A fő szabály, hogy ne erőltessünk semmit, az evés legyen öröm és élmény a kicsi számára. Hagyjuk érvényesülni az ízlését, de ne mindenáron.

Főként 2 éves kor körül szokott előfordulni, hogy a gyerkőc áll a hűtőnél és üvölt, ha nem kapja meg az általa kigondolt ételt. Az anyukák meg belesétálnak a csapdába és odaadják neki, “legalább eszik a gyerek (és nem üvölt)”-alapon. Szerintem nincs benne semmi probléma, ha a gyerek kiválasztja magának az ételt (mondjuk uzsonnára, tízóraira), vagy ha megéhezik két étkezés között (ha annyit szaladgálnék, mint ő én is megéheznék ), de ha folyamatosan mindig ugyanazt a nem túl egészséges ételt akarja enni (csoki, édesség, chips), azellen fel kell lépni, mégpedig megvonásos alapon. Egész egyszerűen nem kell olyan ételt venni néhány hétig és kész. Az első két alkalommal még meg kell majd neki magyarázni, hogy nincs, elfogyott, de meg fogja érteni és elfelejti.

Ami a válogatást illeti. Nem gond, ha nem akar megenni egy ételt, vagy ha néhány napig csak egyfélét akar enni, de a “Petike csak a levest eszi meg tésztával” típusú szélsőségeket nem szabad hagyni elszabadulni. Nálunk is előfordul, hogy pár napig vannak kedvenc ételek, de folyamatosan megkínálom őket mással is, és ha valami nagy szélsőséget látok, akkor hagyom, hogy elfogyjon az adott dolog és nem adom többet.

Az nem gond, ha egy gyerek nem eszi meg pl. a paradicsomot, nem szabad erőltetni, mert idővel majd megkóstolja és megeszi. Az idénygyümölcsök, -zöldségek esetében pl. ez mindig így szokott lenni: az évszak elején még furcsa nekik a meggy, a cseresznye, a barack, aztán idővel mégis elfogadják.

A leges-legfontosabb, hogy mutassatok jó példát! Ha te sosem eszel gyümölcsöt, akkor a kicsi sem fogja megenni, míg ha te mindennap eszed, akkor idővel ő is kíváncsi lesz és megkóstolja. (Nálunk így lett utált gyümölcsből nagy kedvenc a mandarin )