Mikor kezdi el a baba felismerni, hogy anya és apa különleges számára, és vajon mikor alakul ki az a biztonságérzet, amely később a kapcsolataira is hatással lesz? Mitől lesz egy baba biztonságosan kötődő és tényleg egyetlen rossz reakció vagy sírni hagyás elronthatja ezt?
A kötődés formálódása egy hosszú folyamat eredménye. Az első 0-3 évben sok száz, majd sok ezer apró hétköznapi tapasztalatból épül fel, abból, ahogyan a babádat felveszed, amikor sír, ahogyan visszamosolyogsz rá, ahogyan megnyugtatod, amikor megijed és abból is, ahogyan egy rosszabb pillanat után újra megtapasztalja, hogy még megvagy neki és számíthat rád.
Hogyan formálódik a kötődés már az első hetekben?
Az újszülött még nem úgy kötődik hozzád, ahogyan egy nyolc vagy tíz hónapos baba. Az első hetekben elsősorban veleszületett kapcsolódási viselkedésekkel rendelkezik, sír, kapaszkodik, keresi az emberi arcot és hangot, megnyugszik testközelben. Bowlby ezeket a viselkedéseket az evolúciós kötődési rendszer részeként írta le, amelynek alapvető feladata, hogy a kiszolgáltatott csecsemőt a gondozó közelében tartsa (Bowlby, 1969).
Az első két három hónapban még több ismerős ember is képes megnyugtatni a babát, de közben már nagyon sokat tanul arról, hogy kik azok, akik rendszeresen válaszolnak a jelzéseire. Felismeri a hangodat, az illatodat, az érintésed módját, és lassan egyre kiszámíthatóbbá válik számára, hogy mi történik akkor, amikor éhes, fáradt, megijed vagy közelségre vágyik.
Ebben az időszakban nem az számít, hogy mindig azonnal kitaláld, mire van szüksége. Sokkal fontosabb, hogy próbálkozz, reagálj, és újra meg újra visszatérj hozzá.
Miért ennyire fontos, hogy válaszolj a baba jelzéseire?
A kötődéskutatás egyik központi fogalma a szülői szenzitivitás. Ez nem azt jelenti, hogy minden sírás első másodpercében fel kell kapnod a babát, hanem azt, hogy észreveszed a jelzéseit, megpróbálod értelmezni őket, és az adott helyzethez illően válaszolsz.
Mary Ainsworth és munkatársai azt találták, hogy az érzékenyebb, kiszámíthatóbban reagáló gondozás nagyobb valószínűséggel társult biztonságos kötődéssel (Ainsworth, Bell és Stayton, 1974). Későbbi kutatások szintén azt mutatták, hogy a gondozói érzékenység fontos tényező a kötődés biztonságában, bár természetesen nem ez az egyetlen, hiszen a baba temperamentuma, a családi stressz és számos más körülmény is szerepet játszik.
Nagyon hétköznapi dolgokról van szó. Ha a baba elfordítja a fejét, mert elfáradt a játékban, hagysz neki szünetet. Ha megijed egy hangtól, közelebb veszed. Ha rád mosolyog, visszamosolyogsz. Ha sír, megpróbálod kitalálni, éhes, álmos, fáj valamije vagy egyszerűen rád van szüksége.
Ezekből tanulja meg fokozatosan, hogy a jelzéseinek van hatása a világra.
Vajon mit tanul a baba az arcodból és a reakcióidból?
Már néhány hónapos korban meglepően érzékeny arra, hogyan reagálsz rá. Tronick klasszikus Still Face kísérletében a babák először aktívan próbálták visszahívni az érzelmileg elérhetetlenné váló anya figyelmét, majd egyre feszültebbé váltak és végül visszahúzódtak, amikor az anya arca tartósan válaszkészség nélkül maradt (Tronick és mtsai, 1978).
Ez nem azt jelenti, hogy minden pillanatban mosolyognod kell. A valódi családi életben természetesen előfordul, hogy fáradt vagy, elkalandozik a figyelmed, nem érted elsőre, mire van szüksége. A fejlődés szempontjából éppen az is fontos tapasztalat, hogy a kapcsolatban lehet rövid megszakadás, majd újra lehet kapcsolódni.
