Hogyan választunk szülészorvost?

sziasztok….hat sajnos en nem tudtam szuleszorvost valasztani, mert kulfoldon eltem es 7 honapos terhesen „gondoltam” meg magam hogy magyarorszagon akaroka szulni, amit meg is bantam ,mivel nem vallalt egy orvos sem es a szules 12 orat vett igenybe es a szo szoros ertelemben nem foglalkoztak velem hagytak szenvedni, meg tanulokat is be engedtek, kb 8an voltak bent osszesen, elso szulesem volt es olyan mely nyomot hagytak bennem, hogy soha tobbet nem fogok megyaroszagon szulni! szerencsere a baba jol van es nagyon elenk,gyonyoru, engem viszont bal es jobb oldalt lpussz felfele es lefele is ossze varrtak….

Sziasztok! Én kétszer szültem 9 éve és az idén eltelelt pár év a kettő közt, az első lányomnál nem fogadtam orvost, éjjel szültem egyedül, mert az orvos azt mondta a családnak menjenek nyugodtan haza csak reggel lesz baba ezzel ellentétben másfél óra múlva megszültem simán amikor azt mondták megcsászároznak , mert farfekvéses volt a baba, azt mondta a doki”kifér” hát kifért az egész ügyelet jelen volt, a dokik rendesek voltak de a szülésznők? az egyik fiatalabb volt nálam és kiabált velem mert nem jól vettem a levegőt ( örültem hogy kaptam) 19 éves voltam. utána a doki megdicsért és azt mondta .hogy 25 éve van a pályán de ilyet még nem látott ilyen fiatalon első baba ráadásul faros gyors volt. A második gyerek azért jött késöbb mert mint kiderült 2 évig jártam egy dokihoz aki csak nyugalomra meg türelemre intett, meguntam, mondtam a páromnak ha gyereket akarunk másik orvos kell akinek fizetünk. úgy ajánlották, nem csalódtam elmentem hozzá elmondtam neki mióta nem sikerül, megvizsgált , labor meg minden. egy hónap múlva megműtött mert elzárodásaim voltak midkét petefészkembe, és 4 hónap múlva már terhes voltam, kicsit drága volt a magánrendelés de végig csináltuk a szülést is lebeszéltük , habár megmondta hogy” mennyi jár” az adjuktusoknak én nem tudtam annyit adni. korrekt volt jött ahogy igérte. gyors szülés volt , nem kiabált velem senki! két fájás közt elmondta mit csinálunk,aztán ment minden mint a karikacsapás. nem bántam meg, ha szülök még biztos őt választom igaz nagyon elfoglalt mert rengeteg betege van de megéri.

Nekem régóta van választott orvosom, mivel a nagybátyám is szülész-nőgyógyász volt,(sajnos meghalt)de mikor megbetegedett a családot és a pácienseit ehhez a jó barátjához és kollégájához irányította át.Így kezdtem el hozzá járni és nem bántam meg nagyon jó szakember, csak jót hallottam/hallok róla még a kórházi dolgozók nagy része is hozzá jár, márpedig ők tudják ki hogy dolgozik és ők is benne bíznak.
Első gyermekemet nála szültem,a másodikkal is végig hozzá jártam terhesgondozásra, de sajna a szülés akkor indult be, mikor ő Pesten volt, így már nem ért le Győrbe.Volt mindkét szülésnél választott szülésznőm is én azt is fontosnak tartottam, mert végülés rajta is sok múlik, viszont ha galiba van kell a biztos jó szakember is maga az orvos.A második gyerkőcöt ügyeletesnél szültem, de a választott szülésznőmmel és ő megnyugtatott jó szaki ő is.És tényleg, bár majdnem egyidős volt velem a doki, tehát kicsit fiatal, de szakorvos és nagyon kedves, figyelmes doki volt.Amíg bent feküdtem „mindkét dokim” mindennap bejött megnézett, megkérdezte mi a helyzet, minden ok.
A 6 hetes kontrollra már a saját dokimhoz mentem vissza.

