon is valóságos részei a fejlődésnek. Nagyjából 8 hónapos kortól az óvodás évekig teljesen természetes lehet a szeparációs szorongás, vagyis az, hogy a kisgyerek erősen reagál arra, ha elválik a szüleitől. Ugyanígy gyakoriak lehetnek a sötéttől, az idegenektől, a viharoktól, az állatoktól vagy bizonyos képzeletbeli dolgoktól való félelmek is.
Kisiskolás korban a félelmek gyakran átalakulnak. Ilyenkor többet aggódhat a gyerek teljesítmény, szabályok, beilleszkedés, hibázás vagy testi biztonság miatt. A nagyobb gyerekek és kamaszok szorongásában pedig gyakran jelenik meg az iskolai megfelelés, a társas helyzetek, a kirekesztettség, a jövő vagy az önmagukról alkotott kép körüli aggodalom.
A természetes félelem általában hullámzó. Jön, erősebb egy ideig, aztán csillapodik. Nem uralja le teljesen a napokat, és a gyerek a legtöbb helyzetben továbbra is képes játszani, kapcsolódni, fejlődni. A komolyabb szorongás ezzel szemben sokkal inkább berendezkedik a mindennapokba. Olyan, mintha a félelem már nem vendég lenne, hanem egy csendes, de állandó lakótárs.
Kapcsolódó cikkem az elalvás előtti félelemről: Fél elaludni, fél éjjel a sötétben, pedig eddig sosem…
Milyen jelekből ismerheted fel, hogy a gyereked szorong?
A gyerekkori szorongás nem mindig úgy néz ki, ahogy elképzelnénk. Nem minden szorongó gyerek csendes, visszahúzódó vagy sírós. Van, aki inkább ingerlékenyebb, dühösebb vagy kapaszkodóbb lesz, van, aki testi tüneteket mutat (pl. fáj a feje, hasa stb.), vagy látszólag egyszerűen csak nehezebben együttműködő. A szorongás gyakori jele kisgyerekeknél, ha
– romlik az alvás,
– gyakrabban ébrednek éjjel,
– nehezebben alszanak el,
– újra bepisilnek
– sírósak, nyűgösek,
– ragaszkodóbbak
– rosszat álmodnak
– hasfájásra, fejfájásra panaszkodnak.
Nagyobb gyerekeknél gyakori a
– sok aggódás,
– a negatív gondolatok,
– a koncentrációs nehézség,
– a gyakori biztosítékkérés,
– a feszült, állandóan mocorgó állapot (pl. a kezét vagy a lábát mozgatja),
– az ingerlékenység,
– a társas helyzetek kerülése
– vagy az, hogy már olyan dolgoktól is visszahúzódnak, amiket korábban szerettek.
Gyakori jel az is, hogy a gyermek viselkedése tartósan megváltozik.
Sok anyuka ott bizonytalanodik el, hogy a gyerek viselkedése inkább dacnak, fáradtságnak vagy érzékenységnek tűnik. Pedig a szorongás gyakran pont ilyen maszkokban jelenik meg. A gyerek például nem akar menni oviba vagy iskolába, de nem tudja azt mondani, hogy „szorongok attól, mi lesz ma”, inkább csak hasfájásra panaszkodik vagy ellenáll. Nem azért kérdezi meg huszadszor is, „biztosan jössz értem?”, mert bosszantani akar, hanem mert a bizonytalanságot nem tudja még magában megnyugtatni. A tünetek mögött ezért mindig érdemes a belső állapotot is keresni, nem csak a viselkedést nézni.
Mi okozhat szorongást a gyerekeknél?
A szorongás ritkán egyetlen okból alakul ki. Inkább több tényező találkozik benne: temperamentum, idegrendszeri érzékenység, életesemények, családi működés, iskolai közeg, társas tapasztalatok, veszteségek, bizonytalanságok, sőt még az is, hogyan reagál a környezet a gyerek félelmeire. Több kutatás szerint a családban jelen lévő szorongás is növelheti a kockázatot.
A gyakorlatban nagyon sokféle kiváltó helyzet lehet. Válás, költözés, testvér születése, intézményváltás, betegség, veszteség, baleset, konfliktusos iskolai helyzetek, bántás, túl magas teljesítményelvárás, sok változás rövid idő alatt, vagy egyszerűen egy eleve érzékenyebb idegrendszer.
