Hogyan éljem túl az első heteket segítség nélkül?

Egyre több olyan anyukával találkozom, akinek távol élnek a rokonai, vagy ő maga él távol a rokonoktól, így aztán nincs aki segítségére lenne a szülés utáni hetekben. Nehéz helyzetben van ilyenkor a kezdő anyuka, de még a második, harmadik babánál is gondokat okozhat az új élethelyzet, a szülésből való felépülés, a baba és a család ellátása egyszerre.

Hogyan éljem túl az első heteket segítség nélkül? Ha tudod, hogy nem lesz, aki az első hetekben legalább néhány apró feladatot ellásson helyetted a ház körül, akkor érdemes előre felkészülnöd erre az időszakra. Előre elkészíthetsz például ételeket, amiket lefagyaszthatsz (pl. előre bepanírozott vagy bepácolt húst, tésztaszószt), és jól jöhet az előre megtervezett étrend is, így nem az utolsó pillanatban kell azon törnöd a fejed, mi lesz az ebéd, hanem egy részletes bevásárlólistával tudod ellátni apát is.

Az első hetek nagy kihívása lesz a bevásárlás. Ha megoldható, 4 hetes korig ne vidd a babát tömegbe, nyilvános helyre a fertőzésveszély miatt és éppen ezért érdemes elkerülni a bevásárlóközpontokat is.

A bevásárolnivalókat úgy tervezd meg, hogy a nagyobb dolgokat inkább Apa vásárolja meg (ezeket írd neki össze egy bevásárlólistára, hogy ne maradjon ki semmi), a kisebbeket pedig te is beszerezheted a kisközértben vagy a piacon – hiszen ide akár a babával együtt is elszaladhatsz.
Ha nem szereti a babakocsizást (ez az első hetekben előfordulhat), akkor hordozókendőben viheted magaddal.

Az első hetekre szükséges babaápolási eszközöket szerezd be jóelőre, legyen otthon pár hétre elég pelenka (napi 7-8 darabbal számolhatsz kezdetben) és popsitörlő, mert ezeket Apa nehezebben szerzi majd be egyedül, a kisboltban pedig jóval drágábban jutsz csak hozzá.

Amikor a baba alszik, pihenj te is. Ne most akarj a munka hőse lenni 🙂 A kiírás időpontja előtt csinálj nagytakarítást, így a szülés utáni hetekben csak a legkisebb feladatokat kell majd ellátnod, heti 1-2 porszívózás, portörölgetés bőven elég a rend fenntartásához.

Nagyon fontos a regenerálódás, a pihenés most a számodra. A néphagyomány is azt tartja, hogy a szülés után 6 hétig bizony pihenni kell, ez hozza meg a tejet, valamint ha nem teszed meg, akkor idősebb korodban fájósabb lesz a derekad. Ebben lehet valami, ugyanis ezekben a hetekben tisztul a szervezet, visszahúzódik a méh, helyrerendeződnek a szervek, és közben tart a sebgyógyulás folyamata is.

Számíts rá, hogy az első hetekben sokat kell majd mosnod és vasalnod. Valószínűleg ez lesz az a házimunka, amivel a legtöbb időd elmegy majd. Ennek ellenére ne a pihenőidődből pazarolj időt erre, inkább oldd meg a babával közösen ezeket a teendőket: ha másként nem, akkor kösd hordozókendőben magadra és úgy teregess.

Az első hetek döntő fontosságúak a szoptatás szempontjából is. Készülj rá, hogy ez sok időt el fog venni az életedből. Ha fáradt vagy, szoptass fekve, közben még szundikálhatsz is, és így a kicsi is jobb eséllyel alszik majd el melletted.
Ha ülve szoptatsz, készíts a kezed ügyébe enni-innivalót, így biztosan rendszeresen fogsz majd enni.

A kezdeti megpróbáltatások általában 6 hétig tartanak, utána elkezd egyfajta rend beállni és te is magabiztosabb leszel majd. Éppen ezért nem szabad az első hetek történéseiből túlságosan nagy következtetéseket levonni, hiszen ilyenkor még minden kialakulóban és változóban van.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

