Számít-e a születés módja?

Sok anyuka kezdi a nekem írott levelét, kérdéseit azzal, milyen módon született a baba és mennyi idő alatt. Ha csecsemő és kisgyermekkorban valamilyen megmagyarázhatatlan probléma van, azt megpróbálják a születés körülményeivel okolni. De vajon van-e ennek valamilyen valóságalapja? Létezik-e, hogy egy 3 éves gyermek alvásproblémáinak hátterében a vákuumos szülés áll? Vagy egy 3 hónapos nyűgössége a császármetszésre vezethető vissza?

Számít-e a születés módja?Pszichikai téren már akkor ki vagyunk téve hatásoknak, amikor még meg sem születtünk, hiszen az anyaméhben is érnek ingerek, igaz sokkal tompább formában. Ami pedig hatalmas különbség, hogy „odabent” nem kell olyan evilági problémákkal foglalkoznunk, mint az éhség és a szomjúság, vagy az álmosság. A kicsi folyamatosan kap táplálékot, sosem fázik, és alszik, amikor akar. A zajok, a fények tompán jutnak el hozzá, boldog és nyugodt az élete a pocakban.

Aztán egyszercsak kezdi kinőni a kényelmes kis helyét, és amikor a szervezet már nem képes őt tovább életben tartani, elérkezik a megszületés ideje. Normál esetben a megszületés jó dolog, hiszen a pocakban már nem jó a kicsinek, ezért jön ki, tehát abban a reményben indul el kifelé, hogy odakint jobb lesz. És tényleg: bár néhány dolog megváltozik, összességében ekkorra megérik a szervezete a kinti életre és minden feltétel adott a jobb életfeltételekre: az ösztönei pontosan azt diktálják neki, amire szüksége van: keresi az anyamellet, ha éhes, keresi a testközelséget, ha fázik stb.

Néha ez az időpont megváltozik. Nem akkor jön a baba a világra, amikor ő szeretne, hanem hirtelen, valamilyen nem várt esemény hatására (pl. lepényleválás, vagy tervezett császár esetén). Az is lehet, hogy a szülés ugyan megindul, de a végkifejlet alakul szokatlan módon, pl. segítségre van szükség a szülés befejezéséhez. Kérdés, hogy ezek az élmények, emlékek, mennyire határozzák meg a baba későbbi életét.

Komplikációk és következtetések

Mindegyik féle komplikációból lehet következtetni annak mélylélektani, egész életre kiterjedő hatására, azonban tudni kell, hogy ez az értelmezés inkább visszafelé szokott történni, azaz amikor valakinek problémái vannak, amelyek a kisgyermekkorra vagy akár a megszületés körülményeire vezethetőek vissza, akkor szoktak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, tehát önmagában a megszületés körülményei még nem engednek következtetni semmire az illető életével kapcsolatban.
Fontos tudni, hogy ha egy baba komplikációk kíséretében születik meg, akkor általában másként bánnak vele és ez is épp olyan jelentős hatással lehet az életére, mint maga a megszületés módja.

A másik, hogy ezeket a hatásokat kiválóan tudja kompenzálni a kiegyensúlyozott életvitel, a türelmes, nyugodt, szerető család. Mivel a csecsemő még mindenre nyitott, könnyen tanul, ezért bármilyen csecsemő vagy kisgyermekkori sokkélmény (műtét, betegség, baleset stb.) hatásait sokkal könnyebben és gyorsabban fel tudja dolgozni a kicsi, ha ehhez a családtól segítséget kap.

Vákuum, fogó Ezekben az esetekben a kitolási szak elhúzódik és ezért mesterséges segítségre van szükség. Általában a baba romló életjelei az ok, tehát ilyenkor tulajdonképpen a babán segítenek, megmentik őt egy szorult helyzetből. Mélylélektani értelmezés szerint, ha valaki ilyen módon születik meg, akkor az élete folyamán gondja lehet a dolgok befejezésével (pl. végigcsinálja az iskolát, de a diploma előtt megtorpan).

Elhúzódó szülés Az elhúzódó szülés inkább az anyát viseli meg, mint a babát. Gyakori ugyanis, hogy a teljesen normálisan zajló szülést is elhúzódónak ítélik meg az orvosok (vagy az anya érzi annak) holott az 1-2 napos vajúdás teljesen normális dolog lehet (nyilván a baba életfunkciói is számítanak, de az esetek többségében nem ez a gond). A túlhordás, az elhúzódó szülés hátterében lélektani szempontból az állhat, hogy a kicsi jól érzi magát odabent és még nem akar kijönni, miközben az anya már úgy érzi itt lenne az idő, de az is előfordulhat, hogy az anya szeret terhes lenni, élvezi ezt az állapotot vagy pedig fél a babával járó felelősségtől, ezért nem kezdődik el, vagy indul be rendesen a szülés.

