A felvesz-letesz módszer lényege, hogy a baba megtanuljon magától elaludni. Önmagában ez nem csodamódszer, tehát az, hogy néha csinálod, vagy egyszer kipróbáltad még nem vezet eredményre, csak a következetes alkalmazása. A lényeg itt az, hogy a baba, akit korábban segítséggel (ringatva, hordozva, ölben, babakocsiban, cicin stb.) altattál el, megtanuljon önállóan a saját ágyában elaludni, illetve, ha felébred visszaaludni.

Mielőtt azonban ezt megtanítanád neki, meg kell bizonyosodnod róla, hogy az alvászavarok oka valóban az, hogy nem tud önállóan aludni, tehát először meg kell tenned minden annak érdekében, hogy megszünjenek azok az okok, amik miatt a baba felébred (pl. fogzás, éhség stb.). Ha már mindent megtettél ezek ellen és még mindig megvannak az alvászavarok (éjjel 3 óránál gyakrabban felkel, nappal nem tud elaludni, holott fáradt), akkor alkalmazhatod ezt a módszert, ami a következőképpen néz ki:

Ha már nagyon álmos, lefekvés előtt kicsit dédelgesd meg, annyira, hogy ellazuljon, de ne altasd el teljesen. Ha már félig alszik, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, vedd ki, nyugtasd meg, ha ellazult, megint tedd vissza és így tovább, amíg el nem alszik. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz. A lényeg, hogy minden egyes altatásnál következetesen ugyanazt csináld.

Mikor ne használd?

1) Ha nappali alvásból felriadt Ilyenkor hiába teszed újra vissza, csak még hangosabban sír, ettől nem nyugszik meg. Ismered azt az érzést, amikor éjjel felriadsz, és fáj a fejed, szédelegsz? Amikor ő felriad az alvásból még fáradtan, akkor ugyanezt érzi. Ilyenkor jobb, ha felveszed, dédelgeted, megnyugtatod, vagy lefekteted a nagyágyra és melléfeküdve próbálod visszaaltatni, ha úgy gondolod még álmos.

2) AlkalmilagEz nem altatási módszer, tehát alkalmilag nem használható, hogy ha máshogy nem megy, akkor talán majd így elalszik a baba. Ha úgy gondolod, hogy azért nehéz az altatás, mert nem tud egyedül elaludni a baba, akkor bevezetheted a módszert, de következetesen, minden egyes altatásnál ezt használd, hogy megtanulja, hogyan kell elaludni. Ha néha kiságyba, néha babakocsiban, néha az autóban alszik, akkor nehezebben fog menni az önálló alvásra szoktatás.

3) Ha még túl kicsi A Suttogó szerzője Tracy Hogg a módszert csak 8 hónapos kortól javasolja. Egészen kicsi, néhány hetes babáknál egyáltalán nem szabad alkalmazni, náluk nincs szó “rossz szokásról”, ha ők sírnak, akkor segíteni kell nekik. Fél éves kor előtt, ha már kizártad a zavaró tényezőket, nem fogzik, nem éhes, nem fáj a hasa stb., vagy kezelted őket, akkor meg lehet tanítani a babát egyedül elaludni, ez azonban nem azt jelenti, hogy hagyd sírni, sem azt, hogy mostantól leteszed a kiságyba és mindig minden segítség nélkül aludni fog. A babának kell idő az ellazuláshoz is, ezt neked kell megteremtened neki: lefekvés előtt dédelgesd, ringasd, majd ha már félálomban van, akkor tedd le a kiságyba, ha sír, simogasd a hátát, susogj neki, amíg el nem alszik.

4) Ha már túl nagy 1 éves kor után már csak nehezen alkalmazható a felvesz-letesz módszer. Próbálkozni még lehet vele másfél éves korig, de számolnod kell vele, hogy ilyenkor már nagyon makacs a gyermek és ragaszkodik a szokásaihoz, ezért akár 2 órás huzavona is kialakulhat az altatásból az első napokban. Ha jól emlékszem, a Tracy Hogg által leírt esettanulmányban a 14 hónapos kislányt egy éjszaka alatt 100-nál többször kellett kivenni és visszatenni az ágyba első alkalommal, tehát ez ebben a korban már csak erős idegzetűeknek ajánlott.

És ha még így sem alszik a baba: nézd meg mit tanácsol a baba alvásszakértő Katt ide! >>

A legnagyobb indulatokat kiváltó vita mindig a szoptatás körül szokott lenni. A WHO ajánlása a fél éves korig tartó kizárólagos szoptatás, ennek ellenére napi több levelet kapok olyan anyukáktól, akiknél már a kórházi személyzet tönkretette a kizárólagos szoptatás lehetőségét: a babának tápszert adtak, csak a 3. napon szoptathatta meg, bimbóvédőt ajánlottak neki és mivel még kevés volt a teje, eleve tápszerrecepttel küldték haza a kórházból – gyakran már az elején beleplántálják az anyukákba, hogy nekik ez nem fog menni, nem csoda, ha aztán így is lesz.
Hozzáteszem, nem ismerek egyetlen olyan anyukát sem, aki direkt nem akart volna szoptatni, vagy olyat, aki ne tette volna meg az összes tőle telhető dolgot, hogy szoptathasson.

