A legfőbb testvérekkel kapcsolatos félelem a testvérféltékenység szokott lenni: Fogja-e szeretni az elsőszülött a testvért, nem lesz-e féltékeny? A legtöbb gyermeken egyáltalán nem látszik, hogy féltékeny, látszólag szereti a testvért, de a viselkedése megváltozhat a már testvér érkezése előtt, alvászavarok léphetnek fel, szorongás, félelmek jelentkezhetnek, a dackorszakkal járó jelenségek is megerősödhetnek (pl. hirtelen fellépő hiszti jelentkezik). Gyakori, hogy a nagyobb gyermek már a testvér születése előtt elkezd jobban ragaszkodni az anyához, bújósabb, éjszaka csak vele szeretne aludni stb. A dackorszakban levő gyerekekre jellemző, hogy erősebb dühkitöréseik lehetnek, agresszívebbek lehetnek más gyerekekkel, mint korábban.

Többnyire valós féltékenység nem jelentkezik rögtön a testvér megszületése után, nem jellemző, hogy a nagyobb gyerek bántja a kisbabát. A féltékenység fokozatosan alakul ki és -a tévhittel ellentétben- nem állandó. Általában akkor szoktak megjelenni a jelei, amikor a kicsi már kúszik-mászik, ezért veszélyezteti a nagy mozgásterét, piszkálja a játékait, és sokkal több figyelmet igényel, mint korábban, tehát általában akkor lesz igazán féltékeny a legtöbb nagy testvér, amikor a kicsi nagyjából 9-10 hónapos lesz.

A nagy legyen a közzéppontban

Korábban akkor fordulnak elő a testvér ellen irányuló erős érzelmek és kitörések a gyerekeknél, ha a kicsi valami miatt túl sok figyelmet kap és a nagyra emiatt sokkal kevesebb odafigyelés jut, mint korábban. Törekedni kell arra, hogy az első hónapokban a nagyobb gyerek igényei és napirendje szerint alakuljanak a dolgok, a kicsi ugyanis sokkal könnyebben alkalmazkodik.

Ugyanúgy járjatok el játszótérre, sétálni, mint korábban, a szoptatások ideje alatt olvass mesét a nagynak, de lehet akár gyurmázni is. Ha a nagy élete és napirendje nem egyik napról a másikra változik meg, hanem a szülés után nagyjából ugyanazt a menetrendet tartjátok és csak fokozatosan alakul egymáshoz a két gyerek napirendje, akkor sokkal kisebb a súrlódások esélye. Szerencsére egy újszülöttnek még nincs szüksége állandó szórakoztatásra, ezért az első hetekben inkább a nagyobbik gyermekkel foglalkozz, kapjon sok figyelmet, közös játékot stb.

A kisebb gyerekek szerencsére kevésbé unatkoznak, hiszen ottvan a nagy, aki játszik, nyüzsög a lakásban, és a kicsit ez jól leköti. Amikor már a kicsi is több figyelmet igényel, érdemes bevezetni valami olyan közös programot, amit csak te csinálsz a naggyal közösen kettesben. Ez lehet egy közös séta kora este, amikor már Apa is hazaért, vagy ovis torna, babaúszás, játszóterezés, ahova csak a nagyot viszed el, de lehet pl. sütisütés vagy főzés is, amit csak ketten csináltok, mert ti már “nagyok” vagytok.

Minél kevésbé érzi azt a nagyobb gyerek, hogy ő háttérbe szorult, annál kevésbé lesz féltékeny.

Szólni kell még a kisebbik gyermek féltékenységéről is, hiszen ő is lehet féltékeny a nagyobbra, sőt gyakran a kisebbek erőszakosabbak, hiszen ők kezdettől fogva kevesebb figyelmet kapnak, rá vannak utalva, hogy egyértelműen fejezzék ki a szándékaikat. Ezért gyakori (főként fiúknál), hogy az 1-másfél éves kisebb veri meg a nagyobbat Az ilyen összetűzésekbe csak akkor kell beavatkozni, ha veszélyes, amit csinálnak. Egy kis gyepálás, dögönyözés, bírkózás, csapkodás a gyermekkor velejárója, nekik kell egymás között lerendezniük az ilyen vitákat. Ha ugyanis mindig közbeszólsz, akkor állandóan árulkodni fognak egymásra és téged hívnak kisebb viták esetén is. Jobb, ha már hamar megtanulják, hogy az ilyen vitáknak lehetnek vesztesei és nyertesei is. Ha viszont dobálják egymást, komolyabban verekszenek, vagy durván bántják egymást ok nélkül, akkor el kell beszélgetni a felelőssel, még akkor is, ha ő még sokkal kisebb.

