Hogyan éljem túl az első heteket segítség nélkül?

Kedves Ágnes!
Kisfiam 1 hónapos és az arcán kisebb kiütések jelentek meg pár napja. Nem tudom, hogy ez az anyatejtől vagy a melegtől van e. Mivel lehet kenni ezeket a kiütéseket, illetve mennyi idő alatt múlnak el?

Kedves Ági!

Két hetes a kisbabám és úgy érzem teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. Éjszaka szinte semmit nem tudunk aludni, óránként kel 15-20 perceket szopizik. Mindig azt hiszem na akkor most biztos aludni fog, de egy óra múlva megint ébren van. A saját kiságyában nem marad meg, max nap közben. Türelmetlen vagyok vele? Vagy netán nem elég a tejem? Kérlek téged adj valami tanácsot! Vagy rendben van ez így?
Köszönettel: Szilvia

Kedves Ágnes!

Én azért fordulok önhözz mert az én babám 6 hetes és az orvos tahikardiát észlelt nála és elküldte ultrahangra meg ékágéra,és nagyon agodom hogy valami baj van.kérem öszinte válaszát!

Egy agodo anyuka!

Sziasztok!

En szeretnem megosztani veletek a tapasztalatomat. Mi Kanadaban elunk es nekem sem volt segitsegem. Sot itt Kanadaban 24 ora utan haza kuldenek a babaval ( persze csak ha veled es a babaval is minden rendben). Amugy a korhazban a baba vegig veled van szoval nem viszik el . 3 orankent keltenek a noverek azert hogy szoptasd a babat . persze akkor meg nem lovel be a tejed de az is taplalo a gyereknek. Szoval 1 napos babaval otthon kulfoldon azt se tudtam mit csinaljak. Sajna elkovettem az a hibat hogy nem foztem elore ugy voltam vele hogy meg van 1 hetem a szulesig de hat nem igy volt. Szoval a kaja nagyon fontos!!!!!! A masik a ferjem csak 1 hetig tudot otthon lenni velem na mar most kozlom, hogy minimum 2-3 het kell ahhoz hogy segitseg nelkul csinalj mindent. En termeszetes uton szultem koplikaciok fajdalom csillapitok nelkul, de hat fajt mindenem nagyon jo volt hogy a ferjem hozott enni vagy inni vagy odaadta a babat szopizasra , segitett felkellni az agybol stb.
Itt nem szeretik a hozza taplalast (tapszert), ha nem indokolt es te szeretned hogy cicis ne tapos baba legyen akkor azt mondjak kitartas. Az en babam ugynevezett cluster feeding baby volt azaz marathon evo vagy hogy is forditsam. Ejjel 12tol akar hajnal 3 ig is kepes volt a cicin lenni es enni. Anyukam mondta tuti nincsen eleg tejem vagy nem taplalo. Itt a szuleszno azt mondta nem javasol tapszert ha a gyerek 5 oran keresztul eszik akkor 5 oran keresztul szoptassam,ilyenek a cluster feeding babak. Kitartas majd ez elmulik ( ez igy is lett, nem nyultam tapszerhez azota is szoptatok a picim 3 honapos mult 7 kg) megjegyeznem hogy ez a folyamatos szopizas fajo mellekkel alvas nelkul nem volt egyszeru foleg egyedul segitseg nelkul.
A masik, nagyon fontos hogy tenyleg elore szerezz be minden mert hat az apukat kuldod el nem igazan tudjak mit is kell venni amikor 5 vagy 100 fajat valasztek van tuti nem azt veszik meg ami kell. En ebbol a szempontol elore gondolkodtam es semmiert nem kellett kimozdulni.(a kajan kivulJ,de ezt apuka megoldotta.
Aludni , aludni aludni ha a baba alszik te is aludj mondjak hat sajna en nem tudtam kb 2-3 het kellett ahhoz hogy vegre nyugodtan aludjak.amikor almos voltam a baba nem volt az. De probalkozz mert nagyon fontos.
Ha vannak baratok ne szegyelj segitseget kerni, fogadd el a segitseget nekem is jol jott fott kaja ugyben.
Szoval kitartas a kulfoldon elo anykaknak akiknek nincsen segitseguk. Meg lehet oldani mindent.J

Nem olvastam végig minden hozzàszolàst,én csak a sajàt véleményemet irom le.
Elöször is a cikket nagyon jonak tartom.
26. hetes kismami vagyok,elsö babàmat vàrom.
Idegen orszàgban élek,semmi rokon nincs se az én részemröl,se a pàrom részéröl.
Sajnos nàlam màr a terhesség alatt is fordultak elö”nehezebb” napok,volt amikor az àgybol nem birtam 24 oràn keresztül kimàszni.
Ràadàsul pàrom kemény fizikai munkàt végez,este ha hazajön,rendszeresen fött ételt kel elé adni.
Még idàig soha nem volt egy ember sem a környezetemben,akit megkérhetem volna,akàr egy pohàr viz kiszolgàlàsàra.
Pàrom szabadsàgot nem vehet ki,,sajnos nem mindenkinek van a legjobb fönöke,ha szabadsàgot vesz ki,elküldik végleg.
Valoszinü szülésem idején kap esetleg 3 nap szabadsàgot.
Az meg elég lesz arra hogy megszokja az uj jövevényt!
Félek a szüléstöl,màrmint nem az akkori fàjdalomtol,hanem majd a következményektöl.
Hogy oldom meg egyedül a hàztartàst,a vàsàrlàst,a babàt,és még magamnak is idöt??????????
A cikk egy kicsit segitett,azt hiszem vannak benne könnyen hasznosithato tippek.

