Szenzorosság: Mit kell tudni róla?

A gyerek csak egyféle színű vagy állagú ételt eszik meg, visít, ha koszos lesz a keze, az erősebb hangokra összerezzen, hamar elfárad, feszült lesz, ha túl sok a program, zavarják az erős ingerek, könnyen elsírja magát: sokan azt hiszik, ezek csak múló gyerek-szeszélyek, holott a szenzoros feldolgozási zavar állhat a háttérben. De mi is ez pontosan, honnan ismerhetjük fel és hogyan segíthetünk a szenzoros gyereknek?

Mi is pontosan a szenzoros feldolgozási zavar?

A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy olyan állapot, amely befolyásolja, hogy az agy hogyan dolgozza fel az érzékszervi információkat (ingereket). Az érzékszervi információk magukban foglalják azokat a dolgokat, amelyeket lát, hall, szagol, ízlel vagy érint. Az SPD hatással lehet a gyermek összes érzékszervére vagy csak egyre. Az SPD-ben szenvedő gyerek túlzott érzékenységet mutathat olyan ingerekre, amelyekre mások nem.

Az SPD háromféleképpen jelenhet meg:

1. Érzékszervi modulációs zavar, ez rontja a gyermek azon képességét, hogy szabályozza az ingerekre adott válaszát. Az SPD ilyen mintájával rendelkezők túlreagálhatják vagy alulreagálhatják az egyes ingereket és/vagy túlzottan vágynak az érzékszervi ingerekre.

2. Érzékszervi alapú motoros rendellenesség, a gyermek az egyensúlyérzékkel vagy a testhelyzet érzékelésével kapcsolatos problémákkal küzd, ami miatt nehezebben tervezi meg a mozgását és hajt végre feladatokat. Az ilyen gyerek csetlő-botló, ügyetlenke lehet, akaratán kívül „bánthat” másokat, ami miatt tévesen agresszívnek bélyegezhetik.

3. Érzékszervi diszkriminációs zavar, amely nehézségeket okoz az ingerek értelmezésében. Az ilyen típusú SPD-vel rendelkező gyerekeknek nehézségei lehetnek az N betű és az M betű közötti különbség megválasztásában vagy előfordulhat, hogy nem tudják megmondani, mikor kell a fürdőszobát használniuk.

Az autizmus spektrumon levő gyerekek (és felnőttek) 90-95%-a szenzoros is egyben, azonban fordítva ez már nem igaz, a szenzoros feldolgozási zavarban szenvedő gyerekek többsége nincs rajta az autizmus spektrumon. A szenzorosság igen gyakori, 6-ból egy gyermek küzd valamilyen mértékben szenzoros feldolgozási zavarral vagy érzékenységgel.

A szenzorosság gyakran átfedést mutat a gyerekek kb. 20%-át érintő hiperérzékenységgel is.

Hogyan lehet felismerni?

A szenzoros feldolgozási zavart (amit szenzoros integrációs zavarnak is neveznek) azért nehéz felismerni, mert az autizmus spektrum zavarral és az ADHD-vel (hiperaktivitás) is átfedésben lehet, illetve gyakran félrediagnosztizálják vagy a tüneteket gyerekes apróságnak vélik. Néhány tünet, ami szenzorosságra utalhat:

Érintésre való érzékenység:
– öltözködési problémák: zavarják a ruhák címkéi, a zokni, nadrág gumija, nem szeret bizonyos fajta ruhákat hordani
– érintéssel kapcsolatos problémák: nem szereti, ha simogatják vagy ölelgetik, kerüli az érintést (ez gyakran már csecsemőkorban is megjelenik)

Testi érzékenység:
– zavarja, ha koszos a keze, nem teszi le a földre vagy azonnal meg kell mosni, esetleg sír, hisztizik, ha koszos lesz,
– nem szeret mezítláb vagy mezítlábas szandálban, papucsban járni,
– utálja a hajmosást, fésülést, nem engedi a haját összefogni,

Étkezéssel kapcsolatos tünetek:
– bizonyos ételek állagát nem kedveli (pl. a ropogós darabkákat vagy a főzeléket)
– egyes ízeket elkerül, elutasít,
– csak darabos vagy csak pépes ételeket eszik,
– nem akar önállóan enni, nem nyúl az ételhez,
válogatós, egyes ételeknek a látványától, szagától is öklendezik

Hallással kapcsolatos érzékenység:
– egyes hangokra összerezzen,
– éles hangok, zajok hatására megijed, sírni kezd,
– néha úgy tűnik, mintha nem hallana, szelektív hallás

Mozgással kapcsolatos tünetek:
– gyenge egyensúlyérzék, nem tud egyensúlyozni, biciklizni,
– W-alakban ül,
– nem szereti az új testhelyzeteket, hirtelen mozgásokat,
– lábujjhegyen jár, „pipiskedik”.