Ha például a baba nyűgös, te pedig elsőre azt gondolod, hogy álmos, ringatod, de ettől csak még mérgesebb lesz, aztán rájössz, hogy éhes, megeteted és megnyugszik, akkor nem rontottad el a kötődését. Éppen azt tapasztalta meg, hogy próbálod megérteni, és végül sikerül összehangolódnotok.
Hogyan változik a kötődés 3 és 6 hónapos kor között?
Három hónapos kor után a baba társas világa látványosan gazdagodik. Többet mosolyog, kezdeményez, gügyög, várja a válaszodat, és egyre jobban megkülönbözteti az ismerős embereket.
Ekkor már kialakulnak azok az ismétlődő kapcsolati minták, amelyekből azt tanulja, hogyan működik veled az együttlét. Ha rád néz és megszólal, te válaszolsz, majd ő újra reagál. Ezek az oda vissza zajló interakciók támogatják nemcsak a kötődést, hanem az érzelemszabályozás, a kommunikáció és a társas figyelem fejlődését is.
Ebben az időszakban különösen hasznos, ha követed néha az ő kezdeményezéseit. Nem kell folyamatosan szórakoztatnod. Figyeld meg, mit néz, mire nyúl, mikor szeretne játszani, és mikor fordul el azért, mert elfáradt!
A biztonságos kapcsolatban nemcsak az számít, hogy közel vagy, hanem az is, hogy engeded eltávolodni egy kicsit.
Miért jelenik meg 6 és 9 hónapos kor között egyre erősebben az anya és apa hiánya?
A második félévben a baba már sokkal világosabban megkülönbözteti a számára fontos személyeket. Megjelenhet az idegenektől való tartózkodás és a szeparációs tiltakozás is.
Ez nem annak jele, hogy túlzottan magadhoz szoktattad. Éppen ellenkezőleg, azt mutatja, hogy már kialakult egy specifikus kapcsolat, és tudja, hogy te más vagy, mint egy idegen.
Ha ebben a korban kilépsz a szobából, sírhat utánad, még akkor is, ha előtte gond nélkül játszott. A tárgyállandóság és az időérzék még nem olyan fejlett, hogy biztosan tudja, mikor jössz vissza.
Segíthetnek egyszerű játékok, például kukucs, rövid eltűnések és visszatérések, amikor először csak néhány másodpercre lépsz ki a látóteréből, majd újra megjelensz. Ezekből lassan megtanulja, hogy a távolodás nem feltétlenül jelenti a kapcsolat megszűnését.
Hogyan néz ki a kötődés 9 és 12 hónapos kor között?
Kilenc és tizenkét hónapos kor között a kötődési rendszer már nagyon látványosan működik. A baba egyre aktívabban felfedezi a környezetét, majd bizonytalan helyzetben visszatér hozzád.
Ez az úgynevezett biztonságos bázis működésének kezdete. Elmászik néhány méterre, megvizsgál egy játékot, visszanéz rád, majd továbbindul. Ha megijed, visszakúszik hozzád, megnyugszik, aztán ismét érdeklődni kezd a világ iránt.
Ainsworth híres Idegen helyzet vizsgálatai éppen ezt a mintázatot segítettek feltárni. Biztonságos kötődés esetén a baba a gondozót használja biztonságos bázisként a felfedezéshez, szeparációkor jelezheti a hiányát, a találkozáskor pedig képes megnyugodni és visszatérni a játékhoz (Ainsworth és mtsai, 1978).
Ezért a biztonságos kötődés nem azt jelenti, hogy a baba soha nem sír, amikor elmész. Sokkal inkább azt, hogy számít a visszatérésedre, segítséget kér tőled, majd a kapcsolatban képes újra szabályozódni.
Milyen viselkedés támogatja leginkább a biztonságos kötődést?
Nem egyetlen módszer dönti el. A biztonságos kötődéshez leginkább az segít, ha a baba azt tapasztalja, hogy általában észreveszed a jelzéseit és reagálsz rájuk, megnyugtatod, amikor valóban segítségre van szüksége, játék közben követed a kezdeményezéseit is, tiszteletben tartod, amikor pihenésre vagy kevesebb ingerre vágyik, és kiszámíthatóan visszatérsz hozzá.
