Egy pillanatra sem foglalja el magát? A koncentráció és a figyelem fejlődése kisgyerekkorban

Egy pillanatra sem foglalja el magát az 1 éves, normális ez? Miért nincs el 5 percre sem magában a 4 hónapos? Miért nem lehet mesét olvasni a 2 évesnek? Talán hiperaktív a gyerek? – kérdezik a szülők. Lássuk, melyik korban mennyit képes odafigyelni egy tevékenységre a gyermek, mit várhatunk el tőle és hogyan segíthetjük a koncentráció fejlődését.

Elvárhatom, hogy a babám elfoglalja magát legalább egy kis időre egyedül?

Újszülött korban ez nem várható el, a baba a testközelséget igényli, ezért gyakran még akkor sincs el egyedül, ha egyébként jóllakott, kipihent, nem fáj a hasa, tiszta a pelusa. Néhány baba veleszületetten nyugodtabb, őket le lehet csak úgy tenni, mások sok dédelgetést igényelnek, ám ha megkapják, utána már nyugodtabbak és mosolygósabbak.

2-3 hónapos korra ez kezd megváltozni, a baba látása egyre élesebb, ezért már el tud nézelődni kis ideig és az egyszerűbb játékok után már elkezd nyúlni is. Ha a kiságy fölé játékhidat szerelsz fel vagy játszószőnyegre teszed, azt szívesen nézegeti, de az egyszerűbb kontrasztos képek is jól lekötik (pl. reklámújságból kivágott lapot szerelhetsz a kiságya rácsára, úgy, hogy ne érje el, mert a fekete-piros kontrasztos betűk jól lekötik a figyelmét)

Később nyílik a világ és már el tud játszani 1-1 babajátékkal, de még nem köti le hosszú időre a figyelmét, itt jönnek ki igazán a temperamentum-beli különbségek: az egyik baba hosszabban elnézelődik, a másik néhány perc múlva megunja.

Fél éves kor körül jelentkezhet egyfajta „unatkozás„, frusztráció is amiatt, hogy a kicsi nem tudja lefoglalni már magát azokkal a játékokkal, amikkel eddig játszott, már ismeri és unja őket, de újakat még nem tud szerezni magának.

Mi azt hisszük, a játék mindig érdekes, de valójában a kicsinek minden tárgy érdekes, de ha már felfedezte, rájött, hogyan működik, nem érdekes tovább. Ez még nem az óvodáskori játékok kora, amikor ugyanazt az egyszerű tárgyat számtalan kreatív módon használja fel a kicsi pl. szerepjátékokhoz, építkezéshez stb.

Csecsemőkorban még a tárgy megismerése a fő cél és ha megismerte, utána már nem érdekes a játék.

Aztán 1-2 hét múlva, ha újra előkerül, megint érdekes lesz, ezért nem kell, hogy mindig minden játék elől legyen, egyszerre néhány legyen elől és amikor megunta őket, akkor vedd elő a többit.

Fél éves kor után a mozgásból is adódik a frusztráció, azok a babák, akik már tudnak kúszni vagy mászni, jól elfoglalják magukat, akik viszont még nem, azok unatkozhatnak, ilyenkor segít, ha átviszed a lakás másik helyiségébe hordozóban, ahol nézelődhet, de akár kis játszósarkokat is kialakíthatsz a lakás több pontján, nagyon tudja élvezni a kicsi.

Amikor a baba elkezd jönni-menni, a többi játék egy darabig háttérbe szorul. Most a mozgás gyakorlása a legérdekesebb. Vannak babák, akik szimplán a mozgás öröméért mozognak, másoknak célja is van a kúszással-mászással, pl. érdekes tárgyakat megszerezni vagy érdekesnek tűnő helyekre elmenni a lakásban, esetleg anya nyomába eredni és folyton ott lenni. Ilyenkor szokott elsőként felmerülni a gyanú, hogy talán hiperaktív a gyerek és ezért mozog ilyen sokat, ezt azonban ilyen kis korban még nem lehet megállapítani, valamint a legtöbb kisgyereknél látható, hogy a sok mozgás idővel céltudatos, egyre határozottabb mozgássá válik, míg a hiperaktivitás egyik fő jellemzője a sok céltalan mozgás (rángatózó láb stb.)

