Van olyan időszak, amikor azt érzed, hogy a gyereked reggeltől estig nyűgös, minden apróságon kiborul, semmi nem jó neki, egyik hisztiből szinte a másikba csúszik? Ilyenkor úgy érezheted, hogy talán elrontottál valamit, túl engedékeny vagy éppen túl szigorú vagy, pedig nagyon gyakran nem nevelési hibáról, hanem túlterhelt idegrendszerről, fáradtságról, kiszámíthatatlanságról vagy túl sok korlátról van szó.
Az 1 és 3 év közötti időszak amúgy is érzelmileg viharosabb. A gyerek egyre többet akar, egyre többet ért, egyre ügyesebb, miközben az önszabályozása még nagyon éretlen. Ha ehhez hozzájön kevés vagy rossz minőségű alvás, sok inger, sok program, állandó váltás, kevés szabad játék és túl sok tiltás, könnyen azt látod, hogy egész nap feszült, sírós, dacos vagy robbanékony.
Miért lehet egész nap nyűgös, ha látszólag semmi komoly baja nincs?
A kisgyerek nem mindig tudja megmutatni, mi fárasztja el. Nem fogja azt mondani, hogy túl sok volt a zaj, túl gyorsan kellett egyik helyzetből a másikba váltanom, nem volt időm befejezni a játékomat, vagy már három napja kevesebbet alszom, és elfáradtam.
Ehelyett azt látod, hogy reggel nem akar felöltözni, tíz perc múlva sír, mert nem azt a poharat kapta, ebéd előtt ledobja a tányért, délután minden játékért összeveszik a testvérével, este pedig már a fogmosás is teljes összeomlást okoz.
Ilyenkor érdemes nem különálló problémákként nézni az egyes hisztiket, hanem feltenni azt a kérdést, milyen állapotban van egész nap a gyerek idegrendszere.
Ha túl közel van folyamatosan a saját tűréshatárához, akkor egy apró csalódás is elég lehet a kiboruláshoz.
Miért teszi nyűgössé a túlingereltség?
Egy 1 és 3 év közötti gyerek számára sokkal több minden inger, mint egy felnőtt számára. Egy zsúfolt bevásárlóközpont, hangos játszóház, hosszú vendégség, sok új ember, zene, képernyő, folyamatos beszéd, egymást követő programok mind megterhelhetik.
Ráadásul nem csak a látványos program lehet sok. Az is túlterhelő lehet, ha egész nap valaki foglalkoztatja, kérdezgeti, irányítja, tanítja, szórakoztatja, és alig van lehetősége arra, hogy egyszerűen szabadon játsszon.
A túlingerelt kisgyerek gyakran nem fáradtabbnak látszik, hanem éppen ellenkezőleg. Futkározik, hangoskodik, dobál, nevetgél, nem tud megállni, mindenbe belekap, majd egy apróság miatt hirtelen sírni kezd.
Ez azért van, mert már nehezebben tud visszakerülni nyugodtabb állapotba.
Ha azt látod, hogy estére rendszeresen túlpörög, próbálj néhány napig tudatosan kevesebb programot szervezni! Legyen több otthoni, szabad játék, séta, kinti mozgás és olyan időszak, amikor nem történik semmi különös! Sok kisgyereknek éppen ez hiányzik.
Hogyan veszed észre, hogy túl sok a program?
Nézd meg, mi történik a program után, ne csak azt, hogyan viselkedik közben.
Lehet, hogy a játszóházban két órán át remekül érzi magát, hazafelé viszont üvölt az autóban, otthon mindenen kiborul, este pedig egy órán keresztül nem tud elaludni. Ilyenkor könnyű arra következtetni, hogy még nem fáradt, pedig lehet, hogy éppen túlságosan elfáradt és felpörgött.
Ugyanez történhet egy egész napos családi program, utazás vagy vendégség után is.
Ha rendszeresen ezt látod, ne azt próbáld meg elérni, hogy jobban viselkedjen a nap végén, hanem csökkentsd a nap terhelését!
Miért lehet a háttérben az alvás?
Az alváshiány nagyon gyakran jelenik meg nappali nyűgösségként.
Egy fáradt kisgyerek nem feltétlenül ásítozik egész nap. Sokszor ingerlékenyebb, érzékenyebb a frusztrációra, kevésbé rugalmas, könnyebben üt, sír, ellenkezik, és rosszabbul viseli a változásokat.
Itt nemcsak az számít, hány órát alszik összesen, hanem az is, hogyan alszik.
Ha esténként nagyon későn kerül ágyba, sokáig tart az altatás, gyakran felébred, hajnalban kel, vagy nappal összevissza alszik, akkor hiába van meg papíron egy elfogadható alvásmennyiség, lehet, hogy a nap folyamán mégis túl fáradt.
