Minta szülő, mintha szülő

Vannak olyan családok, ahol a szülő szülő szerepet játszik, a gyerek pedig hamar megtanulja, hogy neki gyerek szerepét KELL játszania. A szülő szerepe, hogy tekintélye legyen a gyerek előtt, az ő szava érvényesüljön, ő irányítson, a gyerek szerepe pedig a feltétlen engedelmesség. A nevelés célja ebben a családban a gyerek viselkedésének módosítása, hogy a gyerek “jó gyerek” legyen. A gyerek célja pedig, hogy jól viselkedjen – amikor látják. Ismerős?

A legtöbben egy ilyen család képét hoztuk magunkkal gyerekkorunkból.
szigorú szülő, engedékeny szülő, következetes nevelés
Mondatfoszlányokat, mint például:
“Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!”
“Mit képzelsz magadról?!”
“Normális vagy, édes fiam?!”
“Az van, amit én mondok.”

Egy családét, ahol volt a felnőttek világa és a gyerekek világa. Ahol a gyerekeknek titkos szövetségesei voltak, nagymama, nagypapa, anya, aki egy kicsit többet engedett meg néha, aki titkos bizalmas volt, egy csap, ahol le lehetett engedni a feszültséget. Jó esetben.

Ekkor határoztuk el ellenszegülésként, hogy mi sosem bánunk majd így a gyerekeinkkel. Nálunk demokrácia lesz és egyetértés. És mi leszünk a gyerekeink bizalmasai.

Aztán megszületett a saját csemete. Jött a kötődésre nevelés, az összebújás, az altatás, a dédelgetés, a babaillat – aztán a rózsaszín köd mögül előbukkantak az első nehézségek. Fáradtság, állandó rohanás, szoptatási nehézségek, nem hízik, eleget eszik-e, eleget alszik-e, “biztos, hogy mindent jól csinálok?”, az első átfordulás, kúszás-mászás, szavak, pakolás, nyafogás, ellenállás, hiszti, az önállósodás apró lépései, és a nagy feszültségben kibuktak azok a bizonyos mondatfoszlányok.

És jött vele a lelkiismeretfurdalás, a “de én nem ezt akartam”.

És a bizonytalanság, hogy ha nem vagyok olyan szigorú, ha megértem, ha engedem neki, annak mi lesz a vége?
Hiszen ennek a verziónak a végét még nem ismered. Olyan gyereket sokat láttál, aki tekintélyelvű családban nőtt fel (és végülis így is felnőtt… – szokták mondani), de arra nincs mintád, akit nem így neveltek. Ellenben mindig vannak, akik azt súgják hátulról, hogy azok a lázadó, senkit semmibe nem vevő suhancok, na azokat biztosan nem nevelték meg rendesen (tévedés: pont az a fiatal lázad, akit túl merev keretek között neveltek, akinek van mi ellen lázadnia, mert az a világ, amiben él, nem az ő érdekeit szolgálja).

A szigornak nem az engedékenység az ellentéte. Az engedékeny szülő nem szab határokat, nem mutat irányt, hanem alkalmazkodik a gyerekhez. Újszülött korban ennek így is kell lennie, a felnőttnek kell a kicsi igényeihez alkalmazkodni, ám az első életévhez közeledve fokozatosan neki magának kell mutatnia az irányokat, a körvonalakat. A kisgyereknek elemi igénye, hogy megértse, hogyan működik a világ és hol van az ő helye benne:

– Mit hogyan szoktunk csinálni?
– Mi miért történik?
– Mire vagyok képes és mire nem?
– Meddig mehetek el?
– Mi veszélyes és mi nem?

A kisgyerek akkor érzi magát biztonságban, ha kiszámítható a környezete, ha látja, mi az a határ, ameddig elmehet, ha vannak körülötte keretek, mint a mindennapi rutinok, a családi szokások, anya és apa viselkedése. Ha érzi, hogy a bánatával, örömével, felfedezéseivel odafordulhat anyához, apához, ha elfogadják őt feltétel nélkül, akkor ő is jól érzi magát és amelyik kisgyerek jól érzi magát, az jól is viselkedik.