Válasz: Kitartás 🙂 Az első baba után a párom itthon tudott lenni pár napot, de a másodikkal itthon maradtam 2 nap után 2 gyerekkel, nem volt egyszerű… de megoldottuk 😉

„Gondolom a “Listával tanácstalanul álldogáló apuka” tevékenységének kifejtése az én írásomra fogalmazódott meg benned.”

Nem, egyáltalán nem, hanem a posztban leírtak („a bevásárolnivalókat írd össze”, „Apa nehezebben szerzi be egyedül”) miatt. Mint azt egymás után kétszer is leírtam, nem egyes emberek (pl. a Te családod) életmódját kritizáltam, hiszen erről fogalmam sincs, és egyébként sem tennék ilyet soha, hanem a poszt szemléletét.

„Kicsit pejoratívak a megjegyzéseid a szabadságot ki nem vevő apukákról.”

Ezt nem értem. Egyetlen megjegyzést sem tettem a szabadságot ki nem vevő apukákra. Annyit írtam (és ezt Te is megerősítetted), hogy időben elkezdett, jó munkaszervezéssel megoldható a dolog. Ezt azért nehéz pejoratív megjegyzésként értékelni.

„Miért van az, hogy egy kicsit cinikusnak érzem a megjegyzéseidet?”

Nem tudom, miért van, semmi cinizmus sem volt a hozzászólásaimban. Irónia egy helyütt igen, de hát annak nincs köze a cinizmushoz.

„Értem én, hogy tuti okos vagy és mindennek úgy kellene mennie, ahogy azt Móricka elképzelte…”

Engedd meg, hogy ezt a hangnemet, a tutiokosozást és a mórickázást visszautasítsam. Itt tanácsokról van szó, életvezetési javaslatokról. Ki-ki úgy fogadja meg ezeket, ahogy tudja és akarja. De nem gondolom, hogy kisebb „cinizmus” lenne azt tanácsolni egy esetleg sérvvel, kijött visszerekkel, trombózisveszéllyel, hirtelen jött túlsúllyal küzdő terhes nőnek, hogy utolsó héten nagytakarítson meg főzőcskézzen még egy kicsit, panírozzon, szószt sűrítsen, fagyasszon – vagy kisebb „cinizmus” lenne azt tanácsolni egy igény szerint szoptató (tehát másfél-háromóránként felkelő), esetleg gátrepedéssel, varratokkal, gerincfájdalmakkal, aranyérrel szenvedő gyerekágyas anyának, hogy „számítson rá, hogy sokat kell vasalnia”, mint azt tanácsolni, hogy a rokonoktól távol élő család jó előre készüljön fel arra, hogy az apát bizony be kell vonni ezekbe a dolgokba (ha eddig nem csinált ilyesmit).

„Tudok ajánlani pár vitafórumot, ha érdekel, ott valszeg kamatoztathatod a tudásodat és ismereteidet is…”

Valakit, aki nem volt trágár, nem becsmérelt másokat, nem tett rasszista stb. kijelentéseket, elküldeni egy szabadon kommentálható cikkekből álló honlapról, meglehetős fórumozói modortalanság. Ezt a feladatot talán érdemes a moderátorokra bízni.

„s elhiheted, de nem minden megy csettintésre, pláne egy újszülöttel az első hetekben…”

Igen, erről beszélek én is. Az első gyerek, még ha makkegészséges is, elképesztő kihívás, különösen úgy, hogy a szűk családnak nincs segítsége. Éppen ezért tartom állati fontosnak az apa maximális részvételét. Ezen be lehet sérülni, lehet „cinikusozni”, „pejoratívozni”, „mórickázni”, de még egyszer hangsúlyozom: nem az egyes családok és emberek életmódját kritizáltam, hanem a poszt szemléletét. Egészen pontosan azt, hogy fel sem merül a szerzőben, hogy az apa képes egyedül bevásárolni és – horribile dictu – még ki is vasalja a pelenkákat. Ezt értem konzervatív szemlélet alatt.