1-2 éves korban is még a mozgás a legérdekesebb a kicsi számára. A nyugodtabb babák néha már el-el bíbelődnek a számukra érdekes játékokkal, mások folyton rohangálnak. A figyelmük még nem feltétlenül irányul hosszasan ugyanarra a tevékenységre és eltérő mértékben együttműködőek, amikor anya megpróbálja a figyelmüket valamire ráirányítani. Gyakori helyzet, ami aggasztani szokta az anyukákat, hogy pl. szeretnének a kicsinek mesét olvasni, de őt nem érdekli, vagy gyurmáznának, építőznének vele, de a totyogót legfeljebb csak pár percig érdekli a dolog. Ilyenkor merül fel a kérdés, nem figyelemzavaros-e a gyerek, normális-e, hogy másfél vagy 2 évesen még nem érdeklik ezek a tevékenységek. A legtöbb esetben szó sincs figyelemzavarról, szimplán csak az áll a háttérben, hogy a kisgyereket valami más érdekli és a meseolvasást vagy a gyurmázást nem találja olyan érdekesnek.

Ebben a korban könnyebb rávenni őket erre, ha közben mozoghatnak, pl. sok kisgyerek szívesen hallgatja a mesét játék közben (és ilyenkor is hallja, nyugodtan olvashatod neki), valamint még kevésbé érdekli őket a mese szövege, mint amennyire a könyvben található színes képek. Az 1-2 évesek nagyon élvezik, ha nem csak olvasod nekik a mesét, hanem együtt nézegetitek a képeket, megnézitek, mi van a könyvben, a saját szavaiddal meséled el, mi micsoda.
Jó megoldás lehet a figyelem felkeltésére a bábozás is, az egyik kezedben tartod a könyvet, a másikkal bábozol a kicsinek a történet alapján.

A kicsik figyelme egyébként a hétköznapi tevékenységekkel gyakran jobban leköthető, mint a játékkal. Mi felnőttek gyakran nagyon komolyan fogunk bele a játékba és ilyenkor a kicsi is érzi a szándékosságot, a modorosságot, a feszültséget. Helyette inkább a komoly hétköznapi tevékenyégeinkbe vigyünk játékosságot és máris érdekesek lesz a kicsi számára is.

Mennyit képesek a kicsik egy dologra odafigyelni, mit várhatunk el tőlük?

Ez függ a veleszületett temperamentumtól és az aktivitás szintjétől is, valamint befolyásolja az is, mit csinál éppen a baba. Ha valamilyen új játékkal játszik, valami számára érdekes tevékenységet végez, arra hosszabban tud odafigyelni, valamint megfigyelhető, hogy a kijelzőt, tévét hosszasan tudja nézni, hiszen az mozog változik. Éppen ezért nehéz erre pontos számokat mondani, inkább azt lehet megállapítani, mekkora az az időtartam, ameddig megfigyelések szerint képesek a gyerekek elfoglalni magukat és egy dologra koncentrálni (az értékek átlagértékek):

0-3 hónapos korig 1-2 perc
3-6 hónapos korig 5-10 perc
6-12 hónapos korig 10-15 perc
12-36 hónapos korig 15-20 perc
3-6 éves korban 20-25 perc
6 éves korban 25-35 perc

Hogyan segíthetjük a koncentrálóképesség fejlődését?

1. Csökkentsük az ingereket!

Az 1-3 éves korosztályban a gyerekek egy része aktívan ingerkereső és az idegrendszer éretlensége miatt gyakran túlpörögnek. Ha már csecsemőkorban is csak rövidebb ideig tudott odafigyelni egy dologra a baba, ha kezdettől izgett-mozgott, akkor ebben a korban különösen figyeljünk oda arra, hogy ne érje őt túl sok inger. Az állandóan a szobában szóló háttértévé, a számítógép, tablet, mobil, a rengeteg program, a rengeteg játék együtt túl sok inger lehet a kisgyerek számára, ami tovább fokozhatja az aktivitását. Megfigyelhető, hogy a túlingerelt kisgyerek folyton pörög, sok a céltalan tevékenysége, csapkod, rohangál, semmi sem köti le igazán. Sokat segíthet ezen, ha csökkentjük az ingerek mennyiségét, ezzel megteremtjük annak a lehetőségét, hogy ne csak felületesen szemlélje a tárgyakat, a játékokat, hanem igazán el tudjon mélyedni 1-1 tevékenységében. A túl sok inger valóban vezethet végül hiperaktivitáshoz, ezt azonban a szokásaink megváltoztatásával elkerülhetjük.

