Ebben az életkorban a baba már nemcsak nézi a világot, hanem egyre aktívabban próbálja megérteni is. A játék ilyenkor nem időtöltés, hanem az a tér, ahol a mozgása, az érzékelése, a figyelme és a kettőtök kapcsolata egyszerre kezd látványosan fejlődni.
Miért ilyen fontos a játék akkor, amikor még ennyire pici?
Sok anyuka úgy képzeli el a játékot, mint valamit, ami majd később kezdődik igazán, amikor a baba már ül, mászik, pakol, nevetve dobálja a kockákat, vagy odahozza a kedvenc könyvét. Pedig a játék jóval korábban elindul. Már 3 és 6 hónapos kor között is ez az egyik legtermészetesebb útja annak, hogy a baba tanuljon a saját testéről, a tárgyakról, a hangokról és rólad.
Ebben a néhány hónapban óriásit változik a baba működése. A négy és hét hónap közötti időszakról szóló szakmai leírások szerint sok baba sokkal figyelmesebbé, kezdeményezőbbé és a külvilágra hangoltabbá válik, ahogy egyre jobban használja a kezeit, emeli a fejét, megtartja a felsőtestét, majd fokozatosan közelít a forduláshoz és az ülés előkészítéséhez. Amikor ez történik, a játék már nemcsak egy kedves közös program, hanem annak az eszköze is, hogy a baba kipróbálja, mire képes.
Nagyon sok szülőnek megnyugtató felismerés, hogy ebben a korban a játék nem teljesítmény. Nem kell fejlesztőórát csinálnod minden ébrenléti ablakból, és nem kell állandóan új ötletekkel előrukkolnod. A baba számára a játék sokszor azt jelenti, hogy újra meg újra ugyanazt az élményt ismételheti. Ránéz a kezedre. Megfogja a textilpelust. Hallgatja a hangodat. Meglenget egy csörgőt. Kiejti a kezéből, majd csodálkozik. Ebből tanulja meg, hogy a világ kiszámítható, érdekes és válaszkész hely. A kognitív fejlődésről szóló AAP anyag külön kiemeli, hogy négy hónapos kor körül a babák elkezdik finomítani az ok és okozat megértését, és ami egyszer véletlenül sikerül, azt újra meg újra megpróbálják előidézni.
Szülőként ilyenkor gyakran azt látod, hogy a babád mintha hirtelen mindent komolyabban venne. Hosszabban néz, céltudatosabban nyúl, jobban figyeli az arcodat, és élvezi, ha ugyanaz a kis játék újra megtörténik. Ez azért van, mert az idegrendszere éppen ezt a sok ismétlést használja fel arra, hogy rendet tegyen a világban. Nem kell sürgetned. Nem kell szórakoztató műsort csinálnod. Inkább jelen kell lenned, válaszolnod és teret adnod annak, hogy a baba a maga tempójában felfedezhessen.
Milyen játékok érdeklik a babát ebben az időszakban?
A rövid válasz az, hogy meglepően egyszerű dolgok. A hosszabb válasz pedig az, hogy azok a játékok kötik le leginkább, amelyek megfelelnek annak, ahol a fejlődése éppen tart. A CDC ajánlása szerint négy hónapos kor körül jók az olyan biztonságos, könnyen megfogható játékok, mint a csörgők vagy a színes képekkel ellátott textilkönyvek. Hat hónapos kor körül már izgalmas lehet az is, ha a játék egy kicsit odébb kerül, és a baba próbál elfordulni vagy nyúlni érte.
A babát nem a bonyolultság érdekli, hanem az, hogy valami történjen. Zörrenjen. Sima legyen vagy bordázott. Piros legyen vagy fekete fehér kontrasztos. Puha legyen vagy kicsit keményebb. Ha megrázza, szóljon. Ha meglöki, mozduljon. Ezért nem feltétlenül a legdrágább játék lesz a befutó, hanem az, amit a keze, a szája, a szeme és a füle jól tud együtt vizsgálni.
Ebben a korban sok baba különösen szereti azokat a tárgyakat, amelyeket meg lehet fogni, a szájhoz lehet vinni, majd elejteni. Ez kívülről talán unalmas ismétlésnek látszik, belülről viszont komoly kutatómunka. A mozgásfejlődésről szóló AAP anyag szerint négy hónapos kor körül a babák egyre jobban kontrollálják a kezüket, könnyebben visznek érdekes tárgyakat a szájukhoz, a következő hónapokban pedig egyre ügyesebben markolnak és próbálják manipulálni a környezetüket.