Egy kicsit aggódom, mert az én orvosom már nem praktizál abban a kórházban, ahol a kisfiam született, így olyan helyzet állt elő, hogy ajánlott egy másik dokit, aki majd anno a szülésemet fogja levezetni. A 32 héttől már hozzá kell mennem… most 28 hetes vagyok.
A kórházhoz azért ragaszkodom, mert a szülésznőm ott van, nekem nagyon sokat jelent, ráadásul a 3 napos kórházi benttartózkodással is meg voltam elégedve, kisfiam velem volt végig, de ha úgy éreztem, bármikor bevihettem a csecsemősökhöz.
A szülésznőm (és a dokim is) egész napos műszak után éjfélkor bejött hozzám, mikor beértünk a kórházba, ráadásul mindent megtett azért, hogy gátvédelemmel szülhessem meg kicsi fiamat, így már pár órával a szülés után rendesen tudtam ülni.

Sziasztok
Én választottam szülészorvost, nyaralást és a családot időre magára hagyva jött vissza Pestre mikor szültünk.
A mai napig hozzá járok, és hogy ne kelljen a babámnak/aki 3 hónapos/ sokáig egyedül maradni mindig soron kívül fogad.Ráadásul nem magánrendelőben hanem szakrendelőben.
Dr Demjén Lászlónak hívják és én akárkinek ajánlom.8 órát vajúdtam, és ő végig ott volt.
Le a kalappal!

Sziasztok!
Én választottam orvost és szülésznőt is.
Legközelebb csak szülésznőt fogok választani.Az egész tehességem allatt és szülés után sem mentem sokra az orvossal,de lehet hogy csak rossz orvost választottam.
Többet törödött velem az ügyeletes orvos.

Rita

Úgy gondolom, nem lehet a véletlenre bízni a dolgot, szerintem meggondolatlanság, hogyha nem választunk szülésorvost. (már legalábbis amelyik kórházhoz én tartozom, gondolom mindenütt más.)
Én nem csak a szakmai tapasztalata szerint választottam,hanem az embersége szerint is, mert a lelki tényező legalább olyan fontos, mint a fizikai. Biztos lett volna nála valamivel jobb is szakmailag (bár nem hiszem, hogy sokkal jobb lett volna, hisz 30 éve van praxisban), de emberileg semmiképp. A barátnőm egészségügyis, a kórházban dolgozik, ő ajánlott nekem egy kedves középkorú afroamerikai dokit, aki végtelen kedves volt, mindig mindent elmagyarázott, hogy mi miért van (első babám lévén). Szóval emberként kezelt, de nem csak engem, aki fogadott beteg voltam, hanem bárki mást – más betegeket, hozzátartozókat, kollégákat – akivel a folyosón összetalálkozott. A szülés óta már majd két hónap eltelt, de – ellentétben sok kismamával – én szívesen gondolok vissza a várandósság alatti orvos-beteg találkozókra, illetve a szülésre is, pedig császármetszéssel szültem és majd két hetet voltam kórházban. Bizti, hogy a második babámat is nála szülöm meg.

Sziasztok,

Én az alapján választottam a terhesgondozáshoz orvost, hogy ki mikor rendel. Egyetlen doki volt, akihez munka után is tudtam menni és nem kellett folyton szabit kérnem a munkahelyemen. Mivel vidéken lakom nem nagyon volt kérdéses melyik kórházban fogok szülni. Természetesen a legközelebbit választottam (30km). A szüléshez nem volt választott orvosom, az ügyeletes is nagyon kedves volt. A 4350 grammos babám természetes úton minden komplikáció mélkül született alternatív eszközök segítsége nélkül. Hiszen nálunk se vajúdó se egyéb lehetőségek (eda) nincs.

Én ismerősök által hallottam a szülészorvosomról!
Egy igazán lelkes, munkáját szerető, lelkiismeretes embert ismertem meg benne!
Debrecenben a Kenézyben szültem, ahol maximális ellátásban, odafigyelésben volt részem! Mind az orvos, szülésznő és a csecsemősök jóvoltából! Ha valaki kismama és nem tudja kit válasszon szívból tudom ajánlani dr Boros Miklós főorvos urat!