Az a jó, ha ilyen esetekben te higgadt tudsz maradni és nem kiabálsz, viszont higgadtan és határozottan elkülöníted a “bűnöst”, aztán röviden, 1-2 mondatban, elbeszélgetsz vele. 4-5 éves korban már rá lehet kérdezni nála, vajon mit csinált rosszul, szabad-e ilyet csinálni és megígértetni, hogy máskor nem fogja. Persze ettől még máskor is előfordulhat, de ilyenkor kezd el fejlődni a gyerekek igazságérzete, és ezzel a módszerrel megtanulja a gyermek, mi a helyes viselkedés és fokozatosan megtanul uralkodni magán. Ha határozottan és következetesen ezt a módszert alkalmazod, idővel már tartani fognak tőle, ha “el akarsz beszélgetni velük”, mert tudják, hogy rosszat tettek

Érdekes probléma, mi történik, ha a 3. vagy a 4. gyermek érkezik a családba. Ilyenkor általában a sorban utolsó gyermeknél jelentkeznek a fent leírtak, a nagyobb testvérek nem szoktak féltékenyek lenni. Különösen nehéz 3 gyermeknél a középső gyerekek helyzete, mert ők kapják a legkevesebb figyelmet, ezért náluk gyakrabban alakul ki bepisilés, szorongás, és minden olyan probléma, amivel a szülők figyelmét próbálja magára irányítani a gyermek, ezért rájuk folyamatosan több időt kell fordítani.

Alvásproblémák

A testvérek altatásáról korábban már írtam, most csak annyit tennék hozzá, hogy sok gyermeknél jelentkeznek a testvér megszületése után alvászavarok. Ez természetes velejárója a testvér érkezésének. Nem szerencsés ilyenkor nekiállni mindenáron saját ágyban alvásra szoktatni a gyermeket, inkább hagyd, hogy amikor felriad éjjel, átköltözzön a te ágyadba, ha úgy jobban alszik, mint két gyermek mellett vállalni az éjszakai huzavonát. Amikor már a kicsi sem ébred gyakran éjszaka, akkor érdemes a nagyot is megint önálló alvásra szoktatni.

Napirend, Szervezés és Időmenedzsment kismamáknak Ismered azt a néhány alapszabályt, amelynek révén a napirend számodra és a baba számára is tökéletesen átlátható és követhető lesz? Katt ide a válaszért! >>

A testvérek altatása kapcsán 3-féle esetet szoktam tapasztalni:

1) Az első gyerek tökéletesen aludt, a második gyerek sokkal problémásabb eset
2) Az első gyerek rossz alvó volt (és maradt), a második baba tökéletesen alszik
3) Mindkét gyerek rossz alvó

Ritkán találkoztam olyan családokkal, ahol mindkét gyerek jó alvó, ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy ha még az első jól is alszik, a második babának nem tudsz annyira nyugodt, kiegyensúlyozott környezetet teremteni, hiszen már alkalmazkodni kell az első gyerekhez is. Nem teheted meg, hogy délelőtt lábujjhegyen kell járni otthon és nem mentek le a játszótérre (szegény “ketteskének” marad tehát a babakocsiban alvás délelőttre), vagy nem mentek el a nagyért az oviba du. 4-kor függetlenül attól, hogy ez a kicsinek az alvásidőbe vagy evésidőbe esik-e. Lavíroznod kell tehát a két gyerek között és ez általában azt eredményezi, hogy a kicsinek kell alkalmazkodni: reggel fel kell ébresztened, mert a nagyot oviba kell vinni, délután időben kell feküdni, mert a nagyért kell menni az oviba, ez pedig alkalmazkodásra kényszeríti a kicsit.

Valóságos zsonglőrmutatvány összehangolni a gyerekek alvását úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Alaphelyzetben az szokott lenni a gond, hogy az első gyerekre ráhagytuk az alvást, a napirend kialakítását, nagyjából maga alakította ki, és másodiknál is ugyanezt szeretnénk. Csakhogy a nagy miatt újra és újra be kell avatkoznod a kicsi napirendjébe. Jó hír, hogy mivel az alvás és a napirend tanult folyamat, ezért te szervezheted meg úgy, hogy mindenkinek jó legyen. 3-4 gyerekes családoknál már nincs kényeskedés ezügyben, ők praktikusan egyszerre fektetik az összes gyereket délután és este, a gyerekek pedig megszokják ezt – végy róluk példát!