Ezért van az, hogy ebben az időszakban a legjobb játékok sokszor ilyenek: puha csörgő, textilkönyv, könnyű rágóka, különböző tapintású kendő, zörgős anyag, puha labda, tükör, egyszerű kontrasztos képkártya. Nem azért, mert ezek csodajátékok, hanem azért, mert jól illeszkednek ahhoz, amit a baba teste és idegrendszere éppen szeretne gyakorolni. Ha egy játék túl nehéz, túl hangos, túl bonyolult vagy túl sok ingert ad egyszerre, attól még lehet látványos, csak nem biztos, hogy valóban élvezhető számára.
Van egy fontos finomság is ebben: a baba érdeklődése gyorsan változhat nap közben. Reggel lehet, hogy élvezi a nézelődést és a hangokat, délután inkább a tested közelsége kell neki, este pedig már a legegyszerűbb inger is sok lehet. Ez nem következetlenség, hanem idegrendszeri valóság. A CDC hat hónapos ajánlása külön írja, hogy a szülő tanulja meg olvasni a baba hangulatait, és ha a baba már elfáradt vagy feszült, inkább tartson szünetet és vigasztalja meg.
Mit játssz a babáddal? Sok-sok fejlesztő játék ötletet találsz itt a babád életkorának megfelelően
Mit jelent valójában a szenzoros felfedezés?
A szenzoros játék kifejezés mostanában nagyon divatos, ezért könnyű azt hinni, hogy ehhez speciális dobozok, csomagok és színes fejlesztőszettek kellenek. A valóság sokkal egyszerűbb és megnyugtatóbb. A szenzoros felfedezés ebben a korban annyit jelent, hogy a baba az érzékszervein keresztül tanul. Nézi a fényt. Figyeli az arcodat. Hallgatja a hangodat. Megfogja az anyagokat. A szájával vizsgálja a tárgyakat. Érzi a ringatást, a testtartás változását, a levegő mozgását, a fürdővíz hőmérsékletét.
Ez azt jelenti, hogy az egyik legjobb szenzoros játék valójában lehet egy tiszta textilpelenka is. Ha lassan végighúzod a baba kezén, arcán vagy lábfején, az már önmagában élmény. Ugyanez igaz egy zörgős csomagolóanyag szerű, de biztonságos babajátékra, egy puha és egy kicsit érdesebb anyagra, egy langyos fürdő utáni törölközőre, vagy arra, amikor az ablaknál együtt nézitek, hogyan mozognak a fények a falon. A szenzorosság nem mutatvány. Inkább figyelmes jelenlét és jól adagolt élmény.
A látás fejlődése miatt a kontrasztosabb, tisztábban elkülönülő formák és a lassú mozgások gyakran nagyon érdekesek a babának. A CDC négy hónapos ajánlása például azt javasolja, hogy fektesd a hátára a babát, és lassan mozgass előtte egy élénk színű tárgyat jobbra balra, majd fel és le, hogy kövesse a szemével. Ez nemcsak látványos játék, hanem a figyelem és a szemmozgás összehangolását is támogatja.
A hangokkal is rengeteget lehet játszani. A babák már korán előnyben részesítik az emberi hangot, felismerik az ismerős hangokat, és a felnőttek ösztönösen magasabb hangon, lassabban, túlzóbb hangsúlyokkal beszélnek hozzájuk, mert ez megragadja a figyelmüket. Ezért működnek olyan jól az egyszerű mondókák, a dúdolás, a halkan ismételt szókapcsolatok, vagy az, amikor ugyanazt a kis dallamot használod pelenkázásnál, ölbe vételnél vagy játék közben. A hang itt nem háttérzaj, hanem kapcsolat.
A szenzoros felfedezésnek van azonban egy másik oldala is, amiről ritkábban esik szó. A túl sok inger fárasztó tud lenni. Ha egyszerre szól a zene, megy a televízió, világít több játék, te pedig próbálod még lekötni valamivel a babát, könnyen lehet, hogy nem vidámabb lesz, hanem nyűgösebb. Sok szakértő azt ajánlja, hogy két éves kor alatt a képernyőhasználatot legfeljebb videóhívásra korlátozzuk, mert a babák elsősorban beszélgetésből, játékból és emberi interakcióból tanulnak. Vagyis nem az inger mennyisége számít, hanem az, hogy az mennyire feldolgozható és kapcsolódó.