Az 1 és 2 éves gyerekeknek általában még szükségük van nappali alvásra, 2 és 3 éves kor között pedig nagy egyéni különbségek lehetnek. Vannak, akik még stabilan alszanak délután, másoknál már elkezd változni ennek az ideje és hossza.
Ne csak az életkorát nézd, hanem a viselkedését is! Ha alvás nélkül délután négytől folyamatosan szétesik, valószínűleg még szüksége van rá.
Miért ronthatja a helyzetet a nem megfelelő altatási rutin?
A kisgyerek idegrendszerének szüksége van átmenetre az aktivitás és az alvás között.
Ha egyik pillanatban még képernyőt néz, futkározik vagy hangosan játszik, a következőben pedig azt várod, hogy feküdjön le és aludjon el, az sok gyereknek túl gyors váltás.
Segít, ha az alvást megelőzi egy kiszámítható lassulás. Fürdés, pizsama, halk játék, mese, bújás, sötétebb szoba, minden este nagyjából hasonló sorrendben.
Nem kell percre pontos rendszer. Inkább az a fontos, hogy a gyerek teste és idegrendszere felismerje, most fokozatosan közeledünk az alváshoz.
Ha az altatás minden este hosszú csata, érdemes azt is megnézni, jó időpontban kerül e ágyba. A túl korán lefektetett gyerek még nem álmos, a túlfáradt pedig sokszor annyira felpörög, hogy már azért nem tud könnyen elaludni.
Hogyan okoz nyűgösséget a rutinok hiánya?
A kisgyereknek a kiszámíthatóság biztonságot ad.
Nem azért, mert merev napirendre van szüksége, hanem azért, mert még kevés kontrollja van a saját élete felett. Ha tudja, hogy reggeli után öltözés jön, séta után ebéd, ebéd után alvás, este pedig fürdés és mese, kevesebb váratlan átmenettel kell megbirkóznia.
Ha minden nap teljesen máshogy alakul, egyik nap délben ebédel, másik nap kettőkor, egyik este hétkor fürdik, máskor tízkor, a fáradtság és az éhség könnyebben felborítja.
Nem kell katonás napirendet kialakítani. Elég néhány stabil pont a napban.
Az étkezések, a nappali pihenés, az esti rutin és néhány visszatérő tevékenység már önmagában sokat segíthet.
Miért borítják ki ennyire a váltások?
A kisgyerek számára nehéz abbahagyni valamit csak azért, mert a felnőtt már fejben továbblépett.
Te már azt látod, hogy indulni kell, ő viszont még teljesen benne van a toronyépítésben. Te tudod, hogy öt perc múlva vacsora lesz, neki azonban a játék a jelen pillanatban sokkal fontosabb.
Ezért a játszótérről hazamenés, fürdés kezdete, játék befejezése, elindulás otthonról, képernyő kikapcsolása és az alvás előtti váltás gyakori hisztiforrás.
Segíts neki felkészülni!
Mondd előre, hogy még kétszer lecsúszhatsz, aztán indulunk! Jelezd, hogy ha ezt az építményt befejezted, megyünk fürdeni! Használhattok időzítőt is, ha már érti!
A cél nem az, hogy mindig örömmel abbahagyja, amit szeret, hanem hogy ne teljesen váratlanul történjen vele a váltás.
Miért lesz frusztráltabb attól, ha mindent megtiltasz neki?
Az 1 és 3 év közötti gyerek egyik legfontosabb fejlődési feladata az autonómia kialakítása. Egyre erősebben szeretné megtapasztalni, hogy képes dolgokra, dönthet bizonyos kérdésekben, próbálkozhat és hatással lehet a környezetére.
Ha erre az időszakra a szülő főként tiltással reagál, egész nap ilyeneket hallhat, ne nyúlj hozzá, ne menj oda, ne mássz fel, ne vedd ki, ne szaladj, ne öntsd ki, ne csináld egyedül.
Természetesen rengeteg olyan helyzet van, ahol határt kell húzni. A veszélyes dolgokat valóban meg kell akadályozni.
De ha szinte minden kezdeményezésére tiltás érkezik, könnyen kialakul egy állandó frusztrációs állapot.
Próbáld megfigyelni egy napig, hányszor mondasz neki nemet! Meglepő lehet az eredmény.
Ezután gondold végig, melyik tiltás valóban szükséges, és hol lehetne inkább biztonságossá tenni a környezetet.
Ha minden fiókot tilos kinyitni, alakíts ki egyet, amit szabad! Ha mindig el akarja venni a konyhai eszközöket, adj neki néhány biztonságos saját eszközt! Ha mindenhova felmászik, keress olyan helyet, ahol biztonságosan gyakorolhatja!