Sziasztok,

Én úgy gondolom, hogy a szülésznő és a szülészorvos megválasztása egyaránt fontos. Nekem mind a kettőt ismerősök ajánlották és én nagyon elégedett vagyok. 4 és fél hónapja szültem és még mindig az akkori események hatása alatt vagyok. Már másnap úgy gondoltam, hogy megint szülnék azonnal. Szó szerint irigykedve nézem a nagy pocakos kismamákat! És természetesen ha erre sor kerül mindenképpen a korábban válsztott szülésznőm és orvosom segítségét kérném. Ez azért is jó, mert mivel korábban megismerkedhettem velük, a szülőszobán kedves ismerősként üdvözölhettem őket és ez sokkal személyesebbé tette a szülést.
Ráadásul végig jókat viccelődtünk és egy cseppnyi félelem nem volt bennem.

Nekem volt választott orvosom, abban a kórházban, ahova területileg tartozok, egy ismerős ajánlotta, akit műtött, neki pedig egy barátnője ajánlotta, aki nála szült. Kb a 7. hónaptól jártam hozzá terhesgondozásra. Aztán elment nyaralni. A hivatalosan kiírt időpontra visszajött volna, de én biztos voltam benne, hogy hamarabb meglesz a bébi, és így is történt. Azt mondta, ha megindul a szülés, akkor bejön a szabadsága alatt is. De persze nem lehetett elérni, telefonja kikapcs, úgyhogy maradt az ügyeletes doki. Békésen vajúdgattam, még eléggé az elején jártam, amikor beütött a baj, mert 3x a baba nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, és ahogy elindult lefelé, megszorult a nyakán. Azonnal összeszaladt minden fellelhető orvos és szülész, bevittek a műtőbe, altattak, és nem babráltak a bikinimetszéssel, hanem a sürgősség miatt hosszában vágtak.
A császárt végző doki nagyon jó fej volt a következő pár napban, sokkal szimpatikusabb, mint az eredeti dokim. Hozzá kellett visszamenni varratszedésre, de elvileg a 6 hetes kontrollra a választotthoz kellett volna mennem.
A 6 hetes kontroll idején újfent nyaralni volt, úgyhogy mégiscsak a szülésemet vezető dokihoz mentem. Változatlanul nagyon kedves volt, szimpatikus, jól emlékezett ránk a furmányos köldökzsinór miatt.
Véglegesen megsértődtem az eredetileg választott dokimra, és megbeszéltem a másik dokival, hogy a következő babámmal majd eleve hozzá szeretnék járni. 🙂
Szóval nem mindig szerencsés, ha választunk dokit, illetve az én esetemben nem volt semmi értelme. De majd a következőnél remélem, hogy lesz… 🙂