Téves az az elképzelés, miszerint aki nem szigorú, az mindent megenged a gyerekének. És téves az is, hogy aki kötődésre nevel, aki figyelembe veszi a gyermeke érzelmeit, az nem szab határokat, és nem lehet következetes. Mint ahogyan az is tévedés, hogy a szigor egyet jelent a feltétel nélküli engedelmességgel és a tekintélytisztelettel. A tiszteletet nem kiparancsolni lehet a gyerekből: a gyerek azt tiszteli, aki megérdemli, hogy tiszteljék, aki példát mutat és aki tiszteletre méltóan viselkedik. Akiben igazán bízik a gyermek, annak engedelmeskedni is fog.

A harmadik árnyalat

Holtfáradtan az ember nem tud árnyaltan gondolkodni. Azt látja, hogy van a két véglet, a szigorú és az engedékeny és nem tudja, melyikhez tartozik is ő valójában. Érzi, hogy egyikhez sem, de néha mégis kibukik egy-egy popsiraütés, és “takarodj a szobádba azonnal”, máskor pedig a kényelmesebb utat választod és engedsz a nyafogásnak, a hisztinek, mert belefáradtál. Tegye fel a kezét, aki mindig mindenkor tökéletesen nyugodt és következetes tud maradni! Na, ugye, hogy minden kéz lentmaradt! 🙂

Vannak olyan családok, ahol azért működik a rendszer, mert az egymás iránti szeretet és tisztelet működteti. Egymás elfogadása. Hibákkal együtt. Hibázással együtt. A szülő nem szerepet játszik, hanem partner. Okosabb, nagyobb, de nem ő akarja megoldani a feladatokat a gyerek helyett, hagyja próbálkozni, önállósodni a korának megfelelő módon. A gyerek szerepe sem a “gyerekszerep”, nem arról szól a játszma, hogy a szülő meg akarja változtatni a gyereket, a gyerek pedig “úgy csinál, mintha”, hanem úgy élnek egymás mellett, hogy a szülő csupán terelgeti a gyermekét a megfelelő mederben, de a gyermek is hozhat döntéseket.

Ebben a családban a gyerek nem azért engedelmeskedik, mert különben nem szeretik, hanem azért, mert szereti a szüleit és az együttműködés számára a természetes viselkedés. Ebben a családban a gyerek nem büntetést kap, hanem szembesülnie kell a tettei következményeivel korának megfelelő mértékben (pl. ha rendetlenséget csinál, rendet kell tennie)

Ebben a családban a gyermek is és a szülő is jól érzi magát. A gyermek biztonságban cseperedik, tudja, hogy elfogadják, tudja, hogy szabad hibázni és lehet javítani, a szülő pedig nem őrül meg az állandó “hú, de szigorú vagyok” és az azt követő lelkiismeretfurdalások súlya alatt. Erre a családra talán nincs annyira kézenfekvő mintád, talán néha nem egyértelmű, mit kellene tenned egy-egy helyzetben az okos szeretet jegyében. És ilyenkor rögtönzöl. De nyugodj meg, a gyermeknevelésben ér improvizálni 🙂 Szabad a gyermeked igényeit, egyéniségét figyelembevenni, szabad a saját élethelyzetedet figyelembevenni és úgy dönteni, ahogy nektek a legjobb. Ahogyan ti a legjobban érzitek magatokat. Nem kötelező a régi recepteket követni.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

20 Comments

  • Prezsmer Ramona

    2013. augusztus 26. hétfő

    Kedves Agi!
    Kislanyom 7 honapos es meg most is ejjel fol kel 2,3 szor cicizik egy picit aztan alszik. Probaltam mar teaval vissza altatni de nem mukodott, annyira ehes lenne?. Es meg lenne egy problemam hogy a fiam 4 eves es amiota meg szuletett a teso legtobbet a mamaval akar lenni mert hat ugye nem tudok vele annyit jatszani mint regen amikor meg csak o volt. Sokszor szidom hogy ne menjen, maradjon itthon velunk, jol teszem? engedjem? ugy erzem mar nem is szeret annyira inkabb a mamajat (a szomszedunkba laknak).

