Hova lett a kisbabám? – kérdezheted amikor a babád másfél éves korba ér. Hirtelen mintha minden területen ugrásszerűen fejlődne és közben egyre önállóbb és akaratosabb is. Miközben számtalan területen még mindig baba, csak éppen ez nem annyira látványos. Hogyan is fejlődnek a kicsik 18-24 hónapos kor között? Mire számíthatsz?
18 és 24 hónapos kor között sok anyuka érzi azt, mintha a gyereke egyszerre lenne még pici baba és már nagyon határozott kis ember. Egyik pillanatban ölbe kéredzkedik, a másikban már ő akarja felvenni a cipőjét, közben új szavakat próbálgat, futna, mászna, döntene, és persze mindent maga fedezne fel.
Miért olyan látványos a változás 18 és 24 hónapos kor között?
Ez az életkor valóban különleges átmenet. A gyereked már nem az a kisbaba, aki főként a karodban, a szőnyegen vagy a babakocsiban szemlélte a világot, hanem egyre aktívabb felfedező, aki saját szándékkal indul el tárgyak, emberek, hangok, mozdulatok és élmények felé. A fejlődése nem egyetlen területen gyorsul fel, hanem egyszerre mozdul a beszéd, a mozgás, a gondolkodás, az önállóság és az érzelmi élet.
18 hónapos kor körül a legtöbb kisgyerek már önállóan jár, firkál, próbál kanalat használni, ujjal eszik, egyszerű módon játszik a játékokkal, és egyre több szociális jelzést használ. Kétéves kor körül pedig gyakori, hogy a gyerek fut, labdát rúg, lépcsőn közlekedik segítséggel vagy anélkül, kanállal eszik, több szót használ, egyszerű kéréseket követ, és rövid szókapcsolatok is megjelenhetnek. Ezek támpontok, nem vizsgatételek, mert minden gyerek saját tempóban érkezik meg az egyes állomásokhoz.
Anyaként ebben a korszakban egyszerre van benned büszkeség és kimerültség. Büszkeség, mert látod, mennyit ügyesedik. Kimerültség, mert az új képességek új kihívásokat is hoznak. Ha már gyorsabban mozog, gyorsabban jut el oda is, ahova nem kellene. Ha már több mindent ért, erősebben tiltakozik, amikor nem az történik, amit szeretne. Ha már beszélni próbál, sokszor még frusztrált, mert a gondolatai gyorsabbak, mint a szavai.
Ez az időszak nem arról szól, hogy a gyerekednek mindenben együttműködőnek kell lennie. Inkább arról, hogy próbálgatja az erejét, a hangját, a döntéseit és a határait. A fejlődés néha cukin néz ki, például amikor azt mondja, hogy „még”, és nyújtja a könyvet. Máskor fárasztóan, például amikor ugyanazzal a határozottsággal közli, hogy „nem”, miközben te már indulnál a boltba.
A legjobb szülői hozzáállás ebben a korszakban az, ha nem csak a teljesítményt figyeled, hanem a folyamatot. Nem csak azt, hány szót mond, hanem azt is, hogyan kommunikál. Nem csak azt, milyen gyorsan fut, hanem azt is, hogyan fedezi fel a testét. Nem csak azt, mennyire önálló, hanem azt is, mennyi biztonságra van szüksége közben.
Kapcsolódó cikkem: A dackorszak kezdete: Hogyan tegyük könnyebbé az életet a makacs totyogóval?
Hogyan válik a mozgásból igazi felfedezés?
18 és 24 hónapos kor között a mozgás már nem pusztán helyváltoztatás. A gyerek mozgáson keresztül gondolkodik, tanul, próbálkozik, kísérletezik. Ha felmászik a kanapéra, nem csak mászik. Azt is tanulja, hogyan kell megtervezni a mozdulatot, megtartani az egyensúlyt, használni a lábát, kezét, törzsét, majd biztonságosan lejutni. Ha labdát rúg, nem csak játszik. A szemét, lábát, testtartását és figyelmét hangolja össze.
Kétéves kor körül sok gyerek már futni próbál, labdát rúg, lépcsőn közlekedik, nagyobb játékot cipel, és egyre bátrabban mozog a térben. Az Amerikai Gíermekgyógyíászok Szövetsége szülőknek szóló fejlődési leírása is hangsúlyozza, hogy a második életévben a kisgyerek rengeteget foglalkozik a saját fizikai határaival, a szabályokkal és azzal, meddig mehet el a felfedezésben.