27 Comments

  • erika

    2011. augusztus 06. szombat

    Szia Ági!
    Tanácstalan vagyok ahány ember annyi válasz és tanács.
    A babám elég jól alszik 4-5 órát egyhuzamban.Vasárnap lesz 2 hetes. Nincs szívem felébreszteni. Ma este kb hajnal 2-kor felébredt kb 15 percet szopizott majd visszaaludt utána fél 5-kor kelt de nem evett csak 3 percet és aludt fél 9-ig, majd 15 perc szopi és most újra alszik. Ez a 15 perc nem kevés még neki? A védőnő szerint 3 óránként kellene ennie, mert kiszárad. 2090grammal született és most 3350gramm. Szépen hízik.A másik problémám hogy este csak velem alszik el vagy közöttünk miután elalszik beteszem a kiságyba rögtön felébred és sír. Erről le lehet majd szoktatni, de mikor és hogy?Nem szeretnék úgy járni mint egyik ismerősöm hogy 8éves a fia és még mindig velük alszik.Köszönöm a válaszodat előre is.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      Nem kell felébreszteni, akár egész éjszaka is aludhat, ha akar. Éjjel hatékonyabban szopiznak a kisbabák, így a 15 perc sem kevés.

      Próbáld meg, hogy elalváshoz pólyaszerűen egy takaróba csomagolod, ez megnyugtatja majd és könnyebben tud elaludni nélküled is.

  • kugyi27

    2011. július 19. kedd

    Kedves Ágnes!
    Kisfiam 1 hónapos és az arcán kisebb kiütések jelentek meg pár napja. Nem tudom, hogy ez az anyatejtől vagy a melegtől van e. Mivel lehet kenni ezeket a kiütéseket, illetve mennyi idő alatt múlnak el?

    • Vida Agi

      2011. augusztus 02. kedd

      Ha apró pöttyök, akkor a melegtől lehetnek, ha nagyobb egybefüggő, akkor az tejkiütés lehet. Mindkettőt anyatejjel lehet kenegetni. Ha ettől pár napon belül nem javulnak, fordulj orvoshoz.

  • Dudás Bernadett

    2011. július 18. hétfő

    Kedves Doktornő!

    Az én kisfiam július 21-én lesz 6 hetes.
    Nagyon kegyensúlyozott,nem sírós baba.
    A kérdésem a szoptatással kapcsolatos lenne.Nagyjából minden napunk hasonlóan telik,nincs is gond a nappali etetéssel,alvással.Éjszaka magától elalszik külön,így ha felkel, megyek érte és az ágyamba fekve szoptatom.Van,hogy 2 óránként is fel kel és cict kér,hamar elalszik rajta.Nem tudom,hogy azért kel kb. 3x éjszakánként mert keveset eszik vagy ez teljesen normális.Hajnal 4körül magamhoz veszem mert nagyon erőlködik és nyögdécsel reggel 7ig,ilyenkor próbál kakilni(ami reggelre sikerül is) és így a cicit is hamar kiköpi.ha túl vagyunk ezen általában 9-10körül vissza alszik 12-1 óráig.+ óránál még nem nagyon aludt egyszerre többet se nappal se éjszaka.ez így normális az ő korában vagy valamin változtatnom kellene?Esetleg a tejem nem elég táláló számára?A súlya 5kg.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. július 30. szombat

      Ez így teljesen normális az ő korában, idővel magától ritkábban kér majd enni.

  • Szilvia

    2011. július 12. kedd

    Kedves Ági!

    Két hetes a kisbabám és úgy érzem teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. Éjszaka szinte semmit nem tudunk aludni, óránként kel 15-20 perceket szopizik. Mindig azt hiszem na akkor most biztos aludni fog, de egy óra múlva megint ébren van. A saját kiságyában nem marad meg, max nap közben. Türelmetlen vagyok vele? Vagy netán nem elég a tejem? Kérlek téged adj valami tanácsot! Vagy rendben van ez így?
    Köszönettel: Szilvia

    • Vida Agi

      2011. július 16. szombat

      2 hetesen még szinte minden normálisnak számít. A gondot az okozhatja, hogy összecseréli a nappalt az éjszakával, ezért ébred ilyen gyakran éjszaka. Ha nappal 3-4 órákat alszik, akkor ez lehet a gond. Ebben az esetben nappal ne hagyd túl hosszan aludni, max. 3 órát aludjon evés után, utána mindig keltsd fel és etesd meg.

      A probléma másik oka, hogy 2 hetesen még akár 50 perceket is szopizik a baba, a 20 perc túl rövid, ennyi idő alatt nem tud jóllakni. Lehet, hogy most amikor 20 perc után visszateszed, akkor nem elég éhes, ezért 1 óra múlva felébred, amikor megint megéhezik. Hagyd bőven szopizni, amikor ébred, akár 40-50 percet is, így biztosan jóllakik és tovább alszik majd. Ne aludj vele egy ágyban, egyrészt veszélyes, mert megfulladhat, másrészt így érzi a tejszagot és éberebben alszik, gyakrabban kel fel.