    • Vida Agi

      2013. szeptember 26. csütörtök

      7 hónaposan még normális, hogy éjjel éhes a baba 2-3 alkalommal, erről nem kell leszoktatni, ha majd már nem lesz éhes, magától kinövi.

      Ne szídd le emiatt, ha szívesen van a mamával, hát hadd legyen, érezze jól magát. Ettől téged még ugyanúgy szeret, csak most izgalmas neki a mamánál lenni.

  • Orsi Kovacevski

    2013. augusztus 24. szombat

    Kedves Agi,
    Kisfiam 22 honapos, egyeduli gyerek. Honapok ota tarto problemank hogy megmar (bort lenyuzva), nem csak minket, hanem gyerekeket is ha nem tetszik neki valami, sokszor jatekert, sokszor meg minden ok nelkul. Minden alkalommal elmondjuk neki hogy ezt nem szabad, de mar allitottuk sarokba es a kezere is csaptunk erte, sikertelenul. Mar attol felek hogy ki fogjak tiltani az ovodabol annyi gyereket bantott, es a helyzet naprol naprol egyre rosszabb. Mi a legjobb banasmod az ilyen viselkedere?
    Koszonettel:
    Orsi

  • Szilvi

    2013. július 25. csütörtök

    Kedves Ági!

    21 hónapos kisfiamnál régóta küzdünk azzal, hogy folyton megmar, megcsíp más babákat. Most már majdnem egy éve teszi ezt. Korábban elsősorban a babák arcát bántotta, most már inkább kezét-lábát.
    Az elmúlt 1 év során minden alkalommal elmondtam neki, hogy “nem szabad”, hogy “fáj”, nem dühösen, nem csapkodtam a kezét sem, mégsem látom, hogy történne változás.
    Ami igazán aggaszt, hogy mindezt látható ok nélkül teszi. Tehát nem arról van szó, hogy a másik babának is az a játék kell.
    A múlt héten a barátnőm 2 hónapos kislányának a lábát is megmarkolta. Sokszor mondtuk neki, hogy csak simizni szabad, ezért sokszor úgy megy oda más gyerekekhez, hogy “simi,simi” . Aztán egyik pillanatról a másikra megcsípi.
    Folyton figyelem a kezeit, ha közösségbe viszem és egy percre is alig merem otthagyni, attól félve kiben tesz kárt.
    Amikor nagyon dühös, és nagyon hisztizik (pl. ha ki kell szállni a kocsi vezető üléséről, akkor szokott minket marni. Azt látom, hogy dühből teszi. Olyankor próbálom magamhoz ölelni, és mondani, hogy “fáj anyának”, de nem nagyon hatja meg.)
    Már tanácstalan és szomorú vagyok emiatt. Mit tudsz tanácsolni? Mit csináljunk másképp?
    Előre is köszönöm a válaszod!

    • Vida Agi

      2013. július 26. péntek

      Valószínűleg sok neki az inger, amit a többi gyerek jelent, ezért, amikor “elfárad”, akkor így vezeti le az indulatait. Tehát ilyenkor az a jó megoldás, hogy ha feszült lesz, elviszed a gyerekek közül, kicsit játszol vele, pihen, kettesben vagytok, és csak ezután viszed vissza.

      • Szilvi

        2013. július 28. vasárnap

        Köszönöm, kipróbálom!