Amire érdemes odafigyelni, hogy “ne rontsd el” a kicsit:

- A kicsit kezdettől fogva szoktasd önálló elalvásra, elég nehéz úgy altatni fél-1 órán keresztül, hogy egy kétéves közben szétszedi a lakást
- A sétát, játszóteret szervezd alvásidőre, amíg kicsi a második csemete, így jut egy kis figyelem a nagyra is, a kicsi meg aludhat a babakocsiban
- Abban a pillanatban, hogy a kicsi már csak egyszer alszik, legyen szent az alvásidő, ne keltsd fel és ne ilyenkorra szervezzetek programot, mert az állandó költögetés, a délutáni kialvatlanság miatt a kicsi nyűgösebb, hisztisebb, kezelhetetlenebb lesz és az éjszakai alvásában is zavarok támadhatnak emiatt. Ha időre kell mennetek valahova, soha ne keltsd fel a kicsit, inkább fektesd le időben.
- Ha a nagyért óvodába, iskolába kell menni, a kicsi napirendjét igazítsátok a fix időponthoz: este időben fektesd, hogy reggel ne kelljen költögetni, a délutáni alvásra hagyj bőven időt, ezek legyenek a biztos pontok az életetekben.
- A szoptatásokat gyakran nehezebb a napirendbe beszervezni, mint az altatásokat. Az időpontokhoz ragaszkodj, ne próbáld “kihúzni” valahogy az időt, amíg haza nem értek. Szerencsére szoptatni mindenütt lehet , viszont a nagy számára gondoskodj elfoglaltságról, amíg a kicsi szopizik. Ha a játszótéren vagytok, ez nem lesz gond, de ha máshol ültök le, akkor mindig legyen nálad egy mesekönyv, amit addig olvashattok, egy rajzfüzet vagy egy kisautó/baba.

A közös élet megköveteli, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. A kicsinek hozzá kell szoknia, hogy néha a babakocsiban ebédel, vagy a babakocsiban alszik, de a nagynak is meg kell tanulnia, hogy ne a gyerekszoba előtt játszon indiánosat, amikor a testvére alszik. Mindezt kitartó türelemmel kell elmondani neki újra meg újra, ha ugyanis mindig letorkolod, amikor hangoskodik, azzal a testvérféltékenységet erősíted benne.

Sok anya gondolja úgy, hogy az első gyerekkel szerzett tapasztalatai bőven elegendőek a második gyerekre is, és csodálkoznak, amikor kiderül, hogy a második gyerek más Az első szerette a ringatást, a második üvölt tőle, az első jó étvágyú volt, a második válogatós, az első kisautóval szeretett játszani, a második legózik és így tovább. Embert (akarom mondani asszonyt ) próbáló feladat a második gyereknél is kifigyelni, kitalálni, mire hogyan reagál, milyen módszerek alkalmasak a megnyugtatására, mit szeret enni, és hogyan szeret aludni, de ezt nem spórolhatod meg, ő ugyanis más, és bár kénytelen sok mindenben alkalmazkodni a család meglevő szokásaihoz, azért neki is megvannak a sajátos kis szokásai, amikhez ragaszkodik – így lesz belőle külön egyéniség (sőt: mivel ő a második, neki mindig mindenből egy kicsit többet kell teljesítenie, ezért általában a 2. gyerek sokkal erősebb egyéniség, eredetibb, mint az első)

Jó példa erre, amikor a kicsi bekerül a bölcsődébe, óvodába és elkezd betegeskedni. Nyilván ennek a hátterében az is áll, hogy még edzetlen az immunrendszere, és sok kórokozóval most találkozik először. Mindeközben azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerkőc hogyan érzi magát az óvodában. Gyakran azok a gyerekek betegeskedik végig az első évet, akik eleve szoronganak a közösségben, akik még éretlenek voltak a bölcsődéhez/óvodához, akiknek “muszájból” kellett bekerülniük az intézménybe.

Megfigyelhető, hogy a családi napközibe, kisebb csoportos, családias óvodába járó gyerekek ritkábban lesznek betegek, mert ők jobban érzik magukat a közösségben, szívesen járnak be. A gyerekeknek ilyen kis korban még szükségük van az odafigyelésre, a felnőtthöz való kötődésre, ami kisebb (max. 15 fős) csoport esetén jobban megvalósul, kezdetben az óvónéni(k)hez kötődik a kicsi és csak később a társaihoz.