  • boribon

    2011. július 10. vasárnap

    Kedves Ági,

    Azért fordulok hozzád, mert 1 hónapos kisfiam csúnyán szörcsög, tápszeres, étvágya van, rendesen hízik, de kb 5 napja nagyon náthás. Orrszívó porszívót használok, de nagyon nehezen jön az orrából a váladék mert nagyon kicsi még az orra, és egy általad javasolt orrspay-t is használunk. Kérdésem mennyi idő elmúltával forduljunk ezzel a panasszal orvoshoz, ha nem múlik? Köszönöm válaszod!

    • Vida Agi

      2011. július 29. péntek

      Mivel még csak 1 hónapos, ezért ha 1-2 napon belül nem javul, menjetek el orvoshoz.

  • Beatrix

    2011. június 22. szerda

    Kedves Ágnes!

    Én azért fordulok önhözz mert az én babám 6 hetes és az orvos tahikardiát észlelt nála és elküldte ultrahangra meg ékágéra,és nagyon agodom hogy valami baj van.kérem öszinte válaszát!

    Egy agodo anyuka!

    • Vida Agi

      2011. június 26. vasárnap

      Szaporább szívverés, szívritmuszavar előfordulhat minden különösebb ok miatt is, de ezt ennyiből nem lehet megállapítani, ha gond van, a vizsgálaton kiderül majd.

  • barka

    2011. április 26. kedd

    Szia!
    Kisfiam egy hetes múlt, alvás közben mindig összerándul, felsír (de nem ébred fel), nyöszörög,keze-lába jár,de csak 1 pár másodpercig, majd alszik tovább. Ez nappal és éjszaka is így van, és pár percenként ismétlődik. Ez normális? Nagyon aggódom, kérlek válaszolj!

    • Vida Agi

      2011. május 01. vasárnap

      Ez teljesen normális ilyen kis korban, az újszülöttek nagyon felszínesen és mozgékonyan alszanak (ez utóbbi az egész kisgyermekkorra jellemző, de ilyen kis korban sokkal szembetűnőbb még.

  • Laura

    2009. február 07. szombat

    Sziasztok!

    En szeretnem megosztani veletek a tapasztalatomat. Mi Kanadaban elunk es nekem sem volt segitsegem. Sot itt Kanadaban 24 ora utan haza kuldenek a babaval ( persze csak ha veled es a babaval is minden rendben). Amugy a korhazban a baba vegig veled van szoval nem viszik el . 3 orankent keltenek a noverek azert hogy szoptasd a babat . persze akkor meg nem lovel be a tejed de az is taplalo a gyereknek. Szoval 1 napos babaval otthon kulfoldon azt se tudtam mit csinaljak. Sajna elkovettem az a hibat hogy nem foztem elore ugy voltam vele hogy meg van 1 hetem a szulesig de hat nem igy volt. Szoval a kaja nagyon fontos!!!!!! A masik a ferjem csak 1 hetig tudot otthon lenni velem na mar most kozlom, hogy minimum 2-3 het kell ahhoz hogy segitseg nelkul csinalj mindent. En termeszetes uton szultem koplikaciok fajdalom csillapitok nelkul, de hat fajt mindenem nagyon jo volt hogy a ferjem hozott enni vagy inni vagy odaadta a babat szopizasra , segitett felkellni az agybol stb.
    Itt nem szeretik a hozza taplalast (tapszert), ha nem indokolt es te szeretned hogy cicis ne tapos baba legyen akkor azt mondjak kitartas. Az en babam ugynevezett cluster feeding baby volt azaz marathon evo vagy hogy is forditsam. Ejjel 12tol akar hajnal 3 ig is kepes volt a cicin lenni es enni. Anyukam mondta tuti nincsen eleg tejem vagy nem taplalo. Itt a szuleszno azt mondta nem javasol tapszert ha a gyerek 5 oran keresztul eszik akkor 5 oran keresztul szoptassam,ilyenek a cluster feeding babak. Kitartas majd ez elmulik ( ez igy is lett, nem nyultam tapszerhez azota is szoptatok a picim 3 honapos mult 7 kg) megjegyeznem hogy ez a folyamatos szopizas fajo mellekkel alvas nelkul nem volt egyszeru foleg egyedul segitseg nelkul.
    A masik, nagyon fontos hogy tenyleg elore szerezz be minden mert hat az apukat kuldod el nem igazan tudjak mit is kell venni amikor 5 vagy 100 fajat valasztek van tuti nem azt veszik meg ami kell. En ebbol a szempontol elore gondolkodtam es semmiert nem kellett kimozdulni.(a kajan kivulJ,de ezt apuka megoldotta.
    Aludni , aludni aludni ha a baba alszik te is aludj mondjak hat sajna en nem tudtam kb 2-3 het kellett ahhoz hogy vegre nyugodtan aludjak.amikor almos voltam a baba nem volt az. De probalkozz mert nagyon fontos.
    Ha vannak baratok ne szegyelj segitseget kerni, fogadd el a segitseget nekem is jol jott fott kaja ugyben.
    Szoval kitartas a kulfoldon elo anykaknak akiknek nincsen segitseguk. Meg lehet oldani mindent.J

