Folyton szaladgál, nem ül meg az asztalnál, nem figyel a mesére: Most akkor hiperaktív a gyerekem? Sok szülő teszi fel a kérdést örökmozgó kisgyerekét látva, vajon nem ADHD okozza-e az állandó pörgést, az impulzív viselkedést és minél inkább utánaolvasnak a neten az aggódó szülők annál inkább nő bennük a kétely és a bizonytalanság. Nézzük most meg pontosan mi is az az ADHD, mikor ismerhető fel legkorábban és mihez is kezdjetek vele.
Mi az az ADHD? Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) egy neurobiológiai fejlődési zavar, amely a figyelem szabályozásában, az impulzuskontrollban és a hiperaktivitás mértékében okoz eltérést. Gyakori gyermekkori állapot, amely nemcsak az iskolai teljesítményt, hanem a családi és társas kapcsolatokat is befolyásolja. Sokan azt gondolják, hogy az ADHD csak iskolás korban jelentkezik, de valójában már egészen korai életkorban is megfigyelhetők bizonyos jelek.
Az ADHD nem nevelési probléma, nem „rosszaság” vagy a szülői szabályok hiánya miatt kialakuló viselkedési zavar. Ez egy idegrendszeri eredetű állapot, amely az agy döntéshozó és szabályozó működését érinti, elsősorban a prefrontális kéreg és a dopaminrendszer érintett benne.
Az ADHD diagnózisa három fő tünetcsoporton alapul:
– figyelemzavar,
– hiperaktivitás,
– impulzivitás.
Milyen korai jelek utalhatnak ADHD-re?
Már 2-3 éves korban megfigyelhetők olyan viselkedésformák, amelyek gyanúsak lehetnek:
– A kisgyerek nehezen tud ülni, megvárni, kivárni a sorát
– Extrém mozgékonyság, örökmozgó jelleg, nem tud egy helyben maradni.
– Gyakran nem követi az utasításokat, „nem figyel oda”, mintha nem hallaná, amit mondasz.
– Impulzivitás: hirtelen cselekszik, mielőtt gondolkodna.
– Gyakran abbahagy játékokat, nem tud hosszabb ideig egy tevékenységre figyelni.
Fontos tudni, hogy ezek a viselkedések önmagukban még nem jelentenek ADHD-t! Kisgyermekkorban sok gyerek mutat hasonló jegyeket, mert idegrendszerük még fejlődésben van.
Hivatalos diagnózis jellemzően 5-6 éves korban adható, de 3 éves kor körül már el lehet kezdeni a megfigyelést és a fejlesztést. Ha szülők és szakemberek is konzisztens módon tapasztalják a tüneteket, gyermekneurológus segíthet a diagnózis felállításában, fejlesztőpedagógus és gyermekpszichológus pedig a fejlesztésben.
Mivel lehet összetéveszteni?
A 0-3 éves korosztályban ugyanezek a tünetek mást is jelenthetnek:
– Tipikus kisgyermekkori impulzivitás, mozgásigény
– Szenzoros feldolgozási zavar
– Nyelvi vagy kommunikációs késés,
– Autizmus spektrumzavar,
– Traumatikus élmények miatt fellépő impulzivitás, dührohamok,
– Idegrendszeri fejlődési lemaradások, zavarok.
Ezért is fontos a komplex szakmai vizsgálat, nem szabad pár viselkedési jegy alapján következtetést levonni. A tünetek általában konzisztensen jelentkeznek (nem csak néha vagy fáradtan, túlingerelt állapotban jönnek elő) és hosszabb időn át (nem csak egy pár hetes-hónapos korszak, amit kinő a gyerek).
Fiúknál és lányoknál máskepp jelentkezik?
Igen. A fiúknál gyakrabban jelentkezik a hiperaktivitás és impulzivitás, emiatt hamarabb felismerik náluk az ADHD-t. A lányoknál viszont gyakori a figyelemzavaros forma, amely csendesebb, „szétszórt”, elábrándozó jellegű és emiatt sokszor csak később veszik észre.
Egy 2020-as átfogó tanulmány (Posner et al., The Lancet Psychiatry) megerősítette, hogy az ADHD neurobiológiai eredetű, és az agyi körök működésbeli különbségei már kisgyermekkorban kimutathatók.
A CDC (Centers for Disease Control and Prevention) szerint az ADHD diagnózisa legkorábban 4 éves korban adható, de a tünetek már 3 éves kortól megfigyelhetők.
A Harvard Medical School kutatásai azt mutatják, hogy a korai beavatkozás, különösen szülői tréning és viselkedésterápia, jelentősen javíthatja a gyerekek későbbi alkalmazkodási képességét.
Mikor fordulj szakemberhez?
Ha azt látod, hogy gyermeked viselkedése szembetűnően eltér kortársaitól, gyakran zavarja önmaga vagy mások tevékenységét, nem képes lekötni magát játékban vagy sok konfliktusa van másokkal érdemes konzultálnod gyermekpszichológussal vagy fejlesztőpedagógussal.
A korai felismerés nem azt jelenti, hogy címkézzük a gyereket – hanem hogy segítünk neki. Ha hamarabb felismerik, hamarabb kaphat megfelelő fejlesztést, ami neki is és nektek is jobb. A hiperaktív gyerekek a viselkedésük miatt gyakran szenvednek el kudarcokat az óvodában-iskolában, megbüntetik őket, folyton ők a „problémás gyerekek”, akikre rá kell szólni és a beilleszkedés is nehezebb lehet, ami sajnos az önbizalmukra és a kapcsolataikra is rányomhatja a bélyegét. Minél hamarabb kapnak fejlesztést, annál jobban mérsékelhetőek ezek a hatások.