2. Legyen állandóság az életében!

Ebben a korban, amikor amúgy is annyi minden változik a kicsiben, annyira rohamosan fejlődik, az állandóság komoly biztonságérzetet jelent a számára. Éppen ezért ügyeljünk rá, hogy a napok ritmusa meglegyen és ne szervezzük túl programokkal az életet! Nem kell katonás napirendet tartani, de jó, ha a teendők egymásutánisága minden nap megegyezik egymással (pl. ébredés után reggeli, utána játék, majd séta, séta után ebéd, ebéd után pihenés stb.), ez neked is segít valamiféle rendszerben látni a napokat.

3. Teremtsük meg a lehetőségét, hogy ki tudja pihenni magát!

Amikor már csak 1x alszik a baba, tartsuk tiszteletben az alvásidőt és bárhol is vagyunk, teremtsük meg a lehetőségét, hogy nyugodtan ki tudja pihenni magát. Amíg még 2-3 nappali alvás van, akkor is vegyük komolyan az alvásidőt, ne csúsztassuk, változtassuk (ez alvászavarokat is okozhat), viszont az nem probléma, ha 1-1 alkalommal nem a kiságyban, hanem pl. babakocsiban vagy hordozókendőben alszik a kicsi.
Amikor már nem mindig alszik délután a kicsi, ügyeljünk rá, hogy amikor elálmosodik, legyen egy kis csendespihenő, ne hagyjuk túlpörögni! Ilyenkor olvassunk mesét vagy csak pihenjünk le az ágyon vele, játsszunk valami kevésbé mozgalmasat, bábozzunk neki!

Amikor úgy látjuk, túl sok inger érte, túlpörgött, vigyük el az őt túlingerlő helyzetből valami nyugodtabb helyre és pihenjünk kicsit! Például, ha vendégségben vagytok és elkezd túlpörögni, menjetek ki 5-10 percre a szabad levegőre vagy egy csendes helyiségbe és pihenjetek egyet! Ha rohangál, láthatóan nem bír magával, segíthetsz neki azzal, ha egy kis közös tornával vezetitek le a fölös energiát és feszültséget, pl. azt játsszátok, hogy kismajmok vagytok és szeditek a banánt, jó magasra nyújtóztok érte és aztán ugráltok egyik ágról a másik ágra. Ez a kis utánzós játék segít megnyugodni és visszanyernie a gyermeknek az uralmat a teste felett (további játékos megoldásokat itt találsz)

4. Vigyük szabad levegőre!

Megfigyelhető, hogy a legtöbb „figyelemzavaros” gyerek azok között található, akiket nem visznek ki rendszeresen levegőre. Kutatások szerint már napi fél óra szabad levegőn való játék is csökkenti a kisgyerekek frusztrációját, az ideális pedig napi 4-6 óra játék lenne a szabad levegőn (tudom ezt télen, rossz időben és házimunka mellett nehéz megvalósítani, de azért törekedni lehet arra, hogy minden nap töltsetek minél több időt a szabadban). A nagyon aktív gyerekeknél segít, ha délelőtt és délután is kivisszük őket egy kicsit. Rossz időben is jó stratégia, ha nem egyszerre megyünk ki hosszú időre, hanem inkább több alkalommal 30-40 percre.

5. Keressük meg, mi az, ami igazán leköti!

Lehet, hogy mi gyurmázni szeretnénk vele vagy rajzolni, de őt ezek nem érdeklik, miközben a kisautóival vagy a homokozással meg hosszasan el tud lenni. Tévesen azt hisszük, koncentrálni csak passzív állapotban lehet (pl. ülünk és egy dologra figyelünk), de gyakran a szüleik által túlságosan aktívnak és figyelemzavarosnak ítélt gyerekekről is kiderül, hogy vannak olyan tevékenységek, amik hosszasan le tudják őket kötni, csak a szülő ezekre nem gondolt. Például az egyik kisfiú nem szeretett színezni, rajzolni, viszont sétánál hosszasan lekötötte, hogy faleveleket gyűjtött és akár 20 percig is képes volt nézni az udvaron játszó cicákat. Az ilyen félreértések gyakran a szülő és a gyermek temperamentum-beli eltéréseiből erednek: az anyuka nyugodtabb és a gyermekétől is ezt várná el, vagy éppen fordítva: az anyuka aktívabb, jönne-menne, a nyugodtabb, állandóságot igénylő gyermeke pedig nem jól reagál erre.

A koncentrációs képesség a korral párhuzamosan fejlődik és az időtartamok is nőnek, azonban az egyéni különbségek az egész élet folyamán megmaradnak: az aktívabb személyiségű gyerekek felnőve is aktívabbak lesznek az átlagnál és nehezebben tűrik a monotonitást.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field