Élményszülés

Az otthonszüléssel kapcsolatos vitákban szükségszerűen mindig előkerül az “önző anya, aki csak magának akar jót” kérdésköre. Egyesek úgy gondolják, hogy az otthonszülés csak az anyáról szól, ő fél a kórháztól, jól akarja magát érezni és neki kényelmesebb otthon. Hát kéremszépen, ez egy nagyon buta elgondolás.

ÉlményszülésOtt kezdeném, hogy az anya születése már a terhesség legelején megkezdődik. Abban a pillanatban, hogy tudatára ébredsz: babát vársz, hirtelen megváltozik benned valami és az anyai éned a várandósság előrehaladtával egyre inkább növekszik benned. Nincs olyan anya, aki ne aggódna a magzatáért, sem olyan, akiben ne lennének félelmek a szüléssel kapcsolatban. Az Igazi Szülésfelkészítő Tanfolyamon pont ezeket a félelmeket próbáljuk leküzdeni és negatív érzésből pozitívba fordítani.

Nincs olyan, hogy valaki szánt szándékkal rosszat akarjon magának és a babának, minden anya ösztönösen azt a megoldást választja, amit a legjobbnak érez:

  • az otthonszülést, mert azt szeretné, hogy a baba a maga természetes módján, zavaró tényezőktől függetlenül jöhessen világra
  • a hagyományos kórházi szülést, mert bízik az orvosokban, tőlük reméli a segítséget komplikációk esetén
  • az alternatív szülőszobát, mert ezt jó arany középútnak érzi a két szélső megoldás között

Itt nincsen jobb vagy rosszabb megoldás, az a jó megoldás, ami a babának és az anyának egyaránt jó. A szülés nem az a dolog az életben, ami könnyen megfogható, megmagyarázható, pontos paraméterekkel leírható (lásd: a mai napig nincsen módszer arra, hogy pontosan meghatározzák a szülés időpontját és a kimenetele felől sem lehetünk 100%-ig biztosak), ezért aztán nincsen “ideális” helyszín és “ideális” körülmények sem.

És Te? Mi alapján választod meg a szülésed helyszínét, körülményeit?

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

9 Comments

  • Edina

    2009. március 31. kedd

    Sziasztok!
    Tavaly nyáron a 4. babámat vártam teljes megnyugvással, boldogságban. A közelünkben eddig működő szülőotthon nemrég bezárták, és én erősen gondolkodtam az otthonszülésen..Miért is ne?! Hiszen tudok én szülni! Az első 3 babámmal sem volt semmi gond, a 2. kimondottan könnyen csusszant ki, a 3.-nál pedig az orvos ott sem volt, a szülésznő is csak arra rohant be hogy már kint a feje.. Igaz, semelyik élményem nem volt ideális, sőt, kifejezetten nyomasztottak a kórházi élményeim.
    Szóval, ki ha nem én vagyok az ideális alany az otthonszülésre, minek nekem a kórház?! A babával is minden rendben, az összes vizsgálat eredménye megnyugtató.
    Valahogy mégis úgy alakult hogy kórházban szültem, talán motoszkált bennem egy kis félsz..vagy megsejtettem valamit..nem tudom, de ha más utat választok, 10 hónapos kisfiam most nem játszana itt boldogan mellettem, a családunk gyászba borult volna.
    Amúgy maga a szülés élménye most volt a legintenzívebb, borzasztóan kedves, odafigyelő és kedves szülésznőm volt, orvost csak a méhlepény átvizsgálására hívott. Mindenképpen ez volt a legjobb döntés, én és a baba is így jártunk a legjobban. Én azért mert ugyan ez volt a legnehezebb szülésem, mégis hatalmas élmény volt a kórházi környezet ellenére a családias, nyugodt hangulatú vajúdás majd világra hozás, a babám életét pedig másnap megmenthette az a kardiológus gyermekorvos aki nem is őmiatta, hanem másik baba miatt volt odarendelve..
    Nem szeretném leírni, mi lett volna velünk otthon, másnap délre:(
    Sokat hallani mostanában szívbeteg kisgyerekekről, csak azt nem tudják sokan hogy a maradandó szívkárosodások nagy része elkerülhető lett volna ha hozzáértően kiszűrik és kezelik azt az orvosok. (A szívrendellenességek egy része magzati korban igen nehezen kiszűrhető, mivel a magzati véráram még nem úgy működik mint az első lélegzetvétel után! Tehát abban a hitben voltunk mi is hogy a babánkkal MINDEN a legnagyobb rendben!) Velünk szerencsénkre (HATALMAS SZERENCSÉNKRE!!!!!!!!) ez történt, és ugyan a pici babám pont 1 napos korában már az Országos Kardiológiai Intézet intenzív osztályán feküdt, csak sírtam és sírtam a csepp ágy mellett, másnapra túl volt a katéterezésen, és TÚLÉLTE! Fél év múlva újabb katéterezésen voltunk túl, mostanában műtétet várunk..de a pici szívem egészséges, jókedvű baba, semmi nem látszik rajta, igazi kis rosszcsont:D A testvérei imádják, soha nem bocsátották volna meg nekem és az életnek ha mindez nem így történik velünk.
    Engem, és a férjemet is borzasztóan megviseltek a történtek, igazából nem is tudom magam túltenni magam ezen az egészen, de a kicsink mosolya sokat segít.
    Mindenkinek jó egészséget kívánok!