Miért te vagy még mindig a legizgalmasabb játék a babád számára?
Ezt a mondatot sok anyuka először túlzásnak érzi, pedig nagyon is igaz. A baba számára az arcod, a hangod, a mimikád, a ritmusod és a válaszkészséged annyira gazdag inger, hogy ehhez képest sok játék csak másodlagos. A CDC négy hónapos és hat hónapos ajánlásai is hangsúlyozzák a beszédet, az éneklést, az olvasást, a hangok visszautánzását és a váltakozó, oda vissza játékot. Ez azért ilyen fontos, mert a baba nem elsősorban tárgyakat akar, hanem kapcsolatban szeretne felfedezni.
A Harvard Center on the Developing Child a szülő és gyerek közötti oda vissza interakciókat serve and return kapcsolatnak nevezi, és azt írja, hogy ezek a válaszkész, egymásra hangolt oda vissza helyzetek fontos szerepet játszanak az agyi kapcsolatok alakulásában, valamint a korai nyelvi és társas készségek fejlődésében. Magyarul ez úgy néz ki, hogy a baba rád néz, te visszanézel. Ő gügyög, te válaszolsz. Ő elfordul, te kivársz. Ő visszatér, te megint kapcsolódsz. Ez egyszerűnek tűnik, mégis ebből születik meg az a tapasztalat, hogy a világ figyel rá.
A közös játék egyik legszebb formája ebben a korban a hangutánzás. Másold vissza a baba hangjait és figyeld meg, meddig tart a kis párbeszéd. Ez a néhány másodperces oda vissza helyzet nemcsak aranyos, hanem elképesztően tanító erejű. A baba ebből tanulja meg a váltakozást, a figyelmet, a kapcsolódás örömét, és azt, hogy a hangadásának jelentősége van.
Ugyanezért olyan jó játék a kukucs is. A legtöbb négy hónapos ajánlásban külön is szerepel, hogy lehet ilyen egyszerű játékokat játszani a babával, és figyelni, örül e neki. A kukucs azért ennyire szerethető, mert egyszerre mozgatja meg a figyelmet, a várakozást, az arcfelismerést és az érzelmi biztonságot. Eltűnsz, majd visszatérsz, és a baba újra meg újra átéli, hogy a kapcsolat megmarad. Egy ilyen egyszerű játékban több lelki munka van, mint elsőre hinnéd.
A közös játékhoz nem kell mindig földre ülni és nagy műsort rendezni. Játék a pelenkázás közbeni arcjáték is. Játék a fürdés előtti kis dal. Játék az is, amikor megfogod a kezét, és mondod neki, hogy ez itt a pocakod, ez itt a lábad, ez meg most nagyon csiklandozós. A baba számára minden ilyen ismétlődő, kellemes, figyelmes helyzet tanulás. A HealthyChildren babákról szóló összefoglaló oldala is kiemeli, hogy ebben az időszakban a csecsemők élvezik az emberekkel való játékot, egyre kommunikatívabbak, és arcukkal, testükkel is kifejezőbbé válnak.
Kapcsolódó cikkem: Baj, ha a baba mellett megy a tévé vagy ránézel a telefonra?
Milyen egyszerű fejlesztő játékokat próbálhatsz ki otthon?
Az egyik legjobb otthoni játék a földön történik. A mindennapos földön vagy játszószőnyegen töltött idő segít a babának abban, hogy mozogjon, tanuljon és felfedezzen. Ez azért értékes, mert a baba nem egy eszközbe rögzítve figyeli a világot, hanem a saját testével próbálhatja megérteni. Ha hanyatt fekszik, lóbálhatja a karját és a lábát, nézheti a kezét, követheti a fölé hajoló arcodat. Ha hason van, emeli a fejét, kitámasztja magát, és később próbál majd fordulni vagy nyúlni a játékok felé.
Kapcsolódó cikkem: Mit tehetsz, ha a babád utál hason feküdni?