Neked ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakás hirtelen akadálypályává válhat. A kanapé mászófallá, a szennyeskosár pakolós állomássá, a konyha pedig olyan hellyé, ahol minden fiók mögött új kaland van. Ez nem rosszaság, hanem kíváncsiság. Persze ettől még nem kell mindent engedni. A veszélyes dolgokat el kell tenni, a borulékony bútorokat rögzíteni kell, és világos határokat kell tartani. De érdemes olyan teret is adni, ahol sok mindent szabad. Hogyan tanítsd meg őt a veszélyes dolgokra és arra, hogyan legyen óvatosabb? Erről itt írtam
A mozgást legjobban a biztonságos szabadság támogatja. Nem az, ha egész nap járatod, tanítod vagy irányítod, hanem ha sok lehetősége van mászni, gurítani, tolni, húzni, cipelni, felállni, leülni, lépcsőzni segítséggel és szabadon mozogni. Egy párnákból épített kis ösvény, egy puha labda, egy stabil doboz, amelybe pakolhat, vagy egy rövid séta, ahol néha megállhat kavicsot nézni, sokkal többet adhat, mint egy túl bonyolult fejlesztőeszköz.
Próbáljátok ki a „hozd ide nekem” játékot! Tegyél le néhány könnyű tárgyat a szoba különböző pontjaira, például labdát, kendőt, plüssállatot, majd kérd meg, hogy hozza oda hozzád! Ha még nem érti pontosan, mutasd meg neki, és örülj minden próbálkozásnak! Ebben a játékban van mozgás, figyelem, beszédértés, sikerélmény és kapcsolódás.
A lépcsőzésnél, mászásnál és futásnál fontos, hogy ne várj felnőttes ügyességet. Ebben az életkorban még sok az esés, billegés, megtorpanás és újrakezdés. Ne ijedj meg minden apró huppanástól, de legyél ott, amikor valóban szüksége van rád! A gyereked nem attól lesz ügyesebb, hogy soha nem esik el, hanem attól, hogy biztonságos keretek között megtanulja használni a testét.
Mi történik a beszédben, amikor hirtelen mindenre nevet adna?
A beszédfejlődés 18 és 24 hónapos kor között sok családban nagyon látványossá válik. Vannak gyerekek, akiknél szinte egyik hétről a másikra szaporodnak a szavak, mások lassabban, óvatosabban haladnak. Fontos, hogy ne csak a kimondott szavak számát nézd, hanem az egész kommunikációt: ért e egyszerű kéréseket, mutat e, keres e téged a tekintetével, próbál e utánozni, használ e hangokat, gesztusokat, szavakat vagy saját kis kifejezéseket.
18 hónapos kor körül gyakori, hogy a gyerek egyszerű szavakat használ, ismerős tárgyakra mutat, egyszerű kéréseket ért, és a beszéde még keveredhet gügyögéssel, hangutánzással és saját szóformákkal. 24 hónapos kor körül sok gyereknél megjelennek a kétszavas kifejezések, például „anya gyere”, „még víz”, „apa autó”, és egyre több mindent nevez meg a környezetéből. A Raising Children fejlődési leírása szerint ebben az időszakban sok kisgyerek folyamatosan tanul új szavakat, utánoz hangokat, megnevez ismerős tárgyakat és testrészeket, miközben még keverheti a valódi szavakat beszédszerű hangadással.
A beszéd ebben az életkorban nem úgy fejlődik a legszebben, hogy kikérdezed. A „mi ez?”, „mondd szépen!”, „hogy mondjuk?” típusú kérdésekből néha gyorsan vizsgahelyzet lesz. Sokkal természetesebb, ha te beszélsz arról, amit együtt láttok és csináltok. Ha a gyerek rámutat a kutyára, mondhatod: „Igen, kutya. Fut a kutya. Vau vau.” Ha azt mondja, hogy „ba” a labdára, válaszolhatod: „Igen, labda. Gurul a labda.” Így kap helyes mintát anélkül, hogy kijavítanád.