  • B.Szilvi

    2009. január 06. kedd

    Sziasztok!

    Mi Düsseldorfban élünk a párommal és itt született 5 hete a kisfiúnk.
    Az elsö héten Apa maradt velünk itthon (sajnos egyszerre többet nem tudott kivenni, a cégnél ez nem szokás…), utana anyukám, majd a párom anyukája jött ki egy-egy hétre segíteni, utána pedig már itt volt a karácsony, tehát újra hármasban voltunk. elöször így 4 hetes korában maradtam a babámmal egyedül!
    Addigra azonban már kialakult egyfajta napirendünk, tudtam, mik a teendöim a baba körül, nem éreztem olyan elveszettnek magam. Ès ebben fontos szerepet játszottak a nagyik illetve a védönö, aki rendszeresen jön hozzánk és telefonon is bármikor elérhetö!
    A bevásárlás valóban nem egyszerü, még a babakocsival sem lehet nagyobb vásárlást tervezni, ez tehát a páromra marad, én a pékárút és a halaszthatatlan dolgokat szerzem be a napi séta során… de heti 2 nagy bevásárlással ez is megoldható!
    A nagytakarításra most nem gondolok, hétvégenként rendbe tesszük a lakást, napi szinten a mosás, mosogatás, fözés, pakolászás jelenti számomra a házimunkát a baba körüli teendökön kívül. Ès én a vasalásról lemondtam, itt az a mondás, hogy nem szükséges.
    A lényeg, hogy szervezéssel mindent el lehet intézni, de nem árt a segítség, ha van! 🙂

  • Amira

    2008. november 24. hétfő

    Nem olvastam végig minden hozzàszolàst,én csak a sajàt véleményemet irom le.
    Elöször is a cikket nagyon jonak tartom.
    26. hetes kismami vagyok,elsö babàmat vàrom.
    Idegen orszàgban élek,semmi rokon nincs se az én részemröl,se a pàrom részéröl.
    Sajnos nàlam màr a terhesség alatt is fordultak elö”nehezebb” napok,volt amikor az àgybol nem birtam 24 oràn keresztül kimàszni.
    Ràadàsul pàrom kemény fizikai munkàt végez,este ha hazajön,rendszeresen fött ételt kel elé adni.
    Még idàig soha nem volt egy ember sem a környezetemben,akit megkérhetem volna,akàr egy pohàr viz kiszolgàlàsàra.
    Pàrom szabadsàgot nem vehet ki,,sajnos nem mindenkinek van a legjobb fönöke,ha szabadsàgot vesz ki,elküldik végleg.
    Valoszinü szülésem idején kap esetleg 3 nap szabadsàgot.
    Az meg elég lesz arra hogy megszokja az uj jövevényt!
    Félek a szüléstöl,màrmint nem az akkori fàjdalomtol,hanem majd a következményektöl.
    Hogy oldom meg egyedül a hàztartàst,a vàsàrlàst,a babàt,és még magamnak is idöt??????????
    A cikk egy kicsit segitett,azt hiszem vannak benne könnyen hasznosithato tippek.

    Válasz: Kitartás 🙂 Az első baba után a párom itthon tudott lenni pár napot, de a másodikkal itthon maradtam 2 nap után 2 gyerekkel, nem volt egyszerű… de megoldottuk 😉

  • Éva

    2008. november 07. péntek

    Kedves Lakótárs!

