ADHD vagy csak nagyon aktív a gyerek? Hogyan különböztessük meg a kettőt kisgyerekkorban?

Ha a gyereked állandóan rohan, futkározik, és soha nem játszik huzamosabb ideig egyetlen játékkal sem, könnyen felmerülhet benned a gondolat: „Lehet, hogy hiperaktív?” Sok kisgyerek viselkedése első pillantásra valóban ilyennek tűnhet, pedig a legtöbbször teljesen normális életkori sajátosságról van szó. De akkor mégis mi számít hiperaktivitásnak, mi egyszerű mozgékonyságnak és honnan tudhatjuk, hogy ADHD-ról van-e szó?

Mit jelent valójában a hiperaktivitás?

Sokan azt gondolják, hogy a hiperaktivitás pusztán annyit jelent: „sokat mozog a gyerek”. Ez azonban tévedés. A kisgyerekek természetüknél fogva aktívak, hiszen mozgás közben fedezik fel a világot, így tanulják meg, mire képes a testük. Ez teljesen normális, sőt egészséges fejlődési folyamat.

A hiperaktivitás ezzel szemben olyan viselkedés, ahol a mozgás már nem a játékról vagy a felfedezésről szól, hanem felesleges, kontrollálhatatlan túlmozgásokról. Például:

• állandóan kapkodja a kezét-lábát, nem tud egy pillanatra sem megpihenni,

• minden helyzetben izeg-mozog, akkor is, amikor nincs rá szükség,

• nehéz lefoglalni bármivel, mert a mozgáskényszer erősebb.

A különbség tehát az, hogy az aktív gyerek célzottan mozog (felfedez, játszik, tanul), míg a hiperaktív gyerek mozgása gyakran céltalan, felesleges és megállíthatatlan.

Mi a különbség a mozgékonyság és a hiperaktivitás között kisgyerekkorban?

Minden 1–3 éves kisgyerek rengeteget mozog, de ez önmagában nem kóros. Akkor kezdünk gyanakodni, ha a mozgás:

• minden helyzetben túlzott,

• nem állítható meg egy rövid időre sem,

• a gyerek nem tud alkalmazkodni a helyzethez (például evésnél, mesénél, bölcsiben is állandóan ficánkol),

• és hosszú időn keresztül fennáll, nem csak egy-egy nyugtalanabb napon.

Hogyan néz ki a mozgékonyság 1–3 éves korban?

1 éves körül

A baba mászik, kapaszkodik, megteszi az első lépéseket – teljesen természetes, hogy egy percre sem marad nyugton. Ez nem hiperaktivitás, hanem egészséges fejlődés és gyakorlás.

2 évesen

Megjelenik a dackorszak és a rengeteg futkározás, ugrálás. A gyerek próbálgatja a határait, amitől úgy tűnhet, mintha „nem bírna magával”. Ez még mindig a normális fejlődési folyamat része, ahogyan a hiszti is.

3 évesen

Ekkor már képes rövid ideig mesét hallgatni, építőkockázni vagy rajzolni, de még természetes, hogy 5–10 perc után új játékba fog. Nem kell aggódni, ha nem képes hosszabb ideig lekötni magát.

Mit jelent a figyelemzavar és mikor beszélhetünk róla?

Az ADHD gyakran figyelemzavarral jár, de fontos különbséget tenni:

• Normális: ha egy 2 éves gyerek csak pár percet játszik valamivel, aztán odébbáll.

• Figyelemzavar: ha az iskoláskorú gyerek tartósan képtelen egy feladatra koncentrálni, nem fejezi be, amit elkezdett, és utasításokat sem tud követni.

Kisgyerekkorban a rövid figyelem teljesen természetes! Valódi figyelemzavarról csak későbbi életkorban, általában iskoláskorban lehet beszélni, amikor a problémák már minden életterületen megmutatkoznak.

Mikor kezdhetünk ADHD-ra gyanakodni?

Akkor, ha a jelek tartósan, több helyzetben és környezetben is fennállnak, például:

• a gyerek 3 éves kor felett sem tud egy pillanatra sem nyugton maradni,

• mozgása mindig túlzott, gyakran céltalan (pl. jár a keze vagy a lába)

• nem reagál következetesen a szabályokra,

• impulzív, gyorsan odacsap, visszaszól stb. pedig tudja a szabályt, de hamarabb reagál, mint gondolkodik.

• veszélyes helyzetekbe sodorja magát, mert egyszerűen nem állítható meg,

• mindez hónapokon keresztül, állandóan tapasztalható.

Az ADHD-ról és korai felismeréséről bővebben itt írtam

Hogyan segítsd a nagyon aktív kisgyereket?

• Adj neki sok mozgáslehetőséget! Menjetek ki minden nap, fussatok, másszatok, játsszatok a szabadban!

• Játékosan vezesd be a szabályokat! Például: „Most játszunk kőszobrot, ki tud tovább mozdulatlan maradni?”

• Alakíts ki kiszámítható rutint! A napirend segít abban, hogy a kicsi tudja, mire számítson, ez biztonságérzetet ad neki és csökkenti a hisztik előfordulásának valószínűségét is.

• Rövid, változatos tevékenységeket kínálj! Ne várd el, hogy hosszan egy dologgal foglalkozzon.

• Taníts relaxációs játékokat! „Vegyünk nagy levegőt, mint a lufi, majd lassan engedjük ki!” – már 2-3 évesen is élvezni fogja ezeket.

• Kerüljétek a túlingerlést (túl sok program, túl sok mesterséges inger, élmény, képernyő, mert ezek az éretlen idegrendszert túlingerlik ezáltal a gyerek még impulzívabbá, mozgékonyabbá válik, túlpörög – erről itt írtam)

A sok mozgás kisgyerekkorban teljesen természetes és nem jelenti azt, hogy a gyerek hiperaktív vagy ADHD-s lenne. A hiperaktivitás ott kezdődik, amikor a mozgás céltalan, kontrollálhatatlan és a legtöbb helyzetben túlzott. A figyelem rövid ideje 1–3 éves korban szintén normális, így nem szabad korán figyelemzavart gyanítani amögött, hogy a kisgyerek pl. csak rövid ideig koncentrál egy játékra vagy nem szereti a hosszas ücsörgést.

Ha a gyereked állandóan futkározik, ne aggódj! Lehet, hogy egyszerűen csak egy energikus kis felfedező, aki így tanulja meg, hogyan működik a világ!

Lájkold ha tetszett!

0