A mindennapi rutinok tökéletes beszédtanulási helyzetek. Öltözésnél megnevezheted a ruhákat. Étkezésnél beszélhetsz arról, hogy meleg, hideg, puha, ropogós, kérek még, elég volt. Fürdésnél jöhet a csobban, vizes, kacsa, pohár, öntöm, pukk. Séta közben megállhattok egy markolónál, egy kutyánál, egy busznál, és lehet róla beszélni rövid, ismétlődő mondatokkal.
Adj időt a válaszra! A kisgyereknek sokszor több másodpercre van szüksége, mire feldolgozza, amit mondtál, és valahogy reagál. Kérdezhetsz olyat, hogy „Kéred még?”, majd várj! Lehet, hogy szóval válaszol, lehet, hogy nyúl érte, lehet, hogy bólogat, lehet, hogy hangot ad. Ezek mind a kommunikáció részei.
A könyvnézegetés ebben az életkorban már nagyon izgalmas lehet, de ne ragaszkodj ahhoz, hogy végigolvassatok egy történetet! Lehet, hogy csak három oldalt néztek meg, aztán visszalapoztok a cicához. Ez rendben van. Kövesd az érdeklődését! Mutass rá, nevezd meg, tegyél hozzá egy egyszerű mondatot! A közös könyvezés nem irodalmi teljesítmény, hanem nyelvi és érzelmi kapcsolódás.
Kapcsolódó cikkem: A beszédfejlődés menete
Miért akar mindent egyedül, miközben még folyton segítséget kér?
Az önállóság 18 és 24 hónapos korban hatalmas erővel jelenik meg. A gyereked már nem csak azt szeretné, hogy gondoskodj róla, hanem azt is, hogy ő maga is részt vehessen a saját életében. Ő akarja fogni a kanalat, ő akarja levenni a sapkát, ő akarja becsukni az ajtót, ő akarja megnyomni a liftgombot, ő akarja kiválasztani a könyvet. Ez a fejlődés egyik legszebb és legfárasztóbb része.
A nehézség az, hogy az akarata előrébb jár, mint a képességei. Már szeretné felvenni a cipőt, de még nem tudja. Már szeretné elmondani, mit kér, de még nem találja a szót. Már szeretne dönteni, de két lehetőségnél több is túl sok lehet neki. Ebből könnyen lesz frusztráció, sírás vagy tiltakozás.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyereked makacs vagy „kezelhetetlen”. Azt jelenti, hogy önállósodik. A feladatod nem az, hogy letörd ezt az akaratot, hanem hogy biztonságos mederbe tereld. Ebben nagyon sokat segítenek a kicsi, életkorhoz illő választási lehetőségek. Ne azt kérdezd, hogy „felöltözöl?”, ha fel kell öltözni. Inkább mondd: „A piros pólót kéred vagy a kéket?” Ne azt kérdezd, hogy „jössz fürdeni?”, ha fürdésidő van. Inkább így fogalmazz: „A kacsát viszed a vízbe vagy a poharat?”
A választás akkor segít, ha a keret a tiéd, a részlet az övé. Így nem adod át a teljes irányítást, de megadod neki azt az élményt, hogy számít a véleménye. Ez a kisgyereknek óriási dolog. Nem kell nagy döntéseket hoznia, csak annyit élhet meg, hogy ő is részt vesz.
Az önállóság gyakorlására a hétköznapi feladatok a legjobbak. Tegye a szennyest a kosárba! Dobja ki a pelenkát, ha ez nálatok biztonságos! Hozza oda a cipőjét! Tegye a kanalat az asztalra! Segítsen plüssöket pakolni a dobozba! Ezek apró dolgok, de neki azt üzenik: képes vagy valamire, része vagy a család működésének, számít, amit csinálsz.
Fontos, hogy amikor próbálkozik, ne siess mindig azonnal helyette megcsinálni. Tudom, reggel nincs mindig idő arra, hogy öt percig küzdjön a zoknival. De amikor belefér, várj egy kicsit! Mondhatod: „Próbáld meg, itt vagyok!” Ha elakad, segíts részben: „Kicsit meghúzom, és te folytatod.” Így nem marad magára a kudarccal, de nem is veszed el tőle a próbálkozás örömét.
Hogyan kezeld a nagy érzéseket, amelyek az új képességekkel együtt érkeznek?