Úgy érzed, képtelen vagy feldolgozni a szülésélményt? Nehéz szülésed volt és még mindig nyomasztanak a történtek? Segítség itt! >>

Oxigénhiány Az oxigénhiány a megszületés velejárója. A súlyos oxigénhiány azonban egészen más, hiszen ott súlyos, életveszélyes állapotból kell megmenteni a babát. Mélylélektani magyarázata szerint, akivel ilyesmi történik a megszületéskor, annak az élete folyamán minden jelentősebb elszakadás nagy nehézségekkel jár, ilyenkor mintha egy kicsit ő maga is „meghalna” (ez nemcsak kapcsolatokra értendő, hanem pl. közösségből való elszakadásra is, mint az iskolaváltás, vagy az érettségi)

Császármetszés Ilyenkor kétféle esetről beszélünk. Az egyik az, amikor a baba még nem készült fel a megszületésre, hanem időzített császármetszésre kerül sor. Ez megterhelő a számára, mivel magától még nem bújt volna elő. Ilyenkor gyakorlatilag azt az élményt éli át a baba, hogy kiszakítják a jó, életet jelentő helyéről és ki kell mennie a kinti világba a sok kellemetlenség közé. Ezt sokként éli meg.

A második esetben megindult a szülés, de valami miatt nem mehet természetes úton végbe, ezért van szükség a császármetszésre, tehát ilyenkor tulajdonképpen nem történik más, mint a vákuumos szülés esetében.

Koraszülés A koraszülés esetében azért más a helyzet, mert itt a baba azért születik meg, mert már nem jó neki odabent, tehát ez kevésbé viseli meg, hiszen az anyaméhben már nem érezte jól magát. Ezzel szemben a külvilágra még felkészületlen, ezért valójában nem is a szülés, hanem az első hetek-hónapok eseményei viselik meg. Valójában ezek az első hónapok még az anyaméhben kellene, hogy teljenek, ezért fontos, hogy a lehető legzökkenőmentesebb legyen számára az átállás, a megerősödés időszaka és ne állítsák idő előtt olyan feladatok elé, amelyre még felkészületlen. Valójában a koraszülöttek erősen jönnek ki ebből a nehéz helyzetből és a későbbi életükben is erős, küzdeni képes személyiségekké válnak, akik kitartóan küzdenek a céljaikért.

A körülmények… Sok anyuka nem is a szülés miatt aggódik, hanem azok miatt az élmények miatt, amik utána érik a babát. Nem teszik rögtön mellre, 24 órára elviszik, csak szoptatáskor hozzák ki. Valójában ezeknek az eseményeknek koránt sincs olyan döntő hatásuk, mint azt sokan hiszik. Akárhogy is alakul, amikor végre együtt lehettek, odafigyeléssel, türelemmel, szeretettel lehet oldani ezt a helyzetet és nem marad ezeknek az élményeknek maradandó nyoma.

Úgy érzed, képtelen vagy feldolgozni a szülésélményt? Nehéz szülésed volt és még mindig nyomasztanak a történtek? Segítség itt! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • Rita