    Isten ments, én legalábbis is megpróbálok nem magamra venni semmit. Csak megpróbálom magam beleélni mások helyzetébe is. Nekem ilyen téren siker az élet: az első babám született meg, van segítségem, a férjem nagyon igyekszik (még akkor is ha aranyos bakijai vannak bevásárlás terén). Császárral szültem, de valahogy az első hét után szinte nem is éreztem különösebb fájdalmat, persze nem emeltem, stb…
    Az igaz, hogy a szülés előtti utolsó hetek már nehezebbek voltak, mert nagyon vizes lettem, végül is toxémia miatt kerültem be a kórházba, amiből mindössze annyit éreztem, hogy egy tonnásnak éreztem magam és fájtak a lábaim. Hét hónapos terhes koromig dolgoztam, utána táppénzen voltam, kényelmesen beosztva kinagytakarítottam a lakást, elintéztem a függő ügyeimet és úgy mentem szülni. Persze a férjem is kivette a részét belőle és ez tényleg nagyon fontos.
    Igen, ismeretségi körömben én is találkoztam olyan apukával, aki a pelenkaszag és a sírás elől a munkába – ne adj isten a kocsmába – menekül. Van ilyen, sajnos.
    Olyat is láttam, tapasztaltam, hogy valakinek nem adtak szabadságot a saját édesapja!!! temetésére. Elment táppénzre: kirúgták. Fél évig volt munka nélkül, mire elhelyezkedett. Hát lehet szervezni előre, mert igen, lehet tudni mikor jön a baba, mikor lesz szükség apuci segítségére, csak sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Nem tudom, Lakótárs, te az ország melyik területén laksz, én Észak-Magyarországon, Ózdon. Itt nagyon fontos a munkahely, mert ha elveszted 1-2év mire találsz valamit.
    Az apák tehervállalásáról nekem az a véleményem, hogy amelyik férfi akar, az addig is segít, amíg nincs baba és még rákontráz, ha már megszületik (akkor is ha nincs szabadsága és egyébként is ezer teher nyomja), amelyik meg nem akar részt venni, az korábban sem vett részt és később is kihúzza magát valamilyen mondvacsinált okkal (mellé meg előadja a szenvedő családfőt).
    Ha a korábbi hozzászólásomban megsértettelek, kérlek bocsáss meg,nem állt szándékomban. Vida Ági csak felvet egy témát, ő is a saját szemszögéből nézi a dolgokat, Te is és én is. Attól még lehetünk mindannyian rendes emberek, hovatovább mindannyiunknak lehet igaza is.

  • Lakótárs

    2008. november 05. szerda

    “Gondolom a “Listával tanácstalanul álldogáló apuka” tevékenységének kifejtése az én írásomra fogalmazódott meg benned.”

    Nem, egyáltalán nem, hanem a posztban leírtak (“a bevásárolnivalókat írd össze”, “Apa nehezebben szerzi be egyedül”) miatt. Mint azt egymás után kétszer is leírtam, nem egyes emberek (pl. a Te családod) életmódját kritizáltam, hiszen erről fogalmam sincs, és egyébként sem tennék ilyet soha, hanem a poszt szemléletét.

    “Kicsit pejoratívak a megjegyzéseid a szabadságot ki nem vevő apukákról.”

    Ezt nem értem. Egyetlen megjegyzést sem tettem a szabadságot ki nem vevő apukákra. Annyit írtam (és ezt Te is megerősítetted), hogy időben elkezdett, jó munkaszervezéssel megoldható a dolog. Ezt azért nehéz pejoratív megjegyzésként értékelni.

    “Miért van az, hogy egy kicsit cinikusnak érzem a megjegyzéseidet?”

    Nem tudom, miért van, semmi cinizmus sem volt a hozzászólásaimban. Irónia egy helyütt igen, de hát annak nincs köze a cinizmushoz.

    “Értem én, hogy tuti okos vagy és mindennek úgy kellene mennie, ahogy azt Móricka elképzelte…”

    Engedd meg, hogy ezt a hangnemet, a tutiokosozást és a mórickázást visszautasítsam. Itt tanácsokról van szó, életvezetési javaslatokról. Ki-ki úgy fogadja meg ezeket, ahogy tudja és akarja. De nem gondolom, hogy kisebb “cinizmus” lenne azt tanácsolni egy esetleg sérvvel, kijött visszerekkel, trombózisveszéllyel, hirtelen jött túlsúllyal küzdő terhes nőnek, hogy utolsó héten nagytakarítson meg főzőcskézzen még egy kicsit, panírozzon, szószt sűrítsen, fagyasszon – vagy kisebb “cinizmus” lenne azt tanácsolni egy igény szerint szoptató (tehát másfél-háromóránként felkelő), esetleg gátrepedéssel, varratokkal, gerincfájdalmakkal, aranyérrel szenvedő gyerekágyas anyának, hogy “számítson rá, hogy sokat kell vasalnia”, mint azt tanácsolni, hogy a rokonoktól távol élő család jó előre készüljön fel arra, hogy az apát bizony be kell vonni ezekbe a dolgokba (ha eddig nem csinált ilyesmit).