Hello,

Én úgy gondolom, ez elég fontos döntés. Szerintem kell a szakszerű segítség időben akkor is ha nincs gond ha pedig adódik valmi akkor főleg. Persze nem úgy értem, hogy az ügyeletes orvos nem tud szakszerű segítséget adni, de sajnos lehetséges hogy kevesebb figyelmet tud szentelni, ha többen szülnek egyszerre.
Mi későn tudtuk meg, hogy körzetileg már nincs szabályozás és szülhetek az adott kórházban, ahol szerettem volna. Így mi már nem tudtunk orvost fogadni.
Sajnos az volt a probléma, hogy egyszerre 8 szülés jutott kisebb eltérésekkel egy vasárnap éjszakára. Nekem 18 óra vajúdás jutott és a legvége az orvos elfoglaltsága miatt, elég nehéz volt. Magyarán a tolófájásokkal maradtam egyedül felkötözve az ágyra 3 órán keresztül. A férjem volt velem aki segített és tartotta bennem a lelket és az erőt és néha berohant egy éppen ráérő szülésznő, aztán a másik műszakos rohant be és adott teljesen más instrukciókat. A végén mivel én voltam a legkevésbé hisztérikus és majdnem a legidősebb engem hagytak tulajdonképpen a végére. Gond is lehetett volna belőle ugyanis a kisbabánk nyakára tekeredett közben kétszer a köldökzsinór. Szóval nem akarok senkit befolyásolni, de talán ha lett volna fogadott orvosunk Ő ott lett volna csak velünk és segített volna időben, nem rohangált volna át két-három másik anyukához. Végül segítségül hívtak egy másik orvost a nőgyógyászatról hogy besegítsen a fiatal velem egykorú szerintem tapasztalatlan szülészorvos(nő) -nek. Szóval összefoglalva szebb élmény is lehetett volna ha nem kínoznak bennüket 3 órán keresztül elhanyagolva a zsúfoltság miatt. Ez egy megyei jól felszerelt kórházban volt vasárnap. Szóval szép szép hogy az ügyeletesnek is kötelessége én is ezt hittem és nem lesz gond. Viszont ha sokan szülnek egyszerre nincs idő mindenkire és talán jobban megéri a fogadott orvos. Utólag ha tehettem volna mindenképp fogadtam volna orvost. Szerintem komoly lelki és fizikai felkészülés kell hogy az ember egy ilyen hosszú vajúdást elviseljen. Aki szerencsés alkat annak nem tart ilyen sokáid, de ezt nem lehet előre tudni. Ha valakinek a férje nem akar bármi okból ott lenni, akkor ajánlom legyen ott egy barátnő, anyuka vagy bárki aki segíteni tud eltölteni azt a hosszú időt és kibírni lelkileg és szellemileg a megterhelést. Szükség van a támogatásra és nem biztos hogy éppen jó szülésznő vagy orvos lesz ott. Remélem nem volt túl negatív a levél, ez is egy vélemény én nem tudom ilyen lazán felfogni, ha arra gondolok, hogy a gyönyörű okos édes kislányomnak akár baja is lehetetett volna. Én mindenkinek azt tudom ajánlani inkább készüljön fel alaposan minden téren és legyen körültekintő, tájékozott és óvatos. Nem szeretem ha valaki csak a rózsaszín babahabos oldalát látja ennek, egy ember élete múlhat ezen és ez felelősségteljes dolog. Persze beszélhetünk az érzelmi részéről és az utána eltöltött szép percekről, amit az ember soha nem felejt el, mert annál nincs is nagyobb csoda amikor végre megölelheted a kisbabádat akit vártál, de szerintem komolyan kell venni a felkészülést és nem lehet úgy nekiindulni, hogy majd lesz valahogy. Nem mindenkinek megy olyan könnyen és eőre ezt senki nem tudhatja.

Sziasztok!
Én nagyon sokat vaciláltam, hogy válasszak-e egyáltalán orvost, ha igen, akkor kit, stb… Végül arra a döntésre jutottam, hogy a baba így is úgy is megszületik, a kórházakban felelősségtudatos orvosok dolgoznak, és a szülés alatt úgyis a szülésznő lesz mellettem többnyire… Így nem választottam orvost, csak kórházat. Ez be is vált, a szülésznő fantasztikus volt, mint emberileg, mint szakmailag, az ügyeletes szülész orvos is maximálisan odafigyelt mindenre, nem volt probléma. De azért szerintem egy kis szerencse is kell hozzá, mert tény és való, hogy vannak olyan szülésznők, akik nagyon hangulatemberek, mikor-milyen kedve van, úgy viszonyul a dolgokhoz, és persze vannak ilyen orvosok is, akiknek nem számít, hogyan végzik a vizsgálatokat, stb, csak gyorsan meglegyen és kész…Az orvosok maguk között is szerintem úgy vannak, hogy ha már valaki választott orvost, esetlegesen egy másik, – akkor ügyeletes orvos, nem biztos, hogy azt jó szemmel nézi, hogy neki kell ellátni a szülő nőt, míg a fogadott orvos beér a kórházba. De hál’ istennek, ez a kisebbik arány. Ja, és mi van akkor, ha a fogadott orvos éppen nyaral, vagy síel valahol külföldön, – mert onnan ugyebár nem fog hazaszaladni…..Úgyhogy összefoglalva, az én szülésem fantasztikus élmény volt!!!!! Én rábíztam magam a sorsra, amúgy is ilyen természetességgel fogtam fel az egész terhességet…Csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy bízzon magában és a megérzéseiben, a szülés óráiban, perceiben pedig csak magára és a kisbabájára figyeljen!!!!!!

Sziasztok,

Nekem egyik ismerősöm ajánlotta és meg is voltam elégedve vele. Nem bántam meg és ha még fogok szülni, csak őt fogom választani.

Szükséges. Sőt, mifelénk szülésznőt is érdemes, ha kellő odafigyelést és törődést vár el az ember. Aki az ügyeletesnél akar szülni, vagy nincs más választása, az kösse fel a gatyáját.