Amikor a tévé elé ültetjük a gyereket, hogy “kicsit maradjon már nyugton”. Amikor megdicsérjük, amiért nem nyüzsgött annyit és leszídjuk, ha szaladgált, akkor akarva akaratlanul azt tanítjuk neki, hogy aki egy helyben ül az a jó, és aki mocorog, az a rossz.

A BBC pár éve készített egy dokumentumfilmet, amiben 2 éves gyerekek mozgásigényét vizsgálták meg. Egy átlag 2 éves 11 kilométert megy naponta (míg egy átlagos felnőtt csak 5-öt!). Volt egy kisfiú a filmben, akire az anyukája folyton panaszkodott, mert hisztizett, nem evett rendesen, nem foglalta le magát egy percre sem egyedül, folyton nyaggatta a szüleit valamiért, de nem lehetett lekötni a figyelmét igazán akkor sem, amikor foglalkoztak vele. A szakemberek nem tanácsoltak mást az anyukának, mint hogy naponta 1 órát sétáljanak a kisfiúval (persze nem babakocsival, hanem gyalog) a parkban és 1-2 héten belül minden probléma rendeződött (korábban is jártak sétálni, de nem rendszeresen és gyakran babakocsival mentek)

A rendszeres mozgás nem csak a testi fejlődés elengedhetetlen feltétele, hanem a szellemi fejlődést is segíti – ezt sokan elfelejtik. Egy felnőttnek is segíti az agyműködését, ha rendszeresen mozog, de egy kisgyerek még mindent a testén keresztül ismer meg, a mozgás révén érti meg a fizika összefüggéseit, a tárgyak működési elvét, a dolgok közti kapcsolatokat a világban. Ha rendszeresen és változatosan mozog, akkor jobbak lesznek a tanulási képességei, jobban tud koncentrálni, nyitottabb lesz a világ összefüggéseire, kérdéseire.

De mi legyen az a változatos mozgás? Mindenképpen jó választás az úszás, hiszen a vízben szabadon mozoghat a gyerek és már egészen kicsi korában is járhat úszni (csoportban 3 hónapos kortól).

A különféle változatos játékokat kínáló játszóterek azért jók, mert a legtöbb korszerű játék különféle módokon fejleszti az egyensúlyérzéket, változatosan és szórakozva mozoghat a gyerek.
A rendszeres séta, a 1-1,5 éves kortól a lábbal hajtós motor használata is jó mozgásforma a gyerekeknek. A sétát változatosabbá, ha különféle célokhoz kötöd, pl. gesztenyegyűjtés, mókusetetés, virágszedés stb.

1 éves kortól vagy már kicsivel hamarabb is lehet különféle tornákra járni babával, ami az ő ügyességüket fejleszti, a valódi ovistornák ideje azonban 3 éves kor tájékán jön el. 2-3 éves kor között a kicsik már élvezettel vesznek részt a tornában, végzik a játékos gyakorlatokat, de igazán együttműködni csak 3 éves kor környéként tudnak ebben.

3 éves kor körül a legtöbb gyerek már ügyesen tekeri a biciklit (persze még csak pótkerékkel), így ezt is fel lehet venni a sportok listájára. Ha jó és biztonságos helyen tudtok együtt biciklizni, például parkban, ahol nincs forgalom és jó az út (ha nem jó az út, a pótkerék folyton beakad és emiatt meg kell állni), akkor közösen is biciklizhettek.

4 éves kortól bizonyos sportok már elkezdhetőek, például a judo, ami birkózni szerető kisfiúknak kiváló választás lehet, de néhány helyen már a focit is el lehet kezdeni 4 évesen. Ennyi idősen már megtanulhat a kicsi korcsolyázni is, az ügyesebbek a görkorcsolyával is boldogulnak (én sem hittem, amíg a fiam be nem mutatta )

5 éves kortól a legtöbb sport már nyitva áll a kicsik előtt. Mivel a gyerekek többsége 4 éves kora körül már érti a szabályokat, képes megérteni, mik a szabályok egy játékban vagy egy sportban, illetve ilyenkor már az óvodában megszokták a közösséget, ezért számos sportág közül lehet választani nekik.

Emellett persze az a jó, ha közösen is mozogtok, ha a sport nem csak a sportolás, hanem közös élmény is egyben és a mindennapok része, hiszen így később sem fordulhat elő az, hogy a szervezett sportolást abbahagyva teljesen kiesik a gyerek életéből a napi szintű mozgás. Fontos a te jó példád is, ha azt látja, hogy a kertben dolgozol, gyalog mész el bevásárolni, esténként tornászol, ha együtt is mozogtok, túráztok, bicikliztek, eveztek stb. akkor az ő számára is ez lesz a természetes.

Fontos a jól megválasztott sportág is, különösen iskoláskorban, amikor a gyerek akár évekig jár ugyanarra az edzésre. A rosszul megválasztott sportág például azt okozhatja, hogy a gyerek végül alacsonyabb lesz felnőttkorára, mint az genetikailag lehetett volna, vagy másként fejlődik az izomzata, mint az ideális, vagy olyan sportágat kezd el versenyszerűen űzni, amihez nem jó az alkata és így csalódások fogják érni.

A jó sportágválasztáshoz tudnunk kell a

- testalkatot
- testösszetételt
- optimális testtömeget
- erősíthetőséget
- a várható felnőtt kori testmagasságot és testtömeget

Magyarországon a fentiek mérésében és megállapításában a Mitsportoljak.hu tud segítséget adni (7 éves kortól), ők végeznek egyedül olyan szűrést és tanácsadást, amely segít a megfelelő sportág kiválasztásában, így gyermekünk nem fogja az általános iskola végén végleg abbahagyni a sportot, és nem fog csalódni a választott sportban (és ezzel végső soron saját magában is), hanem örömmel és kedvvel sportol majd nagyobb korában is.