    “Tudok ajánlani pár vitafórumot, ha érdekel, ott valszeg kamatoztathatod a tudásodat és ismereteidet is…”

    Valakit, aki nem volt trágár, nem becsmérelt másokat, nem tett rasszista stb. kijelentéseket, elküldeni egy szabadon kommentálható cikkekből álló honlapról, meglehetős fórumozói modortalanság. Ezt a feladatot talán érdemes a moderátorokra bízni.

    “s elhiheted, de nem minden megy csettintésre, pláne egy újszülöttel az első hetekben…”

    Igen, erről beszélek én is. Az első gyerek, még ha makkegészséges is, elképesztő kihívás, különösen úgy, hogy a szűk családnak nincs segítsége. Éppen ezért tartom állati fontosnak az apa maximális részvételét. Ezen be lehet sérülni, lehet “cinikusozni”, “pejoratívozni”, “mórickázni”, de még egyszer hangsúlyozom: nem az egyes családok és emberek életmódját kritizáltam, hanem a poszt szemléletét. Egészen pontosan azt, hogy fel sem merül a szerzőben, hogy az apa képes egyedül bevásárolni és – horribile dictu – még ki is vasalja a pelenkákat. Ezt értem konzervatív szemlélet alatt.

    Ha bárki jó tanácsnak tartja azt, hogy összevarrt gáttal vagy császársebbel magára kötött újszülöttel teregessen, akkor fogadja meg. De az tény, hogy egy egészséges újszülött számára az első pár héten a legfontosabb a megfelelő táplálás és a kiegyensúlyozott környezet. Az előbbit, ha igyekszünk ragaszkodni az anyatejes tápláláshoz, kizárólag az anya, méghozzá a lehető legjobban kipihent anya tudja biztosítani – ezt Vida Ági is hangsúlyozza. Valószínűleg mindannyian tudjuk, tapasztaltuk, hogy mekkora küszködés a szoptatás az első időkben, hogy milyen finomhangolt rendszer az anyai szervezet, hogy kimerülten mennyivel kevesebb a tej, hogy milyen kiborulások, elkeseredések, depressziós hullámok hullámok törnek az anyára mondjuk háromheti krónikus kialvatlanság után. Én csupán annyit állítottam, hogy ebben az időszakban mindent, ismétlem: mindent az anya pihenésének kell(ene) alárendelni. Többek között az apa életmódját és munkáját is. Ha nem megy, hát nem megy, ha nem tud kivenni szabadságot, hát nem tud (még azt sem kérdem meg, hogy ha a gyereke születésekor nem, akkor mikor igen). De attól még érvényes marad, hogy a szülést megelőző fél évben érdemes keményen lobbiznia, szerveznie és ügyködnie azért, hogy legalább két hétig a családjával lehessen. Egyszerűen azért, mert túl sok minden múlik ezen.

    Csak félve jegyzem meg, mert még valaki magára veszi (ne tegye!), hogy láttam én már nem egy olyan esetet, amikor apuka bizony a munkába menekül a gyereksírás és a pelenkaszag elől. Na, olyankor aztán tényleg magára marad az anya.

    Elnézést a hosszú bejegyzésért.