Ebben az életkorban a beszéd, mozgás és önállóság fejlődése az érzelmeket is felkavarja. A gyerek egyre többet akar, egyre többet ért, egyre több mindent próbál, de az érzelemszabályozása még nagyon éretlen. Ezért lehet, hogy egy apró akadályból nagy sírás lesz. Nem fér bele a forma a lyukba. Nem ő kapcsolta fel a villanyt. Nem azt a poharat kapta. El kell indulni a játszótérről. Ezek felnőtt szemmel apróságok, de neki abban a pillanatban valódi veszteségek vagy csalódások.
A legfontosabb, hogy ne minden nagy reakciót rosszaságként értelmezz. Sokszor nem fegyelmezetlenség, hanem túlterhelődés. A gyerek még nem tudja azt mondani, hogy „anya, most túl gyors volt a váltás, és csalódott vagyok”. Ehelyett sír, dob, elfordul, kapaszkodik vagy nemet mond.
Ilyenkor segít az érzelem megnevezése. „Dühös vagy, mert nem kaptad meg a telefont.” „Szomorú vagy, mert elindulunk a játszótérről.” „Nehéz most várni.” Ezek a mondatok nem elkényeztetik, hanem lassan tanítják őt arra, hogy ami benne történik, annak neve van.
A határ ettől még maradjon határ. Mondhatod egyszerre azt, hogy „értem, hogy mérges vagy”, és azt is, hogy „nem engedem, hogy dobáld a poharat”. A gyereknek nem az segít, ha minden erős érzése után megkapja, amit akar, hanem az, ha érzi: az érzése elfér, de a felnőtt tartja a biztonságos keretet.
A játék ebben is sokat segíthet. A plüssmaci is lehet mérges, mert leesett a tornya. A baba is lehet álmos, mert elfáradt. A labda is „elbújhat”, majd előkerülhet. Ezek a kis játékos jelenetek segítenek a gyereknek biztonságos formában találkozni az érzésekkel.
Kapcsolódó cikkem: Distressz hiszti: Mi okozza? Mit tudsz tenni?
Hogyan támogathatod a fejlődést úgy, hogy közben maradjon idő a szabad játékra is?
A 18 és 24 hónapos gyerek fejlődését legjobban a hétköznapokba ágyazott, szeretetteljes, ismétlődő tapasztalatok támogatják. Nem kell minden percet tudatosan fejlesztened. Nem kell külön programot szervezned minden képességre. A gyereked a közös életetekből tanul a legtöbbet.
Beszélj hozzá sokat a valódi helyzetekben! Nevezz meg tárgyakat, cselekvéseket, érzéseket! Hagyd, hogy bekapcsolódjon a mindennapi apróságokba! Adj neki biztonságos mozgásteret! Engedd, hogy próbálkozzon, de maradj elérhető! Olvassatok képeskönyvet, énekeljetek, mondókázzatok, pakoljatok, gurítsatok labdát, építsetek tornyot, és néha csak legyetek együtt!
A mozgásnál ne a teljesítményt dicsérd, hanem a próbálkozást! Pl. mondhatod neki: „Láttam, milyen ügyesen próbáltad feltenni a kockát!” A beszédnél ne javítgasd állandóan, hanem mondd vissza természetesen a helyes formát. Ha azt mondja, hogy „tó” az autóra, válaszolhatod: „Igen, autó. Gurul az autó.” Az önállóságnál pedig adj neki annyi segítséget, amennyivel még ő is részt tud venni.
A fejlődés támogatása nem azt jelenti, hogy mindig te irányítasz. Sőt, az a legjobb, ha figyeled, ő mire kíváncsi. Ha a kavics érdekli séta közben, beszéljetek a kavicsról. Ha a dobozt nyitogatja, nevezd meg: „Kinyitod. Becsukod.” Ha a babát eteti, lépj be a játékába: „A baba kér még egy falatot.” Így a tanulás az ő érdeklődéséhez kapcsolódik.
18 és 24 hónapos kor között a gyereked minden nap egy kicsit jobban belakja a testét, a hangját, az akaratát és a világot, te pedig azzal adod neki a legtöbbet, ha biztonságos háttérként ott vagy mögötte, miközben ő újra és újra elindul felfedezni.
