Mennyire készülsz a babázásra?

Várandósan az ember sokfelől tájékozódik azügyben, mire is kéne felkészülnie, mi lesz majd, ha végre élő egyenesben is ittlesz már a pocaklakó. Az ismerőseid, barátnőid, az anyukád, az anyósod, az internetről megismert kismamák egyaránt ellátnak jótanácsokkal. Hogyan kell kelengyét venni? Mire lesz szükség? Milyen problémákra számíthatsz szülés után és az azt követő időszakban? De vajon mi az, amire igazán fel kell majd készülnöd?

Mennyire készülsz a babázásra?Most nem arról lesz szó, milyen rugikat vásárolj meg előre és milyen az a babakocsi, ami a legtovább bírja, hanem a gyermeknevelés kérdéseiről. A legtöbb várandós alaposan felkészül a terhességi tünetekből, a vajúdás első jeleiből, és amikor végre ottvan a kezében a baba, tanácstalannak és bizonytalannak érzi magát: „Most akkor mit kéne csinálnom vele?”

Nehéz időszak ez, az első hetek, az összeszokás. Az ismerősöktől összeszedett információ „babanevelés” témában legtöbbször rémtörténetekre és tuti („nálunk bevált”) tippekre korlátozódik. A csecsemőgondozási könyvekben általában olyanokról van szó, hogy a baba 3-4 óránként eszik, és éjjel is felkel 1-2 alkalommal, de senki nem mondja meg, mi a teendő, ha óránként akar enni és egész éjjel bömböl. Szegény anyuka ott áll babagondozási könyvekkel felszerelten (mert amióta megfogant a pocaklakó mindenkitől ilyeneket kapott ajándékba), de egyikben sem talál a problémájára választ.

Persze pocakosan még mindenki azt gondolja, hogy az ő gyereke kiegyensúlyozott mintababa lesz, fel sem merülnek a problémák – el sem tudod képzelni, ha még nem voltál benne, éppen ezért fel sem készülünk rá igazán.

Mire kéne felkészülni, hiszen előre nem is tudhatjuk, milyen gondok merülnek majd fel? A lényeget abban látom, hogy a fejünkben készüljünk a helyzetre:

Kapcsolati háló megszervezése: Kihez fordulhatok segítségért, ha kimerült, fáradt vagyok? Kit hívhatok oda, hogy vigye el sétálni a kicsit, amíg ledőlök egy félórára? Nem elég csak végiggondolni, kik jöhetnek szóba, hanem már előre meg kell velük beszélni, hogy mikor hívhatod őket, milyen módon számíthatsz a segítségükre (ha nincs a közelben nagymama, előfordulhat, hogy 1-1 barátnőd szívesen bevállalja, hogy fél órát tologatja a babát, amíg te összeszeded magad, de ezt jóelőre tisztázni kell, kiben van rá hajlandóság)

Feladatok megoldása: Milyen egészséges ételeket főzhetek meg gyorsan? Milyen univerzális alapanyagok vannak otthon, amiket akkor is elő tudsz venni, amikor nem jutottál el a nagybevásárlásra? Hogyan intézzük majd el a heti-havi bevásárlást a baba mellett? Hogyan osztozunk meg a házimunkán apával, kik azok, akik esetleg még segíthetnek, ha semmire nem jut idő?

Szoptatásra való felkészülés: A szoptatás az a helyzet, amiben mindenkinek más a véleménye, mindenki másként mondja, de közben meg éppen ez okozza majd a legtöbb problémát, bizonytalanságot az első hónapokban. Ha semmilyen más kérdésnek nem is nézel utána a gyerekkel kapcsolatban, de a szoptatás első lépéseiről, a leggyakrabban előforduló problémákról és megoldásaikról mindenképpen olvass és lehetőleg vidd magaddal az ezzel kapcsolatos jegyzeteidet a kórházba is.
Nagy segítség lesz, amikor ott ülsz majd a kórházi ágyon és a nővérkék, a szobatársaid és az anyukád egészen más tanácsokat ad.

Önismeret: Az első hetek a szülés után nagyon nehezen telnek. Te fáradt vagy, a baba látszólag hol ezt akar, hol azt akar, egy csomó mindenben bizonytalan vagy még. Ahhoz, hogy a napirend kialakuljon, hogy a kezdeti nehézségeken túljussatok, bizony semmi másra nincs szükség, minthogy kikapcsold a külvilág zajait, a sok jótanácsot és csak befelé figyelj, az anyai ösztöneidre hallgass. Ha megtanulod kizárni a külvilágot és csak kettőtökre koncentrálni, akkor az összes szarvashibát elkerülheted. Nem esel bele azokba a csapdákba, amikbe a legtöbb kezdő szülő belesétál, hiszen pontosan tudod, miért sír a baba és mi a megoldás.

És Te? Hogyan készülsz az anyaságra? Kinek a véleményére hallgatsz és kinek a véleményével nem értesz egyet?
Ha már van gyermeked, mit tanácsolnál a kezdő szülőknek? Mire készüljenek fel előre? Mit csinálnál másként, ha most születne az első gyermeked?

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Vida Agi

    2008. szeptember 18. csütörtök

    Egyébként jó ötletet adtál ezzel, tulajdonképpen lehetne írni egy felkészítő cikksorozatot apukáknak…

  • Lakótárs

    2008. szeptember 18. csütörtök

    Csak arra akartam utalni, hogy egy jól felkészített apa az első hetekben hihetetlenül megkönnyíti az anya dolgát (jobban, mint bárki más), viszont egy felkészületlen, béna, ne adj isten „hagyományosan” gondolkodó apa viszont nagyon megnehezíti (jobban, mint bárki más). Ezért furcsállom, hogy egy szó sem esik róla, nem valami hülye öntudatos férfisovinizmus miatt.