  • Éva

    2008. október 31. péntek

    Kedves Lakótárs!
    Gondolom a “Listával tanácstalanul álldogáló apuka” tevékenységének kifejtése az én írásomra fogalmazódott meg benned. Nem tudom kinél hogy van, de az én férjem kifejezetten talpraesett, segítőkész és családpárti ember, de ő is ember!!! és ugyanúgy mint nekem, neki is szokatlan a helyzet: új kis családtag, új életrend… és persze új dolgok, amiket eddig nem vásároltunk, most meg igen. Attól még, hogy tanácstalan, nem degenerált és nem is vonja ki magát a családból. Sőt… nagyon is meg akar felelni.
    Kicsit pejoratívak a megjegyzéseid a szabadságot ki nem vevő apukákról. Mint írtam: az én férjem megtehette, hogy eljött, de ehhez jó kollegális közösség és vezetés szükségeltetett. Van olyan hely is, ahol kerek perec közlik, hogy nem mehet szabadságra, ha meg táppénzre megy akkor ugrik a munkahelye. Akkor most szerinted mi a fontosabb: hogy otthon legyen munka nélkül és osszák azt az egy főre eső 25-30 e ft segély+gyest vagy az, hogy munkahelye maradjon és pénzkeresettel segítse a családot? Összefoglalva: attól, hogy egy-egy kényszerhelyzettől mi magunk mentesülünk, még megérthetnénk a másikat, értékelhetnénk a másik ember problémáját is. Hozzászólásainkkal Vida Ági cikkeit, felvetéseit egészítjük ki, mintegy tapasztalotot cserélve egymással, mi kismamák… epés megjegyzésekre meg – gondolom- senkinek nincs itt szüksége.

  • csucsu

    2008. október 28. kedd

    Kedves Lakótárs!
    Miért van az, hogy egy kicsit cinikusnak érzem a megjegyzéseidet? Ezt a fórumot Vida Ági találta ki azért, hogy tanácsot adjon a kismama társadalomnak abban a rengeteg kétes kérdésben, ami a teherbeesés ill. a terhesség alatt és a további időszakban elkísér bennünket! És nagyon hálásak vagyunk ezért NEKI! Ő tartja bennünk a lelket ha elkeseredünk, tanácsot ad, ha tanácstalanok vagyunk és válaszol(!) a kérdéseinkre azért, hogy tisztában legyünk merre is lenne célszerű elindulni a megoldások keresésében. Nem pedig bírál!!! Ahogy te teszed az írásairól illetve a hozzászólásokról!!! Értem én, hogy tuti okos vagy és mindennek úgy kellene mennie, ahogy azt Móricka elképzelte, de szerinted a téma azért merült fel, mert úgy is van?
    Képzeld, az én párom nem teheti meg, hogy táppénzre menjen, mert a munkájából adódóan számára kivitelezhetetlen a kimaradás. Na bumm! Pedig jár neki is a betegszabadság és a táppénz. A szabadságát is “csak” napi bontásban tudja kivenni…de biztosan konzervatív…
    Tudok ajánlani pár vitafórumot, ha érdekel, ott valszeg kamatoztathatod a tudásodat és ismereteidet is, viszont ebben a témában lehet, hogy jobban otthon vannak azok, akik tényleg hasonló cipőben járnak (mint én is) és elhiheted, de nem minden megy csettintésre, pláne egy újszülöttel az első hetekben…no és még ha van mellett 1-2 nagyobb testvér is…

  • Lakótárs

    2008. október 28. kedd

    “Hmm, érdekes felvetés konzervatívnak nevezni, mikor éppen a mai rohanó, rokonoktól távol élő világ hozza ezt…”

    Igazad van, tévedtem. Valóban nagyon felvilágosult és progresszív az a szemlélet, amely szerint utolsó hetes kismamák főzik le több hétre előre az ételt, gyermekágyas anyák vasalnak, a hapsiknak meg bevásárlólista kell, mert egyébként tanácstalanul álldogállnak a boltban, és még egy csomag megfelelő méretű pelenkát sem tudnak venni.

    Attól, hogy jó páran nem tudnak (vagy nem akarnak) szabadságot kivenni, a szabály még szabály marad. Az apa “szülési szabadsága” nem csak az anyának vagy a gyereknek fontos, hanem az apának is, és nem szerencse kérdése. Bármilyen cégről van szó, majdnem kilenc hónap van felkészülni az esetleges helyettesítésre, a munka időszakos átszervezésére. Manapság, amikor lényegében napra pontosan meg lehet határozni a szülés időpontját, a terminust csak egy-két nappal engedik túllépni, ez nem jelenthet problémát. Az egyetlen kockázat a koraszülés, ebben az esetben viszont amúgy sem lehet elkerülni a szabadság kivételét. Az idénymunka más tészta: ott nincs mit tenni, marad a naptárazás, hogy mondjuk a borász-utód várható születési időpontja messze elkerülje például a szüretet.