Gyakran ismételt kérdések a 18 és 24 hónapos gyerek fejlődéséről
Mit tud általában egy 18 és 24 hónapos gyerek?
18 és 24 hónapos kor között sok gyerek már önállóan jár, futni próbál, mászik, pakol, firkál, kanalat használ, egyszerű kéréseket ért, egyre több szót mond, és erősebben jelzi az akaratát. A fejlődés tempója egyéni, ezért az a fontos, hogy a gyerek saját magához képest haladjon.
Hogyan fejlődik a beszéd 18 és 24 hónapos korban?
Ebben az életkorban sok gyereknél gyorsabban gyarapodnak a szavak, megjelenhetnek a hangutánzó kifejezések, a tárgyak megnevezései és a kétszavas szókapcsolatok. A beszéd mellett a mutatás, gesztus, tekintet, utánzás és beszédértés is nagyon fontos része a kommunikáció fejlődésének.
Mit tehetek, ha a gyerekem még kevés szót mond?
Beszélj hozzá sokat a mindennapi helyzetekben, nevezz meg tárgyakat és cselekvéseket, olvassatok képeskönyveket, énekeljetek, mondókázzatok, és adj időt a válaszra! Ne javítgasd állandóan, hanem ismételd vissza természetesen, amit mondani próbál! Ha 24 hónapos kor körül nincs jelentéssel bíró szó vagy kommunikációs próbálkozás, érdemes szakemberrel beszélni.
Milyen mozgás jellemző 18 és 24 hónapos korban?
A legtöbb gyerek ebben az időszakban egyre stabilabban jár, futni próbál, labdát rúg, mászik, lépcsőzik segítséggel vagy anélkül, tárgyakat cipel és aktívan felfedezi a környezetét. Sok esés, billegés és újrapróbálkozás még természetes lehet, mert a mozgáskoordináció folyamatosan érik.
Hogyan támogathatom a mozgásfejlődést otthon?
Adj neki biztonságos szabad mozgásteret! Labdázzatok, építsetek párnaösvényt, sétáljatok, engedd mászni biztonságos helyen, és vond be egyszerű cipekedős vagy pakolós játékokba! Ne siettesd, hanem teremts lehetőséget a gyakorlásra!
Miért akar mindent egyedül csinálni a kétéves korhoz közeledő gyerek?
Az önállóság erősödése természetes fejlődési jelenség. A gyerek kezdi megélni, hogy saját akarata, döntése és hatása van a világra. Sokszor már szeretne egyedül enni, öltözni, választani vagy segíteni, de a képességei még alakulnak, ezért gyakori a frusztráció.
Hogyan segíthetem az önállóságot anélkül, hogy mindenből vita lenne?
Adj neki kis, életkorhoz illő választási lehetőségeket! Például választhat két póló közül, eldöntheti, melyik könyvet nézitek meg, vagy ő teheti a zoknit a kosárba. A nagy keretet te tartsd, a kisebb részletekben engedd dönteni!
Normális, ha ebben az életkorban gyakori a hiszti vagy kiborulás?
Igen, 18 és 24 hónapos kor között gyakoriak az erős érzelmi reakciók, mert a gyerek akarata, mozgása és értelme gyorsan fejlődik, de az érzelemszabályozása még éretlen. A kiborulás frusztrációból, fáradtságból, éhségből, túl sok ingerből vagy sikertelen próbálkozásból ered.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni fejlődési kérdésekben?
Érdemes szakemberrel beszélni, ha 24 hónapos kor körül a gyerek nem használ jelentéssel bíró szavakat, nem kommunikál gesztusokkal vagy mutatással, nem reagál a nevére, nem ért egyszerű kéréseket, nem jár stabilan, feltűnően egyoldalúan mozog, vagy elveszít korábban meglévő képességeket.
Milyen játékok segítik legjobban a 18 és 24 hónapos gyerek fejlődését?
A legjobb játékok azok, amelyekben a gyerek aktívan próbálkozhat. Ilyen a labda, építőkocka, pakolós kosár, formabedobó, vastag képeskönyv, baba, plüss, kendő, egyszerű utánzós játék és a biztonságos háztartási tárgyak. A közös játék, beszélgetés, mondókázás és szabad mozgás sokat támogat ebben az életkorban.
Leave A Response