A másik nagy vitatéma az alvás. Pedig mindenkinél máshol van az a pont, ahol már tényleg nem bírja az éjszakázást, napközben romlik a teljesítménye, veszélhelyzetekbe keveredik, nem tudja ellátni a feladatait, türelmetlen a gyerekkel stb. Nyilván a babának az a jó, ha az anyukája kiegyensúlyozott, és ha az egész éjszakát ébren tölti, akkor nem fogja tudni nappal sem rendesen betölteni az anyaszerepet.

Mindenkinek más módszer vált be az elalvásra altatásra. Vannak bizonyos alapszabályok, alapfeltételek, amiknek teljesülniük kell, például az, hogy a tettrekész, nem kellőképpen fáradt babát hiába teszed le a kiságyba, nem fog elaludni, csak üvölteni.

A másik alapszabály, hogy nem hagyjuk csak úgy egyedül sírni a babát. Ha sír, ottvagyunk mellette, megpróbáljuk megvigasztalni. De tudnod kell, hogy miért sír ilyenkor a baba. Amikor megpróbálod lefekteteni a sírás oka az, hogy álmos és megszokta a lefektetés egy módját, amihez ragaszkodik. Amikor megpróbálsz ezen változtatni, akkor azért sír, mert a régit akarja, ragaszkodna a régi szokáshoz. Nem azért sír, mert manipulálni akar, sem azért, mert “valami baja van”, csak az a baja, hogy nem a megszokott dolog történik, ezért reklamál (közben már ráadásul álmos is, így még nehezebben viseli az újdonságokat).

Együttalvás? A Sears módszer követői erre azt szajkózzák, hogy együtt kell aludni a babával és akkor minden megoldódik. Ezt azok mondják, akiknél ez a módszer egycsapásra mindent megoldott. Azok az anyukák, akik megpróbálják az együttalvást, de a gyerek a fejük tetején ugrál fél éjszaka és mindent akar csak aludni nem, ők csendben kínlódnak tovább.

Mi lehet akkor a megoldás? Mindenkinél más. A lényeg éppen a sokoldalú tájékoztatásban lenne, nem pedig az egyik vagy a másik módszer túlhangsúlyozásában. A gyermeknevelés folyamatos kompromisszumokkal jár, de nem dönthetünk mindig a gyerek javára. Nyilván egy újszülött többet követel időben, energiában, mint egy 1 éves, vagy legalábbis másként. Ahogy növekszik, fokozatosan meg kell tanulnia a társadalmi együttélés szabályait. A családnak is lehetnek ilyen szabályai. Például az, hogy az éjszaka alvásra való. Nem várhatod el, hogy 3-4 hónaposan már ne akarjon éjjel enni, de ha óránként felkel, akkor ott már biztosan más gond van, mint az éhség. Érdemes kideríteni az okokat is. Fogzik? Beteg? Fáj valamije?

A sokat szidott Suttogó című könyv amerikaiaknak íródott, ahol az anyák nagy része gyakran már a baba fél éves kora előtt kénytelen visszamenni dolgozni. Ahhoz, hogy más tudjon vigyázni napközben a babára, napirend kell, az anya számára pedig fontos, hogy legalább valamennyire tudjon aludni, így érhetőek a benne olvasott talán túl szigorúnak tartott módszerek.
De nem volt ez másként a mi gyermekkorunkban sem. Ha visszaolvasol szüleid könyvtárából 1-2 babaápolással kapcsolatos könyvet, ott sem éppen az együttalvásra buzdítanak… Hiszen a mi korosztályunk (harmincasok) többsége is hamar bekerült a bölcsődébe, ahol bizony egyedül kellett enni és a pelenkamosás elkerülésére jobb volt, ha már másfél évesen szobatiszta lett a gyerek.

Mindig az a megoldás a legjobb, ami közösen megállapított kompromisszumon alapszik. Nemrégiben írt egy anyuka nekem, aki azt kérdezte szoktassa-e le a cicin elalvásról a babáját, aki egyébként olyan jó alvó, csak a védőnő szerint nem jó ez így. Szerintem mindig az a jó megoldás, ami a babának és a mamának is jó, mindkettejük érdekeit figyelembe kell venni.
Minden baba más és minden anyukánál máshol van a tűréshatár, akkor meg minek vérremenő vitákat folytatni az “anyarabszolgaságról” vagy kritizálni mások döntéseit?

És Te mit gondolsz? “Anyarabszolgának” érzed magad vagy örömmel vállalod a nehézségeket? Mit áldozol be a kicsi érdekében és hol az a határ, ahol már nem bírod tovább?