Nagyon sokat számít a bizonytalanság is. A szorongó gyerekek gyakran nehezen viselik azt, hogy nem tudják, mi fog történni. Ezért kapaszkodnak rutinokba, ezért kérdeznek vissza sokszor, ezért lehet nehéz nekik egy új helyzet vagy egy programváltozás. Minél kiszámíthatatlanabbnak élnek meg valamit, annál inkább beindulhat bennük a riadó. Ez nem gyengeség, hanem idegrendszeri védekezés.
Emellett a szülő állapota is kihat a gyerekre. Kutatások szerint a családi szorongásos mintázatok és a gondozók reakciói befolyásolhatják, hogyan alakul a gyerek szorongása. Ha egy családban sok a feszültség, a túlzott aggódás vagy az állandó biztosítékkeresés, a gyerek idegrendszere is könnyebben tanulja ezt a működést. Ugyanakkor pontosan ezért olyan fontos a szülői tudatosság, mert a te nyugalmad, jelenléted és következetes reakcióid rengeteget segíthetnek a gyereknek.
Kapcsolódó cikkeim:
„Csak túl érzékeny vagy tényleg más?” – Hogyan ismerd fel, ha a gyermeked hiperérzékeny?
Hiperérzékeny a gyermeked? Hogyan segíthetsz neki?
Hiperérzékeny gyerek a bölcsődében/óvodában: hogyan segíthetünk neki?
Hogyan segíts a gyerekednek úgy, hogy ne növeld tovább a szorongását?
Az első és talán legfontosabb, hogy ne bagatellizáld el. Amikor a gyerek fél, az ő élménye valós, még akkor is, ha kívülről nézve túlzónak tűnik. Ha azt mondod, hogy nincs mitől félni, ez butaság, vagy ne csináld már ezt, attól az érzése nem múlik el, csak még magányosabbá válik benne. A sokkal segítőbb irány az, ha először kapcsolódsz hozzá. Például így: látom, hogy ez most tényleg ijesztő neked! vagy most nagyon aggódsz, ugye! Ez nem azt jelenti, hogy minden félelmet igazolni kell, hanem azt, hogy elismered a belső élményét.
A második fontos dolog a megnyugtatás és a túlzott megóvás közti különbség. Ez kényes terület, mert szülőként ösztönösen szeretnéd eltüntetni azt, amitől a gyerek szenved. Mégis, ha minden szorongáskeltő helyzetet kikerültök, azzal hosszú távon azt is üzenheted, hogy igen, ez valóban veszélyes, és te ezt egyedül nem tudod kibírni. A szakmai anyagok szerint a cél nem a teljes elkerülés, hanem a fokozatos támogatott megküzdés. Vagyis ott vagy vele, segítesz, lépésenként haladtok, de nem építetek teljes életet a félelmek köré.
Sokat segíthet a kiszámíthatóság is. A szorongó gyerek idegrendszere sokszor jobban működik, ha előre tudja, mi következik. Mondd el röviden a napot, jelezd előre a váltásokat, használj egyszerű rutint, és amennyire lehet, legyenek kapaszkodói. Nem kell katonás napirendet csinálni, de jó, ha vannak biztos pontok. A bizonytalanság helyett ilyenkor maga az előrejelzés is szabályozó hatású lehet.
Nagyon hasznos az érzelmi intelligencia fejlesztése is. Sok gyerek nem tudja azt mondani, hogy szorongok, csak azt, hogy fáj a hasam, nem akarok menni, vagy nem tudok aludni. Segíthetsz neki azzal, hogy megtanítod észrevenni és megnevezni, mi történik benne. Mondhatod például: szerintem most aggódsz amiatt, hogy mi lesz az oviban! vagy mintha a tested is jelezné, hogy feszült vagy! Ezzel nem rábeszéled valamire, hanem nyelvet adsz neki önmagához. Játékos érzelmi intelligencia fejlesztő ötleteket itt találsz
Milyen gyakorlati ötletek segíthetnek a hétköznapokban?
A gyerekeknél a szorongás kezelésében sokszor a test felől érdemes közelíteni. A lassú légzés, a mozgás, az ismétlődő megnyugtató rutinok, a taktilis kapaszkodók és a játékos oldás sokat tud segíteni. Nem azért, mert egyetlen trükk majd eltünteti a félelmet, hanem mert az idegrendszernek konkrét tapasztalatokra van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon.