  • Klarissz

    2009. január 14. szerda

    Két szülésen vagyok túl, mindkettő gyors volt, minden rendben volt, másodiknál kellett kis rásegítés, de amúgy minden természetes volt, adalékok, vágások, fájdalomcsillapító nélkül. Mégis úgy gondolom, hogy a harmadiknál már komolyan meggondolom, hogy otthon szüljek, mert úgy érzem, hogy sokkal könnyebb lett volna mindkét szülés, könnyebben el tudtam volna engedni magam. Van olyan megoldás is, hogy orvos is készenlétben áll, és a dúlával együtt ő is házhoz jön (mentős szintű eszközökkel), de nem szól semmit, amíg nem kell. Mindenesetre szomorú, hogy elítélitek azt, amit nem is ismertek. Szerintem nem kell mindenkinek szeretni az otthonszülést, de elítélni nem szabad azokat, akik ezt választják.

  • Orsi

    2009. január 14. szerda

    Bennem fel sem merült az otthon szülés lehetősége! Teljesen egyet értek az előttem szólókkal! Ma már lehet olyan szülészorvost, szülésznőt és kórházat találni ahol biztosítják mindazt, amit a leendő édesanya elképzelt. Igenis létezik meghitt vajúdás és gyönyörű szülés a kórházban is! Én például a Kútvölgyi kórházban hoztam világra a kisfiamat a pici de nagyon barátságos, hangulatos, jól felszerelt szülőszobák egyikében! Ma sem döntenék másképpen, életünk legszebb napja volt!

  • aniko

    2009. január 14. szerda

    Én sem tartom ideálisnak a kórházi körülményeket, de az otthon szülés egyszerűen FELELŐTLENSÉG! Az életemet köszönhetem az orvosomnak, aki a szülés közben váratlanul, pár perc alatt fellépő problémát szakmai felkészültségének és az ott lévő eszközök segítségével újraélesztett! Második terhesség volt, az első is komplikáció mentes, természetes szüléssel végződő volt, a második terhességem is panaszmentes volt, a szülés is természetesen zajlott, csak a végén volt gond. Most a harmadik babát várom, és csak az orvosom jelenléte tud majd megnyugtatni. Ugyanis a gyermekemmel együtt szeretnék még sok évet a családom körében tölteni! Hangsúlyozom, nem volt semmi előzmény! Mégis majdnem maradt egy árvám és egy özvegyem!

  • Csicsuka

    2009. január 14. szerda

    Én sem értek egyet az otthonszuléssel kapcsolatban. Tapasztalat. A terhességem minden probléma nélkul zajlott, sot még terhestornára ill. szuléselokészitobe is jártam. Tudtam mit mikor, hogyan kell tennem. Persze elméletben. A valóság sajnos mást hozott. Ha nem lettunk volna kórházban a szuléskor, akkor ma az én pici angyalkám ma nincs koztunk. Tehát jobb azért félni, mint megijedni és aztán a fejunket verni a falba, hogy miért ….

  • Farkas Ágnes

    2009. január 13. kedd

    Nem itélhető el az otthon szülés, habár én se az első és most a második gyerekemet se merném otthon megszülni. Főleg úgy, hogy a nővérem a kórháztól való félelme miatt az első babáját otthon akarta megszülni, aminek a vége egy császsármetszésbe torkollott fiaskó lett. Mégis azt gondolom, hogy aki így akarja csinálja így. Legyen kellően tájékozott, kellően felkészült és álljon rendelkezésére egy szakképzett bába, dúla, szülésznő, aki már sok szülést látott és a minimális időveszteség nélkül tudja a legbiztosabb döntéseket meghozni.

  • Gáspár Katalin

    2009. január 13. kedd

    Nem értek egyet az otthon szüléssel,soha nem is értettem azokat az anyákat,akik ilyen veszélynek teszik ki a babájukat!Az én terhességemmel az elejétől a végéig minden tökéletesen rendben volt,de mégis 5 és fél óra vajúdás után 5 perc alatt kapták ki belőlem császárral a kisfiamat,mert az élete került veszélybe.Így két hete boldog anyuka vagyok!Bele sem akarok gondolni,hogy egy hasonló helyzetbe került kismama,aki az otthon szülés mellett döntött,ilyenkor mit tehet…

  • Emődi Ágnes

    2009. január 13. kedd

    Nem értek egyet az otthon szüléssel!Akármilyen probléma mentes is a terhesség,szülés során olyan komplikációk léphetnek fel ami gyors beavatkozást igényel,és nincs olyan közel egy ház a kórházhoz hogy akár másodpercek alatt orvosi segítséget kapjon a mama vagy a baba.Három gyermekem van de soha nem merült fel bennem,hogy kórházon kívül hozzam őket világra.Ma már olyan modern szülőszobák állnak a kismamák rendelkezéséra,hogy szinte otthoni körülményeket lehet teremteni.Azt a 3 napot pedig ki lehet bírni,azért hogy a gyermekünk biztonságban töltse élete első perceit-óráit.

  • bettibea

    2009. január 13. kedd

    A családom és a barátaim körében köztudott volt, hogy én gyűlölöm a kórházakat, még a közelüket is. Soha nem voltam bent csak amikor megszülettem, így azt mondtam mindig: én nem megyek, csak ,ha visznek.
    Aztán terhes lettem. Érdekes módon fel sem merült bennem, hogy otthon szüljek. Akkoriban voltak az otthonszüléses csecsemőhalálozások, így aztán végképp lemondtam arról, hogy netalán kockáztassam a babám életét.
    Kórházban szültem, alapítványi szobában voltam, alternatív szülőszobában(bár olyan hamar megvolt a fiam, hogy nem is volt időm ezeket kihasználni).
    Nem bántam meg. Biztonságban éreztem magunkat végig. És csak ez a fontos.