  • Szilvi

    2013. július 07. vasárnap

    Kedves Ági, nagyon szeretnék tőled tanácsot kérni egyetlen dologgal kapcsolatosan. A kisfiam 5 hónapos, jól fejlett, okos, élénk, örökmozgó, kíváncsi, érzékeny és akaratos. Sajnos kezdünk ott tartani, hogy egyetlen pillanatra sem tudunk neki hátat fordítani vagy a szobából 5 percre kimenni (nyitott ajtónál beszélve hozzá), mert azonnal dühösen és kétségbe esve sírni kezd. Hiába viszem ki magammal és teszem a hintájába – hogy mellettem legyen, neki az nem jó. Nem ölben akar lenni, csak mellette kell ülnünk és nézni rá, a szemébe. Mit tegyek, hogy ne rontsam el még jobban? Próbáltam nem tudomást venni a sírásról kb. 5 percig, de nagyon-nagyon rosszul érzem magam ettől és ő is teljesen felhúzza magát. Hiába raktam körül játékokkal, stb. Nem anyás, mert elvan az apjával vagy egyéb családtagokkal is, csak mindig a szemébe kell nézni. Ez késlelteti a mozgásfejlődését is, mert sosincs el magában, mindig szórakoztatjuk, és nem motivált a forgásra, stb.. Ez az egész már kezd elfajulni, mert valakinek mindig szórakoztatni kell őt, nem lehet mellette már felöltözni, fogat mosni vagy reggelizni sem… Aggódom. Mi az oka, és mit tehetnénk???

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      A kicsi 5-6 hónapos koráig teljes szimbiózisban él veled, azt gondolja, egyek vagytok testileg és mindig ott vagy vele. Azért lehet 5 hónapos kor előtt még simán kimenni a szobából, mert fel sem merül benne, hogy nem vagy ott. 5-6 hónaposan viszont sejteni kezdi, hogy nem vagy ott vele és megijed, fél, mert azt hiszi, elhagyod (még nem ismeri a tárgyállandóság fogalmát, nem tudja, hogy ha valaki kiment a szobából, attól még megvan, nem tűnt el, ezt csak 7 hónapos kor körül tanulja meg).
      Vidd nyugodtan magaddal, ha ki kell menned, akár hordozókendőben, vagy ha ez nem lehetséges (mert hát zuhanyozni is kell valahogy :)), akkor legyen ott veled hordozóban vagy a hintájában, beszélj hozzá, szóval nyugtasd, idővel meg fogja tanulni, hogy ilyenkor is megvagy, csak éppen mást csinálsz.

  • Anita

    2013. július 03. szerda

    Ez nagyon szépen hangzik, de továbbra sem tudom, hogy mégis hogy szembesítsek egy 14 hónapost a tettei következményeivel – amennyiben azt, hogy Anya mérges, nem vesszük annak.

    El tudom mondani, ha kiborít valamit, hogy nézd meg mit csináltál, most takaríthatom össze. De mondjuk a telefon töltőkábelével és a konnektorral való játék következményét inkább a tekintélyelvűségre bíznám, mivel valószínűleg egy pár évig még nem foglya megérteni az elektromosság fogalmát. (Mindent egész egyszerűen nem lehet elzárni előle.) Ahogy azt sem tudja egy kisgyerek, az első megégetésig, hogy mit jelent az, hogy “Ne nyúlj hozzá, mert megéget!”

    Tudom, tudom: türelem és figyelemelterelés, de mind a türelem és mind a kreativitás fogyóban lévő dolog. Szóval amikor elolvasok egy ilyen cikket – hiába érzem a jóindulatot és a vigasztaló szándékot mögötte -, csak azt érzem továbbra is, hogy egy türelmetlen, ötlettelen anyuka vagyok. Ami valószínűleg csak részben igaz, de attól még napok óta csak üvölteni tudok már a gyerekkel, mert kifogytak a tartalékaim. Na és akkor most mit csináljak?