Sok hiszti megelőzhető azzal, ha nem csak azt mondod meg, mit nem lehet, hanem megmutatod azt is, mit lehet helyette.
Hogyan adj szabadságot anélkül, hogy mindent ráhagynál?
A szabadság nem egyenlő a határok hiányával.
A kisgyereknek szüksége van arra, hogy bizonyos dolgokat a szülő döntsön el. Autóban be kell kötni, az úttestre nem lehet kiszaladni, másokat nem lehet megütni.
Ezekben legyél egyértelmű!
Ahol viszont lehet, adj választási lehetőséget.
Te szeretnéd felvenni a cipőt, vagy segítsek? A piros vagy a zöld pólót szeretnéd? Először fogat mosunk vagy először pizsamát veszünk?
Ez segít kielégíteni az autonómia iránti igényét anélkül, hogy az egész napot neki kellene irányítania.
Miért fontos a bizalom?
Sok szülő érthetően attól fél, hogy ha több szabadságot ad, a gyerek majd kezelhetetlenné válik.
Pedig a túlzott kontroll gyakran éppen több ellenállást vált ki.
Ha minden lépését irányítod, állandóan korrigálod, gyorsítod, megmondod, hogyan kell játszani vagy mit kell csinálnia, kevés lehetősége marad arra, hogy saját tapasztalatokat szerezzen.
Engedd próbálkozni!
Ha maga szeretné felvenni a zokniját, várj egy kicsit! Ha vizet tölt és melléfolyik, ne kapd ki azonnal a kezéből! Ha másképp építi meg a tornyot, mint ahogyan te csinálnád, hagyd!
A bizalom azt az üzenetet közvetíti, hogy képes vagy rá, és ha szükséged van rám, itt vagyok.
Ez a tapasztalat gyakran együttműködőbbé teszi, mert nem kell minden helyzetben harcolnia azért, hogy legyen valamennyi kontrollja.
Vajon lehet a háttérben egyszerűen éhség vagy testi kellemetlenség?
Igen, és ezt könnyű elfelejteni.
Fogzás, kezdődő betegség, székrekedés, hasfájás, éhség, szomjúság vagy kényelmetlen ruha mind okozhat tartós nyűgösséget.
Különösen akkor gondolj testi okra, ha a viselkedése hirtelen változik meg, korábban jókedvű volt, most pedig több napon keresztül szokatlanul sírós vagy ingerlékeny.
Ha a nyűgösséget láz, étvágytalanság, fájdalom, aluszékonyság, szokatlan széklet, hányás vagy más testi tünet kíséri, érdemes gyermekorvossal beszélni.
Hogyan derítsd ki, nálatok mi okozza az egész napos hisztit?
Ne próbálj egyszerre mindenen változtatni!
Figyeld meg néhány napon keresztül a napot. Mikor kezdődik a nyűgösség, mennyit aludt előtte, mikor evett, milyen programotok volt, mi történt közvetlenül a hiszti előtt, milyen váltást kellett elfogadnia, mennyi szabad játékra volt lehetősége?
Gyakran nagyon világos mintázat rajzolódik ki.
Lehet, hogy mindig a rossz nappali alvás után borul a délután. Lehet, hogy a bölcsődei napok után túl sok a további program. Lehet, hogy minden reggel túl gyorsan kell elkészülnie. Vagy kiderül, hogy a nap jelentős részében folyamatos utasításokat és tiltásokat kap.
Ha megtalálod a mintát, azon változtass először!
Mit tehetsz már holnaptól, hogy nyugodtabb legyen a nap?
Próbálj kevesebb programot és több szabad játékot hagyni, figyelj arra, hogy időben egyen és aludjon, alakíts ki néhány kiszámítható napi rutint, jelezd előre a váltásokat, és csökkentsd a felesleges tiltásokat!
Adj neki naponta olyan időt, amikor ő választhatja meg, mivel játszik, és nem próbálod irányítani! Menjetek ki mozogni, engedd mászni, futni, pakolni, vizet öntögetni, sarazni, kavicsot gyűjteni vagy egyszerűen céltalanul felfedezni!
És amikor mégis jön a hiszti, ne rögtön azt keresd, hogyan lehetne leállítani. Először gondold végig, vajon elfáradt, túl sok volt neki, éhes, nehéz volt a váltás, vagy túl kevés kontrollja maradt a helyzetben.
Sok egész nap nyűgösnek tűnő kisgyerek nem több fegyelmezésre vágyik, hanem egy kicsit kevesebb ingerre, több kiszámíthatóságra, több mozgástérre és egy olyan felnőttre, aki a hiszti mögött is észreveszi, hogy valami most egyszerűen túl nehéz neki.
Leave A Response