Kisgyereknél például beválhat a buborékfújás, mert a lassú kifújás magától is nyugtató. Lehet játszani teknősbékát, aki behúzódik a páncéljába és lassan lélegzik. Lehet készíteni bátorságkövet vagy zsebben hordható kis tárgyat, ami emlékezteti, hogy anya visszajön, vagy hogy ő már tudott hasonló helyzetet megoldani. Lehet rajzolni a félelmet, nevet adni neki, mesefigurává tenni, vagy kitalálni, milyen hangja van az aggodalmaskodó kis manónak a fejében. Ezek nem nevetséges kis praktikák, hanem a gyerek nyelvére fordított szabályozó eszközök.
Nagyobb gyereknél működhet a gondolatok finom átkeretezése. Nem úgy, hogy rögtön lebeszéled, hanem hogy mellé teszel egy másik mondatot. Például: „lehet, hogy izgulsz, és attól még meg tudod csinálni!” vagy „most úgy érzed, biztos rossz lesz, de nézzük meg, mi történt legutóbb valójában!” A cél nem az, hogy pozitív gondolkodásra kényszerítsd, hanem hogy észrevegye, a szorongó gondolat nem mindig maga a valóság.
Nagyon sok gyereknek segít a kapcsolódó játék is. A félelmeket mesével, plüssel, rajzzal vagy szerepjátékkal gyakran könnyebb feldolgozni, mint direkt beszélgetéssel. Eljátszhatjátok például, hogy a maci nem akar oviba menni, vagy hogy a kis nyuszi fél a sötéttől, és közben megjelenhetnek olyan mondatok és megoldások, amiket a gyerek saját magára még nem tudna ilyen nyíltan kimondani. Ez különösen kicsiknél hasznos, mert náluk a játék az egyik legtermészetesebb önkifejezési nyelv.
Kapcsolódó cikkem: Hogyan hat a szülő lelkiállapota a gyerekre?
Mit érdemes kerülni, ha nem akarod véletlenül erősíteni a szorongást?
Az egyik leggyakoribb csapda a túl sok biztosítékadás. Persze természetes, hogy ilyenkor újra és újra válaszolni akarsz, megnyugtatni, megerősíteni. De ha egy gyerek ugyanazt a megnyugtató kérdést teszi fel húszadszor, és minden alkalommal csak még rövidebb ideig nyugszik meg, akkor érdemes észrevenni, hogy itt már nem az információ hiányzik, hanem a belső önnyugtatás eszköze. Ilyenkor finoman át lehet vezetni a kérdést: emlékszel, mit szoktunk ilyenkor mondani magunknak? vagy mit segített legutóbb, amikor izgultál?
Nem segít a megszégyenítés sem. Az olyan mondatok, mint ne légy már kisbaba, ezen mindenki más túljut, vagy ez nevetséges, nem csökkentik a szorongást, inkább még több szégyent tesznek mellé. A szorongó gyerek gyakran amúgy is érzi, hogy valamiért nehezebb neki, mint másoknak. Ettől még inkább bezáródhat.
A teljes elkerülés sem jó hosszú távon. Ha minden nehéz helyzetből kimenekíted, attól rövid távon megkönnyebbülhet, de az idegrendszere nem tanulja meg, hogy képes átvészelni azt, amitől fél. A támogatott, fokozatos bátorságépítés sokkal célravezetőbb. Nem beletaszítani kell, hanem mellette maradni, és kisebb lépésekre bontani a helyzetet.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ez sok szülő számára a legnehezebb kérdés, mert senki nem akar túlaggódni semmit, de elszalasztani sem szeretné, ha valódi segítségre lenne szükség.Akkor érdemes komolyabban lépni, ha a félelmek és aggodalmak tartósak vagy szélsőségesek és hatnak az otthoni, iskolai vagy játékhelyzetekre.
Jelzés lehet például, ha a gyerek rendszeresen nem mer bemenni közösségbe, ha az alvása hosszabb ideje romlik, ha gyakran panaszkodik testi tünetekre ismert orvosi ok nélkül, ha nagyon sok helyzetet kerül, ha az aggódás leköti a gondolatait, vagy ha a családi élet már erősen a szorongása köré szerveződik. Ugyanígy fontos szakemberhez fordulni akkor is, ha a tünetek hirtelen erősödnek fel, traumatikus esemény után jelennek meg, vagy ha a gyerek önmagát bántó gondolatokat, erős reménytelenséget jelez.