    • Anita

      2013. július 03. szerda

      *fogja (megbocsáthatatlan elírás, nekem is fáj…)

    • Vida Agi

      2013. július 03. szerda

      Úgy tudod szembesíteni vele, hogy segítenie kell feltakarítani, hogy meg kell simogatnia és bocsánatot kérnie attól, akit bántott stb. Persze a korának megfelelő módon (pl. most még nem várhatod el tőle, hogy tökéletesen feltakarítson, de a szándék legyen meg benne, kezdjen el segíteni és ösztönözd erre)

      • Anita

        2013. július 04. csütörtök

        Továbbra sem tudom a gyakorlatban elképzelni, hogy a szétkent pürébe még bele is tapicskoljon, vagy a kiborult kekszet szépen föleszegesse a földről. Ugyanis reálisan ez történne, ha megpróbálnám bevonni a takarításba. Kis söprüvel/lapáttal egyébként már gyakorol persze “száraz” hulladékon.
        Persze, amibe lehet bevonom: teregetés, csipesz pakolgatás, főzésnél fazékkal csörömpölés, kavargatás, zöldségek ki-be rámolása, cipőhúzás, öltözés, ágyazás… stb…
        Ettől függetlenül ezernyi olyan szituáció van, amiben egész egyszerűen nem lehet vagy veszélyes bevonni. Ilyenkor ötmilliószor megkérem rá, hogy mit csináljon, ha az esetek felében bejön, már szuper. Ha nem, akkor ilyenkor jön egy idő után a tekintélyelvűség: a rászólás, a nemek tömkelege, járókába bevágás, veszélyes helyzetekben kézre csapás, türelem elfogyás.

        No, szóval nem kötekedésből, csak továbbra sem látom megoldottnak az életünk összes helyzetét, nyilván az ember törekszik a türelmes, bevonós módszerre, csak ez nem megy mindig. Akinek igen, annak kíváncsi lennék a konkrét módszereire.

  • Monika

    2013. június 14. péntek

    Kedves Agi,
    Kislanyom 5 honapos. Szoptatott baba.
    Az ejszakakkal jelenleg komolyabb problemak nincsenek – azert jelenleg,mert azelott voltak. Este fel nyolc korul furdes, aztan szopi es cicin bealszik, de felebresztem a bofivel, utana felalomban lerakom (neha tobbszor kell eljatszanunk) es altalaban alszik reggel 3-4ig. Viszont akkor mar csak 1-2 orara alszik vissza, felebred 5-6 korul es olyankor mar nem akar aludni. Mire mi felkelunk 7fele o mar ujra almos.
    Napkozben viszont szinte semmit sem akar aludni. Tudom, hogy kb 2 orat bir fent lenni, aztan latom, kezd faradni. Dorzsoli a szemet, asitozik, stb. Felmegyunk a szobaba, babusgatom, besotetitem a szobat, probalom lefektetni – szinte mindig sir. Ha nem veszem fel, sirna 1 orat is (sajnos, mar probaltam ezt is). Ha felveszem, megnyugszik, de nem mindig; ha ujra lerakom sir. Ha cicin alszik el, lerakom, legkesobb 20 perc mulva ujra fent van es sir. Igy eltelik sokszor 2-3 ora is, amibol kihozunk max 30 perc alvast. Aztan termeszetesen gyorsabban lesz nyugos ismet, ujra probalom az altatast es ez igy megy korbe-korbe. Estere mar teljesen kivan, es akkor este is nehezebben alszik el – gondolom pont a “nehez” nap utan.
    A cumit csak par hete fogadta el, veletlenul jottem ra, hogy mar elveszi, kis koraban probaltuk tobbszor, nem kellett neki. Inkabb mindig az en ujjam szopta.
    Azelott a babakocsiban imadott aludni, autoban szinten. Most mar vagy el sem alszik, vagy felebred, ahogy megall a babakocsi. Az autoban, ha nem mellette ulok, sir.
    Hol rontom el? Igyekszem kovetni az alvasrol szolo cd anyagat, kb 2 hete vasaroltam meg. Befolyasolhatja a baba viselkedeset meg ilyen korban is, hogy nehez szules volt – tele vagyok ketellyel ez ugyben…
    Ferjem szerint hagyni kene sirni, de nem tudom . Valahol erzem, hogy segitenem kell neki, hogy meg kell tanitanom az elalvasra, de ugy erzem, hogy csodot mondok. Anyas baba, amit en nem banok.
    Ha pl kora hajnalban felebred es nem akar visszaaludni es magamhoz veszem az agyba, az sem segit.