  • Éva

    2008. október 27. hétfő

    Nálunk hála az égnek kapott Apa szabadságot, és nagyon nagy segítség volt az otthonléte. A nagymama is ajánlkozott, de mi önállóan akartuk megoldani és sikerült is. Szülés előtt elvégeztem a takarítást, a lakást rendben hagytam otthon. Másfél hetet voltam kórházban, császárral szültem, s mikor hazamentünk egy nagy megkönnyebbülés volt: végre itthon. Valahogy nem is a nehéz oldalát néztem. Munkám kapcsán hozzászoktam már az éjszakázáshoz, úgyhogy nem zavart az a kezdeti 2-3 éjjeli felkelés, max. napközben rápihentem a babával én is egy kicsit. Később pedig ritkult az éjszakai ébresztő. Apát nem akarom agyonterhelni, a munkája és a családi ház körüli teendők mellett fősulira is jár, van neki is pont elege. Ennek ellenére ahogy csk tudja, kiveszi a részét a 24 órás szolgálatból. Szóval: lényeg az összhang. Bevásárlás: hááááátt?! ezt inkább hagyjuk. Hiába írsz listát, ha nem talál valamit az áruházban, apuci már frászt kap. Egy ilyen bevásárlási kísérlet kapcsán egy alkalommal hétszer!!! hívott fel a szupermarketból. Erről ennyit, inkább én bevásárolok, ő meg levegőzzön addig a babával. Ez is egy megoldás.

  • Eszter

    2008. október 27. hétfő

    Sziasztok!

    Sajnos nekem még úgy is rémálom volt az első 3 hónap, hogy kaptam némi segítséget, de a jelenlátemre szükség volt, vagyis pihenni nem tudtam semmit, csak nem voltam egyedül.
    Nekem ez a 6 hét 3 hónapra nyúlt, és nagyon kimerített.
    Most jelentkeztem a tanfolyamra, mert tervezzük a második babát, és nagyon bízom benne, hogy megerősít a gondolataimban, hogyan tudok könnyíteni, mi az, ami nem is annyira “muszáj”. 🙂
    Apuka otthon van vagy sem, az az egy hét, amit kapnak nem a világmegváltás, de több a semminél. Már aki tényleg olyan szerencsés, és ki is tudja venni. 🙂
    Amúgy így a második babán töprengve, nem tartom már annyira gáznak a helyzetet, mint az elsőnél volt. Sokkal jobban fogom tudni megszervezni az életünket. 🙂
    Már külön lakunk, nem kell alkalmazkodnom sok mindenkihez.

    Mindenkinek szép babavárást, babázást!

    Sziasztok! eszty

  • Vida Agi

    2008. október 27. hétfő

    Lakótárs, normális esetben igen, de nálunk pl. mindkét esetben csak 5 napot tudott kivenni, abból a 2. gyereknél 4 napig a nagyra vigyázott, amíg én a kórházban voltam, aztán még 1 napot itthonvolt és utána már egyedül voltam a két gyerkőccel.
    De sok családot ismerek, ahol pl. az Apának idénymunkája van, akkor kell dolgozni, amikor van munka…

    Egyébként ez a téma nem véletlenül pattant ki: többen kifejezetten kérték tőlem, hogy írjak már róla, mert ez sok anyukának gond.

  • Klarissz

    2008. október 26. vasárnap

    Hmm, érdekes felvetés konzervatívnak nevezni, mikor éppen a mai rohanó, rokonoktól távol élő világ hozza ezt, amiről Ági is ír. Nálunk például a második babánál még a gyermek után járó 5 napot is több darabban tudta kivenni a párom, annyira sok volt a munka a kevés emberre. Akármennyire megértő a cég, lojalitás is van a világon, és valóban mérlegeltem én is, hogy mivel járok jobban, ha szabin van, és utána dolgozza le este és hétvégén a lemaradást (mert a munkát el kell végezni), vagy inkább igyekszem egyedül helyt állni.
    Pozitív tanácsként az első hat hétre, hogy hat hétig tart:) Én visszaszámoltam, mert kész rémálom volt, pedig az itt leírtak mindegyikével készültem, de a második baba ellátása önmagában lemerített… Szóval járjon ez a fejetekben: már csak öt, négy, három… hét van hátra, aztán majd a 3, a 6 hó lesz a változás, ha netán a hat hét nem volt elég. Majd jön az egy év, de két éves korra még a többemberes babákkal is hétköznapi lesz az élet.

  • Lakótárs

    2008. október 26. vasárnap

    Te jó Isten, hogy lehet ilyen konzervatív módon gondolkodni a családról?

    A legfontosabb szabály kimaradt: az apa vegyen ki legalább 10 nap (2 hét) szabadságot.