  • Vida Agi

    2008. szeptember 18. csütörtök

    Lakótárs, az oldal címe kismamablog és nem kispapablog hát ezért… 🙂 különben is a kispapák a te kenyered.

  • Lakótárs

    2008. szeptember 16. kedd

    Hát gratulálok, egy babavárós cikk, amiben (a házimunka megosztásáról elejtett félmondaton kívül) egyetlen szó sem esik az apáról.

  • Lucababa

    2008. szeptember 15. hétfő

    Sziasztok!
    Amióta megtudtam, hogy babát várunk, megszámlálhatatlanul sok cikket, könyvet olvastam el. Nem beszélve arról a rengeteg tanácsról, amit kapok! Másfél hónap múlva találkozunk a mi kis babucinkkal és egyre több félelmem van. Én ösztönösen tudtam, hogy mit kell tennem … mostanáig, aztán mégis elbizonytalanodtam. A környezetemben lévő ifjú anyukák állandóan azzal ijesztgetnek, hogy mennyire nehéz lesz és mintha elfelejtették volna, hogy milyen volt várni Őt. Mint egy rémálomról, úgy beszélnek és szinte azt látom rajtuk, hogy várják én mikor állok be a sorba és elmondhassák „mi megmondtuk”. Szóval nem értem ezt az egészet. Ez az első olyan cikk, amely számomra reálisnak, de mindeközben biztatónak tűnik. Nagyjából én is így gondolom. Aztán ha mégsem így lenne, majd jelentkezem 🙂
    Üdv mindenkinek!

  • G_Andi

    2008. szeptember 15. hétfő

    Sziasztok!

    Harmadik babámat várom. Van egy öt éves és egy féléves kisfiam már. Az első gyermekem nem volt tervezett, a második igen. S, most a harmadik? szülés után két hónappal újra teherbe estem 🙂 FELELŐSSÉG!!! Ez az egy ami hihetetlen, de „ÚJ” érzés. Mind a két gyermekemet ösztönösen nevelem, nem kérek tanácsokat. Úgy érzem belülről tudom mit kell tegyek. Sosem estem egy percre sem kétségbe! S most, hogy lesz egy picim és van egy kicsim, most van az az érzés, hogy biztos jól fogom-e csinálni? Elegendő leszek-e egyedül, hogy odafigyelhessek rájuk és maximálisan megkapják belőlem az anyát. Hogyan fogom bírni? Természetesen örültem a harmadik babának is, bár teljesen véletlenül fogant 🙂 Már ugyan nem szoptattam (hamar elapadt a tejem sajnos), de fogalmam sem volt, hogy mikor van peteérésem. Talán ekkor :))) Most vagyunk a 18. hétben. Még nem tudni, hogy fiú-e vagy lány. Két srác után egy kis rózsaszínt is elfogadnék 🙂 Még sosem pelenkáztam leányzót :))
    Szóval anyának lenni a legszebb hivatás, és örülök, hogy ez nekem megadatott. Még ha váratlan dolgokat is élünk át velük! Úgy érzem, hogy nincs szebb, meghittebb és csodálatosabb a Földkerekségen! Mindegyikük egy-egy csoda, és külön jellem! Szó szerint szerencsésnek érzem magam, hogy nőnek születtem és átélhetem a terhesség elejétől a szülésig minden apró és nem apró mozdulatot. Hogy utána karomban tarthattam, és tudom miért érdemes élni.

    Minden lánynak, nőnek, feleségnek kívánom, hogy legalább egy gyerkőcük legyen. Ne hagyjátok ki!!!! Kellemes babázást, csodás anyává válást és sok-sok egészséget!!!

  • bettibea

    2008. szeptember 15. hétfő

    Sziasztok!

    Mi készültünk arra, hogy szülők legyünk. Nálunk olyan volt minden, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva: eljegyzés, esküvő, gyerek. Terveztük a babát, és készültünk rá. Teherbe is estem. Még nehezen tudtuk felfogni, hogy hamarosan 3-an leszünk.( hozzáteszem még mindig hihetetlen, hogy itt van velünk egy csoda, egy tündéri kisfiú, aki most 6,5 hónapos). Nagyon vártuk őt, de a legnehezebb szerintem a felelősség. Hogy mostantól kezdve felelős vagyok érte, óvnom kell minden bajtól, szeretnem kell, védenem. Az anyaság hihetetlen érzékennyé tesz. Képes vagyok elbőgni magam, bármi kis hülyeségen. Veletek is van ilyen?
    Amikor megszületett a fiam én is kaptam rengeteg tanácsot, így csináld, meg úgy csináld, mert akkor ilyen és olyan lesz. Én senkire se hallgattam úgy igazán. Ösztönösen cselekedtem, és az első 3 héten csak mi hárman voltunk. És ez volt a legjobb. Nem kellett segítség, anyósok hada. Senki. Csak mi hárman, hiszen épp hogy család lettünk és ezt lelkileg is fel kellett dolgozni. Nagyon jó volt. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. Persze mindig vannak kivételes esetek.
    Előre felkészülni a gyerekvállalásra lehet, de a szülői szerepre nem. Bölcsődében dolgoztam előtte, és mindig azt mondogatták a kollégák: ” majd meglátod, a te gyerekeddel egészen más lesz, vele másként fogsz bánni”. Talán van benne valami, vannak alapelveim, és ezt a saját gyerekemnél is már betartom, úgy ahogy a bölcsiben is. Nem véletlenül szerettek a gyerekek, valamit csak tudhatok 🙂
    Kicsit hosszú voltam de jólesett leírni. Köszönet neked Ági, hogy lehetőséget adsz rá.
    Jó babázást mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!