Olyan szempontból mindenesetre tanulságos, hogy ha lazítanál a meglevő szabályokon vagy lecserélnéd az ülést egy nem megfelelőre, akkor miért ne tedd inkább.

Nagy általánosságban úgy szokott kinézni a helyzet, hogy a baba először autóba csatolható hordozót kap, ebben szokták autóztatni. A legtöbb családban addig, amíg ki nem növi. A hordozó fő hátránya, hogy félig ülő helyzetben van benne a kicsi, ami nem tesz jót a gerincének, ha huzamosabb ideig csücsül benne (egészen addig gond ez, amíg nem tud magától ülni). Ha hosszabb útra megyünk, akkor 45 percenként pihenőt kell tartani, kivenni belőle a babát, hagyni mozogni, nyújtózni.

A hordozó fő előnye, hogy biztonságos. Az első ülésre is beköthetjük, menetiránynak háttal, ha az utasoldalon nincsen légzsák. A hátsó ülésen menetiránynak háttal kell bekötni.

Mikor váltsunk? Az elsődleges szempont az legyen, hogy kényelmes-e még a babának a hordozó. A nagyobb babák, illetve téli hónapokban a jól felöltöztetett babák már fél éves koruk körül kinőhetik, nem férnek el benne, más babák még 1 évesen is vígan használják.

A másik szempont, hogy szereti-e. Sok baba már 7-8 hónaposan reklamál a hordozó ellen, mert nem lát ki belőle.

Ilyen esetekre jó megoldás a II. számjelzésű, 9 kilótól használható ülés, amit egészen 3 éves korig vehetünk igénybe. Ez részben hátradönthető, ezért a még nem stabilan ülő babát is beletehetjük. 9 hónapos korig az első ülésre is köthetjük menetiránynak háttal, utána már a hátsó ülésre kell bekötni. Hátránya, hogy ezentúl nem tudjuk a babát hordozóval együtt cipelni, előnye viszont, hogy kilát a kicsi az autóból és ez nagyon jól leköti a figyelmét.

Az egészen kicsiknél szokott felmerülni, hogy nem szeretik a hordozót, mert pl. aludni csak hason tudnak. Sajnos biztonsági szempontból nem javasolt, hogy a baba azt autóban hason aludjon. Ha viszont nagyon nem bírja a hordozót, akkor vehetünk autóba köthető mózest is, de meg kell nézni, hogy rajta legyen a biztonsági szabvány E kezdetű jelölése, különben nem biztonságos.

Miért sír a baba? Megtanulhatsz-e az ő “nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni? Katt ide a válaszért! >>

Kétféle baba van: az egyik mindig elalszik az autóban, a másik nem. Árnyalja a képet, hogy a nem elalvós babák egy része barátságosan nézelődik a kocsiban, a másik részük végigüvölti az utat. És bizony az sem mindegy, milyen életkorban van éppen a baba.

A legtöbb baba elsőként akkor találkozik az autóval, amikor a kórházból hazaviszik. Ezeket az első utakat az újszülöttek általában átalusszák, kivéve a zajos kisebbséget, aki nagyon nem szereti a változásokat, és ezt azonnal tudtunkra is adja. Itt nem az autó maga a gond hanem, hogy kimozdítod a babát a megszokott kis helyéről, maga a külvilág nem tetszik neki: eddig bent volt a meleg, fűtött kórházban, most meg hirtelen kihozod a hidegbe, a szélbe, ráadásul nem kézben, testközelben, hanem mózeskosárban/hordozóban – szóval az egész olyan idegen és furcsa neki, ezért reklamál.

Az első hetekben jó eséllyel ugyanezért nem szeret majd autózni a kicsi, gyakran ugyanezek a babák azok, akik a babakocsit sem állhatják.

Miért sír a baba? Megtanulhatsz-e az ő “nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni? Katt ide a válaszért! >>

Sok baba viszont már az elejétől fogva kedveli az autózást, a motorzúgás elaltatja őket. Ezzel viszont az a gond, hogy akkor is elaltatja, amikor még nem lenne alvásidő, és ez bizony bonyodalmakat okozhat. Nemcsak azért, mert felborul a megszokott napirend, hanem azért is, mert a rosszalvó babák szülei már-már mentsvárként azért teszik autóba a csemetét, mert ott legalább végre elalszik – és bizony ehhez épp olyan könnyű hozzászoktatni a kicsit, mint a ringatáshoz, hordozáshoz és más altatási módszerekhez.

Az életkorral folyamatosan változik, mennyire bírja az autózást a baba, ennek megfelelően a kezdeti autóutáló babák néhány hónap után kinőhetik ezt a szokásukat és fordítva: azok a kicsik, akik az első hónapokban még jól bírták a kocsikázást, később egyre nehezebben viselik azt. Általánosságban elmondható, hogy van egy olyan időszak, amikor a hosszas autózás minden babát megvisel: ez egybeesik a legintenzívebb mozgásfejlődési időszakkal, azaz nagyjából 7-től 18 hónapos korig a legtöbb baba nem ül meg sokáig a fenekén az autóban. Egészen egyszerűen azért, mert egy helyben kell ülni és ez most nem igazán megy nekik. Másfél éves kor után már leköti őket a játékok, a nézelődés és egyre jobban tűrik a hosszabb üldögélést is (mozgékony gyerekeknél ez azért még később is nehéz lehet)

Ha hosszabb útra megyünk, érdemes óránként-másfél óránként pihenőket tartani, így jobban viseli a baba az autózást, a szopizós baba ilyenkor szopizhat, a totyogó pedig tud szaladgálni egy kicsit, amíg megállunk. Ha már csak 1-2 alkalommal alszanak a gyerekek naponta, az indulást érdemes alvásidőre időzíteni, így legalább az út egy részében biztosan alszik majd a kicsi.

Ha nagyon hosszú, fél-egynapos útra indulunk, érdemes hajnalban elindulni, ezzel is többet fog átaludni a kicsi az autóban (és nagy nyári melegben a kánikulában való utazást is részben kiküszöbölhetjük).

Vannak olyan gyerekek, akik még 1 éves kor után is kitartóan utálják a kocsit. Ilyenkor általában nem magával az autózással van a gond, hanem azzal, hogy útközben nem tud kedvére mozogni, anya nem vele foglalkozik, hanem vezet… Ezeket az okokat végig kell nézni és meg kell találni, általában banális kérdésekről van szó, amiket könnyen meg lehet oldani. Pl. segíthet a magasított gyerekülés, amiből már ki tud nézni az ablakon, vagy ha a hátsó ülés helyett a kicsi elől, anya mellett utazhat.

Hogyan oldhatnád meg a nehéz helyzeteket a gyermeknevelésben? Katt ide a válaszért! >>