Az első lépés gyakran a gyermekorvos vagy egy gyermekpszichológus lehet. Nem kell rögtön diagnózisban gondolkodni. Néha már az is sokat segít, ha valaki kívülről ránéz a mintázatokra, megkülönbözteti az életkori sajátosságot a komolyabb szorongástól és segít abban, hogyan támogasd a gyereket otthon. Minél előbb kap a család érthető kapaszkodókat, annál kisebb eséllyel befolyásolja a szorongás a gyermek mindennapi életét.
Gyakran előfordul, hogy a szorongás hátterében idegrendszeri fejlődési lemaradás is áll, ilyenkor az éretlenebb idegrendszer reagál érzékenyebben az ingerekre és ez okozza a problémát, ezért sok esetben segíthet az idegrendszeri fejlődés támogatása is (pl. TSMT torna)
Gyakran ismételt kérdések a témában
Mi az a gyerekkori szorongás?
A gyerekkori szorongás olyan tartós vagy túl erős félelem és aggodalom, amely már nemcsak átmeneti fejlődési jelenség, hanem befolyásolhatja a gyerek alvását, viselkedését, játékát, iskolai vagy óvodai működését és kapcsolatait. A természetes félelmekkel szemben itt a tünetek gyakran erősebbek és akadályozóbbak.
Milyen félelmek számítanak normálisnak gyerekkorban?
Bizonyos életkorokban természetes lehet a szeparációs félelem, a sötéttől, idegenektől, állatoktól, viharoktól vagy képzeletbeli dolgoktól való félelem. A félelmek tartalma az életkorral változik, és önmagában nem baj, ha egy gyerek fél valamitől. Inkább az számít, mennyire tartós, mennyire erős és mennyire akadályozó a félelem.
Milyen jelei vannak a szorongásnak gyerekeknél?
Gyakori jelek lehetnek a ragaszkodóbb viselkedés, sírósság, alvászavar, rémálmok, hasfájás vagy fejfájás ismert testi ok nélkül, sok aggódás, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, gyakori biztosítékkérés és helyzetek kerülése. A szorongás nem mindig csendes, néha dühösségben vagy ellenállásban jelenik meg.
Mi okozhat gyerekkori szorongást?
A szorongás hátterében temperamentum, genetikai hajlam, családi minták, élethelyzeti változások, veszteség, iskolai vagy óvodai stressz, bizonytalanság, trauma vagy túl sok feszültség is állhat. Gyakran több tényező együtt alakítja ki.
Hogyan segíthetek a szorongó gyerekemnek?
Segít, ha elismered az érzését, nem szégyeníted meg, kiszámíthatóbbá teszed a helyzeteket, és fokozatosan támogatod abban, hogy szembenézzen a félelmetesnek tűnő helyzetekkel. Hasznos lehet az érzelemnyelv fejlesztése, a játékos szabályozás, a légzés, a rutin és a kapcsolódó jelenlét is.
Mikor kell szakemberhez fordulni gyerekkori szorongás miatt?
Akkor érdemes segítséget kérni, ha a félelem vagy aggodalom tartós, túl erős, egyre több helyzetre kiterjed, vagy már zavarja a gyereket az alvásban, tanulásban, közösségi működésben vagy a mindennapi életben. Ugyanígy fontos a szakmai segítség, ha a tünetek hirtelen romlanak vagy a gyerek nagyon szenved tőlük.
A sok kérdezés és biztosítékkérés is lehet a szorongás jele?
Igen. Ha a gyerek újra és újra ugyanarra kér megnyugtatást, és csak rövid időre nyugszik meg, az gyakran arra utal, hogy nehezen tudja belül szabályozni a bizonytalanságát. Ilyenkor nem csak újabb válaszra, hanem szabályozó támogatásra is szüksége van.
Kinövik a gyerekek a szorongást?
Egyes életkori félelmek valóban elmúlhatnak vagy átalakulhatnak, de a tartósabb, erősebb szorongást nem érdemes csak arra bízni, hogy majd kinövi. A korai felismerés és támogatás sokat számíthat abban, hogy a gyerek megtanuljon jobban megküzdeni az aggodalmaival.
A gyerek szorongását nem attól veszed el, hogy helyette mindent megoldasz, hanem attól, hogy újra és újra megmutatod neki, nincs egyedül benne, és vannak utak kifelé a félelemből.
Leave A Response