Közösségbe még nem járó gyerekeknél is meg lehet figyelni a különféle betegségek, tünetek megjelenését olyan helyzetekben, amik szorongást váltanak ki belőle. Költözés, utazás, a mindennapi rutin felborulása (pl. karácsony, 4 napos hétvége, anya visszaállása a munkába) vagy a kistestvér megszületése is állhat a háttérben. A betegség ilyenkor figyelmeztető jel a szülők irányába, hogy a gyerekben lelki egyensúlya felborult, több figyelemre van szüksége.

Az első napokban mindenképpen segítségre lesz szükséged, főként császár után, hiszen frissen műtött hassal nem emelgetheted a nagyobb gyerkőcöt vagy rohangálhatsz vele. Ha természetes úton szültél, akkor valamivel egyszerűbb dolgod lesz, mert a második (harmadik stb.) szülésnél hamarabb történik meg a felépülés (ami sajnos erősebb méhösszehúzódásokkal és fájdalommal jár együtt az első napokban, de cserébe néhány nap alatt teljesen talpraállhatsz).

Ha nincs segítséged, akkor az első napokban-hetekben úgy juthatsz pihenőidőhöz, hogy néha egy kis lustálkodásra csábítod nagyobb gyerekedet: mesét olvastok, rajzoltok, gyurmáztok – fekve.

A szoptatás időtartama gyakran okoz még problémát, hiszen a gyerkőcödnek esze ágában sincs addig nyugton maradni, míg a kicsi egy órát nyammog. Biztos, hogy éppen ezekben az időszakokban jut majd mindig eszébe, hogy éhes, szomjas, unatkozik, vagy hogy menj vele játszani. Ezért ezekre az időszakokra ki kell találni előre mindig valami programot, amit szoptatás közben csinálhattok. Előre készíts neki oda innivalót kézközelbe, ennivalót, ha evésidő közeledik. Miközben a kicsi szopizik a nagynak mondhatsz mesét, gyurmázhattok, berendezhetitek a babaszobát, játszhattok boltosat – gyakorlatilag minden szóbajöhet, amit fél kézzel és egyhelyben ülve ki lehet vitelezni.

Fel kell készülnöd arra is, hogy a nagyobb csemete nagyon féltékeny lesz szoptatás alatt a másikra, ezért is nagyon fontos, hogy közben valami neki tetsző játékkal, tevékenységgel foglald le. Olyanról is hallottam, hogy egy kislány miközben az anyukája szoptatott, odavitte a babáit és ő is megszoptatta őket

Kritikus pont az együttaltatás. Az első hetekben semmiképpen nem javaslom, hogy egy szobában aludjon a két gyerek, mert így a kicsi biztosan fel fogja ébreszteni a nagyot éjjel. Arra is számítanod kell, hogy az amúgy már jól alvó nagyobbik gyerek a kicsi érkezése után éjjel megint felkel, bepisil, nyugtalanul alszik, vagy hajnalban átvándorol hozzátok. Emiatt ne aggódj, átmeneti jelenségről van szó, ami el fog múlni. Foglalkozz vele sokat, hagyd, hogy odabújjon hozzád éjjel, hiszen ez az időszak hamar elmúlik, de most szüksége van a segítségedre.

Amikor már a kicsi alvása nagyjából kiszámítható, akkor érdemes egybeköltöztetni őket, de elképzelhető, hogy nem fog teljes sikerrel működni a dolog, mert 3-4 hónapos kor után a kicsi felébredhet a nagy zajaira és az is lehet, hogy a nagyot fogja zavarni a kicsi éjjel.

Nappal nagy kitartást és jó szervezőkészséget igényel, hogy egyszerre aludjanak. Ragaszkodni kell a nagy megszokott alvásrendjéhez, a kicsi még könnyebben alkalmazkodik. A napirendben a nagy napirendje legyen az irányadó. Tehát ha a nagy éppen sétálna, akkor a kicsi addig aludhat a babakocsiban is és a játszótéren is meg tudod szoptatni, ha úgy alakul a program. Amíg a kicsi nem tér át a napi egyszeri alvásra, általában csak a délutáni alvásidő egy része fedi csak egymást, törekedni kell rá, hogy legyen ilyen periódus a nap folyamán, így neked is jut egy kis pihenés.

Idővel a testvérféltékenység is jelentkezni fog majd. Ennek a jeleit úgy tudod minimalizálni, hogy amikor a kicsi alszik, nagyon sokat foglalkozol a naggyal. Együtt játszotok, sétáltok, ha megoldható néha közös programjaitok vannak, csak kettesben (pl. elmentek együtt a boltba). Amikor a kicsi már nagyobb, ne feledkezz meg arról se, hogy vele is legyenek ilyen közös útjaitok, hiszen 1 éves kor után már nála is jelentkezhetnek a féltékenység jelei.