Nagyon jól működik például a lassú játék. Feküdj mellé, vegyél a kezedbe egy puha csörgőt vagy kendőt, és ne csinálj semmi bonyolultat. Mozgasd lassan. Állj meg. Várd meg, mit csinál. Lehet, hogy csak nézi. Lehet, hogy nyúlna érte. Lehet, hogy gügyög. A lényeg nem a pörgés, hanem az, hogy legyen ideje feldolgozni. A HealthyChildren játékról szóló írása szerint a babák figyelmének rugalmasságát az segíti, ha a környezetben lévő tárgyakra és történésekre irányítjuk a figyelmüket, nem pedig ugyanarra a képernyőre vagy passzív ingerre hagyatkozunk.
Nagyon sok baba szereti azt a játékot is, amikor egy tárgyat kicsit a baba elérhető zónáján kívül teszel le. A CDC hat hónapos ajánlása konkrétan javasolja, hogy hason vagy hanyatt fekve tegyünk játékot kicsit odébb, és bátorítsuk a babát, hogy forduljon vagy nyúljon érte. Ettől nemcsak a mozgása dolgozik, hanem a motivációja is. Megéri próbálkozni, mert van cél. Ez az a pont, ahol a test és a kíváncsiság gyönyörűen találkozik.
Sok anyuka szereti a babatükröt, és nem véletlenül. A kicsik gyakran hosszasan figyelik a tükörképet, az arcokat és a mozgásokat. A HealthyChildren mérföldköveket összefoglaló oldalán az szerepel, hogy hat hónapos kor körül a babák szeretnek a tükörbe nézni. Ilyenkor nem arról van szó, hogy már tudja, önmagát látja, inkább arról, hogy az arc, a mozgás, az utánzás és a fény együtt nagyon érdekes számára. Ha mellé ülsz és mosolyogsz, az egész helyzet még gazdagabb lesz.
A textilkönyvek és képes lapozók szintén remek társak ebben a korszakban. Nem azért, mert a baba történetet követ, hanem mert a közös nézés, a hangod, a képek ritmusa és az, hogy rámutatsz valamire, már önmagában fejlesztő erejű. Minden nap nézegessetek színes képeket, nevezz meg dolgokat, és válaszolj arra, ahogyan a baba a maga módján részt vesz ebben! Ez tulajdonképpen már a legkorábbi közös olvasás.
És van még egy játék, amit hajlamosak vagyunk alábecsülni: az ölben ülős nézelődés. Tartsd az öledben a babát, hagyd körbenézni, adj a kezébe játékot, és segíts neki az egyensúly gyakorlásában. Ez a helyzet egyszerre ad új nézőpontot, testérzetet és érdekes vizuális ingereket. Sok baba ilyenkor szinte kivirul, mert hirtelen máshonnan látja a világot.
Honnan tudod, hogy elég a játék és mikor kell inkább megállni?
A jó játék egyik ismertetőjele ebben a korban az, hogy a baba érdeklődő, de nem túlterhelt. Néz, figyel, mocorog, próbálkozik, néha visszamosolyog, néha elfordul, majd visszatér. Ha viszont hirtelen feszültté válik, elkapja a fejét, sírni kezd, merevebb lesz, vagy mintha már semmire nem tudna ráhangolódni, akkor nem feltétlenül rosszul csináltál valamit, lehet, hogy egyszerűen elfáradt.
Ebben a korban még nagyon finom az egyensúly az érdekes és a túl sok között. Ezért a legjobb játék általában rövid, kapcsolódó és jól megszakítható. Inkább naponta többször néhány perc igazán figyelmes együttlét, mint egy hosszú, túlfeszített program. A baba fejlődésének nem az a feltétele, hogy egész nap szórakoztasd, hanem az, hogy legyen lehetősége kapcsolódva felfedezni, aztán pihenni, enni, ölbe bújni, majd újra próbálkozni.
És itt érdemes kimondani valamit, ami sok anyának felszabadító. Nem attól vagy jó szülő, hogy folyton lekötöd a babádat. Hanem attól, hogy jelen vagy, figyelsz rá, észreveszed, mikor kíváncsi, észreveszed, mikor elég, és nem akarod mindenáron többel megtölteni, mint amennyit az idegrendszere éppen szeretettel elbír. A játék ilyenkor nem feladat, hanem kapcsolatból születő tanulás.
Kapcsolódó cikkem: Túlpörgött gyerek leállítása: Mi okozza és mit tudsz tenni érte?
Leave A Response