Hova fordulj gyanú esetén? A helyi Pedagógiai Szakszolgálat segíthet a diagnózisban, de a gyerekkórházak gyermekpszichiátriai részlegei is segíthetnek (pl. a Heim Pál Kórháznak és a Bethesda kórháznak is van diagnosztikai rendelése (3 éves kor felett), illetve léteznek diagnózissal és fejlesztéssel foglalkozó alapítványok is (pl. Vadaskert).
Milyen fejlesztésre lehet szükség?
ADHD-s kisgyermekek (7 éves kor alatt) számára a fejlesztés célja az idegrendszeri érési folyamatok támogatása, a viselkedésszabályozás tanítása és a szülők tudatosítása. A leggyakoribb és leghatékonyabb fejlesztési formák:
1. Viselkedésterápia
Ez az egyik elsőként ajánlott módszer kisgyermekeknél, különösen 4–6 éves korban. Jellemzően játékos formában történik, és célja a viselkedésminták tudatosítása, pozitív megerősítése, a szabályokhoz való alkalmazkodás gyakorlása. A terápia erősíti az önszabályozást és a szociális készségeket.
2. Szenzoros integrációs terápia
Ha a gyermek érzékszervi túl- vagy alulérzékenységgel küzd (ami ADHD mellett gyakori) a szenzoros terápia segíthet a figyelem és önszabályozás fejlesztésében.
Ennek része lehet a terápiás hintázás, taktilis ingerek, mászókás feladatok egyaránt, amik segítenek a feszültséglevezetésben és az érzelmi egyensúly elérésében.
3. Mozgásfejlesztés, TSMT, DSZIT, Ayres-terápia
Az ADHD-s gyerekek gyakran mutatnak mozgáskoordinációs, egyensúlyi vagy finommotorikai nehézségeket is. A célzott mozgássorok (pl. TSMT, HRG, Ayres) segítenek az idegrendszeri érésben, javítják az önkontrollt és a figyelmet is, nem csak a mozgást.
4. Logopédiai támogatás
Ha a figyelemzavar mellett nyelvi elmaradás vagy szociális kommunikációs nehézség is megfigyelhető, logopédus is bekapcsolódhat a fejlesztésbe.
5. Egyéni vagy kiscsoportos fejlesztőpedagógia
Olyan célzott foglalkozások, amelyek játékosan fejlesztik:
– a figyelmet,
– a feladattartást,
– a kitartást,
– az önértékelést.
Fontos, hogy az ADHD-s tüneteket mutató gyermekedet ne a diagnózisán vagy a viselkedésén keresztül nézd. A legtöbb gyerek megfelelő támogatással képes fejlődni és kibontakoztatni a benne rejlő képességeket.
Ami az ADHD-s gyerekek nevelésében segíthet:
Az ADHD-s kisgyermekek nevelése különös tudatosságot igényel – de ez nem azt jelenti, hogy „mindent el kell nézned”, vagy hogy mindig engedned kell. A következetesség, a szeretetteljes határszabás és a biztonságos, kiszámítható környezet az, amire különösen ügyelned kell.
Ami sokat segíthet:
– Struktúra és napirend: Az ADHD-s gyerekek számára létfontosságú a kiszámíthatóság. Segít, ha mindig ugyanakkor történnek a dolgok – kelés, étkezés, játék, alvás.
– Rövid és világos utasítások: Egyszerre csak egy dologra kérd meg őt. Pl.: „Kérlek, vedd fel a cipőd.” Ne mondj több dolgot egyszerre.
– Pozitív megerősítések: Észreveszed, ha sikerül neki valami? Azonnal dicsérd meg, még ha apróságról is van szó. A pozitív visszajelzés megerősíti a jó viselkedést.
– Előrejelzés, mi fog történni: Mondd el előre, mi jön – pl. „Még 5 perc játék, aztán indulunk.” Ez segít neki átállni egyik helyzetből a másikba.
– Nyugodt, érzelmileg biztonságos jelenlét: Lehet, hogy ő gyorsan dühös lesz, de neked nem kell. Ha te nyugodt maradsz, az segít neki is lenyugodni.
Amit érdemes elkerülni:
– Kiabálás és büntetés: Ezek csak feszültséget keltenek benne, de nem tanítják meg, mit csináljon másként.
– Hosszú magyarázatok: Ők nem tudnak sokáig figyelni, így a hosszú „nagy beszédek” elszállnak. Inkább mutasd meg, vezesd át a helyzeteken.
– Megszégyenítés: A „rossz vagy” típusú mondatok nem csak bántanak, de mélyíthetik a szorongást és az önbizalomhiányt.
Érdemes saját magadra is odafigyelned, hiszen az ADHD-s gyerekek különösen érzékenyek a környezetük hangulatára. Ha te feszültebb vagy, ők is azzá válnak, ha viszont megtanulsz tudatosan reagálni ő is megtanulhatja.
Ne feledd: az ADHD nem hátrány, hanem egy másfajta idegrendszeri működés. A te támogatásoddal a gyermeked különleges erőforrása lehet – ha megtanulja, hogyan használja jól!
Hogyan kezeld kezelhetetlen gyermekedet? Hogyan szabj határokat pozitív módon? Mit tehetsz, ha képtelenség őt meggyőzni vagy együttműködésre bírni? Tudj meg többet erről a Kezelhetetlen gyerekek kezelése című előadásomban!
Leave A Response