Az is fontos, hogy hagyd felfedezni! A biztonságos kötődés nem állandó összenövést jelent. Ha már mászik és kíváncsian elindul tőled, ne hívd vissza folyamatosan azért, hogy biztosan érezze a szeretetedet. Légy elérhető háttér, ahová visszatérhet!
A kötődést mindkét szülővel külön kapcsolatként érdemes elképzelni. A baba másképpen játszhat apával, más módon kérhet tőle megnyugtatást, mégis kialakulhat vele ugyanolyan jelentős kötődési kapcsolat. A kutatások szerint a babák már az első hónapokban külön interakciós mintákat alakítanak ki anyával és apával is.
Milyen szülői viselkedés növelhetik a bizonytalan kötődés kialakulásának esélyét?
A bizonytalan kötődést sem egyetlen rossz este vagy egy alkalommal elrontott reakció hozza létre. Inkább ismétlődő kapcsolati tapasztalatokról van szó.
Kockázatot jelenthet, ha a baba jelzéseit tartósan figyelmen kívül hagyják, rendszeresen elutasítják a közelségigényét, a gondozó érzelmileg nagyon kiszámíthatatlan, egyszer nagyon intenzíven reagál, máskor teljesen elérhetetlen, vagy a baba gyakran találkozik ijesztő, fenyegető viselkedéssel ugyanattól az embertől, akitől biztonságot is várna.
Elkerülőbb kötődési stratégia alakulhat ki olyan kapcsolatban, ahol a közelség és a distressz kifejezése rendszeresen kevés választ kap vagy elutasítást vált ki. Ambivalensebb, szorongóbb mintázathoz hozzájárulhat a nagyon kiszámíthatatlan válaszkészség, amikor a baba nem tudja előre jelezni, mikor számíthat segítségre.
Ez azonban nem egyszerű képlet. A kötődés kialakulását több tényező együtt befolyásolja, és a családi stressz, depresszió, anyagi nehézségek, a baba temperamentuma és a rendelkezésre álló támogatás is hatással lehet arra, mennyire könnyű érzékenyen reagálni. A kutatásokban a gondozói érzékenység újra és újra fontos tényezőnek bizonyult, de nem egyedülinek.
Vajon elkényezteted, ha sokat veszed fel és reagálsz a sírására?
Az első életévben ettől nem kell tartanod. A baba nem azért sír, hogy irányítson téged, hanem mert ez az egyik legfontosabb kommunikációs eszköze.
Amikor megnyugtatod, nem azt tanulja meg, hogy egyedül képtelen boldogulni, hanem éppen azt, hogy a stresszből vissza lehet térni a nyugalomba. Először ezt veled együtt tanulja, később egyre többször képes lesz saját maga is megtenni.
A biztonságos kötődés ezért nem az önállóság ellentéte, hanem annak egyik fontos alapja. Ha biztos benne, hogy szükség esetén visszatérhet hozzád, bátrabban mer eltávolodni és felfedezni.
Miért nem kell tökéletesen reagálnod ahhoz, hogy biztonságosan kötődjön?
Talán ez a legfontosabb megnyugtató része a kötődéselméletnek. A babának nem hibátlanul működő felnőttre van szüksége.
Lesz, hogy félreérted, miért sír, lesz, hogy fáradt vagy, később mész oda, ingerültebb vagy, mint szerettél volna. A kötődés nem egyes pillanatokból, hanem a kapcsolat egész mintázatából alakul.
Ha a mindennapokban többnyire azt tapasztalja, hogy lehet hozzád fordulni, hogy a nehéz állapotok után visszatér a kapcsolat, és hogy az ő jelzései számítanak, akkor ebből lassan kialakul benne egy nagyon fontos belső várakozás: amikor szükségem van segítségre, valaki elérhető számomra, és amikor biztonságban vagyok, szabadon felfedezhetem a világot.
És talán éppen ez a kötődés első évének legszebb paradoxona: minél biztosabb benne a baba, hogy van hová visszatérnie, annál bátrabban kezd el távolodni tőled.
Leave A Response