Iránytű az újszülött megértéséhez: a csecsemő reflexei

Újdonsült szülők gyakran tanácstalanul nézik az újszülöttjüket: olyan kicsi, olyan kiszámíthatatlan, olyan nehéz kitalálni, mikor miért sír. Mégis van néhány dolog, ami segít eligazodni a baba viselkedésében már ilyen kis korban is, ezek pedig a veleszületett reflexek.

Miért fontos ismernünk a baba reflexeit?

– Mert ezek védik a babát (segítik az életbenmaradásban és ez megnyugtató lehet az aggódósabb anyukáknak, ha nagy baj van, a reflex segít).
– Mert a reflexek segítenek megérteni, mire van szüksége a babának (akkor is, ha a sírását nem sikerült megfejteni).

Milyen reflexei vannak a csecsemőknek?

A reflexeket 3 csoportba sorolhatjuk: vannak a magzati reflexek (már az anyaméhben kialakulnak és itt van rájuk szüksége a babának), a maradékreflexek (amikre évezredekkel korábban volt szüksége a babáknak, most már nincs jelentőségük) és a rejtélyes reflexek (nem tudjuk, mi a céljuk).

A legfontosabb reflexek az ún. védőreflexek, amik elsősorban a balesetek elkerülésére szolgálnak:

1. Sírás: ha a baba védtelennek érzi magát fizikailag vagy megijed, automatikusan sírni kezd, mégpedig nagyon hangosan és élesen (gyorsan meg lehet tanulni felismerni ezt a típusú sírást)

2. Tüsszentés: ha a baba orrába valami belekerül (váladék, beszáradt váladék, esetleg irritáló anyagok, allergének vagy por), a baba automatikusan tüsszent. Gyakran azt hiszik, a tüsszentés a megfázás jele, pedig a baba gyakrabban tüsszent azért, mert valami zavaró dolog van az orrában (ahogyan mi, felnőttek is)

3. Moro-reflex Ide sorolható még a Moro-reflex is, ami valójában egy maradványreflex, mégis biztonsági célt is szolgál. A Moro-reflex egy ősi kapaszkodóreflex. Ha a baba megijed egy hangtól, mozdulattól vagy testhelyzettől, automatikusan széttárja a karjait, ijedt arcot vág és keresi a kapaszkodást édesanyjába. Hanyattfektetéskor gyakran előjön ez a reflex, pl. pelenkázásnál, illetve hanyatt alvó babáknál gyakran előfordul, hogy a karjukkal maguk előtt kalimpálva a saját mozgásuktól ijednek meg (még nem tudják, hogy ezt ők csinálják és nincs mitől félni), ezért hirtelen nem vesznek levegőt, széttárják a karjukat és hangos sírásba kezdenek. Ha ez gyakran fordul elő, érdemesebb a babát hason altatni vagy alváshoz hálózsákba (amiben nem tudja mozgatni a karját) vagy laza pólyába tenni.

A nyelési- és szopóreflex külön csoportba sorolható:

1. Szopóreflex: Már a magzati korban megtalálható a babáknál a szopóreflex (sok baba az ultrahangon is szopizza az ujját). Ez a reflex segíti a babát, hogy amikor éhes, akkor megtalálja az anyamellet és elkezdjen szopizni. Ha hozzáérünk a baba arcához, szájához, automatikusan az érintés felé fordul és keresni kezdi a cicit 🙂
Két félreértés is van a szopóreflex kapcsán, amit tisztázni kell:

(1) A reflexet csak akkor lehet kiváltani, ha a baba tényleg éhes. Ha nem éhes, hiába simogatod az arcát vagy kínálod neki a cicit, nem fog szopizni.
(2) A szopóreflex megléte nem jelenti azt, hogy a baba máris képes hatékonyan és sokat szopizni, ezt gyakorolnia kell, mire képes lesz ügyesen megtanulni.

2. Nyelési reflex : Ha a baba szájába kerül a tej, automatikusan nyelni kezd. Ez sajnos nem mindig jó, hiszen később, amikor darabos étel kerül a szájába vagy valami oda nem való dolgot kezd el kóstolgatni, akkor is elsőként lenyelni próbálja, nem pedig kiköpni, ezt miközben eszik, akkor tanulja meg, ezért jó, ha 6 hónapos kor után nem csak puha pépekkel, hanem mihamarabb puhább, apróbb darabos ételekkel is találkozik, mert így sokkal hamarabb tanulja meg, hogyan nyelje le a számára fogyasztható és köpje ki a nehezen lenyelhető darabokat.

A maradványreflexek olyan reflexek, amik az Őskorból maradtak meg és már nincs jelentőségük a baba szempontjából:

1. Markolási reflex: ha a baba tenyeréhez ér valami, automatikusan megmarkolja. Valaha ez a reflex tette lehetővé, hogy veszély esetén anyjába kapaszkodjon a kicsi. Ahogy egyre többet játszik, fog, tapasztal, ez a reflex eltűnik, kinövi a baba.

2. Lépegetési reflex: Ennek a reflexnek az anyaméhben van szerepe: amikor a baba talpa az anyaméh falához ér, automatikusan mozogni kezd, a mozgás révén pedig a baba be tud illeszkedni a születéshez szükséges testhelyzetbe.

3. Megnyugvás reflex Az anyaméh hangjai, mozgásai automatikusan megnyugtatják a magzatot és csökkentik a stressz-szintjét, ezzel pedig lehetővé teszik, hogy a fejlődéséhez optimális állapotba kerüljön. Születése után az anyaméh-beli állapothoz hasonló helyzetek ugyanezt a hatást válthatják ki. Így jó hatással van a babára a pólyálás, a testközelség (hordozás, ölbevétel), a zúgó hangok (fehér zajok, susogás, dúdolás,), a szopóreflex (ujjszopás, szoptatás) és a lassú, ütemes mozgások (ringatás, babakocsiban tologatás, kendőben hordozás és séta, hintáztatás).

Mit tanul meg még a baba az anyaméhben? Nézd meg itt!

A reflexek ismerete segíthet a babád megnyugtatásában és abban, hogy egy-egy reakciójából tudd, mi lehet a baja (pl. a Moro-reflex fellépésekor megnyugtatásra és fizikai biztonságra (ölelés) van szüksége a babának). A reflexek többségét (a maradványreflexek) viszonylag hamar kinövi a baba, mások akár 5-6 éves korig is megmaradnak (pl. a szopóreflex), vannak, amik továbbfejlődnek (pl. nyelési reflex, sírás) és vannak olyanok is, amik az egész élet során megmaradnak (pl. tüsszentés).