    2011. március 09. szerda

    Kedves Ági!
    Második kisfiam 3 hónapos, és még nem sikerült feldolgoznom a szülésélményt. Az Önismereti tréningedet ezen részét nagyon vártam, de sajna az se segített, pedig a többi részét nagyon jól tudtam hasznosítani, és sokat könnyítettek az életemen.
    Első fiamat nagyon ideálisan szültem, illetve nagyon felkészülten, számomra minden megfelelő volt, és rögtön vágytam a kistesóra.
    Sajna megtapasztaltam, hogy a második terhességnél már nem jut annyi idő a pocakra, mert a 2 évessel kell foglalkozni, és már rájöttem, hogy csak őt készítettem fel a kistesó érkezésére, na meg az új lakást, ahova szülés előtt 1 hónappal költöztünk. Nagyfiam 2 héttel hamarabb jött, így készültem rá, hogy a kicsi is. Jósló fájásaim szinte minden este voltak, időpont előtt 3 héttel voltunk is téves riasztással a kórházban, a fájások megvoltak, csak a baba nem indult meg, és így le is álltak a fájások. És nem is tágultam. Éreztem, hogy nem akar jönni ez a gyermek. Még annyit, hogy apósom akkor halt meg, mikor 3 hetes terhes voltam. És a pici az ultrahang alapján nagyon hasonlított rá 🙁
    A szülésem tényleg majd két héttel hamarabb beindult, de nem a baba miatt, hanem beragadt éjjel a nagyobbik fiam ajtaja, és úgy bestresszeltem, hogy fél óra múlva már folyt is a magzatvíz. Szóval már ekkor csak a naggyal foglalkoztam, pedig lehet, hogy ha a pocimra is figyelek, nem indul be.
    A fájások nem jöttek, és alig tágultam. 4 óra szülésznővel folytatott csevegés után tágultam ki annyira, hogy kaphattam epidurált, és bekötötték az oxitocint. Addig nem is igazán foglalkoztam a szülés gondolatával, a szülésznő mondta, csak 12 óra elteltével avatkoznak közbe, akkor beszélünk majd császárról. Hát az epidurál, ami sajna nem hatott rendesen, és az infúzió hatására két óra alatt teljesen kitágultam, és megszültem. Ezt a két órát senkinek nem kívánom. Az elsőben még valamennyire uraltam a testem, és próbálkoztunk, hogy hathatna az epidurál, de aztán 1 perc alvás után elég hangosan ébredtem a fájásra. Nem részletezem, a másik szobába már nagyon szorítottak, hogy végre szüljek meg. Én folyamatosan nyomni akartam, mert úgy éreztem, de nem engedték. A férjem szerint kb egy óra alatt kerítették elő a dokit, aki előtte ott volt, és a szülésznő nem szólt időben, hogy mindjárt szülünk. Szerintem olyan gyorsan jött minden. Ugyanis amikor beértünk, a baba még nagyon fenn volt, és abból a helyzetből 2 óra alatt kibújt.
    Én már csak a kitolásra tértem magamhoz. Még emlékeztem, hogy az elsővel mit tanultam, meg hogy volt, így 2 fájás, és már fel is sírt.
    De nem úgy örültem neki, mint az elsőnek. Más volt.
    És utána is csak sírni tudtam sokáig, nehezen tértem észhez. És még mindig így van, ha rá gondolok. A tejcivel is voltak gondok, de sokat küzdöttem, hogy elég legyen. És közben a nagy mellett helyt kell állnom. A pici tünemény, a nagy imádja, és a nagyobbik miatt se vagyok kikészülve már reggel. Amióta meg végighallgattam az önismereti tréningedet, pláne könnyebb. Rendeződtek a napjaink. De az élmény még mindig zavar, és az, hogy nem volt olyan jó élmény, mint az első. És ez kihat a babával való kapcsolatomra is. És nagyon nem szerettem volna, de tényleg néha az apósom látom benne.
    Mindezek ellenére mindent megteszek értük, és imádom őket, de a tüske bennem van. Szeretném végre feldolgozni.
    Előre is köszi

    • Vida Agi

      2011. március 13. vasárnap

      Már az is sokat segíthet, ha kibeszéled magad valakinek, akiben megbízol, vagy akár olyasvalakinek, aki ért ehhez pl. dúlának, szülésznőnek de ha ez nem segít, akkor érdemes igénybevenni szakszerű segítséget is, esetleg egy pszichológushoz elmenni néhány alkalommal, vagy elmenni kifejezetten szülésélmény feldolgozó tréningre, mint pl. ez is: http://szuletestrening.hu/tevekenysegek-szolgaltatasok/szuleselmeny-feldolgozas/

  • Judit

    2011. február 19. szombat

    Kedves Ági!
    Kisfiam 2 hete született, kb 1 órás volt a kitolási szak, fájásgyengeség miatt. 30 másodpercig lélegeztették ambu-ballonnal, mert csak nyöszörgött, aztán végül 5/8 lett az Apgar-ja.3 napig szipapon volt, támogatták a légzését. Ez mennyire gyakori? Okozhat-e a hosszú kitolási szak miatt fellépő oxigénhiány valami károsodást? Vagy a babák szervezete fel van azért készülve erre?
    Természetesen megmutatjuk fejlődés neurológusnak, de kicsit meg vagyok ijedve.
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. február 27. vasárnap

      Nem kell aggódnod, önmagában a kitolási szak alatt mindig van valamennyi oxigénhiány, erre nem okoz a későbbiekben gondot.