Ha bárki jó tanácsnak tartja azt, hogy összevarrt gáttal vagy császársebbel magára kötött újszülöttel teregessen, akkor fogadja meg. De az tény, hogy egy egészséges újszülött számára az első pár héten a legfontosabb a megfelelő táplálás és a kiegyensúlyozott környezet. Az előbbit, ha igyekszünk ragaszkodni az anyatejes tápláláshoz, kizárólag az anya, méghozzá a lehető legjobban kipihent anya tudja biztosítani – ezt Vida Ági is hangsúlyozza. Valószínűleg mindannyian tudjuk, tapasztaltuk, hogy mekkora küszködés a szoptatás az első időkben, hogy milyen finomhangolt rendszer az anyai szervezet, hogy kimerülten mennyivel kevesebb a tej, hogy milyen kiborulások, elkeseredések, depressziós hullámok hullámok törnek az anyára mondjuk háromheti krónikus kialvatlanság után. Én csupán annyit állítottam, hogy ebben az időszakban mindent, ismétlem: mindent az anya pihenésének kell(ene) alárendelni. Többek között az apa életmódját és munkáját is. Ha nem megy, hát nem megy, ha nem tud kivenni szabadságot, hát nem tud (még azt sem kérdem meg, hogy ha a gyereke születésekor nem, akkor mikor igen). De attól még érvényes marad, hogy a szülést megelőző fél évben érdemes keményen lobbiznia, szerveznie és ügyködnie azért, hogy legalább két hétig a családjával lehessen. Egyszerűen azért, mert túl sok minden múlik ezen.

Csak félve jegyzem meg, mert még valaki magára veszi (ne tegye!), hogy láttam én már nem egy olyan esetet, amikor apuka bizony a munkába menekül a gyereksírás és a pelenkaszag elől. Na, olyankor aztán tényleg magára marad az anya.

Elnézést a hosszú bejegyzésért.

Kedves Lakótárs!
Miért van az, hogy egy kicsit cinikusnak érzem a megjegyzéseidet? Ezt a fórumot Vida Ági találta ki azért, hogy tanácsot adjon a kismama társadalomnak abban a rengeteg kétes kérdésben, ami a teherbeesés ill. a terhesség alatt és a további időszakban elkísér bennünket! És nagyon hálásak vagyunk ezért NEKI! Ő tartja bennünk a lelket ha elkeseredünk, tanácsot ad, ha tanácstalanok vagyunk és válaszol(!) a kérdéseinkre azért, hogy tisztában legyünk merre is lenne célszerű elindulni a megoldások keresésében. Nem pedig bírál!!! Ahogy te teszed az írásairól illetve a hozzászólásokról!!! Értem én, hogy tuti okos vagy és mindennek úgy kellene mennie, ahogy azt Móricka elképzelte, de szerinted a téma azért merült fel, mert úgy is van?
Képzeld, az én párom nem teheti meg, hogy táppénzre menjen, mert a munkájából adódóan számára kivitelezhetetlen a kimaradás. Na bumm! Pedig jár neki is a betegszabadság és a táppénz. A szabadságát is „csak” napi bontásban tudja kivenni…de biztosan konzervatív…
Tudok ajánlani pár vitafórumot, ha érdekel, ott valszeg kamatoztathatod a tudásodat és ismereteidet is, viszont ebben a témában lehet, hogy jobban otthon vannak azok, akik tényleg hasonló cipőben járnak (mint én is) és elhiheted, de nem minden megy csettintésre, pláne egy újszülöttel az első hetekben…no és még ha van mellett 1-2 nagyobb testvér is…

Nálunk hála az égnek kapott Apa szabadságot, és nagyon nagy segítség volt az otthonléte. A nagymama is ajánlkozott, de mi önállóan akartuk megoldani és sikerült is. Szülés előtt elvégeztem a takarítást, a lakást rendben hagytam otthon. Másfél hetet voltam kórházban, császárral szültem, s mikor hazamentünk egy nagy megkönnyebbülés volt: végre itthon. Valahogy nem is a nehéz oldalát néztem. Munkám kapcsán hozzászoktam már az éjszakázáshoz, úgyhogy nem zavart az a kezdeti 2-3 éjjeli felkelés, max. napközben rápihentem a babával én is egy kicsit. Később pedig ritkult az éjszakai ébresztő. Apát nem akarom agyonterhelni, a munkája és a családi ház körüli teendők mellett fősulira is jár, van neki is pont elege. Ennek ellenére ahogy csk tudja, kiveszi a részét a 24 órás szolgálatból. Szóval: lényeg az összhang. Bevásárlás: hááááátt?! ezt inkább hagyjuk. Hiába írsz listát, ha nem talál valamit az áruházban, apuci már frászt kap. Egy ilyen bevásárlási kísérlet kapcsán egy alkalommal hétszer!!! hívott fel a szupermarketból. Erről ennyit, inkább én bevásárolok, ő meg levegőzzön addig a babával. Ez is egy megoldás.

Te jó Isten, hogy lehet ilyen konzervatív módon gondolkodni a családról?

A legfontosabb szabály kimaradt: az apa vegyen ki legalább 10 nap (2 hét) szabadságot.