Szociális tünetek:
– nem érzi jól magát sok ember között,
– egyes gyerekek idegesítik, „túl sok” a számára bizonyos gyerekek viselkedése,
– gyerekek között fél, kiborul vagy túlpörög
– nehezen létesít új kapcsolatokat.

A szenzorosság tüneteiről itt található egy teszt a totyogó, az óvodás, az iskolás és tinédzser korosztályra (angolul)

Mit lehet tenni? Elmúlik? Kinövi a gyerek?

Habár a szenzoros integrációs zavar egyes tanulmányok szerint enyhébb esetekben kinőhető (ilyenkor a gyermekek érzékszervi rendszerének éretlensége miatt jelennek meg enyhébb tünetek, amik aztán elmúlnak, gyakran azért, mert a gyerek nem „kinövi”, hanem egyszerűen csak képes lesz szabályozni őket).

Azonban nem várhatunk arra hátha kinövi a gyerek, nem szerencsés passzívnak maradni szülői oldalról, hiszen a tünetek gyakran megnehezítik az evést, a kommunikációt, az óvodai integrációt, viselkedési tüneteket okoznak és a kicsi számára sem jó, ha nem tud beilleszkedni, nem tud kellőképpen tápláló ételeket enni vagy ha kudarcélményei lesznek a problémája miatt, ráadásul később iskoláskorban a szenzoros integrációs problémák sok egyéb más probléma mellett tanulási nehézségeket és önbizalommal kapcsolatos, valamint szociális problémákat okozhatnak, így az enyhébb esetekkel is érdemes szakemberhez fordulni. Minél később derül ki, annál hosszadalmasabb és nehezebb fejleszteni, tizenéves korban pedig már szinte lehetetlen. Szülőként nehéz megítélni, hogy enyhébb vagy súlyosabb esetről van szó, ezért minden esetben jobb, ha mihamarabb szakemberhez fordulunk a gyermekkel.

A szenzoros integrációs zavar neurológiai probléma, az idegrendszert fejlesztő gyakorlatokkal jól enyhíthetőek a tünetek. A leggyakrabban alkalmazott módszerek:

– a Dinamikus szenzoros integrációs terápia (DSZIT) egy játékos foglalkozás, ahol minden gyerek a problémájának megfelelő egyéni játékokkal fejlődik,

– az INPP egy reflex korrekciós mozgásprogram, amit csoportosan vagy otthoni napi 5-10 percben végezhető gyakorlatok formájában lehet végezni, általában a 7 évnél idősebb gyerekek és felnőttek számára ajánlják,

– a TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning) egy mozgásterápia, amely az idegrendszerre gyakorolt hatása révén újraszervezi, újrahuzalozza a neurológiai alapokat. Itt általában egy felmérést követően történik a gyakorlatok betanulása, majd otthon lehet gyakorolni, 4 hét után kontroll következik, 8 hét után általában szünet és ha szükséges a következő torna betanulása.

– kifejezetten a szenzoros integrációs zavar kezelésére szolgál az Ayres-terápia, ami az érzékelés egyes területeit fejleszti, személyre szabottan végzett játékos gyakorlatokkal.

Hova fordulj, ha úgy gondolod, a te gyermekedet is érintheti? Elsőként mindenképpen egy alapos felmérésre lesz szüksége, amit korai fejlesztő központokban, fejlesztőházakban és több fejlesztéssel foglalkozó szervezetnél is el lehet érni. A felmérés segít abban, hogy valóban szenzorosságról van-e szó vagy esetleg más okozza a gyermeked tüneteit és ez segít a megfelelő terápia megválasztásában is.

Források:
Sensoryhealth.com
Do Sensory Processing Issues Get Better Over Time? (Beth Arky, Child Mind Institute)
It’s Not Autism, It’s Sensory Processing Disorder (Ainsley Hawthorn PhD, Psychology today)
Can A Child Outgrow Sensory Processing Disorder? (Pat Porter, SPD Network)

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field