    Elnezest a hosszura szabott levelert,de igyekeztem mindent leirni. Koszonom a valaszod.
    Tovabbi jo munkat kivanok.

    • Vida Agi

      2013. július 11. csütörtök

      Nem a nehéz szülés a gond. Inkább az, hogy 2 óra után már fáradt, de még nem eléggé. Ilyenkor kicsit játssz még vele, és egy fél órával később fektesd le. Ha cicin megnyugszik, akkor úgy, ha cumival, akkor úgy, a lényeg, hogy következetesen mindig ugyanúgy, mert így szokja meg, mik az elalvási szokások, hogy mikor jön az alvás és hogyan kell elalvás előtt ellazulni. Az első pár alkalommal még sírni fog, mert mivel néha így, néha úgy altattad, ezért nem tudja, mi jön most. De ha következetes vagy és kitartó és minden alkalmmal ugyanúgy csinálod, meg fogja szokni majd.
      A babakocsis alvást valószínűleg már kezdi kinőni, ebben a korban már sok baba inkább nézelődni szeret a kocsiban, mint aludni.

  • erika nagy verebes

    2013. május 24. péntek

    En 18 hetes kismama vagyok 2.terhessegem esmindig azon aggodom hogyhalehajolok vagycsinalok valami ilyesmi dolgot nehogy osszenyomjam vagy kitorjek valamijet Mostmar minden nadrag szorit es felek hogy megnefuladjon.Egyebkent nekem meg nem moccant meg.Ez normalis dplog?

    • Gabi

      2013. május 29. szerda

      A babában a hajolgatás, de még a szűk nadrág sem tud kárt tenni. De célszerű inkább leguggolni dolgokért, nem pedig hajolni, hogy a derekad kíméld, és hordj rugalmas derekú, kényelmes holmikat. Hogy még nem érzed a mozgását, az nem gond, hamarosan biztosan érezni fogod. 16 és 20. hét között ez normális.

  • Mechler Anikó

    2013. május 22. szerda

    Kedves Ági!
    Kisfiam 8 hónapos,8160g. 2700g volt a születési súlya. 6 hónapos koráig csak szopizott és után kezdtük el a hozzátáplálást. Az utóbbi hetekben nem hízik annyira a gyerekorvos szerint, (Van hogy 50,60,100 grammot hízik hetente,de van hogy 160-at)ezért tejpépet írt fel.A kérdésem az lenne,hogy tényleg kevés ez a hízás és szükség van a tejpépre,ha még mindig szopizik?Egyébként reggel és este szopik a többit már kiváltottuk(de van hogy többször adok neki,ha úgy látom,hogy igényli)
    A másik kérdésem,hogy tejtermékeket(sajt,túró,natúr joghurt) és tejet mikortól lehet neki adni?
    Köszönöm:
    Anikó

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      Ha egyébként még szopizik, nem kell tejpép. Ha kevés az anyatej, akkor kapjon több főzeléket. A hízás ebben a korban már lassabb és hektikusabb, néha hetekig nem hízik a baba, aztán hirtelen többet, de a leírtak alapján teljesen jó a hízása, nincs miért aggódnod.
      Tejtermékeket 8 hónapos kortól lehet kóstolgatni, tejet 1 éves kor után lehet adni.

  • Tihanyi-Konda Szilvia

    2013. május 20. hétfő

    Kedves Ági!
    Nagyon tetszett ez a cikk, talán eddig ezen bólogattam a legtöbbet! 🙂