  • zsuzsi

    2010. május 25. kedd

    Kedves Ági, en vakummal szultem meg a 4.35kg kisfiamat, eleg sokaig vajudtam,kitolasi szak is hosszu volt,nagyon gyengenek ereztem magam,erom elfogyott.ezert segitettek vakummal? lehet a vakum miatt a baba tekintete amikor szemet lecsukná koroz eggyet felfelé a szemével… lehet ettol/ vagy esetleg tudsz valamit ami valamilyen betegseg kezdetet jelenti…mert nem hallottam jokat a vákumos szulesrol,valakinek autista lett a gyermeke.Kerlek valaszolj, meg ,ha hulyesegeket is beszelek/kerdezek! elore is koszonom

    Válasz: A vákuumra akkor van szükség, ha nagyon elhúzódik a kitolási szak és az anya nem tudja kitolni a babát, semmi baja nem lesz tőle, nem kell félned, emiatt nem lesz autista, ezek csak városi legendák.

  • szilvia

    2010. május 24. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon bízom abban, hogy a születésünk körülményei nem determinálja az életünket, és biztos vagyok abban, hogy a mások által „kirángatottnak” titulált babák is boldog, kiegyensúlyozott életet élhetnek gondoskodó szülők és szerető család körében. Úgy vélem ez a cikk inkább kibúvót vagy könnyű magyarázatot szolgáltat egy olyan komplex kérdésben, hogy ki milyen emberré válik, és kevésbé hangsúlyozza a szülői nevelés, támogatás és a gyermek eredendő személyiségjegyeinek, természetének fontosságát. Én ez utóbbiak tekintetében veszem szívesen segítő tanácsait, tapasztalatait.
    Üdvözlettel: Szilvia

    Válasz: A személyiség kialakulása komplex dolog, a szülés körülményei csak egy tényező a sok közül, ami egy ember életét befolyásolhatja.

  • Adrienn

    2010. május 23. vasárnap

    Aki látta már egy császáros/”kirángatott” és egy háborítatlanul született baba arcát, annak a különbség magáért beszél.

  • Dia

    2010. március 08. hétfő

    Kedves Ági

    Nem tudom hogy jó helyen teszem fel a kérdésemet? A nagyobbik fiam mindentől fél (hajmosás,orrfújás, stb) Mitől alakulhatott ki ez benne? És hogyan kezelhetném. Van egy kisebbik fiam és 16 hó a korkülönbség köztük és vele 2 hónapot korházban kellett töltsek mert koraszülés veszélye volt és igy is a 36 héten született,de semmi baja,hála Istennek.És a nagyobbik az apjával volt addig. És hogy úgy fogalmazzak,nem volt túl türelmes egy akkor 14-15 hós gyerekhez. Okozhatta ez ezeket a félelmeket vagy alapjáraton ilyen tipus? Úgy szeretnék segíteni rajta. Sajnos sokszor én is türelmetlen vagyok,de a férjem nem az a típus aki leveszi a vállamról a terhet. És nem is játszik velük,mindent én csinálok a gyerekekkel kapcsolatban.(állatkert,muzeum, séta stb sehol nem volt velünk) Kérem ha tudsz adj tanácsot. És személyesen nem lehetne találkozni? Vagy szerinted nem ennyire rossz a helyzet?

    Válasz: Ennyire nem rossz a helyzet, a gyerekek egy része félni szokott ezektől a dolgoktól. Nálam a kicsi csinálta, de aztán megszokta őket. Sokat segítettek az olyan mesék, amik erről szóltak, pl. az Anna Peti mesekönyvek, az egyikben van hajmosásos mese, de te is kitalálhatsz egyet. Az orrszívásnál az segített, hogy ő kiszívhatta az enyémet, és az tetszett neki. Játékkal, mesével lehet ezeket a félelmeket szép lassan eloszlatni. Mesélj róla, hogy „volt egy kisfiú, aki félt az orrfújástól…”, de ne akkor, amikor már orrot kéne fújni, hanem máskor, így szép lassan beérik majd benne, hogy nem kell ezektől félni.

  • Anita

    2009. május 21. csütörtök

    Kedves Ági!

    Én mindig arra szoktam visszavezetni, hogy nem szeretem a kihívásokat, kudarckerülő vagyok, hogy császárral születtem. De ezek fényében lehet, hogy nem is onnan ered a dolog… Érdekes cikk volt.

  • Vali

    2009. május 18. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon érdekes volt, köszönöm! 🙂